Új Szó, 1982. október (35. évfolyam, 233-258. szám)

1982-10-01 / 233. szám, péntek

Felemelő, boldog érzés Mosolygó arccal, jókedvűen fogad. S mert ismeri találkozá­sunk okát, miután leülünk, kér­désre sem várva mondja.- Amikor a kerületi konfe­rencián a kongresszusi küldöt­tek között a nevem is elhang­zott s megszavaztak, olyan örömet éreztem, amihez ha­sonló ritkán visszatérő az em­ber életében. S ha kaphat va­laki a nyilvános elismerésen és a felemelő boldogságon túl is valamit, akkor azon a napon nekem még ilyen többletben is részem volt. A galántai járás további hat küldöttjének egyike ugyanis az én volt pionírom. Mint kis szikrát ismertem meg, sziszesként a Nemzetközi Ba­rátság Klubunkat vezette, s lám most együtt utazunk Prá­gába. Szavait, mondatait mélyen átérzi miközben munkájáról beszél. Elmondja, hogy az érettségi után jött ide, a patai alapiskolába pionírvezetőnek, tizenöt évvel ezelőtt. Erre titok­ban akaratlanul is összeadom az éveket, abbahagyom a jegyze­telést, felnézek jegyzetfüze­temből, de valahogy nincs összhangban a kép. Úgy lát­szik valóban igaz, hogy afelett, aki gyerekek között éli életét, közvetlen részese jókedvük­nek, vidámságuknak, akinek mindennapjai szinte egyek azok örömeivel, gondjaival, majdhogynem nyomtalanul su­hannak el az évek. E gondolatokból persze ö mit sem sejt, a pillanatnyi zavart sem veszi észre, hiszen védenceiről beszél, s ilyenkor ez köti le teljes figyelmét.- Úgyszólván nincs szünet, hogy be ne kopogna, jönne hozzám egy-két tanuló, ese­tenként az egész raj. Kigondol­tak valamit, ezt vagy azt sze­retnék megcsinálni, megszer­vezni, s természetesen azo- nyomban közölni akarják. És akkor nincs olyan sürgős mun­ka, amit ne tennék félre, hogy melegében megvitassuk, mit is kellene tenni. A mi posztunkon íratlan törvény ugyanis a gye­rekek kezdeményezésének azonnali felkarolása. Együtt kell velük szárnyalni, hogy ne­velhessen, oktathasson az ember. Alapelve, hogy szervező­ként minden rendezvénybe a lehető legtöbb pionírt vonja be. így tudatosítják csák kellő mértékben, hogy mennyi fá­radságba kerül valaminek a létrehozása, megalkotása. S ugyanígy az is törvényszerű, hogy az esemény, s a feladat teljesítése után értékelik a munkát. Mit lehetett volna s miként, jobban csinálni, kik azok, akik dicséretet érde­melnek. S folytatjuk, újra meg újra nála kezdve, életével és min­dennapjaival, de nem sikerül személyénél maradni. Az első mondatok után már ismét a ve­zetése alatt dolgozó pionírcsa­pat a téma. így, mire elmondja, hogy Nitráról utazik naponta, életét a pionírok és az otthona tölti ki, a délutáni, szombati rendzevények, utazások igé­nyelte időt nem egyszer éjsza­kába nyújtott estéken és va­sárnap kell pótolnia, hiszen férje, tizenegy éves kislánya, ha megértők is kötelezettsége­ivel szemben, azért a felesé­get, édesanyát sem nélkülöz­hetik, már csapatáról is meg­tudtam minden lényegest. Mi­lyen szakkörökben dolgozhat­nak a gyerekek, hogyan teszik még tetszetősebbé és gazda­gabbá a pionírszobát. Kezem­be adja a csapat kongresszusi versenyét összegező vaskos dossziét, amelyből találomra az egyik harmadikos kislány vállalását húzzuk elő. Sokszí­nű virágfüzérbe kötve ígéri, hogy bekapcsolódik a papír- gyűjtésbe, öntözni fogja az is­kolákért egy bizonyos virágá­gyását és rendszeresen segít idős nagymamájának. Megtu­dom még, hogy a rajokat kivé­tel nélkül iskolán kívüli embe­rek vezetik. A napokban három fizikai munkás jelentkezett raj­vezetőnek. Jogos az öröme, s a szavakban megbúvó kis büszkeség is, hiszen mindhár­man volt pionírjai, és már az első rajösszejövetelen mindazt viszontlátta munkájukban, amit pionírként megtanultak. Reméli sok új ismerettel gazdagodva tér majd haza a tanácskozásról, ahol ő is szólhat a jelenlevőkhöz. Sze­retné elmondani, hogyan dol­goznak, milyen eredményeik vannak, miként irányítja a pio­níraktíva munkáját. E tény ugyanis szerinte mindennél lé­nyegesebb. A tanulók hozzá­szoknak az önálló munkához, képességeiket a SZISZ-ben továbbfejlesztik, s ezzel lénye­ges alapokat kapnak az esetle­ges későbbi pártmunkához. Szólni szeretne arról is, meny­nyire fontos, hogy az egyes társadalmi és tömegszerveze­tek önmaguktól kezdeményez­zenek, akciókat szervezzenek a gyerekek számára. Lehes­sen nekik elmondani, ezt attól a szervezettől kaptátok, hogy tudatosítsák, ilyen is van, dol­gozik, fnint az ő pionírszerve­zetük. Erről már a SZISZ kerü­leti bizottsága elnökségének ülésein is sokat beszéltek. A kérdés, hogy ennyi kötele­zettséggel munkája napi hány órába fér bele, lényegében megválaszolatlan marad. Más­fél évtized alatt még nem gon­dolt rá, hogy összeszámolja. Dolgozik, egyszerűen annyit, amennyit a gyerekek érdeke megkíván. Fáradságáért meg­kapja a jutalmat. Pénzben és másként is. Mutatja a pionír­szoba falán függő táblát, rajta az érettségi értesítőket. A volt pionírjaitól kapta. És értesítők sokaságát veszi elő az asztalfi­ókból is. Azok tudatják, hogy befejezték főiskolai tanulmá­nyaikat, megnősültek, férjhez- mentek, akiknek nyakába ó kö­tötte a pionírkendőt. És akkor is nagyon boldog, amikor volt pionírjai, édesanyák és édesa­pák az ország legtávolabbi vi­dékeiről hazalátogatva, az is­kolába is eljönnek. Lássák, ho­gyan dolgoznak a kis utódok, mit csinál a pionírvezető, a mindenkor szeretettel körül­vett Miriam Benková tanító né­EGRI FERENC Jó tanuló - jó szervező Amikor három évvel ezelőtt Ga­zsi Darina, a Tornaijai (Šafárikovo) Mezőgazdasági Szakközépiskolá­ba került, a SZISZ szervezetben csak aňnyit tudtak róla, hogy ko­rábban az alapiskolában kitűnő ta­nuló volt, s van némi vonzalma a közösségi munkához is. Tulaj­donképpen előlegezett bizalom­nak is tekinthette az elsős kislány, hogy azonnal beválasztották az iskolai ifjúsági szervezet vezető­ségébe, talán éppen azzal a gon­dolattal: hadd tapasztaljon, tanul­jon a kislány. Darina hamar beilleszkedett új környezetébe. A tanulással kez­dettől fogva nem volt különösebb gondja, az iskolai szervezet veze­tőségében pedig a legaktívabbak közé tartozott. Ezek után nem volt meglepő, hogy a következő esz­tendőben a Kassa-vidéki kislányt jelölték az elnöki tisztségre, s im­már harmadik éve látja el a fontos beosztást tanítói és tanulótársai megelégedésére. Az ifjúsági szer­vezetet pedig azóta járási viszony­latban is a legjobbak között emle­getik.- Tavaly iskolai szervezetünk a nyári aktivitás terén meghirdetett járási versenyben az igen előkelő második helyen végzett - mondot­ta nagyon szerényen eddigi ered­ményeikről - s kulturális téren sem vallottunk szégyent járási rendez­vényeken. A tagsági gyűléseket általában jól előkészítjük, mindig a legégetőbb, legidőszerűbb prob­lémákkal foglalkozunk, mégpedig nagyon konkrétan. A legutóbbi év­záró konferenciákat is igen jól ér­tékelték a járásról kiküldött elvtár­sak. Eredményeinken túl, persze gondjaink is vannak, hiszen az iskola tanulói meglehetősen szét­szóródtak, mert a bejárókon kívül a város három különböző diákott­honában laknak a tanulók. Nincs megfelelő helyiségünk a közös szórakozásra, sportolásra. A tan­év első heteit már hagyományo­san brigádmunkával töltik az isko­la tanulói, s ilyenkor különösen nehéz összefogni a tagságot. Ha­marosan megkezdjük azonban a Ki mit tud?-ra való felkészülést, melynek jó hagyományai vannak iskolánkon. Kicserélődött az iskola zenekara is, most hangszerekre lenne szükség, amire, sajnos nincs sok pénzünk, de majdcsak megoldjuk valahogyan.- A sok szervező munka nem megy-e olykor a tanulás rovásá­ra?- Arra azért vigyázunk, mert számunkra - különösen az utolsó évben - első a tanulás, az érettsé­gire való felkészülés. Személy szerint végig kitüntetett voltam, s érthető, hogy ezekután sem ad­hatom alább, mint ahogyan az osztálytársaim is nagyon igyekez­nek. Az osztály alelnökeként is arra kell törekednem, hogy ők is jó eredménnyel fejezzék be az isko­lát. Ennek érdekében külön tanu­lócsoportokat hoztunk létre, s a gyengébb tanulókkal rendsze­resen foglalkoznak az élenjárók. Én a matekot szeretem a legjob­ban, éppen ezért ebből a tantárgy­ból segítek a rászorulóknak.- Mik a SZISZ elnök legköze­lebbi tervei a mozgalmi munkában és a magánéletben?- Mint említettem sikeresen szeretnék leérettségizni, aztán el­helyezkedni, mint könyvelő vala­melyik szepsi környéki mezőgaz­dasági üzemben. Egy évet min­denképpen munkával szeretnék tölteni, kicsit lazítani, utána eset­leg megpróbálkozom a főiskolai felvétellel. Ami a SZISZ munkát illeti, továbbra is aktívan akarok dolgozni - amíg lehet itt az iskolá­ban, később leendő munkahelye­men is. Az elmúlt három év alatt nagyon megszerettem a mozgalmi munkát, s érzek magamban annyi rátermettséget és elhivatottságot is, hogy ifjúsági vezetőként is megálljam a helyem. Itt az iskolá­ban persze már gondolunk a jövő­re is, éppen ezért önzetlenül adom át eddigi tapasztalataimat fiata­labb vezetőtársaimnak. HACSI ATTILA „A legjobbak galériája“ kiállításon Dušan Longauer, (középen) a SZISZ KB titkára beszélget a kitüntetett fiatalokkal A szerző felvétele Hagyományok és újdonságok Az ifjúsági építkezések és a kommunisták A felégetett partizánfalvak újjá­építésével, az Ifjúsági Vasútvonal megépítésével kezdődött. Az ifjú­sági mozgalom hőskoraként emle­getik azokat az éveket. A lelkesí­tők, példamutató kommunisták voltak. Most sem gyerekjáték az ifjúsá­gi építkezés. Persze, a méretek, az arányok mások. Legutóbb a Mélník Ili. hőerőmű volt ifjúsági építkezés, ahol 3500 fiatal, a len­gyel és a kubai fiatalok egy-egy munkacsoportja dolgozott. Tavaly pedig a Dukovanyban épülő atom­erőmű patronálását vállalta a Szo­cialista Ifjúsági Szövetség. Ott je­lenleg 15 ifjúsági munkabrigád dolgozik, és a munkások 40 szá­zaléka 30 éven aluli fiatal. Kik a lelkesítők, a példamu­tatók? Erre a kérdésre Dušan Longa­uer, a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságának titkára így válaszol:- Természetesen, a kommu­nisták. Nem kell különösebben magya­rázkodnia. A SZISZ III. kongresz- szusára készülve tizennégy élen­járó fiatal kitüntetést kapott: beír­hatják nevüket a SZISZ becsület­könyvébe. Ez épp az előbb meg­történt. Fényképüket most helye­zik ,,A legjobbak galériája“ kiállí­tás falára. A 14 fiatal közül 6 ifjú kommunista, illetve pártunk tagje­löltje, és a fiatalok bemutatásakor nem véletlenül hangsúlyozzák:- Közülük csak ketten nem dol­goztak még ifjúsági építkezésen. Csak ketten, és még eddig nem, de ugyebár kötelezők a hagyomá­nyok, nemsokára ott lesznek ók is. Szóval, ilyen hagyományok ér­vényesülnek az ifjúsági mozga­lomban: a kommunisták példamu­tatók, lelkesítők. A legújabb, országos ifjúsági építkezés# XVI. pártkongresszus határozataban kitűzött cél megva­lósításával kapcsolatos: hazánk fővárosa, Prága, minél előbb szo­cialista nagyváros legyen. Ebből a munkából az ifjúság részvállalá­sa az úgynevezett Déli út megépí­tése. A munka 1982. március 1-én már el is kezdődött. A feladat nagyságát jelzi: a beruházás költ­ségvetése milliárdos nagyságren­dű, 2,8 milliárd korona. Úgy terve­zik, hogy a fiatalok ezt a feladatot 1987 február végére teljesítik. Szlovákiában, Bratislavában szerveznek hasonló ifjúsági épít­kezést. Most dolgoznak a terve­ken. A város Dunán túli részének építését teljes egészében vállalja az ifjúság. Mind a közművesítési munkákat, mind a lakóházak épí­tését. A törzskar már megkezdte működését. Újdonságnak számít, hogy vö­rös csíkokkal áthúzott borítékok­ban úgynevezett zöldutas levele­ket küldenek az ifjúsági építkezé­seket irányító törzskarok az üze­mekbe, a szaktanintézetekbe, az iskolákba, a falusi szerveze­teknek.- Miféle leveleket?- Ha valamire sürgősen szük­ség van - hangzik a magyarázat -, akkor küldenek ilyen leveleket. Arra jó ez, hogy mindenféle hiva­talos huza-vona nélkül, egymás között és gyorsan intézzük el a dolgokat. Ha valamire szükség van terven felül, közvetlenül az ottani ifjúsági szervezeteknek ír a törzskar. A fiatalok pedig azon­nal intézkednek. Ha kell, hát társa­dalmi munkában elkészítik amire azonnal szükség van az ifjúsági építkezésen. Ha kell, dolgozókat küldenek, vállalva, hogy az illetők munkahelyi tervfeladatát ők, az otthoniak teljesítik. Ez már persze a munka további része. És mivel a kezdet - a hős­kor ifjúsági építkezései - sem em­lék csupán, nem burkolóznak a le­genda homályába, a hagyomá­nyok szinte kötelezően érvénye­sülnek, az újdonságok pedig a kor követelményeinek megfelelően alakulnak, bízvást mondhatjuk: így van jól, csak így tovább. HAJDÚ ANDRÁS Egymást gazdagítva Amint azt Dušan Užáktól, a SZISZ Kelet-szlová­kiai Kerületi Bizottsága elnökétől megtudtuk, az utóbbi években már nem csak kerületi, járási szin­ten, hanem a SZISZ és a Komszomol alapszerve­zetei között is termékeny kapcsolat épült ki. Minde­nekelőtt a fiatalok szocialista internöcionalista mun­kaversenyét kell kiemelnünk, mely „Két kongresz- szus - közös cél“ címen igen eredményesen fut. Kelet-Szlovákiában jelenleg 410 olyan vállalat, azaz üzem létezik, melynek SZISZ-tagjai bekap­csolódtak a szocialista internacionalista munkaver­senybe. Szovjet partnerekkel 297 vállalati - illetve üzemi SZlSZ-bizottság kötött kétoldalú együttműkö­dési szerződést. Ezekben az esetekben főleg olyan nagyobb munkakollektívákról van szó, melyek saját vállalatuknál a tudományos műszaki forradalom vívmányainak elsőrendű megvalósítói. A Kassai (Košice) Nehézgépgyár fiatal szakemberei például az ungvári testvérüzemben tett látogatás után dön­töttek úgy, hogy a szaratovi és a Ivovi munkamód­szert bevezetik. Hasonlóan cselekedtek a Kelet­szlovákiai Vasmű SZISZ-tagjai is, akik a lenini munkastílust alapul véve elérték, hogy a dolgozók személyes felelősségvállalása jelentősen megerősö­dött. A munkácsi és a sviti textilgyár fiatal szakem­berei is rendszeresen kicserélik tapasztalataikat. Ennek eredményei - más egyéb mellett - a termék­felújítás megszervezésében is megfigyelhetőek. A Nálepka kapitány Ruhagyár michalovcei üzemé­ben és az ungvári Svejnaja üzemben dolgozók együttes törekvése a készítményeik minőségjavítá­sát segítették elő, de értékesek voltak azok a ta­pasztalataik is, melyeket a munkabiztonsági feltéte­lek kiálakítása - és a fiatal munkás nőkről való gondoskodás területén szereztek. A Bodrogszerda- helyi (Streda nad Bodrogom) Állami Gazdaság fiatal növénytermesztőé a gatyiaktól tanultak. Az ó kukori- catermesztói módszereiket vették át, s azt sem titkolják, hogy a granulált takarmány keverékek készítését is érdemes lenne a szovjet példa szerint csinálni. A huszti Textilüzemben és a Tatrasvit Spišská Nová Ves-i üzemében a fiatalok a szocia­lista munkaverseny jó megszervezésében jelesked­tek - és a példákat még így sorolhatnánk tovább, hiszen abban, hogy a kelet-szlovákiai SZISZ- tagok ez évre tett szocialista kötelezettségvállalá­sának értéke meghaladja a 112 millió 620 ezer koronát, ezeknek a kapcsolatoknak is nagy jelentő­ségük van. A SZISZ és a Komszomol közötti kapcsolat természetesen nemcsak a szocialista munkaverseny szervezésében nyilvánul meg. Fi­gyelemre méltó, hogy az ifjúsági vezetők a tömeg­politikai munkában szerzett tapasztalataikat is ki­cserélik, s átveszik egymástól azokat a jó módsze­reket, melyekkel a szervezeti életet is sokrétűbbé, tartalmasabbá lehet tenni. (-szák)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom