Új Szó, 1982. november (35. évfolyam, 259-284. szám)

1982-11-10 / 267. szám, szerda

ÚJ szú 3 1982. XI. 10. Bohuslav Chňoupek beszéde Varsói kormányülés A lengyel állam megfelelő erővel és eszközökkel bír a rend és a nyugalom megőrzéséhez (Folytatás az 1. oldalról) megteszünk azért, hogy a háborús kalandorok sose lephessenek meg minket. Az esetleges agresz- szornak mindig tudnia kell, hogy megsemmisítő ellencsapás vár rá. Épp a Szovjetunió és az egész szocialista közösség békepolitiká­jának köszönhető, hogy a nemzet­közi imperializmus intrikái ellenére sikerült megőrizni a békét és kiter­jeszteni az enyhülési folyamatot, megszilárdítani a nemzetközi biz­tonságot. Világosan megmutatko­zik, hogy mai világunk legfőbb po­zitív tényezője a szocializmus po­zícióinak szüntelen megszilárdítá­sában, a dolgozók és a haladó erők békeharcának kiszélesítésé­ben, a nemzeti felszabadító moz­galmak sikereiben rejlik. A külügyminiszter a továbbiak­ban az Európában kialakult hely­zetet elemezte, s többek között megállapította, hogy ezen a konti­nensen született meg az enyhülési politika, amely, mély gyökereket eresztett a legszélesebb néptö­megek tudatában, a reálisan gon­dolkodó politikai, gazdasági és társadalmi körökben. Mind a mai napig érvényesek a helsinki Záró­okmányban foglalt elvek és meg­van annak is a feltétele, hogy az enyhülési folyamat folytatódjon, tartalmasabb, hatékonyabb le­gyen, s újabb földrajzi térségekre terjedjen ki. Ami minket illet, min­dent megteszünk ennek érdeké­ben - mondotta Bohuslav Chňou­pek. Az amerikai kormánykörök ez­zel ellentétes álláspontját elemez­ve külügyminiszterünk rámutatott, hogy a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején megmu­tatkozott: az USA határozottan tö­rekszik az erőviszonyoknak az im­perializmus javára történő felborí­tására. Lázas fegyverkezési haj­szát szít, meg akarja ingatni a stratégiai helyzetet, átfogó konf­rontációra törekszik a szocializ­mussal és a haladás erőivel, fel akarja számolni az enyhülési fo­lyamatot, más államok belügyeibe avatkozik be, példa nélkül álló gazdasági szankciókat és embar­gókat rendel el, tehát a durva erőszak és a béke legkomolyabb veszélyeztetésének irányvonalát követi. Az avanturizmus, a nyomás és a leplezetlen egoizmus azonban nem talált a várt visszhangra, el­lenkezőleg. a világ népei tömegmé­retű háborúellenes mozgalommal válaszoltak, amelynek a háború utáni történelemben nincs párja. A józanul gondolkodó nyugati poli­tikai körök sem mutattak hajlandó­ságot arra, hogy feláldozzák saját érdekeiket, s inkább a kelet-nyu­gati kapcsolatok továbbfejlesztése mellett foglaltak állást, bár néhány gyakorlati lépésük ennek nem fe­lelt meg, és ma sem felel meg. A külügyminiszter expozéjának további részében a katonai enyhü­lés döntő szerepével foglalkozott, s ezzel kapcsolatban leszögezte: a csehszlovák külpolitika elsőren­dű feladata, hogy a lehető legaktí­vabban vegyen részt a lázas fegy­verkezési verseny megakadályo­zásában, a nukleáris katasztrófa elhárításában. Mindig és minde­nütt hangsúlyozzuk - folytatta -, hogy a leszerelési erőfeszítések sikerének alapfeltétele nem az erő, hanem a józan ész, nem az egyik fél fölénye, hanem mindenki egyenlősége és egyenlő bizton­sága. Bohuslav Chňoupek mindenek­előtt a Szovjetuniónak azt a köte­lezettségvállalását emelte ki, hogy elsőként nem vet be atomfegyvert. Hasonlóan nagyra értékelte az atomfegyver-kísérletek általános és teljes betiltásáról szóló szerző­dés megkötésére irányuló szovjet javaslatot. Kifejtette: Csehszlová­kia teljes mértékben egyetért a Szovjetunió békejavaslataival és feltétel nélkül támogatja azokat. Bohuslav Chňoupek hangsú­lyozta, hogy Csehszlovákia nagy jelentőséget tulajdonít az európai nukleáris fegyverek korlátozásá­ról, valamint a stratégiai fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről folyó genfi szovjet-amerikai tár­gyalásoknak csakúgy, mint a bé­csi közép-európai haderócsök- kentési tárgyalásoknak. Rámuta­tott azonban, hogy e megbeszélé­sek nyugati résztvevői szüntelenül akadályokat gördítenek a kiegyen­súlyozott és a felek érdekeit tiszte­letben tartó megállapodások elé. A tegnap felújított madridi talál­kozóról szólva Bohuslav Chňou­pek hangsúlyozta, hogy Csehszlo­vákia a szocialista államokkal együtt őszintén törekszik arra, hogy az értekezlet a konstruktív párbeszéd szellemében folyjon és tartalmas záródokumentumot fo­gadjon el, amely egy olyan konfe­rencia összehívását határozza meg, ahol az európai bizalom és biztonság megerősítésére vonat­kozó intézkedésekről lenne szó. A külügyminiszter a továbbiak­ban az ismert feszültséggócokról, a nemzetközi kapcsolatok legsú­lyosabb problémáiról ejtett szót. Foglalkozott a közel-keleti hely­zettel, amely megoldásához - mint mondotta - reális alapot teremt az idén szeptember 15- én előterjesztett és Csehszlovákia által is teljes mértékben támoga­tott szovjet hatpontos terv. Délke- let-Ázsiát, az Indiai-óceán térsé­gét, Afrika déli részét, az Afrika szarván kialakult helyzetet, vala­mint Közép-Amerikát sorolta to­vábbá a világbékét is veszélyezte­tő feszültséggócok közé. Bohuslav Chňoupek a követke­zőkben Csehszlovákiának az ENSZ-ben kifejtett tevékenységét elemezte, s többek között megál­lapította: hazánk valamennyi fóru­mon aktívan bekapcsolódik az ENSZ békeprogramjainak megva­lósításába. Továbbra is időszerű­nek tartjuk - folytatta - a XXXIV. közgyűlésen a mi kezdeményezé­sünkre elfogadott és a leszerelés céljainak elérése során a nemzet­közi együttmüködés tökéletesíté­sére vonatkozó deklaráció követ­kezetes teljesítését. A napokban olyan határozati javaslatot terjesz­tettünk elő, amely lényege e dek­laráció gondolatainak továbbfej­lesztése és aktualizálása. Az ENSZ-ben folytatott tevékenysé­günk Csehszlovákia számára jo­gosan vívott ki nagy nemzetközi elismerést, ami külpolitikánkat még intenzivebb munkára ösz­tönzi. Külpolitikánk sarkköve a Szov­jetunióval és a testvéri szocialista országokkal való szövetség és sokoldalú együttműködés elmélyí­tése a marxizmus-leninizmus és a szocialista internacionalizmus elvei alapján - mondotta Bohuslav Chňoupek. Ezt az alapelvet eredményesen érvényesítjük minden területen és minden szinten. Ezáltal hozzájáru­lunk a szocialista közösség egy­ségének és összeforrottságának megszilárdításához, a Varsói Szerződés és a KGST keretében megvalósuló együttműködés el­mélyítéséhez. Külpolitikánk vezérelve, az őszinte, testvéri barátság, a szi­lárd szövetség és sokoldalú együttműködés a Szovjetunióval. Ennek magva és biztosítéka a CSKP és az SZKP szilárd harci szövetsége, amely az országaink népei közötti mélyen gyökerező barátságot testesíti meg. Egyre szilárdul a Varsói Szer­ződés tagállamainak barátsága és együttműködése. Különösen nagyra értékeljük, hogy a Lengyel Népköztársaságban a politikai, gazdasági és társadalmi élet vala­mennyi területén fokozatosan nor­malizálódik a helyzet. Támogatjuk a lengyel vezetés erőfeszítéseit a szocialista rendszer megszilár­dítására. Hagyományosan jó az együttműködésünk Bulgáriával, Magyarországgal, a Német De­mokratikus Köztársasággal, és pozitívan értékeljük kapcsolatain­kat Romániával és Mongóliával. Kitartóan törekszünk az együttmű­ködés bővítésére Kubával, és a Jugoszláviához fűződő kapcso­lataink is számos területen kedve­zően alakulnak. Külpolitikánkban jelentős helyet foglalnak el az indokínai testvéri országok: Vietnam, Laosz* és Kambodzsa. Különböző területeken fejlesztjük kapcsolatainkat a Kore­ai Népi Demokratikus Köztársa­sággal. Ami a Kínai Népköztársa­ságot illeti, készek vagyunk nor- malizálni államközi kapcsolatain­kat, és nem hagyjuk figyelmen kívül e nagy szocialista ország álláspontjában mutatkozó új voná­sokat, amelyek elősegíthetnék az ez irányban tett konkrét lépéseket. Albániával ugyancsak szeretnénk felújítani a normális kapcsolatokat. Csehszlovákia Ázsia, Afrika és Latin-Amerika számos fejlődő or­szágával tart fenn eredményes kapcsolatokat, mindenekelőtt azokkal, amelyek a fejlődés szo­cialista útjára léptek. Ezek közül kiemelt helyet foglal el Afganisz­tán, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság, Angola, a Szocialis­ta Etiópia és Mozambik. Az arab országokhoz fűződő kapcsolatainkat a hazafias erőkkel vállalt aktív szolidarátás elve ve­zérli. Különösen sokoldalúak kap­csolataink Szíriával, Líbiával, Al­gériával, Irakkal, Tunéziával, és támogatjuk a palesztinai ellenállá­si mozgalmat. A nemzetközi helyzetet tekintve számos ázsiai ország szerepe is megnőtt. Ezek közül legfontosabb partnerünk India, s Iránnal is hasz­nos kapcsolatokat tartunk fenn. Számos más afrikai és latin­amerikai országgal is a kölcsönö­sen előnyös együttműködésre tö­rekszünk. Nagyra értékeljük Nica­raguához és Grenadához fűződő kapcsolatainkat, s a jó együttmű­ködés példájaként tartjuk számon viszonyunkat Mexikóval. Gazda­sági együttműködésünk Argentí­nával, Brazíliával és a kontinens több más országával is eredmé­nyesen fejlődnek. A tőkés államokkal szembeni politikánk a különböző társadalmi rendszerű országok békés egy­más mellett élésének bevált elvé­ből indul ki. Egyenjogú és kölcsö­nösen előnyös kapcsolatokra tö­rekszünk Ausztriával, a Német Szövetségi Köztársasággal, Fran­ciaországgal, Finnországgal. Sze­retnénk továbbfejleszteni az együttműködést Görögországgal, Ciprussal, Belgiummal és Hollan­diával. A Törökországgal folytatott gazdasági együttműködésünk po­zitív eredményeket hozott, s ez érvényes Nagy-Britanniára is. Kapcsolataink Olaszországgal nem felelnek meg az adott lehető­ségeknek és a svéd-csehszlovák együttműködés is megérdemelné a javulást. Ami Portugáliát illeti, nem a mi hibánkból következett be az elhidegülés. Nincsenek nyílt problémák Ka­nadához fűződő viszonyunkban. Az Egyesült Államokkal való kap­csolatainkat azonban megoldatlan problémák terhelik. Az 1982. janu­ár 29-én kötött csehszlovák-ame­rikai kormánymegállapodás értel­mében rendeződtek a vagyonjogi kérdések, s ezáltal 37 év után komoly akadály gördült el a kap­csolatok normalizálása elől. A má­sodik világháború idején elrabolt csehszlovák aranyvagyonnal kap­csolatos bonyolult kérdések ügyé­ben tett konkrét lépéseink bizonyí­tották, hogy érdekünk a csehszlo­vák-amerikai kapcsolatok javítá­sa az egyenlőség és a kölcsönös előnyök alapján. A fejlett tőkés ipari államok kö­zül Japánnal magas szintű kap­csolatokat tartunk fenn, s megvan­nak a feltételei az együttműködés elmélyítésének. + + + Bohuslav Chňoupek a továb­biakban kiemelte a más országok­kal folytatott gazdasági, kulturális, oktatásügyi, egészségügyi együtt­működés fontosságát mint a cseh­szlovák külpolitika elválaszthatat­lan részét. Széles körűnek ne­vezte a csehszlovák parlament, a társadalmi szervezetek, a szak- szervezetek az ifjúsági és nőszer­vezetek nemzetközi kapcsolatait. Az elmondottakat összefoglalva Bohuslav Chňoupek hangoztatta: elmondható, hogy a megromlott nemzetközi helyzet ellenére meg­maradtak a fejlett szocialista tár­sadalmunk építéséhez szükséges békés feltételek. Tovább szilárdult szövetségünk és együttműködé­sünk a szocialista országokkal, nőtt Csehszlovákia nemzetközi te­kintélye. Ezeket a pozitív eredmé­nyeket kommunista pártunk céltu­datos irányításának és annak a tá­mogatásnak köszönhetően értük el, amelyet külpolitikánknak egész társadalmunk nyújt. (ČSTK) - A Lengyel Népköztár­saság Minisztertanácsa hétfői ülé­sén értékelte az ország társadalmi és politikai helyzetét. Megállapí­totta, hogy a belső ellenforradal­mi erők és az ellenséges nyuga­ti központok ismét a feszültség fokozására szólítanak fel. A lengyel állami szervek min­den politikai eszközt kihasználnak arra, hogy mielőbb leküzdjék a válságot, hogy Lengyelország­ban biztosítsák az emberek békés és nyugodt életét. A kormány ki­nyilvánította reményét, hogy igye­(ČSTK) - Az ENSZ-közgyülés- nek a délkelet-ázsiai békével, biz­tonsággal és együttműködéssel foglalkozó ülésén tegnap felszólalt Stanislav Suja, Csehszlovákia ál­landó ENSZ-képviselóje. Megálla­pította, hogy Délkelet-Ázsia béké­je és biztonsága továbbra is ko­moly veszélyben van, ami aggo­dalomra ad okot. Ennek fő okozója az imperializmus és a hegemoniz- mus kalandorpolitikája, amely mesterségesen szítja a bizal­matlanság légörét. A külső reak­ciós erők, zavarják a térség füg­getlen, szuverén államait, meg­sértik ezek területi sérthetetlensé­gét, erősítik az ellenük irányuló lélektani hadviselést és nyílt ag­ressziókba bocsátkoznak. Mind­ezek ellenére a három indokínai E zúttal még nem szakadt tel­jesen ketté a nyugatnémet Szabaddemokrata Párt (FDP), ám azoknak is igazuk volt, akik a libe­rálisok múlt hét végi kongresszusa előtt azt jósolták, hogy Hans-Diet­rich Genscher elnökké való újra­választása komolyan veszélyez­tetni fogja a pártegység fennmara­dását. Genscher megválasztásával az FDP jobboldala kerekedett felül, az a szárny, amely egyetért a ti­zenhárom évig lényegében sike­resen működő szociálliberális ko­alíció felrúgásával és a keresztény uniópártokhoz való átállással. Genscher győzelme egyébként igen csekély volt: a nyugat-berlini pártkongresszus küldöttei közül 222-en rá, 169-en pedig Uwe Ronneburgerre, az FDP Schles­wig-Holstein tartományi elnökére Az árulás ára szavaztak. (A párt történetében ez a legrosszabb arány, amellyel párt­elnököt megválasztottak.) Már maga ez a tény is jelzi, hogy a párttagság nagy része nem ért egyet a jobboldali fordulattal, s még kevésbé azzal, ahogyan Genscherék cserbenhagyták a szociáldemokratákat. Az FDP jobboldalával szemben tulajdonképpen megosztott balol­dal áll. Az egyik csoport elítéli ugyan a pártvezetés eljárását, de a párt egységét meg akarja őrizni. Ennek képviselője a már említett Ronneburger és Gerhart Baum volt belügyminiszter. A végleges szakadás megakadályozását az is elősegítette, hogy a szociálliberá­lis koalíció szétrobbantásában el­sősorban felelős Lambsdorff gaz­daságügyi minisztert sikerült Genschernek rábírnia arra, vonja vissza jelölését az FDP alelnöki posztjára, mégpedig Baum javára (a pártvezetőségben így is csupán Baum az egyedüli baloldalinak számító politikus). A baloldali liberálisoknak van egy olyan csoportja, amely beje­lentette: kilép az FDP-ból és önál­ló politikai szervezetet hoz létre, tiltakozásul a párt jobbratolódása ellen. Ez a csoport Matthäus-Mei­er képviselőnő, az Ifjú Demokraták (JUDO) egykori elnöke és Schel- ling, az ifjúsági szervezet jelenlegi alelnöke vezetésével már a párt- kongresszus idején külön tanács­kezetével és nyíltságával meghi­úsítja az újabb zavargások szítá­sára irányuló terveket. Ha viszont az ellenséges erők eddigi akcióik sikertelenségéből és a tragédiák­ból nem vonják le a tanulságot, akkor a lengyel állami szervek minden szükséges eszközzel megvédik a nyugalmat, a bizton­ságot, a zavartalan munkát. A len­gyel állam megfelelő erővel és eszközökkel rendelkezik ahhoz, hogy biztosítsa a rendet, a tör­vények, beleértve a szükségál­lapot előírásainak a megtartását is. ország (Vietnam, Kambodzsa és Laosz), valamint az ASEAN-tag- országok kapcsolataiban megfi­gyelhető a párbeszédre, az eny­hülés légkörének megteremté­sére irányuló hajlandóság. Ezt a folyamatot nem akadályozhatja meg az ún. Demokratikus Kam­bodzsa koalíciós kormányának létrehozása sem. A konstruktív párbeszéd útját egyengetik az in­dokínai országok javaslatai, ame­lyeket az idén júniusban Ho Si Minh városban fogalmazott meg a három ország külügyminisztere. Az indokínai kezdeményezés re­ális alapot teremthet a problémák megoldásához, ezeket Csehszlo­vákia is teljes mértékben támo­gatja - hangsúlyozta Stanislav Suja. — kozást tartott és megállapodott abban, hogy a hónap végén bo- chumi konferenciáján dönt az FDP-ról való leválásról. A szabaddemokrata kongresz- szus eredménye mindössze az, hogy a küldöttek a jobbszárny nyomására elfogadták azt az indít­ványt, amely utólag helyesnek mi­nősíti a keresztény-liberális szö­vetség megalakítását, bár annak módjával nem ért egyet. Gens­chernek persze ez vajmi kevés a boldogsághoz, hisz nyilván tud­ja, hogy a párttagság többsége és a választók elítélik árulását. O ma­ga ismerte be, hogy a koalícióvál­tás megrendítette a pártot, s a szavazók Hessenben és Bajor­országban benyújtották a számlát (e két tartományban az FDP be sem jutott a parlamentbe). Való­színű azonban, hogy az FDP or­szágos méretekben sem számít­hat egyhamar megbocsátásra, fő­leg nem az egységet aláásó párt- kongresszus után. És itt az FDP válságának már olyan kihatásai vannak, amelyek a jelenlegi kormánykoalíció, tá- gabb értelemben pedig az NSZK jövője szempontjából vetnek fel egy sor kérdőjelet. Egy mélypontjára jutott párttal való együttmüködés nem kelle­mes a CDU-nak, már csak a jövő év márciusára tervezett általános választásokra való tekintettel sem. Azonban nem Kohl kancellár az egyedüli, aki valamiféle módon szeretne megszabadulni ettől a te­hertől. Strauss, a bajor CSU vezé­re - annak ellenére, hogy kijelen­tette: egyelőre nem pályázik bonni babérokra - mindig készen áll ki­ütni Genschert a nyeregből. Köny- nyen valóra válhat tehát az a ko­rábbi jóslat, hogy a CDU-CSU hátat fordít az FDP-nek, miután az a hatalomra segítette őket. Az egyre erőteljesebben színrelépő környezetvédők, a „zöldek“ pedig ahhoz fűznek reményeket, hogy az FDP táborából további szava­zókat állíthatnak a maguk oldalá­ra. S ha netalán Genscherék visz- sza szeretnének táncolni az SPD- hez, már arra sem lenne módjuk, mert - érthető okokból - a szociál­demokraták vezetői kizárták a szabaddemokratákkal való szö­vetség felújítását. E kkora szorításból aligha ké­pes kiverekedni magát Genscher, s nyilván rossz úton jár, ha pártját az Egyesült Államok és a NATO fegyverkezési terveinek szolgálatába kívánja állítani. (pap-) Az imperialista körök szándékosan rontják a légkört Délkelet-Ázsiában Csehszlovák felszólalás az ENSZ-ben FDP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom