Új Szó, 1982. december (35. évfolyam, 285-310. szám)
1982-12-15 / 297. szám, szerda
ý* Az eszközök célszerűbb és gazdaságosabb felhasználására törekszünk LEPOLD LÉRNEK, A CSSZSZK PÉNZÜGYMINISZTERÉNEK ELŐADÓI BESZÉDE A SZÖVETSÉGI GYŰLÉSBEN AZ 1983. ÉVI ÁLLAMI KÖLTSÉGVETÉS JAVASLATÁRÓL A kormány a Szövetségi Gyűlés elé terjeszti az 1983. évi állami költségvetés javaslatát röviddel azután, hogy a CSKP KB 7. ülése megvitatta a gazdasági és a szociális fejlesztés jövő évi állami tervéről szóló jelentést. Ez az ülés számos fontos feladatot tűzött ki, amelyek a gazdaságfejlesztés intenzifikálására, a külgazdasági egyensúly erősítésére és a lakosság életszínvonalának megőrzésére irányulnak. Ezek a feladatok a jelenlegi gazdaság- és szociálpolitika fő tartalmát képezik. Megvalósításukhoz jelentős mértékben hozzá kell járulnia a pénzügyi politikának és az állami költségvetésnek. A népgazdaság fő ágazataiban meg kell gyorsítani az erőforrások képzésének dinamikáját, és így kell megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy a nemzeti jövedelem 2 százalékkal növekedjen. Az erőforrások képzésének fokozását egybekapcsoljuk szerkezetük javításával, hogy az megfeleljen a hazai és a külföldi piac követelményeinek. Ezt a termékek műszaki színvonalának emelésével és minőségének javításával, valamint a hatékonyság és a gazdaságosság növelésével akarjuk elérni. Csak így teremtjük meg a reális feltételeket a lakosság elért életszínvonalának a megőrzéséhez és a külgazdasági kapcsolatok egyensúlyának további erősítéséhez. Az erőforrások tervezett növekménye ugyanakkor lehetővé teszi a nem termelőfogyasztásnak és a lakosság személyi fogyasztásának a fokozását. Nem irányozza elő azonban a felhalmozás volumenének növelését, éppen ellenkezőleg, a népgazdasági beruházások csökkennek. Szükséges azonban, hogy a beruházási kiadások csökkentésével párhuzamosan szigorúan szabályozzuk a nem beruházási kiadásokat. Az egész költségvetési szférában érvényesíteni kell az eszközök minél célszerűbb és gazdaságosabb ráfordításának szempontjait. Ez a költségvetés bevételei és kiadásai kiegyensúlyozottságának döntő feltétele. Az állami költségvetésnek - tehát a csehszlovák államszövetség, Csehország és Szlovákia, s a nemzeti bizottságok költségvetéseinek - az összege jövőre eléri a 309,5 milliárd koronát, ami 1,9 százalékos, vagyis 5,8 milliárd koronás növekedést jelent. A költségvetés bevételeinek legnagyobb részét - csaknem 80 százalékát - ugyanúgy, mint eddig, a szocialista gazdasági szervezetektől való bevétel képezi. A költségvetési kiadások 17 százaléka az állami gazdasági szervezetek dotálására jut. Csaknem 47 százaléka nem beruházási jellegű, a közoktatással, az egészségüggyel, a szociális ellátással és a lakossági szolgáltatásokkal függ össze. Honvédelemre és közbiztonságra a kiadások 7,7, a költségvetési szervezetek beruházásaira a kiadások csaknem 9 százalékát fordítjuk. A fennmaradó részből a költségvetési és a szövetkezeti szervezetek szükségletei a tudomány és a technika fejlesztését, az államigazgatás és a bíróságok stb. kiadásait fedezzük. A gazdasági szervezeteknek nyújtott dotációra a költségvetési kiadások növekedéséből csak 6 százalék jut, vagyis e növekedés döntő részét a költségvetési szervezetek kapják. Ennek keretében a lakosság javát szolgáló kiadásokat 2,9 százalékkal, a tudomány és a technika fejlesztésére fordított kiadásokat 6 százalékkal növeljük. A szövetségi költségvetés bevételei 1983-ban elérik a 171,8 milliárd koronát, ami az idei évhez képest 0,9 százalékos növekedést jelent. Ebből 58,2 milliárd koronát a központilag irányított szervek és szervezetek finanszírozására, 113,6 milliárd koronát a cseh és a szlovák állami költségvetés dotálására fordítunk. A nemzeti bizottságok költségvetéseinek összege 100,3 milliárd korona lesz, s ebből biztosítják a lakosság társadalmi fogyasztását kielégítő ágazatok fejlesztését. Az állami költségvetés kiegyensúlyozottságának megteremtésében meghatározó jelentőségük van az állami gazdasági szervezetek eredményeinek. A gazdasági fejlődés nehéz feltételeit aktív módon csak úgy lehet ellensúlyozni, ha következetesen megvalósítjuk gazdaságpolitikánk távlati irányvonalát, vagyis ha harcot vívunk a hatékonyság és a gazdaságosság növeléséért, a munka minőségének javításáért, az intenzív gazdaságfejlesztésért. Ezért minden dolgozó számára a politikai öntudat és bizonyára a személyes anyagi érdek ügye az, hogy minden erejével hozzájáruljon e gazdaságpolitika megvalósításához. Az új feltételek új hozzáállást követelnek meg a feladatok teljesítéséhez, szükségessé teszik azon módszerek felszámolását, amelyek az extenzív gazdaságfejlesztés idején érvényesültek. Nagyra értékeljük azt, hogy az elmúlt két esztendőben a gazdasági szervezetek jelentős költségmegtakarítást, főként anyagköltség-megtakarítást értek el. Jövőre a költségeket 0,48 százalékkal kell csökkenteni, ami abszolút összegben 4,8 milliárd korona megtakarításnak felel meg. Ennek a megtakarításnak kell a nyereség növekményének a fő tényezőjévé válnia. Magát a nyereséget 5,9 százalékkal kell növelni, ami több az elmúlt két esztendőben elért eredménynél. A nyereség növelésének ütemét az utóbbi években befolyásolja a termelés növekedésének lassúbb üteme, amelyet viszont az energia-, a nyersanyag- és az alapanyag-erőforrások korlátozott volta határoz meg. Ez viszont kemény gazdasági valóság, amellyel szembe kell nézni. A gazdasági fejlődés a jövőben egyre inkább attól függ, mennyire tudjuk értékesíteni a rendelkezésre álló energia-, nyersanyag- és alapanyag-tartalékokat. E téren a megtakarítások összegének jövőre el kell érniük a 3,8 milliárd koronát. Az említett feladatok igényesek, de teljesíthetők. A nemzetközi összehasonlítás azt mutatja, hogy a bizonyos javulás ellenére termelésünk energia- és anyagigényessége továbbra is nagyobb, mint a fejlett országokban. E tartalék felhasználására kell összpontosítani az irányító szervek figyelmét, fejleszteni kell a vállalati és a vállalaton belüli önálló elszámolási rendszert, tökéletesíteni kell a nyers- és az alapanyagok fogyasztásának normáit, s ezzel kapcsolatban törekedni kell a legújabb tudományos és műszaki ismeretek alkalmazására. E tartalékok felhasználásának fontos tényezője a dolgozóknak az a kezdeményezése, hogy terven felül 0,5 százalékos energia-, fűtőanyag és fémmegtakarítást érjenek el. Arra számítunk, hogy a jövő évben a munkatermelékenység gyorsabban növekszik az átlagbéreknél. Ez megnyilvánul abban, hogy a termelés egységére jutó bérköltségek 0,81 százalékkal csökkennek, ami 1,4 milliárd koronás megtakarítást jelent. E feladat teljesítése megköveteli a jobb munkaszervezést, a folyamatos termelés biztosítását, a munkaidő jobb kihasználását, a teljesítménynormák tökéletesítését, főként azonban a bérek differenciálását a konkrét munkaeredmények szerint. A jövő évben a beruházásokra az állami gazdasági és a költségvetési szervezeteknél az idei évhez képest 1,5 százalékkal kevesebbet fordítunk. Ez a lelassulás hozzájárul gazdasági fejlődésünk kiegyensúlyozottságához a bel- és a külkereskedelemben egyaránt. Egyúttal megteremti a feltételeket ahhoz, hogy megoldjuk a beruházások régóta fennálló problémáit, csökkentsük a befejezetlen beruházások számát és javítsuk a tervezést. Rendkívül igényes feladatok állnak előttünk a jövő évben a külgazdasági kapcsolatok területén. Nem számíthatunk a külkereskedelmi feltételek javulására, különösen ami a nem szocialista országokkal lebonyolított kereskedelmet illeti. Ezen országok gazdasági válsága, a nemzetközi kereskedelem stagnálása világszerte a beruházások csökkenéséhez vezet. A tőkés országokban a megélhetési költségek növekedése és a nagyarányú munkanélküliség a fogyasztási cikkek iránti kereslet csökkenését idézi elő. i Ezért a világpiacon fokozódik a konkur- rencia és növekednek az igények a gépekkel és fogyasztási cikkekkel szemben. Előnyösen csak kiváló minőségű, magas műszaki színvonalú árucikkeket lehet exportálni. A nemzetközi munkamegosztásban való részvételünk során a szocialista országokkal, főként a Szovjetunióval való együttműködésre támaszkodunk. Megteremtjük a feltételeket a szocialista gazdasági integráció, a gyártásszakosítás és a kooperáció, a közös vállalkozások fejlesztéséhez, a több ország szükségleteit kielégítő objektumok közös építéséhez. A KGST-tagországok gazdasági együttműködéséről szóló egyezmények megvalósítása gazdasági fejlődésünk stabilitásának fontos tényezője. Ez rendkívül fontos a világgazdaság jelenlegi bonyolult feltételei között és abban a helyzetben, amikor továbbra is számítanunk kell a kivitel és a behozatal cserearányának rosszabbodására, ami gazdasági fejlődésünk alapvető problémája. Az aktív megoldás lényegében csak a kivitel dinamizálásával és hatékonyságának növelésével érhető el. Az intenzív gazdaságfejlesztésre való áttérés, a termelőfogyasztás, a beruházások és az árucsere-forgalom hatékonyságának növelése terén egyre fokozódik a tudományos-műszaki fejlesztés jelentősége. Ez alapvető intenzifikációs tényező, ezért helyez erre a gazdaságpolitika akkora súlyt. A nem beruházási kiadások összege ezen a területen 1983-ban eléri a 17,7 milliárd koronát, ami 3,5 százalékkal haladja meg az ideit. A vállalatok és felettes szervei eszközeiből 10,4, az állami költségvetésből 7,3 milliárd koronát kell ráfordítani. Mivel az iparilag fejlett országokhoz képest a gazdasági haszonnal nem lehetünk elégedettek, ezen a területen jobban kell törekedni arra, hogy az elért eredmények nagyobb hasznot hozzanak a vállalatnak, a reszortnak, az egész gazdaságnak, gyorsabban alkalmazzák a műszaki fejlesztés eredményeit és a tudományos ismereteket a gyakorlatban, s felszámolják az ezt visszatartó akadályokat. Sokkal nagyobb szerep hárul e téren a műszaki értelmiségre. A pénzügyi, a hitel- és az árpolitika konkrét céljainak is elő kell mozdítaniuk a népgazdaság műszaki színvonalának emelését. További terület, amelyen már hosszabb ideje nem lehetünk elégedettek az elért eredményekkel, a tartalékok helyzete. A jövő évre csak 0,7 százalékos növelésüket irányoztuk elő. Az iparban és az építőiparban az a cél, hogy a forgás 3,1 nappal meggyorsuljon, vagyis a készletek 1 százalékkal, 2 milliárd koronával csökkenjenek. A készletek szerkezetében továbbra is számos problémát kell megoldani. Túlzott készletek vannak egyes anyagokból, míg más anyagokból a készlet nem elegendő, ami veszélyezteti a termelés folyamatosságát. A gazdasági feltételek bonyolultsága és a feladatok teljesítésének igényessége következtében törvényszerűen megnő a szubjektív tényezőnek, minden dolgozó konkrét munkaeredményeinek a jelentősége. Ez annál inkább érvényes az irányító munkával és az irányítás hatékonyságával kapcsolatban. A jó irányítás egyik meghatározó feltétele a kiváló eredmények elérésének. Ezzel szemben a rossz irányítás lerontja a kedvező munkaeredményeket és a dolgozók kezdeményezését. Még mindig nem sikerül kellő mértékben érvényesíteni a minőségileg új, igényesebb magatartásformákat a gazdaságpolitikában. Számos helyen még mindig elavult munkamódszereket alkalmaznak, gyakori a rutinszerűség és az a törekvés, hogy a problémák megoldását felsőbb szintre helyezzék. Az irányítás színvonalának emelésében fontos szerepe van a vállalati és a vállalaton belüli önálló elszámolási rendszer elmélyítésének. Nem elegendő, hogy e rendszer elveit csak az irányító dolgozók ismerjék. Szükséges, hogy minden dolgozó cselekvését befolyásolják, aktív viszonyulásra ösztönözzék őket a gazdasági feladatok teljesítéséhez, az anyagokkal, az energiával való gazdálkodáshoz, a munkatermelékenység növeléséhez. A szubjektív tényező mozgósítása egyúttal azt jelenti, hogy gondoskodunk a brigádok önálló elszámolási rendszerének alkalmazásáról, a kezdeményezőtervek kidolgozásáról, a szocialista munkaverseny és a szocialista brigádmozgalom fejlesztéséről. Ezzel szemben küzdeni kell az átlagon aluli, pontatlan és rossz minőségű munka, s a felelőtlenség különböző megnyilvánulásai ellen. A gazdaságosság növelése azon területek egyike, amelyen bizonyos pozitív eredményekét értünk el. Nem akarjuk azonban ezeket az eredményeket túlbecsülni, mert tudatában vagyunk annak, hogy a gazdaságosságot mindeddig főként direktív intézkedésekkel követeltük meg. De még csak a folyamat kezdetén tartunk, s nagyobb következetességgel és ellenőrzéssel kell ösztönöznünk minden szervezetet és dolgozót arra, hogy a gazdaságosság minden tevékenységet áthasson. A múlt évben jóváhagytuk a gazdaságosság programját a 7. ötéves tervidőszakra; ez a program konkrét feladatokat tűzött ki az irányítás és a közigazgatás területén dolgozók számának csökkentésére és a nem produktív kiadások korlátozására vonatkozóan. E program teljesítését részletesebben értékeljük az idei állami zárszámadás kidolgozása során. A gazdaságosság programját nyitott programként dolgoztuk ki. Ezen alapulnak a kormány által 1983-ra jóváhagyott konkrét intézkedések is. 1981-hez és 1982-höz képest az 1983. évi tervben a gazdaságfejlesztés meggyorsítását irányoztuk elő, ami kedvezőbb feltételeket teremt gazdaságpolitikánk alapvető céljának eléréséhez, az elért magas életszínvonal megtartásához és a szociális biztonság megőrzéséhez. A meglevő gazdasági feltételek között ez már önmagában nehéz feladat, annál is inkább, mert ezzel egyidejűleg más területeken is fontos problémákat kell megoldanunk. A lakosság pénzbevételei 2 százalékkal emelkednek, ezen belül a bérből származó bevételek 1,3 százalékkal. A kiskereskedelmi forgalom előirányzott 2 százalékos növekedésével egyidejűleg az iparcikkek eladása 2,7 az élelmiszereké 1,2 százalékkal növekszik. Ezeket a feladatokat elsősorban az teszi bonyolulttá, hogy az árucikkek mindkét csoportjában jobban ki kell elégíteni a keresletet olyan összetételben, amelynek még mindig számos fogyatékossága van, s ezeket a fogyatékosságokat a termelésnek és a kereskedelemnek közös erővel, hatékonyabban és gyorsabban kell megoldania. A szolgáltatásokra fordított kiadások terjedelme jövőre eléri a 159,9 milliárd koronát, ami az összkiadások 51,7 százalékát jelenti. Ebből a beruházásokra 14,8 milliárd, a nem beruházási kiadásokra 145 milliárd korona jut. Ez azt jelenti, hogy a nem beruházási kiadások 2,9 százalékkal nőnek, vagyis gyorsabban, mint a nemzeti jövedelem. A bonyolult gazdasági feltételek ellenére előnyben részesítjük a lakosság szociális biztonságának ezt a fontos területét. Szociális ellátásra a jövő évben 81,1 milliárd koronát fordítunk, 3,5 százalékkal, vagyis 2,7 milliárd koronával többet, mint az idén. Ebből 49,5 milliárd korona a nyugdíjakra és a járadékokra, 26,1 milliárd korona a táppénzekre jut. A szociális kiadások a lakosság szociális biztonsága megőrzésének egyik fő formáját képezik. Ezek a kiadások egyre több embert érintenek. Dokumentálhatjuk ezt például azzal, hogy jövőre 3 millió 936 ezer nyugdíjat és járadékot és 3 millió 875 ezer családi pótlékot folyósítunk. Tehát csak ez a két forma a lakosság felét érinti. Közoktatásra 1983-ban 23,6 milliárd, az egészségügy fejlesztésére 22,2 milliárd koronát adunk ki. Ez azzal függ össze, hogy nagyobb összeget fordítunk gyógyszerek és különleges egészség- ügyi anyagok beszerzésére. A kulturális kiadások lényegében az idei szinten maradnak és 3,9 milliárd koronát tesznek ki. Jövőre 95 700 lakás építését fejezzük be, ami valamivel kevesebb az idei mennyiségnél. Ezért a lakásépítésre fordított költségvetési kiadások terjedelme 1,3 százalékkal csökken, és 23,4 milliárd korona lesz. Ez az összeg tartalmazza a 12,2 milliárd koronás költségvetési kiadást, a szövetkezeti és egyéni lakásépítésre fordítandó 5 -»milliárd koronát és a további kiadásokat. összegezve elmondhatjuk, hogy a költségvetési bevételek viszonylag lassú növekedése ellenére a kiadások 70,4 százalékát a lakosság javára fordítjuk. Szükséges azonban, hogy ezekkel az eszközökkel célszerűen és gazdaságosan bánjanak, s előnyben részesítsék azokat a szükségleteket, amelyek társadalmi szempontból a legfontosabbak. Már jónéhány éve nagyon bonyolult feltételek között fejlesztjük a gazdaságot. A kor megköveteli, hogy a gazdaság szerkezetét és teljesítőképességét, s az irányítás színvonalát gyorsabban alkalmazzuk az új követelményekhez, a tudo- mányos-müszaki haladás felgyorsult üteméhez, s annak szükségességéhez, hogy hatékonyabban bekapcsolódjunk a nemzetközi munkamegosztásba. ÚJ SZÚ 5 1982. XII. 15.
