Új Szó, 1982. augusztus (35. évfolyam, 181-206. szám)

1982-08-10 / 188. szám, kedd

DJ szú 5 1982. VIII. 10. Következetesen érvényesítik a szocialista érdemszerűség elvét VIII. Cikksorozat a bratislavai Pravda szerkesztői munkacsoportjának moszkvai, kalugai, rosztovi, Ivovi és uzsgorodi riportútjáról Sok lehetőség van a takarékoskodásra Gépjavítás a komplex intézkedések szellemében A szovjet vállalatoknál és üze­mekben a brigádrendszerű munka szervezést és a munka végső eredményeitől függő javadalma­zást főleg az jellemzi, hogy a sza­bályok röviden és érthetően van­nak megfogalmazva, s a terv- és a pénzügyi fegyelem következetes megtartása mellett sokféle mód­szert tesznek lehetővé az anyagi érdekeltség érvényesítésében. Nem az a lényeges, hogy ezeket a módszereket hogyan nevezik, s hogy milyen százalékarányok­ban osztják el a kereseteket, ha­nem az, hogy a brigádban minden munkás ismeri saját mennyiségi és minőségi feladatait, teljesítésük határidejét, s azt is, hogy a bri­gádban érvényesülő elosztási rendszer alapján mit kap e felada­tok teljesítéséért. így tapasztaltuk ezt a Lvovi Vegyi Gyógyszergyárban is, mely­Roman Alekszejevics Berjak, a Lvovi Vegyi Gyógyszergyár igazgatója nek igazgatója, Roman Alekszeje­vics Beriak mindjárt beszélgeté­sünk kezdetén elénk tette az egyik brigád munkakimutatását, de arra is figyelmeztetett, hogy ez még nem a végleges változat. Ahogy az idő halad, a tapasztalatok is gyarapodnak, a munkások, a bri­gádvezetők és a brigádtanácsok egyre több új javaslatot, ötletet terjesztenek elő. Tehát azok, akik a brigádrendszerű munkaszerve­zést a gyakorlatban valósítják meg. Az üzem másfél ezer dolgozó­jának 83 százaléka nő. Ezért nem csoda, hogy az igazgató gazdasá­gi helyettese is nő, Nagyezsda Mihajlovna Mozelova, aki a leg­több tájékoztatást nyújtotta a gyár­ban alkalmazott munkaszervezési és javadalmazási formákról. A ter­melés jellege sok tekintetben eltér a más ipari vagy élelmiszeripari üzemekben alkalmazott módsze­rektől, hiszen itt emberek gyógy­kezelésére szolgáló orvosságokat gyártanak, különböző szív- és ér­betegségek, bőrbetegségek elleni, valamint fájdalomcsillapító szere­ket. Ez kizárja annak a lehetősé­gét, hogy bizonyos termékeket a gyengébb minőség miatt II. vagy III. minősítési osztályba sorolja­nak. Az előállított termék vagy megfelel a szigorú követelmé­nyeknek, vagy pedig megsemmi­sítik azt. A gyár másik különlegessége, hogy kizárólag csak természetes nyersanyagokat dolgoznak fel, amelyek többnyire a gyűjtőktől fel­vásárolt gyógynövényekből állnak. Ezek a körülmények arra késztet­ték a gyár vezetőségét, magya­rázta el Nagyezsda Mihajlovna, hogy a brigádrendszerű munka- szervezésben bevezessék a tiszta termelési érték normativumát, egyelőre csak kísérleti jelleggel. A tiszta termelési érték normatí- vumát a tervezési osztály állapítja meg minden egyes készítmény számára, amely lehetővé teszi a munka tényleges végső ered­ményének a kimutatását. Az üzem­egységek feladatait a tiszta ter­melési érték normatívumai szerint határozzák meg. Az ún. fő üzem­egységekben azonban más mu­tatók is érvényesülnek, például a munkatermelékenység növelé­sének, a termelési költségek csök­kentésének, s az előirányzott vá­laszték megtartásának a mutatója. Ezeket a mutatókat, amelyek összefoglalóan fejezik ki a munka minőségének és hatékonyságá­nak a színvonalát, részletesebb formákban bontják le az egyes brigádokra. A munkabérezés területén pon­tosan megtartják a törvényes elő­írásokat, de olyan bérezési formá­kat alkalmaznak, amelyek a leg­jobban megfelelnek az üzem felté­teleinek és szükségleteinek. A ke­resetek meghatározásánál az ér­vényes tarifaskálából, munkanor­mákból, a munkabérezésre vonat­kozó szabályzatokból és előírá­sokból indulnak ki. A kereseteket a tagok minősítési osztálya és a ténylegesen ledolgozott munka­idő alapján osztják el a brigádon belül. A gyógyszergyártók tehát nem szüntették meg teljesen az időbérezést. Ennek az a magyará­zata, hogy például a kivonatokat készítő üzemegységekben a hő­mérsékleten, a légnyomáson és egyéb feltételeken kívül az idő is a gyártási mutatók között sze­repel. Ez így azonban nem jelentene semmi újat a munkabérezés ko­rábbi módszereihez viszonyítva, ezért az egyes brigádtagok részé­ről kifejtett munka igazságosabb értékelése céljából a munkarész­vételi együtthatót is alkalmazzák. Mivel a munkarészvételi együttha­tó nem lehet minden brigádtagnál egyforma, az átlagostól való elté­rés mértékének meghatározásá­nál több körülményt, pontosan megjelölt tényezőt vesznek figye­lembe. Ha a dolgozó hatékonyan és kiváló minőségben végzi a munkáját, magas fokú termelé­kenységet ér el, s maximálisan kihasználja a gépi berendezése­ket, abban az esetben 35 százalé­kig terjedő prémiumot hagyhat jó­vá számára a brigádtanács, az alapbéréből számítva. Amennyi­ben az említett mutatókat egyes brigádtagok hiányosan teljesíte­nék, ezt a prémiumot a brigádta­nács megfelelő mértékben csök­kenti. A gyógyszerek készítésénél a brigádok további 15 százalékos prémiumban részesülhetnek, el­sősorban az alapanyagok jobb hasznosításáért, vagyis ha több kivonatot nyernek a gyógynövé­nyekből, a selejtes termelés kikü­szöböléséért stb. A munkarészvé­teli együtthatót az egyes tagoknál azért is növelik, ha azok segítsé­get nyújtanak a lemaradozóknak, vagy a kezdő, kevés tapasztalattal rendelkező dolgozóknak. A prémi­umok elszámolásánál van még egy különlegesség, éspedig az, hogy a brigádtanács nem köteles közvetlenül elosztani minden kol­lektív prémiumot a tagok között. Ha úgy látja jónak, akkor eseten­ként a brigád prémiumalapjában hagyja, s későbbi időpontban használja fel. A brigádok azonban más mód­szerekkel is növelhetik a tagok keresetét. Ha például az üzem­egységben nem teljes a dolgo­zók tervezett létszáma, s a brigád a hiányzó munkaerő munkáját is elvégzi, akkor tartós megoldás esetében a kimaradt dolgozó ke­resetének 70 százaléka a brigád­tagokat illeti, s csak 30 százalék marad a vállalatnál. Ez azt jelenti, hogy a scsokoni módszert alkal­mazzák, melynek kihasználása a mi vállalataink és üzemeink fel­tételei között nem kevés problé­mával jár. Ha a brigádtagok csak átmenetileg helyettesítik a társu­kat, abban az esetben a megtaka­rított munkabér 50 százalékát kaphatják meg. A brigádrendszerű munkaszer­vezés és javadalmazás alapelveit egyaránt érvényesítik a szakosí­tott és a komplex brigádokban. A szakosított brigádok tagjai álta­lában azonos feladatokat látnak el, például a gépesített csomago­lásnál, míg a komplex brigádok különböző munkaműveleteket vé­geznek. Komplex brigádok vannak például a kivonatokat készítő üzem­egységekben, ahol egyesek az alapanyagokat készítik elő, mások pedig a főzési és a laboratóriumi munkákat végzik. A beszélgetések folyamán az is feltűnt, hogy a brigádvezetők nem részesülnek valamilyen külön juta­lomban. Ezzel kapcsolatos kérdé­sünkre azt a választ kaptuk, hogy a brigádvezető keresetének egyik felét teljesítménybér, másik felét időbér képezi, s brigádvezetői fel­adatait ennek az időbérnek a ke­retei között látja el. A Lvovi Vegyi Gyógyszergyár­ban még csak harmadik éve gyűj­tik a tapasztalatokat a brigádrend- szerű munkaszervezés és java­dalmazás alkalmazásában. Mivel a brigádok anyagi érdekeltsége a tiszta termelési érték normatívu- ma szerint érvényesül a munka végső eredményeiben, ezeket a brigádokat önálló elszámolású brigádoknak tekinthetjük. De vajon mit eredményez az ilyen munkaszer­vezés a vállalatnak? Kifejező mér­tékben javult a minőség, s mivel a brigádtagok nagy gondot fordíta­nak szakképzettségük növelésé­re, további szakmák elsajátításá­ra, nem okoz gondot a munkából átmeneti időre kimaradó dolgozók helyettesítése sem, ami ebben az üzemben, ahol a dolgozók 83 szá­zaléka nő, nagyon fontos körül­mény. Évente 4,5-5 százalékkal A gyógyszergyár egyik 20 tagú brigádját a Munka Vörös Zászla­ja Érdemrenddel kitüntetett I. S. Kaminjevszka vezeti növekszik a vállalat tiszta termelé­si értéke, s ez kizárólag csak a munkatermelékenység növeke­désének az eredménye. A brigád­rendszerű munkaszervezés beve­zetése óta nemcsak a dolgozók keresete növekedett 9-20 száza­lékkal, hanem a dolgozóknak nyújtott üzemi szolgáltatások ter­jedelme is bővült. Az üzem belte­rületén gyümölcs- és zöldségüz­let, cipőjavító és ruhatisztító mű­hely, valamint mosoda is működik. Nem hiányzik azonban a fodrász és a szépségápoló szolgáltatás sem, s az egészségügyi gondos­kodás a gyermekintézményekkel együtt a dolgozók komplex ellátá­sának megszokott, természetes részét képezik. Leginkább azon­ban azt irigyeltük ebben az üzem­ben, hogy az épületek szinte el­vesznek a fák és cserjék zöld sűrűjében. (Folytatjuk) Az ismert közlekedési nehézsé­gek és a nagy hőség sem riasztott vissza attól a fél napnál is hosz- szabb „kirándulástól“, amely a Prágától megelehetősen távol eső Zlicínbe vezetett. Az Építőipa­ri Gépgyárat, az előtte felsorakozó néhány - biztató külsejűnek nem mondható, nyilván kiselejtezésre szánt - bulldozer láttán nem volt nehéz megtalálni. Csakhogy a lát­szat csalt. Amint később megtud­tam, a bulldózerek felújításra vár­nak, mert az építőiparban, de má­sutt is még jó szolgálatot tehetnek. Helyreállításuk tehát - feltéve, hogy a költségek nem haladják meg egy-egy új gép árát - nagyon is kifizetődő. Olyan takarékoskodási követel­mény ez, amelyet a megrendelő üzemek jó gazdái nem hagyhat­nak figyelmen kívül. Ehhez járul az üzemek további előnye, az, hogy a megrendelő a felújításra váró bulldozer helyett egy már megjaví­tott gépet vihet magával. Feltárják a tartalékokat- Harminc éve dolgozom ebben az üzemben - mondja Vlastimil Burda üzemgazdász. - Kezdetben egy-egy gép szétszedése, szere­lése és szabályozása több mint kétezer órát vett igénybe. Ma ez a munka alig tart tovább 175 órá­nál. Tekintetbe véve tehát a jelen­legi magasabb béreket és a drá­gább alkatrészeket, a helyreállítá­si költségek egy új gép árának legfeljebb a 60-80 százalékába kerülhetnek. Ezt a figyelemre méltó ered­ményt a zlicíniek a tartalékok feltá­rásával érték el. A komplex intéz­kedéseknek köszönhetően javult a munka minősége, meghosszab­bodott a gépek élettartama és kö­rültekintőbben gazdálkodnak a nyersanyaggal, valamint az energiával is. Igényes feladataik teljesítésére az üzem 19 szocialista munkabri­gádja, valamint az a négy tapasz­talt munkásból és két technikusból álló kollektíva ügyel, amely a mun­kaszükséglet csökkentése mellett a munka ésszerűsítésére is törek­szik. E kis csoport tettrekészségé- ről tanúskodik az is, hogy saját ötleteiken kívül az üzem többi újí­tójának elfogadható ötleteit is megvalósítja. Kétségtelen, hogy ennél hasz­nosabb munkát aligha végezhet­nének a szakemberek, akik tevé­kenységükkel értékes devizákat takarítanak meg a népgazdaság­nak. így például az Angliából be­hozott nyersanyagokat hazaiakkal pótolva induktorokat, a pótalkatré­szek gyártásához pedig a munkát lényegesen megkönnyítő speciális berendezéseket és gépeket fej­lesztenek ki és állítanak elő. A munkacsoport tehát tevékeny­ségével lényegesen befolyásolja az üzem eredményeit, amely - en­nek köszönhetően - az évi teljesít­ménytervet az idei első félévben 52,1 százalékra teljesítette. A brigádtanács tagjai a gyógyszerek csomagolási részlegén: (bal­ról) Irina Capova, Nagyezsda Katrunova brigádvezető és Ljuba Kovalisinova. (Ivan Dubovský felvételei) Más iparágakat is támogatnak- A legigényesebb munka a ré­gi, elavult bulldózerek szétszedé­se, ami kétféleképpen végezhető - utal tevékenységükre Jirí Pasák a szerelők csoportjának a vezető­je. - A meghibásodott, ócskavas­ként kezelhető pótalkatrészek au­togénnel is eltávolíthatók. Ennél azonban sokkal fontosabb és sok­kal gazdaságosabb a még értéke­síthető részek óvatos, gondos szétszedése. A kollektíva-fáradt­ságot nem kímélve - rendszerint ezt az eljárást választja. Az ő ér­demük tehát, hogy a költségeket 3,4 százalékkal csökkentve, a már hasznavehetetlennek tűnő, elko­pott részek felújításával a múlt évben 27 százalékkal több alkat­részt helyeztek üzembe, mint 1980-ban. Olyan eredmények ezek, ame­lyekre valamennyien indokoltan büszkék, hiszen raktáruk szinte roskadozik a már felújított alkatré­szektől; lényegesen több van be­lőlük, mint az újakból.- Igaz ugyan - mondja az üzemgazdász -, hogy az építőipa­ri üzemeknek nincs is szükségük olyan nagy mennyiségű pótalkat­részre, mint amennyi rendelkezé­sükre áll, de jó gazdákként a tár­sadalom érdekeit is a szívünkön viseljük. Ezért más iparágaknak, például a bányáknak, az energeti­kának, vagy akár a mezőgazda­ságnak is a segítségére sietünk termékeinkkel, hogy megtakarít­sák behozatalukat külföldről. Az újnál olcsóbb a régiek felújítása A gyárban látottak tehát arról győznek meg, hogy nem egy eset­ben az új értékek megteremtésé­nél, vagy megvásárlásánál gazda­ságosabb a régiek helyreállítása. Feltéve, hogy ugyanazt a szolgá­latot teszik és a felújítási költségek is előnyösek, amelyek koronában kifejezve ma kb. annyit tesznek ki, mint amennyibe az új alkatrészek kerülnek dollárban.- A gyár ma mindössze nyolc gépszerkesztőt foglalkoztat, de ha többen lennének még figyelemre méltóbbak lehetnének az eredmé­nyek. Az ő tevékenységükre vár­nak ugyanis a szakképzett mun­kások. Mert a műszaki haladással kapcsolatos feladatok teljesítésé­hez és alkotásaiknak a termelés­ben való megvalósításához lénye­gesen több újfajta gépi berende­zésre, tehát gépszerkesztőre van szükség, hogy megkíméljék a dol­gozókat a nehéz, fárasztó mun­kától. Ez is a komplex intézkedések célja, amelyek a gépjavító vállalat­nál is beváltották a reményeket. Az új elvek megvalósítása ugyanis ösztönzően hat a dolgozókra, ér­dekeltté teszi őket az elért ered­mények növelésében, abban, hogy keressék a még gazdaságo­sabb termelésben rejlő lehetősé­geket. Tavaly pl. 2 százalékkal teljesítették túl a nyereségi muta­tót, s a terv teljesítésében pedig mintegy 12 millió koronával többet értek el az előirányzottnál. Ennek alapján a munkatermelékenység több mint 2 százalékkal növeke­dett. Érthető, hogy gazdasági eredményeiknek megfelelően több prémiumot is kaptak a dolgo­zók, akik kedvező tapasztalataik alapján tisztában vannak azzal, hogy igyekezetük nem hiábavaló, ha valamivel többet nyújtanak az üzemnek, illetve a társadalomnak. KARDOS MÁRTA

Next

/
Oldalképek
Tartalom