Új Szó, 1982. október (35. évfolyam, 233-258. szám)

1982-10-01 / 233. szám, péntek

Valóra váltják a terveket A helyi nemzeti bizottságok jogkörének bővítésével nagyobb lehetőségek nyílnak a területfejlesztésre, de ugyanakkor nagyobb felelősség is hárul a vezetőkre\ A lehetőségek, különö­sen a központi községek esetében bővülnek s a vezetők fel­adata, hogy eldöntsék, milyen irányban és arányban fejlesztik a községet a hozzájuk tartozó körzet lakosságának érdekében. A rozsnyói (Rožňava) járásban, hegyekkel körülvett völgyben, közel az államhatárhoz három kis község található: Jablonca (Silická Jablonica), Körtvélyes (Hrušov) és Szádalmás (Jablonov nad Turňou). Szádalmás a központi község, s ennek gazdasági, szociális és kulturális szempontból is meg akar felelni. Az utóbbi években a közel ezer lakosú községnek a fejlődése folyamatos volt. Minden akciójuk valóban a község és a környék lakosságának érdekeit szolgálja. A fejlődés a kilencéves alapiskola átadásával indult meg. Tavaly a lakosság és a szülők segítségé­vel Z-akcióban befejezték a járás egyik legkorszerűbb tornatermé­nek az építését. Nemcsak az isko­la pedagógusai és diákjai, hanem a község lakosai is joggal büszkék erre a létesítményre. Szanyi László a helyi nemzeti bizottság alelnöke, a pártalapszer­vezet és a Nemzeti Front elnöke, mutatja be a községet, gondjait és eredményeit. Az utcákat járva fel­tűnik a rend, a tisztaság. A járdák szélén, a hnb előtti téren ezer színben pompáznak a kései nyár virágai. Belátunk az udvarokba, tisztaság mindenütt. A legszűkebb utcácskák is portalanítottak. Ren­dezett, tiszta község Szádalmás, s ebből a lakosság szorgalmára, munkaszeretetére következtethe­tünk.- A pártszervezet és a község vezetősége egységes - mondja Szanyi László. - Ennek köszönhe­tő, hogy községünk lakossága is aktívan bekapcsolódik a választá­si program teljesítésébe. A közel­látás jónak mondható. Új vegyes­kereskedésünk van, fölötte az emeleten vendéglő és étterem. Terveinket nyilvános pártgyűlése­ken ismertetjük a lakossággal. A lakosság és a község vezetői­nek találkozásai sohasem formáli­sak. Sokszor éles viták folynak, de a cél mindig egy: a község fejlesz­tése, a lakosság igényeinek kielé­gítése. A közelmúltban megtartott nyilvános gyűlésünkön is jelentős javaslatok hangzottak el a lakos­ság részéről. A legnagyobb és legfontosabb akciónk - amit a vá­lasztási program keretén belül va­lósítunk meg az új körzeti ren-, delő építése Z-akcióban. A lakos­ság és a tömegszervezetek a leg­nagyobb mértékben bekapcsolód­nak a munkába. A tervek szerint 1984-ben kell átadnunk az épüle­tet, melynek értéke meghaladja az ötmillió koronát, de a munka üte­mét figyelembe véve, erre hama­rább is sor kerül. Három orvos Átmeneti otthon A magányos, beteges idős szülőket, rokonokat gyerme­kek, hozzátartozók látogatják, segítik. S mert előbb vagy utóbb már állandó gondozásra szorulnak, felmerül a kérdés, mi is legyen velük? Ha van rá mód, rendszerint valamelyik gyermeküknél találnak nyu­godt, békés otthonra, de van olyan eset is, amikor szociális otthonba kell menniük. A gye­rekek, unokák körében jobban telnek napjaik, s amíg bírnak, szívesen veszik ki részüket a háztartás körüli teendőkből. De sajnos, előbb vagy utóbb erejük elhagyja őket, és képte­lenek ellátni önmagukat. Ki vi­gyáz rájuk, amíg a család többi tagja dolgozik? Számos más esetbten, a szabadságok ideje alatt, gyógykezelés esetén is felmerül ez a probléma. A vá­lasz egyszerű, mert a gondozó állomás az ilyen esetekben át­meneti otthont nyújt az igény­lőknek. A bratislavai IV. városkerü­letben a Drobný utca házai látszatra nem különböznek egymástól. Pedig az egyik ház első emeletének négy lakásá­ban található a gondozó ál­lomás.- Városkerijletünkben már négy éve nem okoz gondot, mi legyen az idősekkel az alatt az idő alatt, míg a család nem gondoskodhat róluk - szögez­te le beszélgetésünk elején Ol­ga Gajdošová, a gondozó állo­más egészségügyi főnővére, majd végigvezetett minket az állomáson.- Tizenhat személy befoga­dására vagyunk berendezve, tizenhatan, nők és férfiak vár­hatják itt szeretteik visszatéré­sét kellemes környezetben. Sajnos, több az olyan lako­sunk, aki egyedül maradt, nincs hozzátartozója. Addig, amíg a szociális nővér össze­gyűjti a szükséges iratokat ah­hoz, hogy a rászoruló szociális otthonba kerüljön, nálunk he­lyezzük el néhány hétre, hó­napra. Vannak olyan lakosaink is, akiknek gyermekei, hozzá­tartozói váltott műszakban dol­goznak, és nem merik őket otthon hagyni egyedül, segít­ség nélkül. Az ilyen esetekben is nálunk helyezik el a szülő­ket, amikor tehetik látogatják, persze hétvégekre haza is vi­szik. És mindig vannak öten- hatan, akik reggel jönnek, itt töltik a napot, ebédelnek, uzsonnáznak és csak késő délután térnek vissza otthona­ikba. Ottjártunkkor csak tiárom la­kosa volt a gondozó állomás­nak. Mi ennek az oka?- A napokban távoztak a férfiak, mind az öten, mert sikerült elhelyezni őket a közeli szociális otthonban - magya­rázta Zuzana Sopková gondo­zónő. - Nagyon vidámak vol­tak, sokat mulattunk mindany- nyian, egy kicsit sajnáljuk is, hogy már elmentek. Új lakókat csak október közepétől foga­dunk be, mert ki szeretnénk festeni az összes helyiséget. A főnővértől tudtuk meg^ hogy öt hivatásos gondozónő látja el az időseket, ők takaríta­nak, főznek (az ebédet kivéve, mert azt a közeli szociális ott­honból hozatják), mosnak és mindenben segítenek az állo­más tizenhat lakójának. Heten­ként orvos vizsgálja őket, írja fel a gyógyszereket s tudakolja esetleges panaszaikat. A társalgóból halk zene szű­rődött ki. Bekopogtunk, körül­néztünk, s mert a tv-ben a dél­előtti adást figyelték, nem za­vartunk. Kíváncsiak voltunk, hogy mennyibe kerül az ottlét. Erre a kérdésünkre Karolina Kari- ková, gazdasági dolgozó vála­szolt készségesen. - A 15 ko­rona ugye nem sok, mert eny- nyit kérünk mindenkitől az ét­keztetésre. A szállásért csak a magasabb jövedelműek (1000 korona felett) fizetnek, vagy a lakóink hozzátartozói, ha vannak. Előfordul az is, hogy a koszton kívül ingyenes a teljes ellátás. Beszélgetés közben a gon­dozó állomás dolgozói elisme­réssel szóltak arról az 50 ön­kéntes szociális gondozóról, akik lakásukon látják el az öre­geket, betegeket, magányosan élőket, de említették a körzeti orvosokat, a szociális nővére­ket is, akik fáradságot nem ismerve tesznek meg mindent azért, hogy szebbé, elviselhe­tőbbé tegyék az idős lakosok életét. Dél volt, amikor elbúcsúz­tunk. Az ebédlőben megterített asztalok várták az állomás la­kóit, ki gyorsabban, ki lasab- ban foglalta el megszokott he­lyét. PÉTERFI SZONYA- egy körzeti, egy gyermek és egy fogorvos részére készül itt ren­delő. Az épület falai már állnak. Kele- csényi László és Józsa Lajos nyugdíjasok állandóan itt dolgoz­nak. Mindenhez értenek. Ottjár­tunkkor éppen saluztak, hogy szombaton és vasárnap a társa­dalmi munkások minden fennaka­dás nélkül végezhessék a tetőge­rendák betonozását. Nem volt könnyű munka a talaj előkészíté­se, a domboldal kiegyenlítése. Több' ezer köbméter földet kellett megmozgatniuk, míg megkezd­hették az alapok lerakását.- A lakosságon kívül - mondja az alelnök - nagy segítséget ka­punk a patronáló üzemektől. Szo­ros kapcsolatot tartunk fenn, s ha a község fejlesztésében bármilyen probléma felmerül, segítségünkre sietnek. Ennek is köszönhető, hogy ez a nem könnyű vállalko­zás, az egészségügyi központ épí­tése ilyen jó ütemben halad. A község fejlesztéséhez termé­szetesen a magánépítkezések is hozzátartoznak. Ebben az évben tizenkét családi ház építését en­gedélyezték. Ezen a téren a leg­nagyobb gondot az építkezésre alkalmas területek kisajátításának lassúsága okozza. Remélik, hogy ezen a téren is -, mint eddig mindenben -, segítséget kapnak a járási nemzeti bizottságtól. Az egészségügyi központ befejezése után, már egy nagyobb beruhá­zást valósítanak meg, ravatalozót építenek. Még ebben az ötéves tervidőszakban szeretnék átad­ni. A tervek hozzáértéssel, össze­fogással, jó munkakedvvel válnak valóra. A legnagyobb gondot a vízellátás okozza. A községnek saját vízhálózata van, a víz meny- nyisége is elég lenne a lakosság szükségleteinek kielégítéséhez, ha a környező üzemek nem az ivóvizet használnák fel ipari célok­ra. Sokszor napokig nincs víz a községben. Ez az áldatlan álla­pot vegyít ürmöt a sok örömbe. A probléma megoldásán már dol­goznak. Reméljük ez a gondjuk is hamarosan megszűnik s az eddigi ütemben, az eddigi szorgalommal és lelkesedéssel épül, szépül tovább a község. FECSÓ PÁL KOMMENTÁLJUK Szebb városainkért Lakásviszonyaink, jóllehet még távolról sem megoldottak, főleg az elmúlt tíz-tizenkét évben a korábbinál gyorsabb ütemben javultak. Erről minden tárgyilagos ember lépten nyomon meggyőződhet. Tény és való például, hogy községe­inkben, városainkban, ha nem is mindenütt, egymás után épültek fel új családi házak százai és ezrei, illetve korszerű lakótelepek. Sokatmondó adat, hogy manapság Szlovákiá­ban a lakásátlagnak mintegy a háromnegyede a felszabadu­lás óta épült fel. Ugyanakkor a lakások s az egy-egy főre jutó lakóterület is nagyobb lett, és szüntelenül növekszik az összkomfortos lakások hányada. Ez egyik - tegyük hozzá - nagyon fontos tényezője életszínvonalunknak. S bár ezen a területen még sok jogos igénynek kell szűkülő lehetőségeink arányában eleget ten­nünk, ezekre az eredményekre joggal lehetünk büszkék. A lakásviszonyok kulturáltsága terén azonban még mindig, enyhén szólva is komoly szépséghiba, hogy a környezet fejlesztése, szépítése ezzel a fejlődéssel nem tart lépést. Ez a megállapítás nem is annyira falvainkra, a kisebb köz­ségekre érvényes, amelyekben elsősorban a Z-akciónak köszönhetően elismerést érdemlő, közérzetet javító eredmé­nyek hosszú sorát mutathatjuk ki. A városokban és főleg új lakótelepeiken azonban még mindig igen sok helyen bántja a szemünket a sivár kőrengeteg, a zöldfelületek késedelmes létesítése, illetve a rendezetlenség, a háztartási hulladék meg nem felelő tárolása és elszállítása, a karbantartás elmara­dása, hogy csak néhányat említsünk a naponta tapasztalt szemet szúró jelenségekből. Ennek egyik alapvető oka a nemzeti bizottságok egy részének nem eléggé hatásos szervező és általában igazgató tevékenysége. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy e tekintetben nem mindig élnek sem a rendelkezésükre álló anyagi erőforrások­kal, sem a lakossági kezdeményezés felkarolásának lehető­ségeivel. Ennek a problémának a megoldását is szorgal­mazza az SZSZK kormánya által erre az ötéves tervidőszakra jóváhagyott környezetfejlesztési koncepció, amely alapján a különböző szintű nemzeti bizottságok is kidolgozták tervei­ket. Helyesen ott jártak el, ahol számba véve az anyagi és az egyéb erőforrásokat, a figyelmet összpontosították olyan akciókra, amelyek a legfontosabbak és nagyobb beruházá­sok nélkül is megvalósíthatóak. A nemzeti bizottságoknak az eddiginél következetesebben kell hatniuk arra is, hogy a városépítészeti tervek kidolgozásánál és kivitelezésénél fokozottabb mértékben érvényesüljenek a lakossági és álta­lában az esztétikai valamint a környezetvédelmi igények. Igazgatási jogkörüket gyakorolva nemcsak szigorúbban kell bírságolniuk az olyan, általuk közvetve irányított, illetve a területeken működő gazdasági szervezeteket és nemkülön­ben az egyéneket, akik fittyet hánynak a környezetfejlesztési követelményeknek, hanem - főleg - meg nem alkuvóan szorgalmazniuk kell a helyzet határidőkhöz kötött javítását, a fogyatékosságok megszüntetését is. Persze ez a nemzeti bizottságok környezetvédelmi tenni­valóinak csupán a tört része. A feladat oly sok, hogy nem támaszkodhatnak csak a saját erejükre. Munkamegosztásra kell törekedniük az ágazati szervekkel s ezen túlmenően szervezettebben kell bevonniuk ebbe a törekvésbe a társa­dalmi szervezeteket s a lakosságot. Hiszen az érdek közös. GÁLY IVÁN ORVOSI TANÁCSADÓ A szívinfarktus 1. Az egészségügyi szakembere­ket, de a közvéleményt is sokat foglalkoztatja az a tény, hogy az utóbbi években rendkívül megnőtt a szív- és érrendszeri betegségek száma. A nemzetközi statisztikák szerint a halálozás okai között ezek a betegségek állnak az első helyen, főleg az iparilag fejlett or­szágokban. Hazánkban öt elhalá­lozás közül kettőt a szív vagy az érrendszer betegsége, illetve en­nek szövődménye okozza. A szív és érrendszer betegsé­geinek jelentős hányadát a szívin­farktus képezi. A betegség súlyos­ságát növeli, hogy főleg a 40-50 évesek korosztályát sújtja, de nem ritka a 30 évesek között sem. A betegek hosszabb ideig munka- képtelenek, gyakran rokkantnyug­díjasokká válnak. Ezért ezzel a betegséggel behatóan kell fog­lalkozniuk nemcsak az orvosok­nak, hanem a közgazdászoknak, szociológusoknak, pedagógusok­nak és pszichológusoknak is. Tulajdonképpen mi a szívin­farktus? A szívizmot (myocardium) a vér a koszorúereken keresztül táp­anyagokkal látja el. A szív koszorú­ereinek megbetegedésekor csök­ken a koszorúerekben áramló vér mennyisége és ennek következté­ben kevesebb oxigén és más tá­panyag jut a szívizomba. A zavar­talan szívműködést ezeknek az anyagoknak, elsősorban pedig az oxigénnek állandó áramlása felté­telezi. A szív és a koszorúérrendszer megbetegedéseinek két formáját ismerjük- az angina pectorist, amely során a szívizom csak átmenetileg nem kap elegendő vért, ezért a fájdalom is csak rövid ideig tart. Gyakorlatilag a koszorúér görcsös szűküléséről van szó, ami rend­szerint izgalom vagy nagy erőfe­szítés után jelentkezik.- a szívizum infarktusa eseté­ben valamelyik koszorúér végleg eltömődik és így a szívizomnak egy bizonyos része nem kapja meg az oxigént és a tápanyago­kat. Mivel a szívizom sejtjei rend­kívül érzékenyek, az így károso­dott rész elhal. Ezért a szívtáji fájdalom rendkívül erős és hosz- szabb ideig tart. Mi okozza a szívinfarktust? Az infarktus leggyakoribb oka a koszorúerek elmeszesedése (arteriosklerózis), ennek során az érfalban zsír, főleg koleszterin és meszes sók rakódnak le. Ennek következtében az ér beszűkül, az érfal keményebb, kevésbé rugal­mas lesz, a károsodott ér belső felületén vér szivárog, az infarktus keletkezésének utolsó szakaszá­ban az így keletkezett vérrög, a trombus, teljesen elzárja az eret. Az infarktus keletkezésében mi­lyen kockázati tényezők (közis­mert szakkifejezéssel rizikofakto- rok) játszanak szerepet? Bár igaz, hogy az infarktus leg­gyakoribb oka az arteriosklerozis, a kérdés sokkal bonyolultabb. A kutatások során felderítették, melyek azok az ún. kockázati té­nyezők, amelyek befolyásolják az infarktus keletkezését. Az ilyen té­nyezők közé tartozik: 1. A magas vérnyomás. Ennek következtében fokozódik a szív­működés. a szívizom több tápa­nyagot és oxigént használ fel. Tar­tósan magas vérnyomás eseté­ben, főleg ha a beteget nem keze­lik, fokozatosan kimerül a szívi­zom összes tartaléka. Ez meg­gyorsítja a szklerotikus elváltozá­sok keletkezését az erekben és gyakran infarktust okoz. 2. A helytelen táplálkozás, amely elhízáshoz vezet. A túlsúly megterheli a szívet és az érrend­szert, meggyorsítja az érelmesze­sedést és az egész szervezetet aránytalanul megterheli. 3. A fokozott lelki feszültség, a stressz fokozza a hormonális jellegű anyagok kiválasztását, ami kedvezőtlenül hat a szívműködés­re. A szívizom oxigénfogyasztása aránytalanul megnő, előfordulhat az oxigénhiány is, ami közvetlenül infarktust idézhet elő. 4. A fizikai megterhelés huza­mosabb hiánya, a mozgássze­génység. Ennek követedében a szív nem dolgozik gazdaságo­san, pazarolja az energiát és ez elősegíti az infarktus kialakulását. 5. A dohányzás, a nikotin a leg­nagyobb méreg az érrendszer számára, már egy cigaretta elszí­vása az erek görcsös szűkülésé­hez vezet. Különösen erősen hat a nikotin a koszorúerekre, ennek következtében kevesebb vér kerül a szívizomba és így a nikotin köz­vetlenül szerepet játszik az infark­tus keletkezésében. Ezenkívül kedvezőtlenül hat a belső érfalak­ra, ami trombózist idézhet elő. 6. A különféle anyagcserezava­rok meggyorsítják az infarktus ki­alakulását, mivel közvetve meg­erősítik az infarktust előidéző té­nyezőket. Ide tartoznak a cukor- betegség, a pajzsmirigy működé­sének zavarai, és azok a vele született betegségek, amelyek fo­kozzák a zsír mennyiségét a vérben. A legtöbb beteg esetében a szív- infarktus kialakulását nem egy, hanem több rizikófaktor befolyá­solja, így például a beteg dohány­zik, ülő foglalkozása van, kövér és magas a vérnyomása. DR. RÉPÁSSY BÉLA ÚJ3 4 1982

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom