Új Szó, 1982. október (35. évfolyam, 233-258. szám)

1982-10-09 / 240. szám, szombat

ÚJ szú 5 1982. X. 9. Szabadságunkért áldozta életét Schönherz Zoltán mártírhalálának 40. évfordulójára Schönherz Zoltán a csehszlovákiai és magyarországi kom­munista mozgalom közismert személyisége volt. Kiváló emberi tulajdonságai, nagy műveltsege, magas fokú marxis­ta-leninista képzettsége, főleg töretlen kommunista meg­győződése tették alkalmassá, hogy a dolgozó nép szocialista jövőjéért folytatott forradalmi küzdelmek egyik kiemelkedő szervezőjévé és vezetőjévé vált. Ezért oltotta ki életét a kom­munista- és szovjetellenes horthysta terror 40 évvel ezelőtt, 1942. október 9-én Budapesten, a Margit körúti katonai fogház udvarán. Ugyanezért mi a cseh, a szlovák és a magyar kommunistákkal, valamint a haladó szellemű emberek nagy tömegével együtt mély tisztelettel és hálával gondolunk rá e szomorú jubileum alkalmából is - mint szocialista jelenünk áldozatkész előharcosára és példaképünkre. Bevezetőül mozgalmas, eseményekben bővelkedő életének, munkássá­gának csak néhány legfőbb mozzanatát idézhetjük fel. 1905. július 25-én született Kassán. Életére döntő hatás­sal volt a Szovjet-Oroszor- szágból 1920-ban hazatért for­radalmár nagybátyja, Kassai Géza, a Kassai Munkás fő- szerkesztője. A fiatal gimnazis­ta politikai eszmélkedését el­sősorban a vele folytatott gya­kori eszmecseréknek köszön­hette. Miután jelesen leérettsé­gizett, a brnói, majd a prágai műegyetemen tanult, és elekt- romérnöki oklevelet szerzett. Tanulmányai mellett elmélyül- ten foglalkozott a marxista-le­ninista elmélettel is. Már egye­temi évei alatt bekapcsolódott a kommunista mozgalomba, vezetőségi tagja volt a Főisko­lai Hallgatók Kommunista Frakciójának. Mérnöki diplo­mája megszerzése után nem ment állásba, Prágában ma­radt s függetlenített pártmun­kásként dolgozott. Azután a CSKP Központi Bizottsága megbízásából az illegális szlo­vákiai Komszomol tevékeny­ségét irányította és szervezte. Olyan sikeresen, hogy amikor a Kommunista Ifjúsági Interna­cionálé VI. kongresszusa (ame­lyen ő képviselte a Kommunista Ifjúmunkások Csehszlovákiai Szövetségét) a Komintern VII. kongresszusának határozatai alapján a fasizmus és a háború elleni harc céljából kiadta a széles ifjúsági egységfront megteremtésének jelszavát, a CSKP Schönherzet bízta meg ezeknek a tömegszerve­zeteknek a kiépítésével Szlo­vákia területén. Az ő vezetésé­vel működött a Szlovák Ifjság Szövetségével együtt a Ma­gyar Fiatalok Szövetsége is, amelyek hatalmas tömegak­ciók során bizonyították testvé­riségüket és antifasiszta el­szántságukat, pl. Kassán, Tor- nócon s más helyeken. A burzsoá Csehszlovák Köztársaság összeomlása után a szülővárosában, a hor­thysta Magyarországon fejtette ki további munkásságát. Ami áldozatos élete utolsó éveiből különösen említesre méltó, az már az illegális Kommunisták Magyarországi Pártja akkori történetéhez fűződik. A Komin­tern Végrehajtó Bizottsága ha­tározata alapján 1940 nyarától a KMP vezetésének megerősí­tésére a Központi Bizottság és a Titkárság tagjaként dolgo­zott, s tevékenyen részt vett az antifasiszta függetlenségi mozgalom szervezésében, Rózsa Ferenccel együtt pedig az illegális Szabad Nép szer­kesztésében - fiatalon bekö­vetkezett mártírhaláláig. Alább Schönherz szemé­lyes ismerőseinek egyike, az ungvári történész-író, Rotman Miklós egyik könyvéből, a Kik érted haltak... c. portrégyüjte- ményböl vett rövidített részlet­tel rójuk le tiszteletünket Schönherz Zoltán feledhetet­len emléke előtt. „Nehéz volna megállapíta­ni, mennyi lelki erejébe került Schönherz Zoltánnak 1938- ban azon az esős novemberi estén, hogy a teljes nyugodt­ság benyomását keltse. Min­denesetre higgadt volt, minden szavát mintha már jó előre megfontolta volna. Talán csak kedves, mindig bizakodó mo­solyát torzította el valami kese­rű íz. Nem csoda, mégiscsak néhány nappal azelőtt vonult be Kassára Horthy... Itt, ezen a találkozón rakta le Schönherz a fasiszta megszál­lás alá került felvidéki területek mozgalmi összefogásának alapjait. A vezetés alatt álló ideiglenes irányító pártszerv mind rendszeresebbé tette a kapcsolatot vidékünk felé is, ellátta az itt működő illegális szervezeteket újsággal, röp­lappal, tanáccsal, utasítással. Még az illegalitás körülmé­nyei között is igen nagy fontos­ságot tulajdonított a személyes érintkezésnek. Bár nagy gond­dal ügyelt a konspiráció szabá­lyaira, mégis szerét ejtette, hogy 1939-ben háromszor is járjon vidékünkön. Minden látogatá­sa érezhető nyomot hagyott az illegális pártszervezetek mun­kájában. Egyik útján áttanulmányozta mindazokat az illegális kiadvá­nyokat, amelyeket az ungvári pártbizottság az -év folyamán kibocsátott. Az idők távlatából is tanulságos az a mód, aho­gyan ezeket a rendkívül nehéz körülmények között született sajtótermékeket értékelte. íté­letében az elismerés, a pozití­vumok összegezése állt az el­ső helyen. - Bizonyos tekintet­ben jobban csináljátok, mint mi - mondta bátorítóan -, az írás hangvétele friss, ötletes, az ér­vek meggyőzőek. - S amikor rátért a fogyatékosságokra, el­sősorban a mélyebb analízis hiányára, akkor ezt olyan for­mában tette, hogy az ember válaszul azonnal, sürgősen jobban, különbül akarta csi­nálni. Ez a körültekintő, nemcsak elvi szempontból, de pszicho­lógiailag is jól megalapozott magatartás nagyban elősegí­tette munkája eredményessé­gét. Az elvtársak hittek neki, bíztak benne, hallgattak rá. 1939 őszén Schönherz Zol­tán azonnal megértette Nyu- gat-Ukrajna felszabadításának korszakalkotó jelentőségét, hatását Magyarország, s első­sorban vidékünk forradalmi mozgalmára. Ezért látta fon­tosnak, hogy személyesen is tisztázzon az itteni elvtársakkal néhány időszerű kérdést. Ok­tóber elején Bocskóra utazott, ahol ebben az időben az egy­kori országrészi pártbizottság több munkatársa tartózkodott (Klimpotyuk, Nyamescsuk, Mackanyuk és más elvtársak). Ez az út akkor igen kockázatos vállalkozás volt. A vidék forron­gott, a hatóságok sokakat le­tartóztattak, Bocskó környékén pedig szinte ostromállapothoz hasonló helyzet alakult ki. Az utazás azonban teljesen igazolta a kockázatot. Sok ér­dekes elgondolás született meg a nyomában, többek közt az a régen latolgatott döntés, hogy sürgősen közvetlen kap­csolatba lépnek a Komintern- nel. Hamarosan útnak is indult Moszkvába a Magyarország­hoz csatolt csehszlovák terüle­teken működő illegális párt- szervezetek két küldötte. Az egyik Schönherz Zoltán, a má­sik Varga Péter, a kommunista mozgalom érdemdús, tapasz­talt harcosa. Néhány hónappal később Schönherz már idehaza reali­zálja a moszkvai út eredmé­nyeit. Még sosem láttam őt ennyire felvillanyozva. A moz­galom további perspektívái mintha új, addig ismeretlen energiaforrásokat tártak volna fel benne. Kassai lakásán ma­gával sodró lendülettel beszélt az új feladatokról, arról, hogy Pestre költözik, csillogó szem­mel ecsetelte, milyen nagy szerepe lesz a KMP újjászer­vezett központi bizottságának vidékünk forradalmi mozgalma további fejlesztésében, hogyan valósítják meg a Moszkvában Borkanyuk Oleksza közremű­ködésével kidolgozott irányvo­nalat. Még most is, amikor közvet­len életveszély fenyegeti, azt magyarázza, hogyan kellene a szociáldemokrácia legális keretei között továbbfejleszteni az ifjúsági mozgalmat, hogyan lehetne folytatni azt, amiért síkraszállt 1939 augusztusá­ban, amikor az Országos Ifjú­sági Bizottság budapesti érte­kezletén felszólalt - formálisan „a munkácsi ifjúmunkások ne­vében“. Csak akkor hagyja el az or­szágot, amikor vidékünkön is megindult a tömeges letartóz­tatás és a nyomozók már-már kezükbe kerítik. De nem soká­ig van távol. Még 1940-et mu­tat a naptár, s ő már ismét visszakerül őrhelyére, Buda­pestre. Eseményekben gazdag hó­napok következnek. A függet­lenségi gondolat jegyében nagymértékben megerősödött a KMP tömegbázisa. Megjele­nik a Szabad Nép, a párt köz­ponti lapja. 1942. március 15- én, a háború kellős közepén független, demokratikus Ma­gyarországért tüntetnek a dol­gozók. És Schönherz Zoltán­nak, a központi bizottság titkár­sága tagjának még mindig nem tud nyomára jutni a rend­őrség. A magyarországi illegális kommunista mozgalom törté­netében szinte egyedülálló je­lenség, hogy egy vezető párt­munkás több mint három évig álljon egyfolytában a párt élvo­nalában anélkül, hogy az osz­tályellenség ártalmatlanná tud­ná tenni. S méghozzá a szo­kottnál is súlyosabb, háborús viszonyok között. Csak 1942 júliusában tudták elfogni. A Magyarországra ne­hezedő német nyomás viszo­nyai között a haditörvényszék­nek amúgy is bosszút lihegő tagjai csak egy ítéletet ismer­nek: kötél általi halált. Töretlen kommunista meg­győződéssel halt meg.- Csak azt sajnálom - mon­dotta búcsúzóul elvtársainak -, hogy most, a győzelem küszö­bén kell elválnom tőletek. Dehát „nem hal meg min­denki, akit földbe tesznek“. Vajon kire vonatkozhatna in­kább Schönherz Zoltán sira­lomházban írt levelének ez a sora, ha nem őreá. Mert a mi halottaink ben­nünk élnek.“ (m-s) A Mikov Dvor-i Agrokomplex az idén 6400 tonna cukorrépát szállít a tervek szerint a nyitrai cukorgyárnak. Az értékes növény betakarí­tását az elmúlt napokban kezdték meg és folyamatosan szállítják a feldolgozónak. A felvételen Ján Barbírik kombájnos irányítja a szovjet gyártmányú cukorrépabetakarító gépet, a traktort Ľudovít Adámek vezeti. (Amand Absolon felvétele - ČSTK) Folyamatosság a pártoktatásban A földművesszövetkezetek többségében „bevált“ gyakorlathoz Hatékonyság és korszerűség - mindennapos fogalmak a terme­lésben. Legalább annyira fontosak a pártoktatásban is. Vitathatatlan, hogy a korszerű termelés korszerű gondolkodást igényel, s ez csak a szakmailag képzett, szilárd ideo­lógiai és politikai meggyőződésű dolgozóktól várható el. A tényekre is gondolva jó, ha a pártoktatás tartalma mindig szo­rosan kötődik a munkahely problé­máihoz, hogy a hallgatók a kapott ismereteket a napi termelésben is hasznosíthassák. Ugyanakkor az oktatás nem lehet kampányszerű, hanem folyamatos, mert csak így közvetítheti a pártpolitikát, csak így irányíthatja rá a figyelmet az időszerű bel- és külpolitikai ese­ményekre. A folyamatosság és az időszerűség ugyanis egymástól elválaszthatatlan fogalmak, köl­csönösen feltételezik egymást. Mindez az egyik Járási Politikai Nevelés Háza előadójával folyta­tott beszélgetés során került szó­ba. A pártoktatási előkészületeket részletezve hangsúlyozta, hogy az oktatás rendszerének tökéletesí­tése alap a színvonal további emeléséhez. Lehetővé teszi a még differenciáltabb beosztást, s mivel az egyes körök tananya­gán belül a népgazdasági és ideo­lógiai kérdések szerves egységet alkotnak, az előadások egyaránt elősegítik majd a gazdasági, tár­sadalmi és a politikai kérdésekben való tájékozottságot. Feltéve per­sze, ha az alapszervezetekben él­nek az adott lehetőségekkel, a pártoktatás szervezése, irányí­tása és az előadók munkája össz­hangban lesz az igényekkel. Kiderült, hogy nem véletlenül említette első helyen a szervezést. Az elmúlt oktatási évet értékelve a legáltalánosabb hiányosságok ugyanis ilyen szempontból merül­tek fel, s elsősorban a mezőgazda- sági üzemek gyakorlatában. Bár igyekeztek megmagyarázni, elfo­gadtatni, hogy más megoldás is lehetséges, a földmüvesszövetke- zetek többségében továbbra is a régi „bevált“ gyakorlatot követ­ték. Az egyes témákat december -január, jobbik esetben novem­ber-február hónapokban vették át, mellőzve a folyamatosság elvét. Augusztüs végén, szeptember első felében e fenti ismeretek bir­tokában látogattam el több egysé­ges földművesszövetkezetbe. Ér­dekelt a valós helyzet és az érin­tettek véleménye. Sajnos azt ta­pasztaltam, hogy még szeptember elején több földművesszövetke- zetben a pártoktatás új évfolyamá­val kapcsolatban jóformán semmit sem tudtak mondani. Csak meg­közelítőleg vázolták - vagy még így sem -, hogy melyik témakört választják s kik vesznek részt a pártoktatáson. Időrendi, temati­kus tervek még nem voltak, sőt olyan is előfordult, hogy az üzemi pártbizottság sem foglalkozott az oktatással. így aztán azt már fe­lesleges is lett volna firtatni, hogy az egyes tananyagöt ki fogja elő­adni. A miértre a pártbizottságok el­nökeitől és a pártalelnököktől min­denütt ugyanaz volt a magyarázat: az őszi mezei munkák, a betakarí­tás, szántás és vetés dandárjában ki kell használni minden munkára alkalmas órát, nagy vétek lenne az embereket kivonni a termelésből, lerövidíteni a műszakokat. De mu­lasztás így sem történik, hiszen a téli hónapokban behozzák a le­maradást, sőt előnyt is szereznek. Decemberben-januárban két-há­rom alkalommal egész napra összehívják az embereket, s elő­adják a témákat. Nos, mit szóljunk mindehhez? Ami a munkát, az órák maximális kihasználását illeti, az rendben van. Ezt el kell fogadni. Viszont már kevésbé érthetünk egyet az­zal, hogy mindez a pártoktatás előkészítésének, szervezésének a rovására megy. Az ugyanis, ha idejében, annak rendje és módja szerint kiválasztják a témaköröket, elkészítik a csoportok beosztását, és meghatározzák, hogy melyik témát ki fogja előadni, még nem akadálya a munkavégzésnek, az órák maximális kihasználásának. Viszont alapja, feltétele annak, hogy az előadók felkészülhesse­nek és egy alkalmas időpontban, pl. amikor több napos eső áztatja a földeket, megtartsák az elő­adást. S ha ezt így elfogadjuk, ak­kor nem is szükséges az előadá­sok sűrítése, hiszen minden bi­zonnyal a februárt követő hóna­pokban is lesznek esős napok. Nem üres szavak ezek, mert igenis vannak egységes földmű­vesszövetkezetek, ahol a folya­matosság elvét betartva október­ben kezdik és májusban fejezik be a pártoktatást. Az igaz, nem úgy szól a terv, hogy pl, április 20-án lesz az előadás, hanem úgy, hogy áprilisban. Akkor, amikor a pilla­natnyi helyzet alapján alkalmas az időpont. És ezekben az üzemek­ben sem marad kint a termés, földbe kerül a búza, tavasszal az árpa stb., s a termelési eredmé­nyek is jók. Sőt, nem egy esetben jobbak, mint ott, ahol a „termelés érdekében“ tömörítik a pártokta­tást. Nem véletlen az idézőjel, mert elképzelhető, hogy mindebben el­sődlegesen nem is a termelés, a munkaidő kihasználása játsszák a fő szerepet, hanem inkább a szervezési kérdések. Mert köny- nyebb egyszer-kétszer egész napra összehívni a pártoktatásban résztvevőket, mint tíz hónapon át rendszeresen, megtalálva a legal­kalmasabb időpontot. Nem vélet­lenül jegyezte meg félig tréfásan az egyik pártelnök: még az időjá­rás előrejelzést is figyeli, hogy az alkalmas idő (esős napok) ne érje teljesen váratlanul. Ilyenkor elő­szedik a terveket, a pártoktatókat - szinte egyik napról a másikra -, hiszen már korábban felkészültek, készen állnak a tananyag előadá­sára. A folyamatosság elvének betartása növeli az oktatás haté­konyságát és meghatározza a ter­melési eredményeket is. EGRI FERENC

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom