Új Szó, 1982. szeptember (35. évfolyam, 207-232. szám)

1982-09-29 / 231. szám, szerda

ÚJ szú 3 1982. IX. 29 o Általános vita az ENSZ-közgyűlés XXXVII. ülésszakán Az enyhülési politika ellenségei a jelenlegi erőviszonyok aláásására törekednek A lengyel külügyminiszter felszólalása • Andrej Gromiko tárgyalásai (ČSTK) - Mint már hírt adtunk róla, az ENSZ-közgyűlés XXXVII. ülésszakán hétfőn kezdődött meg az általános vita. Aznap este szó­lalt fel a lengyel küldöttség vezető­je, Stefan Olszowski külügymi­niszter. Hangsúlyozta: Lengyel- országban azért került sor a szük­ségállapot bevezetésére, hogy megakadályozzák a polgárhábo­rút, s megteremtsék az ország szuverenitása és függetlensége megőrzésének a feltételeit. Tehát a szükségállapotra nemcsak Len­gyelország érdekében, hanem az egész európai biztonság érdeké­ben került sor. A lengyelországi események veszélyes alakulása katasztrofális következményekkel járhatna, főleg akkor, amikor az enyhülési politika ellenségei a je­lenlegi erőviszonyok aláásására törekednek. A lengyel külügyminiszter rá- mutatot, hogy az elmúlt hónapok igazolták a rendkívüli állapot be­vezetéséről szóló döntés helyes­ségét, megakadályozták az állam és a gazdaság bomlasztásának folyamatát és a lengyel válság internacionalizálását célzó veszé­lyes irányvonalat. A továbbiakban Olszowski elmondta, lehetőség van a jelenlegi korlátozások meg­szüntetésére, s a lengyel vezetés készen áll a nemzeti dialógus foly­tatására. Kiemelte, hogy egyes nyugati kormányok, főleg az ame­rikai kormány, valamint az imperi­alista propagandaközpontok arra használják ki a jelenlegi lengyel fejlődést, hogy dühödt lengyelelle­Az izraeliek fosztogatnak Nyugat-Bejrútban A Begin-kormány engedményre kényszerült (ČSTK) - Az izraeli hadsereg továbbra is figyelmen kívül hagyja az ENSZ Biztonsági Tanácsának minden arra vonatkozó határoza­tát, hogy azonnal és feltétel nélkül távozzon Bejrútból, sőt az agresz- szor továbbra is ellenőrzése alatt tartja Nyugat-Bejrút legfontosabb pontjait. Az izraeli inváziós egysé­gek elsősorban a bejrúti kikötő és a nemzetközi repülőtér kör­nyékéről nem hajlandók távozni. Az izraeli katonai főparancsnok­ság ezzel kapcsolatban bejelen­tette, hogy továbbra is ellenőrzi a repülőgépek fel- és leszállását. A libanoni főváros nyugati ré­szének déli területein az izraeli tankok és páncélos jármüvek kö­rülzárták a palesztin menekülttá­borokat, és a helyi lakosokat aka­dályozzák a barbár izraeli bomba­támadások következtében romba dőlt lakóházak helyreállításában. Szabra és Satila menekülttábo­rokban önkéntesek csoportjai tovább folytatják az egy héttel ezelőtt lezajlott tömegmészárlás áldozatai - palesztin gyermekek, nők és idős emberek - holttestei­nek a felkutatását és kiszabadítá­sát a romok alól. Nyugat-Bejrútból autó-karavá- nok tartanak az izraeli határ felé lopott és lefoglalt élelmiszer-szál­lítmányaikkal, valamint olyan árukkal és fegyverekkel, melyeket a Nyugat-Bejrútból távozni kény­szerült palesztin harcosok hagytak a libanoni hadsereg raktáraiban. Az AP hírügynökség szerint az izraeliek tevékenysége leginkább fosztogató bandákéhoz hasonlít­ható. Az izraeli katonák nemcsak a hivatalokat, üzleteket, raktárakat rabolják ki, hanem magánlakáso­kat is. Minden mozgathatót ma­gukkal visznek, még gyermekjáté­kokat, edényeket is. A Bekaa-völgyben is tovább tart a feszültség, itt az izraeli egysé- . gek több összetűzést provokáltak ki. A WAFA palesztin hírügynök­ség jelentése szerint az egyik ak­ció során megölték Szaad Szai* dot, az ismert palesztin vezetőt, a PFSZ hadműveleteinek irányí­tóját. Bejrútban tegnap megtartotta első ülését a palesztin menekültek körében végrehajtott tömegmé­szárlás körülményeit kivizsgáló katonai bizottság, melynek élén a libanoni katonai főállamügyész áll. A közvélemény nyomására vé­gül is az izraeli kormány szintén egy hasonló bizottság létrehozá­sára kényszerült. A jelek szerint azonban a bizottságnak nem szánnak Izraelben fontosabb sze­repet. Ezt támasztották alá Samir külügyminiszter szavai is, aki kije­lentette, hogy mindaz, amire fényt derítenek, eltörpül az „Izrael ellen folyó rágalomkampány“ mellett. nes kampányt indítanak, s egyol­dalúan értékelik a jelenlegi helyze­tet. Lengyelország a meg nem engedhető beavatkozások cél­pontjává vált. Az Észak-atlanti Szövetség bi­zonyos körei szándékosan akadá­lyokat gördítenek a lengyel gazda­ság elé, ellenséges és irreális ál­láspontot foglalnak el Lengyel- országgal szemben. Fenyegetőz­nek és „tanácsokat“ osztogatnak, miközben megfeledkeznek arról, hogy Lengyelország nem része az Észak-atlanti Szövetségnek, ha­nem a szocialista közösség elvá­laszthatatlan és szuverén tagja. Ez a közösség a jelenlegi nehéz időszakban is minden támogatást megad Lengyelországnak. Ugyancsak hétfőn szólalt fel Ja­vier Arias Stella perui külügymi­niszter, aki támogatta Argentína álláspontját a Malvin-szigetek kér­désében s kijelentette, Peru egyet­ért azzal, hogy Argentína és Nagy-Britannia tárgyalásokat foly­tasson. Allan MacEachen kanadai kül­ügyminiszter felszólalásában hangsúlyozta, hogy kormánya tel­jes mértékben támogatja Libanon szuverenitását, függetlenségét és területi egységét, valamint a BT azon határozatait, amelyek az iz­raeli csapatok kivonására szólíta­nak fel. + + ♦ Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter hétfőn New Yorkban találkozott Willibald Pahr osztrák külügyminiszterrel A nemzetközi helyzet áttekintésekor hangsú­lyozták, minden államnak még na­gyobb igyekezetei kell kifejtenie napjaink legfontosabb feladatának teljesítése, a béke és a nemzetkö­zi biztonság megszilárdítása érde­kében. Megkülönböztetett figyel­met szenteltek az európai feszült­ségenyhülés és a leszerelés kér­déseinek. A szovjet külügyminiszter tár­gyalt spanyol kollégájával, Jósé Pedro Pérez Llorcával is, akivel a nemzetközi kérdések mellett át­tekintették a szovjet-spanyol kap­csolatokat is. Gromiko kifejezte azt a reményét, hogy Spanyolor­szág aktívan hozzájárult a madridi találkozó sikeres befejezéséhez. LIBANON Amikor az 1978-as Libanon elleni invázió után Tel Aviv méltóztatta kivonni csapatait északi szomszédja területéről, a szélsőjobboldali szeparatista Haddad őrnagynak ajándékoz­ta azt a 10-15 kilométer szé­les, 50-60 kilométer hosszú területet, amely a Földközi- tengertől a Hermon hegység lábáig húzódik az izraeli-liba­noni határ északi oldalán. De nemcsak területet adott Had­dadnak, hanem 50 páncélozott járművet és több tüzérségi lö- veget a hozzávaló lőszerrel együtt - a kezdeti időkre. Rá­adásként pedig azt az ígéretet, hogy segítségére siet a hatá­ron át, ha erre szükség lesz. Mi szükséges és mi nem - ezt Begin és társai mindig is másképpen látták, mint az egyszerű halandók többsége. Az időközben, 1979 áprilisá­ban - hol másutt, ha nem egy izraeli városban - Haddad által független állammá kikiáltott enklávé hadserege (értsd: jobboldali milicisták és nem­zetközi hírnévnek örvendő, nagy múltú volt idegenlégiósok és zsoldosok gyülekezete) számolatlanul kapta a fegyver­zetet Izraeltől. Tel Avivban úgy vélték ez - szükséges. Épp ügy mint a dél-libanoniak terro­rizálása, támadások a paleszti­nok ellen, az izraeli portyázá­sok előkészítése, az ENSZ- katonák tevékenységének akadályozása vagy a libanoni jobboldali körökben (és az iz­raeliekben nem különben) szinte népi játéknak számító céllövészet gyakorlása, ami­hez az UNIFIL-katonák ée védtelen polgári személyek szolgáltak célpontul. Ehhez pedig fegyverekre és muníció­ra van szükség, hát kaptak is eleget ebből a fogyó áruból. S nehogy valaki a körmükre koppinthasson, csak addig Haddelhaddfad) merészkedtek, ameddig a ha­táron beásott izraeli nehéztü­zérség lőtávolsága terjed. Ugyanezen okokból nem ter­jesztették ki miniállamuk terü­letét sem. Meglepő szerénysé­get tanúsítva nyilván úgy böl- cselkedtek, hogy a kis báb­állam is állam, s ha már Izrael létrehozta, hát vigyázzon rá, nekik egyéb dolguk is van. Merthogy ez a szabadnák és államnak mondott valami tel­jességben izraeli kreáció, ah­hoz sohasem fért kétség. Volt egy időszak, amikor Haddad és állama kicsit háttér­be szorult. Tette amit paran­csoltak neki, de elvesztette előkelő helyét a közel-keleti híradásokban. Mások gaztettei kerültek előtérbe. A júniusban kezdődött, s máig tartó izraeli agresszió hathatós előkészíté­sének köszönhetően Hadda- dék ismét felverekedték magu­kat az elsőoldalas hírek közé.. Sáron „fiúi“ hídfőként hasz­nálták a mini-Libanont, s a de­zertálásért körözött őrnagy mindenre kész fegyveresei mindent meg is tettek, nehogy csorba essék hírükön. Büszke is volt Begin védencére, és hálája jeléül neki ajándékozta a középkori kereszteslovagok Beaufort nevű erődjét. A rész­ben romos erőd addig sem élte a műemlékeknek kijáró békés életet, katonák lakták: a pa­lesztinok megerősített állásául szolgált. De ezek az új lakók? A bibliai tájakon voltak már csodák. Az is csodának szá­mít, hogy az ősi falak új lakóik láttán felháborodásukban nem omoltak össze. S mindez csak szerény elő­játéka volt annak a gaztettnek, amit Haddad milicistái - termé­szetesen ezúttal is hathatós izraeli támogatással-a két nyu­gat-bejrúti menekülttáborban elkövettek. Talán még köze­lebb kerülnénk az igazsághoz, ha azt mondanánk, hogy amit tettek, izraeli utasításra tették. Az, hogy a Begin kormány most mossa kezeit és igyek­szik elhitetni a világgal, hogy semmiről sem tudott - ócska kis trükk. Ezt már ismerjük. De hát miért is próbálna máskép­pen reagálni védencei garáz­dálkodásaira, gaztetteire, mint ahogyan azt az ő pártfogója, Washington teszi. Az egyenlet rém(esen) egyszerű: Tel Aviv úgy viszonyul Haddadékhoz, ahogyan Washington Tel Aviv- hoz. Világos, nemde? GÖRFÖL ZSUZSA Bécsi kilátások Ismét benépesült a bécsi Hof­burg tárgyalóterme: megnyílt a kö­zép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről folyó tárgyalássorozat 28. fordulója. Az immár kilenc éve folyó megbeszé­léseken a szocialista országok küldöttségei közel huszonöt kompromisszumos javaslatot ter­jesztettek be annak érdekében, hogy lényegesen csökkenjen a közép-európai katonai szemben­állás mértéke. A nyugat azonban e javaslatok érdemi megválaszo­lása helyett mindeddig időhúzó, halogató taktikát folytat, a NATO- országok katonai erejének egyol­dalú növelésére törekszik. Az elő­ző, 27. forduló végén beterjesztett NATO-tervezetből világosan kitű­nik: céljuk nem a megegyezés, hanem irreális és egyoldalú en­gedmények követelésével a szo­cialista országoktól meg akarják bontani a térségre jellemző meg­közelítő erőegyensúlyt s ezáltal veszélyeztetnék a szocialista poli- tikai-védelmi közösség bizton­ságát. Most, a bécsi tárgyalások újra­kezdésekor jogos a kérdés, milye­nek a kilátások, van-e remény a továbblépésre, az egyenlő és kölcsönös biztonság alapján kompromisszumos megállapodás elérésére? Gyors és látványos eredmény nemigen várható, hisz az említett NATO-javaslatok a nyugati magatartás megkemé- nyedéséről tanúskodnak, s több tekintetben visszalépést jelente- i nek a korábbi időszakhoz képest. Ebből világosan kitűnik az is, hogy a bécsi tárgyalásokon képviselt NATO-irányvonal az észak-atlanti tömb általános taktikájának, a Varsói Szerződés tagállamaival szembeni erőfölény megszerzé­sére irányuló törekvésnek a része. Már a mostani forduló első plená­ris ülésén elhangzott nyugati ál­lásfoglalás is azt igazolja, a két tárgyalási menet közötti időszak­ban az álláspontok inkább távo­lodtak egymástól, mintsem köze­ledtek volna. Újra és újra az úgynevezett lét­számvitára terelik a tárgyalásokat - s ezzel is hátráltatják az érdemi megegyezést - a nyugati partne­rek nem fogadják el a Varsói Szer­ződés Szervezetének saját had­erejéről beterjesztett hiteles adato­kat. Ugyanakkor a szocialista or­szágok az idén február 18-án be­nyújtott egyezménytervezete messzemenően figyelembe vette a NATO-országok álláspontjának lényeges elemeit, és tekintettel volt az úgynevezett számyorszá- gok biztonsági szempontjaira is. Ez a tervezet az összes korábbi szocialista javaslat lényegét ma­gában foglalta, amelyek közül - jelentőségét tekintve - ki­emelkedik az az indítvány, hogy a tárgyalásokon közvetlenül részt vevő országok a megbeszélések időtartama alatt ne növeljék had­erőik létszámát. A NATO viszont az úgynevezett földrajzi tényezőre való hivatkozással aránytalanul nagy csökkentést vár a Szovjet­uniótól, a maga részéről pedig szeretné elkerülni éppen azt, ami a tárgyalások célja: a fegyverzet­csökkentést. A bécsi tárgyalások szempont­jából is lényeges volna - amint ezt Emil Keblúšek, hazánk képviselő­je hangsúlyozta - a Szovjetunió azon legutóbbi indítványának a megvalósítása, hogy a Varsói Szerződés, valamint a NATO ve­zetői nyilatkozatban rögzítsék: nem terjesztik ki tevékenységüket Afrikára, Latin-Amerikára és az In­diai-óceán térségére. A Leonyid Brezsnyev által ismertetett javas­lat nagymértékben hozzájárulna a nemzetközi feszültség csökken­téséhez, és a népek közötti biza­lom erősítéséhez. Egyfelől tehát a szocialista or­szágok kezdeményező, messze­menően kompromisszumos indít­ványaikkal a bécsi tárgyalások légkörének megjavítására töre­kednek, hogy megszűnjék az egy- helybentopogás és végre rátér­hessenek a kölcsönösen elfogad­ható első megállapodás érdemi kidolgozására, másfelől a Nyugat nem hajlandó változtatni korábbi álláspontján. A kilátások így ennek a tárgyalási fordulónak az elején sem biztatóak, nem igen van jele annak, hogy belátható időn belül sikerül előbbre lépni. A békesze- rető európai közvélemény azon­ban bízik abban, hogy végül is siker koronázza a szocialista or­szágok kitartó és kezdeményező erőfeszítéseit arra, hogy meg­egyezésre jussanak partnereikkel, kölcsönösen elfogadható megol­dást találjanak. PROTICS JOLÁN Nicaraguai tiltakozás (ČSTK) - Javier Chamorro, Ni­caragua állandó ENSZ-képviselő- je kormánya nevében erélyesen tiltakozott az ellenforradalmi ban­dák Nicaragua-ellenes provoká­ciói miatt. A Biztonsági Tanácshoz benyújtott levélben közük, hogy BOLÍVIA A junta átadja a hatalmat (ČSTK) - Guido Vildoso elnök vezetésével hétfőn este ülést tar­tott Bolíviában a katonai kormány, melyen döntést hoztak arról, hogy a junta október elsején átadja a hatalmat az 1980-ban megtartott választásokon megválasztott Nemzeti Kongresszusnak. A Nemzeti Kongresszus viszont október 10-én megválasztja az or­szág új elnökét, aki polgári kor­mány élén fog állni. Minden jel arra mutat, hogy Hernán Siles Zuazo lesz Bolívia új elnöke, aki a Demokratikus és Népi Egység­front jelöltjeként a két évvel ezelőt­ti választások alkalmával megkap­ta a szavazatok többségét. Salvadori partizánakciók (ČSTK) - A Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front par­tizáncsapatai Aguilares városban (33 km-re a salvadori fővárostól) megtámadták a katonai parancs­nokság épületét. A kormánykato­náknak emberéletben 'ŕs anyagi­akban egyaránt jelentős károkat" okoztak nagy mennyiségű fegyvert is zsákmányoltak, San Ramon városkában pedig a hazafiak be­kerítették az egyik katonai különít­ményt. Heves harcok folynak Usulután tartományban is a par­tizánok és a katonaság között. szeptember 22-én hondurasi terü­letről fegyveres banditák hatoltak be Nicaraguába. Megölték a nica­raguai mezőgazdasági miniszté­rium két munkatársát, öt személyt pedig megsebesítettek. Az inci­densre Nueva Segovia tartomány San Nicolas nevű kisvárosában került sor. A hivatalos dokumen­tumként benyújtott levél leszögezi, hogy ezek a gaztettek nemcsak Nicaragua, hanem egész Közép- Amerika békéjét veszélyeztetik., A provokációért teljes mértékben a hondurasi kormányt terheli a fe­lelősség, amely nemzetközi köte­lezettségeivel ellentétben támo­gatja a terrorista csoportokat. A ni­caraguai kormány ismét hangsú­lyozta: szüség van a Honduras- szal folytatott tárgyalások felújítá­sára, hogy rendezhessék a vitás kérdéseket. Titok (ČSTK) - Ronald Reagan, az Egyesült Államok elnöke aláírta a Központi Hírszerző Szolgálat (CIA) és további kémszervezetek jövő pénzügyi évre szóló költség- vetésének törvénytervezetét. A tit­kosszolgálatok tevékenységére fordított összeg nagyságát nem hozták nyilvánosságra, az elnök a törvényjavaslat aláírásakor mind­össze annyit mondott, hogy je­lentősen növelték a kémszerveze­tek költségvetését. Thaiföldi provokációk (ČSTK) - Az SPK kambodzsai hír- ügynökség tegnap közölte, hogy szep­tember 17-e és 23-a között a thaiföldi légierő többször megsértette a Kam­bodzsai Népköztársaság légterét, a thaiföldi hadihajók pedig többször behatoltak Kambodzsa felségvizeire. Ugyanezen idő alatt a thaiföldi tüzér­ség gránátokkal lőtte Battambang, Si- emreap és Preahvihear kambodzsai tartományok határ menti területeit.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom