Új Szó, 1982. szeptember (35. évfolyam, 207-232. szám)

1982-09-09 / 214. szám, csütörtök

A párt hűséges munkása volt DÉNES FERENC ELVTÁRS MEG NEM ÉLT 80. SZÜLETÉSNAPJÁRA KOMMENTÁLJUK- ■ ■ ■ Ma lenne nyolcvanéves, ha élne, Dénes Ferenc elvtárs, Csehszlovákia Kommunista Pártja egyik alapító tagja, egész életén keresztül tevé­keny tisztségviselője, tizenhá­rom évig az Uj Szó főszerkesz­tője. Idestova három éve lesz, hogy végső búcsút vettünk tőle. E sorok írása közben arcképére pillantva megelevenedik előttem szüntelen tettrekész, mozgékony alakja. Egész lényéből áradt a ha­tározottság, minden tettét, lépé­sét, döntését az a szándék vezé­relte, hogy a kommunista párt poli­tikájának megvalósítását, a dolgo­zó nép érdekeit szolgálja. Rá való­ban illett a jelző, hogy a párt hűsé­ges munkása volt, kora ifjúságától kezdve szíve utolsó dobbanásáig. 1968 márciusában, amikor a CSKP és szocialista társadal­munk létét közvetlenül fenyeget­ték a súlyos válságot kiváltó ellen- forradalmi erők, amikor a marxiz- mushoz-leninizmushoz tántorítha- tatlanul hűséges elvtársak - köz­tük Dénes Ferenc is - az antiszo­cialista, jobboldali opportunista, nacionalista elemek bősz, dema­góg támadásának céltáblájává váltak, az SZLKP Központi Bizott­ságának ülésén elhangzott felszó­lalásában így vallott önmagáról: „Minden igyekezetemmel min­denkor arra törekedtem, hogy a magyar dolgozók még szoro­sabban felzárkózzanak kommu­nista pártunk köré, hogy erősödjön szocialista hazánk iránti szerete- tük, hogy nemzeteink és nemzeti­ségeink egyre közelebb kerülje­nek egymáshoz, hogy nemzetisé­gi súrlódások helyett a proletár internacionalizmus szellemében építsék közös szocialista ha­zánkat.“ Dénes Ferenc életútja törvény­szerűen kapcsolódott össze a dol­gozók jobb életéért küzdő mun­kásmozgalommal, s annak élcsa­patával, a kommunista párttal. Édesapja, a nyolcgyermekes kézsmárki munkás a szociálde­mokrata párt tagja volt, a proletár internacionalizmus szellemében nevelte gyermekeit. 1919-ben a Tanácsköztársaság aktív részt­vevője volt az akkor tizenhét éves Ferenc fiával együtt, aki belépett a Vörös Hadseregbe. A Tanács- köztársaság elnyomása után apa és fia két hónapot töltött internáló­táborban. Dénes Ferenc a szociál­demokrata párt marxista balolda­lának tagjaként 1919-től tevőlege­sen részt vett a munkásmozga­lomban. 1920-ban a kassai vasúti fütőházban dolgozott mint gépla­katos, a decemberi általános sztrájk szervezésében való rész­Fontos árvái közlekedési építke­zés a Dolný Kubín járási székhely körüli csaknem 5 kilométeres út, amelyet a Bratislavai Doprastav Vállalat žilinai üzeme épít. Bonyo­lult geológiai feltételek között hét hidat kell megépíteni, ezek közül legigényesebb az Árva folyót, a helyi utat és a vasutat átívelő 205 méter hosszú híd. A képen a híd betonozó munkásai. (Vladimír Gabčo felvétele - ČSTK) vételéért azonban az utcára került. 1921-ben közreműködött a kom­munista párt kassai szervezeté­nek megalakításában. Dénes Fe­renc, az agilis fiatal kommunista abban az esztendőben ismerke­dett meg először a csehszlovák burzsoázia börtönével. Luciabá- nyán bányászgyülés szónokaként tartóztatták le a csendőrök. 1923- ban az állítólagos lőcsei puccs révén került először a burzsoá bíróság elé. Fáradhatatlan mun­kásmozgalmi tevékenységéért az elkövetkező években is többször találkozott a burzsoázia elnyomó apparátusának önkényével. Életé­ből több mint négy évet töltött politikai fogolyként börtönben. Kommunista meggyőződésétől fűtött fáradhatatlan akaraterejét nem törte meg az üldöztetés, a zaklatás. A kommunista párt megbízásából szakszervezeti és munkás szövetkezeti tisztségvise­lőként tevékenykedett, sok éven keresztül vezető tisztséget töltött be a pártsajtó kiadásában, nagy érdemeket szerzett a munkás testnevelés szervezésében. A párt felelős funkcionáriusaként Szlová­kia és az akkori Kárpátalja több körzetében dolgozott. A fasizmus elől családjával 1939-ben a Szovjetunióba emig­rált. Fiával együtt a Vörös Hadse­regben szolgált, majd szaktudását és tapasztalatait vezető gazdasági beosztásokban értékesítette. A barátaink országában töltött év­tized folyamán még közelebbről megismerte a nyílt szívű szovjet embereket, szeretete, hűsége még inkább megacélozódott a vi­lág első szocialista országa és építői iránt. Hazatérése után a párt szocia­lista társadalmunk építése irányí­tásának felelős tisztségeivel bízta meg Kelet-Szlovákiában. Párt- és társadalmi szervezetek - közte a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség - vezető funkcióiban is tevékenykedett. 1954-ben a Szlo­vák Nemzeti Tanács képviselőjé­vé és alelnökévé, 1955-ben Szlo­vákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagjává választot­ták. Magas párt- és közéleti tiszt­ségeit nagy lelkiismeretességgel látta el. 1955 márciusában állítot­ták Szlovákia Kommunista Pártja magyar nyelvű napilapjának, az Uj Szónak az élére. Dénes elvtárs a rá jellemző ügyszeretettel, lelkes buzgósággal végezte ezt az igen nagy felelősséget, érzékeny hoz­záállást igénylő munkát. Jelentős érdemeket szerzett abban, hogy az Új Szó a párt, a társadalom, a szocialista közösség és a nem­zetközi helyzet bonyolult fejlődé­sének időszakában a marxizmus- leninizmus, a proletár és a szocia­lista internacionalizmus, a cseh­szlovák hazafiság szellemében teljesítette feladatait. A párt és a szocialista társada­lom éhekében kifejtett tevékeny­sége nem szakadt meg akkor sem, amikor 1968 márciusában kinyugdíjazták. A súlyos válságtól terhes napokban is bátran kiállt a marxizmus-leninizmus, a prole­tár internacionalizmus, a Szovjet­unióval és a szocialista közösség más országaival való barátsá­gunk, szövetségünk és együttmű­ködésünk erősítésének ügyéért. Megalapítója és éveken keresztül főszerkesztője volt a CSSZBSZ Szlovákiai Központi Bizottsága magyar nyelvű havi folyóiratának, a Szovjetbarátnak. Dénes Ferenc elvtárs érdemes politikai és közéleti munkásságát magas kitüntetésekkel - többek között a Munka Érdemrenddel, a Köztársasági Érdemrenddel, a Csehszlovák Békedíjjal - méltá­nyolták. Elvtársai, barátai, munkatársai tisztelettel emlékeznek rá. GÁL LÁSZLÓ A hiányzás ellen Minden gyűlés, tanácskozás egyik alapfeltétele, hogy a meghívottak közül a lehető legkevesebben hiányozzanak. Erre törekszenek a kommunista párt alapszervezetei is tag­gyűléseik előkészítése során. A párt alapszabályzata kimondja, hogy minden egyes tagnak kötelessége részt venni a taggyűlésen, ha kell, a tanácskozás vitájában is, rámutatva az észlelt hibákra, de ez egymagában még nem jelenti a hiányosságok teljes kizárását. Hogy milyen irányú a tagok távolmaradása, az elsősorban a pártbizottságon múlik. Ahol a pártbizottság megfelelő gondot fordít a taggyű­lés előkészítésére, napirendi és időpontjának megválasztá­sára, a korábban felvetett kérdések megválaszolására, a határozati javaslat megfogalmazására, a tagok ídejébeni meghívására, ott általában nem okoz gondot a hiányzás. Nem vitás, hogy a taggyűléseken való megjelenés pártfe­gyelem kérdése is. Ezért azok a pártbizottságok járnak el helyesen, amelyek ezt a kérdést nem választják el egymástól. Amikor tehát a taggyűléseket értékelik, a pártfegyelem szem­szögéből is megvizsgálják a távolmaradások okát. Ilyenkor nem ritkán az derül ki, hogy többnyire ugyanazok a szemé­lyek a távolmaradók, s ez félreérthetetlen jele egyesek pártfegyelme meglazulásának. A következetesen és szigo­rúan eljáró pártbizottságok ezért elbeszélgetnek a hiányzók­kal, s ha szükségesnek tartják, a fegyelmi intézkedésektől sem riadnak vissza. Jól bevált formája a hiányzás elleni harcnak, hogy a távol maradt tagoknak a legközelebbi gyűlésen nyilvánosan kell beszámolniuk arról, miért nem vettek részt a tanácskozáson. Számos helyen, például a zsérei (Žirany) falusi pártalapszerve- zetben, a Rimaszécsi (Rimavská Seč) Egységes Földműves­szövetkezet részlegszervezeteiben, a Királyi (Kráľ) Efsz alap­szervezetében ezt a módszert a pártoktatás hiányzóival szemben is sikeresen elkalmazzák. A fegyelem következetes és határozott megkövetelése a leghatékonyabb eszköze az igazolatlan hiányzások csökkentésének, megszüntetésének. Más kérdés azonban a taggyűlés időpontjának helyes megválasztása. Vagyis az, hogy olyankor kell megtartani a gyűlést, amikor minden tag ott lehet. Ez pedig (kivált olyan munkahelyeken, ahol több műszakos a termelés) bizony nem könnyű feladat. Ilyen helyeken a leggyakrabban a két műszak között tartják a gyűlést. Van, ahol a tagság szétszórtsága (például az építőiparban) jelent nehézséget a taggyűlés időpontjának megválasztásában, illetve a hiányzások elkerü­lésében. Objektív akadálynak tekinthető az is, hogy nyáron a szabadságok idején sokan hiányoznak. A falusi pártalapszervezeteknek külön gondot jelent a hiányzásokkal kapcsolatban az, hogy sok az idős, beteg tagjuk, akiktől eleve nem várhatják el a 100 százalékos részvételt. A tanácskozáson elhangzottakról azonban igye­keznek minden esetben tájékoztatni őket. Ezért nem egy községben néhány fiatal tag pártfeladatul kapja a beteg kommunisták tájékoztatását, véleményének meghallgatását. Igen szép példájával találkoztunk a veteránokról való gon­doskodásnak Muzslán (Mužla), ahol a járóképtelen tagokat személyautóval viszik el a gyűlésekre, hogy meghallgathas­sák értékes észrevételeiket, tapasztalataikat. Ahol a pártbizottságok keresik a hiányzások csökkentésé­nek módját, ott az objektív nehézségek ellenére meg is találják, s ezzel is hozzájárulnak a tanácskozások sikeréhez, az eredményes pártmunkához. FÜLÖP IMRE bíznak az emberekben Tartalmas, formaságoktól mentes pártmunka A forradalmi hagyományokban gazdag rozsnyói (Rožňava) járás­ban több olyan jelentős üzem mű­ködik, ahol számottevő arányban dolgoznak kommunisták. Ezek kö­zé tartozik a Slavošovcei Papír­gyár is, ahol a dolgozók huszon­három százaléka párttag vagy tagjelölt. Hét alapszervezetben, il­letve huszonnyolc pártcsoportban tevékenykednek. Az SZLKP Rozsnyói (Rožňava) Járási Bizottságán kedvezően ér­tékelik a Slavošovcei Papírgyár pártszervezeteinek, kommunistái­nak munkáját. Különösen azért, mert itt teljes mértékben érvénye­sül mind a pártmunkában, mind a gazdasági feladatok teljesítésé­ben a kdllektív vezetés és az egyéni felelősség elve. A kommunisták tanácskozásait közösen végzett, alapos felkészü­lés előzi meg, s a határozati javas­latok kidolgozása, megtárgyalása és elfogadása sem formálisan tör­ténik. A határozatok meghozatala előtt a kommunisták szem előtt tartják, milyen céllal fogalmazzák és fogadják el a javaslatokat. A 7. ötéves tervidőszak máso­dik évében - a februári taggyűlé­seken hozott határozatok értelmé­ben - a kommunisták figyelme elsősorban a gazdasági feladatok teljesítésének biztosítására és a gyár dolgozóinak kezdeménye­zésére irányul. Az eddigi eredmé­nyek azt igazolják, hogy helyes úton haladnak. A Slavošovcei Pa­pírgyár kollektívája az év elejétől száz százalékon felül teljesíti a tervmutatókat és a felajánláso­kat is. Mindezek ismeretében látogat­tunk el a gyárba és beszélgettünk Július Jesenko elvtárssal, az üzemi pártbizottság elnökével. Természetesen, azzal a céllal, hogy még közelebbről megismer­kedhessünk a gyárban működő pártszervezetek munkájával, az ott dolgozó kommunisták helytál­lásával. Az elnök ezeket mondta:- Kedvező helyzetben vagyok, mert elmondhatom, hogy vállala­tunk kollektívája eredményes munkát végez, sikeresen teljesíti a feladatokat. Dolgozóink túlnyo­mó többsége helyesen viszonyul a munkához, méltók a 165 éves gyár forradalmi hagyományaihoz. Dolgozóink több mint 98 százalé­ka részt vesz a szocialista munka­versenyben, csaknem 39 százalé­ka bekapcsolódott a szocialista munkabrigád mozgalomba. Kétségtelen, a csaknem három­száz kommunista példamutatása - mint mozgósító erő - döntően befolyásolja a gyár egészséges légkörének kialakítását. Ehhez a pártszervezetek céltudatos munkája nagyban hozzájárult.- Milyen módszerekkel dolgoz­nak a gyár pártszervezetei? - kér­dezem az elnöktől.- Minden esetben következete­sen, megalkuvás nélkül meg­követeljük önmagunktól és má­soktól is a közösen kitűzött felada­tok teljesítését. A pártmunkában is igényeljük a rendszerességet, a személyes felelősséget. Megkü­lönböztetett figyelmet fordítunk a helyes káderpolitikai gyakorlat­ra. E kérdésre még majd külön kitérnék. Mindenekelőtt szeretném elmondani, hogy a tizenegy tagú pártbizottságunk az előre kidolgo­zott munkaterv szerint havonként kétszer ülésezik. Minden alkalom­mal napirendre kerül a gazdasági feladatok teljesítésének, valamint egy-egy alapszervezet tevékeny­ségének értékelése. A beszámo­lókat mindig az érdekelt szervek és személyek terjesztik elő. Ha­sonló módszerrel végzik munkáju­kat az alapszervezetek pártbizott­ságai is. Üléseikre meghívják a pártcsoportok vezetőit.- Elnök elvtárs, az egyes mun­kahelyeken többnyire csak fiatalo­kat látni, milyen az átlagos korha­tár a gyárban?- Nem éri el a harmincnyolc évet sem, tehát valóban sok fiatal dolgozik a gyárban. Ez örvendetes jelenség, de nevelésük fokozott körültekintést, megkülönböztetett gondoskodást igényel.- Milyen a fiatalok politikai ne­velése és a párttagság összeté­tele?- A tagság fele olyan fiatalokból áll, akiket 1969 után vettünk fel a párt soraiba. Az utóbbi három év alatt 46 tagjelöltet vettünk fel Többségük fiatal munkás. Nagy súlyt helyezünk a tagjelöltek neve­lésére. Tavaly, a Járási Politikai Nevelés Házában többhetes tan­folyamokon vettek részt, az idén külön oktatási alakulatot létesítet­tünk a tagjelöltek és fiatal pártta­gok részére.- Ennek kapcsán elérkeztünk a korábban említett káderpolitiká­hoz, mi a helyzet e téren?- Természetesen, az erre vo­natkozó központi irányelveket be­tartjuk. Egyébként a káderpolitiká­ban gyakorolt alapelvünk: minden­kinek lehetőséget kell nyújtani, hogy fejleszthesse magát, hogy bizonyítani tudjon, és egy megha­tározott idő elteltével értékelni le­hessen munkáját. Pártbizottsá­gunknak az az álláspontja, hogy bízni kell az emberekben, tudásuk Július Jesenko, a pártelnök (Karol Lipový felvétele) és tapasztalataik alapján, megfe­lelő munkakörbe kell őket beosz­tani. Néhány évvel ezelőtt még nálunk is az volt a gyakorlat, hogy a fiatal, főiskolát végzett embere­ket munkaiba lépésük után rögtön irodákba ültették, elhalmozták ad­minisztrációs munkával, amitől fo­lyamatosan elidegenedtek és a gyárból is eltávoztak. Ezen nincs mit csodálkozzunk, hiszen nem azért tanultak szakmát, hogy ki­mutatásokat, jelentéseket gyárt­sanak. Ilyen feltételek mellett nem nagy jövőt láttak maguk előtt. Ezen változtattunk. A fiatal, szak­képzett embereket végzettségük­nek megfelelően osztjuk be olyan munkakörbe, ahol elméleti tudá­sukat a legjobban érvényesíthetik. Örömmel mondhatom, hogy a szakképzett fiatalok most már megtalálják számításukat a mi gyárunkban is, és nem kívánkoz­nak el tőlünk. S ami lényeges, hatékony, s minőségileg is kifo­gástalan munkát végeznek. KULIK GELLERT ÚJ SZÚ 4 1982. IX. 9.

Next

/
Oldalképek
Tartalom