Új Szó, 1982. december (35. évfolyam, 285-310. szám)

1982-12-15 / 297. szám, szerda

IftäJSE:-' A pieštänyi Zla- tokov üzem dol­gozói az idei ka­rácsonyi piacra 198 000 kará­csonyi villanyégő készletet szállí­tott. Az általuk gyártott kilenc fajta közül legna­gyobb a kereslet a T-4 típus iránt, amelyből 46 OOO-et készí­tettek. A képen: Terézia Šimončí- ková az égőket ellenőrzi és összerakja. (Drahotín Šulla felvétele - ČSTK) A legfontosabb a fegyelem Utazunk. Sokat utazunk, mun­kahelyünkre és vissza, kirándulás­ra, szabadságra, látogatóba. A technika jóvoltából összezsugo­rodtak a távolságok. Utazás köz­ben ritkán gondolunk arra, hogy milyen szervezést, figyelmet, pon­tosságot követel a biztonságos közlekedés megteremtése. Egész országunkat behálózzák a párhu­zamosan futó acélsínek sok tíze­zer kilométerei, és a pontos és biztonságos teher- és személy- szállítást a vasút dolgozói bizto­sítják. Felelősségteljes munkájuk a tél beálltával még nehezebbé válik. A vasútállomásokat jelentőségük és forgalmuk szerint osztályozzák. Vannak osztályon felüli, első-, má­sod-, sót hatodosztályú állomá­sok, megállók is. A másodosztály­ba sorolt tornai (Turňa nad Bod- vou) állomás főnökétől, Takács Dezsőtől érdeklődünk munká­jukról.- Állomásunk jelentős forgal­mat bonyolít le - mondja. Tizen­egy pár vágányunk van, és ezen kívül mellékvágányok a ki- és be­rakodásra. ötvenhét állandó dol­gozónk van, ebből harmincöt nő. Munkaidő alatt, éjjel vagy nappal, hétköznap és a legjelentősebb ün­nepeken is állandó fizikai és szel­lemi megterhelés alatt állnak. Leg­nehezebb és legfelelősségtelje- sebb munkát a forgalmisták, a to­latok és kocsikapcsolók végeznek. Egy figyelmetlen mozdulat, egy pillanatnyi szellemi fáradtság tra­gédiákat és milliós népgazdasági károkat okozhat. Talán ez az oka, hogy a vasútnál általában munka­erőhiány mutatkozik. A másik ne­hézség a munkaerők alkalmazá­sánál, hogy a dolgozókat toborzás és nem kiválasztás útján veszik fel. Nincs választási lehetőségünk. Egyedül a forgalmistáknál van rá- termettségi vizsgálat. Sokszor bi­zony másodpercek töredéke alatt kell döntenie a forgalmistának.- Az állomáson naponta átlag­ban huszonhárom személy- és gyorsvonat, ötvennégy tehervo­nat halad át. Pénteken számuk megnövekszik. A sínpárokon szin­te megszakítás nélkül folyik a tola­tás, s ez a közúti közlekedésben gondot okoz, mert a sorompó na­gyon gyakran - s nem rövid időre - zán/a van. Hogyan lehetne ezen segíteni?- Ez nekünk is gondot okoz. A sorompó az állomás területén van, ahol a közút áthalad a három sínpáron. A tolatást, mely elen­gedhetetlen a vagonok rendezé­sekor, csak ezen a szakaszon vé­gezhetjük el. Gyakran előfordul, hogy abbahagyjuk a munkát, míg a járművek áthaladnak, s aztán ismét lezárjuk a sorompót. Az idő nálunk is pénz. Ezt a nem kis gondot egyedül az alul- vagy felül­járó oldhatná meg, ennek építése azonban egyelőre anyagi és mű­szaki nehézségekbe ütközik. Há­rom iparvágány is csatlakozik a fő­vonalhoz. Az automatizálás beve­zetésével a tornai állomás irányítja Szepsi és Görgő között távirányí­tással a teher- és személyfor­galmat.- Mit tesznek a munka és a köz­lekedés biztonságáért?- Ezen a téren a legfontosabb a biztonsági előírások, a munkafe­gyelem legszigorúbb megtartása. Nálunk katonás rendnek és fegye­lemnek kell lenni. A dolgozó mun­kába lépésekor jelentkezik a for­galmistánál vagy nálam. Meggyő­ződünk fizikai és szellemi frisses­ségéről, adott esetben az alkohol- fogyasztást is ellenőrizzük. Az al­kohol a legnagyobb ellenség a mi munkánkban. A munkafegyelemre nem panaszkodhatom. Ennek kö­szönhető, hogy munkahelyünkön az idén eddig a legkisebb munka­baleset sem történt.- A vasútnál a legfontosabbak közé tartozik, hogy a szállíttatok a határidőn belül ürítsék ki, vagy rakják meg a megrendelt teherva­gonokat. Ellenkező esetben a vas­út fekbért ró ki rájuk, és ez nem kis összeget tesz ki. Hogyan áll­nak ezen a téren?- Jó megközelítő területet alakí­tottunk ki a járművek számára - mondja az állomásfőnök. - Állo­másunkat legnagyobb mértékben a Jednota fogyasztási szövetkezet nagyraktára veszi igénybe. Szom­baton és vasárnap is ügyeletet tartanak, és a ki- és berakodást pontosan elvégzik. Fekbér kirová­sára azonban néha sor kerül. Ok­tóberben például a környék üze­mei, főképpen a cementgyár és a mélyépítő vállalat 369 ezer koro­na fekbért fizetett. Elgondolkoztató ez az összeg. Sokan mondják, hogy ez a pénz az állam egyik zsebéből a másik­ba kerül. És a tervteljesítés? A dolgozók jutalmazása? A szoci­ális fejlesztés megrövidítése? Ez is elgondolkoztató. Az az érdekes, hogy azok az üzemek fizetik a leg­több büntetést, melyek három mű­szakban dolgoznak és a legtöbb gépkocsival rendelkeznek. Mi, utazók, megköveteljük a vasuta­soktól, hogy pontosan járjanak a vonatok, idejében érkezzen meg a megrendelt áru. Ök is jogosan követelik, hogy a szállíttatok minél hamarabb szabadítsák fel a vago­nokat, hiszen sokan várják. FECSÖ PÁL KOMMENTÁLJUK NŐK ÉS A MEZŐGAZDASÁG! MUNKA Egyes mezőgazdasági üzemeket érzékenyen érint, hogy a kimondottan nőket foglalkoztató termelési ágazatokból- mint amilyen a kertészet is - fokozatosan elvándorolnak a nők. A nők hiányára panaszkodtak például az Ipolybalogi (Balog nad Ipľom) Efsz kertészei, és ugyancsak emiatt kellett abbahagyni a dohánytermesztést a dunamocsi (Moča) szö­vetkezetben. Többek között ez az új jelenség teszi indokolttá a mező­gazdaságban dolgozó nők helyzetének megvizsgálását, továbbá az, hogy hazánkban a mezőgazdasági üzemekben jelenleg is még mintegy félmillió nő dolgozik, s nem lehet senki számára közömbös, hogy milyen körülmények között. A mezőgazdaságban dolgozó nőkre hosszú ideig épp az ellenkezője, a maradás volt a jellemző, emellett a technika térhódításával párhuzamosan a férfi munkaerő létszáma az egyharmadára csökkent. A gépek nagy teljesítménye folytán nem is volt szükség annyi munkaerőre, mint azelőtt. Ezzel szemben a nők, bár kiszorultak a gépesített munka- területekről, szívesen dolgoztak tovább mint fejők, állatgon­dozók, vagy a kertészetben. Vagyis a legtöbb kézi munkát igénylő helyeken. Arra szinte sehol sem történtek erőfeszíté­sek, hogy megtanítsák őket a korszerű, főleg a növényter­mesztésben használatos gépek kezelésére. Milyen a nők helyzete az állattenyésztés szakaszán? Most, amikor elkezdődött az állattenyésztési célokat szol­gáló épületek felújítása, amelyekben a gépesítés folytán könnyebbé, termelékenyebbé vált a munka, szintén szíveseb­ben alkalmaznak férfiakat. Az új tehénfarmokon lényegesen kevesebb a nődolgozó, mint a hagyományos istállókban, ahol nehezebb a munka és nagyobb a balesetveszély. Pedig a baromfitenyésztésben, ahol a dolgozók 95 százaléka nő, s a korszerű technológia bevezetése már régebben megtör­tént, bebizonyították, hogy képesek elsajátítani a bonyolult gépek kezelését. A szakképzett nők nem bontakoztathatják ki teljes mérték­ben képességeiket. Felfigyeltető, hogy a mezőgazdasági főiskolát végzett nőknek csak a töredéke helyezkedik el mezőgazdasági üzemekben. Legszívesebben kutatóintéze­tekben tudományos dolgozóként, vagy mezőgazdasági isko­lákban oktatóként tevékenykednek. Az eddig végzetteknek a 15 százaléka kamatoztatja tudását mezőgazdasági üzem­ben. Közülük is csak kevesen vannak vezető beosztásban. Elnöki funkcióban az egész országban mindössze ketten- hárman. Némivel többen fözootechnikusi és főagronómusi tisztségben. Legtöbb közülük a főkönyvelő. A mezőgazdasági technikusok 30 százaléka nő. Szinte valamennyien az adminisztrációban dolgoznak. A mezőgazdasági üzemek számára sem közömbös ez a helyzet. A maguk részéről legalább annyit megtettek, hogy a gyümölcsös-, szőlős-, zöldségeskertek mellé szociális helyiségeket építettek, ahol kulturált körülmények között tízóraizhatnak, ebédelhetnek a nők. Kora tavasszal palántaül­tetés idején és késő ősszel betakarításkor többször megme­legedhetnek. Gyökeres változás azonban csak attól várható, ha a gép­ipar majd teljesíti ígéretét, és ellátja a mezőgazdaságot kis gépekkel a kertészeti munkához, s ha ezzel egyidóben a gazdaságok megbíznak a nehéz körülmények ellenére ottmaradt nőkben, és kiképzik őket ezek kezelésére. Továbbá, ha a vegyipar kellő mennyiségű gyomirtószerrel látja el az üzemeket, hogy dolgozóik mentesüljenek a gör- nyedve-kapálástól. Ami pedig a szakképzett nőket illeti: őket- úgy mint a népgazdaság és a társadalom más területén dolgozó diplomás nőket - szintén a hiányos szolgáltatások gátolják a teljes érvényesülésben, tehát csak ezek fejlesztése révén oldódnak meg nehézségeik. KOVÁCS ELVIRA NAGYÍTÓ ALATT A TÜZELŐANYAG- ÉS ENERGIAFOGYASZTÁS Növekvő igényesség - csökkenő fogyasztás Vállalatunknál is teljesen kibon­takozott a tüzelőanyag és energia- gazdálkodás társadalmi ellenőrzé­se. Az ellenőrzést irányító bizott­ság első ülésén megállapította, hogy a szervezési eljárás és a fel­adatok lebontásának formája megteremti a feltételeket az adott cél eléréséhez abban a szellem­ben, ahogy a CSKP KB Elnöksé­gének ez év október 10-én hozott határozata leszögezte. A pártalap- szervezeti bizottságok az egyes munkahelyek feltételeire szabták meg a feladatokat. Úgy, hogy a pártalapszervezetek következe­tesen érvényesíthessék az ellen­őrzési jogot, és ezen kívül a tag­gyűléseken és a nyilvános gyűlé­seken ellenőrizhessék is a kom­munisták és a pártonkívüliek mun­káját. A jóváhagyott intézkedéseket a kommunisták a pártalapszerve­zetek decemberi taggyűlésén vi­tatják meg azzal a céllal, hogy az évzáró taggyűléseken ezeket be­sorolják a fő feladatok tervébe. Akkor már ismertek lesznek a tü­zelőanyag- és energiamegtakarí­tási eredmények, tehát levonhat­ják a tanulságokat az ilyen irányú ellenőrzés számára is. Az üzemi pártszervezet, a gaz­dasági vezetés és valamennyi tár­sadalmi szervezet célja, hogy az energiatakarékossági feladatokat ne csupán teljesítsék, hanem a tervezettnél még nagyobb meg­takarítást érjenek el. A trnavai Skloplast azon válla­latok sorába tartozik, amelyek az utóbbi években jó feltételeket te­remtettek az energiatakarékossá­gi mérce további emeléséhez. A Skloplast a Tatrasklo termelési­gazdasági egység keretében a nemšovái Skloobal után a máso­dik legnagyobb energia- és tüze­lőanyag-fogyasztó. Jóllehet a technológiai igényességünk a legnagyobb, már második éve az első helyen szerepelünk a ter­melési-gazdasági egység szocia­lista versenyében. Fajlagos ener­giafogyasztásunk állandóan csök­ken. Ezt az 1968/69-es évekből vett példával igazolhatjuk. Azok­ban az években az egy tonnányi üveganyag olvasztásához több mint egy tonna kőszénegyenérté­kű tüzelőanyagot használtunk fel, jelenleg pedig már csupán 0,7 ton­nát. A technológia módosítása a maga nemében országos vi­szonylatban újdonság volt. Szá­mos olyan intézkedést foganatosí­tottunk, amelyek elsősorban a ter­melés intenzifikálására irányultak. Míg a kezdetben egy berendezés- csoporton 17 tonna üveganyagot gyártottunk 24 óra alatt, ma már 27 tonna készül el ugyanennyi idő alatt. Az energiaigényesség további csökkentése feltételeinek megte­remtését és ezzel az ilyen irányú társadalmi követelmények kielé­gítését szolgálja beruházási prog­ramunk megvalósítása is. Az újon­nan létesített munkahelyeken a két fokozatú termelésről fokoza­tosan az egy fokozatúra térünk át, ami az energiaigényesség lénye­ges csökkenését eredményezi. Ezekkel a kérdésekkel foglalko­zott tavaly júniusban a párt-gaz­dasági konferencia is, amely „szabadot“ adott az új technológiá­nak. Ez ugyan sokkal igénye­sebb a régihez viszonyítva, de kevesebb energiát fogyaszt. A konferencia által elfogadott ha­tározatokat a pártszervezetek fi­gyelemmel kísérik és törődnek tel­jesítésükkel is, mégpedig elsősor­ban az üvegkohászati, a műszaki és a beruházási részlegen műkö­dő pártalapszervezetek. Az üzemi pártbizottság ugyancsak rendkí­vüli figyelmet fordít ezekre a mun­kákra, illetve az említett részlegek tevékenységére. Kezdeményező tevékenységükben látja a hatéko­nyabb energiagazdálkodás felté­teleinek megteremtését. Persze, ezeknek a feladatoknak a többi kommunista és valamennyi dolgo­zó ugyancsak kiemelkedő figyel­met szentel. Bíráló észrevételeik alapján az üzemi pártbizottság ha­tározatot fogadott el, amelyben a gazdasági vezetésben működő kommunistáknak feladatul adta, hogy még a téli fűtési idény meg­kezdése előtt gondoskodjanak az egyik új részleg tető alá hozásáról, pontosabban az ajtók és ablakok beépítéséről a hőveszteségek megakadályozása végett. Hogy az ajtókat és ablakokat a lehető leg­rövidebb időn belül beépítették, abban nagy része van a trnavai Stavoindustriának, amely gyorsan reagált az őt ért bírálatra a Sklo­plast pártszervezetének a részéről. A CSKP KB Elnökségének ez évi októberi határozatainak meg­valósítását a vállalat részére az eddigi tüzelőanyag- és energiata­karékossági eredmények lénye­gesen megkönnyítik. Az 1982/83-as téli időszakra példá­ul idejében elvégezték a különbö­ző szigeteléseket, a mérő- és sza­bályozóműszerek karbantartását, a vállalat hőellátó rendszerének ellenőrzését és javítását. Az év folyamán a vállalat sike­resen teljesítette a tüzelőanyag- és energiagazdálkodási állami célprogramból eredő feladatait is, s a feltételezések szerint lényege­sen túlteljesítik ezeket. Persze, vannak még kihasználatlan taka- rékoskodási lehetőségeink, ame­lyek elsősorban a technológiai fe­gyelem megszilárdításában, az emberek alkotó kezdeményezé­sében rejlenek. Vállalatunk kiemelkedő ered­ményeket ért el az üzemanyag­megtakarításban is. Fokozatosan kiselejtezzük az üzemanyagot rosszul hasznosító teher- és sze­mélygépkocsikat. Ezek és egyéb intézkedések hozzájárultak ah­hoz, hogy vállalatunk az év első hét hónapjában 4862 tonna gáz­olajat és 2284 liter benzint takarított meg. * A felsorolt sikerek megnehezítik az energiatakarékosság mércéjé­nek további emelését. Persze, mindent megteszünk azért, hogy a politikai-nevelő munka haté­konyságának növelésével hozzá­járuljunk a XVI. pártkongresszus feladatainak sikeres végrehajtásá­hoz DUŠAN VARGA, a trnavai Skloplast üzemi pártbizottságának elnöke ÚJ SZÚ 4 1982. XII. 15.

Next

/
Oldalképek
Tartalom