Új Szó, 1982. augusztus (35. évfolyam, 181-206. szám)
1982-08-02 / 181. szám, hétfő
EGY ÚJRA ÉLEDŐ NÉPI MESTERSÉG KÉT FIATAL BŐRDÍSZMŰVES A zon a napon, amelyen írásom születik, a bratislavai Óvárosháza udvarán egy amatőr pantomim együttes szerepel. Egy hét múlva ugyanott az országos színjátszó fesztivál győztes csoportja. Július és augusztus fordulóján találkoznak Hronovban a cseh amatőr színjátszók... A felsorolást tovább is folytathatnám, de a mondanivalóm bevezetőjének ez is elegendő. A kiragadott példák mellé hiába keresnék a nemzeti sajátosságokkal együtt is a csehszlovák szocialista kultúra szerves részének tartott hazai magyar amatőr művészeti mozgalomban egyetlen eseményt is. Bár több jóindulattal annak tekinthetem a július elején megtartott táncházi zenészek tanfolyamát, majd a néprajzi és a képzőművészeti tábort, vagy az augusztus végén esedékes gyermek színjátszócsoportok rendezőinek tanfolyamát. Évek óta emlegetett tény, hogy nemzetiségi amatőr művészeti mozgalmunk minden ága egy töb- bé-kevésbé pontosan meghatározható negyvennapon belül borul virágba. Jókai-napok, Dunamenti Tavasz, országos népművészeti fesztivál, gombaszögi kulturális ünnepségek. Résztvevőknek, szervezőknek és az amatőr művészeti mozgalom országos seregszemléin nem szereplő, de rendszeresen munkálkodó csoportok vezetőinek időben, energiában koncentrált igénybevételt jelent. Nem is beszélve arról, hogy ezt követően mesterségesen létrejön ÚJABB ÉRTÉKES LELETEK Az idén nyáron is folyik a régészeti feltárómunka Szlovákia egyik legjelentősebb avar kori temetőjében Komáromban (Komárno), a hajógyár szomszédságában. Amint már arról az előző években is beszámoltunk, egy jelentős késő avar kori temető sírjait bolygatták meg a földmunkák során 1979-ben. A leletmentés azonnal megkezdődött és napjainkig 84 sírt sikerült felszínre hozni. Ebben az évben júniusban és július elején 4 sírt tártunk fel, melyek közül egy lovassír, egy női sír, kettő pedig gyermeksír volt. A lovassírban a sír jobboldalán feküdt az eltemetett személy (valószínűleg nő, mivel a nyaki részen gyöngyöket találtunk), a baloldalon a ló. A sírba nyilván az egyik előkelő harcos feleségét temették, a neki kijáró pompával: veretes övével és ékszereivel együtt. A lovát ugyancsak díszes bronz lószerszámve- retekkel együtt temették el. A temető halottainak nagy része az avar kori társadalom előkelő rétegéhez tartozott, ezt bizonyítja a sírokból - különösen a lovassírokból - előkerült (igen nagyszámú!) aranyozott bronz öv- és lószerszámverét is. A temető legszegényebb sírjai a gyermeksírok. Ezek nagy száma jelzi azt, hogy az i. sz. 8-9, században milyen nagyfokú volt a csecsemőhalandóság. Az ÉNY-DK-i tájolási sírok jó részét még az avar korban megbolygatták (kirabolták?). Az eddigi négyéves kutatómunka szép eredményeket hozott. Részben sikerült meghatározni a temető kiterjedését, a temetötér- képen meghúzni az északi, északkeleti határt. Az idei kevesebb sír annak eredménye, hogy az ásatás az egykori temető szélét érintette. TRUGLYSÁNDOR a nyári holtszezon. Ha elhiszik, ha nem, a tények azt diktálják, hogy minden néptáncegyüttes, színjátszó csoport, kisszínpad és énekkar két-három hónapra hagyja abba a munkát. Tudom, hogy évtizedes beidegződéseket nem könnyű megváltoztatni. Ám, ha érzékenyen éljük hétköznapjainkat, észrevehetjük, hogy társadalmunk minden területén a megállapodott szemléletek, a rutin, a szokványos megoldások ellen munkálnak azok, akiknek nem közömbös holnapi létünk és tudatunk. Ilyen hozzáállással az a szemlélet sem tarthatná magát általános közművelődési gyakorlatként, hogy a nyár a habkönnyű szórakozások ideje. Ehhez gyakorta hozzáteszik, hogy falun ilyenkor végzik a mezőgazdasági csúcsmunkákat. Ez csak részben igaz, ugyanis a falvainkban évtizedek óta tartó társadalmi átrétegző- dés szociológiai vizsgálatai kimutatták, hogy a mezőgazdaságban dolgozók kevesebben vannak, mint az iparban kenyerüket keresők. Ez utóbbiak pedig aligha egyszerre mennek el szabadságra. Ráadásul az évközben távoli vagy közeli városok iskoláiban tanulók fiatalok is odahaza vannak. Persze, az már nem a fesztiválok témaköre, hogy falvainkban meg- teremtódnek-e a tartalmas nyári szórakozás feltételei. Bár tagadhatatlan, a „nevelés: folytonosság“ elvre gondolok, hosszú távú áttételeiben az is kihat országos amatőr művészeti fesztiváljaink minőségére. Tudok olyan művelődési házról - nem is egyről -, ahol a „szezonban“ (ősszel, télen, tavasszal) pezsgő élet zajlik, de nyárra kihal még a környéke is. Sok faluban a nyár az esküvők ideje, s a lakodalmat a művelődési házban tartják. (Ez ismét olyan téma, ami mélyebb vizsgálódást érdemel.) A művelődési házak többek között ezért sem teljesíthetik feladatukat, meg hát a nyár „habkönnyű szórakozások, a szabadság és az üdülés ideje“. Ideje lenne már nekünk is felfigyelni arra, hogy üdülőhelyeinken, nagyobb városainkban, de cselekvésre kész népművelőket foglalkoztató falvainkban sem tekintik már holt szezonnak a két nyári hónapot. Ez a művelődéspolitikai gyakorlat egyre inkább terjedőben van, s ha a csehszlovákiai magyar amatőr művészeti mozgalom eseménynaptára is ezt sugallná, szebbek, tartalmasabbak lennének „habkönnyű nyaraink“, s talán színvonalasabbak lennének fesztiváljaink. DUSZA ISTVÁN A gombaszögi (Gombasek) országos kulturális ünnepség színes forgatagában, a lacikonyhák, a sört, bort, üdítőitalokat s különféle ízléses és ízléstelen ajándéktárgyakat kínáló sátrak között bukkantam rá két fiatal bőrdíszműves elárusító-pultjára. A pult alacsony farönk lábakon a Galánta környéki népi élet tárgyi kincseit bemutató fóliatetós házikó szomszédságában állt. Az asztalka előtt, mely mintha a földből nőtt volna ki, sóvár szemű lányok és fiúk, a vásárlók, mögötte három fiatalember. Amint kiderült, csupán egyikük, a huszonhét éves galántai Szabó Géza a mester, két társa csupán segít az eladásban.- Mit is kínálnak a fiúk? Szanyi Máriát, a galántai múzeum munkatársát, a néprajzi kiállítás ügyeletesét kértem meg, hogy mutassa be a maga környezetében szokatlannak tetsző portékát.- Mit kínálnak? Pácolt bőrből készült hajcsatokat, különböző nagyságban és színben, azonkívül kedves kis nyakba valókat, melyek érdekes és ötletes figurákat formáznak. Ez utóbbi tulajdonképpen könnyű bizsu, de szép. Vonzó a motívumvilága.- Hogyan lehetne jellemezni a rajtuk alkalmazott díszítő elemeket?- A nyakbavalók mindegyikén különféle típusú díszítőmotívum található. Jellegzetessége a fiatalemberek munkájának a vagdalá- sos díszítés. A bőrdíszműves vékony csíkokra vágja a bőrt és ebből alakít ki különféle figurákat. Ez érvényes mind a hajcsatok, mind pedig a nyakbavalók díszeire. Itt van például ez a nyakbavaló, amit a kezemben tartok. Két hatalmas kigúvadt szem és egy kinyújtott nyelv. A mester azt mondja, hogy ez béka. Én is annak néztem. Meglehetősen groteszk figura, egy azonban mindenképpen jellemző rá: a játékosság.- És honnét vetted a mintát? - fordulok Szabóhoz.- Nem szoktam ellesni figuráimat sehonnét. Ülök a munkapadnál, kezemben a szkalpelommal, mert azzal dolgozom, előttem a bőr, és ahogyan nyesegetem a bőrt, egyszer csak elém villan egy forma, egy figura, s ha tetszik, kifaragom és csinálok belőle néhány darabot, néha többet is. Ez a nyakbavaló is pont így született.-Tehát a fantáziád teremtménye?- Úgy is mondhatjuk. Különben a 13 éves Márti nevű húgom ötleteit is meg szoktam valósítani. A néprajzos a díszítőelemek jellemzéséhez még hozzáfűzi:- Díszítőelemekként a vagdalá- son kívül még egymásra ragasztott kis körök és virágmotívumok találhatók. Ezek a díszítőelemek egyrészt a bőr vésésével, másrészt egy kis korongnak vagy hengernek a bőrbe való benyomkodá- sával alakíthatók ki. Tehát itt is a rozettával dolgozunk, amit a néprajzi kiállításon is láthattunk. Ez valójában egyféle ősi bőrdíszítési eljárás, a bőr megmunkálásánál nem túl sok mód kívánkozik a cifrázásra; a bőrt vagy vágják, vagy ilyen benyomással különféle díszmintákat visznek rá.- Ezeket a díszítési eljárásokat sem tanultad senkitől?- De igen - mondja Szabó Géza. - Galántán működik egy szerintem figyelmet érdemlő mester, aki egyformán ért a fához is és a bőrhöz is. Most főleg fafaragással foglalkozik. A neve Jozef Lassú. Nála láttam ezeket a díszítési módokat. Az ó munkáiból egyébként a galántai múzeum is vásárolt. Az asztalkán az említett tárgyakon kívül kézi- és válltáskák is sorakoznak, különböző színben és nagyságban. A táskákat a bőrdíszművesség egy másik ifjú mestere, a huszonnyolc éves Ján Lehotský készítette, aki szlovák létére a magyart is jól beszéli. Minthogy ö rokkant, őt otthon kerestük fel később.- Te hogyan jutottál el a bőrművességhez?- A múlt őszön baleset ért, egy fél évig gipszben volt a lábam. Sokáig nem tudtam járni. És azon töprengve, mi hasznosat csinálhatnék, amihez értenék is, Géza barátom ösztönzésére elkezdtem foglalkozni a táskákkal. Azért táskákkal, hogy ne „konkuráljak“ Gézának. Szanyi Mária véleménye:- Ezek a táskák nagyon szépek. Lényeges, hogy az összedolgozásuk is bőr. Szironyozásnak mondják, ami annyit jelent, hogy A Magyar Televízió tavalyi tánc- és popdalfesztiválján Eszményi Viktória a Vidéki lány vagyok című Bojtorján-szerzeménnyel aratott nagy sikert. A valóban „vidéki lány“, aki Balassagyarmatról indult, köztudomásúan igen sokoldalú előadói egyéniség, önálló műsoraiban néger spirituálék, megzenésített versek, magyar népdalok és country-dalok egyaránt szerepelnek. Nagy sikert aratott az Evita című musical-ben, mint az egyik főszereplő, a Sztár- csinálók című magyar rock-opera egyik főszerepében és a rádióban egyik előadója volt Bágya-Mészá- ros Kapcsolatok című rock-szvitjének. Legnagyobb sikereit azonban a country-műfajban aratja. Első nagylemeze, amely a közelmúltban jelent meg a népszerű Pepita-sorozatban, arról tanúskodik, hogy Eszményi Viktória, aki Linda Ronstadtot tartja példaképének, ma valóban a magyar count- ry-műfaj koronázatlan királynője. Előadói stílusának kétségtelenül megvan a maga sajátos, egyéni, „eszményies“ bája, nőies varázsa, ám ugyanakkor ezt a stílust a jó értelemben vett rutin, bőrrel van körülvarrva a táska. És ez nemcsak az egymáshoz erősítést szolgálja, hanem a díszítést is. Kis figurális benyomott díszek, rózsadíszek is megfigyelhetők a táskán. Mind a kézi, mind a válltáskákon látható díszítőelemek a mai ízléshez alkalmazkodnak, de első látásra nyilvánvaló, hogy valamennyi egyedi darab és kézimunka. A díszítés technikai megoldásához annyit: Lehotský a vasedényboltban fémmegmunkáláshoz való marókéseket szerez be, és azok segítségével üti bele a bőrbe a mintákat. Csak az a baj, hogy elég kicsi a választék, így a táskák díszítőmotívumainak skálája nem túl gazdag.- És hol szerzitek be a bőrt? Számoltam vele, hogy ez a legnagyobb problémájuk. Ezt mindkettőjük válasza egybehangzóan igazolta. Annál is nehezebb a dolguk, hogy az effajtaa finom tárgyak csak jó minőségű borjúbórböl készíthetők. Az anyagot egyébként a Kožatex vállalattól szerzik be.- Hány nagyságban készítesz táskákat és mennyi ideig tart egy- egy darab készre munkálása?- Négy-hatféle nagyságban készítek táskákat. Eléggé időigényesek. Főként a díszítés szabja meg az elkészítés idejét. A legnagyobb méretű válltáskán reggel fél nyolctól, nyolctól délután kettőig, négyig dolgozom. örvendetes, hogy Gombaszögön a sokszor nem éppen ízléses ajándéktárgyak mellett a meleg anyagból, bőrből és fából készült iparművészeti tárgyak is megjelentek. Szabó Géza ott a helyszínen is dolgozott. Sokan gyönyörködhettek kézügyességében. Munkájukban egy népi mesterség feltámadását üdvözölhetjük, ami már csak azért is figyelemre méltó, mert fiatalok folytatják tovább az ősi mesterséget. KÖVESDI JÁNOS a dalok hangulatához való rugalmas alkalmazkodási készség, az előadásmód sokfélesége is jellemzi. Eszményi Viktória a magyar country-zene egyik élvonalbeli együttesének, a Bojtorjánnak egyik állandó szólistája. Az új magylemezen is az ó szerzeményeiket adja elő az együttes kíséretével. Az album tucatnyi dalt tartalmaz, melyek közül kettőnek (Barátnőmnek, A nővérem holnap már nem lakik itt) az az érdekessége, hogy zeneszerzőjük (az elsőnek a szövegírója is) maga az énekesnő. A lemez összes dalai igen hangulatosak, melodikusak, hangszerelésüket tekintve ötletekben bővelkednek és jól illeszkednek az énekesnő egyéniségéhez. Az albumban szerepel a tavaly kislemezen már kiadott Vidéki lány vagyok című dal, valamint - többek közt - a magyar country-muzsika olyan gyöngyszemei, mint A pénz sosem elég, az örülj hogy itt vagyok, a Beszélnünk kéne, az így néhány év után és az Ilyen a természetem című dalok. SÁGI TÓTH TIBOR Susil Weerarathna felvétele Habkönnyű nyár és más furcsaságok Gyökeres György felvétele A „vidéki lány“ nagylemeze ÚJ SZÚ 4 1982. VIII. 2.
