Új Szó, 1982. szeptember (35. évfolyam, 207-232. szám)

1982-09-10 / 215. szám, péntek

... A Kulturális Nyár után Beszélgetés dr. Stanislav Vrbka kandidátussal, a Bratislavai Művelődési Otthon osztályvezetőjével Hogy Szlovákia fővárosának lakossága, az ide látogató hazai és külföldi turisták nyáron is megtalálják az igényüknek megfelelő kulturált szórakozás lehetőségeit, a Fővárosi Nemzeti Bizottság kulturális osztá­lya, a Bratislavai Művelődési Otthon és más kulturális intézmények immár hetedik éve minden nyáron megrendezik a Kulturális Nyár elnevezésű eseménysorozatot. A Kulturális Nyárnak egyre nagyobb a közművelődési szerepe a szlovákiai főváros életében. A nyári kulturá­lis rendezvénysorozat az elmúlt napokban ért véget a Primáspalota Tükörtermében rendezett ünnepi esttel, mellyel a Fővárosi Nemzeti Bizottság a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a Szovjetunió megalakulásának jubileumát köszönötte. Az ünnepi est után felkerestük dr. Stanislav Vrbkát, a Bratislavai Művelődési Otthon osztályvezetőjét, a Kulturális Nyár központi titkárságának vezetőjét, hogy megkérdezzük őt az idei rendezvénysorozat tapasztalatairól. M egérint a falu hangulata. Rendezett a főutca, járda és virágágyak szegélyezik. Több helyen állnak még az egykori pa­raszti életmódot idéző, és a ben­nük valamikor együtt élt nagy­család nemzedékeit szolgáló hosz- szú, tornácos házak. De épülnek szép számmal újak is, bizonysá­gául tehetősségnek, jólétnek. Az udvarokban, kertekben itt is ter­méstől roskadoznak a gyümölcs­fák. Bőkezűen mért idén a termé­szet annak, aki nem fukarkodott a munkával. Be-benézve az udva­rokba, a kertekbe itt is, ott is öre­gek néznek és köszönnek vissza. A délelőtt valamennyi faluban az öregek ideje. Elvétve látok az ud­varon egy-egy fiatalt, s ha igen, az akkor gyermekkocsi fölé hajló fia­talasszony. Komáróc (Komarovce) sem kü­lönbözik a hozzá hasonló kis fal­vaktól. Településszerkezete is is­merős: főutca és a különböző sze­geletek, szögek, közök, kutyorok, attól függően, hogyan nevezi a népnyelv a köznyelvi zsákutcát, beszögelést, nyitott udvart. Be is tévedek egy-kettőbe míg rátalálok az iskolára. Tanévnyitó utáni melegség, közvetlenség árad Weiszer Eszter szavaiból, aki egyszermélyben igazgatója és tanítója az egy tan­termes kisiskolának.- A tanévnyitó nálunk még a fa­lu figyelmének a középpontjában áll. Nem véletlenül talált együtt bennünket. Vendégei között van Mitró Gyu­la, a hnb titkára, aki a buzitai (Buzica) székhellyel működő, hat falu határában gazdálkodó szö­vetkezet bérelszámolója, ebben a választási időszakban lett a falu tisztségviselője.- Dolgos emberek laknak itt, ez meglátszik a falu külsején is. A fér­fiak többsége már az iparban dol­gozik, de mintegy hatvanan a szö­vetkezet alkalmazottai. Szövetke­zetünk melléküzemága is falunk­ban kezdte meg a termelést, eb­ben a motortekercselést betanított munkásként az asszonyok is vég­zik. A többség azonban naponta ingázik a falu és a kassai Vasmű, illetve más üzemek között. így nemcsak a gyerekek, de a szülők szempontjából is fontos, hogy helyben van az óvoda, és az alap­iskola első négy osztályát a falu­ban, anyanyelvükön végezhetik el a gyerekek. K omáróc magyar tanítási nyelvű óvodája két tanerős, igazgatója Konkoly Ferencné. Az anyanyelvi nevelés folyamatossá­gának fontosságáról beszélgetve mondja el véleményét: A bratislavai Kulturális nyár ke­retében július 22-től augusztus 26-ig látogathatta a közönség a (csütörtöki) kamarahangverse­nyeket. A közkedvelt rendezvény az Egyetemi Könyvtár kitűnő akusztikájú barokk udvarán zajlott le. A nyitó koncerten Lubomir Bra- bec fiatal prágai gitárművész sze­repelt, akit már többször hallhat­tunk. Műsorában főleg spanyol szerzők müvei szerepeltek. (F. Sor, H. Villa-Lobos, M. de Falla, F. M. Torroba, J. Turina.) A magas fokú zenei intelligenciájú művész játéka szuverén, meggyőző volt. Nagy érdeklődéssel várta a kö­zönség a Szlovák Kamarazenekar koncertjét. Szólistaként Heinrich Schiff osztrák csellóművészt üd­vözölhettük a pódiumon, aki hang­szerének európai viszonylatban is elismert mestere. A klasszikus re­pertoár mindig nagy sikernek ör­vend. Haydn, Sammartini, Mozart muzsikája igazán nyári csemege. Bohdan Warchal érdemes művész vezetésével a világhírű együttes Haydn 9. divertimentójával kezdte műsorát, majd Sammartini C-dúr hegedűversenyében Warchal kitű­nő szólójátékával bűvölte el a kö­zönséget. A legnagyobb érdeklő­dés talán Heinrich Schiffnek, a hangversenyciklus egyetlen kül­földi művészének virtuóz játékát előzte meg. A tehetséges, fiatal- Idén harminc gyerek jár óvo­dánkba, ebből jövőre öt első osz­tályos lesz. Szoros kapcsolatot ápolunk az alapiskolával, hiszen sok tekintetben egymásra va­gyunk utalva. Az óvoda végzősei, hacsak nem íratják őket a nagyidai szlovák tanítási nyelvű alapiskolá­ba, ennek a kisiskolának lesznek a tanulói. Nagyon fontos, hogy sok tekintetben összehangoljuk neve­lői munkánkat. Óvodánknak közös udvara van az iskolával, ami nagy mértékben megkönnyíti a gyere­kek számára az átállást. Hiszen nemcsak a környezet, a megis­mert udvar ugyanaz, de a naponta látott tanító néni, a közelünkben zajló iskolai élet sem idegen a hat­éveseknek. így nagyobb lelki megrázkódtatás nélkül ülhetnek be az anyanyelvi iskola padjaiba. Weiszer Eszter immár huszon­egy éve tanít, s ahogy kérdésem­re számbaveszi pedagógusi mun­kával töltött éveit, kiderüf, hogy többnyire egy-két osztályos kisis­kolákban dolgozott.- Mint mindennek, ennek is van előnye, de hátránya is. Bár tavaly csak elsőseim és harmadikosaim voltak, így két évfolyam tananya­gát kellett egyetlen óra alatt taníta­ni Idén már elsőseim, másodiko­saim és negyedikeseim is vannak. Ez a háromféle figyelés elsősor­ban pontosságra, határozottságra szoktatott. Enélkül szinte lehetet­len eredményt elérni. A mi ese­tünkben fokozottabb szerepe van a vizuális élménynek, ami az új módszerű-szóképes-olvasástaní- tásnak is a lényege. E kis kitérő után, hogy a kisiskolánál marad­jak, el kell mondanom a gyerekek szempontjait is. Ök előbb tanulják meg az önállóságot, hiszen az órák két harmadában egyedül old­ják meg a feladatokat, olvassák el a kijelölt tananyagot, tudatosítva, hogy ellenőrizni fogom őket. Per­sze ez nem az ideális, de minden­képpen jobb, mint egy harminc­harmincöt fős osztályban szétfolyó pedagógusi figyelem. Szavait'hallgatva eszembe jut, hogy mennyire különösnek és ide­gennek éreztem, amikor egy két tantermes, négy osztályos kisisko­lából elkerültem a szomszéd falu iskolájába. Ott egy teremben csak ötödikesek voltunk, és minden tantárgyat más tanított. Mennyire hiányzott akkor a közvetlenség, a személyre szabott figyelem és szeretet, bár egy átszervezési vé­letlen folytán az a pedagógus lett osztályfőnököm, aki a kisiskolá­ban már tanított. Harmincan vol tunk, és tanítóink minden órán megküzdőitek nehezen nyiladozó értelmünkkel. muzsikus Haydn C-dúr koncertjét, a klasszikus irodalom egyik gyöngyszemét adta elő. Hangsze­rének bársonyos hangja, a mű­vész kitűnő technikai felkészültsé­ge a Haydn-koncert szuverén in­terpretálását biztosította. Mozart Kis éji zenéje igazi zátódarab. A Szlovák Kamarazenekar előa­dásában már számtalanszor hall­hattuk e szerenádot, mégis mindig új és magával ragadó. A zenekar felszabadult játéka, a mű tökéletes előadása méltán aratott nagy si­kert. Augusztus 5-én a spanyol szár­mazású svéd Diego Blanco gitár­művész helyett az ugyancsak prá­gai Martin Mysliveček gitár- és lantművész játékában gyönyör­ködhetett a közönség. Mysliveček a cseh gitárirodalom és az európai klasszikus lantirodalom remekeiből adott elő. A Prágai Filharmonikusok triója (fuvola, cselló, csemballó) a barokk zene interpretációját tűzte ki céljá­ul. Műsorában J. Ch. Pepusch, J. B. Loeillet, J. A. Benda, G. F. Telemann és J. S. Bach triószoná­tái szerepeltek. A kellemes baroKk muzsika szinte egybefonódott az Egyetemi Könyvtár udvarának hangulatával. A bratislavai Trio Istropolitanum (Pavo Kováč - zongora, Ernest Patkoló - hegedű, Richard Vandra - cselló) a Klarisszáknák mutatko­- Nem idealizálom a kisiskolát - folytatja Weiszer Eszter de a falu szempontjából is számtalan előnye van. A szövetkezetek köz- pontosítása után, a hnb integrálá­sának idején több helyen az isko­lákat is összevonták, így számos kisiskola szűnt meg Közvetlenül magam is átéltem egy ilyet Zsar- nóban, ahonnan Komárócba ke­rültem. Végül is ezekben a falvak­ban alig marad meg valami a kö­zelmúlt közösségi életéből, s mind­abból, amit az iskola, a pedagó­gus jelenléte is támogatott. Zsar- nóban egy országos hírű, a zselízi népművészeti fesztiválon díjazott gyermek-folklórcsoportot kellett szélnek ereszteni. Itt időbe tellett amíg megismertem a falut, a szü­lőket és a gyerekek képességeit. Két-három év után jutottam el oda, hogy most már ismét foglalkozom egy csoport kialakításával. Mert megfelelő zenei anyanyelv, a nép­dalok ismerete nélkül ezt sem le­het elkezdeni. Iskolánk mind a ti­zenhét tanulója már a korszerűsí­tett módszerek szerint tanul. Itt is ugyanazokkal a tankönyvekkel, munkafüzetekkel, segédeszkö­zökkel találkoznak, mint másutt, ugyanúgy megtanulnak írni, olvas­ni, megszerzik a világról az első ismereteket. Ha ez nem így lenne, az a pedagógus, vagyis az én hibám. Lelkiismeretes, hivatását szerető tanító aligha nyugszik be­le, hogy az iskolájából rosszul fel­készített tanulók kerülnek a felső­tagozatba. Ha így lenne, akkor önmagában kell keresnie a hibát, nem a körülményekben, mert eze­ket is ő teremti meg magának. Nos, a körülményekre Komá- rócban aligha lehet panaszkodni. A közelmúltban felújított iskolában külön pionírszoba is van, nem szólva a központi fűtésről, a hi- deg-meleg vízről. A napközis gye­rekeknek az óvoda konyháján főz­nek. A helyi nemzeti bizottságon kívül a szövetkezet is támogatja az iskolát. A társadalom ma már szük­ségletként, zavarmentes működésének elengedhetetlen feltételeként tartja számon a falusi életmódot is. Ha egyes falvak la­kossága nem is gyarapszik szá­mottevően, ahogy Komáróc lakos­sága is évtizedek óta 450-500 fő körül állandósult, nincs letűnőben ez az életforma. Ehhez pedig szo­rosan hozzátartozik a kislétsžámú óvoda, az alsótagozatos iskola. Ám, az már nem mindegy, hogy ezekben milyen nevelés folyik, mi­lyen pedagógusok tanítanak. Itt ugyanúgy meg kell tanulni a betű­vetést, az anyanyelv és a szlovák nyelv alapjait, mint a központosí­tott iskolákban. Ehhez járul fontos kiegészítőként az otthoniasabb légkör, a tanuló és tanító között létrejövő bensőségesebb kapcso­dat. DUSZA ISTVÁN zott be. A fiatal művészek hosz- szabb ideje külföldön pedagógus­ként működnek, így érthető volt a nagy érdeklődés, mely játékukat megelőzte. A kitűnő előadókat a bevezető Haydn-mű előadásá­ban érezhetően zavarta (ill, be­csapta) a templom akusztikája. Időbe került, míg megtalálták az összhangot. V. Jírovec és J. N. Hummel triói már valódi művészi élményt nyújtottak, előadásukban. A legnagyobb hatást F. Mendels- sohn-Bartholdy d-moll triójával ér­te el az együttes. A szárnyaló, nagy lendületű romantikus műben nemcsak mint trió, de egyenként is nagyszerű művészi teljesítményt nyújtottak. A zárókoncert a Szlovák Nemzeti Felkelés 38. évfordulója tiszteletére hangzott el. Ladislav Holásek karmester vezetésével a Szlovák Madrigalegyúttes a mű­sor első felében elmúlt századok madrigáljaiból, kórusmúveiböl adott elő. A befejező részben pe­dig cseh és szlovák kortárs muzsi­kát hallhattunk. A nyári kamarakoncertek iránt az idén is nagy volt az érdeklődés. Reméljük, a rendezőség a jövő­ben lehetőséget nyújt olyan hazai illetve külföldi kamaraegyüttesek szereplésére is, amelyeket a brati­slavai közönség még nem ismer. HORVÁTH KATALIN • Hogyan látja a rendezvény- sorozatot most, amikor már véget ért? Vajon sikerült-e mindent meg­valósítaniuk, amit terveztek?- Az 1982-es év, amikor immár hetedik alkalommal rendeztük meg a Kulturális Nyár elnevezésű rendezvénysorozatunkat, abba az időszakba esik, amikor az ország nagy lendülettel dolgozik a CSKP XVI. kongresszusán kitűzött fela­datok teljesítésén. Ez az esztendő ugyanakkor olyan jelentős évfor­dulók éve is, mint amilyen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65. és a Szovjetunió megalakulá­sának 60. évfordulója. Bratislava, a Szlovák Szocialista Köztársaság fővárosa szempontjából különös­képpen fontos testvérvárosunk, Kijev, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosa megalapí­tásának 1500. évfordulója. Tartal­milag igyekeztünk úgy összeállíta­ni a Kulturális Nyár ’82 programját, hogy kellő hangsúlyt kapjon benne valamennyi említett évforduló. Több jelentős, ugyanakkor vonzó zenés-irodalmi összeállítással, filmciklussal, színházi előadások­kal stb. köszöntöttük az említett évfordulókat és emlékeztünk meg más, hazai vonatkozású fonto­sabb jubileumokról. A Kulturális Nyár keretén belül huszonhét színházi előadás, tizenhét zenés­irodalmi összeállítást, és egy egész sor hangversenyt rendez­tünk különböző ciklusokban és műfajokban. Az idén is megren­deztük az orgonamuzsika napjait, a vár hangversenytermében, a nyári kamarahangversenyek cik­lusát az Egyetemi Könyvtár ba­rokk udvarán, a vasárnap délelőtti kamarahangversenyeket a Mir- bach-palotában, hétfőnként a dzsesszmuzsika kedvelői is megtalálták a magukét, azonkívül az idén első ízben tartottunk ének­kari hangversenyeket az Egyetemi Könyvtár udvarán. Rendeztünk to­vábbá tizenhét kiállítást és körül­belül száztíz filmet vetítettünk le az egyes sorozatokban. Azonkívül számos előadást, beszélgetést, honismereti kirándulást rendez­tünk az - érdeklődők számára. Külön kiemelném, hogy a Kulturá­lis Nyár a gyerekeknek elnevezé­sű ciklus keretében 97 különféle rendezvényt sikerült biztosíta­nunk, véleményem szerint kielé­gítő színvonalon. A végleges ada­tokat még csak most dolgozzuk fel, de az már most nyilvánvaló, hogy a rendezvények száma az idén meghaladta a négyszázötve­net. A napi sajtóban és a különféle folyóiratok hasábjain eddig közölt recenziókból, bírálatokból kivilág­lik, hogy a műsorok eszmei-művé- szi színvonala kielégítette a leg- magasabb'igényeket, vagy lega­lábbis megfelelőnek mondható. Természetesen a látogatók érdek­lődése a döntő - és ebben az idén sem kellett csalódnunk. Csak ter­mészetes, hogy a közönséget mindenekelőtt a színházi előadá­sok és a hangversenyek vonzot­ták, melyeket a város központjá­ban, történelmi nevezetességű helyeken a szabad ég alatt (a régi városháza udvarán, az Egyetemi Könyvtár barokk udvarán, a Vörös Rák nevű nyári olvasóban) tartot­tunk. • Miben különbözött az idei Kulturális Nyár az előzőektől?- Bővült a műfajok és a műne­mek skálája. így például a régi városháza udvarán zsúfolt nézőtér előtt többször meg kellett ismételni Az operett világa címú szórakoz­tató műsort, és ugyanott több évi szünet után ismét gyönyörködhe­tett a közönség a pantomim művé­szetben. Ám a legfőbb különbség az egyes műsorok eszmei-művé- szi minőségében volt. Erre már tavaly is nagy súlyt helyeztünk, és ebben az esztendőben a szocia­lista eszmeiség elvét igyekeztünk még inkább elmélyíteni. A jövőre vonatkoztatva is érvényes: inkább kevesebb, de értékes programok­kal szolgáljunk a közönségnek. * • Mérlegkészítéskor a tapasz­talatokról sem árt beszélni...- Az a gyakorlat, hogy minden szezon után elvégezzük a Kulturá­lis Nyár értékelését, elemzését, minek során följegyezzük a pozitív tapasztalatokat, de a fogyatékos­ságokat is. A következő év prog­ramjának kidolgozásakor igyek­szünk a szerkezeti fogyatékossá­gokat, hibákat kiküszübölni. A jövő évi program kidolgozásához szük­ségesnek mutatkozik a követke­zőket elvégezni: 1/ szélesíteni a rendezvények műfaji skáláját az egyes városkerületekben, minde­nekelőtt a főváros új lakótelepein, 2/ új színhelyeket kell találni az egyes műsorok számára a törté­nelmi városrészekben is, például már az idei Kulturális Nyár menete közben is sikerült bekapcsolni az előadások vérkeringésébe a Jirá- sek utcai Mozart-termet, 3/ a „sok jó közül kiválasztani a legjobbat“ elve alapján mennyiségi redukciót kell végrehajtanunk a Kulturális Nyár programszerkezetében, 4/ az eddiginél több színházi együt­test kell megnyernünk - ugyanis a hangversenyek mellett a szín­ház iránt van a legnagyobb érdek­lődés, 5/ biztosítani kell, hogy jö­vőre több élenjáró cseh hivatásos színház lépjen fel a Kulturális Nyár keretében, ugyanis az 1983-as esztendő a cseh színház éve lesz (jövőre emlékezünk meg a Prágai Nemzeti Színház megnyitásának 100. évfordulójáról), és a Kulturá­lis Nyár rendezőinek méltóképpen ki kell venniük részüket ezekből az ünnepségekből. Annál is inkább, hogy a cseh kultúra megismerte­tése és propagálása a Kulturális Nyár alapkoncepciójában is benne szerepel. KISISKOLA Emlékezetes zenei élmények A NYÁRI KAMARAKONCERTEKRŐL KÖVESDI JÁNOS Tegnap este Bratislavában, a Szakszervezetek Házában nagy sikerrel lépett föl a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese. A közönség nagy tapssal fogadta az Ott, ahol élünk című látványos műsorukat. Felvételün­kön az előadás egyik jelenete. ÚJ SZÓ 6 1982. IX. 10.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom