Új Szó, 1982. december (35. évfolyam, 285-310. szám)

1982-12-04 / 288. szám, szombat

ÚJ szú 5 o 1982. XII. 4. Társadalmi eszmény Iván Ernő:,, Egy éven belül e helyen már tornaterem fog állni “ (A szerző felvétele) Két évtized pártmunka a faluért Eredményes választási időszakot zár az alapszervezet A nagy francia forradalom tár­sadalmi eszményként meghirdette az egyenlőséget, a szabadságot és a testvériséget. A Liberté- Eg^lité - Fraternité a polgári demokráciák népszerű jelszava lett. Nem több jelszónál. Valójá­ban sem a szabadság, sem az egyenlőség vagy a testvériség a gyakorlatban nem valósult és nem is valósulhatott meg. A burzsoázia megteremtette osztályuralmát és a szabadságot csak az uralkodó osztály, vagyis a maga számára valósította meg. Ez is olyan szabadság volt, amely ténylegesen a visszájára fordult. A tőkést is a mások kizsákmányo­lásának és kifosztásának szabad­ságában korlátozta a többi tőkés szabadsága, és így tulajdonkép­pen az egész tőkés társadalom­hoz hasonlóan nem volt szabad. Szükségből erény A testvériség, amint az hamaro­san kiviláglott, még a tulajdonosok osztályán belül sem valósulhatott meg. Ott is éles konkurrenciaharc folyt, amelyben a testvér nem is­mert testvért. A többi osztály, a ki­zsákmányolt osztályok tagjai tár­gyai voltak a kizsákmányolásnak. A testvériség velük csakhamar éles osztályharcba csapott át. Sőt, ez a testvériség tulajdonképpen még akkor sem létezett, amikor a burzsoáziának szövetségesként szüksége volt a proletariátusra a hübérurak elleni harcában. Ez „szükségből erény“ volt. Az egyenlőség a burzsoá ura­lom kezdetétől formális volt. Az egyenlőtlenek között nem létezhe­tett tényleges gyakorlati egyenlő­ség. Noha megváltozott formában, meghatározó volt a termelőeszkö­zök magántulajdona. Még a ter­melőeszközök tulajdonosai sem voltak egyenlőek. A hatalmasab­bak rövidesen alárendelték ma­guknak a gyengébbeket. A prole­tariátus abban volt egyenlő, hogy a tőkés piacon szabadon eladhat­ta a munkaerejét. Magától értető­dően, tekintettel gazdasági hely­zetére, az adásvételnek nem a szubjektuma, hanem a tárgya volt. Ennek ellenére a burzsoá ideológusok mindmáig megkísér­lik annak bizonyítását, hogy a tő­kés társadalom az egyetlen való­ban szabad társadalom. Míg a testvériség - szerintük- tulajdonképpen csaknem tuda­tosított valláshatás volt, amely ar­ra emlékeztetett, hogy egy atyától származunk, testvérek vagyunk ejs ezért a viszonyunknak is test­vérinek kell lennie, a szabadságot a burzsoázia „komolyan“ veszi s egyben ,,megvalósította és meg­valósítja“. Szerintük az ember a tőkés társadalomban a legsza­badabb, szavatolt személyiségé­Párkányban (Štúrovo) az utóbbi években jelentősen növekedett a könyv becsülete. A városi könyvtár vezetője, Tarina Mária és négy munkatársa 2200 olvasót tart nyilván, bár az év elején még úgy tervezték, hogy az idén csak 1900 olvasója lesz a könyvtárnak. Egyébként a város lakosainak száma 13 000, a könyvtárban 28 000 kötet áll az olvasók rendel­kezésére. Persze, ez nem pontos kifejezés, mert a könyvállomány negyede a kölcsönzőknél találha­tó. Ami önmagában véve örvende­tes tény, jelzi az érdeklődés növe­kedését, ám a könyvtár vezetője mégsem elégedett.- Az olvasás szokásának kiter­jesztésével kellene már törődnünk - magyarázza nem elégedhe­tünk meg a tegnapi sikerrel, hogy már megszerették a könyvet, az olvasást. És indokol: az tény, hogy az alap- és a középiskolai végzettség megszerzése része a művelődés­nek, de maga a művelődés ennél sokkal gazdagabb fogalom. A mű­velődéshez hozzátartozik az ugyancsak fontos szakmai oktatás és képzés, de a fogalmat még az sem tölti ki igazi tartalommal, hi­szen a politikai ismeretek meg­szerzése sem mellőzhető. Külön részleg és külön munka­hely a politikai irodalom könyvtára. Vezetője Koday Zsuzsanna. Nyi­tott polcos rendszerű ez a könyv­nek fejlődése, szabadsagjogai gyakorlásának minden előfeltéte­lével rendelkezik. Tárgyi értelem nélkül? Az egyenlőségnek - e szerint - elvont követelményként nincs nagy értelme. Valós és természe­tes dolog, hogy az emberek nem egyenlőek és nem is lehetnek azok, sőt, nem is szabad egyen­lőknek lenniük. A lángelme nem lehet egyenlő a félkegyelművel, a munkaszerető ember a lustával, a tetterős férfi a neveletlen primi­tívvel, a tömeg az elittel. Az egyenlőség elvont követelmény­ként - állítólag - félreértés, tulaj­donképpen a filozófiai racionaliz­mus tévedése. Igaz ugyan, hogy az ember értelmes lény, viszont tény. hogy a tudást nagyon eltérő­en osztogatták“. A burzsoá ideológusok támad­ják a szocializmust, mert szerintük az embereket azonosan gondol­kodó - illetve inkább nem gondol­kodó -, azonos szükségletű és érdekű, egyforma lényekké akarja uniformizálni. Kollektivizálni akarja őket úgy, hogy az egyén megszű­nik egyéniség lenni, részévé válik a szürke, sivár tömegnek, homok­szem lesz a sivatagban és víz­csepp a tengerben. Az egyenlőséget ilyen leegy­szerűsítve és gépiesen nem ma­gyarázták még azok a szocialisták vagy utópisták sem, akiknek való­ban illúzióik voltak az emberek társadalmi egyenlőségének lehe­tőségéről és műveikben előírták, hogy a társadalomban mit kell ten­ni megvalósítása érdekében. Az ilyen értelmezésnek nincs semmi köze a tudományos szocializmus­hoz. Az egyenlőség nem jelent egyenlősdit, sem uniformitást, névtelenséget, azonosságot vagy szürkeséget, sem az emberek közti egyéni különbségek tagadá­sát. Az egyenlőség elsősorban az ember ember általi kizsákmányo­lásának felszámolását, a termelő- eszközök magántulajdonának megszüntetését jelenti. Vagyis társadalmi-gazdasági egyenlősé­get, amelynek keretében a terme­lőeszközök minden ember tulajdo­nában vannak, mindenkinek bizto­sított az alapvető emberi jog, joga a munkához, arra, hogy munkájá­val megkeresse a létfenntartáshoz szükségeset. Ismeretes, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete által 1966- ban elfogadott, az ember gazda­sági. szociális és kulturális jogairól szóló egyezmény ezt a jogot ugyan rögzítette, viszont az egyezményt aláíró számos állam sem biztosítja éppen ezt a döntő fontosságú jogot, amely szavatolja nemcsak az egyenlőség, hanem egyben a szabadság előfeltételeit tár is. A kölcsönzők száma 506. Gazdag a választék. Ez azonban inkább a nyilvántartás, meg a ka­talógus alapján állapítható meg, mert ezen a részlegen nagyobb a forgalom, mint máshol. A ,,kíná­lathoz“ viszonyítva a „kereslet“ nagyobb. Több sorozatban is megtalálhatók Lenin összes mű­vei, de egyik sorozat sem teljes, mert a kötetek bizonyos hányadát kikölcsönözték. Marxista Olvasó­könyv is csak néhány található a polcon.- Ez természetes - hallom a magyarázatot hiszen a mi részlegünk olvasóinak zöme fiatal, középiskolás, hétvégeken hazajá­ró főiskolás. Az idősebbek inkább a politikai emlékirodalom köteteit keresik, nem a klasszikusokat, meg az ismeretterjesztő irodalom köteteit. Ebben a könyvtárban havonta egyszer vitaestet és beszélgetést rendeznek. Mindegyik jellege más. Ahogy a téma is esténként változó.- Szeretnénk rátalálni a legha­tékonyabb módszerre - mondja a városi könyvtár vezetője így fáradhatatlanul kísérletezünk. Sikeres volt, amikor az egykori vörös katona, Kovács Flórián részvételével rendeztek beszélge­tést. Az idős és érdemes pártta­gok, Kovács Margit, Mária Hude- ková, Galgóczi Gyula közreműkö­désével több ízben is szerveztek is. Hasonló a helyzet sok egyéb joggal is. A szabadság, az egyenlőség, a testvériség nem valósítható meg az említett alapvető szociális és gazdasági jogok biztosítása nélkül. A szocialista megközelítés A szocialista társadalomban ezek a jogok nemcsak papíron, a törvényekben szerepelnek, ha­nem a gyakorlatban is megvaló­sulnak. A szocializmusban élő emberek számára ez magától ér­tetődő megnyilvánulása az egyen­lőségnek, amely távolról sem je­lent egyenlősdit. A szocializmus­ban még nem valósulhat meg a szükségletek szerinti elosztás. Az elosztás igazodik a munka mennyiségéhez és minőségéhez. Kétségtelen, hogy az emberek kö­zött ebből kifolyólag különbségek vannak és bizonyos egyenlőtlen­ség is kialakul. Kisebb a jutalma annak, aki silányan dolgozik vagy félvállról veszi a munkát, és így nem elégítheti ki a szükségleteit és az érdekeit úgy, mint az, aki jobban dolgozik. A társadalmi fel­tételek azonosak, az egyénektől függ, hogyan élnek velük. Ezen túlmenően, a szocialista társada­lom támogatja azokat, akik külön­féle okokból -pl. nagy család, hu­zamos betegség, hajlott kor stb. - segítségre szorulnak. Ezek szo­ciális juttatásokat kapnak a társa­dalmi alapokból. A társadalmi feltételek azonos­sága lehetővé teszi minden egyén fejlődését, az ingyenes iskolai ok­tatás, a tehetségek felkarolása és a szocialista közösség pedig segíti a személyiség sokoldalú kibonta­kozását. Az egyenlőség nem je­lent valamiféle aszkétizmust, le­mondást az anyagi javakról, noha kerülnünk kell a fogyasztói társa­dalom szélsőségeit és azt sem valljuk, amit pl. Fourier, miszerint az ember csak az anyagi bőség feltételei között lehet valóban bol­dog és csak akkor virágozhatnak szellemi erői. Távolról sem érvé­nyes az sem, hogy „a kollektívá­nak mindig igaza van“ és az egyénnek mindig alá kell magát vetnie a kollektívának. A kölcsö­nös feltételezettség dialektikus vi­szonyáról van szó. A közösség nem létezhet egyének nélkül és az egyén tényleges fejlődése lehetet­len a közösség nélkül. Csak a kol­lektíva teszi lehetővé az egyénnek képességei és adottságai, kezde­ményezése és tehetsége kibonta­kozását. Az egyenlőség tehát szo­cialista értelmezésben és a szo­cialista gyakorlatban nem egyen- lősdi. Olyan egyenlőség ez, amely lehetővé teszi minden egyén sok­oldalú, harmonikus fejlődését. LADISLAV HÁBA találkozót. Élénk érdekiödés mu­tatkozott, főleg a fiatalok részéről, amikor Csicsay Alajos, az alapis­kola igazgatója előadást tartott, majd azt követően vitát rendezett.- Különben költözködésre ké­szülünk - újságolja. - Üj helyisé­get kapunk a fő utcán, szemben a szolgáltatóházzal. Ott talán jobb lesz.- Talán? A kérdés nyomán magyarázni kezdik:- Részben örülünk, részben bosszankodunk, mert a városi könyvtár három külön helyen, há­rom külön részlegként működik. Elképzelésünk szerint az lenne az ideális, ha lenne egy szép és több részlegből álló könyvtár, ahol min­denki megtalálhatná a neki való iro­dalmat. Es örülünk, mert számítá­sunk szerint mégiscsak jobb lesz az új helyen. A hatékonyabb módszerek ke­resésével kapcsolatosan még azt is elmondja a városi könyvtár ve­zetője, hogy újabb szokást hono­sítottak meg: a nőszövetség váro­si bizottsága rendszeresen a könyvtárban tartja üléseit, meg­beszéléseit, és a programból so­hasem marad ki a könyvismerte­tés. Egyébként az olvasóknak több, mint a fele fiatal, de biztató, hogy egyre több idősebb is felke­resi könyvtárunkat. HAJDÚ ANDRÁS A nádszegi (Trstice) falusi párt­alapszervezet négy évvel ezelőtt egyesült az iskolai szervezettel Elnöke, Ivßn Ernő tanító az egye­sülést megelőzően tizennyolc éven át az iskolai pártalapszerve­zet munkáját irányította. Két évig már korábban is pártbizottsági tag volt, így amikor eredményekről, problémákról, hiányosságokról beszélgettünk, arra kértem, hogy kezdjük a visszatekintést kicsit ko­rábbról.- Az elmúlt húsz év alatt ho­gyan változott a lakosság gondol­kodásmódja, milyen hagyomá­nyos, esetleg újabban jelentkező problémákkal kell szembenéz­niük?- Az első helyen mindenkép­pen eszmei-nevelő munkánk sike­rét kell megemlítenem. Volt idő, amikor ideológiai, vallási kérdést még a taggyűlésen is nehéz volt •érdemben megvitatni. Általában méltóságteljes csend fogadta az ilyen jellegű témát, beszédet. Ese­tenként még a párttagokkal is problémáink voltak. Nem tudták megérteni és elfogadni a tudomá­nyos világnézet helyességét Je­lenleg merőben má's a helyzet. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy tanu­lóink közül évről évre kevesebben jelentkeznek hitoktatásra. Az utóbbiak aránya lassan már tizen­öt százalékra csökken. Elhallgat, gondolkodik, majd így folytatja:- Sajnos már kevesebb jót le­het elmondani nyilvános taggyűlé­seink látogatottságáról. Százötve- nen-kétszázan ha megjelennek egy-egy ilyen összejövetelen, sez a közel négyezer lakosból a gye­rekeket, időseket leszámítva - ke­vés. Hiszen csak a két alapszer­vezetben tömörülő kommunisták és a regisztrált tagok száma is kétszáz körüli. Pedig mindent megteszünk. Külön meghívót kül­dünk a családoknak, agitkettősök járják a házakat, sőt egy-két alka­lommal gyűlés előtt a diákok is adtak kulturális műsort, de a hely­zet csak nem javul.-Talán közömbös falujával szemben á lakosság?- Ezt nem mondhatnám. Elég megnézni a tavasszal átadott be­vásárló központot. Négy és fél millió korona az értéke, s ennek harmadát a falu lakosai társadalmi munkával hozták létre. És a helyi nemzeti bizottság szolgáltatóköz­pontja is sokat bizonyít. Az új épü­leteket önerőből építették, és nemcsak maguknak, hiszen a leg­utóbb átadott pékség az egész falut szolgálja. Most, hogy meg­kezdtük a tornaterem építését, máris többen jelentkeztek felajánl­va segítségüket. A probléma lé­nyegét mi másban látjuk, s az emberekkel folytatott beszélgeté­sek igazolják véleményünket. A la­kosok többsége nem tartja szük­ségesnek elmenni a gyűlésre, mi­vel nincs problémája. A falu ren­dezett valamennyi utca portalaní- tott, a lakossági szolgáltatás kifo­gástalan, és a közelmúlt zökkenői­től eltekintve szinte minden hely­ben megkapható. Ugyanakkor meglehetősen elfoglalt mindenki, hiszen évente húsz-huszonöt új családi ház épül fel a faluban, s rokonnak, kollégának, szom­szédnak és ismerősnek segíteni kell. Nem szólva a háztáji kertek­ről. Helikopterből nézve akár fólia­falunak is nevezhetné községün­ket az erre haladó idegen.- És a megoldás?- Az évzárón ez minden bi­zonnyal kiemelt téma lesz. Szerin­tem van megoldás. Tizenhét tö­megszervezet működik a faluban, több-kevesebb eredménnyel. Ezek munkáját kell magas szintre emelni, hogy a pártbizottság akti­vizálni tudja a tagokat, elsősorban a tömegszervezetben folyó neve­lés hatékonyabbá tételével. Meg­értve, elfogadtatva, hogy egy nyil­vános gyűlés nem panaszfórum, hanem társadalmi esemény, a kö­zösségi életnek elengedhetetlen, fontos és szükséges formája. Az évzáró taggyűlésen termé­szetesen az alapszervezet belső élete, szervezési feladatok, prob­lémák is szóba kerülnek. Pozitívan értékelhetik majd a taggyűléseken való részvételt, valamint az esz­mei'politikai nevelést, s ennek ke­retében a pártoktatást. Hat alaku­latot szerveztek, és rajtuk igazán nem múlik az oktatás hatékonysá­ga. Ilyen tekintetben ugyanis járási méretben jelentkeznek a problé­mák. A pedagógusokat tömörítő csoportok előadói ugyanis csak a járási szemináriumon készített jegyzetekre tudnak támaszkodni, mivel nem áll rendelkezésükre ki­adott alapanyag.- Lényegében az utánpótlás nevelését is megoldottnak tekint­hetjük. A földművesszövetkezet SZISZ-alapszervezete tömöríti a fiatalokat, és ifjúsági klub műkö­dik a faluban. Ez utóbbiról azon­ban szintén szólni kell majd az évzárón, megtalálva az együttmű­ködés jobb formáit és a szorosabb kapcsolat lehetőségeit. Az elmúlt hónapokban ugyanis mintha túl­súlyban lenne, sót majdhogynem egyedüli részévé válik a tevékeny­ségnek a zene. S végül egy további, pozitívan értékelhető tény az évzáró beszá­molójában említendő dolgok sorá­ból. Nádszegen a nyugdíjas, be­teg kommunisták sem érzik feles­legesnek, elfelejtettnek magukat. Tankó István vezetésével külön pártcsoportban tömörülnek. Akik egészségi okokból nem vehltnek részt a taggyűlésen, azokat a párt­csoport vezetője havonta kétszer meglátogatja, s tájékoztatja a taggyűlésről, valamint az alap­szervezet munkájáról. Mások pe­dig aktívan bekapcsolódnak a tár­sadalmi-politikai életbe. Láncos József az autóiskola vezetője, Kockás László az agitációs köz­pont munkáját irányítja, Sárkány Maximilián a Nemzeti Front elnö­ke, Nagy Béla pedig a rokkantak helyi szervezetének vezetőségi tagja. Mindezt részletezve és a tevé­kenység egyéb oldalait is igénye­sen, önkritikusan értékelve terem­tik meg a nádszegi kommunisták a fejlődés további lehetőségeit. EGRI FERENC Megszerették a könyvet, az olvasást

Next

/
Oldalképek
Tartalom