Új Szó, 1982. november (35. évfolyam, 259-284. szám)

1982-11-05 / 263. szám, péntek

K isgéres (Malý Horeš), a Bod­rogköz sajátos múltú kisközsége sokat fejlődött a fel- szabadulás óta. Legalábbis, ami az anyagi kultúráját illeti. Ennek kézenfekvő bizonyítéka a nagygé- resi földművesszövetkezetbe in­tegrált, jól működő mezőgazdasá­gi üzeme, a frissen épült és szün­telenül épülő, korszerű lakóházak, a szép, dúsan termő kertek és így tovább. Persze, hogy az anyagi kultúra előbbre jusson, azért ke­ményen dolgozni kell... De épp­olyan kitartó és rendszeres mun­kát igényel a szellemi kultúra fej­lesztése is, ami - bár nincs róla pontos áttekintésünk - szintén nem áll egy helyben itt sem, noha tapasztalataink azt mutatják, hogy- Akadályozza, természetesen, és az áttekinthetőséget is nehezíti, dehát mit tehetek... Az itt látható könyvállványokat négy éve a föld­művesszövetkezet csináltatta tár­sadalmi munkában, a polcdeszká­kat pedig a hnb adta. A hiányzó polcokat a Terebesi Járási Könyv­tár ígérte meg három évvel eze­lőtt...- Említette, hogy nem végzett könyvtárosi tanfolyamot. Elmenne egy ilyen tanfolyamra?- Szívesen. Azt hiszem, szük­ségem is volna rá, de ha nem hívnak?... (Megjegyezzük: a tőketerebesi - Trebišov - járás magyarlakta vidékein nem egy képesítetlen községi könyvtáros dolgozik, akik KULTURÁLIS IGÉNY ÉS IGÉNYTELENSÉG JEGYZETEK EGY KÖNYVTÁRLÁTOGATÁS KAPCSÁN (akár a terebesi járás több helysé­gében) ebben a faluban is még eléggé mögötte van az anyagi kul­túrának. Igaz ugyan, hogy kevés ház akadna, ahol nincs rádió vagy televízió, (esetleg mindkettő), sót elég sokan járatnak különböző sajtótermékeket. A szellemi kultú­ráért, kulturálódásért azonban min­denekelőtt aktív tevékenységgel tehetünk valamit. Ezt az aktivitást kerestem a községi könyvtárban, melyet 1978 óta - önkéntesként - Radi Katalin vezet. Igaz, nincs könyvtárosi szakképesítése, köz- gazdasági középiskolát végzett, és számvivóként dolgozik a szö­vetkezet órösi (Strážne) üzem­egységében, de a könyv, a kultúra iránti tiszteletből elvállalta a könyvtárosi munkát. Ha a négy évvel ezelőtt felszá­molt régi községi könyvtárat kellett volna a helybeli kultúra jelképévé emelni, igencsak lehangoló lett volna a kép. A mostaniban, mely a hnb tágas új épületében kapott helyet, szívesebben néztünk körül és beszélgettünk el a könyvtáros­sal. Egy helyiségben van az egész könyvállomány, és a kölcsönzés is itt történik heti két órában. A fala­kon semmi dísz, csupán egy táb­lácska függ jobboldalt, melyre a könyvtáros Leonardo da Vinci néhány sorát írta fel, hogy az olva­sók emlékezetükbe véshessék: ,,Nem nevezhető gazdagságnak, ami elveszíthető. Csak eszednek és telkednek olvasás útján nyert kincse jelenti az igazi gazdagsá­got, mert ez nem vész el és el nem hagy soha.“ A könyvtár két és fél ezernyi kötetének csak mintegy kétharma­da sorakozik polcokon, egyharma- da szekrényekben áll.- Nem akadályozza ez a köl­csönzést? Radi Katalin a homlokát rán­colja. azért vállalták rendes állásuk mel­lett a könyvtárosságot, mert ere­jükhöz mérten szeretnének hoz­zájárulni falujuk kulturális életének elevenebbé, színvonalasabbá té­teléhez. Hogy ezt szakszerűbben tehessék, talán nem lenne érdem­telen, ha a járási könyvtár irodalomismereti és könyvtárosi tanfolyamot szervezne az önkén­tes könyvtárosok részére. És még egy apróság: ha az önkéntes könyvtáros nem is abból az 500-550 koronából él, amit évente tiszteletdíjként kap, bizonyára ser­kentőleg hatna, ha azt csakugyan meg is kapná, és idejében...) Az olvasókról ezt mondta a könyvtáros:- Nincs túl sok olvasónk. A kö­rülbelül másfél ezer lakosból száz- tizenhatan tagjai a könyvtárunk­nak. Többségük tizennyolc éven aluli. Harmincöt-negyvenéves ko­ron felüli olvasónk csak néhány van. A könyvtár könyvállományának tematikai szerkezetéről nem sokat tudhattam meg. Talán éppen az említett tanfolyam hiányának tud­hatok be a könyvtárosi munka bi­zonytalanságai. Nem vagyok ben­ne biztos, hogy a könyvek sor­szám, nem pedig témacsoport és szerzők szerinti besorolása a leg­szerencsésebb mód-e... Ami a nyelvi megoszlást illeti, a könyvtáros szerint az állomány mintegy negyven százaléka szlo­vák nyelvű. Az minden vizsgálat nélkül szembetűnő, hogy kevés a mezőgazdasági irodalom. A csehszlovákiai magyar szépiro­dalomból szinte semmi sincs a könyvtárban. És a faluban tíz éve nem volt író-olvasó találkozó. Ha a Thália Színpad vendégszerepei a köz­ségben a lakosság részéről nincs kellő érdeklődés. Még megtudtuk: a könyvtár melletti helyiségben ifjúsági klub volt. Most üresen áll... A SZISZ- alapszervezet egy éve nem műkö­dik. Az ifjúsági klubot nem sikerült „meghonosítani“. A hnb vezeté­sével és támogatásával esetleg meg lehetne kísérelni olvasóte­remnek berendezni az elhagyatot­tan ásító helyiséget. Talán akad­nának - korra való tekintet nélkül - olvasók, akik például az újságok révén kedvelnék meg a könyvet. Ehhez persze jól kiválasztott, ér­dekes újságokra, szaklapokra, fo­lyóiratokra van szükség! Valahol el kell kezdeni, hogy megerősöd­jön a szellemi kultúra iránti igény is a faluban. KÖVESDI JÁNOS Október fényképeken Ember, táj, történelem Oľga Krýslová kiállítása a Nógrádi Galériában Oľga Krýslová festőművész Martinban él. A képzőművészeti főiskolán Želibský és Hofstädter mesterek vezetésével tájképfestő- nek készült. Saját elbeszélése szerint: a tájban a természet és az emberi történelem kapcsolatát ra­gadja meg. Úgy érzi, az utolsó „pillanatban“ érkezett, hogy meg­örökítse a régi korok építészetét, évszázadok tanújeleit arról, hogy itt emberek éltek és dolgoztak. A Nógrádi Galéria kiállítóhelyi­ségeiben azonban a néző mindjárt kérdezni kénytelen. Hogy lehet az, hogy a Túróéban élő művésznő gömöri tájakat fest? Ennek törté­nete van. Oľga Krýslová vagy 15 évvel ezelőtt elkísérte Martin Ben- kát Várgedére (Hodejov) és Aj- nácskőre (Hajnáčka), ahol akkori­ban ásatásokat végeztek, s a két művészt érdekelte a történelmen belül az archeológia. A művésznő ekkor szerette meg ezt a tájat, barátságos méreteit, lankás-9? q5 1 s I I 5 I dombjait, meleg éghajlatát. Elha­tározta, hogy egyszer eljön ide festeni. 1981 januárjában a Banská Bystrica-i Területi Képtár rendezte meg a művésznő jubileumi kiállítá­sát. Ekkor merült fel újra a gondo­lat, hogy végre valóra váltja régi vágyát és eljön Gömörbe. A sors úgy hozta, hogy erről a tervéről értesültek a Gömöralmágyi (Jab- lonov) Május 9. Efsz-ben, s a mű­vésznőt meghívó levéllel keresték föl. A szíves meghívás végleg megoldotta a problémát: Olga Krýslová 1981 nyarán heteket töl­tött Almágyban és környékén. A tájat nemcsak futólag látta, nemcsak a felszínt csodálta meg, hanem megismerte és megszeret­te népét, megfigyelte életét, szinte otthon kezdte magát érezni Gö- mörben, s életreszóló barátságok alakultak. Ez a mélységes szere­tet, együttérzés, a nép életének közeli ismerete és a táj iránti von­zalom kiáll ításnyi kép születését eredményezte. így lett a Nógrádi Galériában rendezett kiállítás el­sősorban ezeknek a képeknek el­só bemutatója. Az 1981-es jubileumi kiállítás anyagából egy kisebb válogatás nyújt keresztmetszetet a művész­nő korábbi alkotásaiból. E képeket - melyek nagy része Túróc és Liptó tájait örökíti meg - a gömöri- ekkel összehasonlítva: feltűnik a színezés különbözősége. Míg Oľga Krýslová túród képein a hi­deg színskála dominál, Gömörben fokozatosan áttért a melegebb színekre. Technikája is higgad­tabb, a lankás domboldalak sima formáikkal szélesebb vonásokra késztették a festőt. A kiállítás megnyitója rendkívül derűs és baráti légkörben zajlott le. A védnökséget a Gömöralmá­gyi Május 9. Efsz vállalta, melynek képviseletében Agócs Gézáné kö­szöntötte a művésznőt, kifejezve örömét, hogy a számukra meghitt táj, az általuk művelt föld bevonult a művészet világába. A kiállított képek Losonc után még Gömöralmágyban kerülnek kiállításra, az iskola két helyiségé­ben. A művésznő és a Nógrádi Galéria ezzel a gesztussal szeret­né megköszönni a Május 9. Efsz nagylelkű támogatását, egyben a XVI. pártkongresszus szellemé­ben erősítvén a dolgozók és a mű­vészet kapcsolatát. SZ. HALTENBERGER KINGA 65 évvel ezelőtt, amikor győzött az Októberi Szocialista Forrada­lom, a fotopublicisztika és a doku- mentumfilm-gyártás Oroszor­szágban még gyermekcipőben járt. Mindazonáltal e távoli napok eseményeit filmen és fényképle­mezen is megörökítették. Most pedig ezeken nyomon követhet­jük, hogyan született meg az új szocialista társadalom, kik voltak azok, akik a forradalmat véghez- vitték. Ez a lelkes fényképészek és filmhíradósok kicsiny gárdájá­nak érdeme. Egy kortárs tanúbizonysága szerint, amikor Lenin látta az 1917. évi petrográdi forradalmi eseményekről készült fotoriporto- kat, ezt mondta:- Az objektív nagyon jól tud történelmet írni. Ez a történelem a felvételeken - világosabb és érthetőbb. Egyetlen festő sem tud­ja vásznon megörökíteni azt, amit a fényképezőgép lát. Október fotokrónikásai között Ivan Kobozev neve áll első helyen. Kobozev, a forradalom tevékeny részvevője, mindenkor ott volt, ahol a döntő események történtek. Lefényképezte a Téli Palotát ostro­ma közben. Később a festők, ren­dezők az ő fényképei alapján áb­rázolták a palota elfoglalását. Az egyik felvétel premier plánban örökítette meg annak a nehéz­harckocsinak a legénységét, amely a Petrográdi Tanács ren­delkezésére bocsátotta magát. Az ilyen fiatal, meggyőződéses em­berek vitték véghez a forradalmat. Gazdagította Október fotokróni- káját Pjotr Oscsup, a kiváló fotoúj- ságíró. Az Október előtti és az októberi eseményekről készített sok filmhíradójából, amelyet Lenin nagyra értékelt, kiemelkedik a fér­fiakéval egyenlő választójogot kö­vetelő pétervári munkásnők 1917 márciusi tüntetését ábrázoló felvé­tel. Pjotr Oscsup Lenin harcostár­sait, Jakov Szverdlovot, Feliksz Dzerzsinszkijt, Mihail Kalinyint, a kiváló forradalmárokat is lefény­képezte. Kari Bulla és két fia - Alek­szandr és Viktor is a fotoriporterek sorába tartozott. Ha valamennyi negatívjukat egybegyüjtik, szá­muk több mint százerre rúgna. Úgy tűnik, a XIX. század végi és a XX. század eleji Oroszország társadalmi életében egyetlen olyan esemény sem volt, amelyet a hivatásos fényképészeknek ez a fáradhatatlan családja ne örökí­tette volna meg. Természetes, hogy nem hagyhatták figyelmen kívül az orosz társadalom egész életmódjának gyökeres megválto­zását, amely 1917 októberében történt. ,,A forradalom napjaiban - írta később Viktor Bulla - jóformán sohasem voltam otthon. Mint a vérbeli vadász, úgy rohantam az események után. Masinámmal mindig oda futottam, ahol puskalö­völdözés hallat­szott, ahol gép­puskák kattog­tak, amelyeket forradalmi dalok hangjai szakítot­tak félbe.“ A vakmerő fotori- porter akárcsak apja és fivére- szeme láttára alakult az ország jövőjét eldöntő osztályharc tör­ténete. A Bulla család fényképgyűjte- ményében - ők gyakran együtt készítették felvé­teleiket és V. vagy K. Bulla névvel írták alá- a Leninről ké­szült fényképek foglalják el a fő­helyet. Ezeknek egy része a Ko­mintern II. kong­resszusán ké­szült, 1920 júliu­sában Petrog- rádban. Ilyen például a „Lenin az Urickij-palotában beszél“, a „Lenin a kongresszus részvevői­nek körében (Makszim Gorkijjal)“ és más felvételek. Kifejező erejű­ek azok a fényképkockák, amelye­ket Bulla a párt IX. kongresszusa idején a Kremlben készített. Lenin valamilyen fontos irat olvasásába mélyed el... Nagyszerű felvétel! Jákob Stejnberg fotoújságíró is eredményesen dolgozott október napjaiban. Itt van például egy olyan téma, amely pontosan tol­mácsolja a kor levegőjét. Tűzifát árusítanak a lakosságnak: nehéz volt az élet, és fáztak az emberek azokban az esztendőkben. Az időt megőrző fényképek se­gítséget nyújtanak számunkra ah­hoz, hogy feleleveníthessük azo­kat a hajdani forradalmi napo­kat. GELLÉRT GYÖRGY a hét végén; Fábry-napok A CSEMADOK Központi Bizott­sága, valamint kassai (Košice) já­rási és városi bizottsága e hét végén tizenegyedszer rendezi meg Kassán, a kerületi művelődé­si központ tanácstermében, a Fábry Zoltán Irodalmi és Kultu­rális Napokat. A programban szereplő előadá­sok két szekcióban - irodalmi és történelmi-honismereti - zajlanak majd. Szombaton a megnyitó után Szeberényi Zoltán tart előadást Fábry Zoltán békeharcos publi­cisztikája címmel, majd az irodal­mi szekcióban Klimits Lajos előa­dása hangzik el, melynek címe A müveszetkritika feladata a nem­zetiségi sajtóban a CSKP XVI. kongresszusa után. Ugyanebben a szekcióban vasárnap Petrik Jó­zsefnek, a CSEMADOK KB, a Ma­dách kiadó és a Szlovákiai írók Szövetsége magyar szekciójának együttműködéséről és az ezzel kapcsolatos feladatokról, célokról szóló előadását hallgathatják meg a jelenlevők. Az ezt követő Mé­száros László-előadás címe Köl­tészet és valóságérzés (Elemzés a Madách kiadó legújabb kiadvá­nyainak tükrében). A történelmi-honismereti szek­cióban szombaton Kiss József Az NOSZF és a csehszlovák-szovjet barátság hagyományai című előa­dása hangzik el, vasárnap Érszegi Géza (Magyarország) tart előa­dást A történelmi források felhasz­nálása a helytörténeti kutatásban címmel, ennek hozzászólói lesz­nek Fogarassy László, Hamar Kálmán és Hoffer Lajos, a törté­nelmi-honismereti szakbizottság tagjai. A Fábry Zoltán születésének 85. évfordulója alkalmából és az NOSZF jegyében megrende­zett kétnapos találkozót Duba Gyula és Gál Sándor szerzői estje egészíti ki; és a résztvevők elláto­gatnak Stószra, ahol megtekintik Fábry szülőházát és megkoszo­rúzzák sírját. - bor ­ÚJ SZÚ 6 1982. XI. 5. Nad'a Rapensbergerová: Október

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom