Új Szó, 1982. november (35. évfolyam, 259-284. szám)

1982-11-05 / 263. szám, péntek

ÚJ szú 5 1982. XI. 5. A Nagy Október eszméi utat mutatnak (Folytatás a 4. oldalról) tábornokok elképzelése szerint a támadást a nyugat-európai tá­maszpontokról kellene elindítani. Ezért az Egyesült Államok minden eszközt megragad annak elérésé­re, hogy a nyugat-európai orszá­gok területén új típusú atomraké­tákat helyezhessenek el, amelyek néhány percen belül elpusztíthat­nák a szocialista országok létfon­tosságú központjait. Nem érdekük az ésszerű megállapodás. Az Egyesült Államok olyan követel­ményeket támaszt, hogy azokat a Szovjetunió - ha nem akar az imperialista önkény áldozatává válni - ne fogadhassa el, és így indokuk legyen azt állítani, hogy a rakétákra vonatkozó megállapo­dás kudarcot vallott és ezért a ra­kétákat kénytelenek Nyugat-Euró- pába telepíteni. Szinte hihetetlen, hogy egyes nyugat-európai politi­kusok letagadják azt, amit a szé­les tömegek, főleg a nyugat-euró­pai országok békemozgalma már régen tudnak - beleegyezni abba, hogy új amerikai rakétákat helyez­zenek el területükön - egyenlő az öngyilkossággal. Az atompokol­ban már nem érvényesek a hatá­rok, a nemzetiségek, a vallás és az ideológia. Ott már csak a halál és a pusztulás marad. Az egész világ és elsősorban Európa valóban a történelem ha­tárkövéhez érkezett. Ma nincs fon­tosabb kérdés, mint a béke meg­védése és a nukleáris világka­tasztrófa megakadályozása. Vilá­gosan két politika lehetséges - az élet és a béke politikája, amelyet a szocializmus képvisel, valamint a háború és a halál politikájja, amelyet az imperializmus követ. Senkire sem akarjuk rákényszerí­teni a szocializmust, nem akarjuk háborúval bebizonyítani, melyik az igazságosabb társadalmi rend. Ezt majd a történelem dönti el. Harcolnunk kell azonban és har­colni akarunk a békéért, szavatolni akarjuk valamennyi nemzet biz­tonságát. Úgy, mint a múltban már szám­talanszor, most is a Szovjetunió terjeszti a világ elé a béke prog­ramját, a nukleáris katasztrófa el­hárításának programját. Azokat a javaslatokat, amelyeket Leonyid lljics Brezsnyev, az SZKP KB főtit­kára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke terjesztett elő Bakuban, áthatja az a törekvés, hogy megmentsék az emberi (civilizációt, boldog életet szavatoljanak bolygónkon az összes nép számára. A szovjet fegyveres erők parancsnokainak nemrég megtartott tanácskozásán Brezsnyev elvtárs ismét meg­erősítette, hogy a Szovjetunió nem tér el a nemzetközi biztonság megszilárdításának irányvonalá­tól, fokozza erőfeszítéseit és meg­tartja kezdeményezéseit a nem­zetközi életben. A Csehszlovák Szocialista Köz­társaság őszintén támogatja a Szovjetunió béke-kezdeménye- Zéseit és megtesz mindent azért, hogy a Szovjetunióval és a szocia­lista országokkal, valamint az összes békeszerető és haladó erővel szorosan együttműködve, életbe léptethessék ezeket a kez­deményezéseket. A nemzetközi helyzet rendkívüli feszült és jogos aggodalmakra ad okot. E veszély lebecsülése nagy hiba lenne. Márcsak azért is, mert a katasztrófa előidézéséhez né­hány felelőtlen, őrült ember is ele­gendő. A fennálló veszély lebe­csülésénél azonban még nagyobb hibát jelentene, ha ölbe tett kézzel ülnénk. A katasztrófa megakadá­lyozása csakis az államférfiak és a diplomácia ügye lehet. Mozgósí­tani kell az emberek millióit, akik tudatosítva a fenyegető veszélyt, gátat vetnek neki. Tudatosítjuk, hogy a nukleáris háború veszélye elhárítására kifejtett törekvésünk­nek elválaszthatatlan része a ma­ximális ébreség megőrzése s or­szágunk védelmének állandó szi­lárdítása a Varsói Szerződés ke­retében. Aligha vethetjük az imperialista államok egyes vezetőinek szemé­re, hogy nem tudják, mit jelent az emberiségnek a szocializmus. Ne­hezen érthetjük meg azonban, hogy el akarják nyomni, sőt be akarják tiltani az atomháború elle­ni mozgalmat. Már az atomháború lehetőségére vonatkozó gondolat önmagában is súlyos gaztettet je­lent. Az Egyesült Államokban külön­böző tanulmányok, prognózisok je­lennek meg arra vonatkozóan, mi­lyen lesz az élet a nukleáris hábo­rú után. Figyelmen kívül hagyják a tudósoknak azt a nézetét, hogy az „élők irigyelnék a halottakat“. Abból a célból, hogy eltereljék a fi­gyelmet az általuk előkészített ve­szélyekről, a nukleáris katasztrófa utáni időszakot úgy ábrázolják, mint a mai válság alóli felszabadu­lás időszakát. Az amerikai elnök egyik tanácsadója azt állítja, hogy a háború kitörése esetében, mint­egy 150 millió amerikait „rende­zett“ gépkocsi-oszlopokban az ún. készültségi területekre telepí­tik át, ahol az alkoholon és fegyve­reken kívül minden a rendelkezé­sükre áll majd. Az amerikaiak állí­tólag a győztes háború után, amelyben „csak“ 50 millió ameri­kai lakos vesztené életét, úgy él­nének, mint a paradicsomban. Normális ember megértheti ezt a cinizmust? Az ilyen embertelen elméletek hívei mindenkit ellenségnek tekin­tenek, akik nem értenek velük egyet. Reagan elnök hasonló szellemben nagy veszélynek ne­vezte a békeharcosokat az Egye­sült Államok számára. Tekintet nélkül ezekre a támadásokra és rágalmakra a nukleáris háború el­leni mozgalom nemcsak Európá­ban, Japánban, de az Egyesült Államokban is terjed. Hogy az Egyesült Államok ho­gyan képzeli el a „békét amerikai módra“ megmutatja a Libanonba, az egész Közel-Keleten, Salva­dorban és Afrika déli részén érvé­nyesített politikája. Mindenütt, ahol az amerikai imperializmus uralomra törekedik, emberi tragé­diákat okoz és nemcsak romokat, hanem mély gyűlöletet hagy maga után. A világ felháborodott a paleszti- nai nők, öregek és gyermekek meggyilkolása miatt. Ezt a gaztet­tet az Egyesült Államok legköze­lebbi szövetségese, Izrael követte el. Az amerikai elnök másra nem volt képes, mint kijelenteni: „Nem érdekünk beavatkozni egy külföldi kormány belügyeibe.“ Amikor azonban a Lengyel Népköztársa­ság legfelsőbb törvényhozó szer­ve törvényt hozott a szakszerve­zetekről, olyan törvényt, amelyet az amerikai dolgozók nagy vív­mánynak tekintenének, Reagan elnök egészen más álláspontra helyezkedett. Újabb szankciókat rendelt el, mivel az Egyesült Álla­mok állítólag nem nézheti közöm­bösen a lengyelországi helyzetet. Határozottan elítéljük az ameri­kai kormány durva beavatkozását a Lengyel Népköztársaság bel­ügyeibe és a különböző diszkrimi­nációs akciókat, mivel ez be­avatkozást jelent egy szuverén ál­lam belügyeibe, megsérti az összes nemzetközi normát, első­sorban a helsinki záródokumentu­mot, amelyet az Egyesült Államok is aláírt. Teljes mértékben támo­gatjuk a Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottságának, a lengyel kormánynak és Jaru­zelski elvtársnak azt a törekvését, hogy végérvényesen leszámolja­nak az ellenforradalmár alvilággal, rendet és nyugalmat teremtsenek az országban. Azok a szankciók és diszkrimi­nációk, amelyeket az Egyesült Ál­lamok a szocialista országok ellen rendel el azért, mert nem hajlan­dók alávetni magukat elképzelé­seinek, egy bizonyos mértékben és egy bizonyos időre megkárosít­hatnak bennünket. Semmilyen eset­ben sem téríthetnek le bennünket azonban arról az útról, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom nyitott meg. Tudjuk, hogy minél szilárdabb lesz a szocializ­mus, annál stabilabb és erősebb lesz a béke. HŰEN OKTÓBER ESZMÉIHEZ Tisztelt elvtársak! Pártunk a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom eszméihez hű­en a történelmi tapasztalatokból tanulva arra törekszik, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság és népünk továbbra is mél­tóképpen megvalósítsa a Nagy Október hagyatékát. A CSKP XVI. kongresszusa a hazai és a nemzetközi helyzet elemzéséből, valamint szükségle­teinkből és lehetőségeinkből kiin­dulva konkretizálta a fejlett szocia­lista társadalom további építésé­nek feladatait, örülünk, hogy a kongresszus programját nem­csak a párt és a Nemzeti Front, hanem egész népünk is magáévá tette. Nem elegendő azonban csak szavakkal támogatni a prog­ramot. Amint a gyakorlat mutatja, sokkal nehezebb konkrét tettekkel megvalósítani ezt a programot, konkrét értékké változtatni a sza­vakat és számokat. A 7. ötéves tervidőszak két éve alatt elismerésre méltó munkát vé­geztünk. Számos feladatot ered­ményesen teljesítünk. Néhány fo­gyatékosság azonban továbbra is előfordul. A gazdaságosság, a ter­mékek minősége, az ellátás terén még mindig hiányosságok fordul­nak elő. Mindennapi törekvésün­ket ezek megszüntetésére kell összpontosítanunk. Amint Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, a CSSZSZK elnöke hangsúlyozta, a XVI. kongresszuson kitűzött fel­adatok teljesítése megköveteli, hogy sokkal következetesebben valósítsuk meg a termelés haté­konyságának és mindennemű munka minősége javításának stra­tégiai irányvonalát. Ennek alapja a gazdaság intenzív fejlesztése, a gazdaság hatékony strukturális változásai, a termelési erők ész­szerű kihasználása, a gazdasá­gosság, minden erőforrás ki­használása, az irányítás tökélete­sítése, a dolgozók kezdeménye­zésének széles körű fejlesztése, gazdaságunk nagyobb mérvű be­kapcsolódása a szocialista gazda­sági integrációba és a nemzetközi munkamegosztásba. E szavak időszerűségét fokozza az a tény, hogy a 7. ötéves tervidőszak kö­vetkező évei még bonyolultabbak lesznek. A hibák és a különböző fogya­tékosságok, a kisebb-nagyobb nehézségek sem téríthetnek el bennünket a kitűzött célok eléré­sétől. Elegendő tapasztalatunk van ahhoz, hogy tudatosítjuk: a nehézségek elől nem hátrálha­tunk meg, nem túlozhatjuk el őket, nem dramatizálhatjuk a helyzetet, a nehézségeket meg kell oldani. A SZOCIALIZMUS CSAKIS BECSÜLETES, ÁLDOZATOS MUNKÁVAL ÉPÍTHETŐ Az emberek milliói becsülete­sen dolgoznak és teljesítik a rájuk bízott feladatokat. Vannak azon­ban olyanok is, akik úgy cseleked­nek, mintha nem tudnák, mi törté­nik a mai világban. Csak önmagu­kat, saját szükségleteiket látják, s mindent saját érdekeiknek vet­nek alá. Nehezen értik meg, hogy a megálmodott, idealizált élet se­hol sem létezik. Végül is az ilyen élet nem is lenne jó. Az élet gyer­mekkortól állandó küzdelmet je­lent - megismerjük az újat, a bo­nyolultabbat, tapasztalatokat gyűj­tünk, leküzdjük az akadályokat, tudatosítjuk szerepünket, felelős­ségünket és azt, hogy hogy kell viselkednünk a társaságban. A szocializmus nem építhető a mesterkélt szóvirágokon, ígére­teken, hanem csakis valamennyi­ünk becsületes, áldozatos munká­ja alapján. Csehszlovákia Kom­munista Pártja szüntelenül arra fi­gyelmeztet bennünket, milyen sok erőfeszítést kell tennünk ezen a területen. Senki sem születik öntudatos­nak. A szocializmus öntudatos építője az aktív munka során, a kollektívában nő fel és formáló­dik. Nem véletlen, hogy ellensége­ink és az októberi forradalom el­lenségei különböző kampányokat és támadásokat intéznek népünk szocialista öntudata ellen. Arra törekednek, hogy gyengítsék a párt, a szocializmus és az álta­lunk választott út iránti bizalmat. Erőfeszítéseket tesznek, hogy konzerválják és felélesszék a régi reakciós elméleteket és csökevé- nyeket. Azt, amit a kapitalisták nem tűr­nek meg a maguk portáján, a szo­cialista országokban élő emberek­nek ajánlják. Azt szeretnék, ha nálunk gyengülne a munkafegye­lem, megsértenék a törvényeket, gyengítenék a szocialista állam tekintélyét, és mindenki azt csinál­ná, amit akar. Ezt az anarchiát demokráciaként tüntetik fel. Ép­pen ezért szilárdaknak kell len­nünk, tudatosítanunk kell, hogy az az időszak, amelyben élünk, meg­követeli az emberek magas fokú öntudatát, harciasságát és forra­dalmi optimizmusát. Nem szabad megengednünk, hogy a szocializmus által képviselt nagy értékeket és vívmányokat ér­téktelenné tegyék, a szocializmus­ra vonatkozó igazságokat frázi­sokká változtassák. Gyakran emlegetjük, hogy a népgazdaságban felmerülő problémák leküzdése új munka- módszereket, új gondolkodásmó­dot feltételez. Sajnos, többet be­szélünk erről, mint amennyi a gya­korlatban megvalósul. A XVI. kongresszus határozatai, a párt központi bizottságának legjobb határozatai sem valósulnak meg, ha azokat csak szóbelileg ismétel­getjük. A termékek kiváló minősége, a becsületes munka, a munkafe­gyelem, a jól végzett munkáért járó igazságos jutalom, a szocia­lista tulajdon védelme, a hanyagok elítélése, az élősködők bírálata - ezek nem új követelmények. Mindezt az élet már rég megköve­teli. A szocializmus hozta magával és ezt következetesen lépésről lé­pésre meg kell valósítani a gya­korlatban, hogy mindenki, legyen az munkás, földműves, de első­sorban irányító szerv dolgozója, miniszter, igazgató, mester és bárki, aki egy bizonyos munkasza­kaszért felel, felelős gazdaként járjon el. Vagyis, a lehető legtöbb ember tudatosítsa, hogy a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság az ő köztársaságuk, gazdagsága csak becsületes munkájával te­remthető meg, sajátjukon, saját magukért, nemzetükért, szocialis­ta hazájukért dolgoznak. Az új hozzáállások, az új gon­dolkodásmód megköveteli annak megértését, hogy a tudomány óri­ási anyagi erő lett, amelyet az emberek szolgálatába kell állítani, mivel nélküle nem teljesíthetők az igényes feladatok, nem teremthe­tők meg a szociális biztosítékok, nem őrizhető meg, nem javítható az elért magas életszínvonal, s nem érhető el a végső cél, a kommunizmus felépítése. AZ EGYÜTTMÜKÖDÉS MEGSOKSZOROZZA ERŐNKET Ma különösen időszerű annak tudatosítása, hogy nem a nemzeti korlátoltság, a szűk nemzeti kere­tek közé való bezártság, hanem a szocialista közösséggel, főleg a Szovjetunióvar folytatott széles, sokoldalú együttműködés és in­tegráció sokszorozza meg erőnket és szavatolja fejlődésünket. Távol áll az új gondolkodás- módtól, az, aki meghátrál az aka­dályok előtt, aki kitart a népgazda­ság és a társadalom irányításának régi módszerei mellett. A szocializmust a marxizmus -leninizmus elvei alapján építjük, nem pedig az ügyeskedés, vala­mint annak az illúziónak az alap­ján, hogy a kapitalizmus hajlandó megkönnyíteni számunkra nehéz­ségeink megoldását, sőt esetleg hajlandó lesz segíteni a szocializ­mus építésében. Ne tagadjuk, ilyen elképzelések előfordulnak. Csakis a munkásosztály érdekei­nek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság népe érdekeinek megfelelő elvhű politikával küzd- hetjük le őket. Elítéljük azokat, akik semmi po­zitívat sem látnak életünkben, pá­nikot keltenek, meghátrálásra szó­lítanak fel és saját gyengeségüket a szocializmus gyengeségeként értelmezik. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom megmutatta, hogyan kell összekapcsolni a nemzetit az internacionalistával, az általánosat a sajátossal. Senki sem tagadja, hogy bármely ország minden párt­jának respektálnia kell a nemzeti és történelmi sajátosságokat, a munkásosztálynak a politikai ha­talomért folytatott harcában, vala­mint a szocializmus építésében is. Ez azonban semmilyen esetben sem jelenti, hogy a győzelem és a szocializmus felépítése elérhető az általános törvényszerűségek respektálása nélkül. Ezek a tör­vényszerűségek nyilvánultak meg az Októberi Forradalomban és életképességüket az egész forra­dalmi fejlődés megerősítette. Elutasítjuk a magatartását azoknak, akik semmi pozitívumot nem látnak életükben, visszavo­nulót fújnak és gyengeségüket a szocializmus gyengeségének tüntetik fel. Az, aki azt állítja, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom már nem a forradalmi mozgás haj­tóereje, olyan értelmetlenséget követ el, mintha azt állítaná, hogy a folyó a források nélkül is létez­het. A szocialista forradalmak egész újkori története a Nagy Ok­tóber eszméiből, a Szovjetunió Kommunista Pártjának, a szovjet népnek tapasztalataiból táplálko­zik. A szocialista államok saját tevékenységükkel gazdagítják az Októberi Forradalom eszméit és gyakorlatát, és ez teszi a forrada­lom hagyatékát csalhatatlanná. SZÜNTELENÜL SZILÁRDÍTSUK A PÁRT ÉS A NÉP EGYSÉGÉT Tisztelt elvtársak! Azok az eredmények, amelye­ket népünk a kommunista párt vezetésével történelmi szempont­ból rövid idő alatt elért, olyan mélyrehatóak és olyan jelentősek nemzeteink és nemzetiségeink szempontjából, hogy történel­münkben egyedülállóak. Nemcsak az elmélet, hanem a gyakorlat is bebizonyította, hogy melyik társa­dalmi rend - a szocializmus vagy a kapitalizmus - az igazságosabb. Elegendő, ha körülnézünk és elfo­gulatlanul megítéljük, hogyan él­tek nemzeteink valamikor, és ho­gyan élnek ma, miről álmodoztak és hogyan valósultak meg ezek az álmok, milyen biztonságban éltek a múltban és milyen biztonságban élnek ma. Nem állítjuk, hogy már minden tökéletes és problémamentes. Szüntelenül arra kell törekednünk, hogy egyre kevesebb legyen a fo­gyatékosság. Tudjuk, hogy a szo­cializmust konkrét, élő emberek építik, akiknek szintén megvannak saját hibáik. Tudatosítanunk kell, hogy amilyenek mi vagyunk, olyan lesz a párt, olyan lesz a szocializ­mus Csehszlovákiában. Ez meg­követeli, hogy szüntelenül szilár­dítsuk a párt és a nép egységét, fejlesszük akcióképességét, elmé­lyítsük a marxizmus-leninizmus iránti hűségünket és egy pillanatra se tévesszük szem elől: Csehszlo­vákia Kommunista Pártja a mun­kásosztály forradalmi élcsapata, a csehszlovák és a szovjet nép szilárd barátságának szavatolója. A Nagy Október hagyatékának megvalósítása azt jelenti: úgy kell dolgoznunk, hogy a következő nemzedékek büszkén értékelhes­sék korszakunk nagy történelmi tetteit ugyanúgy, ahogy a mi nem­zedékünk értékeli azok hősiessé­gét és munkáját, akik lerombolták a régi társadalom alapjait és meg­alapozták az új szocialista társa­dalom építését. Mi, csehszlovák kommunisták, az egész csehszlovák nép fejlesz­teni, gazdagítani fogjuk a Nagy Október eszméit. Ez felel meg a haladás, a béke és népünk bol­dogsága érdekeinek. Éljenek és győzedelmeskedje­nek a Nagy Októberi Szocialista Foradalom eszményei! Éljen a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja a Nagy Október által megkezdett halhatatlan folyamat folytatója! Éljen Csehszlovákia Kommu­nista Pártja, társadalmunk vezető ereje! Éljen a béke a haladás és a szocializmus. (Alcímek: Új Szó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom