Új Szó, 1982. július (35. évfolyam, 154-180. szám)
1982-07-24 / 174. szám, szombat
KIS _________ NY ELVŐR Zavaró tájékoztatás Egy riportnak a következő mondata állított meg az olvasásban. Nagy a sár - mondta egy tetemes asszony.“ Vajon milyen is lehetett az a tetemes asszony - gondolkodtam el a kérdésen. Nyilván termetes volt. Két hasonló hangzású és bizonyos mértékig rokon jelentésű szó közül a riporter a nem ide illőt választotta. De vajon miért nem jó itt a tetemes melléknév az asszony jelzőjének, hiszen - mint jeleztük - a két szó értelme bizonyos mértékig rokon. Mindkettő azt jelenti: számottevően nagy, jókora. Csakhogy a tetemes nem vonatkoztatható személyre, csupán dologra, tárgyra. Bár a tetem szóból ered, amely az ember holttestét vagy az állat hulláját egyformán jelentheti, élő emberre vagy állatra nem mondjuk ezt: tetemes. A tetem és a tetemes szavaknak csak az alakjuk mutatja, hogy van közöttük valami kapcsolat, de a jelentésük már teljesen eltávolodott egymástól. A tetemes melléknév egyáltalán nem idézi fel bennünk a tetem főnév jelentését, nem is érezzük, hogy jelentés tekintetében köze volna egymáshoz a két szónak. A tetemes jelentése ez: számottevően nagy, jókora, természetesen dolog, rendszerint elvont dolog, mint azt a következő példákból látjuk: tetemes kár, tetemes veszteség, tetemes összeg, tetemes bírság: de a régi nyelvhasználatban még konkrét tárgyra is vonatkozhatott: tetemes küszöb, tetemes regény stb. Ma már ez utóbbi használata ritka. A termetes, amely a ‘testalak1, ‘testalkat' jelentésű termet szóból származik, emberre, emberi testalkatra vonatkoztatva használatos. Jelentése ez: nagy termetű, jól megtermett. Beszélhetünk tehát termetes asszonyságról, termetes legényről, termetes emberről. Arany a Toldiban termetes növésről szól, természetesen személlyel, Miklóssal kapcsolatban: „Rémlik, mintha látnám termetes növését. Nem kétséges tehát, hogy a tetemes asszony helyett a termetes asszony lett volna a helyes kifejezés. JAKAB ISTVÁN Nevelde vagy nevelő? Újabban elég gyakran találkozunk az állattenyésztéssel foglalkozó újságcikkekben a borjúnevelde, üszőnevelde vagy malacne- velde kifejezéssel. A gyakorlatból tudjuk, hogy a nevelde főnevet a mai köznyelv általában nem használja, s ha megnézzük az értelmező szótárt, azt látjuk, hogy a nevelde ott is „elavult" szóként szerepel. Szükséges-e vagy érdemes-e ezt a mesterségesen alkotott elavult szót újra bevezetni a köznyelvbe vagy akár egy szakterület - esetünkben az állattenyésztés - terminológiájába? Válaszunk egyértelműen tagadó. Sem a neveidé-re, sem az összetételeire, tehát az üszőneveidé-re. borjúneveldé-re, sem az neveidé-re nincsen szükség. A nevelde helyett ott a nevelőintézet szavunk, a „borjúneveidének“, „üszőneveidének“, „malacnevel- dének“ pedig szintén van helyesen alkotott megnevezése: a borjúnevelő és a borjúistálló, az üszőnevelő és az üszőistálló, illetve a malacnevelő. A szakirodalom is ezeket használja, mint anogy tudtommal a köznyelv is. Ne essünk abba a tévedésbe, hogy a nevelde valami szakszerűbb, pontosabb megjelölés, sőt, hogy csakis a nevelde lehet a helyes, mert a nevelő szót főnévként csupán személyre vonatkozólag használhatjuk. E hibás felfogás szerint a borjúnevelő, üszőnevelő, malacnevelő főnév csak azt a személyt jelenti, aki borjút, üszőt, malacot nevel. Az igazság az, hogy a borjúnevelő, malacnevelő stb. főnév nemcsak nevelő személyt jelent, hanem jelenti azt az épületet, berendezést is, ahol az állatok nevelése folyik. Hasonlóképpen a főnévként használt etető szavunk is jelenti az etető, takarmányozó személyt, de jelenti egyúttal az etetőedényt, etetőberendezést is. Semmi okunk tehát az elavult nevelde szót népszerűsíteni a nevelő rovására. MAYER JUDIT Összesenben? Rövid közleményünk célja elsősorban az, hogy felhívjuk a figyelmet az összes szó felesleges megterhelésére. Sokan ugyanis a gondolkodási renyheség szülte kényelemből akkor is e szóval élnek, amikor az árnyaltabb fogalmazás, a változatosság érdekében hasznosabb, célszerűbb lenne az egész, a teljes, a minden, a mindenik, a mindegyik és a minden egyes szók, kifejezések használata. Tehát nem hibázunk ugyan, ha az összes embert emlegetjük, de ne feledkezzünk meg az olyan árnyaltabb formákról sem, mint minden ember, mindegyik ember, valameny- nyi ember, minden egyes ember stb. Ha a felsorakoztatott szavak rovására terjed az összes szó, emeljünk ellene gátat. Különösen útját kell állnunk a címben jelzett összesenben szóalaknak Egyelőre még csak szóbeli közlésekben bukkan fel, ilyen összefüggésekben: ,,összesenben még azt szeretném mondani '; ,,összesenben még annyit“; ,,összesenben még jó a véleményünk a munkájukról“: „A meglevő hibák ellenére, összesenben a fejlődés töretlen stb. Az összesenben miatt egyre ritkában halljuk ezeket a kifogástalan nyelvi formákat: végül, végezetül, összefoglalva, összegezve, összefogva, summázva, általában, általánosságban stb. Bármelyiket használhatjuk a rostára tett szóalak helyett, az összesenben viszont hibás, kerülendő. Egyáltalán nincs rá szükségünk. BAKOS JÓZSEF Aratás — bizakodóan A Hatölesúti dűlő fáinak árnyékában kombájnosok pihennek. Két-hátom órai aratás után fáradtan, izzadtan jólesik leülni a fűre, erőt gyűjteni a további munkához. A beszélgetők között van Stanislav Gabriel és Jaroslav Duba. a morvaországi Zlechovi Egységes Földmüvesszövetkezet két kombájnosa is. Szemmel láthatóan jól érzik magukat a nagyma- gyari (Zlaté Klasy) Efsz dolgozói társaságában. Érkezésükkor a vendéglátók ismerősként fogadták őket. Aratás idején évek óta visszatérnek ide - segíteni. Ezt a segítséget persze, ha nálunk is kasza alá érett a gabona, visszakapják. Náluk egyelőre várat magára az aratás, itt viszont a befejezéséhez közeledik. Sőt, talán a tervezettnél hamarabb is végeznek vele, ami a máshonnét érkezett segítségnek is köszönhető. A tíz kombájn közül négy az út jobb szélén vágja a búzát. Ha valamelyik megáll, ez figyelmeztetést jelent az út szélén várakozó tehergépkocsik, traktorok vezetőinek - tele a tartály. Feketevízi Sándor agronómus a kombájnok között járkál, majd az út szélén várakozó szállító eszközök gazdáival vált szót, szervezi, irányítja a munkát. Lebarnult arca elárulja, reggeltől estig az aratók között van. Elmondja, hogy a jó időt alaposan kihasználták. Naponta száz hektár termését vágták le, s ha kitart az idő, akkor két nap múlva végeznek. A termés sorsa ugyan már a gépesítő részleg dolgozóinak a kezében van, de amint látjuk, az agronómus számára sem közömbös. Jogos az aggódás, a féltés, hiszen a vetés idején, a tenyész- idő alatt sokat fáradt. Meg azért is, mert itt, a Felső-Csallóközben ugyancsak kockázatos a nyári kalászosok termesztése. Különösen az olyan aszályos évben, mint .amilyen az idei is volt. A vékony termőrétegü kavicsos talajon hamar besülnek a kalászok. Az aszálykár szerencsére nem jelentős. Matiaško László üzemgazdász örömmel újságolja, hogy árpából hektáronként kétszáz kilogrammal több termett a tervezettnél. Hogy búzából meglesz-e a várt 5 tonnás hektárhozam, azt egyelőre csak találgatni lehet, és bízni a jó eredményekben. Gönci Győző gépesítő számára is erőpróba az aratás. Ha a felkészülés idején hibát követtek volna el, az most megsokszorozva jelentkezne. Hogy jól dolgoztak, azt bizonyítja, hogy gép még nem esett ki a munkából, csupán kisebb műszaki hibák adódtak. Az aratásnak szerves részét képezi a szalmabetakarítás és a tarlóhántás. A szomszédos táblán elénk táruló kép is ezt bizonyította. Az árpaszalmát hat szalma- szedő kocsi gyűjtötte és hordta a szalmakazal tövéhez. Kász Mihály 180-as Škoda traktorra szerelt hatalmas villával rakja a kazlat, immár a harmadikat. Az egykori szalmarakók megmosolyognák, ha látnaK, milyen idomtalan. de ők is megértenék, hogy géppel szebbet nern lehet rakni és hogy nem a külalak a fontos, hiszen apróra vágott szalmából „kalapot“ fújnak rá, s akkor, nem ázik be, s ez a lényeg. A kicsépélt gabona utókezelésének jelentősége is felér az azt megelőző műveletekével. Ezért is rendezkedtek be rá. A tizennégy százaléknál több nedvességet tartalmazó gabonát a faluszéli szárítóba hordják. A magasba meredő Bábolna típusú szárítóberendezés tövében búzahegy emelkedik. A halom alatti garat lassan nyeli a magot, és mikor a hegy teteje behorpad, egy rakodógép lapátjával megtöltik a lyukat. A szárítóból a mögötte levő raktárban a befülledés megelőzésére ügyelve addig tárolják a gabonát, amíg a felvásárló üzem nem jelzi - szállíthatják. Következő állomás a szövetkezet gépesítő részlege. A rekkenö hőségben minden mozdulatlan a néptelen udvaron. A sok-sok garázs ajtaja nyitva, belül üresek. Szinte minden gép a határban van. Gépjavítók közül is csak az ügyeletesek tartózkodnak benne. Ugróczy Ferenc kovácsmester tolózárak készítéséhez szítja a tüzet. Ezek a sertésistállóhoz kellenek Horvát Imre gépjavító motor- kerékpáron a kombájnoktól jön, de nincs semmi baj. Az a jó, ha nincs javítanivaló, de azért résen kell lenni. S lám már jön is a nagy Skoda. Az imént még kazlazó nagy erőgép nem bírja felemelni a szalmát A „diagnózist“ hamar megállapítják. Tegnap ugyanezért jött be a gazdája. Tizenöt perc alatt megjavították. Most is gyorsan rendben lesz, csak várni kell, amíg lehűl a motor. Abban a pillanatban, mikor a traktoros leállítja a gépet, megszólal az ebédszünetet jelző sziréna. A Škoda érkeztére összeszaladt szerelők letörlik homlokukról az izzadtságot és elindulnak a közeli étkezde felé. A tágas, világos, tiszta étteremben sokan ülnek, de mindekinek jut hely. A kombájnosoknak is kivitték már az ebédet. Húslevesbe merül a kanál, második fogásként rántott sertésszelet következik, tarhonyával. S mikor az üdítőital is elfogy, visszatér a munkában, nagy melegben elapadt erö, amire még nagy szükség lesz a délutáni teendők során. KOVÁCS ELVIRA Hlavatý József 26 éven át dolgozott a vágsellyei (Šaľa) Barátság Efsz- ben. Most nyugdíjasként határozta el magát arra, hogy szemveszteség- ellenőrként segít volt munkatársainak az aratásban. A felvételen Hlavatý József (jobbról az első) a járás néhány mezőgazdasági szakemberével beszélget az aratás menetéről (Felvétel: Milan Alakša) E stbe hajlik az idő. Az A-1-es dűlőben szemlátomást fogy az aratnivaló. Baka Lajos traktoros a tábla szélén várja, mikor jelzi valamelyik kombájn, hogy megtelt a tartálya. Kissé elmereng, mert húsz évig dolgozott arató-cséplő- gépekkel, most már a fiatalok vették kezükbe a kormánykereket, így van ez rendjén. Néhányan átadták nekik tapasztalataikat, most már ók a fürgébbek, folytassák a munkát, kezeljék a gépeket. Mert nem mindegy, mennyire eresztik le a vágószerkezetet, milyen sebességgel halad a kombájn. Meg egyéb fortélyai is vannak a betakarítási módszereknek. Jelez az egyik kombájn, a traktoros feléje indul járműjével. Pallos Lászlóval, az Ipolysági (Šahy) Efsz ipolyviski (Vyškovce nad Ipľom) részlege növénytermesztési szakágazatának vezetőjével folytatjuk a megkezdett gondolatmenetet. Ö is azt állítja, nagyon sok múlik a kezelőszemélyzeten, mert jó körülmények között sem könnyű az aratás. Ezen a táblán a kiadós eső után a puha földbe bele-bele- kapnak a vágószerkezetek. Ilyenkor a gép pár métert hátrafelé halad, és csak azután indulhat újra, ha vágószerkezetetét megtisztították. Éles szemmel figyeli a szemveszteség alakulását. Az egyik E-512-es kombájn után sok szemet talál. Intett Stevcsak Istvánnak. a gép kezelőjének, álljon félre, és keresse meg a hibát. A fiatalember hamarosan jelentette, hogy a rostáló asztalnál esett ki egy gumitömítés. Nem dolgozhat tovább, várnia kell, míg megérkezik a szerelő. Most már csak kilenc kombájn aratja a Korai és a Zefír árpafajtákat. Ebből három a Mladá Boles- lav-i járásból érkezett. Az egyiket- amely mellettünk halad el- František Zima kezeli. A növény- termesztési szakágazat vezetője Sötétedésig megjegyzi, hogy ez a gép nagyon kevés veszteséggel dolgozik, kezelője minden akadályra felfigyel. Alig beszél erről, a kombájn máris megáll, kifordul a rendből. A kombájnos leugrik, és gyorsan kitisztítja a vágószerkezetet. Bármennyire is vigyázott, a földbe, az árpagyökerekbe fulladt a vágószerkezet. Néhány mozdulat, és a rövid kényszerpihenő után a kombájn elindult a többi után. Sötétedés előtt érkezik a parcellára Kajtor Pál mérnök, a szövetkezet föagronómusa és Jámbor László alelnök. Elégedetten szemlélik a gyors ütemű munkát. Elmondják, hogy a szövetkezet különböző részlegein 14 kombájn dolgozik. Az erőt ide összpontosították, mert ezen a dűlőn legérettebb a gabona, nedvességtartalma csak 13,3 százalék. így aratás elején emlegetik, mit kellene még tökéletesebben végezni, hogyan kellene rugalmasabban szervezni a betakarítócsoportok munkáját. A kimutatások szerint a kombájnok napi teljesítménye 7-8 hektár. Az agronómus a szalmát nézegeti, és megállapítja, hogy az etetésre is megfelel. Gondoltak erre már jó néhány héttel ezelőtt. Úgy tervezték, hogy 300 hektárról a szalmát takarmánypogácsa készítésére használják fel. A többit gondosan kazlakba rakják, színek alatt tárolják, egy részét pedig zöldtakarmánnyal keverve etetik fel még a nyári-öszi időszakban Ily módon is bővíteni akarják tö- megtakarmány-készletúket. Az alelnök a munkaszervezési teendőkkel kapcsolatban mondja, hogy ilyen nagy mennyiségű szalma betakarítása nem kis erőfeszítést igényel, ezért e munkára segítségül hívták a szövetkezet nyugdíjasait, a falvak tömegszervezeteinek tagjait, az ipari üzemek dolgozóit. A Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola harminc hallgatója is részt vesz a nagy munkában. Összehangoltan igyekeznek gyorsan dolgozni. xxx A kombájnok egymás után adják le a fényjeleket, a járművek alig győzik szállítani a termést. Az agronómus még sötétben is ott áll a tábla szélén, figyeli, amint a gépek fényszóróikkal pásztázva haladnak a táblán. Még tíz óra felé is betakarítógépek zajától hangos a határ. Csak akkor állnak meg, amikor annyira megpuhul a szalma, hogy már túl gyorsan csavarodik a vágószerkezetekre. A dúlő végén még összegezik az eredményeket, megbeszélik a holnapi kezdés időpontját, és lassan a gé- pesítöközpontba indulnak a betakarítógépek. BALLA JÓZSEF ÚJ szú 4 1982. VII. 24.
