Új Szó, 1982. szeptember (35. évfolyam, 207-232. szám)

1982-09-01 / 207. szám, szerda

ÉPÍTŐK KÜLFÖLDÖN KOMMENTÁLJUK Az új építőanyag-sláger: Dupronit tűzálló lemez (ČSTK-felvétel) Hálás gondok Az elmúlt hét végén a járási béke- és aratóünnepségek résztvevői már megvonhatták az idei gabonatermelés mérle­gét, s az állami gazdaságok és az egységes földművesszö­vetkezetek növénytermesztési szakemberei a baráti beszél­getések alkalmából kicserélhették egymás tapasztalatait. Habár a tudományos szintű elemzésre a járási gabonater­mesztési konferenciákon kerül sor, azt már most is megálla­píthatjuk, hogy a terméseredmények országos és szlovákiai viszonylatban nem érték el a tervezett szintet, a júniusi termésbecslésekhez viszonyítva azonban lényegesen jobbak voltak. Az érés utolsó szakaszában ugyanis kedvezőre for­dult az időjárás, s így a gabona hektolitersúlya, valamint a búza sütőipari értéke sokat javulhatott. Ez a minőségi javulás igen nagy jelentőségű mind a hiány­talan kenyérgabona-ellátás, mind a jó minőségű és megfe­lelő fajtaösszetételű vetőmag biztosítása szempontjából. A takarmánymérlegben mutatkozó hiányt azonban nem pótolhatta. Tény azonban, hogy ez a hiány jelentős mérték­ben csökkenthető még az őszi betakarítás folyamán. A növénytermesztési szakemberek ugyanis csúcshozamokat várnak szemes és silókukoricából, a cukorrépa is erőteljesen növekszik, habár cukortartalma még mindig nagyon gyenge, s különösen jól fejlődnek az idejében és terven felüli mennyi­ségben elvetett másodnövények, amelyekből zöldanyagban számítva tíz tonnán felüli hozamokat is várnak. Az ősz biztató ígérete azonban gondot is jelent a mezőgaz­dasági termelőknek. Az őszi betakarítású növények hatalmas tömegével nem lesz könnyű megbirkózni. Némileg megnyug­tató az a körülmény, hogy az aratás üzemanyag- és energia- fogyasztása általában nem érte el az előirányzott szintet, s az itt megtakarított források rendelkezésre állnak az őszi több­letmunkákhoz, beleértve a kiváló minőségű szárítmányok készítését. A betakarítási technika számára azonban így is nagy próbatételt jelent a kukorica három méter magas növényzete a súlyos és könnyen letöredezö kalászokkal, s az is, hogy a cukorrépa a gyors növekedés következtében szokatlan mértékben kiemelkedett a földből. Mindez arra int, hogy nagy erőfeszítésekre van szükség a betakarítási vesz­teségek csökkentése, illetve elhárítása szempontjából. Gond és probléma tehát lesz bőven az őszi munkák folyamán, de ezek hálás gondok, hiszen a nagy biológiai hozam maximális mértékű hasznosításáról, megmentéséről van szó. Ezért az őszi munkák szervezésében és irányításá­ban a lehető legnagyobb ésszerűségre kell törekedni, figye­lembe véve az aratás után kialakult helyzetet. A legújabb felmérések szerint például a silókukorica jelentős részét szemesként lehet betakarítani és hasznosítani. Az előbbiekből arra is következtethetünk, hogy az idén nagyon kiéleződik a betakarítási és a vetési munkák közötti érdekellentét. A növényzet erőteljes fejlődése a minél későbbi betakarítás mellett szól, a vetési határidőket viszont nem lehet későbbre halasztani. Ezeket a problémákat is csak józan és ésszerű mérlegeléssel lehet megoldani, a legfonto­sabb feltétel azonban a munkák gyors és rugalmas szerve­zése, a rendelkezésre álló gépek maximális, kooperációban történő kihasználása, s az a társadalmi összefogás, amely a szálas takarmányok betakarításánál és az aratási munkák­ban eddig is megnyilvánult. MAKRAI MIKLÓS TAKARMÁNYALAPUNK ÜTŐKÁRTYÁJA - A KUKORICA Bevált a kárpántontúli kukoricatermesztök rendszere kihasználása. Ennek a gazdasági előnyei - devizaforrás - mellett más hasznos vonatkozásai is van­nak. Építőiparunk és a szakembe­rek így közvetlen kapcsolatba ke­rülhetnek a világ különböző cégje­ivel, képviselőivel, s ez a kapcso­lat konkrét eredményekkel járhat. ÚJ UTAKON Népgazdaságunk exportképes­ségének megerősítése a 7. ötéves tervidőszak legfontosabb feladatai közé tartozik. Az építőipari munkák kivitele bonyolult külkereskedelmi tevékenység, mert az egész terme­lési folyamat külföldön játszódik le. Mindezt tetőzi, hogy Szlovákia épí­tőipara az elmúlt ötéves tervidősza­kok során csupán beruházási egy­ségeket exportált, s a komplex kivi­telezés terén alig szerzett tapaszta­latokat. Tavalytól, miután döntés született az építőipari kapacitások külföldi kihasználásáról, rendszere­sen növekszik az építőipari munka exportja. Közben gyors ütemben fo­lyik a feltételteremtés, hogy vállala­taink sikeresen megállják helyüket a külföldi piacokért vívott harcban. Az építőipari munkák világpiaca évente körülbelül 40 milliárd dolláros forgalmat bonyolít le. Ebből a legna­gyobb tétel: 5-5 milliárd dollár Fran­ciaországra és az NSZK-ra jut. Csehszlovákia részesedésének ér­téke tavaly elérte a 120 millió dollárt. Különben az egész ötéves tervidő­szakban csupán az SZSZK Építő­ipari Minisztériumához tartozó válla­latok nagykereskedelmi árakban számítva 2 milliárd korona értékű munkát végeznek külföldön, ami a 6. ötéves tervidőszakhoz viszonyítva nagyarányú növekedést jelent. A nemzetközi építőipari piac hely­zete 20 esztendő alatt - a 60-as évek elején próbálkoztunk először az építőipari kapacitások kivitelével - lényegesen megváltozott, a kon- kurrenciaharc rendkívül kiéleződött. A kapitalista államok mellett a piaco­kon továbbra is képviselteti magát Lengyelország, Bulgária, Románia és Jugoszlávia; megjelentek az új ázsiai vetélytársak; Dél-Körea, In­dia, a Fülöp-szigetek, Pakisztán és mások; továbbá a helybeli építőcé­gek, melyek az építőipari munkák nagy részét képesek elvégezni. Emiatt külkereskedelmi szerveink kiválasztottak néhány szakterüietet, melyekben helytállhatunk a világpia­con. Ide tartozik, a meliorációs és öntözőrendszerek, csarnokok, utak, hidak, termék-vezetékek, gazdasági és ipari létesítmények építése, ala­pozási és befejezési munkák végzé­se, különböző típusú faépítmények szerelése és a lakásépítés. SZLOVÁKIAI VÁLLALATOK - VILÁGSZERTE Építőipari vállalataink az elmúlt évek során több beruházás sikeres kivitelezésében vettek részt. Közü­lük a legismertebb az orenburgi lelő­helyektől Közép-Európáig húzódó Energiatakarékosság a Slovnaft vajáni üzemében Napjainkban nincs olyan terüle­te gazdasági életünknek, ahol ne jelentkezne - kisebb-nagyobb arányban - energiaprobléma. Eb­ből adódóan mindenütt időszerűvé vált az energiagazdálkodás vele­járója: a takarékosság. Nagyon aktuális feladat az energiatakarékosság a Slovnaft vajáni feldolgozóüzemében is. A takarékos üzemeltetési program értelmében mindenekelőtt alapve­tő műszaki-szervezezési intézke­déseket foganatosítottak a mun­kafegyelem megszilárdítására. Ezzel és egyéb racionalizációs in­tézkedésekkel már az elmúlt év­ben villanyáramból 2,25 millió kWó-val, sikerült csökkenteni az egész évi szükségletet. A távlati, 1985-ig terjedő taka­rékossági program alapján a je­lenlegi energiaszükséglethez vi­szonyítva 8,5 millió korona értékű energiát takarítanak meg. A leg­fontosabb feladat az, hogy a jelen­legi 14,1 ezer tonna évi fűtőolaj- szükséglet mennyiségét 38 szá­zalékkal csökkenthessék. (ik) Szojuz tranzit gázvezeték megépíté­se volt. Jól mutatkozott be a nemzetközi piacon a bratislavai Stavoindustria. Dolgozói az NDK-ban, Ausztriában és Lengyelországban csarnokokat építettek. Sikeresen dolgoztak Etió­piában is, ahol fokozatosan három gyárat adtak át. Maradandó munkát végeztek hazánk külképviseleti szerveinek épületein és bekapcso­lódtak a KGST moszkvai székházá­nak építésébe is. Jelenleg hazánk ulánbátori nagykövetségének épüle­tén dolgoznak. A bratislavai Doprastav jelenleg Líbiában a Szadadah és Coastal Raad közti autópályát építi; a nehéz­ségek és a hazánktól jóval eltérőbb feltételek ellenére, eddig sikeresen. Nagy az érdeklődés a csehszlo­vák építők iránt Algériában, ahová eddig csupán tervrajzokat és szak­embereket küldtünk. Folynak a tár­gyalások lakások és iskolák építésé­ről, s ezek kivitelezője a Nyitrai Ma­gasépítő Vállalat lenne. ÉPÍTŐANYAGOK EXPORTJA Építőiparunk a külföldi piacokon az építőanyagok értékesítésével is Az építőipari kapacitások im­portja hazánkban jelenleg már a múlté. Az előző évekhez képest - a beszűkülő beruházások követ­keztében - a helyzet teljesen megváltozott, s ma egyre gyako­ribb a szabad kapacitások külföldi A kelet-szlovákiai kerület szá­mos szemes kukoricát termelő mezőgazdasági vállalatához ha­sonlóan nálunk, a csécsi (Čeče­jovce) Győzelmes Február Efsz- ben a szomszédos Kárpátontúli Területtel való baráti együttműkö­dés fejlesztésének keretében a szovjet kukoricatermesztők, a „százasok“ tapasztalatainak céltudatosabb kihasználására tö­rekedtünk. A kezdeti sikertelensé­gek főleg annak tudhatok be, hogy a kárpátontúli kukoricatermesztők mozgalmának átvételekor valaho­gyan megfeledkeztünk az agro­technikai rendszerük átvételéről. Fokozatosan azonban megismer­tük és elsajátítottuk tapasztalatai­kat, és a kukorica ezzel szemesta- karmány-mérlegünkben is egyre fontosabb szerepet töltött be. A kukoricának a jelentősége ta­karmányalapunkban azáltal tovább fokozódott, hogy a szovjet elvtársak kisegítettek bennünket a Horszonyec kukoricabetakarító kombájnnal, amellyel nemcsak a kukorica szemtermését takarít­hattuk be, hanem a szárát is, még­pedig felszecskázott á'lapotban. Mezőgazdasági vállalatunk 3044 hektár mezőgazdasági föld­területen gazdálkodik, s ebből 2535 hektár a szántó. Ezzel a föld­területtel a középnagyságú föld- müvesszövetkezetek sorába tar­tozunk. Az utóbbi időszakban, és főleg a CSKP KB 1979. évi 13. ülése után állattenyésztésünkben fokozatosan a szarvasmarha-te- nyésztés fejlesztésére irányítjuk fi­gyelmünket, ami árutermelésünk­ben is megmutatkozik. Míg 1980- ban például egy hektárra számítva 65 kg marhahúst és 231 kg sertés­próbálkozik. A múltban 100-150 ezer tonna cementet exportáltunk évente. Igaz, közben a cement vi­lágpiaci ára átlagban 25 dollárral emelkedett, mégsem fedezi a tüze- . lőanyagok és az energia árának megnövekedését. Ezért előnyö­sebb, ha építőink csak oda szállíta­nak cementet, ahol beépíthetik, és így magasabb áron értékesíthető. Külföldön nagy az érdeklődés az azbesztcement fedőlapok iránt, me­lyeket közel 20 éve exportálunk a vi­lág valamennyi földrészére, főleg a KGST-államokba és Jugoszláviá­ba. A kivitel egy része 11 nyugat­európai, 10 ázsiai és 9 afrikai or­szágba, továbbá Kubába és Ecua­dorba irányult. Az idén a legnagyobb megiendelők. Hollandia, Jugoszlá­via és Lengyelország. Nagy a keletje a Dupronit tűzálló lemezeknek, me­lyekből az első 10 ezer négyzetmé­tert Hollandiába küldik. Exportlehe­tőségek kínálkoznak - erről az évenkénti kivitel növekedése tanús­kodik - a csempék és kerámiai bur­kolólapok külföldi értékesítésében is. Az építőipari munkák exportáló szervezete a prágai Strojexport kül­kereskedelmi vállalat, melynek tevé­kenysége a termékek bő választé­kának exportjára és importjára irá­nyul. Építőiparunknak külföldön elért több konkrét sikere a biztosíték arra, hogy a jövőben e téren az eddigi eredmények többszörösét érhetik el. IVAN MIKULA húst értékesítettünk, tavaly már egy hektárra számítva 96 kg mar­hahúst és 219 kg sertéshúst ad­tunk el. Vagyis a szarvasmarha­tenyésztés fejlesztésének köszön­hetően egy hektárra számítva 20 kilogrammal több húst értékesít­hettünk, és az idén e téren ugyan­csak tovább akarunk lépni. Ha­sonló módon fejlődik tejtermelé­sünk is. Míg 1980-ban egy hektár­ra 617 liter tejet értékesítettünk, tavaly már 680-at, az idén pedig már 700 liter tej eladásával szá­molunk egy hektárra átvetítve. Hogy ezt a célt el is érjük, azt a fejősteheneink termelékenysége szavatolja; a tehenenkénti átlagos évi tejhozamot a tavalyi 3511 liter­ről az idén 3758 literre akarjuk növelni. A tehénállományt 500 da­rabbal növeljük, s így számuk eléri az 1100-at, miközben darabon­kénti és évenkénti 4000 literes tejhozammal számolunk. A hús­termelésben ugyanakkor folytató­dik az az irányvonal, hogy fejleszt­jük a marhahústemnelést. A szarvasmarha-tenyésztésre való szakosodásunkat elsősorban a siló- és szemes kukoricára épít­jük. És ezt a Kárpátontúli Terület kukoricatermesztői tapasztalatai­nak átvétele alapján tehetjük meg, hiszen a kukorica takarmányala­punkban az ütőkártya szerepét tölti be. Hektáronkénti hozamával ugyanis feltételeink között egyet­len más gabonaneművel sem ve­tekedhet. Ez abból is látható ha hektárhozamát összevetjük a bú­za és az árpa hektáronkénti hoza­mával 1980-ban például hektá­ronként átlagosan 4,37 tonna bú­zánk termett, árpából ugyanebben az esztendőben 3,69 tonnát taka­rítottunk be hektáronként és kuko­ricából 5,7 tonnát. Ugyanakkor azonban a kukoricaszár a határ­ban maradt, és nehezítette a ku­koricabetakarítást követő munká­kat. Tavaly búzából 3,64 tonnát, árpából 4,08 tonnát takarítottunk be hektáronként, miközben a ku­korica ugyanolyan kedvezőtlen időjárási feltételek között 380 hek­táron átlagosan 6,67 tonna szem­mel fizetett hektáronként. Ehhez a terméshozamhoz azonban hoz­zá kell adni az 5550 tonna kukori­casilót is, amelyet kukoricaszecs­kából készítettünk, répaszelet és lucerna hozzáadásával; ezt úgy tehettük meg, hogy 240 hektárról szovjet kombájnnal takaríthattuk be a kukoricatermést. A DE A 6765 kukoricafajta 81 hektáron hektá­ronként átlagosan 8,67 tonna sze­mes kukoricával fizetett; a KVS 190-es kukoricafajta 8,04 tonnát adott hektáronként - ezt 28 hektá­ron termesztették; az L65-ös ku­korica „csupán“ 7,4 tonnát adott; a leggyengébben a 48 hektáron termesztett LG9-es kukorica ter­mett - átlagos hektárhozama 5,67 tonna volt. Az idén a sűrű vetésű gabona jobban fizetett, búzából 4,1 tonnát, árpából 3,97 tonnát takarítottunk be hektáronként. És a kukorica? Már most bárkivel mernék fogadni, hogy a 370 hektáros vetésterüle­ten a nem öntözött területeken az átlagos hektárhozam nem lesz 8 tonnán ^luli. S mivel az egész termést szovjet kukoricakombáj­nokkal takaríthatjuk be, legalább 7000 tonna kiváló alapanyagot ka­punk siló készítéséhez. A nagy hektárhozamokat nem utolsósorban a Tmavai Kukorica­termesztő Kutatóintézetnek is kö­szönhetjük, amelynek dolgozói a helyszínen látnak el bennünket tanácsaikkal, segítenek megtalálni a feltételeink között legjobban fi­zető fajtákat és hibrideket. Sikere­ink alapját azonban mindenekelőtt az jelenti, hogy elsajátítottuk és kihasználjuk a szovjet kukoricater­mesztők tapasztalatait. A kárpá­tontúli kukoricatermesztők nem csupán tanácsaikkal segítettek, hanem technikával is. Úgy vélem, hogy a gabonater­mesztési programunkban kitűzött célok gyorsabb elérése érdekében az olyan mezőgazdasági vállala­tokban, mint a miénk is, ahol a szemes kukorica termesztése komplex módon gépesített - a bú- za- és árpatermesztés színvona­lán -, a takarmányozási célokra termesztett búza és árpa helyett fokozatosan és megfontoltan a nagyobb termőképességű kuko­ricát helyezhetnénk előnybe. Hi­szen nem csupán a mi tapasztala­taink bizonyítják, hogy az öntözet- len területeken mindig több terem, nem beszélve a kukorica­szárból készített silótakarmány je­lentőségéről. Persze, csak akkor, ha a kukoricának is megadják, amit kell. Ha szövetkezetünkben már minden feltétel adott lesz az iparszerű kukoricatermesztéshez, akkor szívesen növeljük a kukori­ca vetésterületét. S mivel többet terem, az állami alapokba is töb­bet szállíthatunk. Meggyőződé­sem, hogy ez határozottan elő­nyösebb lenne a társadalom és földművesszövetkezetünk számá­ra egyaránt. CSÁJI ISTVÁN, a csécsi Győzelmes Február Földművesszövetkezet elnöke ÚJ SZÓ 4 1982. IX. 1.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom