Új Szó, 1982. október (35. évfolyam, 233-258. szám)

1982-10-28 / 256. szám, csütörtök

ÚJ szú 5 1982. X. 28. TÖRTÉNELMI HATÁRKÖVEK Az első világháború és főként a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom eszméi az Osztrák-Magyar Monarchiában is meggyorsították a nemzeti felszabadító mozgalom kibontakozását. A népek önren­delkezési joga - amelyet Oroszor­szág nemzetei jogainak deklaráci­ója emel ki - és Lenin eszméi a népek azon szabad választásá­ról. hogy önálló államot vagy állam­egységet hozzanak létre más népekkel, hozzájárultak a néptö­megek radikalizálódásához és a monarchiával szembeni ellenál­lás növekedéséhez. Az a tény. hogy nemzeti felsza­badító harcunk vezetőjévé a népi felszabadító mozgalomra támasz­kodó burzsoázia vált, a Csehszlo­vák Köztársaságra is rányomta bélyegét. Már a háború idején el­sősorban a cseh burzsoázia kö­vette azokat a célokat, amelyeket Jan Šverma így összegezett: önálló államot létrehozni, amely­ben a cseh burzsoázia uralkodik és elnyomja a többi nemzetet. Ez volt az alapvető politikai irányvo­nala a cseh burzsoázia kiegyezé­sének az antant imperializmussal. A burzsoázia a köztársaság megalakulásának első napjától kezdve szilárdította hatalmát. Attól tartva, hogy a nép mozgalma ..bolsevik vágányra“ terelődik, már 1918. október 28-tól, a Cseh­szlovák Köztársaság kikiáltásától igyekezett megbénítani a nép for- radalmiságát A Nemzeti Bizottság megalakítása révén megtette az első lépéseket a tőke uralmának biztosítására. Ennek ellenére a Csehszlovák Köztársaság létre­jötte vitathatatlanul történelmi ha­ladás volt a cseh és a szlovák nemzet számára. A szlovákoknak a köztársaság kedvezőbb feltéte­leket teremtett saját nemzeti fejlő­désükhöz Bár a szlovák nemzet­nek és a Csehországban élő nem­zetiségeknek voltak politikai és kulturális szervezeteik, képviselőik a parlamentben, működtek isko­láik. nemzetiségi elnyomás még­is létezett. Ez főként gazdasági téren nyilvánult meg. A cseh fi­nánctőke Szlovákiát elmaradott agrárország szintjén tartotta. Szlo­vákia ipari termelése még 1930- ban sem érte el a háború előtti szintet. Az ipar leépítése, a kö­nyörtelen kizsákmányolás, a mun­kalehetőség hiánya és az ebből eredő munkanélküliség, az üldö­zés, a megoldatlan szociális kér­dés. - ez volt a burzsoázia ural­mának, ideológiájának és politiká­jának következménye. De nemcsak gazdasági téren nyilvánult meg a szlovák nemzet egyenlőtlen helyzete. Az uralkodó ideológia hibájából - amely a szlo­vákokat nem tekintette önálló nemzetnek, csak a cseh nemzet ágának - az történt, hogy a szlo­vákoknak nem adták meg a nem­zetet megillető politikai jogokat. Az egységes csehszlovák nemzet el­méletét az 1920. évi alkotmány is rögzítette. A csechoszlovakizmus eszméjét, amely a szlovákok el­nyomásának eszköze lett, a Ma­sarykról, a ,,felszabadító elnökről“ és az antant Csehszlovákiával szembeni különleges rokonszen- véről terjesztett mítosz is erősítet­te. E tényeket kihasználva a szlo­vák nacionalista burzsoázia cseh­szlovákellenes és csehellenes na­cionalista demegógiával állott elő. A cseh burzsoázia reakciós nem­zetiségi politikája Szlovákia dolgo­zó népének ellenállását váltotta ki. s egyúttal segített a ľudák szepa- ratistáknak, akik kihasználták a centralizált politikából eredő elé­gedetlenséget. A csehek és a szlovákok viszonyát például az­zal is bonyolították, hogy agitáltak a Szlovákiában tevékenykedő cseh tanárok ellen. Pedig tény, hogy a cseh pedagógusok, szak­emberek és tudományos dol­gozók sokat tettek a szlovákiai oktatás létrehozásáért és fej­lesztéséért, s megteremtették a feltételeket a szlovák értelmi­ség, valamint a szlovák nemzeti kultúra és tudomány létrejötté­hez és fejlődéséhez. A cseh és a szlovák kulturális élet haladó személyiségeinek alkotó és ba­ráti kapcsolatai a kölcsönös kapcsolatok fényoldalai abban az időben. A cseh és a szlovák burzsoázia politikája nemcsak hogy nem ol­dotta meg a nemzetiségi kérdést, hanem közvetlenül a köztársaság gyengítéséhez és feldarabolásá­hoz vezetett. A bonyolult társadal­mi problémák és a belőlük szár­mazó társadalmi kapcsolatok, te­hát egyúttal a nemzetiségi kérdés megoldását a történelem a mun­kásosztályra és élcsapatára, a kommunista pártra ruházta. A CSKP fokozatosan eljutott a nemzetiségi kérdés marxista- -leninista értelmezéséhez. Bár a végleles megoldásra csak a szo­cialista forradalom után kerülhetett sor, a CSKP egyedüli politikai pártként már a burzsoá Csehszlo­vák Köztársaság feltételei között olyan javaslatokat tett, amelyek megvalósítása megszüntette volna a nemzetiségi feszültsé­get, megjavította volna a szlo­vák nemzetnek és a köztársa­ságban élő többi nemzetiség­nek szociális helyzetét. Csehszlovákia felszabadulása után adva volt a lehetősége azon eszmék megvalósításának, ame­lyeket a kommunista párt a nem­zetiségi kďrdés területén a Szlo­vák Nemzeti Felkelés idején dol­gozott ki, vagyis nemzeteink és nemzetiségeink együttélésének lehetősége új szociális, politikai és nemzeti elvek alapján. Ezen esz­mék megvalósításának legfon­tosabb feltétele a burzsoázia politikai és gazdasági hatalmá­nak felszámolása volt. Ezért a nemzeti és demokratikus forra­dalom programja szellemében a CSKP olyan intézkedéseket har­colt ki, amelyek végső soron a győztes szocialista forradalom­hoz és a munkásosztály hatalmá­nak megteremtéséhez vezettek. E téren fontos lépés volt a kulcs- fontosságú gazdasági ágazatok A nyitrai Plastika vállalat 8. számú komplex racionalizációs brigád­jának tagjai sikeresen megoldották az ipari szennyvíz újbóli fel- használásának lehetőségét. A homokszürök átalakításával, a víz reaktorban történő dekarbonizálásához mésztej adagolásával, vala­mint más ésszerűsítési javaslatok felhasználásával évente több mint 100 000 köbméter vizet takarítanak meg. - A képen: Jaroslav Horák a felújított mésztejadagoló szivattyú felszerelése közben. Amand Absolon felv. - ČSTK államosítása. Az államosításért vívott harc Csehországban és Szlovákiában egyaránt tömeges jellegű volt. Nemcsak a munkás­osztálynak,- hanem a dolgozók többi rétegének is ügyévé vált. Az államosítási dekrétum, amelyet 1945. október 25-én hirdettek ki, aláásta a burzsoázia gazdasági alapjait és fontos feltételévé vált a proletár diktatúra megteremté­sének. Az államosítás felszámolta a nagyburzsoázia és a külföldi tőke gazdasági pozícióit és meg­erősítette a Csehszlovák Köztár­saság gazdasági önállóságát. Egyúttal teret biztosított az élet további demokratizálásához és ahhoz, hogy a nemzeti és demok­ratikus forradalom szocialista for­radalommá fejlődjön. 1948 februárja, a dolgozó nép végleges győzelme a reakció fölött a nemzetiségi kérdés megoldásá­nak is kiindulópontja volt. A szocia­lizmus építésének éveiben e té­ren is felszámoltuk a burzsoá múlt áldatlan örökségét A szocialista iparosítás, a mezőgazdaság szövetkezetesítése és a nép­gazdaság sokoldalú fejlődése megszilárdította a szlovák és a cseh nemzet, valamint a Cseh­szlovákiában élő nemzetiségek egyenjogúságának anyagi alap­jait. A szocializmus alapjainak építése során Szlovákia, az elma­radott agrárország a köztársaság korszerű, iparilag fejlett, egyen­rangú részévé vált. Ez megterem­tette a feltételeket a két nemzet tényleges egyenjogúságához. A nemzetiségi kapcsolatok har­monikus fejlődése érdekében azonban be kellett fejezni e vi­szony államjogi szempontjainak megoldását. Ez történt meg a csehszlovák államszövetség­ről szóló alkotmánytörvény és a nemzetiségekről szóló alkot­mánytörvény jóváhagyásával; a két törvényt a Nemzetgyűlés 1968. október 28-án fogadta el. A Csehszlovák Alkotmány ide vágó cikkelyei e törvények mó­dosításának jóváhagyásával az alkotmányjogi feltételeket is megteremtették a nemzetiségi kérdés marxista-leninista szel­lemben való végleges rendezé­séhez. E törvények elfogadása egyúttal az első nagy vereséget jelentette azon jobboldali és anti­szocialista politikai erők számára, amelyek az 1968-69-es válság idején társadalmunk szocialista alapjainak aláásására és felszá­molására törekedtek. Jelentős győzelme volt ez a CSKP alkotó marxista-leninista erőinek, azok­nak a tényezőknek, amelyek elő­segítették a társadalmi, politikai válság leküzdését, majd a CSKP KB 1969 áprilisi ülése után az egész köztársaság viszonyának konszolidálását. A szocialista ál­lamszövetség eszméjének alkot­mánytörvény formájában való rög­zítése önmagában persze még nem biztosította a lenini nemzeti­ségi politika átfogó érvényesítését a CSKP programjában. Erre csak a CSKP KB 1969 áprilisi és májusi ülését követő társadalmi és politi­kái konszolidálás programjában kerülhetett sor, amikor a párt élére Gustáv Husákkal az élén új veze­tőség került. És a lenini nemzetisé­gi politika valamennyi elve alkotó módon csak a fejlett szocialista társadalom építése programjának részeként valósulhatott meg, amely programot a CSKP XIV. kongresszusa hagyott jóvá és a XV. és a XVI. pártkongresszus továbbfejlesztett. A csehszlovák szocialista államszövetség hozzá­járult nemzeteink és nemzetisége­ink élete minden területének fejlő­déséhez, közeledési folyamatá­nak meggyorsulásához, az arra irányuló testvéri együttműködés hatékonyságának növekedésé­hez, hogy közös erővel felépítsük a fejlett szocialista társadalmat. Szilárd szociális és gazdasági gá­tat vetettünk a nacionalizmus megnyilvánulásainak. Nem utol­sósorban Csehszlovákia nemzeti­ségi kapcsolatainak alakulása is egyértelműen alátámasztotta azt, hogy általánosan érvényesek a kommunista párt nemzetiségi politikájának lenini elvei a több nemzetiségű államban. DR. MÁRIA SLÁDKOVA, kandidátus HASZNOS NYILVÁNOS GYŰLÉSEK Erősödik a párt és a tömegek kapcsolata A párt és a tömegek kap­csolatának megszilárdítása, az időszerű társadalmi és gazda­sági problémák megoldása je­gyében zajlottak le az elmúlt hetekben a rimaszombati (Ri­mavská Sobota) járásban is a nyilvános pártgyűlések. Az ipari üzemekben és a szolgál­tatóegységekben összesen 79 nyilvános összejövetelre került sor, melyek előkészítéséről egyaránt kivették részüket a pártfunkcionáriusok, a pro­pagandisták és a gazdasági vezetők. A gyűléseket a nyíltság, a gon­dok őszinte feltárása és a megol­dásukra irányuló készség jelle­mezte. Az ipari üzemekben sok szó esett a tervteljesítési gondok­ról, a szállítói-megrendelői kap­csolatok rendezéséről. A Hrnčiars­ke Zalužany-i cserép és kerá- miauzem dolgozói például jogo­san kifogásolták a kályhacsempé­ket gyártó alvállalkozó szállítási fegyelmezetlenségét, mely végső soron akadálya lehet az üzem évi tervteljesítésének. A korláti (Konrádovce) kőbánya dolgozói is nyugtalanítónak tartot­ták, hogy az utóbbi hónapokban jóformán csak a raktári készlete­ket gyarapítják termékeikkel, a zú­zott kő iránti érdeklődés ugyanis alaposan megcsappant. A hogyan tovább napirendre tűzése tehát elodázhatatlan az illetékesek ré­széről. A szolgáltatások terén is idő­szerű gondolatok sora foglalkoz­tatta az előadókat és a felszólaló­kat. A rimaszombati Zdroj keres­kedelmi vállalat dolgozói például sajnálattal állapították meg, hogy a lakosság részéről emelt pana­szok és kifogások 72 százaléka teljesen megalapozott, aminek el­gondolkodásra kell késztetnie az üzletvezetőket, sőt magát az üzemvezetést is. Az üzemanyaggal és az energiá­val való takarékos gazdálkodás kérdése csaknem minden ipari és szolgáltatási tevékenységet kifejtő üzemben napirendre került. Az el­hangzottakból általános érvényű­nek tekinthető tapasztalat, hogy bár e téren az utóbbi időben jelen­tősen csökkent a felhasználás, eddig csak a pazarlást sikerült megszüntetni, igazi takarékosko­dásról azonban csak kevés helyen lehet beszélni. A mezőgazdasági üzemek többségének dolgozóit érthető módon az időszerű betakarítási és talajművelési teendők foglalkoz­tatták leginkább. Nagyon sok szó esett az állatállomány téli takar­mányszükségleteinek biztosításá­ról is, különös tekintettel a tej- és hústermeléssel kapcsolatos fela­datra. E téren az idei kedvezőtlen időjárás ellenére számos kedvező jelenséget észleltek a gazdasá­gokban; a korábbinál sokkal job­ban kihasználták a legeltetés elő­nyeit, s ahol arra mód nyílt, öntöz­ték a takarmánynövényeket is. A városkerületekben és a falvak­ban folyó nyilvános pártgyűlések látogatottsága örvendetesen nagy volt. Része volt ebben a járás 14 aktív központjának is, melyek szá­mos hangosújságot, röplapot és falragaszt adtak ki a gyűléseket megelőző időszakban. Szinte vala­mennyi gyűlésen részletesen fog­lalkoztak a beszámolók a válasz­tási program feladatainak teljesí­tésével és az elkövetkező időszak feladataival. Az összejöveteleknek nem kevesebb mint 786 felszóla­lója volt, legtöbben közülük termé­szetesen szűkebb pátriájuk égető gondjaival foglalkoztak. Különö­sen sok megoldásra váró feladat van a városokban - Rimaszomba­ton. Tisovecen, Hnúštán és Tor­naiján (Šafarikovo), melyeket csak a lakosság aktív közreműködésé­vel lehet elvégezni. A feszólalások külön csoportját alkották a lakossági szolgáltatá­sok kiszélesítését, javítását sürge­tők. a kenyér minőségét például több helyen is kifogásolták csak­úgy, mint a nyári sörellátásban mutatkozó rendszertelenséget. Ugyancsak sok panasz hangzott el a tej-, a gyümölcs- és a gázellá­tásra. A községek lakosainak többsé­gét a helyi közvilágítás és a közle­kedés időszerű kérdései foglal­koztatták a már említett lakossági szolgáltatásokon kívül. A gyűlések tapasztalatainak ka­matoztatása természetesen az ille­tékesekre tartozik, annyit azonban már most leszögezhetünk, hogy mindenképpen hasznos volt a ve­zetők és a vezetettek, a választók és a megválasztottak álláspontjá­nak kölcsönös ismertetése, hiszen csaknem minden esetben a prob­lémák megismeréséhez vezettek, melyek előfeltételei lehetnek a mindenki számára megnyugtató megoldásnak. HACSI ATTILA A Pártáiét 21. száma A lap közli a CSKP KB Elnöksé­gének határozatát az 1983. évi pártalapszervezeti év2áró taggyű­lésekről, a plenáris ülésekről és a pártkonferenciákról. Gyakorlattá váltani a XVI. kongresszus határozatait a címe annak az. írásnak, melynek szer­zője Miroslav Čapka, a CSKP KERB elnöke. Rámutat, hogy ép­pen most, amikor intenzíven hoz­záfogunk az évzáró taggyűlések és a pártkonferenciák előkészíté­séhez, újra emlékeztetni kell az ismert igazságra, amilyen a veze­tés, olyan a munka és olyanok az eredmények is. ,,A kádermunka alapvető logikája az, hogy a párt­hoz hű, rátermett munkaszerető, becsületes embereket kell kivá­lasztanunk és a lehetőségeinknek megfelelő posztokra helyeznünk“ - hangsúlyozza. Vlastimil Krafl, a CSKP Dél­csehországi Kerületi Bizottságá­nak titkára írta Az ideológiai munka pozitívumai és fogyaté­kosságai című cikket. Ennek két gondolatára hívnánk föl a figyel­met. Először is arra, hogy a propa­gandában és az agitációban, a párt- és egyéb oktatásban, a tö­megtájékoztató eszközök tevé­kenységében megfontoltabban kell foglalkozni az operatív és táv­lati jellegű kérdésekkel. Különö­sen fontos, hogy a fiatalok széle­sebb összefüggésekben és távla­tokban lássák a napi gondokat. Meg kell őket győzni arról, mégpe­dig a párt történetének segítségé­vel, hogy az egyes problémák megoldása csak a társadalom egésze érdekeivel összhangban lehetséges. Másik fontos gondola­ta az írásnak, hogy a kerületben működő irányító dolgozók jelentős része még nem érez megfelelő személyi felelősséget az adott kol­lektíva eszmei-politikai és erkölcsi neveléséért. A párt- és szakszer­vezeti gyűléseken, illetve értekez­leteken nagyobb figyelmet kellene fordítani arra, hogy a gazdasági vezetők miként kapcsolják össze a gazdasági feladatok teljesítését az eszmei-nevelő munkával és az általuk irányított kollektívákban folytatott politikai tevékenységgel. Ebben a lapszámban megtalál­juk a Pártélet mellékletét a pártok­tatás 1982-1983. évi résztvevői számára. Címe: A népgazdaság intenzifikálásának lényege, je­lentősége és feladatai. -FÜ-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom