Új Szó, 1982. október (35. évfolyam, 233-258. szám)

1982-10-14 / 244. szám, csütörtök

Hogyan osztályozni?

Az értékelés motivál

A_ értékelés nálunk épp

r\Z. úgy, mint a világ bármely Országában az iskolai munka neuralgikus pontja. Ez érthető. A lakosság fele érdekelt abban, hogy milyen eredmények születnek az iskolában. A szülőket nagy reményekre jogosítják fel gyermekük jó osztályzatai, a rosszak viszont elkeserítik* őket. Abban tehát egyetérthetünk. hogy ez egy izgató, feszítő, szinte mindenkit foglalkoztató, örökzöld téma. Ezért is foglalkozunk vele már most, a tanév első hónapjaiban, bár az iskolákban még csak most indult be a munka, s oly messze még a félévi bizonyítványosztás ideje.

A tudást mérni nehéz, ez a gond még sehol nem megoldott, mert a pedagógust - bármily jól ismeri is tanítványait - váratlan és komoly meglepetések érhetik értékelés közben. Ma a pedagógiában kétféle értékelésről beszélhetünk. Az egyik a formatív értékelés. Ez, mint nevében is rejlik, segítő, fejlesztő, formáló értékelés. Egy bizonyos célra irányul, azt állapítja meg, mily intenzitással halad a gyermek a kitűzött út felé. Év elején igyekszik feltárni a tudásban mutatkozó hiányokat és a tényleges tanulási problémákat Ez az értékelés - mivel tájékoztató jellegű - nem kötődhet osztályzáshoz.

Az értékelés másik formája az összegező értékelés. Ez már társadalmi elvárások és követelmények alapján értékel, a tudás minőségére figyel. Az összegező értékelésre rendszerint egy-egy témakör lezárása - vagy művelet megtanítása - után kerül sor, mert a megtanított ismereteket, a tudás szintjét jegyekkel osztályozza a pedagógus.

Középpontban a gyermek

Az iskola és egész környezete napról napra figyeli és minősíti a gyerek magatartását, fellépését, szorgalmát, együttműködési készségét, rendszeretetét, alkalmazkodó képességét és tudását, egész személyiségének fejlődését. Természetes, hogy minden tanuló minden szempontból sokat változik az iskolaév 10 hónapja alatt. Ha jól vezetik, ezt a változást a tanulókönyv is tükrözi. Persze a tanuló teljesítményének mérése nem egyszerű dolog, számos összetevője van. Hogy tárgyilagos lehessen, az osztályzási rendszer követelményeit minden pedagógusnak ismernie kell. Az oktatásügyi szervek részletesen kidolgozták az osztályzási rendszer kritériumait, ehhez és a megfelelő szak- irodalomhoz az érdeklődő szülők

is hozzájuthatnak. Értékelésnél a pedagógus objektivitása első számú követelmény, de bizonyos konkrét adatokra, úgynevezett tényanyagra is támaszkodnia kell, nemcsak a saját benyomásaira.

Az mindenki előtt világos, hogy az órán adott és kapott jegy befolyásolja a gyereket. Kedvet csinál a tanuláshoz, vagy elveszi az önbizalmát, esetleg dacossá teszi. Pedagógusaink előtt minden gyermekintézményben ott a kitűzött feladat: a gyermek egész személyiségét differenciáltan és harmonikusan kell fejleszteni: az értelmét, az érzelmeit, a fizikai állóképességét és a jellemét. De mindmáig tisztázatlan, hogy ezt a célt milyen módszerekkel érjük el legkönnyebben, a gyermek számára legelfogadhatóbban. Hogyan hassunk rájuk, mi az, ami anélkül hat egy fejlődő személyiségre, hogy szorongást váltana ki benne? Ez a kérdés hozzátartozik a nevelés és oktatás lényegéhez, sokszor és sokféleképpen felvetették már a pedagógia történetében. A tantervi és nevelési feladatoknak eleget kell tenni, ez vitathatatlan, hisz a tanterv törvény. A hogyan kidolgozása viszont időszerű és sürgető feladat.

A tárgyi feltételek hiánya, a magas osztálylétszám kétségtelenül hozzájárul az eredmények rosz- szabbodásához, ilyen esetekben a gyerekeknek jóval nagyobb erőfeszítéseket kell kifejteniük a jó eredmény érdekében. A nehézségekben szerepet játszhat egyes oktatók pedagógiai-pszichológiai felkészületlensége is, továbbá a pedagógusok túlterheltsége és fáradtsága. Aki eredményesen akar tanítani és nevelni, az pontos és alapos ismeretekkel rendelkezik, lelkes és lendületes. Akit pedig túlterheltek iskolán kívüli feladatokkal, vagy pedig maga magát terheli túl jövedelemszerzés miatt, az az órán nem tud maximális teljesítményt nyújtani, nem tudja magával ragadni a tanulókat, nem képes a tananyag minden összefüggését feltárni, az óra minden mozzanatára és külön-külön az egyes tanulóra is figyelni. Pedig a gyermekekre nagyon figyelni kell, mert a mai kor gyermeke bonyolultabb világban él, mint az apák nemzedéke, és ez számos nyugtalanság forrása. De nem nyugodt a szülő és a pedagógus sem. A mai oktató-nevelő munkának ugyanis van egy nagy-nagy dilemmája: a gyerekeket megtanítjuk bizonyos, ma nélkülözhetetlennek vélt ismeretekre, bizonyos értékek megbecsülésére és beléjük nevelünk egy értékrendet, s bizonyos magatartásformákat. De nem tudjuk megítélni, hogy mire

S'

00

o>

T5

b

fi

o

«

>3

E

0 +» 5

a

(0

v.

3

1 3

is

2>

o

O

to

a

~j

Huszonöt év után

A Dalibor a Szlovák Nemzeti Színházban

Prága 1868, május 16-án hatalmas ünnepség színhelye volt: ekkor helyezték el az új cseh Nemzeti Színház épületének alapkövét. Az ünnepségnek nemcsak kulturális jelentősége vott. hanem politikai is — egy Öntudatos, életerős nép követelte nemzeti önállóságát. Aznap még egy jelentős esemény tanúi lehettek a prágaiak — este került sor Smetana Dalibor című operájának bemutatójára Bár az ünnepi hangulatban a mű kedvező fogadtatásra talált, őszinte. tartós sikere nem volt A bemutató után Smetanát ellenlábasai azzal vádolták, hogy teljesen Wagner hatása alatt áll. s hogy germanizálni akarja a cseh zenét Noha Smetana valóban nagy tisztelője volt Wagnemak, mindig hangsúlyozta, hogy a wagneri reformok kiaknázásával a cseh muzsikusoknak saját nemzeti zene- drámájuk megteremtésére kell törekedniük. S a Dalibor szabadon áradó lírai pátoszával, heroikus lendületével, dallamainak pazar bőségével egyenes, logikus folytatása annak az egyéni stílusnak, amelyet Smetana először az Eladott menyasszonyban, majd teg- knstályosabb formájában a Hazám című ciklusban juttatott kifejezésre.

A mű a 18. században közkedvelt. úgynevezett szabadító operák egyik kései utóda. Itt is a zsarnokság. az önkény ellen lázadó, igazságtalanul bebörtönzött romantikus hős a központi figura, s még olyan mozzanatokban is egyezik e sajátos operatípus rokonműveivel, hogy sok benne a drámai elem. zenéjében meglehetősen nagy szerep jut az induló- ritmusoknak. s itt is férfiruhába öltözött nő játssza a szabadító szerepét. Amiben a Dalibor eltér elődeitől, az a tragikus végkifejlett: a hőst nem sikerül kiszabadítani, s szerelmével együtt meghal.

A Bratislavai Zenei Ünnepségek során ben futatott Smetana mű nem először hangzik fel szlovák énekesek tolmácsolásában Elsó bratislavai előadására 1920-ban került sor. legutoljára pedig éppen negyed évszázada. 1957-ben újították fel

Miroslav Fischer rendező a mai követelményeknek megfelelő, korszerű stílusban állította színpadra ezt a nagyszabású történelmi operát. Hogy a szereplők mozgatásában akadtak zavaró mozzanatok is, részben a színpad szűk méreteinek és a túlzsúfolt színpadképnek tudható be. Fölösleges, zavaró üresjárat például a király érkezését jelző fanfárok hangja után beállt csöndben a tömeg nagy láb- dobogássai kísért, sietős levonulása a színpadkép központi konstrukcióját képező, több funkciót betöltő emelvényrendszerről, s hát- borzongató Dalibor haláltusája ugyanezen az emelvényen, mivel - úgy tűnik - a vékony korlát nem bírja majd sokáig a túlzott megterhelést. Ladislav Vychodil díszlete az eredeti elképzeléssel ellentétben nem tágította, hanem leszűkítette a játékteret, s a nem mindig megfelelő világításban a sok lépcső megmászása sem könnyített

sokat az énekesek dolgán. Ľudmila Purkyňova változatos. ízléses jelmezei jól igazodtak a rendező elképzeléséhez.

Az október B-i előadás karmesterének. Gerhard Auemek hatásosan sikerült összeegyeztetnie a ritmikai fegyelmet a melódiák szabad kibontakoztatásával.

Az est kimagasló énekesi teljesítményét a címszerepet alakító František Livora nyújtotta. Különösen az elsó felvonás hosszú, magas hangokban bővelkedő áriájának előadásával szerzett kellemes meglepetést. Zeneileg jól oldotta meg a hirtelen érzelmi váltásokat, éneklését áradó dallamformálás és erőteljes drámaiság jellemezte. Az utolsó felvonásban hangja kissé fáradtabbnak tűnik, de nem csoda. Dalibor szólama nem könnyű énekesi feladat. Mi ládát Elena Kittnarová énekelte. Kíttna- rová mindig nagyon gondosan építi fel szerepét, különösen mozdulatainak plaszticitása, kifejező ereje megragadó. Sajnos, éles magasságai és előadásának intonációs pontatlanságai lerontották teljesítményének színvonalát. Anna Czaková Jitka szerepében ismét bebizonyította, hogy még sokat várhatunk fiatal lírai énekesnőnktől. A bemutató okozta kezdeti elfogódottság után jól énekelt hamvas, szép színű szopránja a lírai kifejezés finomabb árnyalataiban és a magas fekvésű részekben egyaránt jól érvényesült A király szerepéban Pavol Mau- réry színpadilag hibátlan, de vokálisán kiegyenlítetlen produkciót nyújtott, érezhetően nem szokott formájában énekelt. Peter Mikuláš. egyik legígéretesebb fiatal énekesünk Berieš börtönör szerepében mutatkozott be. Szép hang- szine most sem maradt hatástalan, s atmoszférateremtő alakítása egy jövendőbeli, érett Roccót ígér. Budivoj szerepét Szűcs Róbert Viteket pedig Pavol Gábor énekelte jo karaktenzáló készséggel.

Bár a Dalibor-felújítás nem volt hibátlan produkció, az előadásban számos pozitívumot lehetett felfedezni. És - nem utolsósorban — örvendetes, hogy Smetana remekét huszonöt év után ismét láthatjuk hazai színpadunkon.

VOJTEK KATALIN

Csehszlovákiai magyar ősbemutató

Ma este mutatja be a MATESZ Thália Színpada Tóth László Az áldozat című drámáját. A szerző ebben a színmüvében az ismert népballada, a Kőműves Kelemen motívumait dolgozza fel újszerüen és egyénien. Az előadás rendezője Gá- gyor Péter. A neves színészeken- Kövesdi Szabó Mária, Csendes László. Várady Béla. László Géza- kívül számos tehetséges fiatal először lép hivatásos színtársulatban a közönség elé. -y-b

Rendhagyó történelemóra

Katona István önálló estje

Erre halgassatok. éstü meghalljátok Mert ez lesz néktek jeles krónikátok Kiről emléközik tü megmaradéktok Mert vagy mind elvesztek, avagy jóra fordultok

Reméljük, hogy a műsor iránt lesz érdeklődés: propagálását

a Komáromi Szakszervezetek Haza vállalta magára, gondolva alap- és középiskolákra, művelődési klubokra FEHÉR VÁRY MAGDA

Ezzel a mottóval indította Katona István, a Hajós táncegyüttes művészeti vezetője önálló estjét a komáromi (Komárno) Szakszervezetek Háza ifjúsági klubján.

Először a XVI - XVII. századi históriás énekekből mutatott be egy csokorra valót. Ezek a históriás énekek a török elleni harcokról szóló ,, beszámolók“; szerzőik igen sokszor az események résztvevői voltak, s így műveik egyben fontos történeti források is. Katona István a kor énekmondóihoz hasonlóan zenekísérettel (koboz) adta elő e dalokat.

Utána a tőrök kortól napjainkig

Előadás közben

(Varga Róbert felvétele)

DJ SZÓ

6

1982. X. 1s

(Tinódi - 1554) eltelt idő népi lírájának fejlődési szakaszait mutatta be csallóközi, mátyusföldi és Zobor vidéki gyűjtés alapján Közben olyan hangszereket szólaltatott meg. mint a doromb, duda, furulya, tekeró- lant. tökcitera. Ezeket a hangszereket Katona István maga készítette. Az esten az előadó vendége volt Búkor Nóra. az ógyallai (Hurbanovo) óvónőképző harmadikos diákja, aki népdalokat énekelt.

Ezzel a mi tájainkon egyedülálló vállalkozással az előadó célja az, hogy rendhagyó történelemóra keretében adjon ízelítőt a népköltészet műfajaiból.

a gyerek felnő, tudásának mekkora része évül el. s mit tud belőle hasznosítani, az értékek akkor is ugyanolyan értékek lesznek-e. mint ma és felnőtt gyermekünk meg tudja-e oldani problémait és konfliktusait a tőlünk tanult magatartásformákkal. Érthető, ha szülő és pedagógus bizonyos mértékig elbizonytalanodik

N

em vitatható, hogy az iskolákban nagyon felelősségteljes, nehéz munka folyik, mégis valamennyi pedagógus egybehangzóan állítja, hogy kisgyermekekkel foglalkozni öröm. A kamaszodó gyerekekkel már bonyolultabb a helyzet. Ók különösen nagy-nagy figyelmet követelnek. De ha érzik, hogy fontosak a pedagógusnak és szereti ókét. szívesebben tanulják azt az anyagot is, ami alig érdekli őket és a képességeikhez mért legjobb teljesítményt nyújtják.

Dicsérjünk vagy büntessünk?

A maga helyén mindkettőre szükség van. csak a hogyanon érdemes egy kicsit elgondolkodni. Elsősorban kifinomult eszköz- rendszerre van szükség, arra. hogy a gyermekeket mint embert, mint egyéniséget tiszteljük. Ne gúnyoljuk és ne alázzuk meg.-Ha a gyermek érzékeny és lelkiismeretes, a családi háttér is rendezett, a mellőzés is megfelelő búntetés. A veréssel nevelt, agyonbüntetett gyermek viszont már nem fogékony a finomabb eszközökre.

A dicséretben fejeződjék ki a pedagógus érdeklődése és nagyrabecsülése. Ügy dicsérjünk, hogy azt a gyerek komolyan vehesse, jutalomnak fogja fel. Ezenkívül itt vannak a tanulókönyvbe is beírható érdemjegyek. Ezek elsősorban az alsó tagozatos (6-10 éves) gyermekeket motiválják, mert náluk még különös hangsúlyt kapnak az érzelmi elemek. Egy jó jegy nagy örömet vált ki, a rossz miatt elkeserednek. Idősebb gyermekeknél már nincs ily nagy szerepe az érzelmi tényezőknek, bár az ő értékrendszerük is teljesítményre orientált. Mig a kis elsős egy fél órát zokog a nagymama ölében, mert nem kapott csillagot, pedig tudta a leckét, a hetedikes nagyfiú blazirt mosollyal dugja elénk a tanulókönyvét. írjuk már alá azt az ötöst. A szemrehányásokra nem tart igényt, ránt egyet a vállán, és lemegy a térre biciklizni. Nagylányunk pedig - mielőtt aláíratná a négyest — a telefonra tapadva fél órán át ecseteli beteg osztálytársnőjének, milyen undok volt ma az órán a tanár rossz napja lehetett, a kék ingéhez is zöld nyakkendőt kötött.

A szülőket ne tévessze meg gyermekük lezsersége. Ókét is bántja a kudarc, csak másként vezetik le a feszültséget. A megnyugtatás, a biztatás számukra is megfelelő motiváció, de szükség van a szigorú következetességre, s időnként az ismeretek számonkérésére is.

TÖRÖK ZSUZSANNA