Új Szó, 1982. július (35. évfolyam, 154-180. szám)
1982-07-24 / 174. szám, szombat
ÚJ szú 3 1982. VII. 24. NICARAGUA Meghiúsult az ellenforradalmi erők szándéka Izrael a katonai akciókkal a rendezési erőfeszítéseket akarja megtorpedózni (Folytatás az 1. oldalról) ménytelenül igyekeztek meggyőzni az Arab Liga megbízottjait a palesztin ellenállás és a libánoni hazafiak feltétel nélküli kapitulációjáról. Izrael libanoni katonai aktivizálódását bejrúti megfigyelők annak a bizonyítékaként értékelik, hogy Izrael meghiúsítja a válság politikai rendezésére irányuló erőfeszítéseket - állapítja meg a TASZSZ. Begin izraeli kormányfő összehívta a kormány rendkívüli ülését, amelyen a szíriai és a szaúd- arábiai külügyminiszter Reagan elnökkel folytatott keddi tárgyalásainak eredményeit vitatták meg. A tanácskozásról részleteket ugyan nem hoztak nyilvánosságra, nyugati hírügynökségek azonban az izraeli kormánykörökben uralkodó „növekvő idegességről“ írnak. Ezzel összefüggésben emlékeztetnek az izraeli vezérkari főnök nemrég tett nyilatkozatára, miszerint a hadsereg főparancsnoksága „kidolgozta a palesztin kérdés radikális tervét.“ Hogy Tel Aviv miképp képzeli el a megoldást, ezt jól bizonyítja, hogy légiereje pénteken - már hatodszor megsértve a tűzszünetet - ismét bombázta Nyugat- Bejrútot, s annak is elsősorban palesztin negyedét, valamint a libanoni főváros nemzetközi repülőteréhez vezető útvonalat. Egy izraeli katonai szóvivő a csütörtöki (ČSTK) - Margaret Thatcher brit kormányfő bejelentette, hogy Nagy-Britannia hivatalosan megszüntette a Malvin-sziqetek körüli 200 mérföldes hadműveleti területeket. A_ szigetek körüli három és a pénteki bombázást azzal magyarázta, hogy erre „a tűzszünet biztosítása“ érdekében volt szükség. Habib ismét ingázik Reagan amerikai elnök ismét a szíriai fővárosba küldte külön- megbízottját, Philip Habibot, aki a tervek szerint Khaddam külügyminiszterrel és esetleg Hafez Asz- szad elnökkel is tárgyal. A látogatás célját titokban tartják, feltételezhető azonban, hogy Habib arra akarja ismét rávenni Szíriát, hogy fogadja be az ostromlott Bejrutban levő palesztin harcosokat. Szíria ezzel összefüggésben kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak elsősorban arra kellene törekednie, hogy az izraeli egységek hagyják el Libanont. A Fehér Házban bejelentették, hogy Habib a közeli napokban Izraelbe, Egyiptomba és Szaúd-Arábiába is ellátogat. George Shultz amerikai külügyminiszter a szenátushoz intézett levelében az Izraelnek nyújtott (ČSTK) - Szomália Megmentésének Demokratikus Frontja az ország 16 közigazgatási területe közül már kilencben fejt ki harci tevékenységet - hangoztatja s szervezet nyilatkozata, amelyet az AFP mérföldön belüli terület azonban továbbra is tiltott marad idegen hajók és repülőgépek számára, s az argentin hajók és repülőgépek csak nem egész 150 tengeri mérföldnyire közelíthetik meg, amerikai támogatás folytatása mellett foglalt állást - jelentette a DPA nyugatnémet hírügynökség. Shultz emellett megerősítette, hogy a Közel-Kelettel kapcsolatos álláspontja - csakúgy, mint elődeié - a Camp David-i külön- megállapodásokból indul ki. Palesztinellenes merénylet Fadl Dani, a Palesztinái Fel- szabadítási Szervezet állandó párizsi képviseletének helyettes vezetője tegnap a reggeli órákban merénylet áldozata lett. Ismeretlen tettesek akkor dobtak autójára egy gyújtóbombát, amikor hivatalába indult. Ibrahim Szusz, a PFSZ állandó párizsi képviseletének vezetője kijelentette, hogy a merényletért Izraelt terheli a felelősség és figyelmeztetett az Európában folytatott izraeli terrorhullám veszélyeire. A rendőrség adatai szerint ez volt az elmúlt tíz évben a palesztin képviselők ellen irányuló Francia- országban elkövetett hetedik gyilkos merénylet. hírügynökség hozott nyilvánosságra. A front egységei fegyveres harcot folytatnak Sziad Barre megtorló rendszere ellen. A Szomáliái elnök ugyancsak az AFP- nek adott interjújában beismerte, hogy országában a helyzet „igen komoly“ és hogy számít a Nyugat sokoldalú, de elsősorban katonai segítségére. Sziad Barre fegyvereket kért az Egyesült Államoktól, amelynek Szomáliában katonai támaszpontjai vannak. Az államfő szerint az ország bizonyos segítséget már kapott. London feloldotta a dél-atlanti zárlatot SZOMÁLIA A rezsim vezetője számít a Nyugat támogatására Kuba A forradalom nyitánya (ČSTK) - A nicaraguai hadsereg meghiúsította a hazai és a külföldi ellenforradalmi erők azon igyekezetét, hogy az Egyesült Államok haditengerészetének és légierejének a támogatásával elfoglalják Puerto Cabezas várost - jelentette be Manuel Somarriba, az 5. katonai körzet parancsnoka. A managuai jelentések szerint a szomszédos Hondurasból az egykori Somoza-gárdisták bandáinak több száz tagja átlépte a nicaraguai határt. A nicaraguai népi hadsereg képviselői azonban szétverték őket, hetvenöt katonát agyonlőttek, négyet pedig fogságba ejtettek. A foglyok bevallották, hogy akciójukat az USA támogatta. Somarriba közölte azt is, hogy ebben a térségben megközelítőleg ezer ellenforradalmár tevékenykedik, de a nicaraguai kormány csapatai fokozatosan felszámolják őket. „Nicaragua népe megvédi a forradalmi vívmányokat“ - hangsúlyozta Daniéi Ortega, a kormányzótanács koordinátora a forradalom 3. évfordulóján megtartott nagygyűlésen. (Telefoto: ČSTK) A kubai kormány nagy összegeket fordít óvodák és bölcsődék építésére. Felvételünk Havanna egyik bölcsődéjében készült. (ČSTK-felvétel) A Batista-diktatúra önkényét jelképező Moncada laktanya megtámadásának 29. évfordulójára emlékeznek július 26-án Kubában. Nem az elsöprő győzelem ünnepe ez, hiszen a Fidel Castro vezette kis csoport a túlerővel szemben tehetetlen volt. Ahhoz viszont elég, hogy leszűrve a kudarcból a tapasztalatokat, felkészüljön a nagy csatára, amely 1959. január 1-én érte el tetőpontját. Ekkor Kubában a forradalmi erők vezetésével győzött a forradalom és megalakult az amerikai kontinens első szocialista állama. Az esemény nemzeti és nemzetközi jelentősége egyaránt óriási volt. Az országban államosították a bankokat, nagyvállalatokat és a külföldi érdekeltségeket, s így a kubai nép végre egyedüli irányítója és tulajdonosa lett országának. Azóta Kuba a szocialista világrendszer és a KGST szilárd, megbízható tagja. A szocialista társadalom építése során elért eredményeket még a rendszer ellenségei sem tagadják, tagadhatják. Felszámolták az írástudatlanságot, a munkanélküliséget és kiépítették a fejlett iskola- és egészségügyi hálózatot. Mindezt nem volt könnyű elérni a világ legnagyobb imperialista államának tőszomszédságában. A politikai zsarolás, a gazdasági nyomás eszközeivel és ellenforradalmi bandák kiképzésével tört Washington a forradalmi Kubára, hogy megfékezze az érdekeinek nem megfelelő fejlődést. Az ország vezetősége azonban egytől egyig hatástalanította az ellenséges támadásokat, és nagyobb határozottsággal - főleg az 1975-ös első pártkongresszus után - vette fel a harcot a belső hibák és gondok ellen. Minden erejével a lakosság ellátásának javítására, az ipar és a mezőgazKuba a tudományok fejlesztésében szorosan együttműködik a KGST-országokkal. Felvételünk a Carlos J. Finlay havannai intézet laboratóriumában készült, ahol egészségügyi tapasztalatcsere folyik. daság sokoldalú fejlesztésére törekedett. Ezt az irányvonalat erősítette meg a párt 1980-ban megtartott II. kongresszusa, amely a legfontosabb feladatnak a munka hatékonyságának emelését és a honvédelem megszilárdítását tűzte ki. Az 1981-85-re szóló feladatok sem szerényebbek az előzőknél. Az ötéves terv szerint 1985-ben az ipar adja az össztársadalmi termény 50 százalékát, új iparágak születnek, megerősödik a hazai építő- és textilipar, a cukornádtermelés pedig eléri a 10 millió tonnát. A csehszlovák-kubai kapcsolatok a forradalom győzelme óta jól fejlődnek az élet m inden szakaszán de továbbfejlesztésüket illetően még távolról sincs minden lehetőség kihasználva. Mindez az elkövetkező évek feladata éppúgy, mint a szocialista társadalom felépítése. (ki) EGYIPTOM Harminc év H árom évtizeddel a Gamal AbdeI Nasszer vezette „szabad tisztek“ forradalma után Egyiptomnak olyan felemás, tisztázatlan a bel- és külpolitikája, helye a térségben, olyannyira szétzüllött a belső rend, az állam- hatalmi rendszer, a gazdaság, hogy az országot már nem lehet erőtlen reformokkal talpraállítani, valóban forradalmi döntésekre, intézkedésekre van szükség. És iíjény is. A Szadat elleni merénylet csak a jéghegy csúcsa volt. A nasszerizmus annak köszönhette térnyerését és népszerűségét az arab világban, sőt azon túl is, hogy születése egybeesett egyrészt a gyarmati rendszer széthullásával és a szocialista eszmék világméretű elterjedésével, másrészt az imperialista hatalmak sorozatos támadásaival a felszabadult fiatal országok ellen, az újgyarmatosítás időszakának kezdetével. Az arab nacionalizmus platformjáról polgári demokrataként induló Nasszer az „arab szocializmuson“ keresztül eljutott addig a felismerésig, hogy nincs ilyen szocializmus, csak a szocializmus felépítésének arab módja. Amikor az orszáa élére került, hitt a társadalomnak az osztályok együttműködésén alapuló fejlődésben, de a hatvanas évek elején már felismeri, hogy ez illúzió, s az 1962-ben közzétett Nemzeti Chartában már határozottan leszögezi, hogy „az osztályharc természetes és elkerülhetetlen társadalmi folyamat“. A nasszerizmus Egyiptom első elnökének 1970 szeptemberében bekövetkezett váratlan halálával válságba került, mivel túlságosan szorosan kapcsolódott névadója személyéhez. Rövidesen kiderült, hogy a hatalmát féltő nemzeti burzsoáziát csak Nasszer hazai és nemzetközi személyes tekintélye tartotta vissza a rendszer elleni támadásoktól. Az ország élére került Szadat nem tűnt -»és bizonyult - nehéz ellenfélnek. Ugyanis sok minden elmondható volt róla, csak az nem, hogy határozott, tekintélyes politikai személyiség. Sőt. Szadat politikai pályafutásában „túltett“ elődjén. Nasszer a liberális centralizmustól haláláig eljutott a baloldalra. Utódja a baloldalról indulva a szélsőjobboldalon kötött ki. Előfordult az ilyesmi már más politikusokkal is, Szadat mégis egyedülálló „jelenség“. Ugyanis ott és akkor, a Nasszer utáni Egyiptomban, a szocialista irányú fejlődést választó arab országoktól körülvéve, közvetlenül a viszonylag jelentős katonai, de főleg erkölcsi sikereket hozó 1973-as arab-izraeli háború után ez valóban politikai „bravúr“ volt, amely a Camp David-i különalkuban csúcsosodott ki, és a dísztribüni vérfürdővel ért szomorú véget. M íg Szadatnak volt mit rombolnia, utódja, Mubarak számára csak egy út van - az építés. Csak az építés iránya az, amiben választhat, de azt is csak részben. Elődje olyannyira kiszolgáltatta az országot Washingtonnak és közvetve Izraelnek, hogy látványos szakításról szó sem lehet, a szigorú megtorlás nem váratna magára. Csak csendes és rendkívül óvatos visszatáncolásról lehet szó egy jóelőre alaposan elkészített terepre - az arab táborba. A több mint nyolc hónapja az ország élén álló Hoszni Mubarak a körülmények - s főleg az idő rövidsége folytán még nem sokat „mutatott“, de számos jelből ítélve a legjárhatóbb utat - a ,,kis lépések“ politikáját választotta. Külpolitikai téren már van is ennek néhány, természetesen apró eredménye. Az egyiptomi sajtó már nem hord össze kígyót-békát az arab országokról, visszarendelték a csapatokat a líbiai határról, az Arab Liga Nílus-parti székházából kiköltöztették a Szadat által létrehozott „arab és iszlám népek ligáját“. Mubarak elfogadta az el nem kötelezettek bagdadi csúcs- találkozójára szóló meghívást, nem engedett Begin zsarolásának- a sinai kivonulás előtt, sőt azóta sem ment el Jeruzsálembe. Washingtoni látogatása során természetesen nem vetette el a Camp David-i folyamat folytatását, de több ízben nyomatékosan hangsúlyozta a palesztin jogok érvényesítésének szükségességét, s követelte, hogy Kelet-Jeruzsále- met is tekintsék megszállt területnek. És történtek bizonyos apró lépések a szocialista országok felé is. E gyiptom belső helyzete még zűrzavaros külkapcsola- toknál is bonyolultabb. A szadati „ nyitott ajtókon“ a dollármilliók helyett a gazdasági zűrzavar tört be az országba. Nincs tervirányítás, szőrén-szálán eltűnt az állami szektor - cserébe vannak újgazdagok, nyomorgó milliók és 19 milliárd dollár külföldi adósság. Három hónappal ezelőtt mondotta Mubarak: ,,A gazdasági probléma nagyobb, mint azt régebben bárki is elképzelte“. A belpolitikai kis lépések számára talán jó alapot jelent, hogy Mubarak „nyitott“ az ellenzék felé és hadat üzent a felháborító méreteket öltött korrupciónak. De mindez még csak a kezdet kezdete. Az 1952-es forradalom évfordulója megfelelő alkalom lehet arra, hogy Egyiptomban elgondolkozzanak azon, mit lenne érdemes „leporolni“ Nasszer hagyatékából. GÖRFÖL ZSUZSA Mubarak kényszerhelyzetben: ez van - ezt kell (?) szeretni...
