Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-02-19 / 7. szám
Vasárnap 1982. február 21. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 6.33, nyugszik 17.05 Közép-Szlovákia: 6.41, nyugszik 17.13 Nyugat-Szlovákia: 6.49, nyugszik 17.21 órakor A HOLD kel - 5.35, nyugszik 14.31 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ELEONÓRA nevű kedves olvasóinkat AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL KIT SZOLGÁL A MARXIZMUS „PLURALIZMUSÁRÓL“ SZÓLÓ ELMÉLET KAREL HOR ' K ÍRÁSA MUNKA A SZEMINÁRIUMI CSOPORTOKBAN EGRI FERENC CIKKE BIZTONSÁG ÉS ÉLETTARTAM J. MÉSZÁROS KÁROLY RIPORTJA MAGÁNÜGY VAGY KÖZÉRDEK FEKETE MARIAN ÍRÁSA RAGASZKODNAK EGYSÉGÜKHÖZ NÉMETH JÁNOS RIPORTJA KEZEK JORGE SANTAMARINA GUERRA NOVELLÁJA NEW YORK FŐVÁROSA KULCSÁR ISTVÁN RIPORTJA Bizonyára régen megszokta már az olvasó, hogy ebben a kisrovatban általában különféle hibákról, fonákságokról, gyarlóságokról s hasonló negatív jelenségekről írunk. Mintha a világ a rosszakarat, az önzés, a hanyagság, a gorombaság, a kelletlenség és a fennhéjázás tengelyén forogna csúfján. Szó se róla, megnyilvánulásaival gyakran találkozunk, meg az is igaz, hogy kipellengé- rezésükre a legalkalmasabb a glossza. Közben azonban sok olyan apró, jelentéktelennek vélhető, mégis követésre méltó emberi cselekedetet és magatartást hagyunk említetlenül, s így nem kerülnek nyilvánosság elé, amelyek az ember erkölcsi értékeire is fényt vetnek. A glossza - a lapszéli jegyzet - a mindennapi élet pozitív jelenségeiről is szólhat. Emberségről,becsületről, önzetlenségről s további hasonló emberi erényekről. Egyik szép példáját közrebocsátom. Még ha a szakmabeliek egyike-mási- ka (a kívánatos iróniát hiányolva) írásomat anti- glosszának ítéli is. Bizonyos esetekben különben sem a műfaji minuciózus fontoskodás a lényeges, hanem a mondanivaló. Nemrég a levélszekrényemben egy ajánlott levelet találtam. Kissé furcsál- tam, mert ilyen küldeményeket rendesen aláírás ellenében kézbesít a postás. Még inkább nőtt a meglepetésem, amikor a levélborítékon az eredeti címzés mellett a saját kezével rótt üzenetet elolvastam: ,,A levélszekrénybe dobtam, bocsásson meg. A postás". Eltűnődtem felette. A szomszédaim a munkahelyükön dolgoztak, nem volt kinek átadnia a szokásosan helyettesítő aláírás ellenében. A városkerületi postahivatal kb. egy kilométernyi távolságra van a lakóhelyünktől, továbbá az út oda-vissza, valamint a sorban állás, várakozás az ajánlott levélért körülbelül egy órát igényel - ráadásul előírás szerint este öt óra után. Ettől kímélt meg a levélhordó, akit a több közül nem ismerek. Azt sem tudom, hogyan intézte el felettesével az át- vételtnyugtázó aláírás ügyét. Csak sejtem, hogy ö írta alá helyettem, ill. a családom tagjai helyett. Esetleg közölte is a hivatali illetékessel. Ami a hivatali rendtartást illeti: szabályellenesen járt el. Ami viszont az eset emberi vonatkozását illeti: köszönetét érdemel. Mindazonáltal, hogy nem vagyok ilyesmire hivatott, mégis megkérdem: vajon a Posta- és Távközlési Igazgatóság nem rendelhetné el, hogy a címzett jó félnapos vagy néhány órás távollétében is megkapja az ajánlott levelét, amelyet egy szabványosított értesítő cédulával együtt dobna a levélszekrénybe a pos- ' tás? Hiszen - a nyugdíjasokat és a háztartásbelieket kivéve - száz- meg százezrek dolgoznak a nap nagyobb részében, amikor a postás hiába csenget. 'TtíaZlují StoulJoi----Am ikor a szabálysértés emberség Nem lehetünk közömbösek Üvegcserepek roppannak meg a talpam alatt Bratislava egyik legforgalmasabb részén. Eredetüket nem kell keresni, a járdán heverő vastag üveglaptöredékek tegnap még nyilvános telefonfülke ablakai voltaik. Az éj sötétjében valaki néhány erős rúgással kiverte a telefonfülke több ablakát. Ki volt? Dühöngő részeg, vagy talán tudathasadásos elmebeteg, esetleg megrögzött ellenség, aki így akar a szocializmusnak ártani? A legvalószínűbb, hogy sivár lelkű, vandál természetű egyénnek állt útjában a telefonbódé, azok egyikének, akik értelmetlenül törik-zúzzák a közcélokat szolgáló építmények falait, ablakait, sétányok, parkok padjait, szobrait kicsavarják a becsületes állampolgárok által a lakótelepek köré, a zöldterületekre kiültetett fákat. Ha kézre kerülnek és megkérdezik tőlük, miért tették, rendszerint nem tudják tettük okát adni. Sokmilliós értéket tesznek tönkre a vandálok, az oktalan virtuskodók, akik védekezésre képtelen tár- ‘ gyakon próbálják ki erejüket. S ezek a tárgyak nem gazdátlanok. A társadalom, a közösség tulajdonát képezik, a rongálók által okozott kárt a becsületes állampolgároknak kell megtéríteni. A vandálok egyik fő károsultja a vasút. A Csehszlovák Államvasutaknak évente mintegy tizenhárommillió korona kárt okoznak a rongálók. Sajtóirodánk egyik közleményéből megtudjuk, hogy a személyvonatokból évente egyebek között átlag huszonhétezer függöny, tizennyolcezer tükör, kétezerötszáz szemétkosár, ezerhatszáz villanyégő, hatezer hamutartó, háromezerháromszáz túzoltóké- szülék tűnik el, s jelentős károk keletkeznek a berendezés szándékos megrongálása következtében. Bizonyos jelenségek azonban arra mutatnak, hogy a vasút keretében is fokozni kell az ellenőrzést. Évente ugyanis mintegy hétezer ablaknak és nagyszabású mosdó- és vécétálnak ,,kel lába", lyen nagy méretű tárgyakat aligha vihetnének ki az utasok feltűnés nélkül az állomásokon keresztül. Társadalmi életünk minden szakaszán a fokozott takarékosság elvét érvényesítjük. Igyekezetünket arra összpontosítjuk, hogy az eddiginél még jobban gazdálkodjunk értékeinkkel, alaposabban kihasználjuk erőforrásainkat. Fokozzuk hát a küzdelmet a közösség értékeit szándékosan rongálók ellen is. IDŐSZERŰ GONDOLATOK A CSKP XVI. kongresszusán kitűzött feladatok megvalósítása nagy igényeket támaszt a pártszervek és -szervezetek munkájával szemben. Döntő lesz tehát, hogy elsősorban a kommunisták értsék meg helyesen a feladatok bonyolultságát és fontosságát, azokét, amelyeket népgazdaságunkban és ezen belül mezőgazdaságunkban is meg kell oldani. Munkájuk alapvető irányvonalát az élelmiszerekből és a mezőgazdasági nyersanyagokból való önellátásra irányuló törekvés szabja meg. E feladatok végrehajtása aktív és céltudatos munkát követel meg, amely a belső tartalékok feltárására és teljes kihasználására, a tudományos-műszaki haladás érvényesítésére és a dolgozók alkotó kezdeményezésének kibontakoztatására irányul. E feladatok megvalósítása megköveteli valamennyi politikai, eszmei és szervezési hatás eszközének hatékonyságát, a gazdaságosság és takarékosság elvének szigorúbb megtartását. Megkövetelik ezek a feladatok, hogy mindenütt biztos gátat emeljenek a pazarlás és a fölösleges veszteségek ellen. Mindez nagy igényeket támaszt főleg az irányító gazdasági tisztségeket betöltő kommunistákkal szemben. Jelentős feladatok várnak a pártszervekre és -szervezetekre főleg a mezőgazdasági pártszervezetek politikai, eszmei és szervezési megszilárdítása terén, valamint a tagság összetételének minőségi javításában. A tagság tevékenységétől nagymértékben függ a párt politikájának megvalósítása. Főleg az alapszervezetek ítélhetik meg legjobban, milyen a szervező munka színvonala, milyen az eredményessége, helyesen érvényesítik-e a jutalmazási alapvelveket, hogyan használják ki a termelési lehetőségeket és miként gazdálkodnak a rájuk bízott eszközökkel. Szükséges, hogy minden munkahelyen mélyrehatóbban elemezzék a.gazdasági és szociálpolitikai problémákat, hogy az élen járjanak a nehézségek idejében és következetesen történő leküzdésében és igényesek legyenek a párthatározatok teljesítésének ellenőrzésében. Meg kell teremteni a talaj hatékony kihasználását, a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésének, a takarmányokkal, energiával és alapanyagokkal való racionális gazdálkodásnak a feltételeit. A pártszervezeteknek és a kommunistáknak a mezőgazdaság irányításának valamennyi szintjén ügyelniük kell arra, hogy az összes mezőgazdasági vállalatnál jól kidolgozzák és főleg következetesen megvalósítsák a takarmányfogyasztás, valamint az üzemanyag- és energiafogyasztás racionalizálásának programját, és a programok nem teljesítése esetében vonják le a következtetéseket. Az eddiginél többet kell foglalkozniuk a gazdasággal, hatékonyabban kell támogatni a mezőgazdasági termékekkel való önellátás fejlesztését, beleértve a kisállattenyésztők lehetőségeinek kihasználását és minden földterület megművelését a piac gazdagítása érdekében. (Részlet a CSKP KB 4. ülésén elhangzott beszámolóból) IILilMM Amint beléptem a laboratóriumba, azonnal megéreztem, hogy legalább egy perccel kellett volna később kopogtatnom, s akkor Anna Haizlerovát már nem a tükör előtt találom. „Széttört“ mosollyal, bátortalanul nézett' a szemembe és zavarában azt a kezét nyújtotta felém, amelyben a fésűjét szorongatta. Erre még jobban elpirult. És bármit kérdeztem is tőle, szűkszavúan, tőmondatokban válaszolt. Már vagy húsz perce faggattam munkájáról, magas fokú állami kitüntetéséről, amelyet A szocializmus építésében végzett áldozatos munkájáért, kapott, továbbá családjáról, hétköznapjairól, de még mindig csak az igennél és a nemnél tartottunk. Közben az ö fejében is megfordulhatott, hogy egyre furcsább ez a beszélgetés, de a szemérmességet nem lehet csak úgy egykönnyen levetni. Aztán a zavarát leplezve benyúlt egy félig kihúzott fiókba és úgy tett, mintha keresne valamit, így került a kezébe egy fénynamba és könyvelő lett egy nagyvárosban. Sokáig leveleztünk, nagyon soká, aztán hogy kezdett felejteni csehül, úgy ritkultak meg a levelei is. De nem hiszem, hogy többé ne gondolna ránk. Igen, ebben a helyiségben dolgozott ö is. De én nem itt kezdtem. Negyven évvel ezelőtt a gottwaldovi harisnyagyárban álltam munkába, aztán hét szűk esztendő után a gumigyár következett. Nehéz évek voltak azok, nagyon nehezek, nem is emlékszem szívesen arra az időszakra. Azt Egyből harminchárom kép, amely végül is ajtót nyitott gondolatainak.- Lassan tíz éve őrzöm Ho- ung képét, de mostanában egyre többet gondolok rá. Akkor kaptam tőle, amikor társaival együtt szakmai gyakorlaton volt nálunk, az otrokovicei Vörös Október Gumigyárban. Látja, azt írta a kép hátuljára, hogy emlékül Anyukámnak. Mert így szólított, annyira szeretett. Aztán hazautazott Vietmondtam, egy évet valahogyan csak kibírok, aztán úgy is továbbállok. Maradtam. Ne kérdezze, hogy miért, még ma sem tudok válaszolni erre. Csak annyit mondhatok: egy évből harminchárom lett. A munkámat mindig érdekesnek találtam. Akkor is, amikor egyetlen helyiségben majdhogynem egymás lábát taposva kellett dolgoznunk. Igaz is, miért emlegetem a múltat? Ami volt, nincs. Helyette korszerű laboratóriumok épültek, vegyészek, analitikusok jöttek hozzánk, s aki úgy döntött, hogy marad, az biztos megszerette ezt a munkát. A lehető legmodernebb berendezések állnak a rendelkezésünkre, amelyek pontosan jelzik a gumiabroncsok minőségét. Aki itt dolgozik, napról napra figyelemmel kísérheti a gyár gondjait, hiszen a nyersanyag összetételéből már a kész áru paramétereire is következtetni lehet. Nincs hátra sok időm a nyugdíjig... Még néhány hónap, és már itt is van. Higgye el, nem örülök neki. Sőt, félek tőle. Egyszerűen hihetetlennek tűnik, hogy egy napon arra ébredek majd, letelt, vége van. Jó, tudom, többet foglalkozhatok majd az unokáimmal, de a legnagyobb vigaszt mégis az jelenti, hogy technológusként a férjem is itt dolgozik. Őt még három év választja el a nyugdíjtól, így legalább nem egyik napról a másikra szakad meg a kapcsolatom a gyárral. SZABÓ G. LÁSZLÓ ÚJ SZÚ 2 1982. II. 19.
