Új Szó, 1982. október (35. évfolyam, 233-258. szám)
1982-10-01 / 233. szám, péntek
Bohuslav Chňoupek találkozói az ENSZ-ben Hasznos eszmecserék Folytatódott a közgyűlés általános vitája (ČSTK) - Az általános vitával folytatta tegnap munkáját az ENSZ-közgyülés XXXVII. ülésszaka. Abdulai Conteh, Sierra Leone külügyminisztere aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy két fontos nemzetközi szervezet nem tartotta meg ülését, amelyek pedig hozzájárultak volna a nemzetközi béke és biztonság erősítéséhez. Az el nem kötelezettek mozgalmának találkozóját az iraki-iráni háború miatt kellett elnapolni, az Afrikai Egységszervezet tanácskozása pedig a Szaharai Arab Köztársaság tagságával kapcsolatos nézeteltérések miatt nem valósult meg. Kifejezte azt a meggyőződését, hogy a problémákat mielőbb sikerül megoldani, s a jövőben mindkét szervezet teljesíteni fogja küldetését. Beszédének további részében síkraszállt Namíbia függetlenségéért. Leo Tindemans belga külügyminiszter beszédében a jelenlegi bonyolult nemzetközi helyzet három fő problémájának a háborús veszélyt, a fejlett ipari és a fejlődő országok közötti párbeszéd hiányát és az emberi jogok megsértését nevezte. xxx Bohuslav Chňoupek csehszlovák külügyminiszter New Yorkban találkozott francia kollégájával, Claude Cheyssonnal. Áttekintették a két ország kapcsolatainak alakulását, valamint a nemzetközi helyzetet, tekintettel a Közgyűlés jelenlegi ülésszakának feladataira. Megkülönböztetett figyelmet szenteltek a nemzetközi feszültségenyhülés problémáinak és a madridi találkozó felújításával kapcsolatos kérdéseknek. Bohuslav Chňoupek Púja Frigyes magyar külügyminiszterrel is találkozott. A szívélyes és elvtársi légkörű beszélgetéseken áttekintették a két testvéri szocialista ország kapcsolatainak alakulását, figyelembe véve Gustáv Husák és Kádár János nemrégiben Budapesten megtartott tárgyalásainak eredményeit. Külügyminiszterünk Mangalyn Dügerszüren mongol külügyminiszterrel is tanácskozott. A szívélyes és elvtársi légkörű megbeszélésen a kétoldalú kapcsolatok áttekintése mellett véleményt cseréltek a jelenlegi nemzetközi helyzet legfontosabb kérdéseiről, xxx Hun Sen kambodzsai külügyminiszter határozottan tiltakozott az ENSZ-közgyülés XXXVII. ülésszakának elnökénél, valamint a világszervezet főtitkáránál amiatt, hogy Kambodzsa helyét még mindig a véreskezű Pol Pot- rendszer képviselője bitorolja az ENSZ-ben. A polpotisták jelenléte az ülésszakon törvénytelen, és sérti az általuk meggyilkolt több minL3 millió áldozat emlékét. Az ENSZ-nek éppúgy ki kell zárnia a polpotistákat, ahogy azt korábban az el nem kötelezett országok mozgalma megtette, s helyüket a Kambodzsai Népköztársaság képviselőinek kell elfoglalnia, mint a kambodzsai nép egyedüli törvényes képviselőinek. Nguyen Co Thach vietnami külügyminiszter az ENSZ központjában sajtótájékoztatót tartott, melyen elítélte a nyugati propagandának azt a törekvését, hogy e problémával kapcsolatban visz- szaél az ún. demokratikus Kambodzsa koalíciós kormányának megalakításával. Ez a „koalíciós kormány“ nem más, mint a Pol Pot-rezsim kikozmetikázása. A vietnami külügyminiszter a továbbiakban az indokínai országok egységéről és az imperialista agresszió elleni egységes fellépéséről beszélt. Országaink a térség békéje és stabilitása érdekében a konstruktív párbeszéd hívei - hangsúlyozta. USA Szavazás az alsóházban a szankciók ellen (ČSTK) - A washingtoni törvényhozás alsóháza, a képviselőház szavazattöbbséggel jóváhagyta a Reagan elnök által a szovjet exportgázvezetékhez szállítandó nyugat-európai berendezésekre kimondott embargó hatálytalanítására vonatkozó törvénytervezetet. A képviselőház döntése azonban semmit sem változtat a tényen, és a diszkriminációs intézkedések változatlanul érvényesek lesznek. Az embargó semmissé nyilvánítása mellett szavazott 406 képviselőnek ugyanis nincs döntő szava az USA törvényhozásában. Következő lépésként a tervezetet a szenátus elé kell terjeszteni jóváhagyás céljából, itt azonban Reagan pártja, a Republikánus Párt van többségben. Sőt, még abban az esetben sem, ha a szenátus szintén elfogadná a javaslatot, ami ugyan nem valószínű, de ebben az esetben az amerikai elnök biztosra vehetően élne vétójogával. Habár a képviselőház tagjai tisztában voltak azzal, hogy szavazásukkal mit sem változtatnak a tényeken, az embargó elvetésével viszont bizonyították, hogy akárcsak az amerikaiak döntő többsége, ők is helytelenítik Reagan szankciókon alapuló gazdaságpolitikáját. A Reagan által elrendelt diszkriminációs intézkedések perspektí- vátlanságára mutatott rá Gaston Thorn, az Európai Közösségek Bizottságának elnöke New York-i beszédében. Leszögezte, hogy Nyugat-Európa nem hajlandó más, „alternatív“ gazdasági megkülönböztető intézkedésekre a Szovjetunióval szemben, amelyek lényegében az embargó mérsékeltebb változatát jelentenék. Az NSZK-ban állandóan fokozódik a külföldi vendégmunkások megkülönböztetése. Őket bocsátják el elsőként a munkából, és szociális körülményeik egyenesen katasztrofálisak. A vendégmunkások a jobboldali elemek akcióinak legfőbb célpontjai, és a nyugatnémet lakosság is egyre növekvő ellenszenvet táplál irántuk, mivel a hivatalos kormánypropaganda rájuk próbálja hárítani a felelősséget számos gazdasági problémáért, elsősorban a munkanélküliség fokozódása miatt. Felvételünk egy majna-frankfurti tüntetésen készült, melyen török vendégmunkások hátrányos megkülönböztetésük ellen tiltakoztak. (Telefoto-ČSTK) Kommentárunk Egyértelmű választ várunk Néhány hetes szünet után tegnap folytatta tárgyalásait Genfben a szovjet és az amerikai küldöttség az európai közepes hatótávolságú nukleáris fegyverek korlátozásáról. Augusztus elején, a nyári szünet megkezdése előtt az amerikai fél álláspontját elemezve megállapíthattuk, hogy kitart elfogadhatatlan, saját megoldása, az ún. „nulla megoldás“ mellett, melynek lényege tömören: a Szovjetunió nukleáris eszközeinek egyoldalú leszerelését követeli, s nem hajlandó lemondani az új rakéták nyugat-európai telepítéséről. Az idő sürget. Az 1979-es NATO döntés értelmében az euro- rakéták telepítését a jövő évben kellene megkezdeni - hacsak nem születik addig Genfben érdemi megállapodás ennek az ellenkezőjéről. Egyes jelentések szerint ugyanis NATO-berkekben már megkezdték a telepítés előmunkálatait. Kinek jó mindez? Figyelembe véve azt, hogy Washingtonnak annak idején nem kis erőfeszítésébe került, amig rá tudta venni több szövetségesét a telepítési terv elfogadására, s hogy a nyugat-európai közvélemény akkor is és most is határozottan tiltakozott és tiltakozik ellene, teljesen egyértelmű, hogy csupán egy európai konfliktus veszélyét növeli. Ez az európai NATO-országok érdekeivel is szöges ellentétben áll, amit világosan látnak azok reálisan gondolkodó józan politikusai is. Egyedül az USA-nak felel meg, hiszen az eurorakéták rá nézve nem jelenthetnek veszélyt. Még nem tudhatjuk; hogy az újabb genfi fordulóra milyen csomaggal érkezett az amerikai küldöttség. Kedden a két küldöttség vezetője sajtóértekezletet tartott, s egyes értékelések szerint az amerikai küldöttség vezető, Paul Nitze szavaiból kitűnik, hogy álláspontjuk változatlan. Julij Kvi- cinszkij, a szovjet küldöttség vezetője kijelentette, a Szovjetunió álláspontja jó alapot ad arra, hogy biztos és hosszú időre szóló megállapodás jöjjön létre az európai nukleáris fegyverek radikális csökkentéséről. A Szovjetunió nemcsak a tárgyalásokon, de azok keretén kívül is megmutatta, hajlandó konkrét lépéseket tenni annak érdekében, hogy megállítsák a nukleáris fegyverek folyamatos felhalmozását Európában. A szovjet véleményt Leonyid Brezsnyev hétfői bakui beszédében egyértelműen megfogalmazta. „Egyáltalán item valljuk azt, hogy az enyhülés egy bizonyos földrajzi térség, a világ egy rétársadalmi rendszer veszélyes versengésének - a fegyverkezés területén - korlátozására. Ezek közül néhányat meg is említek. Ilyen például a javaslat az európai kollektív biztonság rendszerének létrehozására; a Varsói Szerződés és a NATO országai közötti meg nem támadás ügyében; javaslat az általános és teljes leszerelés programjára; az európai biztonsági és együttműködési konferencia összehívására; továbbá javasoltuk, hogy a helsinki Záróokmányt aláíró országok kössenek megállapodást, hogy nem alkalmaznak sem atom-, sem pedig konvencionális fegyvereket; továbbá javaslat az atomfegyver-kísérletek és e fegyverek gyártásának betiltására, / a felhalmozott készletek fokozatos csökkentésére ezek teljes megsemmisítéséig, és még tovább is lehetne őket sorolni. A Szovjetunió kötelezettségvállalása, hogy nem veti be elsőként az atomfegyvert, még plasztiku- sabban érzékelteti a háborús és a békeerők közötti határokat. E tényeket semmilyen koholmányokkal nem lehet megdönteni. Nem lehet elkendőzni az igazságot, hogy éppen a Varsói Szerződés az a tényező, amely fékezi a háborús erőket, és biztosítja a béke megőrzését. • A nyugati sajtó már hosz- szabb ideje azt bizonygatja, hogy a NATO stratégiailag elmarad a Varsói Szerződés fegyveres erői mögött. Hogy van ez a valóságban?- Beszélni mindenről lehet, a „lemaradásról“ is, és a „szovjet katonai fenyegetésről“ is. A kérdés az, milyen céllal teszik, s kit szolgál ez. Véleményem szerint csak így érthetjük meg a dolgok valódi állását. Az igazság az, szó sem lehet arról, hogy a NATO katonai potenciálja elmaradna a Varsói Szerződésé mögött. Általánosan elismert - s nemegyszer beszéltek erről a legfelsőbb szinten -, hogy a NATO és a Varsói Szerződés között katonai lehetőségeiket tekintve viszonylagos egyensúly áll fenn. Igaz, ha csak egy fegyverfajtát ragadunk ki, például a földi indítóállású rakétákat, a repülőgépeket vagy a tankokat, elkerülhetetlen, hogy mindkét oldalon mennyiségi és minőségi különbségeket fedezzünk fel. Minden elfogulatlan ember számára egyértelmű, hogy az összesített katonai erő számos elemből tevődik össze, minden fegyverfajta és támadóeszköz összesítéséből. Éppen ezen alapszik az az állítás - mégpedig helyesen hogy a két fél között katonai stratégiai paritás áll fenn. Az ún. lemaradásról szóló állítás nem egyéb, mint a tények tudatos meghamisítása, mégpedig azzal a céllal, hogy igazolást találjanak az imperializmus, mindenekelőtt az amerikai imperializmus szándékára, amely az egyensúly megbontására és az amerikai katonai fölény megszerzésére irányul a Szovjetunióval szemben, így akarják „a szovjet katonai veszéllyel“ megfélemlíteni s meggyőzni a nyugati közvéleményt arról, hogy a lázas fegyverkezésre szükség van. Röviden szólva: Washingtonban kizárólag „az erő pozíciójából“ kívánják a békét. Nincs szó náluk az egyenlőségről és az egyenlő biztonságról, hegemóniára, a más országok feletti közvetlen uralomra törekszenek. Teljesen nyilvánvaló, hogy a katonai stratégiai egyensúlyt senkinek sem sikerül felborítani és fölénybe kerülni. Azok, akik ilyen terveket dédelgetnek, szemmel láthatóan felnagyítják saját lehetőségeiket, és szem elől tévesztik a másik fél lehetőségeit, amely szintén nem marad tétlen, ha ellene irányuló katonai előkészületeket tesznek. Minden olyan kísérlet, amely az egyensúly megbontására irányul, a fegyverkezési verseny fokozásához vezet, növeli a háborús veszélyt, ez pedig nem engedhető meg. A Varsói Szerződés tagállamai éppen ezért számos alkalommal javasolták és javasolják a katonai erők állománya csökkentését, az egyenlőség és egyenlő biztonság elvének feltétlen megtartását. Az élet igazolta, hogy éppen az erőegyensúly vált a nemzetközi helyzet objektív stabilizációs tényezőjévé, s ez indította el az enyhülési folyamatot. Az utóbbi időben az Egyesült Államok vezetése lemondott az egyenlőség és egyenlő biztonság elvéről, s nyíltan katonai fölényre törekszik a Szovjetunióval és a szocialista közösség más országaival szemben, s a hosszan tartó nukleáris háborúhoz szükséges anyagi feltételek megteremtését szorgalmazza. Ennek következtében kiéleződött a helyzet a világban, növekedett a háborús veszély. Nekünk ezt természetesen figyelembe kell vennünk. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete 1980-ban nyilatkozatban szögezte le: amíg létezik a NATO, s katonai fölényre törekedve növeli katonai erejét, a Varsói Szerződés tagországai minden szükséges lépést megtesznek védelmi képességük megfelelő szinten való szilárdításáért. Mindig is gondoskodni fognak nemzeteik megbízható biztonságáról. A Varsói Szerződés fegyveres erőinek jutott az a feladat, hogy lefékezzék az imperialista agresz- szorokat, megakadályozzák az egész emberiségre nézve veszélyes terveik megvalósítását. Az ő harci egységük, összeforrottsá- guk, szoros együttműködésük j a háborús veszély elhárításának legfontosabb tényezői. Ennek az egységnek a megszilárdítása - a proletár és a szocialista internacionalizmus alapján, amely ismét bizonyítja létjogosultságát, s új tapasztalatokkal és tartalommal gazdagodik - szüntelenül a testvéri országok kommunista és munkáspártjai figyelmének homlokterében áll. szének monopóliuma lehet, vagy annak kell lennie. Más lapra tartozik az, hogy - tekintettel számos történelmi körülményre - egyes térségekben az enyhülés mélyebb gyökereket eresztett, például Európában, mint másutt. Az enyhülési folyamat megszilárdításának a lehetősége azonban mindenütt adott, csak aktívan élni kell vele.“ Az enyhülési folyamat európai vívmányainak megőrzése, az erő- egyensúly megtartása - a cél az, hogy ez a jelenleginél alacsonyabb szinten történjék - az egész világ békéje és biztonsága szempontjából az egyik legfontosabb stabilizáló tényezőt jelenti. Dmitrij Usztyinov marsall, szovjet honvédelmi miniszter öt héttel ezelőtt a genfi párbeszéd kapcsán rámutatott, a Szovjetunió olyan javaslatot terjesztett elő, hogy Európában hozzanak létre az Északi Jeges-tengertől Afrikáig, az Atlanti-óceán medencéjének közepétől az Urálig olyan övezetet, amelyben korlátozzák és csökkentik a közép-hatótávolságú nukleáris fegyvereket úgy, hogy a megállapodástól számított öt év múlva a Varsói Szerződés és a NATO egyaránt legfeljebb 300 ilyen fegyverrel rendelkezne, beleértve a rakétákat és repülőgépeket is. Ebben az övezetben megtiltanák új típusú nukleáris fegyverzet elhelyezését, köztük az amerikai Pershing-2 rakétákat és robot- repülőgépeket. Átfogó, ésszerű és reális tervezet ez mindenki számára, aki őszintén kívánja az enyhülést, a békét, a leszerelést. A Szovjetunió véleménye az, hogy ebbe a 300-as kontingensbe Anglia és Franciaország rakétáit és repülőgépeit is bele kell számítani, hiszen ezek az eszközök a NATO- tagállamok közepes hatótávolságú fegyverzetéhez tartoznak, és mint ilyenek a Szovjetunió és szövetségesei ellen irányulnak. Az amerikai fél ez ellen is mindig berzenkedett, nyilvánvalóan az erőfölény megszerzésére irányuló szándékkal. Márpedig nemcsak a Varsói Szerződésre kell egységes egészként tekinteni, hanem a NATO-ra is, s mivel Európában nemcsak szovjet és amerikai atomeszközök vannak, hanem mások is, az egyensúly csakis akkor őrizhető meg, ha ezeket is figyelembe veszik. Ez így tisztességes, csakis ekkor beszélhetünk egyenlőségről, egyenlő biztonságról, aminek minden leszerelési tárgyalás alapelvévé kell válnia. Washington viszont az összes földi telepítésű szovjet közepes hatótávolságú rakéta felszámolását kívánja, miközben ő és szövetségesei egyetlen ilyen eszközt sem számolnának fel. Usztyinov hangsúlyozta: Az említett szovjet rakéták több mint 20 éve megvannak, és a régóta kialakult és megszilárdult európai erőegyensúly részét képezik. A Szovjetunió egyoldalúan nem csökkenti ilyen fegyvereit. De mindent megtesz a kölcsönös csökkentés érdekében. Régóta folynak leszerelési tárgyalások, többféle szinten és fórumon. Egy-egy forduló után vagy előtt az értékelést a leggyakrabban e mondattal fejeztük be: Most a másik félen van a sor. Ez alkalommal sem írhatunk többet. MALINAK ISTVÁN SPANYOLORSZÁG Újabb terrorcselekmények (ČSTK) - Spanyolországban nagy felháborodást váltottak ki a több városban folytatódó terrorista bombamerényietek. Juan Jósé Rosón Pérez belügyminiszter szerint a terrorcselekményekért a Grapo nevű szélsőséges illegális szervezetet terheli a felelősség. A merényletekkel összefüggésben nyilatkozatot adott ki a Spanyol KP, amelyben azonnali intézkedéseket követel a kormánytól a szélsőségesek bűntettei ellen és emlékeztet arra, hogy a Grapóba tömörült terroristák szoros kapcsolatban állnak a puccsis- tákkal, és tevékenységük a válságos időszakokban mindig fokozódik.
