Új Szó, 1982. október (35. évfolyam, 233-258. szám)
1982-10-12 / 242. szám, kedd
Fiatalok estje a Vigadóban Libor Pešek nagy visszatérése Október 6-án a fiatalok birodalmává vált a Szlovák Filharmónia hangversenyterme. A Csehszlovák Rádió Szimfonikus Zenekarának kíséretében elsőként a 20 éves magyar Stuller Gyula szólaltatta meg Haydn első C-dúr hegedűversenyét. A mű fölényes biztonsággal, a klasszicista stílusban otthonosan, látszólag jó technikai felkészültséggel és megbízható intonációval indult ugyan, de hamarosan hiányozni kezdett a szólistától a versenymű alapvető feltételeként jogosan elvárt vezető szerep. Kovács Dénes után bizony már hosszú évek óta problémákkal küszködik a magyar hegedűiskola utánpótlása. S a harmadik tételben már szembeötlően sok bizonytalanság, valamint a finálé gradációját sokban rontó kiesés is a fent említetteket támasztotta alá. Stuller tehetségéhez nem fér kétség - tapasztalatai viszont kevésnek bizonyultak a fesztivál megszokott színvonalához képest. A jugoszláv Branko Mihanovič időnként elhamarkodott futamaival ámította el a közönséget, František Kramáŕ F-dúr oboaversenyében. A külföldön már sokszor szép sikerrel szerepelt 28 éves művész a fúvósoknál ritkaságszámba vehetően fejből játszotta e technikailag nehéz versenymüvet, s talán épp ez okozta a szép tónust helyenként feledtető ütembeli kilengéseket és a zenekar tempóit nem mindig respektáló ritmikai pontatlanságokat. A lassan feledésbe merülő, kiváló cseh származású bécsi komponista muzsikája mindezek ellenére időtálló értékeivel új híveket szerzett a 18. században kibontakozó klasszicizmus kedvelőinek. A koncert második részében a rádiózenekar Oliver ,Dohnányi vezényletével Kodály Háry János szvitjét adta elő. Dohnányi biztos koncepcióval áll a nagyrészben megfiatalított zenekar elé. Akaratát a művet fejből dirigálva probléma nélkül vitte át a zenészekre, s ez a tökéletes összjáték bizonyítékul szolgált mindazoknak, akik féltő szemmel kísérik a szlovák karmesterek nagy generációjának lassú letűnését. íme egy ambiciózus, tehetséges muzsikus, aki méltó utódja lehet Schimplnek, Rajternek és Slováknak, s aki tudását egy nagy sikert aratott Ko- dály-bemutatóval igazolta. Október 7-én ritkán hallott ünnepléssel fogadta a bratislavai közönség a kedvenc Libor Pešek ,,hazatérését“. Az est teljes mértékben az övé volt. A zenekar szinte megfiatalodva, új erőre kapva muzsikált, s ha van egyáltalán hangverseny, amely hosszú évek óta minden művészi kritériumot túlszárnyalva igazán jól sikerül, akkor ez az volt. A kiváló művész nagyszerű képességei már Hja Zeljenka Ouver- túra giocosajának bemutatójában megnyilvánultak példázva azt hogy egy sokak által előítéletekkel fogadott kortárs művet igen is, már az első alkalommal sikerre lehet vinni. Pešek nem vezényelt - sugárzott! Üzenetei a legparányibb mozdulatokból is tökéletesen érthetőek és minden szituációban elfogadhatók voltak. így a játékos, de expresszív, az erőteljes, de átgondolt, a szenzitív de nem pa- tetikus előjáték értékeinek legszebb, legigazibb fényében ragyogott. Érthető volt tehát, a kitapsolt komponista nagy öröme is, hiszen gyakran vagyunk tanúi a modern zene - óvatosan fogalmazva - . langyos bratislavai fogadtatásának. Két nagy szellem találkozását jelentette Ravel G-dúr zongora- versenyének előadása. A szólista Peter Toperczer volt. Hogy lehet-e csodát művelni egy koncertpódiumon, nem tudom. Pešek és Toperczer mindenesetre megpróbálták. A mű drámai effektusokkal váltakozó őszinte líraiságát, a második tétel tudatosan egyszerű dal formáját, valamint a harmadik tétel dzsesszbe hajló fellángolásait meggyőződésem szerint hazánkban pillanatnyilag csak e két művész tudása képes egy olyan ideális koncepcióvá formálni, amely a megközelíthetetlen határán mozog. Toperczer Pešek nélkül is egyedülállóan nagy művésze a zongorának, vele viszont hivatásának mesterévé vált. A szünet után Beethoven III. Esz-dúr Eroica szimfóniájával zárult a Bratislavai Zenei Ünnepségek kétségkívül eddigi legsikeresebb hangversenye. Az 1804. májusában befejezett mű teljes pompájában csendült fel nemcsak a zenetudomány által hangoztatott 19. századi szimfonizmus új korszakának kezdetét jelentő remekmű állandó aktualitását bizonyítva, hanem a bratislavai filharmonikusok képességeit is, amelyek teljesen megrázták a Vigadó látogatóit. Libor Pešek művészi alázata, manuális technikájának tökéletes kidolgozottsága, egyéniségének megfoghatatlan atmoszférája, tudásának, tehetségének inspiráló kisugárzása, a zenekart minden erőfeszítés nélkül magával ragadó világosan egyszerű koncepciója olyan Beethoven-interpretációt szült, melyet büszkén mondhatna magáénak a világ bármely hanglemezgyártó vállalata. Elvégre Pešek tulajdonosa már egy Grand Prix du Disque-nek. A Columbia, a Nippon, a CBS, az EMI versengnek felvételeiért. Csak azt nem tudom - mi idehaza megbecsüljük-e őt eléggé. Az őt hosszasan köszöntő bratislavai közönség mindenesetre ezt a kételyemet eloszlatta. RACZ TIBOR Életérzés - vásznon Száz éve született Gulácsy Lajos Corleone (olasz) Ki tudja, vajon az avantgarde festők képeinek egykori szenvedélyes gyűjtője, Picasso csodáló- ja, a ma már művészettörténeti lexikonokban szereplő Gertrude Stein annak idején felakasztotta-e volna képtárnak is beillő párizsi lakása falára Gulácsy Lajos valamelyik festményét? És vajon mit szóltak volna a magyar festő képéhez Gertrude Stein barátai - Picasso, Matisse, Braque és a többiek? Megértették-e volna őt a nagy stílusteremtők, akik mindig határozottan tudták, mit akarnak, mit, hogyan és miért csinálnak? Talán fölösleges ezen töprengeni, hiszen a száz éve született Gulácsy életművében ezeknél lényegesen fontosabb kérdésekre sem találnak kielégítő, egyértelmű választ a művészettörténészek. S fölösleges azért is, mivel Gulácsy festményeit szemlélve a nézőnek aligha jut eszébe, hogy ez a megfoghatatlan hangulatú, öntörvényű, zárt világot teremtő különös művész a piktúra újjáteremtő géniuszának, Picassónak volt a kortársa, s mindössze egy évvel volt fiatalabb nála. 1906-os párizsi útja során Gulácsy megismerhette az ottani avantgarde festőket, de törekvéseik távol álltak egyniségé- töl, és elkedvetlenítette a körülöttük hemzsegő, ugrásrakész utánzók hada. ,,Párizsban Matisse és Picasso fiatal leolvasói már olyan piktúrát rovancsoltak össze, mely egy újabb akadémiának alapköveit rakosgatja“ - írta egyik cikkében. Követendő példára, társakra nem lelt hazájában sem. Azok a festők, akik főleg Munkácsy művészete nyomán a társadalmi valóság leplezetlen feltárását tűzték ki célul, nem jelenthettek ihlető forrást számára. Noha jómaga is szenvedett kora társadalmi ellentmondásaitól, alkatánál fogva képtelen volt arra, hogy művészetében közvetlenül tükrözzön időszerű világnézeti vagy társadalmi kérdéseket. A nagybányai iskola fegyelmezettebb, kötöttebb stílusa sem felelt meg intuitív lényének. Nagyon korán, művészi kibontakozásának legelején döntő hatással voltak rá Itália középkori és reneszánsz emlékei, s ez a hatás olaszországi útjai során egyre erősödött. Ez a trecento világába való visszavágyódás jellemezte a csaknem fél évszázaddal Gulácsy előtt működő angol preraffa- elitákat is. Ám azok idealizálták és heroizálták a középkort, s mestereinek csak tartalom- és formavilágát tudták átmenteni vásznaikra, őszinteségük és közvetlenségük egyszerű bája elérhetetlen maradt számukra. Épp ezért képeikről lerítt a spekulatív keresettség és az életidegenség. Gulácsy, akitől távol állt a programalkotás és a spekuláció és nem kötötték gúzsba saját kora képzőművészetének szabályai, azt merítette és használta fel a korai reneszánsz olasz festőinek munkáiból, ami egyéniségének amúgy is sajátja volt. Ugyanígy nyúlt a rokokó és a németalföldi mesterek alkotásaihoz is. A történelmi ihletés tárgyiassá- gát hangulati elemekké oldotta fel, saját korának életérzéseivel töltötte meg. Épp ez adja képeinek különös feszültségét. Az olasz középkor figurái Gulácsy megjelenítésében nem meghitt derűt, áhita- tós nyugalmat árasztanak. Francesca da Rimini szomorú, tűnődő, jövőbelátó arca és magánya, a Varázslat szerelmeseinek túlfűtött zaklatottsága a századelő emberének sebezhetőségét, szenzi- bilitását tükrözi. A rokokó ihlette Menüett táncospárja groteszk és Pasquale Squitieri rendező alkotó tevékenységének középpontjában az olasz maffia és hatalmának ábrázolása áll. A Corleone nem az első film, melyet az alkotó ennek a témának szentelt; korábbi munkája, a nálunk 1979-ben bemutatott A vasprefektus is a Szicíliában működő, s az országot hálószemen bevonó maffia sötét üzelmeiről szólt, nyíltan felfedve, hogy a maffia és a politikai hatalom édestestvérek, felvenni a harcot ellene annyi, mint hadat üzenni az olasz politikai rendszernek. Míg A vasprefektus hőse Cesa- re Mori, egy valóságos történelmi személyiség volt akit a húszas évek derekán azzal bíztak meg, hogy Szicíliában számolja fel a maffiát, addig a most látható film azt beszéli el, milyen utak vezetnek a maffiáig, hogyan juthat el egy kisszerű szélhámos a maffiafőnökségig, miként kerül egy rendkívül becsvágyó, de közönséges bűnöző e magas posztra. Egy ember hirtelen felemelkedésének és bukásának története a film, hiszen az alkotás hőse a maffia segítségével kapaszkodik fel, a maffia , ,üti “ öt vezérévé egy Palermo melletti szicíliai városkában, Corleo- néban, de éppen a maffia az, amely félreállítja őt, örökre elhallgattatja, amikor kényelmetlenné, sőt veszélyessé válik számára. A Corleone az olasz politikai bűnügyi filmek jellegzetes stílusában, hagyományos módszerekkel készült mű. A történet társadalmi háttere plasztikus, éles, leleplező hangon tárja fel a Dél-Olaszor- szágban évtizedek óta nyomasztó, súlyos társadalompolitikai visz- szásságokat. A társadalombíráló alkotás mondanivalója hiteles, s nem nehéz benne felfedezni időszerű mozzanatokat sem. A film főszerepét Guiliano Gemma játsz- sza; szerepéért az 1979 évi montreali filmfesztiválon a legjobb férfialakítás díját kapta. Partnerei: Claudia Cardinale, Francisco Rábái és Michele Placido. Csakugyan parádés szereposztás, bár a hangzatos nevek és remek színészi teljesítmények ::em tudják feledtetni a téma felszínes ábrázolását, a tucatszámra készülő „maffiafilmek“ visszaköszönő fordulatait. -ymA mozik sikerrel játsszák A kristálytükör meghasadt című filmet, mely Agatha Christie regénye alapján Guy Hamilton rendezésében készült. A képen: Kim Novak, Rock Hudson, Liz Taylor, Geraldine Chaplin és Tony Curtis, a bűnügyi film főszereplői. szomorú, nem érzi otthon magát saját világában - a táncosnő vakként tapogatózva emeli karját, partnere talajvesztetten lebegni látszik, semmi sem emlékeztet Fragonard és társai könnyed, gondtalan bájára. Nincs a művészeteknek olyan ága, amely ne hatott volna ösztönzően munkásságára. Gulácsy, aki maga is verseket, novellákat írt, s egy különös mesevilágot teremtett - Na Conxypant - az irodalmi és zenei alkotásokat sohasem illusztratív módon, hanem újat önállót teremtve adta vissza képein. Kortársai és főleg festőtársai nem értették meg, kizárólag a furcsát, a különlegeset látták alkotásaiban, támogatókra csak a költők között talált. Ady és Juhász Gyula tartozott csodálói közé, az utóbbi megrázó versben köszöntötte. Alkotói csúcsa alig fél évtizedig tartott. 1914-ben a háború kitörése annyira megrázta, hogy ideggyógyintézetbe került. Elmebaja mindinkább elhatalmasodott, s 1917- töl egészen 1932-ben bekövetkezett haláláig a budapesti lipótme- zei elmegyógyintézetben élt. Képeinek egy része elkallódott - épp azok, amelyeket kortársai főműveiként emlegettek - és a hamisítók kihasználva betegségét, gyártani kezdték a stílusát utánzó képeket. Gulácsy életművét csak napjaink művészettörténete kezdte kellőképpen értékelni. Ma már nem kétséges, hogy a modern ember életérzését oly érzékenyen tükröző művészete révén kimagasló helyet foglal el a századelő nagy, progresszív kepzőművészeti átalakulásának folyamatában. VOJTEK KATALIN JUBILÁNSOK ÉS FIATAL SZERZŐK A Literárni mésíčník 7. számáról A kéthónapos nyári szünet után a közelmúltban megjelent a Literárni mésíčník idei hetedik száma. A lap ebben a számában tér visz- sza a tavasszal megtartott írókongresszusokhoz - a Cseh írók Szövetségének, valamint a Csehszlovákiai írók Szövetségének kongresszusa - bőséges teret szentelve a két kongresszus anyagának ismertetésére. Mivel azonban a közvélemény annakidején a napi- és hetilapok hasábjain, valamint a rádió és televízió jóvoltából szinte a tanácskozásokkal egyidőben megismerkedhetett a kongresszusok teljes anyagával, a Literárni mésíčník most az egyes beszámolóknak és vitafelszólalásoknak azokat a részeit emeli ki (és közli), amelyek a cseh és a csehszlovákiai szocialista irodalom további fejlődését, alkotói programját és céljait illetően a leglényegesebbek. A kongresszusok teljes anyaga a közeljövőben könyv alakban is megjelenik majd. Szeptember kilencedikén volt hatvanöt éves Jan Pilaŕ érdemes művész, a Československý spiso- vatel kiadó főszerkesztője. Külön összeállításban köszönti őt ez alkalomból a lap. E „születésnapi csokorban“ az ünnepelt versei mellett helyett kapott František Buriánek: Tanulmányok Jan Pilaŕ költői portréjához című írása, melyben végigvezeti az olvasót Pilaŕ eddigi költői pályáján, s e költői pálya egyik jellegzetes vonását elemzi tanulmányában Milan Blahynka is. Szintén jubilánsokat - az egyaránt hatvanéves Vladimír Miná- čot és Miloš Tomčíkot - köszönti a lap a Kortárs szlovák irodalomból című rovatban is. Mináč munkásságát Karol Rosenbaum, Tömőikét pedig Ludvík Patera méltatja egy-egy rövid tanulmányban, s itt olvasható Miloš Tömőik: A kritika alkotói rendeltetése című tanulmánya is. Vincent Šabík pedig Ladislav Ballek: Agáty című regényét recenzálja, illetve elemzi. Ez az új Ballek-regény lényegében - a magyar olvasók és mozinézők körében is jól ismert - „A segéd“ folytatása, s a kritikus mindkettőt úgy emlegeti, mint szocialista irodalmunk egyik újabb jelentős alkotásait. Az eddig felsoroltakon, valamint a lap szépirodalmi anyagán kívül még egy figyelemreméltó és érdekes írás olvasható, mégpedig Jan O. Fischer tollából, aki A francia könyv paradox világa (Paradoxní svét francouzské knihy) című írásában a francia könyvkiadás és könyvpiaci világba nyújt betekintést a francia nyelvű kiadók árusítással összekötött párizsi könyvkiállítása kapcsán. A szám Műhely rovatának különlegessége, hogy ezúttal az észak-csehországi kerület tíz fiatal irodalmárának nyújt lehetőséget a rovat hasábjain való szereplésre. Nem teljesen kezdő tollfor- gatókról van szó, hisz a tízből nyolcán már nem először szerepelnek a rovatban. NÉMET GYULA ÚJ SZÚ 4 1982. X. 12 ÚJ FILMEK
