Új Szó, 1982. november (35. évfolyam, 259-284. szám)

1982-11-17 / 273. szám, szerda

ÚJ szú 5 1982. XI. 17. Termelőt keresünk A haladás útját egyengetik Hathatós munkát végez a gazdasági propagandát és agitációt irányító bizottság A pártbizottságok egyik fontos feladata a párt politikájának szün­telen magyarázása és a dolgozók megnyerése a gazdasági felada­tok teljesítésére. A meggyőző, mozgósító munkának számtalan formája lehetséges, s mindezek igénybe vétele a pártalapszerve- zeten kívül a szakszervezet üzemi bizottságának, valamint más tö­megszervezetek, közte a SZISZ- alapszervezet vezetőségének egyaránt kötelessége. Ugyanak­kor szükséges és fontos hogy le­gyen egy bizottság, amely e sok­oldalú tevékenységet összefogja, irányítja. Úgy ahogyan az a gép­ipari üzemek érsekújvári (Nové Zámky) szerszámkutató intézeté­ben, a VUNAR-ban van. A gazdasági propagandát és agitációt irányító bizottság elnöke Stark János, az információkat szolgáltató osztály vezetője, a pártbizottság tagja. Ö vázolta munkájuk lényegét.- A bizottságnak hét tagja van és sokéves tapasztalatainkból mindenekelőtt azt szeretném hangsúlyozni, hogy ez eredmé­nyes munka lényeges feltétele a tagok gondos kiválasztása. így például az aránylag kis létszám ellenére a bizottságban az intézet hat részlege és az intézetben mű­ködő valamennyi tömegszervezet képviselve van. Céljainkat és ha­tározatainkat így közvetlenül tol­mácsolják a részlegek agitációs bizottságaiban, illetve az egyes tömegszervezetek vezetőségé­ben. Tevékenységünket a pártbi­zottság irányítja, ennek ülésein hagyják jóvá munkatervünket, s időközönként természetesen a pártalapszervezet taggyűlésein is beszámolunk tevékenységünk­ről. Az intézet gazdasági vezeté­sével is kétoldalú a kapcsolat. Szükség esetén bizonyos felada­tok teljesítéséhez igénybe vesz- szük a gazdasági vezetők segítsé­gét, illetve közvetlenül támogatjuk az időszerű feladatok teljesítését. Példaként említette a szeptem­berben kiadott igazgatói rendele­tet, mely szerint az év hátralévő részében további egy százalékkal kell csökkenteni a villanyáram fo­gyasztását. A helyzet rendszeres értékelése a főenergetikus felada­ta, de a célt közvetlen munkával a gazdasági propagandát és agi­tációt irányító bizottság is támo­gatja. Már megvitatták, hogy mit tehetnek a takarékoskodás fon­tosságának kellő tudatosításáért. Az egyes munkahelyek, részlegek eredményeit, hiányosságait, az esetleges közömbösséget is ez a bizottság tárgyalja meg és hozza nyilvánosságra.- Sokszor mindennél hatáso­sabb egy rajz a faliújságon, ame­lyen az adott munkahely dolgozói­tól, illetve név szerint valakitől megkérdezzük, hogy vajon oda­haza is égeti a villanyt a konyhá­ban, ha mondjuk a szobában tar­tózkodik? Azt valljuk, hogy a leírt, lerajzolt, vagy fényképpel doku­mentált agitáció sokszorosan ha­tásosabb, mint ugyanaz szóban elmondva. Különösen, ha össze­hasonlító módszert alkalmazunk, vagyis a jók mellett a kevésbé jó eredményeket elérők nevét is fel­tüntetjük. A faliújság, a termelési diagramm, a propagandatáblák és a vállalati lap igen jól szolgálják ezt a célt. Ezeket egészíti ki a leg­jobb dolgozók galériája és a rend­szeresen kiadott fotoalbum, amely a termelésben és a társadalmi munkában élenjárókat mutatja be. Hangsúlyozta, mindenkor ügyelnek arra, hogy a szemléltető agitáció időszerű legyen, dicsérjen és bíráljon, s az adatok mögött sose vesszen el a kollektíva, illet­ve annak tagja, az ember. Legyen az a népgazdaság tervszerű irá­nyításának tökéletesítése, a terv­feladatok teljesítése vagy a mun­kakezdeményezés, mindenkor a dolgozók szemszögéből nézik és értékelik az eredményeket. Bi­zonyítékul az egyik táblázatot mu­tatta, amelyen az éves tervfelada­tok teljesítésével párhuzamosan és szigorúan munkahelyek, kol­lektívák szerint havonta feltüntetik a béralap, a prémium és vala­mennyi keret merítésének ará­nyát. Többek között például még azt is figyelemmel kísérik, hogy az egyes részlegek miként gazdálkod­nak a szolgálati utakra fordítható pénzösszeggel.- Az ilyen és ehhez hasonló kimutatásoknak óriási a jelentősé­ge. Egyrészt idejében figyelmez­tetnek, ha a költségvetés valame­lyik tételében túlmerítés mutatko­zik, s természetesen azt is meg­mutatják, hogy elsősorban kiknek a jóvoltából történt ez. Másrészt az összehasonlításra is alapul szolgálnak. Megtudjuk belőlük a tervteljesítés és a felhasznált alapok arányát, és azt is, hogy ilyen tekintetben melyik kollektí­vát, szocialista és komplex brigá­dot lehet kiemelni, jutalmazni. A legfontosabb azonban, hogy mindez a széles nyilvánosság előtt történik, így a bíráló, nevelő igényeknek is eleget teszünk. További alapkövetelményeket is említett, amelyekhez a gazda­sági propaganda és agitáció során szigorúan ragaszkodnak. A tevé­kenység minden részlete ponto­san tervben rögzített, az egyes feladatokat időponthoz és teljesí­tésüket felelős személyhez kötik. Még a faliújságok fő tematikáját is előre meghatározzák, s rendsze­resen, előre meghatározott idő­pontokban újítják fel a legjobb dol­gozók galériáját. Terv rögzíti a szocialista munkabrigádok ve­zetői tanácskozásának időpontját, valamint véleménycseréit a gaz­dasági vezetőkkel. Kijelölt egyén felel az újítók és feltalálók tanács­kozásának és továbbképzésének megszervezéséért s az általuk fel­mutatott eredmények intézeten belüli propagálásáért. Hasonlóan állandó feladat a nemzetközi kap­csolatokban és az egyes kiállítá­sokon elért sikerek ismertetése.- Mindez persze nem ment egyik napról a másikra - mondta a gazdasági propagandát és agi­tációt irányító bizottság elnöke. - Évek kellettek hozzá, amíg a munka egyes részleteihez meg­találtuk a hozzáértő, szervezni tu­dó és akaró embereket. Hogy vé­gül is sikerült s jól csináljuk, annak ezek is bizonyítékai - mutatott a falon függő oklevelekre, amelye­ket a járási pártbizottságtól kaptak a gazdasági propaganda és agitá­ció járási versenyében való sike­res szereplésükért. - Persze első­sorban nem azért csináljuk. Fő célunk a dolgozók mozgósítása a tervfeladatok teljesítésére és tartalékok feltárására. EGRI FERENC Ha a boltban nem kapható a ke­resett áru, különböző érzésekkel távozunk: néha csak legyintünk, máskor bosszankodunk, esetleg felháborodásunknak adunk kifeje­zést, természetünktől és attól füg­gően, hogy mennyire nélkülözhe­tetlen a cikk számunkra. A hiány a piacon azonban gazdaság i szem - pontból is komoly problémát je­lent. A kereslet és a kínálat közötti aránytalanságra, tehát arra mutat, hogy a termelés nem veszi tudo­másul a fogyasztók igényeit. Ezzel magyarázható, hogy a kereskedelmi szervezetek a hi­ánycikkekként nyilvántartott téte­lek számának csökkentésére töre­kedve, hosszabb ideje már jobb belátásra igyekeznek téríteni a termelővállalatokat. Egyik ilyen kezdeményezésük a „Termelőt keresünk“ jelmondat jegyében megtartott akció volt. Az Iparcikk Nagykereskedelmi Vállalat nem először rendezett székházában kisebb kiállítást, amelyre fokozatosan meghívta az ipari szövetkezetek, a nemzeti bi­zottságok, a helyi gazdálkodási vállalatok és a nemzeti vállalatok képviselőit. A meghívottak a mint­egy 250 nyilvántartott hiánycikk jegyzékét is megkapták. A felso­rolt árufajták között villanymángor­ló, utivasaló, kis létra, öntözőkan­na, főzőkanál, káposztagyalu, húsvágó-deszka, burgonyaprés, kerti nyugágy, a porszívók tartozé­kai, papírzacskó és sok más apró­ságnak tekinthető, de hiányuk mi­att sok bosszúságot okozó cikk szerepelt. A meghívott 36 ipari szövetke­zet és helyi gazdálkodási vállalat képviseletében harmincketten je­lentek meg. A 38 állami vállalatot azonban mindössze tizenheten képviselték. Az állami vállalatok egy részének közönye azonban nemcsak képviselőik távolmara­dása miatt bírálható. A CSSZSZK kormányhatározata szerint ugyan­is azok az állami vállalatok is köte­lesek termékeiknek legalább egy százalékát a piacra juttatni, ame­lyek nem gyártanak kifejezetten közszükségleti cikkeket. Ha tehát e vállalatok gazdasági dolgozói éltek volna a nagykereskedelem nyújtotta lehetőségekkel, akkor választásuk a számukra legmeg­felelőbb termékekre eshetett vol­na, olyanokra, amelyeknek gyár­tására nehézségek nélkül vállal­kozhatnának. Ennek ellenére nincs ok pa­naszra. A nagykereskedelem kez­deményezése máris bizonyos eredményeket hozott. így pl. a prágai Dipra és a Drutéva a por­szívók papírzacskóinak, az Inkle- mo pedig a hólapátok gyártására vállalkozott. Egy famegmunkáló vállalat a gyúródeszkák előállítá­sát helyezte kilátásba. Az állami vállalatok közül a gbelyi PÁL a személygépkocsik üzemanyag­fogyasztásmérőinek a szállításá­ra, a festékgyár pedig termékei színvonalasabb csomagolására kötelezte magát. A termelővállalatok keresése természetesen ezzel az akcióval nem ér véget, mert a mintegy 250 hiánycikk nem csupán a főváros­ban jelent nagy problémát, hanem a kerületekben is. További kedve­zőtlen jelenség a mintegy három­százra tehető elfekvő árufajta, ez a probléma ugyancsak megoldás­ra vár. A termelésükhöz szüksé­ges nyersanyagok, alapanyagok, az energia, nem utolsósorban pe­dig a munkaerő ugyanis megtaka­rítható, illetve gazdaságosabban kihasználható lenne, ha a hiány­cikkeknek számító termékek gyár­tására fordítanák őket. KARDOS MÁRTA A plzeňi Skoda Művek Központi Kuta­tóintézete több éve szorosan együtt­működik a Szovjet Tudományos Aka­démia Harkovi Gépipari Intézetével. A felvételen: Ladislav Ovsík mérnök (balról), a Škoda Művek Központi Ku­tatóintézetének dolgozója és Miroslav Randa mérnök az energetikai gépgyár­tás turbinafejlesztési kísérleti központ­jának dolgozója egy 220 megawattos turbina forgórésze előtt (Jiŕí Vlach felvétele - ČTK) R ablótámadási ügy iratait olvasom egyik járásbírósá­gunk irodájában. A vádirat szerint a tizenhét éves tettes egy kocsmában szeszes italt fogyasztva látta meg későbbi áldozatánál annak tömött pénztárcáját, és ott határozta el a pénz megszerzését. Az utóbbi időben megtárgyalt több más bűnügy aktáit fellapozva könnyen megállapíthattam, hogy a büntettek elkövetésében az alkoholfogyasztás jelentős szerepet játszott, s a tettesek számottevő része fiatal, sót szép számban akadnak fiatal­korúak is. Nem titok, hogy társadalmunknak nagy gondot okoz az alkoholizmus, s még komolyabbat az, hogy a fiatalok között is terjed ez a káros szokás. Szándékosan haszná­lom ezt a kifejezést az ideillőbb szenvedély helyett. Jó néhány évtizede hangzott el már, de ma is emlékszem egy idősebb füleki gyári munkás - munkatársam - intő szavai­ra, amikor meglátta, hogy a gyár melletti füstös kocsmában néhány hozzám hasonló tejfelesszájú társaságában rumos pohárral a kezemben támaszkodom a pultnak. „Gyerekek, vigyázzatok, nehogy rászokjatok az italra, mert tönkreteszi az életeteket!“ - mondotta, s kérges tenyerének mutatóujját figyelmeztető felkiáltójelként emelte fel. Kicsit sértette „legénykedő“ önérzetünket a figyelmezte­tés, hiszen sok közelálló személyesen ismert bennünket, s gúnyos mosolyban sem volt hiány. Másrészt meg elszé- gyelltük magunkat, s a csaknem teli poharat a pult szélén hagyva gyorsan kisomfordáltunk a kocsmából. Őszintén megvallom, örültem is annak, hogy nem kellett mind meginnom azt a sárgás-vörös színű folyadékot, melynek a szagától is undorodtam, s valószínűleg így voltak ezzel a társaim is. De tizenhat-tizenhét éves korban melyik srác nem akar felnőttebbnek, „férfiasabbnak“ látszani. S ehhez - úgy gondoltuk - az odahaza még eltitkolt, de a nyilvá­nosság előtt feltűnően elfüstölt cigarettán kívül hozzásegí­tett az is, hogy munka után betértünk „egy féldecire“. Azt hiszem, ma sincs ez másképpen a serdülőkorú fiataloknál... ... És ahol nem hangzott vagy nem hangzik el idejében a figyelmeztető szó, illetve ahol nem fogadták vagy fogad­ják ezt meg, ott milyenek a következmények? Ezek ecse­telésére felesleges lenne kitérni. Úgy vélem, környezetéből mindenki talál erre példát. A z alkoholizmus egyik oka valamikor a néptömegek nyomora, az emberek létbizonytalansága, a kilátásta­lan holnaptól való félelem volt. A szocializmus építésében elért sikereink gyökeresen megszüntették ezt. Az elért viszonylag magas életszínvonal azonban olyan helyzetet teremtett, hogy az embereknek „nem kell a fogukhoz verni a garast“, vagyis a családok életszínvonala nem érzi meg, átlagos költségvetését nem terheli túlságosan meg - ter­mészetesen nem gondolok itt az idült alkoholistákra, akik keresetük nagy részét, elisszák - a szeszes italokra fordított összeg, melynek átlaga az utóbbi években egyre nő, s tavaly elérte az eddig nyilvántartott legmagasabb szintet. 1981-ben egy lakosra számítva országos átlagban 9,9 liter (100 százalékos alkoholtartalomban számítva) szeszes ital fogyott, míg 1970-ben ez az átlag 5,9 liter volt. A lakosság 1975-ben 18 703 000 000 koronát, 1979-ben viszont már 23 065 000 000 koronát, vagyis 23,3 száza­lékkal többet költött szeszes italra. A különféle szeszes italokkal tömött bárszekrényt egy­kor csak jómódú kiváltságosok engedhették meg maguk­„Gyerekek, vigyázzatok...!“ nak. Ma már szinte általánossá vált, s ritka az a háztartás, ahol legalább négy-ötféle borral, pálinkával ne kínálnák, a vendéget. Sajnos azonban általában nemcsak azokat kínál­ják, hanem gyakran kinyílik a bárszekrény ajtaja más esetek­ben is. S nem mindenütt zárják kulcsra őket a fiatalok, sót a nagyon fiatalok előtt sem. Szomszédok a megmondha­tói, hogy a szülők távollétében hány „házibuli“ zavarja meg nyugalmukat, s az alkohol fogyasztását csemetéiken nem igen kérik számon a nevelésükért felelős személyek. Vendéglőkben, kocsmákban nemegyszer tanúi vagyunk annak, hogy fiatalkorúakat szeszes itallal szolgálnak ki, pedig ez szigorú törvényes rendelkezések tiltják. Mindenütt azonban nem lehetnek jelen a törvények megtartásának ellenőrei. A vendéglátóipari dolgozók lelkiismeretességétől függne elsősorban a rendelkezés megtartása, no és a köz­vélemény figyelmétől, attól, hogy a felnőttek ne nézzék közömbösen a nyilvánvaló törvényszegést. Mert az alkohol megszokása súlyos függést, rabszolgai függést jelent. Aki rászokik az italra, nehezen, talán élete végéig sem szabadul meg tőle. Nagy igazság volt és van a füleki kiskocsmában elhangzott intő szavakban. Az éretlen fejjel, könnyelműen megszokott alkohol hány ember életét teszi tönkre, hozzátartozói sorsát mérgezi meg, orvosi rendelők, kórházak pácienseinek számát szaporítja, megrövidíti az életet, s - a bíróság elé, bör­tönbe is juttatja áldozatait. H azánkban 1981-ben 35 660 személy ellen indítottak eljárást alkohol hatására elkövetett bűntett miatt. Ez a szám 5,7 százalékkal meghaladja az előző évi szintet, s az összes bűnvádi eljárás 33,9 százalékát képviseli. Vagyis nagyjából minden harmadik vádlott lényegében az alkohol miatt kerül rövidebb-hosszabb időre a büntetés- -végrehajtó intézetekbe. Egyes kerületekben pedig ennél is nagyobb az arány: például a közép-szlovákiai kerület­ben a bűntettek 42,9 százalékát követték el ittas állapotban. Egész társadalmunk számára figyelmeztetést jelent, hogy az alkohol hatása alatt elkövetett törvényszegések­ben számottevő részt képvisel a 15-29 éves fiatalok aránya. Tavaly a bíróság elé került 15-17 évesek 20,8 százaléka, a 18-24 évesek 41 százaléka bűntettének motiválója az alkoholfogyasztás volt. Az alkoholizmus kialakulásában közismert a környezet hatása. Gyakorta találkozunk „az egy pohárka nem árthat meg a gyereknek“ nézetekkel. A felelőtlenség netovábbja ez, melynek tragikus következményei lehetnek, ha a káros szenvedély elhatalmasodásának más tényezői is jelen vannak vagy létrejönnek. Nem kétséges, hogy könnyeb­ben szerzi meg ezt a betegséget az, aki délutánonként vagy esténként kávéházban, presszóban, vendéglőben, kocsmában keresi a szórakozást, mint az, aki ifjúsági klubok és hasonló intézmények kulturáltabb légkörében tölti el szabad idejét. Sokat tett már a társadalom az alkoholizmus terjedésé­nek meggátolására: ennek a kérdésnek legmagasabb szerveink következetes figyelmet szentelnek. Az alkoholiz­mus elleni küzdelemben az alapvető, a 120/162. sz. törvény az állami szerveken kívül a gazdasági és társa­dalmi szervezetek meg az állampolgárok kötelességeit is előírja. Számos más törvény, valamint a szövetségi és a nemzeti kormányok több rendelkezése is összefügg ezzel a harccal. Ez év elején a Szövetségi Gyűlés kamarái­nak együttes ülése is foglalkozott az alkoholizmus elleni küzdelem helyzetével, és hangsúlyozta, hogy az eddiginél még átfogóbban kell folytatni ezt a törekvést. A mi az ifjúságot fenyegető veszély megelőzését illeti, kétségtelen, hogy a legtöbbet a nyilvánosság figyel­me, a közvélemény aktív hozzájárulása tehet. Hogy idejé­ben hangozzék el és hatásos legyen a figyelmeztetés: „Gyerekek, vigyázzatok...!“ GÁL LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom