Új Szó, 1982. augusztus (35. évfolyam, 181-206. szám)
1982-08-25 / 201. szám, szerda
TERVEZÉS - TARTALÉKOKKAL KOMMENTÁLJUK Minél több cukrot A cukor népgazdasági, élelmiszeripari és exportfeladataink teljesítése szempontjából nagyon fontos nyersanyag, élelmiszer. Ezért a 6. ötéves tervidőszakhoz viszonyítva a mezőgazdasági üzemek a 7. ötéves tervidőszakban 12-15 százalékkal több cukorrépát termelnek. A feldolgozó üzemek megközelítőleg 15 százalékkal több cukorrépát vásárolhatnak fel a termelőktől. Ezzel egyidejűleg a cukorgyártás növekedése eléri a 21 százalékot. Ezek a számok - főleg az utóbbi - mutatják, hogy nemcsak a termelés növeléséről van szó. Amint azt a CSKP XVI. kongresszusán jóváhagyott fő irányelvek is kitűzik, jobb feltételeket kell teremteni a cukorrépa termesztésére és megfelelő agrotechnikai eljárásokkal növelni cukortartalmát. Arról van szó, hogy egy hektáron annyi cukorrépát termeljünk, amennyiből a feldolgozó üzemek legalább 5 tonna cukrot állíthatnak elő. Nem kis feladatot kell megvalósítaniuk a mezőgazdasági üzemeknek. A Nagysallói (Tekovské Lužany) és számos más mezőgazdasági üzem termelési eredményei azonban bizonyítják, hogy a feltételek megteremtésével eleget tehetnek az egyre több cukor előállítására irányuló prostéjovi mozgalom követelményeinek. Most, a cukorrépa betakarításának megkezdése előtt nem árt számot vetni, milyenek a terméskilátások, mit lehet még tenni a cukortartalom kedvező alakulása érdekében, hogyan lehet megelőzni a betakarítással járó veszteségeket. A kampány előtt nehéz felbecsülni, mennyi lesz a termés. Egyes értékelésekből azonban arra következtethetünk, hogy jobb lehet, a tavalyinál. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma termelési bizottságán elhangzottak olyan vélemények, amelyek szerint a cukorrépa felvásárlási terve teljesíthető. Néhányan azonban hozzáfűzték: csak akkor, ha a termés mind a tárolóhelyekre, a cukorgyárakba kerül. A múlt évben ugyanis a veszteségek aránya néhány mezőgazdasági üzemben elérte vagy meghaladta a 30 százalékot. A jelenlegi időszakban hasonló veszteségek elkerülése miatt a mezőgazdasági üzemek egyik fontos feladata a betakarításra való alapos felkészülés. Közismert, hogy az elgyomosodott parcellákon nehéz körülmények között dolgoznak a gépek, kis teljesítményt nyújtanak, és a termés egy része a földben marad. Ennek ellenére - amint a napokban megtartott párt- és gazdasági értekezleten is elhangzott - száz meg száz hektár cukorrépában nőtt nagyra a gyom. Pedig az esőzések után a mezőgazdasági üzemek dolgozói ipari üzemek munkásainak, intézmények alkalmazottainak, iskolák diákjainak segítségével könnyen kigyomlálhatták volna a gazt a puha földből. A jó lehetőséget sok mezőgazdasági üzemben nem használták ki. Jó lenne pótolni a mulasztást, amíg tart az üdülési idény és a vakáció, mert ebben az időszakban könnyebb idénymunkásokat találni a munka végzésére. Azt mondhatjuk, általában jók a feltételek a termés betakarítására és feldolgozására. Színvonalas irányítással, rugalmas munkaszervezéssel ki kell ezeket használni, hogy a termésből minél több cukrot állíthassanak elő a cukorgyárak. BALLA JÓZSEF Vakáció a konzervgyárban Az általános gépipari tárcához 10 termelési-gazdasági egység tartozik. Közülük az elmúlt esztendőben csupán három teljesítette fémhulladék-szállítási tervét. A kiesés mintegy 8000 tonna acélt tett ki, százalékban kifejezve 1,5-et. E kép alapján két következtetést vonhatunk le: vagy arról van szó, hogy a termelési-gazdasági egység nem teljesítette termelési feladatait, vagy arról, hogy a ten/ nem volt megfelelő, s év közben többször módosították. Az új gazdasági szabályozók ugyanakkor úgyszólván kényszerítik a vállalatokat, hogy szüntelenül javítsák a fémanyagok hasznosításának mutatóját, vagyis: csökkentsék a fémhulladék mennyiséget. Az említett szempontok figyelembevételével kezdtünk hozzá a lemaradás okainak alaposabb megvizsgálásához. Az Általános Gépipari Minisztérium anyagi-mű- szaki ellátási szakosztályának illetékes előadójához fordultunk magyarázatért. Rudolf Vytlačil mérnök kérdésünkre, hogy milyen módon állapítják meg egy-egy termelési-gazdasági egység számára a fémhulladék-szállítási mutatót, a következőket válaszolta:- Ismeretes számomra a termelési-gazdasági egység terve, melyet a minisztériumba terjeszt. Abban rögzíti, hogy mennyi fémhulladékot képes szállítani. Ismerem az elmúlt években kialakult valóságot is, és azzal is tisztában vagyok, hogy egy-egy termelésigazdasági egység mekkora fém- anyag-erőforrásokkal rendelkezik arra az esztendőre. Mindezek birtokában nem különösebben nehéz eltalálni, vagy inkább meghatározni, hogy az illetékes trösztnek az év folyamán mennyi fémhulladékot kell kohóinkba szállítania. Meghökkentem az „eltalálni“ szó hallatán, de úgy véltem nyelvbotlásról van szó, s ezért megkérdeztem: Van egyáltalán lehetőségük a tervmutatók egzakt módon történő meghatározására, vagyis kiszámítható-e pontosan, mit várnak el egy-egy vállalattól?- Nos..., erre nincs módom, hiszen, mint mondottam, abból indulok ki, hogy... És itt félbeszakítottam Vytlačil mérnök válaszát, mert csak azt ismételte volna meg, amit már hallottam, és az eltalálni szó sem volt nyelvbotlás. Ezt követően a vezér- igazgatóságokhoz fordultam magyarázatért, hogy miért nem teljesítették hulladék-szállítási tervüket; a Brnói Általános Gépipari Művekből a következő választ kaptam, levél útján. Idézem: „Az Általános Gépipari Minisztérium és a központi szervek intézkedései, amelyek a 4 százalékos anyagmegtakarítás megtartására vonatkoznak, arra ösztönöznek, hogy- lényegesen csökkentsük a keletkező hulladék mennyiségét, és emiatt .egyre nehezebb az ágazat által meghatározott ez irányú föladataink teljesítése...“ A levél további «részében kimutatjuk, hogy az utóbbi években hogyan alakult náluk a fémhulladék-szállítás (ez lényegében stagnált), s -arról is szó van, hogy milyen módon csökkentik a tröszt keretében az anyagigényességet. A szóban forgó mutatót ugyancsak nem teljesítő termelési-gazdasági egység, az Elitex textilgépgyártó konszern válaszleveléből: 1981-ben 44215 tonna fémanyagot használtunk fel, vagyis 4,4%-kal kevesebbet, mint az előző évben. Ugyanakkor a terv értelmében 3,2 százalékkal kellett növelnünk a fémhulladék-szállítást. Hasonló a helyzet 1982-ben is. A termelés 7,2 százalékkal növekszik, az anyagfelhasználás az 1981-es évi szintnek csupán a 99,2 százalékát teszi ki, de a fémhulladék-szállítást kerek 1000 tonnával kell növelnünk!“ Hasonló a helyzet a többi termelési-gazdasági egységnél is. Társadalmi érdek, hogy a termelők a rendelkezésükre álló anyagot a lehető legjobban hasznosítsák, vagyis, hogy kevesebb legyen a hulladék mennyisége. Ebből a szempontból megvilágítva a helyzetet, inkább a hét, a szóban forgó mutatót nem teljesítő termelési-gazdasági egységet kellene dicséretben részesíteni, a többit pedig elmarasztalni. De forduljunk ismét Vytlačil mérnökhöz:- Mi történik, ha a termelésigazdasági egység nem teljesíti fémhulladék-szállítási mutatóját?- Ha év közben és az egész év folyamán nem teljesíti ezt a mutatót, akkor az illetékes vállalatot megbírságolják.- Bírságot a megtakarításért is?- E téren két lehetőség van. Vagy a termelési-gazdasági egység ezzel már előre tisztában van, és ezt bekalkulálja a tervébe, vagy azt, hogy az anyagmegtakaritást eredményező új technológia, újítás alapján felkér bennünket, hogy módosítsuk a tervmutatót.- Milyen gyakran kérnek terv- módosítást?- Ez attól függ..., évente általában négyszer. A nyitott szekrényben jó néhány polcot látunk, melyeket kérvények töltenek meg. Figyelemre méltó mennyiség, sok mérnök munkája fekszik benne. Vytlačil mérnök előtt egy rubrikákkal teli ív hever;, a táblázatban szereplő számokat ceruzával írták, s bizony látszik rajtuk a többszöri radírozás nyoma.- Hogyan teljesítik az állami tervet, ha néhány termelési-gazdasági egység feladatát csökkentik?- ... amennyivel csökkentem egy konszern ez irányú feladatait, azt szétírom a többi termelésigazdasági egységre.- És ha egyszerre több terme- lési-gazdasági egységnél csökkentenék a feladatokat?- Akkor nem teljesítenénk az állami tervet, s így fel kell kérnünk az Állami Tervbizottságot a terv- módosításra.- Az előző időszakhoz viszonyítva csökkentették már valamikor feladataikat?- A gyakorlat az, hogy az új feladatnak legalább az előző év szintjén kell lennie.- A tervnek ösztönöznie kell a vállalatokat a fémmegtakarításra. A fémhulladék összmennyisé- gében milyen százalékot tesz ki az úgynevezett amortizációs hulladék?- Még fél százalékot sem. A terv a termelésben keletkező hulladékra, forgácsra stb. összpontosít. A szocialista gazdaságban a terv objektív szükségszerűség, és két alapvető funkciója van: egyrészt a vállalatok, termelés-gazdasági egységek, reszortok tevékenységének koordinálása, hogy kölcsönösen összekapcsolódó tevékenységük gazdaságos legyen a társadalom szükségleteinek jobb kielégítéséhez vezessen; ugyanakkor a tervnek ösztönöznie kell a termelőt arra, hogy az a lehető legjobban megbirkózzon kötelességeivel. A fémhulladék-tervezés esetében azonban joggal kétségbe vonhatjuk, hogy a terv teljesíti ösztönző funkcióját, ellenkezőleg. .. Az eddigiekben említett tények a terv tekintélyét egyáltalán nem növelik. Álljunk meg egy pillanatra Suchý mérnöknél, a kohászati és nehézgépipari miniszterhelyettesnél. Annak a szervnek a dolgozójánál, amely a 03-as állami célprogramnak, amely a fémmegtakarításra irányul, a fő gesztora.- Miniszterhelyettes elvtárs. A 03-as állami célprogram megvalósításával kapcsolatban számolnak a tervezés ésszerűsítésével?- Nem számolunk ezzel. Úgy véljük, hogy a terv megfelel a szükségleteknek, és a vállalatok feladata a teljesítése.- Konkrét példákkal bizonyítható azonban, hogy a tervezésben jelentős tartalékok vannak.- A terv döntő feladata, hogy pontosan tartalmazza a várható fémhulladék-mennyiséget, mert a kohászati vállalatokban tudniuk kell, milyen mennyiséggel számolhatnak, így tudjuk pontosan tervezni az acélgyártási teendőket, és azt, hogy a feldolgozó vállalatokba mennyi acél kerüljön.’- Ezzel egyetértek, és éppen ezért úgy vélem, hogy a tervnek elsősorban az a feladata, hogy összehangolja a termelők tevékenységét. Azt viszont helytelennek tartom, hogy meghatározzuk, a vállalat mennyi hulladékot szállítson. Ha hatékonyabban kihasználnánk a gazdasági szabályzókat, melyek a fémhulladék keletkezésének a minimálisra való csökkentésére is ösztönöznek, s ha a keletkező hulladékot a vállalatok az utolsó grammig összegyűjtenék, akkor rugalmasabban, áttekinthetőbben dolgozhatnának, és nem kellene annyi erőt fordítani a tervezésre és a terv teljesítésének ellenőrzésére.- A gazdasági szabályzókat, a komplex intézkedéseket kihasználjuk...- Vagyis egyetért velem, hogy a tervezés tökéletesíthető?- Hát... Mit is lehet ehhez hozzáfűzni? Tény marad, hogy hét termelésigazdasági egység nem teljesítette az általános gépiparban fémhulladék-szállítási tervét. Az okok, hogy miért nem, társadalmi szempontból inkább kívánatosak. Nem válhatna tehát a fémgazdálkodási ésszerűsítési program szerves részévé a tervezés tökéletesítése is? MILAN ADÁMEK Fülledt nyári este, kinn langyos sötétség terpeszkedik. Kikászálódunk az ágyból, megmozgatjuk elernyedt tagjainkat. Tíztől kezdődik az éjjeli műszak. Indulás mosakodni, munkaruhát, gumicsizmát keresni, veszekedni a más fején megtalált kendőkért... Útközben megbeszéljük, az aznapi programot, és már itt is a mester. És a temérdek uborka. Csevegésre nincs idő. Az elavult gépek úgyis elég felesleges gondot okoznak, s mi^or már a tizedik üveget töri ripityára az az átkozott zárógép, valahogy nincs kedvünk mosolyogni. A harmadik nap már gyakorlottabban nyúlunk a géphez, kiismerjük szerkezetét, fortélyait, mozdulataink már szinte gépiessé idomulnak. S munka közben morfondírozunk: vagy az elmaradt vizsgára gondolunk, vagy az előttünk álló nyaralásra, a múlt heti szalonnasütésre... Közben barátkozunk az uborkákkal, s még félálomban is szakszerű mozdulatokkal töltjük az üvegeket. Az első nap még felháborodunk: hogy lehet ilyen elavult gépsorral dolgozni? Aztán magunk bizonyítjuk: kell. Agyáriak kedvessége, segítőkészsége sok mindent pótol. Kettőkor szünet. Harapunk valamit, viccelődünk, - majd újra indulunk. Csodáljuk a nyári éjszakát, az alvó várost, a dolgozó üzemet. Nemsokára hajnalodik. Ez a nap is eltelt. Annyira friss a reggel, hogy fáradtságot alig érzünk. Gyorsan levetkőzünk, belehuppanunk az ágyba, s az uborkák átható illatára emlékszünk már csak. Sietni kell az alvással, Péternek kettőre egy pingpongcsatát ígértem, meg a strandra is ki kellene nézni... Az építőtáborok sok diák számara az első kapcsolatot jelentik a munkával, s ezen keresztül az élettel. A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Slovlik már tizedik éve fogadja a nyári hónapokban a bratislavai Komenský Egyetem Bölcsészeti Karának diákjait. Jómagam is, mint egyetemista jártam ott. A gyümölcsöző kapcsolatról Gál Dezső mérnökkel, az üzem közgazdászával beszélgettem.- A nyári munkát az egyetemen a SZISZ szervezi. Hogy mindkét fél elégedett, azt az is bizonyítja, hogy a szerződést szeretnénk majd felújítani. Rengeteg a feldolgozásra váró nyersanyag, képtelenek lennénk teljesíteni a tervet a diáksereg segítsége nélkül. Az első csoport július 19-én érkezett, a második augusztus 9-én. Nemcsak most, hanem ősszel is kisegítenek'a diákok. A mostani első csoportra semmi panaszunk nem lehet, a tervet 103,9 százalékra teljesítették. Tehát ügyesek, igyekvőek voltak a diákok, s ez a keresetükön is meglátszik. Azért van különbség az egyes csoportok munkája között. Sok függ a csoport vezetőitől, a kollektíva összetartó erejétől. A diákok többsége az elavult gépekre panaszkodik, a gépparkot már valóban ideje lenne kicserélni, de sajnos, ez nem tőlünk függ.- Milyen sportolási és szórakozási lehetőségeket nyújt az üzem?- A diákok elhelyezése először gondot okozott, végül sikerült számukra az üzem területén szállást biztosítani. Rögtönzött tornaterem, pingpongasztal áll a rendelkezésükre. Eddig még mindig kiadtunk egy-egy Brigád-híradót, amelyben a diákok a három hét élményeit, „megpróbáltatásait“ ismertetik. Kirándulást is szervezhetnek, szívesen adunk autóbuszt. Sokan - mint elárulták - a termálfürdő miatt jönnek hozzánk. Mihnya Ferenc, a főiskolás csoportok mestere, így bőséges tapasztalatokkal rendelkezik. Tőle kérdeztem meg, hogyan dolgoznak a főiskolások?- Sokféle összetevő határozza meg a diákok'munkaerkölcsét: Az első héten a monoton, fárasztó munka próbára teszi a munkakedvüket, š ekkor gyöngébb is a télje- sítményük. Sok múlik a csoport összetételén, van amikpr, mint az óramű elindulnak, s megállás nélkül megy a munka. Sok közöttük az újonc, a frissen érettségizett, ök még önállótlanabbak, bizonytalanabbak. Talán kicsit jobban kellene ügyelni a csoportok összeállítására. És persze, a munkához való hozzáállás. A diákok egy bizonyos része mint letudni való kötelességet értelmezi a munkát, az ö szaváikkal élve, eljönnek ide szenvedni. Néhányuknak még a zsebpénze is több, mint ameny- nyit itt megkeres. A többség azonban tudatosítja: dolgozni jött ide, pénzt keresni, s ennek tudatában áll oda'a géphez. Sok függ a vezetőktől. Ha tekintélye van a vezetőnek és kiveszi részét a munkából, ez az egész csoportra kihat. Végezetül csak annyit: mi szezongyár vagyunk, számunkra létfontosságú ez a segítség. A beszélgetés után visszamegyek a szobába, a nyári munkáról vitatkozunk. Fáradtak vagyunk, kicsit pihenhetünk még, majd megkezdődik az éjszakai műszak. NAGYVENDÉGI ÉVA A SZISZ Šumperki Járási Bizottsága már második éve megszervezte - Brontosaurus elnevezéssel - a fiatalok környezetvédelmi mozgalmát. A felvételen a Loučná nad Desnou-i vár parkját rendezik (Felvétel: ČTK - VI. Galgonek)
