Új Szó, 1982. augusztus (35. évfolyam, 181-206. szám)

1982-08-04 / 183. szám, szerda

ÚJ szú 3 1982. VIII. 4. VARSÓ Vita a hároméves tervjavaslatról A cél: 1985-ben elérni a válság előtti termelési szintet (ČSTK) - A Lengyel Népköztár­saság Minisztertanácsa hétfői ülé­sén megvitatta az 1985-ig szóló hároméves tervjavaslatát s az 1986-1990-re szóló társadalmi és gazdasági fejlesztési terv előzetes céljait. A Minisztertanács hangsú­lyozta, hogy a hároméves terv fő feladata a válság áthidalása, a gazdasági egyensúly felújítása és a normális gazdálkodásra való visszatérés, amely összefügg a gazdasági reform bevezetésé­vel. A kormány szerint a legvalószí­nűbbnek tartott tervjavaslat az el­következő három évben az ipari termelés átlagosan 3,8 százalé­kos, a mezőgazdasági termelés átlagosan 3,2 százalékos és a nemzeti jövedelem átlagosan 3,5 százalékos növekedésével számbl. 1985-re Lengyelországnak el kellene érnie a válság előtti ipari Lengyel távirat a szovjet vezetőknek (ČSTK) - Wojciech Jaruzelski és Henryk Jablonski, a Lengyel Népköztársaság vezető személyi­ségei a következő táviratot küldték a legfelsőbb szovjet vezetőknek, Leonyid Brezsnyevnek és Nyi­kolaj Tyihonovnak: ,,A Lengyel Népköztársaság legfelsőbb párt- és állami szervei­nek, valamint a lengyel népnek nevében köszönetünket fejezzük ki személy szerint önöknek, az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának és a szovjet népnek a lengyel nemzeti ünnep alkalmából küldött baráti üdvözle­teikért és jókívánságaikért. A len­gyel munkásosztály, népünk ha­zafias és haladó erői határozottan harcolnak a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetésével a szocia­lizmus vívmányainak megőrzésé­ért és megszilárdításáért, a politi­kai élet normalizálásáért, az or­szág gazdasági életének megjaví­tásáért. Következetesen megvalósulnak a LEMP IX. kongresszusának ha­tározatai. Kialakul a nemzeti meg­újhodás hazafias mozgalma, foly­tatódik a harc az USA és más NATO-oszágok által támogatott ellenforradalmi erőkkel szemben. Nagyra becsüljük a Szovjetunió testvéri segítségét és erőfeszíté­seinkhez nyújtott támogatását. Továbbra is szilárdítani fogjuk a LEMP és az SZKP kölcsönös együttműködését a marxizmus -leninizmus megbonthatatlan alapjain, erősítjük pártjaink, orszá­gaink és népeink barátságát, fej­lesztjük sokoldalú együttműködé­sünket.“ Ci vüámcijiébóC és mezőgazdasági termelés szint­jét. A hároméves terv javaslatát há­rom elsőrendű társadalmi cél ha­tározza meg - a lakosság élelme­zése a behozataltól való legkisebb függőség mellett, a lakásigények maximális kielégítése és a lakos­ság társadalmilag leggyengébb rétegeinek védelme a válság kö­vetkezményeivel szemben. A ter­melési struktúra szükséges vál­toztatásait a külkereskedelem ori­entációjának változása fogja kí­sérni, amelynek lényege mindenek­előtt a KGST-országokkal való együttműködés elmélyítése. Az öregedés problémáiról (ČSTK) - Az egyes országok színvonala közti különbség és a gyorsan növekedő infláció - ezek azok a problémák, amelyek nehezítik annak az akcióprogram­nak a megvalósítását, amelyet Bécsben az öregedés problémái­val foglalkozó világtalálkozó ha­gyott jóvá - jelentette ki de Bono máltai küldött, a záródokumentu­mot előkészítő főbizottság elnöke. Ezzel egyidöben figyelmeztetett arra az óriási szakadékra, amely a gazdag és a szegény nemzetek között van, s amely az elkövetke­ző 40 évben, amikor is a 60 éven felüli idős emberek száma jelentő­sen megnövekszik, méginkább el­mélyül. Washington durva szankciókkal fenyegeti a nyugat-európai cégeket (ČSTK) - Az amerikai kormány büntető és gazdasági szankciókat mérlegel azon nyugat-európai tár­saságok ellen, amelyek az ameri­kai embargó ellenére berendezé­seket és technológiát fognak szál­lítani a Szibériából Nyugat-Euró- pába irányuló gázvezeték építésé­hez. így reagált Washington a lon­doni kormány ama hétfői rendel­kezésére, miszerint a brit cégek tartsák meg a szovjet gázvezeték­hez szükséges szállításokról kö­tött szerződéseket. Steve Steiner, az amerikai kül­ügyminisztérium szóvivője hétfőn sajnálkozását fejezte ki a brit akció felett, ugyanakkor kijelentette, hogy azok a cégek, amelyek szer­ződéses alapon berendezéseket szállítanak a Szovjetuniónak, töb­bek között kiteszik magukat an­nak, hogy betiltsák kereskedelmü­ket az Egyesült Államokkal, továb­bá megbírságolják őket az ameri­kai exportra vonatkozó törvények megszegéséért, és képviselőik el­len büntető eljárást indítanak, melynek alapján 250 ezer dollárra ^megbírságolhatják, sót tíz évig ter­jedő börtönbüntetésre ítélhetik őket. Az amerikai kormány ilyen módon akarja befolyásolni a többi nyugat-európai országot, Olaszor­szágot, Franciaországot és az NSZK-t is, amelyek készek a szer­ződéseket teljesíteni és leszállíta­ni a berendezéseket a gázvezeték építéséhez. Törökország Eltörölték az éjszakai kijárási tilalmat (ČSTK) - Ankarában és kilenc to­vábbi török tartományban feloldották az éjszakai kijárási tilalmat. Ezt a korlá­tozást az összes 67 török tartomány­ban közvetlenül az 1980. szeptember 12-i katonai hatalomátvétel után ren­delték el. Az elmúlt években a Német Szövetségi Köztársaságban jelentősen fokozódott a jobboldali és neonáci szervezetek tevékenysége, és ez az irányvonal tovább folytatódik. Ezzel egyidöben azonban nő a nyugatnémet lakosság tiltakozó mozgalma is, amely valamennyi újfasiszta csoport és szervezet tevékenységének betiltását követeli az NSZK-ban. - Stuttgart közelében Rothenburg ob der Tauber város lakossága tartott a napokban fasisztaellenes tüntetést „Soha többé fasizmust!“ központi jelszó jegyében. (Telefoto - ČSTK) Kommentárunk Felelősség Az egész világ tudja, hogy Izra­el nem merészelhetné elkövetni bűnös agresszióját Libanon ellen az Egyesült Államok egyetértése, támogatása és segítsége nélkül. Ugyancsak általánosan ismert igazság, hogy Izrael főként azért élvezi az amerikai egyetértést és támogatást, mert a Közel-Keleten az amerikai imperializmus érdeke­it érvényesíti, kiterjeszti ott az USA befolyását és pozícióit. Ezért logikus volt, hogy Leo­nyid Brezsnyev, a Szovjetunió legfelsőbb képviselője már má­sodízben fordult Ronald Reagan elnökhöz, és személyes üzeneté­ben újból figyelmeztette őt az USA felelősségére az agresszióért és azokért a gaztettekért, amelyeket az izraeli szoldateszka amerikai fegyverekkel követ el a Libanon elleni háborúban. Ugyanakkor fel­szólította őt, hogy befolyásával állítsa meg a további emberir­tást. Reagan reagálása Leonyid Brezsnyev legutóbbi üzenetére azonban csupán a Közel-Keleten folytatott eddigi amerikai politika folytatása. Reagan elutasította azt a figyelmeztetést, hogy az USA nem tesz semmit a védtelen lakosság ellen elkövetett izraeli gaztettek megakadályozására. Sőt az AFP hírügynökség szerint még „láthatóan felháborodott“ volt és azt állította, hogy az USA „igyekszik tartós tűzszünetet elér­ni, hogy vége szakadjon a szenve­désnek“. Ehhez szinte kívánkozik az a megjegyzés, hogy eddig egyet­len hírügynökség sem írhatta, hogy Reagan „láthatóan felhábo­rodott“ volt az izraeli agresszió bármelyik akciója miatt, beleértve Nyugat-Bejrút terrorbombázását. Az amerikai elnök és kormá­nyának tagjai már nem kevés szót ejtettek arról, hogy meg kell állítani a katonai akciókat Libanonban. A szavak azonban csak szavak maradtak, sót mindig olyan tettek követték őket, amelyek Izraelt csupán újabb agressziókra ösz­tökélték. így pl. a sok milliárd dolláros pénzügyi segély és a le­szállított fegyverek beláthatatlan mennyisége. Sem az egyik, sem a másik nélkül Izrael nem folytat­hatná expanzív háborúját a Közel- Keleten. Körülbelül ugyanabban az idő­ben, amikor Reagan „láthatóan felháborodott“ volt, Washington­ban tárgyalt Jicchak Samir izraeli külügyminiszter George Shultz és Caspar Weinberger amerikai mi­niszterekkel. E tárgyalások után Samir kijelenthette, hogy „nincs semmilyen probléma az Izraelbe irányuló amerikai fégyverszállítá- sokkal kapcsolatban“. Az izraeli agresszivitás ösztön­zésére lehetne még jobb példákat is felhozni, de Samir szavai telje­sen elegendőek. A közel-keleti békés rendezésre irányuló ameri­kai „erőfeszítésnek“ nem minősít­hetők a Camp David-i megállapo­dások sem. Ezek Egyiptomot az amerikai táborba vonták be, meg­bontották az izraeli ellenfelek egy­ségét, Izraelt jordániai és szíriai területek bekebelezésére buzdí­tották fel, és lehetővé tették a je­lenlegi izraeli agressziót és a pa­lesztin nép elleni irtóháborút. Ha a felelős politikusok Wa­shingtonban a közel-keleti békéről vagy fegyverszünetről nemcsak beszélnének, és ugyanakkor tetteikkel nem buzdítanák Izra­elt, akkor a világ e térségében már régen igazi béke honolna. Az USA-nak számos eszköz áll rendelkezésére, amelyekkel Izra­elt nemcsak fegyverszünetre, ha­nem tartós békére is rákényszerít- hetné. Elegendő volna, ha az USA a Biztonsági Tanácsban nem vé­tózná meg az izraeli agressziót elítélő határozatokat. Elegendő volna elismerni a PFSZ-t, lehető­vé téve így részvételét a veszé­lyes helyzet politikai rendezéséről tartandó nemzetközi konferenci­án. És végül elegendő volna be­szüntetni Izrael katonai és pénz­ügyi támogatását, amely nélkül Izrael nem volna képes agresszív és expanzív háborúkat viselni. Nem lett volna képes a múltban és nem volna képes ma sem. Ehhez természetesen szüksé­ges volna a felelősség a békéért és az emberéletekért. Az Egyesült Államok vezető politikusai részéről azonban még mindig nem tapasz­talható az ilyen felelősségválla­lás. (Č) KENYA Nairobiban normalizálódott a helyzet (ČSTK) - Nairobiban, Kenya fővárosában, ahol vasárnap meg­kísérelték Daniel Arap Moi elnök kormányának megdöntését, a hi­vatalos jelentés szerint normális a helyzet. Hétfőn a városközpont­ban még szórványos lövöldözés volt hallható, és az utcák üresen tátongtak a kormány felhívásai el­lenére, amelyekkel munkára szólí­Washington Post: Szelszkaja Zsizny: Camp David és Egyiptom kudarca Mennyibe kerül Izraelnek az agresszió? (ČSTK) - A Szelszkaja Zsizny szovjet napilap tegnapi számá­nak kommentárja a Libanon elle­ni agressziónak Izrael gazdasá­gára gyakorolt hatásával foglal­kozott. Az AP amerikai hírügy­nökség az izraeli megszállók kato­nai kalandjának eddigi kiadásait két és fél milliárd dollárra becsüli. A cionista vezetők kénytelenek újabb és újabb machinációkat ki­gondolni, hogy finanszírozhassák katonai elképzeléseiket, és ez fo­kozatosan tragédiához vezet az izraeli gazdaság számára. A napokban Izraelben 800 mil­lió dollár értékben bocsátottak ki kötvényeket a kötelező hadi köl­csönre, és 24 százalékkal emelték a benzin árát. A szociális kiadások csökkentésével együtt ezeknek az intézkedéseknek a segítségével szeretnék az izraeli vezetők befol­tozni azokat a réseket, amelyeket a háború ütött az állami költségve­téseken. Az említett manőverek csak azoknak a lépésekneka foly­tatását jelentik, amelyeket még jú­nius közepén kezdtek, s melyek célja szintén a hadi kiadások fede­zése volt. Gideon Patt izraeli ipari és ke­reskedelmi miniszternek a gazda­ság helyzetéről és távlatairól tett optimista nyilatkozatai ellenére a megcáfolhatatlan tények ennek ellenkezőjét mutatják. Az ország­ban tovább csökken a termelés. A Reuter hírügynökség szerint egyes ipari ágazatok már elveszí­tették munkásaik 60 százalékát is a mozgósítás következtében. Ro­hamosan emelkednek az árak, példátlan méreteket öltött az inflá­ció és Izrael külföldi eladósodá­sa elérte a 24 milliárd dollárt. Tel Aviv libanoni agressziója nagyon sokba kerül az izraeli nép­nek, már ma fizetnie kell cionista vezetői kalandorpolitikájáért, akik válságba sodorják az országot - szögezi le a Szelszkaja Zsizny. Mind világosabb, hogy a Camp David-i megállapodá­sok és az egyiptomi-izraeli kü­lönbéke tette lehetővé Tel Aviv számára a Libanon elleni ag­ressziót. Az egyiptomi kormány még most is kész folytatni a kapcsolatok normalizálását keleti szomszédjával. A Wa­shington Post című lap ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy Izrael libanoni inváziója na­gyon súlyosan aláásta az Izraellel való béke egyiptomi politikáját és Kairó közeledésének a lehetősé­gét a többi arab ország felé. Az invázió az egyiptomiak több­ségében felháborodást váltott ki az USA-val és Izraellel szemben. Sokan közülük azt kérdezik, mi­lyen értelme van Egyiptom szá­mára az Izraellel kötött megállapo­dásoknak és az USA-val való szö­vetségnek. Az utca emberei között talán egyet sem találni, aki ne lenne meggyőződve arról, hogy az USA „adott engedélyt“ Izraelnek a Libanon elleni támadásra, írja a lap. A Camp David-i megállapo­dásokkal való elégedetlenség nö­vekedése nagy gondot jelent Mu­barak elnök számára. Mubarak­nak eddig még nem sikerült sem­milyen sikert sem elérnie az ország súlyos gazdasági helyzetének megoldása terén, s így nem en­gedhet meg magának egy külpoli­tikai fiaskót. Egyes nyugati diplo­maták szerint lehetséges, hogy az elnök fokozatosan elveszti a had­sereg és a közvélemény bizalmát, és esetleg vértelen puccsal távo- lítják el őt. Erre még az idén sor kerülhet, ha elhúzódik a libanoni válság - véli a lap. A Camp David-i megállapodá­sok megkötésével Egyiptom sem­milyen befolyást sem szerzett az izraeli kormányra. Mubarak arra összpontosítja erőfeszítéseit, hogy rávegye az USA-t, gyakorol­jon erőteljesebb nyomást Izraelre. Egyiptom törekvései, hogy vissza­térjen az arab táborba, mindeddig eredménytelenek. Jelenleg az a helyzet, hogy elszakadt mind Izraeltől, mind az arab országok többségétől - állapítja meg a Wa­shington Post. totta fel a lakosságot. Tegnap ugyancsak szórványos lövöldözé­sek voltak az Embakasi légi tá­maszponton, 13 kilométerre Nai­robitól, ahol az államcsínykísérle­tet végrehajtó légierőparancsnok­ság székel. A kenyai kormány teg­nap délig meghosszabította az ul­timátumot, amelyben azonnali megadásra szólította fel a felke­lőket. Az előzetes jelentések szerint a harcok mintegy 90 ember halálát követelték, és további 500 megse­besült. A kenyai sajtó jelentései szerint az államcsínykísérlettel összefüggésben több mint ezer személyt letartóztattak. PANAMA Az új elnök nyilatkozata (ČSTK) - Panama folytatja azt a kül­politikát, amelyet a volt elnök, Omar Torrijos határozott meg. Ez a politika arra irányul, hogy megőrizze Panama függetlenségét az Egyesült Államok külpolitikájától, és szoros együttműkö­désre irányul a többi latin-amerikai or­szággal . Ezt tartalmazza az új panamai elnök, Ricardo de la Espriella hétfői nyilatkozata. Ugyanakkor azonban állásfoglalását kétessé tette azzal a kijelentésével, hogy az Egyesült Államoknak képvisele­tet kell nyernie valamennyi Amerika- közi szervezetben, nem csupán az Amerikai Államok Szervezetében. Ez arra utal, hogy a jövőben a panamai külpolitika „nagyobb tekintettel lesz“ az USA-ra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom