Új Szó, 1982. október (35. évfolyam, 233-258. szám)
1982-10-23 / 252. szám, szombat
Közlemény a Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri bizottságának üléséről (ČSTK) - Moszkvában tegnap közleményt adtak ki a Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri bizottságának üléséről. A közlemény rámutat: 1982. október 21-én és 22-én Moszkvában megtartották a Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri bizottságának rendes ülését. Az ülésen részt vett Petr Mladenov, a BNK külügyminisztere, Bohuslav Chňoupek, a CSSZSZK külügyminisztere, Púja Frigyes, az MNK, Oskar Fischer, az NDK, Stefan Olszowski, az LNK, Stefan Andrei, az RSZK, és Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere. Az ülés résztvevői megtárgyalták az európai béke és biztonság megszilárdításának, az enyhülési folyamat folytatásának és a nemzetközi együttműködés fejlesztésének kérdéseit, főként az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vevő államok képviselőinek madridi találkozója felújításával összefüggésben. Véleménycserét folytattak a nemzetközi biztonság néhány más időszerű problémájáról is. 1. Az ülés résztvevői nagy aggodalommal mutattak rá arra, hogy egyre bonyolultabbá válik a nemzetközi helyzet az imperialista körök, mindenekelőtt az amerikai imperializmus veszélyes akcióinak fokozódása, erő- politikájuk, fenyegetéseik és diktátumuk következtében, azáltal, hogy meghatározzák „befolyási szférájukat“, beavatkoznak független államok belügyeibe, és fokozzák a fegyverkezési hajszát azzal a céllal, hogy megbontsák a nemzetközi stabilitást, és katonai fölényre tegyenek szert. Ez a politika aláássa a jelenlegi felgyülemlett nemzetközi problémák rendezésének egyedüli reális alapját - a tárgyalásos rendezést, amely a függetlenség és a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartásán, valamennyi ország egyenjogúságának és törvényes érdekeinek tiszteletben tartásán alapul. Komoly aggodalmukat fejezték ki azzal kapcsolatban is, hogy újabb katonai konfliktusok és válsághelyzetek keletkeznek a világ különböző részein, kiéleződnek a világ jelenlegi gazdasági problémái. Mindez jelentősen fokozza a béke ügyének, a népek függetlenségének, az enyhülésnek és az államok közötti együttműködésnek a veszélyeztetését. Éppen ezeknek a kérdéseknek szentelt figyelmet a Varsói Szerződés tagállamai 1980. május 15-i varsói nyilatkozata. Az ülés résztvevői ugyanakkor hangsúlyozták, hogy a népek készek egyre jobban kibontakoztatni a békéért és a fegyverkezési hajsza megállításáért, a független fejlődésért és a haladásért, az egyenjogú nemzetközi együttműködésért vívott harcot. Országaik nevében kijelentették, hogy a Varsói Szerződés tagállamai továbbra is maximálisan arra fognak törekedni, hogy megszűnjön a feszültség kiéleződésének világfolyamata, hogy elháruljon a háború veszélye és hogy haladás következzen be a fegyverzet, főként az atomfegyverek korlátozásában és csökkentésében. Ezzel összefüggésben az ülésen részt vevő államok meggyőződésüket fejezik ki, hogy a jelenlegi helyzetben az atomháború veszélyének elhárítása szempontjából rendkívül fontos volna, ha minden atomhatalom kötelezettséget vállalna, miszerint nem alkalmaz elsőként atomfegyvert, üdvözölték és támogatták a Szovjetuniónak azt a vállalását, amelyet Leonyid Brezsnyev az ENSZ-közgyűlés második rendkívüli leszerelési ülésszakához intézett üzenetében jelentett be. Nélkülözhetetlennek tartják, hogy hasonló kötelezettséget vállaljon az összes atomhatalom, amennyiben ezt eddig még nem tették meg. Az ülés hangsúlyozta, hogy a béke és a biztonság érdekei sürgetően megkövetelik: valamennyi állam tanúsítson nagyfokú felelősséget és politikai akaratot konstruktív megállapodások elérésére az időszerű nemzetközi kérdésiekben, mondjon le arról a törekvésről, hogy egyoldalú előnyöket szerezzen, szigorúan tartsa meg a nemzetközi jog általánosan elfogadott alapelveit és normáit, a megkötött szerződéseket és megállapodásokat. 2. Az európai helyzetről folyó tárgyalások során az ülés résztvevői megállapították, hogy fokozódott bizonyos nyugati erőknek a konfrontációra irányuló törekvése, mégpedig olyan körülmények között, amikor a kontinensen a csapatok és fegyverek óriási mennyisége - beleértve a tömeg- pusztító, főként atomfegyvereket - összpontosul. Ezzel kapcsolatban újból figyelmeztettek annak a NATO-határozatnak a rendkívüli veszélyességére, amelynek értelmében Nyugat-Európában új kö- zép-hatótávolságú amerikai rakétafegyvereket helyeznének el, és aminek az előkészületei már néhány országban megkezdődtek. Határozottan állást foglaltak mindazon akciók ellen, amelyek csökkentenék az olyan megkötött szerződések és megállapodások értékét, amelyek meghatározzák az európai területi-politikai realitásokat, állást foglaltak a helsinki Záróokmány, valamint az európai államok közötti politikai párbeszéd és kapcsolatok megsértése, az utóbbi évtizedekben létesített és kibontakoztatott kereskedelmigazdasági és tudományos-műszaki kapcsolatok lebecsülése ellen, továbbá a szocialista országok belügyeibe való beavatkozás és ezen országokkal szemben diszkriminációs intézkedések alkalmazása ellen. Az ülésen képviselt államok nyomatékosan elítélik a Lengyel Népköztársaság belügyeibe való külső beavatkozás minden formáját, a „szankciókat“, amelyeket az USA és néhány más nyugati ország foganatosít ellene, és elutasítják azokat a kísérleteket, hogy belső problémáikat a nemzetközi helyzet kiélezésére és az európai együttműködés bonyolulttá tételére igyekezzenek kihasználni. Kizárólag Lengyelországnak van szuverén és elvitathatatlan joga arra, hogy döntsön lengyel ügyekben. Az ülés részvevői országaik nevében újból megerősítették, hogy támogatják a szocialista Lengyel- országot. Az ülés résztvevői kifejezték meggyőződésüket, hogy az európai országok és népek a haladó és demokratikus pártok és szervezetek valamennyi reálisan mérlegelő erő közös érdeke a tartós béke és a biztonság, az enyhülési folyamat megőrzése és folytatása és a jószomszédság szellemében való együttműködés, s ez az érdek túlsúlyban van az erő és a konfrontáció politikájával szemben. A Varsói Szerződés tagállamai ezt továbbra is elősegítik politikájukkal, békekezdeményezéseikkel, konkrét javaslataikkal. 3. Az ülésen jelentős figyelmet szenteltek az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vevő államok képviselői madridi találkozójának azzal összefüggésben, hogy e találkozó 1982. november 9-én felújítja munkáját. Megelégedéssel állapították meg, hogy a komoly nehézségek ellenére, amelyekbe e találkozó kezdettől fogva ütközik, az európai országok fontos helyet tulajdonítanak neki az európai helyzet megjavítása szempontjából a helsinki Záróokmányban meghatározott módszerekkel, és érdekük a találkozó sikere. Az ülés résztvevői hangsúlyozták, hogy a madridi találkozónak a jelenlegi körülmények között rendkívüli jelentőséggel kell bírnia Európa és az egész világ politikai légkörének egészségessé tétele szempontjából. Az ülésen képviselt államok arra törekednek, hogy mielőbb befejeződjön a madridi találkozó olyan tartalmas és kiegyensúlyozott záródokumentum elfogadásával, amely újból megerősítené az európai konferencián részt vevő államok szilárd kötelezettségvállalását a helsinki Záróokmány valamennyi alapelvének és ajánlásának szigorú megtartására és teljesítésére és amely dokumentum megállapodást tartalmazna ezen alapelvek további teljesítéséről. Különös jelentősége kell legyen annak, hogy a madridi találkozó határozatot hagyjon jóvá, miszerint az európai folyamat keretében konferenciát hívnak össze a bizalom és a biztonság erősítésére és az európai leszerelésre irányuló intézkedésekről és hogy megállapodást érjenek el mandátumáról. Ez a határozat, amely hozzájárulna konkrét intézkedések kidolgozásához e területen, jelentős mértékben elősegítené az enyhülés kibontakozását és a biztonság megszilárdulását az európai kontinensen. Az ülés résztvevői állást foglaltak amellett, hogy a madridi találkozó záródokumentuma tartalmazzon rendelkezéseket a gazdasági és a humanitárius területen folytatandó együttmüködés fejlesztéséről és annak az európai folyamatnak a kontinuitásáról, amely a helsinki konferencián kezdődött meg. Ezzel összefüggésben a záródokumentumnak megállapodást kellene tartalmaznia az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vevő államok képviselői újabb találkozója megtartásának helyéről és időpontjáról. Az ülés résztvevői megerősítik, hogy támogatják a Román Szocialista Köztársaság azon javaslatát, hogy e találkozót Bukarestben tartsák meg. Az ülés résztvevői úgy vélik, hogy az a dokumentumjavaslat, amelyet a semleges és el nem kötelezett államok 1981. december 16-án terjesztettek elő, alapot nyújtott a találkozó ilyen befejezéséhez és hogy most ehhez valamennyi résztvevő politikai akaratára van szükség. A maguk részéről kijelentik, hogy készek e javaslat keretében konstruktív szellemben megtárgyalni azokat a kérdéseket, amelyekről mindeddig nem született megállapodás, és készek hozzájárulni e problémák megoldásához. 4. Az ülésen képviselt államok nagy jelentőséget tulajdonítanak az európai atomfegyverek csökkentésének és korlátozásának, az európai és a világbéke alapjainak megszilárdítása érdekében. Ezzel megközelítenék annak a célnak az elérését, amely létérdeke minden európai államnak és népnek és amelyre következetesen törekednek a Varsói Szerződés tagállamai, vagyis azt, hogy Európa teljesen mentesüljön az atomfegyverektől mind a közép-hatótávolságú, mind a taktikai atomfegyverektől, valamint a nukleáris konfliktus veszélyétől. Ezzel összefüggésben az ülés résztvevői véleménycserét folytattak az európai atomfegyverek korlátozásáról folyó szovjet-amerikai tárgyalások helyzetéről. Kifejezték azt a közös nézetüket, hogy e tárgyalások sikere szempontjából szükséges, hogy az egyenlőség és az azonos biztonság elve alapján olyan megállapodás kidolgozására irányuljanak, amely szavatolná Európában az atomfegyverek lehető legalacsonyabb szinten történő radikális csökkentését és hatékony korlátozását. A Szovjetunió éppen ilyen megállapodásra törekszik. Az ülés résztvevői megállapították, hogy a Szovjetunió döntése, miszerint megszünteti a nyugateurópai országokban levő objektumok elérésére képes közép-hatótávolságú rakéták elhelyezését, és jelentősen csökkenti az ilyen rakéták számát, kedvező feltételeket teremt a haladás eléréséhez az európai atomfegyverek korlátozásáról folyó szovjet-amerikai tárgyalásokon. Ezzel együtt az ülés résztvevői határozottan felemelték szavukat minden olyan akció ellen, amely bonyolultabbá teheti e tanácskozás helyzetét. Ismét felszólítják a NATO tagországait, hogy adják fel az új amerikai közép-hatótávol- ságú atomrakéták nyugat-európai telepítésének terveit. Ez hozzájárulna a politikai légkör javításához, a bizalom erősítéséhez fes az európai jószomszédi kapcsolatok fejlesztéséhez. Az ülés résztvevői minden európai nép számára létfontosságúnak tartják az európai középhatótávolságú atomfegyverek számának csökkentését és korlátozását, kifejezik azt a reményüket, hogy minden európai ország hozzájárul az e kérdésről folytatott szovjet-amerikai megbeszélések előrehaladásához és sikeres befejezéséhez. 5. Az ülés résztvevői pozitívan értékelik a hadászati fegyverek állományának korlátozásáról és csökkentéséről folytatott szovjet-amerikai tárgyalások újrakezdésének jelentőségét. Egyidejűleg szükséges, hogy ezek a megbeszélések konstruktívan bontakozzanak ki, és megegyezéshez vezessenek az egyenlőség és az azonos biztonság elve alapján. Ez hozzájárulna a hadászati fegyverszint fokozatos csökkentéséhez, az atomkatasztrófa veszélyének csökkentéséhez és végül teljes elhárításához. A tárgyalásokon a Szovjetunió éppen erre törekszik. 6. A Bécsben foiyó közép-euró- pai csapat- és fegyverzetcsökkentési tárgyalások helyzetét áttekintve a résztvevők megállapították, hogy a szocialista országok kitartó erőfeszítései ellenére a tanácskozás már sok éve egy helyben topog, és nem sikerült reális haladást elérni. Úgy ítélik meg, hogy van lehetőség haladást elérni a bécsi tárgyalásokon, és megvan az alapja annak, hogy hozzákezdjenek az idevágó megállapodás gyakorlati előkészítéséhez. Ezzel kapcsolatban kiemelik azon megállapodási javaslat jelentőségét, amelyet a tanácskozáson közvetlenül részt vevő szocialista országok 1982. február 18-án terjesztettek elő. Az ülésen kepviselt államok a nyugati országoktól konstruktív magatartást vártak el e javaslattal kapcsolatban, ami megnyitná az utat a megegyezés felé. Ami a nyugati országok által 1982. július 8-án előterjesztett javaslatot illeti, a szocialista országok már közvetlenül a tárgyaláson kifejezték bíráló álláspontjukat. 7. Az ülés résztvevői eszmecserét folytattak a fegyverzetkorlátozás és -csökkentés számos kérdéséről az ENSZ-közgyűlés második rendkívüli leszerelési ülésszaka eredményei alapján, s annak tekintetbevételével, Hogy ezekkel a kérdésekkel most az ENSZ-közgyűlés XXXVII. ülésszaka foglalkozik. Megállapították, hogy az ENSZ tagországainak döntő többsége, a nemzetközi közvélemény széles körei és a világ népei az atomháború veszélyének elhárítását célzó valódi intézkedések elfogadását, a lázas fegyverkezési hajsza leállításáról és a leszerelésre való átmenetről folytatott megbeszélések intenzívebbé tételét s e tárgyalások- ezen belül a genfi leszerelési bizottság tanácskozásainak- gyorsabb gyakorlati eredményének elérését szorgalmazza. Ezt számos javaslat célozza, amelyeket a szocialista országok a leszerelés, főként az atomleszerelés sok kérdésével kapcsolatban terjesztettek elő. Az ülés résztvevői szükségesnek tartják, hogy e kérdések közül kiemeljék az atomfegyver-kísérletek teljes és általános betiltásának kérdését. Az ülésen képviselt országok nyomatékosan síkraszáll- nak az e kérdésről folytatott tárgyalások haladéktalan újrakezdése mellett - ezeket az amerikai kormány szakította félbe -, és sürgetően felszólítanak minden érintett felet, hogy a jóakarat és a politikai felelősség szellemében törekedjenek az ezzel kapcsolatos szerződés minél gyorsabb megkötésére. Az ülés résztvevői ugyancsak kiemelték, hogy országaik nagy jelentőséget tulajdonítanak atommentes, valamint béke- és együttműködési övezetek létrehozásának a világ különböző részein. 8. Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK, Románia és a Szovjetunió külügyminisztere további időszerű nemzetközi kérdésekről is eszmecserét folytatott, elsősorban azon térségek helyzetéről, ahol folytatódnak a katonai konfliktusok és tovább tart a veszélyes feszültség. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozták, hogy országaikat különösen aggasztja a jelenlegi közel- keleti helyzet. Az ülésen képviselt országok határozottan elítélik Izrael Libanon elleni támadását, a palesztin és a libanoni nép elleni agressziót, Nyugat-Bejrút polgári lakosságának bestiális legyilkolá- sát. Megállapították, hogy ebben Izraelt ösztönözte a kívülről kapott segítség és támogatás. Az ülés résztvevői kiemelték országuk azon álláspontját, hogy azonnal és teljesen ki kell vonni az izraeli csapatokat Libanonból, s tiszteletben kell tartani Libanon függetlenségét, szuverenitását és területi egységét. Az ülésen képviselt országok meggyőződése: a közel-keleti helyzet valóban tartós, igazságos és átfogó békés rendezése megköveteli, hogy az izraeli csapatok elhagyják az 1967 óta megszállva tartott összes arab területet, tehát, Jeruzsálem keleti részét is, s ismerjék el a palesztinai arab nép törvényes jogait, beleértve az önálló állam létrehozásához való jogot, s garantálják a térség minden országának azt a jogát, hogy békében és függetlenségben élhessen, számolják fel a hadiállapotot és teremtsék meg a békét az arab országok és Izrael között, dolgozzák ki és hagyják jóvá e rendezés nemzetközi biztosítékait. A miniszterek kifejezték országaiknak azt a szilárd meggyőződését, hogy bármennyire is bonyolultak legyenek az államok közötti vitás kérdések, akkor sem lehet igazolni az erő alkalmazására vagy az erővel való fenyegetéssel elérhető megoldásra tett kísérleteket. 9. Az ülésen képviselt országok a nemzetközi feszültség általános enyhítésére törekedve emlékeztetnek mindkét katonai-politikai tömörülés, a NATO és a Varsói Szerződés egyidőben történő feloszlatásával kapcsolatos elvi álláspontjukra, és síkraszállnak azért, hogy egyik tömörülés se terjessze ki tevékenységét új térségekre, Ázsiára, Afrikára és La- tin-Amerikára. Az ülésen hangsúlyozták, hogy a Vasrói Szerződés tagországai nem szándékoznak kiterjeszteni hatáskörük szféráját, és hasonló magatartást várnak el a NATO-tagállamoktól. 10. A legfontosabb, ami a külügyminiszteri bizottság ülésének munkáját jellemezte, országaik azon közös eltökéltsége volt, hogy következetesen megvalósítják a béke, az enyhülés és a nemzetközi biztonság politikáját. E politika célja az atomka- tasztófa veszélyének elhárítása, az államközi kapcsolatok javítása, a konstruktív párbeszédnek, valamint a kölcsönösen előnyös kereskedelmi, gazdasági, tudományos-műszaki és másfajta békés kapcsolatok fellendítése, ami összhangban áll minden nép óhajával. Az ülés légkörét a kölcsönös elvtársi megértés és a szoros együttműködés jellemezte. A Varsói Szerződés tagországai külügyminiszteri bizottságá- naK következő ülését Prágában tartják. A tanácskozás időpontját kölcsönös megállapodással határozzák meg. ÚJ SZÚ 2 1982. X. 23. /
