Új Szó, 1982. október (35. évfolyam, 233-258. szám)

1982-10-28 / 256. szám, csütörtök

Amíg felnő az utánpótlás Fiatalok eszmei-politikai nevelése az üzemi pártbizottság munkatervében A Galántai Járási Építőipari Vállalat közel ezer dolgozójából mintegy másfélszázan párttagok. Az őket tömörítő négy pártalap- szervezetben aránylag sok a fiatal tagjelölt és kommunista. Az 1981-85-ös időszakban évente átlagosan tíz-tizenkét jelöltet vesznek fel, többségükben fiatal munkásokat. A jelenlegi tizenhét tagjelölt mindegyike harminc éven aluli és kilencven százalékban a vállalat neveltjei, volt szakipari tanulók. Ebben az évben előrelát­hatóan még további három, a kő­műves szakmát tanuló fiatalnak adják kezébe a párttagjelölt iga­zolványt. Mindhárman e hetekben töltik be a tizennyolcadik életé­vüket. Azoknak, akik a pártmunkában jártasak nem kell különösképp bi­zonygatni, hogy a párttagság összetételének minőségi javításá­ban eredményeket csakis tervsze­rű, átgondolt és célratörő munká­val lehet elérni. Olyannal, amely a galántai vállalatnál már évek óta természetes. A pártépítő munka részleteiről Jankech Imrével, az üzemi párt- bizottság elnökével, a szakipari tanulók gyakorlati oktatását irányí­tó vágsellyei (Šaľa) központ veze­tőjével beszélgettünk.- Nálunk a fiatalok eszmei-poli­tikai nevelése részleteiben kidol­gozott, összetett és tervszerű fo­lyamat. Talán a kényszer is hozta ezt, hiszen nem titok, hogy az építőipari szakmák többségére a gyengébb tanulók jelentkeznek. Nekünk ebből az alapanyagból kell jó szakmunkásokat nevelni. Olyanokat, akik szeretik a fizikai munkát, ragaszkodnak a vállalat­hoz, tehát jó dolgozók. Mindez nagyon lényeges, hiszen nem mindegy, hogy az a fiatal, akire a négy év alatt közel negyvenezer koronát fordítottunk, a katonai szolgálat után visszajön-e szak­májába, s főleg a vállalathoz dol­gozni. S talán hangsúlyozni is fe­lesleges, hogy mennyire meghatá-1 rozó az eszmei-politikai nevelés. Az ilyen célú tevékenység közül mindenekelőtt a SZISZ-alapszer- vezet munkája került szóba. Az elsősök és negyedikesek helyben laknak, illetve dolgoznak, így az ifjúsági alapszervezetben folyó politikai munka már lényeges mér­tékben meghatározza az induló fiatal személyiségének alakulását. Rendszeres politikai tízperceket, előadásokat tartanak, s nagy je­lentőségű az ateista kör tevékeny­sége. Az eszmei-politikai nevelés to­vábbi színtere a fiatalok szocialis­ta munkabrigádja. Ez főleg a kő­műves szakmát tanulókat tömöríti. A tapasztalatok azt jelzik, hogy más szakmát tanuló fiatalokat is be kell szervezni e brigádba. A bri­gádot Augustín Stoklas, a kőmű- vestanoncok mestere vezeti. Ö részletezte a brigád szerepét és jelentőségét.- Brigádunk élete, munkafor­mája csak annyiban különbözik az „igazi“ szocialista munkabrigá­doktól, hogy nagyobb gondot for­dít a közösségben élés törvényei­nek az elsajátítására. Tehát, ami­kor mi elfogadjuk a vállalást, aláír­juk, hogy segítünk a duchonkai üdülőt építeni, határozatban köte­lezzük magunkat a munkavédelmi előírások betartására, vagy vállal­juk, hogy az épületet határidőre átadjuk stb., ez felelősséget, köte­lességeket is jelent mindenki szá­mára. Tudatosítja mindenki, hogy a mulasztás, az adott szó, be nem tartása a közösség, a brigád hír­nevét csorbítja. Célunk úgy felké­szíteni, nevelni a fiatalokat, hogy amikor kikerülnek a termelésbe, minden körülmények között helyt tudjanak állni, a közösségi élet normáinak a betartása természe­tes legyen számukra. A vállalat vezetői, és a pártbi­zottság tagjai tisztában vannak azzal, hogy az említett tulajdonsá­gokat, főleg a munkához való jó viszonyt a nem brigádtagokban is ki kell alakítani, nem feledkeznek meg a nevelés-oktatás további le­hetőségeiről sem. Erről a pártbi­zottság elnöke ezt mondja:- A tanulók egyénisége jelentős mértékben formálódik a minden­napi gyakorlati munkában. Ezért nagyon körültekintően választjuk ki azokat a mestereket, instrukto­rokat, akik foglalkoznak velük. A . fiatalok eszmei-politikai fejlődése szempontjából ez lényegesen meghatározó. Például az ipari ta­nulók mestere és a három instruk­tor is párttag. Az utóbbiak nálunk tanulták ki a szakmát, valamennyi­en harminc év körüliek.Olyanok, akikre nyugodt szívvel rábízhatjuk a fiatalokat, szakmai és eszmei­politikai szempontból egyaránt.- És hogyan biztosítják a fiata­lok nevelését, ha már végeztek?- Részben ez a feladat a SZISZ alapszervezetére hárul. A kezdő fiatal szakmunkás egy idősebb kollégát, védnököt kap, aki segíti őt, tanácsokkal látja el. Másfelől a személyzeti osztály is figyelem­mel kíséri beilleszkedését a kol­lektívába, évente legalább kétszer értékeli őt. Vagyis, továbbra is tö­rődünk mind szakmai, mind esz­mei nevelésükkel. így valóban a legjobbakat választhatjuk ki a je­löltségre, akikből aztán jó pártta­gokat nevelünk - summázta a lé­nyeget a pártelnök. Befejezésképpen ehhez csu­pán ennyit: a tagjelöltnek felvett fiatal szakmunkások közül még senkitől sem kellett megvonni a bi­zalmat. EGRI FERENC A Nečtinyi (észak-plze- ňi járás) Középfokú Szaktanintézet a tanév kezdete óta juhte­nyésztő szakon is ké­pez ki fiatalokat. Nyolc szakmunkástanuló, köztük két lány szerez rövidesen juhtenyésztö mesteri képesítést. A szaktanintézet gaz­daságában több mint 1100 juhot tenyészte­nek. A képen Jiri Hájek szakoktató és a juhte- nyésztési szak tanulói. (Jiŕí Vlach felvétele - ČTK) A párttagjelölt és az ajánló A pártmunkában politikai jelentőségének megfelelő figyel­met kap a párttagság összetételének javítása. Ez a pártszer­vek és szervezetek egyik fő feladata. Törődnünk kell a tag­jelöltek felkészítésével, sokoldalú nevelésével, hogy megfe­lelő marxista-leninista tudással, sokoldalú műveltséggel, kommunistához méltó, kispolgári kapzsiságtól mentes, szi­lárd jellemvonásokkal rendelkezzenek. Ezért helyes, ha az ajánlókkal szemben minden pártbizott­ság magas követelményeket támaszt. Az ajánlókat a politi­kailag legfejlettebb, tapasztalt, aktív kommunisták közül választják ki, akik a munkában jó eredményeket érnek el szilárd jellemüek. jó erkölcsüek, mert felelősségteljes felada­tuk van a párttagjelöltek felkészítésében. Személyük garan­ciát jelent a pártbizottság számára, s a kétéves tagjelöltségi idő alatt a pártbizottsággal együtt mindent megtesznek, hogy a jelöltek érettek legyenek a pártba való felvételre. Értsék meg a párt politikáját, programját és felkészülhessenek annak teljesítésére. Az a fiatal, akit felvettek a tagjelöltek sorába, megtette az első lépést affelé, hogy sokoldalúan fejlett kommunistává váljon. Hónapok, évek telnek el, míg fegyelmezett, elvhü és kötelességtudó párttag válik belőle. Ez a folyamat egyiknél rövidebb, a másiknál hosszabb ideig tart. A tapasztalatok azt mutatják, hogy olyan fiatalokból lettek kezdeményező és a pártszervezet számára hasznos párttagok, akikhez az ajánlók viszonya jó volt, törődtek velük, a pártbizottsággal együtt rendszeresen értékelték politikai és szakmai fejlődé­süket, munkájukat. Képességüknek, erejüknek megfelelő fel­adatokkal bízták meg őket és következetesen ellenőrizték azok teljesítését. Nemcsak ellenőriztek, hasznos, mindenben eligazító tanácsokat is adtak a jelölteknek. Sajnos, vannak olyan pártszervezetek is, ahol az ajánlók munkája nem eléggé színvonalas, csak formálisan tesznek eleget kötelességüknek és a pártbizottságok nem vonják felelősségre az ajánlókat, ha nem teljesítik a tagjelöltekkel szemben vállalt kötelességüket. Mint tudjuk, a tagjelöltnek három ajánlója van. Rajtuk keresztül állandóan éreznie kell a párt támogatását, ök segítik abban is, hogy helyesen tájékozódhasson a bonyolult bel- és külpolitikai kérdésekben. Ez nemcsak abból áll, hogy ismeri a párt alapszabályzatát, megérti programját, céljait, hanem elsősorban abból, hogy megtartja azt és cselekvöen részt vesz a program életbe léptetésében, teljesítésében. Nem vitás, hogy amióta az ajánlók foglalkoznak a tagjelöl­tekkel, sokat javult a nevelői munka. De ha a munkában a mai szinten maradnánk, ha nem lépnénk előbbre, ha megeléged­nénk az eddigi eredményekkel, nagy hibát követnénk el. Az új feladatok minden szervezetben új tetteket követelnek. Több pártszervezetben vált már hagyománnyá a tagjelöltek és az ajánlók közös értekezlete, melyen kicserélik a nevelői munka és a tagjelölt! kötelességek teljesítésének tapasztalatait. Más pártszervezetekben viszont az ajánlók egyenesen a pártbi­zottságnak adnak számot a végzett munkáról. A pártbizottság egyidejűleg az ajánlók közvetítésével is ellenőrzi a tagjelöltek ideológiai fejlettségét, politikai elköte­lezettségét, erkölcsi magatartását és a munkához való viszo­nyát. A tagjelöltek széles körű és mély elméleti ismereteinek, példamutató gyakorlati munkájának egysége - ez az ajánlók munkájának legjobb minősítése. TÖRÖK ELEMÉR vonultak. A sárguló, fakuló fényké­pek láttán megkérdeztem: Erede­tiek? Meglep a válasz: azok, de sajnos, nincs meg a negatívjuk, és nincs másolatunk se. Beszélgetés közben megtud­tam azt is, hogy nincs az emlék­szobának archívuma. Minden, ami látható, eredeti, egyetlen. Csupán az egyik térképvázlat és a válasz­tási jelölő lista fényképmásolat. Üveglapokat helyeztek a tablókra, úgy próbálják megvédeni a levegő káros hatásától a papírokat. No meg azonnal befüggönyzik a szo­bát a látogatások után, hogy a napfény ne tegye tönkre a fény­képeket. Többet kellene törődni azzal, hogy ami számunkra fontos emlék a múltból, minél tovább épségben megmaradjon. Évtizedek múltán is. HAJDÚ ANDRÁS A szerző felvételei Pozsonyeperjesen (Jahodná) tíz évvel ezelőtt kezdte meg az emlékszoba anyagának gyűjtését Balogh János, a hnb elnöke, Nagy Ferenc iskolaigazgató, Czajlik András történelem szakos tanító és még sokan mások. Hosszú névsort kellene leírni, ha közölni szeretnénk, hogy a falusi pártszervezet határozata nyomán szervezett gyűjtésbe hányán, és kik kapcsolódtak be. Azután 1974-ben, a hnb iroda­házában meg is nyílt az emlékszo­ba. Mag Gyula a Csallóközi Mú­zeum igazgatója és munkatársai is segítettek a berendezés munká­jában. Az írásos emlékek, fényképek felkerültek az oldalfalakra helye­Egy emlékszobáról zett tablókra. Témák szerint és időrendi sorrendben, 1918-tól napjainkig, pontosabban: a 70-es évek kezdetéig. Természetesen, magyarázó szövegekkel. Sáfár Sán­dor és a volt vöröskatonák fényké­peinek megtekintése után Varsányi Ferenc és a pártszervezet alapító tagjainak fényképei láthatók a tab­lón. Rátalálunk a párt 1930-ban kiadott, helyi, választási jelölő lis­tájára is. Néhány lépéssel odébb Csóka István, az efsz, majd Méri Ferenc, a hnb első elnökének fényképére. Megtaláljuk azonban az 1978-ban elhunyt Nyeső And­rás fényképét és „Példás tanító“ kitüntetését is. A középen álló üvegszekrény­ben jellegzetes néprajzi tárgyak. régen használatos munkaeszkö­zök, háztartási apróságok, egykor volt létesítményekről készített ma­kettek láthatók. A - múlt beszédes emlékei, a szépen és céltudatosan elrende­zett fényképek, tárgyak, doku­mentumok önmagukban is érté­kek, de akkor igazán értékesek, ha úgy hasznosítjuk azokat, ahogy azt a falusi pártszervezet határo­zata egyetlen mondatban célul tűzte ki: „Serkentsenek mindany- nyiunkat a jelen és a jövő igényes feladatainak hiánytalan teljesíté­sére.“ Ezért tehát nemcsak a fa­luba érkező vendégeknek, küldött­ségeknek szokták megmutatni az emlékszobát, hanem gyakran lá­togatnak ide a pionírok is. A peda­gógusok a polgári ismeretek, a történelem, a földrajz és a honis­meret egyes óráit itt tartják. Jelen voltam amikor Nagy Fe­renc iskolaigazgató az emlékszo­bában magyarázta meg a nyolca­dik osztályos tanulóknak, hogy pártunk milyen történelmi tapasz­talatok alapján hangoztatta annak idején ezt a jelmondatot: „Azé a föld, aki megműveli! A tablón látható fényképek, okmányok be­szédesen bizonyították, hogy 1928-ban a falu föld- és munka- nélküli dolgozói nyomoruk kény­szerítő hatására az Új Major föld- birtokosának földjéből 52 hold te­rületet önkényesen elfoglaltak és felosztottak maguk között. Persze, az okmányok azt is bizonyítják, hogy az akkori, függetlennek és szabadnak mondott bíróság mi­ként védte meg a földbirtokost, milyen embertelenül és kegyetle­nül ítélkezett a nincstelenek fölött. Két fiú, Seszták Jenő és Flórián Ferenc a tárgyak között észrevette a dárdát, amit annak idején a so­ros éjjeliőrök, mint fegyvert és a ha­talom jelképét adtak át egymásnak. Meg is kérdezték: ilyen fegyverrel próbáltak a földfoglalók a maguk igazáért küzdeni? És kérdés kérdést követett. A válaszok, a látott fényké­pek és emléktárgyak alapján meg is értették a tanulók, hogy végül milyen fegyverek, mikor és hol döntöttek végérvényesen, hogy nálunk azé a föld, aki megműveli. Az óra végén beírták nevüket a tanulók az emlékkönyvbe, s el­Tanítási óra az emlékszobában Hegedűs Mária felelés közben DJ SZÓ 4 KOMMENTÁLJUK

Next

/
Oldalképek
Tartalom