Új Szó, 1982. szeptember (35. évfolyam, 207-232. szám)

1982-09-30 / 232. szám, csütörtök

Központi motívum: az otthon A Magyar Területi Színház és Thália Színpada 1982/83-as műsortervéről Sok-sok irodalmi mű született már - a világ minden nyelvén amely ócsárolja vagy magasztalja, becsmérli vagy dicséri az otthont. Van, aki megtagadja, van, aki só­várogva gondol rá. Van, aki otthon érzi magát benne, van, aki csak tőle távol érzi magát otthon. Hány ember él úgy, hogy nem is tudatosítja: otthon van; s hány em­ber él otthontalanul, miközben úgy érzi: mindenütt otthon van... E párhuzamokat és ellentéteket még sokáig lehetne sorjázni... De vajon mit is értünk ez alatt a foga­lom alatt? Van, aki a lakását, más a falut vagy a várost nevezi annak. Van, aki azt a tájat mondja otthonának, amelyet a szemével befog. A leg­több ember egyenlőségjelet tesz a haza és az otthon fogalmak közé... De meddig terjed a haza fogalma? Fábry Zoltán így mond­ta: ,,Hazánk Európa“. Váci Mihály ,,Mindenütt otthon“ érezte magát, s ma, a világméretű - közös - gondok közepette egyre gyak­rabban így fogalmazunk: ottho­nunk a Föld. De már ez is szűknek bizonyul, nem csoda hát, hogy a költő, Juhász Ferenc, az ember már nem is titkolja: ő már „A mindenség szerelmese“... A Magyar Területi Színház és Thália Színpada 1982/83-as já­tékterve monotematikusnak mondható, mert központi motívu­ma az „otthon" köré szövődik. Ezt a fogalmat azonban két ellenpó­lusból igyekszik megközelíteni. Az egyik pólus a Váci-féle „mindenütt otthon “ bizonysága, a másik Rad­nóti Miklós ,,ö, megvan-e még az az otthon?“ kételye. Tóth László Az áldozat című drámájának ősbemutatójával új (fiatal) szlovákiai magyar szerzőt avat színházunk. A Kőműves Ke- lemen-ballada parafrázisa időtlen­ségénél fogva is időszerű gondo­latokat közvetít számunkra- a szerző jóvoltából. Az előadást- melynek október 14-én Kassán (Košice) lesz a bemutatója - Gá­gyor Péter rendezi. A szovjet drámairodalom feszti­válja keretében mutatjuk be az azerbajdzsáni Rusztam Ibragim­bekov Homokon épülő ház című drámáját október 22-én Komá­romban (Komárno). A csehszlová­kiai bemutató előadás vendégren- dezője Jurij Petrovics Kiszeljov nemzeti művész, a szaratovi Gyermek- és Ifjúsági Színház fő­rendezője. Ján Solovič nemzeti művész S. O. S. című vígjátékának akár a fentebb idézett Radnóti-verstö- redék is lehetne a címe. A bemu­tatóra fiatal rendezőnk, Dana Ka­pitáňová készíti elő e „titokzatos játék“-ot. A premiert december 3- án Komáromban tartjuk. Henrik Ibsen Nóra című szín­müvét vizsgarendezéséül válasz­totta az eddig színészként ismert Horváth Lajos, aki jövőre fejezi be tanulmányait a prágai Művészeti Főiskola rendezői szakán. A pro­dukcióval azt kívánja érzékeltetni, hogy ahol a test otthonra talál, ott a lélek gyakorta otthontalan ma­rad. A bemutatót Kassán tartjuk, december 16-án. A hazaszeretet és a hazaárulás bonyolult fogalomkörét boncolgat­ja Török Tamás történelmi drámá­ja, amelyet Jókai Mór Szeretve mind a vérpadig című regénye alapján írt. A csehszlovákiai be­mutató előadásra Komáromban kerül sor 1983. január 28-án, a Magyar Területi Színház fennál­lásának 30. évfordulója alkalmá­val. Az inszcenáció rendezője Konrád József érdemes művész. Andrej Nemlaha Pityuka című vígjátékának magyar nyelvű ősbe­mutatóját Kassán tartjuk 1983. március 10-én. Rendezője Dana Kapitáňová lesz. A játék egy törte­tő kispolgári család életébe nyújt „önismereti bepillantást". Blanka Jirásková Zűrzavar cí­mű vígjátékát a cseh színház éve alkalmából visszük színre. A szlo­vákiai és egyben magyar nyelvű ősbemutatóról már a mű címe is elegendő tájékoztatást nyújt. A té­ma ezúttal is az otthon, s a rende­ző Takáts Ernőd. A premierre Ko­máromban kerül sor, 1983. márci­us 25-én. Csokonai Vitéz Mihály neve éppúgy Komáromot juttatja eszünkbe, mint a Jókaié. Az öz­vegy Karnyóné csehszlovákiai be­mutató előadása - a Jókai-darab- bal ellenkezően - Kassán lesz, 1983. május 5-én. Ezzel a zenés bohózattal szeretnénk fellépni a gombaszögi országos kulturális ünnepségen is. A szlovákiai magyar gyermek­közönségnek Kmeczkó Mihály írt egy zenés játékot, Harc a kutyafe- jűekkel címmel. A cselekmény a tatárjárás idején játszódik. Az ősbemutatóra Komáromban kerül sor 1983. június 10-én. Az otthon témáját boncolgató jubileumi játéktervünket elsősor­ban hazai anyagból állítottuk össze. Szerepel benne két szlová­kiai magyar, két szlovák és egy cseh szerző műve. Nem véletlenül nyitjuk és zárjuk az évadot szlová­kiai magyar alkotók színjátékai­val. K. M. Antik hagyomány a cseh művészetben Az ókori görög és római kultúra hatása hosszú évszázadok óta érezhető az egyes nemzeti kultú­rákban, így a cseh kultúrában is, annak ellenére, hogy Csehország a történelem folyamán nem került közvetlen kapcsolatba Görögor­szággal és Rómával, földrajzilag is távol feküdt az antik civilizáció e központjaitól, és Csehország te­rületét a római kolonizáció sem érintette közvetlenül. Vagyis az antik hatás közvetve érvényesült a cseh kultúrában. Hogy az egyes korokban miként változott az antik kultúra iránti ér­deklődés mértéke, mely vonásai kerültek előtérbe, arról az Antik hagyomány a cseh művészetben című kiállítás ad képet. A kiállítást a prágai Nemzeti Galéria a Cseh­szlovák Tudományos Akadémia görög, római és latin kabinetjével Közösen állította össze a prágai Királyi nyaralóban. Az összesen csaknem két és fél száz plasztikát, festményt, értékes miniatúrákkal díszített kéziratot, amforát ,a ki­állítók mintegy negyven hazai és több külföldi (például Drezdai Álla­mi Galéria, Budapesti Városi Mú^ zeum) intézményből gyűjtötték egybe. A tárlat magába foglalja azokat az antik emlékeket, melyek keletkezésük után kerültek Cseh­ország területére, valamint az an­tik hagyományok nyomán keletke­zett cseh alkotásokat. A tárlaton többek között az i. e. 3-2. századból származó terra­kotta női szobortöredékeket te­kinthetünk meg. Nagy értékű a medúzafejet ábrázoló drágakő­metszet Nagy Konstantin idejéből. E metszet később a karlštejni Szent Katalin kápolnát díszítette. A középkorban antik emlékek hadizsákmányként, állami és egy­házi tisztségviselők ajándékaiként jutottak el Csehország területére. Gyakran módosítottak ezeken, az ősegyházhoz kötődés érzékelteté­sére. IV. Károly már tudatosan gyűj­tötte a régi kultúrák emlékeit, erről tanúskodnak a korából fennma­radt gazdagon díszített kéziratok - biblia, csillagászati atlasz. A mű­vészeteket pártoló XI Rudolf szin­tén nagy érdeklődést tanúsított az antik világ iránt. A 16. és 17. század fordulóján neki volt a leg­nagyobb gyűjteménye az Alpoktól északra. Ez természetesen hatott az udvarban tevékenykedő művé­szek alkotásaira, amint azt Josef Heintz, Bartolomej Spragner, Hans von Aachen kiállított rajzai és festményei is igazolják. A barokk korban az antik míto­szok iránt nagy az érdeklődés; az antik motívumokat a barokknak megfelelő formákban alkalmaz­zák. A barokk megfelelő módosí­tásban magáévá teszi az antik kultúra pátoszát, alkalmazza moz­gásmotívumait, amit Václav Hollar metszetein, Karel Škréta és Petr Brandi festményein, rajzain is megfigyelhetünk. A 19. században az antik ha­gyomány a felvilágosodás és a klasszicizmus szelleméhez, a nemzeti újjászületés programjá­hoz közel álló formákban jelentke­zik, például Mikoláš Aleš és Josef Václav Myslbek alkotásaiban. Míg a múlt században az antik forma­világ kerül az érdeklődés közép­pontjába, addig a huszadik szá­zadban már az antik hagyomá­nyok által hordozott eszmei tar­talmak. Erről František Kupka, Max Švabinský, František Muzika, Jan Zrzavý képei győznek meg ben­nünket. A tárlat egyúttal végigkíséri a lá­togatót a cseh művészet ezeréves történetén, érzékeltetve azokat az eszmei-művészeti értékeket, me­lyeket fejlődése során magába ol­vasztott az antik hagyományokból Nem utánzásról van szó; az antik kultúra minden korban a honi ha­gyományok szellemében, a honi kultúra szűrőjén át olvadtak be a cseh kultúrába. A kiállítást októ­ber végéig tekinthetik meg az ér­deklődők. MOLNÁR ANGÉLA Részlet a MATESZ Thália Színpadán bemutatott darabból, amelynek díszletét és jelmezeit Platzner Tibor tervezte. (Bodnár Géza felvétele) Díszletek, jelmezek Kiállítás a Művészetek Házában Közel egy hónapig látható a bratislavai Művészetek Házában az a kiállítás, amelyen a színház, a film és televízió díszlet- illetve jelmeztervezői mutatják be az utóbbi két-három év legszebb al­kotásait. A Szlovákiai Képzőmű­vészek Szövetségének kiállítása ennek ellenére egyértelműen színpad- és színházcentrikus. Nem azért, mintha a film és a tele­vízió díszletei közül kevesebbet láthatna a látogató. E két önálló művészet térszervezési törekvé­sei közül azokat láthatjuk, ame­lyek a hagyományosabb (a szín­házi térből eredeztethető) filmes és televíziós tereket mutatják be. Pedig köztudott, hogy a viszony­lag fiatal művészetek technikai be­rendezései lehetőséget adnak a díszlettervezőnek, hogy kilépjen a színház sajátosságait hordozó keretekből. Kár, hogy az ilyen (kétségtelen, hogy kísérleti) törek­vésekből egyet sem láthatunk. Ar­ra is csak egy-egy fénykép utal, hogy a technikai eszközökkel megalkotott film- és televíziós ké­pen hogyan jelentek meg a maket­teken bemutatott terek. A másik oldalon a színház já­téktereinek konvencióit sok dísz­lettervező a rendezés ilyen irányú igényei szerint megpróbálja le­rombolni. Bár még mindig sok a barokk színház három oldalról zárt színpadi terébe tervezett díszlet, a díszlettervezők nagyré­sze a rendezők elképzeléseihez azonban egyre gyakrabban nem hagyományos módon nyúl. Vagyis nem keretet szolgáltat a játékhoz, hanem a játék szerves részeként kiszélesíti azt, lehetőséget adva egy újabb rendezői ihlet, elgondo­lás megszületéséhez. Ezért oly gyakori az a színházi jelenség is, hogy a díszlettervező „megál­modta" térben nem eleven a játék (a színház), vagyis számos lehe­tőség kihasználatlanul marad. Mindez azért, mert a megteremtett színpadi tér tökéletesebb volt, mint a rendezés. A fentiekben vá­zolt esetleges „konvenció-rombo­lás" függvénye annak, milyen színpad áll az adott színház ren­delkezésére (változtathatatlan, alakváltoztató, vagy speciális tér). Ebből kiindulva a kiállításon be­mutatott tervek közül abszolút megformálásában egyik sem lehet jobb vagy rosszabb. Csak a ren­dezés, a dráma gondolati tartal­mainak, a színészek játékának is­meretében lehetne róluk érdemi véleményt mondani. Csupán konstatálni szabad a fentiekben leírt néhány dolgot anélkül, hogy „ítéletet hirdetnénk". Szlovákia színházainak legne­vesebb díszlet- és jelmeztervezői mutatkoztak be ezen á kiállításon. Ladislav Vychodil nemzeti művész mellett, akit nemzetközi viszony­latban is a hazai szcénográfusok iskola-teremtőjének tartanak, már ott vannak a tanítványok, a köve­tők. Többek között Jozef Cillner, Milan Ferenčík, Magda Polónyio- vá. örömünk telik abban, hogy Platzner Tibor tervét is láthatjuk, amelyet a MATESZ Thália Szín­padán bemutatott Csendesek a hajnalok című Vasziljev-darab- hoz készített. A kiállítás rendezőinek megha­tározó szempontja volt a színházi, a filmes és a televíziós siker. így többségükben olyan díszletek, jel­mezek kerültek a tablókra és a tár­lókba, amelyek a három önálló dramatikus művészeti ág utóbbi időben született legjobb alkotásai­nak szerves részei voltak. DUSZA ISTVÁN Trójaiak a Sajó mentén Egyedülálló dokumentumokat tártak fel Szenzációs leletekkel gazdago­dott a Rimaszombati (Rimavská Sobota) Gömöri Múzeum régé­szeti anyaga. A Méhi (Vőelince) határában végzett kisebb mentő­ásatás során sikerült feltárni egy rézkori, az ún. péceli műveltség­hez tartozó földbe mélyített házat és egy, ugyancsak vele egykorú hamvasztásos sírt. A ház a dél­nyugati oldalán félkörívü apszis­ban végződik. Ennek közvetlen közelében került elő az a sír, ameiy anyagával egyedül áll az egész Kárpát-medencében. A le­letkörülményeket figyelembe véve a ház és a sír együvétartozása valószínűnek látszik. A sír össze­sen 9 edényt és egy plasztikát tartalmazott. Kiemelkedő szépsé­gű és fontosságú az 20,7 cm ma­gas antropomorf (emberformájú) edény, amely bizonyára kultikus funkciót töltött be. Az emberi alak­hoz való hasonlatosságot az edény lapos, ovális keresztmet­szete mellett a két oldalt ún. áldás­osztó pózban felemelt kezek csonkjai, valamint a szem és orr plasztikus ábrázolása is hangsú­lyozza. A mellek ábrázolása elá­rulja, hogy az edény női személyt jelképez. Az edény pereme fölött megtalálható a fejdísz ábrázolása is, a bekarcolt függőleges vonalak talán a hajat jelölhetik. Feltételez­hető, hogy jelen esetben istennő ábrázolásával állunk szemben, aki holtukban is védelmezte a reá bí­zottakat és kiterjesztett kezével óvta őket minden ártó hatalomtól. Nem kevésbé érdekes az a 9 cm magas plasztika sem, amelyen ugyancsak megtaláljuk az arc és mellek plasztikus ábrázolását. Itt is jelölve van a fejdísz, amely lényegében azonos a fentebb is­mertetettekkel. A két enyhén meg­hajtó vízszintes sorban elhelyezett pontok az egykori fejdísz tartozé­kai lehettek, a függőleges vonalak pedig itt is a hajat jelölhetik. Te­kintve a plasztika és az említett edény közti nagyfokú hasonlósá­got, nem kizárt, hogy a plasztika is az istennőt ábrázolja. E két leleten kívül előkerült a sírból 6 antropomorf urna is, amelyek az elhamvasztottak égett csontmaradványait tartalmazták. Sajnos, az urnák még nincsenek restaurálva. Egy urna kivételével mindegyik az istennőt ábrázoló kultikus edényt utánozza formai­lag. Az arc ezekről hiányzik. Meg­van viszont azon az egyetlen ur­nán, amely formailag is eltér a töb­bitől. Az urnák eredeti magassága kb. 40 cm körül mozog. A lelet­anyagot kiegészíti még egy kisebb csonka kúp formájú edényke. A Méhiben előkerült urnák pár­huzamai a Kárpát-medencében mindössze egyetlen helyen, a tőle alig tizenvalahány kilométer távolságban levő Centerben fordu I- tak elő. Ezek is hamvasztásos sírokból származnak. A most feltárt sír gazdagságát sejteti, hogy míg Centerben 2 sírból 4 antropomorf urna ismeretes, addig itt egyetlen sírban 6 ilyen urna volt. Az isten­nőt ábrázoló kultikus edény és plasztika, valamint a fentebb emlí­tett csonka kúp formájú edény csak tovább növeli a sír jelentő­ségét. Az antropomorf urnák előzmé­nyei tőlünk távol, az egykori Trója városának kora bronzkori rétegei­ben találhatók. Ott azonban nem sírokból kerülnek elő, hanem mint az egykori élet tartozékai, a házak­ból. Kultikus szerepüket azonban ott sem lehet elvitatni. A Méhiben és Centerben előke­rült edények helyi készítmények, de bizonyosan a trójai előképek után készítették őket. Az a nép­csoport, amely ezeket használta, szoros kapcsolatban kellett, hogy legyen a trójaiakkal. Az sem kizárt, hogy a trójai menekültek egy cso­portja eljutott egészen a Sajó völ­gyébe. Ez annál inkább is lehetsé­ges, mivel a péceli műveltség, de az egész közép-európai rézkor égei-anatóliai kapcsolatai számot­tevőek voltak már az. előző évszá­zadokban is. A trójaiaknak tehát lehettek információik az itteni vi­szonyokról. A menekülésre az a nagy támadás adhatott okot, amely i. e. 1900 körül teljesen elpusztította Tróját és vele együtt az egész anatóliai kora bronz kori műveltséget. A méhi leletek feldolgozása hosszabb időt vesz igénybe. Annvi már most is elmondható, hogy egyedülálló dokumentumai Trója és a Kárpát-medence mintegy 4 ezer évvel ezelőtti kapcsolatá­nak. B. KOVÁCS ISTVÁN ÚJ SZÓ 6 1982. IX. 30.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom