Új Szó, 1982. augusztus (35. évfolyam, 181-206. szám)

1982-08-18 / 195. szám, szerda

Tervteljesítési gondok nélkül HUSZONÖT ÉV AZ ÉPÍTŐK SZOLGÁLATÁBAN Az országépítés, a mennyiségi gyarapodás évei nem egy vállala­tunk létrehozását eredményezték. Kiváltképpen vonatkozik ez az építőiparra, mely méreteiben ad­dig sohasem tapasztalt fejlődés­nek indult, hogy megbirkózhasson a rá háruló feladatok teljesítésé­vel. Ebbe a munkába kapcsolódott be huszonöt évvel ezelőtt a Köny- nyűbeton Építő­anyagok nemzeti vállalat; s mint ahogy nevéből is kiolvasható: kez­dettől fogva a könnyűfajsúlyú építőanyagok termelését és fejlesztését kap­ta feladatul. Ilyen téren termékei­vel máig az épí­tők - vállalatok és magánsze­mélyek - szolgá­latában áll. Szlo­vákia különböző részein - Ze­mianske Kos- toľany, Šaštín- Stráže, Bratisla­va, Vranov nad Topľou, Sered - fekvő üzemei­ben összesen kétezerhárom­száz alkalmazott munkájának eredményeit nemcsak hazánk területén, hanem a határokon túl: Magyarországon, Ausztriában és a Szovjetunióban is szívesen al­kalmazzák a megrendelők. A GÁZBETON TÉRHÓDÍTÁSA Az indulás évei az útkeresés és a kísérletezések jegyében teltek el. Később a gázbeton kipróbálása sikerhez vezetett, s ezután már inkább választékának kiszélesíté­se és az építőipar követelményei­hez való „igazítása“ lépett előtér­be a fejlesztés tükrében. így vál­tották fel a kezdeti kisméretű ido­mokat a nagyobb épületelemek, majd ezeket napjainkban a beépí­tett panelfalak. Eleinte a gázbeton, mint új építőanyag a hagyomá­nyos anyagok mellett nehezen ju­tott el az építőkhöz. Csupán türel­met igénylő fejlesztése, minőségi paramétereinek állandó javítása, s nem utolsósorban köztudatba ,.hintése“ eredményezhette tér­hódításának megvalósítását. Nap­jainkban a gázbeton keresett épí­tőanyag, mely az építőipar jelen­tős bázisát képezi. Vasil Kmiť, vállalatigazgató mindehhez hozzáfűzi:- Hasznosnak tartom, hogy a pernyebeton alapanyagairól is ejtsünk néhány szót. Ezek üzeme­ink nyersanyagbázisától függően különbözőek, de a hőerőművek­ben keletkező égéstermék, azaz a pernye újbóli felhasználása, visszavonása a termelésbe olyan megoldás, melynek környezetvé­delmi szempontjai is sokatmondó- ak. Amíg más vállalatok a terme­lés során a környezet szennyezé­sét nem tudják elkerülni, s emiatt nagy pénzbírságokat fizetnek, ad­dig mi üzemeink környékén „taka­rítunk“. Persze, erre már keve­sebben figyelnek oda. Pedig, ha elöhuzakodok egy magánszámí­A Zemianske Kostolány-i üzem készáruraktárában Marta Ležovičová darus nagyméretű panelokat emel ideiglenes helyükre (Stefan Petráé - ČSTK felvétele) tásunk eredményével, akkor alig­ha férhet kétség igazunkhoz. Ed­dig 7,5 millió tonna hőerőműben keletkezett égésterméket használ­tunk fel, ami 5 méteres rétegben 180 hektáros területen férne csak el, és befedné 360 (!) labdarúgó- pálya játékterét. Ennyi hamutól szabadítottuk meg a természetet, környezetünket. Évek során a ma­gánerőből építkezők is rájöttek a könnyübeton-elemek előnyeire: könnyű fajsúlya mellett szállítása, áthelyezése is egyszerűbb, köny- nyen vágható, alakítható és jó hő­szigetelő tulajdonságai vannak. Térhódításának bizonyítéka az ebből felépített 225 ezer családi ház is. A KERESLET NEM APAD- A beruházások beszűkítése óta sem csökken a termékeink iránti érdeklődés - tesz lényegbe­vágó megállapítást Jakub Vojčik, gazdasági-kereskedelmi igazga­tóhelyettes. - Továbbra sem érez­zük a kereslet apadását, sőt in­kább azzal van gondunk, hogyan elégítsük ki a megrendelők igé­nyeit. Tervfeladatainkkal is sikere­sen megbirkózunk, e téren nincse­nek különösebb gondjaink. Ami­lyen mértékben terjedt a könnyü­beton-elemek alkalmazása, úgy javultak fokozatosan a vállalat gazdasági eredményei is. Monda­nivalómat a kollektívánkra vonat­kozó észrevételemmel egészíte­ném ki: tíz éve dolgozom itt, de még mindig újnak érzem magam köztük. Annyira összeforrott, évek során a feladatok teljesítésében megedződött gárda dolgozik együtt, hogy bármelyik üzemünkbe me­gyek körülnézni, jó szakemberek­kel, munkahelyéhez régóta hű dol­gozókkal bőviben találkozók. Nem fogyott el az emberek kezdemé­nyezőkedve, az újért, jobbért való kitartása sem. Újítási javaslataik megvalósításával csupán tavaly 6,5 millió tonna tüzelőanyagot ta­karított meg vállalatunk. Beszélgetésünk ezután a válla­lat távlataira terelődik. Továbbra is a könnyübeton alkalmazási terüle­tén belül mozognak majd, ennek határait megrendelőik igényei szabják meg. Törődni kívánnak a fejlesztés és a termékválaszték bővítésének valamennyi kérdésé­vel, hogy a jövőben ne érhesse őket semmilyen meglepetés. Min­denesetre: fennállásuk második negyedszázadának küszöbén bi­zakodva tekintenek előre. J. MÉSZÁROS KÁROLY Rajtuk múlik Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma nyári munkákat irányító bizottsága megállapította, hogy a panaszok figyelembe vétele és a helyzet alapos elemzése, felmérése után hozott intézkedések hatására az illetékes vállalatok rugalmasabban vásárolják fel a zöldséget és a gyümölcsöt, mint korábban. Ennek ellenére számos mező- gazdasági üzem és a kertbarátok többsége egyes zöldségfé­lékből még mindig több árut kínál eladásra, mint amennyit gyorsan el tudnak helyezni. Ezért született egy határozat, hogy a termelőktől elsősorban a szerződött mennyiséget kell felvásárolni. Aki pedig nagyobb területen termel zöldséget, mint amennyit a szerződés megkötésekor feltüntetett, az gondoskodjon saját maga az értékesítéséről. Alig látott napvilágot a határozat, az időjárási viszonyok alakulása és más okok miatt sokat változott a helyzet. A felvásárló szervek már a harmadik és negyedik osztályú csemegeuborkát is minden mennyiségben felvásárolják, mert a cseh országrészek feldolgozó üzemei kérik. A paprika is könnyebben elkel a piacon, mint néhány héttel ezelőtt. Viszont hiányzik a hagyma, a fokhagyma, kevés a káposzta. Ilyen a zöldségpiac és ilyen is volt mindig. A termést nem lehet pontosan előre tervezni. Bizonyos kilengésekkel tehát a felvásárló üzemeknek is számolniuk keli. Már az idény elején nem ártott volna vezetőiknek elgondolkozni azon, hogy esetleges túltermeléskor az árufölösleget hová helyezik el. Erre van lehetőség, hiszen, olyan helyzetben vannak, hogy a délen termelt zöldséget és gyümölcsöt az északi körzetek nagy ipari központjaiba és falvaiba is szállíthatják. A lehetőség tehát adott. Néhány jó példától, megoldástól eltekintve a felvásárló vállalatok mégsem használják ki telje­sen. Emiatt az idei nyáron már száz meg száz tonna zöldség romlott meg, vagy került fonnyadt állapotban a fogyasztók­hoz. Olyan zöldség, amelyre a lakosságnak szüksége van, és felhasználásával más élelmiszerfélék fogyasztása csökkent­hető. Az említett bizottság ülése, figyelembe véve a lehetősége­ket, határozatot hozott az áru egyenletes széthelyezésére is. A felvásárló vállalatok képviselői példákat soroltak fel az éjjeli szállítások megszervezésére, a „zöldvonatok“ indítá­sára. Ennek ellenére elhangzottak olyan megjegyzések, hogy a zöldség és gyümölcs szállítása még mindig nem eléggé rugalmas és a felsőbb szervek kénytelenek ellenőrzéseket végezni. A felvásárló szervek vezetői közül néhányan azt hangoztatták, hogy megoldják a problémákat és a jövőben kevesebb panasz kerül majd az ellenőrző szervekhez. Az ígéret megtörtént, most már a Zelenina, a Jednota és más felvásárló szervek vezetőin a sor. Keressék a megoldást a zöldség és gyümölcs rugalmasabb felvásárlására, gyor­sabb elszállítására. Rajtuk múlik, hogy a leszerződött zöld­ség és gyümölcs mikor és milyen állapotban kerül a fogyasz­tókhoz. Most kell megmutatkoznia az annyiszor emlegetett felelősségérzetnek. A felvásárlás és az értékesítés rugalmas­sága, a mérce, hogy a felvásárló szervek vezetői milyen mértékben teljesítik kötelességüket. BALLA JÓZSEF A KERTBARÁTOK KISEBB-NAGYOBB GONDJAIRÓL A Kassa-vidéki (Košice-vidiek) já­rásban az elmúlt hét végén a nem­zeti bizottságok szervezésében társadalmi munkások is segéd­tisztek a szalma betakarításánál. A felvételen Helena Šimáková és Tatiana Vlčková SZISZ-tagok a szalmát kazalozzák a Král'ovcei Efsz-ben. (A ČSTK felvétele) A TERMŐTALAJ célszerű ki­használása mindig fontos feladat volt az emberiség történelmi fejlő­désében. Jelentőségére Marx Ká­roly többször is rámutatott. Orszá­gunkban a lakosság létszámának növekedésével, s az élelmiszer­fogyasztás aránylag magas szín­vonalával összefüggésben külö­nösen fontos a mezőgazdaság fő termelőeszközét képező termőta­laj kihasználása, mivel az élelmi­szerek és a mezőgazdasági nyersanyagok stratégiai árukká válnak a világpiacon, s beszerzé­sük egyre drágább és körülmé­nyesebb. Szocialista társadalmunk ezért nagy gondot fordít a mezőgazda­sági termelésre alkalmas földalap javítására, a talaj termőképessé­gének növelésére. Ezzel össze­függésben került sor a kisebb- nagyobb parcellák leltározására is, annak kimutatása céljából, hogy miként vannak megművelve, kihasználva. Azokból a területek­ből, amelyek a nagyüzemi terme­lés számára alkalmatlanok, kert­barátoknak is juttattak, s nem is csekély mennyiségben. A nyugat­szlovákiai kerületben például mintegy félezer hektár parlagon heverő földet adtak át megműve­lésre a kertbarátoknak. Társadal­mi szempontból igen jelentős in­tézkedésről volt szó, amit a CSKP KB 1981-es októberi ülése is tá­mogatott. Sajnos, nem mindenhol értették meg a parlagon heverő földek megművelésének a jelentőségét. Előfordulnak ugyanis bizonyos problémák, amelyeket az illetékes szervek és szervezetek részéről több kezdeményezéssel meg le­hetett volna előzni. Említsünk meg legalább néhányat ezekből a problémákból, amelyek egyaránt elkedvetlenítik a kezdő és a ta­pasztaltabb kertmüvelőket. Napjainkban növekszik az ér­deklődés a kertművelés iránt. Ez nem átmeneti, hanem tartós jelen­ség, amellyel a jövőben is számol­ni kell. A kiskertek művelésének társadalmi haszna több irányban is megnyilvánul. Első helyen em­líthetjük a parlagon heverő terüle­tek kihasználását, valamint az önellátás mértékének növelését a zöldség- és a gyümölcsfélékből. Emellett az aktív pihenés is ked­vezően hat a különböző betegsé­gek megelőzésére, s az egészség védelmére és szilárdítására. A kis­kertekben végzett munka emellett fontos szerepet játszik a fiatal nemzedék nevelésében is. ARRÓL SEM FELEDKEZHE­TÜNK MEG, hogy az elhanyagolt, elgyomosodott területek megmű­velése javítja a környezeti feltéte­leket, s a településfejlesztés, külö­nösen a zöld övezetek létesítésé­nek fontos részét képezi. Ezeket a szempontokat tartotta szem előtt a CSKP Központi Bizottsága is, amikor elmúlt évi 4. ülésén felhívta a figyelmet az elhanyagolt terüle­tek megművelésére. Társadalmi szempontból ezért arra lenne szükség, hogy a kisker­tek iránt érdeklődők igényeit az adott lehetőségeknek megfelelő­en, s a jogi normákkal összhang­ban mielőbb kielégítsék. Bizonyá­ra nem részesíthetők dicséretben az olyan szervezetek, ahol éveken át elhúzódik a kertbarátok számá­ra kijelölt területek átadása. Az érdeklődők bizalmával olyan érte­lemben sem szabad visszaélni, hogy az illetékes nemzeti bizott­ság és a kertbaráti szervezet csak az illetményekből származó né­hány száz koronás bevételt tartják fontosnak. Mert mondjuk meg őszintén, vajon milyen haszna származhat a kertművelőnek ab­ból, hogy megműveli az öt évre átadott, tönkrement földterületet? Ennyi idő csupán arra elégséges, hogy úgy-ahogy termőképessé te­gye, s az ehhez szükséges feltéte­lekkel is ellássa. De még ez is kockázattal jár, amint azt egy idei bratislavai példa is bizonyítja. Itt a Žilina és az Érsekújvár (Nové Zámky) felé vivő vasúti vágányok közöt három éve adtak át haszná­latra több tucat kiskertet, de eze­ket raktárak építése céljából már az idén elvették. Gondoljuk el, hogy a kertbarátok milyen sok időt használtak fel arra, hogy e rövid idő alatt termővé tegyék a talajt, s rendelkezzenek az öntözéshez szükséges vízforrásokkal, arról nem is beszélve, hogy mennyi gyümölcsfa-csemetét ültettek el, amelyek termését már nem fogják betakarítani. Persze, az illetéke­sek azt mondhatják, hogy csak ideiglenes használatról volt szó. De még így is az lenne a helyes, ha a parcellák kiosztásánál konk­rétabban felvázolnák a használat feltételezett idejét, hiszen a tönk­rement szerkezetű talaj feljavítása két-három éves használatra még egy 4 árnyi területen is rendkívül költséges és nem gazdaságos. HA HOSSZABB IDŐRE IS GA­RANTÁLJÁK a parcella haszná­latát, az sem oldja meg a kertbará­tok minden gondját és problémáját. A szerszámellátás területén pél­dául a megelőző évekhez viszo­nyítva sokat javult a helyzet, de ma is vannak még hiánycikkek. Főleg ásóvillákból, vasgereblyék- ből van kevés. A műtrágya- és a vegyszerellátás sem elégíti ki a kertbarátok igényeit, főleg a cso­magolás szempontjából. A.kert- művelők gyakran vetik fel, hogy a szaküzletek miért 50 kg-os cso­magolásban kínálják a műtrágyát, amikor nekik csak 5-10 kg-ra van szükségük. Hasonló a helyzet a növényvédelmi szereknél. A biz­tonságot is növelné, ha ezeket egyszeri permetezésnek megfele­lő adagokban árusítanák. Ezek azonban rendszerint kilogram­mos, félkilogrammos csomagolás­ban kaphatók, ami messze meg­haladja a kiskertmúvelők szükség­leteit. A műtrágyákból és a vegysze­rekből a választék sem kielégítő. Igaz ugyan, hogy leginkább a kombinált műtrágyákat keresik, de a tapasztaltabb kertészkedők külön külön is szeretnék adagolni a tápanyagokat, a nitrogént példá­ul főleg tavasszal, most pedig in­kább a foszforos és a káliumos műtrágyák használata az idősze­rű. A rovarkártevők elleni védeke­zés sem oldható meg csupán Me- tationnal, a kertészkedők olyan vegyszereket is keresnek, ame­lyek a különböző újságokban és folyóiratokban megjelentetett szakcikkekben szerepelnek. Gyakran lehetünk tanúi annak, hogy a kezdő kertművelők szántó­földet hordatnak az átvett parcel­lára, valamilyen beruházásra kije­lölt, s termelésből kivont területről. Ez rendszerint valamilyen „fekete fuvar“ keretében történik, amely­ből vagy a gépkocsivezető, vagy annak közvetlen felettese húz hasznot. Miért nem lehet ilyen szántóföldet legálisan megvásá­rolni? Hiszen ez csak a társada­lom hasznára válna, gátat vetne a különböző spekulációknak, s a kertművelők is könnyebben megoldhatnák ezzel kapcsolatos gondjaikat. TÖBBSZÖR IS ELHANG­ZOTT, hogy a használatra átvett parcellákat elsősorban zöldség- és gyümölcstermesztésre kell hasznosítani. Arról sem szabad azonban megfeledkezni, hogy a kiskertművelők többsége városi lakónegyedekben él, s a lakótöm­bökben nincsenek^ megfelelő rak­tározási lehetőségek. Ezért az ilyen kertészkedők jogosan igé­nyelnek a faipartól megfelelő mé­retű és kivitelezésű, olcsón hozzá­férhető hétvégi házikókat. Abból sem kellene nagy problémát csi­nálni, ha a kertművelők az ilyen házikók alá egy pl. 2x1 m alapte­rületű pincét készítenek, hiszen az önellátást a gyümölcs- és a zöld­ségfélékből nemcsak az érés és a betakarítás idejére akarják bizto­sítani, hanem főleg a téli és a ta­vaszi hónapokra, amikor a piacon is csökken a kínálat. ŠTEFAN KOCIAN ÚJSZÚ I, 4 1982. VIII. 18.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom