Új Szó, 1982. július (35. évfolyam, 154-180. szám)
1982-07-14 / 165. szám, szerda
ÚJ szú 7 1982. VII. 14. Világbajnokokat verő világbajnok Tények beszélnek a labdarúgásban is. Ezek azt mondják, hogy Olaszország a világbajnoki aranyéremhez vezető úton a középdöntőtől kezdve az 1978. évi világbajnok Argantinát, az 1958., 1962. és 1970. évi világbajnok Brazíliát, az 1974. évi bronzérmes Lengyel- országot és az 1974. évi világbajnok NSZK-t győzte le, s az ilyen sorozat után nem lehet kétségbevonni szuverén elsőségének jogosságát. Az idei VB-n szereplő öt eddigi világbajnok közül való együttesként a hasonló cipőben járók közül csak az angol együttessel nem hozta össze a sors, s nem mernénk egyértelműen megállapítani, hogy az melyikük nagyobb szerencséje. Magán a VB-n nem volt éppen ígéretes az olaszok rajtja. Az első számú alapcsoportban mindhárom mérkőzésen döntetlent értek el, s jnivel a lengyeleken kívül ,,csak" Peru és Kamerun volt az ellenfél, a csak világbajnokokból álló középdöntőcsoportba jutás után a legtöbben fabatkát sem adtak volna az azzuri legénység lehetőségéért. Nem így Bearzot mester, aki olasz létére nem elsősorban az érzelmi motívumokra épített, hanem szakavatott megfigyeléseire, úgy térképezte fel a következő ellenfeleket, ahogyan azt egyedül ő tudja, minden következő vetélytárs ellen az általa célravezetőnek tartott taktikát dolgozta ki, s annak megvalósítására ki is tudta válogatni a jóelőre gondosan kijelölt keretből a szereplésre hivatottakat. Míg a megfigyelők és más szakértők az idei VB középdöntőjének kezdetéig csak híres, vagy hírhedtnek tartott védekezéséről ismerték az olasz nemzeti tizenegyet, a nyújtott játék és az eredmények alapján látniuk kellett, micsoda erőtartalékok vannak tagjaiban, akiknek labdakezelése a legnagyobb gyorsaság közben is tökéletes, akiknek helyezkedést készségét tanítani kellene, s akiknek lelkiereje a sorsdöntő* nek vélt 11-es kihagyása után sem törött össze. Bearzot lett az igazi nagy mágus, aki szótfogadó fiai segítségével „lepipálta“ az egész futballvilágot. A VB döntő óta alkalmunk volt sok kimondott labdarúgószakértő véleményét meghallgatnunk, s közülük leginkább az a megállapítás állja meg a helyét, amely szerint a következő négy esztendőben, tehát az 1986-os VB-ig hiábavaló lenne az olaszok játékának utánzása, mert az az eredetivel sohasem lehet azonos szintű. A minta kialakítása nagy hozzáértésbe, türelembe és staccato-sikertelensé- gbe is került. Gondoljunk csak arra, hogy a VB előtt az olasz együttes Svájcban nehezen csikart ki döntetlent - bár igaz, hogy a svájciak döntetlennel távoztak a brazil oroszlánbarlangból is - s az NDK válogatottja, tehát a VB-szereplésre jogot nem szerzett együttes, házigazdaként mért vereséget az olaszokra. Vagy pillantsunk vissza még előbbre: az európai VB selejtező-csoportban, Koppenhágában az olasz csapat kikapott Dániától, legnagyobb ve- télytársa, a jugoszláv együttes elleni két találkozón három pontot szerzett, mégis mögéje szorulva jutott az 5. csoport másodikjaként a világbajnoki 24-tagú mezőnybe. Az a válogatott, amely ilyen mélyről indulva a csúcsig tudott eljutni, csak elismerést érdemel. Persze fontos kellék a szerencse is, s az szövetségre lépett az olaszokkal. Az elődöntőben nem kellett kimerítő csatát vívniuk a Boniek és határozatlanság nélküli lengyelekkel, miközben minden idők legnagyobb elődöntő-ütközetét vívta a nyugatnémet és a francia csapat. Hogy azután a minden erőt kimerítő csata után a francia együttesnek a 3. helyért vívott küzdelemben, a nyugatnémet válogatottnak pedig a döntőben a rövidebbet kellett húznia, az már eléggé logikus, meg érthető is. Tudta ezt Bearzot is, s a mindent eldöntő viaskodásban minden szövetséges jó! Legfőbb szövetségesei azonban játékosai voltak, akiket az abc betűinek fordított sorrendjében értékelve, a kapus Zofftól a döntőre csatasorba állt Alltobelli-ig, mindenki egyéniség a saját posztján, s a tíz mezőnyjátékos mesterien ért az örvénylő-futball megvalósításához. ZALA JÓZSEF Paolo Rossi, a Juventus Torino csatára, aki 1956. szeptember 23-án született, hat góljával az olasz válogatottat világbajnoki, önmagát gólkirályi címhez segítette, s a legnagyobb nemzetközi sportújságíró ankét alapján ő volt az 1982. évi labdarúgó VB legjobb játékosa. (ČSTK) Ma kupasorsolás... Idén a közelgő VB miatt nem volt szokott visszhangja az európai klub kupák döntőinek, ám így sem ment feledésbe, hogy a BEK- ben az Aston Villa, a KEK-ben a CF Barcelona, az UEFA Kupában az IFK Göteborg hódította el a trófeát. VB - MOZAIK - VB Elnöki vélemény. Mi sem természetesebb, mint az, hogy a FIFA elnökének, Joao Havelangenak is van véleménye a döntőről. íme: „Olaszország a megérdemelt győztes! A döntő nagyobbik részében erőteljesebb labdarúgást játszott.“ Az elnök - nem bőbeszédű ember... Egy - a sok közül. Alig fejeződtek be a küzdelmek, egyre-másra látnak napvilágot a különböző Mundial-válo- gatottak. Az Associated Press amerikai hírügynökség pl. így állította össze a VB A csapatát: Zoff (olasz) - Gentile (olasz), Luizinho (brazil), Collovati (olasz), Junior (brazil) - Boniek (lengyel), Piatini (francia), Tigana (francia), Zico (brazil) - Rossi (olasz). Rummenigge (nyugatnémet). A B válogatott: Daszajev (szovjet) - Kaltz (nyugatnémet), Passarella (argentin), Costly (hondurasi), Sansom (angol) -Giresse Készül az értékelés... Antonín Himl elnökletével ülésezett a CSTSZ KB, amely elsősorban a testnevelési és sporttevékenység javításának feltételeiről, továbbá az olimpiai sportok előkészületeiről tárgyalt. Tudomásul vette a nemzetközi sportpolitika információit, meg azt az értesítést, hogy a labdarúgó szövetség augusztusban előterjeszti a válogatott világbajnoki szereplésének értékelését. Ezt annak megtárgyalása és jóváhagyása után ismertetik a hazai labdarúgó közvéleménnyel. SPORTHÍRADÓ • Tizennégy nagymester és nemzetközi mester részvételével hétfőn zónaközi sakktorna kezdődött a Kanári-szigeteken, Las Palmasban. A két első helyezett továbbjut azon jelöltek tornájára, amely a sakk-világbajnok kihívójáról dönt. Az első fordulóban Timman legyőzte Brownt, Larsen pedig Karlssont. Meglepetés Tukman győzelme a volt világbajnok, Petroszjan ellen. • A Davis Kupa negyeddöntőjében Dublinban Írország 4:1 -re győzött Finnország ellen. • A Tour de France nemzetközi kerékpáros körverseny 9. szakaszát két részre osztották, A csapatverseny időfutamát Raleigh együttese nyerte (Knetemann, Peeters, Lubberding, 1:29:38 órás idővel. A 132 km hosszú második részt a svájci Mutter tette meg leggyorsabban, 3:07:32 ó alatt. Az összesítésben az ausztráliai Andersson vezet (38:10:01) 2. Hinault (francia), mínusz 28 mp, 3. Neteman mínusz 48 mp. • A vízilabda Tungsram Kupáért Budapesten rendezett tornát Hollandia együttese nyerte, három győzelemmel és négy döntetlennel. A 2. helyezett Szovjetunió, 3. USA, a 4. Spanyolország egyaránt 8-8 pontot gyűjtött. (francia), Argiles (argentin), Socrates (brazil), Falcao (brazil) - Littbarski (nyugatnémet), Maradona (argentin). Papa - Dino folytatja! A Squadra Azzurra örökifjú kapusa, a Juventus hálógondnoka, Dino Zoff a döntőt követően elmondotta: még egyetlen ősz hajszálat sem fedezett fel a hajában, igy egészen biztos, hogy folytatja a labdarúgást. így a helyes, Dino! Amíg nincs ősz hajszál, folytatni kell. Az NSZK búslakodik:... A Mundi- al-döntő veszteségének országában teljes a lehangoltság. Az otthoni vélemények alaphangját, persze, Helmut Schmidnek, az NSZK kancellárjának nyilatkozata határozta meg. A politikus, aki a helyszínen nézte végig a végjátékot, a találkozó után így fogalmazott: ,,Az első félidőben kiegyenlített volt a játék, a fordulás után felülkerekedtek az olaszok. Jobbak voltak, megérdemelték a győzelmet!“ Egy nyelven beszélt a nemzet! A győzejem bejelentése nyilatkozott Olaszország miniszterelnöke, Giovanni Spadolini is: ,,A döntő megnyerése nagy győzelem Olaszország számára. Ez jelentősen hozzájárulhat ahhoz, hogy az olaszok közelebb kerüljenek egymáshoz, megértsék a másikat...“ Egy biztos: vasárnap éjszaka Milánótól Szicíliáig mindenki értett mindenkit. VILÁGBAJNOKI GÓLKIRÁLYOK Év: A gólkirály neve A gólok és nemzetisége: száma: 1930: Stabile (argentin) 8 1934: Oldŕich Nejedlý (csehszlovák) 5 1938: l^eonidas (brazil) 4 1950: Ademir (brazil) 9 1954: Kocsis Sándor (magyar) 11 1958: Fontaine (francia) 13 1962: Albert (magyar), Garrincha (brazil), Ivanov (szovjet) Jerkovics (jugoszláv), Sanchez (chilei) Vava (brazil) 4 1966: Eusebio (portugál) 9 1970: Gerd Müller (nyugatnémet) 10 1974: Lato (lengyel) 7 1978: Kempes (argentin) 6 1982: Rossi (olasz) 6 ROSSIÉK A HADAK ÚTJÁN Róma pazar fogadtatást készített elő a világbajnok olasz labdarúgó-válogatottnak, amelynek tagjai Sandro Pertini köztársasági elnök különgépén érkeznek haza Spanyolországból. A válogatott tagjai a repülőtérről a város közepe felé haladva a történelmi Via Appián is haladtak, amelyen hajdan a győztes római légiók tértek haza. Az elnöki palota előtt mintegy 10 000 lelkes szurkoló ünnepelte sikeres labdarúgóit. A köztársasági elnök a válogatottat ebédre hívta meg, a város utcáin a lelkes tömeg szűnni nem akaró éljenzéssel ünnepelte kedvenceit. Csak Rómában mintegy 300 ezer ember tódult az utcákra, voltak, akik nemzeti színekkel festették be az arcukat. Veronában egy operaelőadást szakítottak meg a győzelem bejelentésének hírével. Derwall, a nyugatnémet szövetségi kapitány és csapata számára kellemes meglepetést jelentett, hogy Majna-Frankfurtban szívélyes fogadtatásban részesültek. A józanul mérlegelő szurkolók nyilván belátták, hogy ilyen nagyerejű válogatottakat felvonultató világbajnokságon nagy sikert jelent a második hely megszerzése is. Az említett város repülőterén a főpolgármester köszöntötte hivatalosan a válogatottat, amelynek tagjai a városházán fogadáson- vettek részt. Az eseményt Horst Hrubesch, a csapat csatára így kommentálta: „Nem számítottunk ilyen gyönyörű fogadtatásra, kellemes meglepetés volt.“ ELSZALASZTOTT LEHETŐSÉG A hét végén Párizsban szerepelt csehszlovák Davis Kupa-csapatunk csalódást okozott valamennyiünknek. Lendlék óriási lehetőséget szalasztottak el, nemcsak az elődöntőbe, de minden bizonnyal a döntőbe jutást. A franciák ellenfele ugyanis az új-zélandi együttes lesz, ami pedig nem jelenthet különösebben kemény diót. Nem titkoljuk, a vereség híre meglepett bennünket. A Roland Garrosban győzelmet vártunk a Kodeš és Kukal vezette csapattól, s azt hisszük, teljesen jogosan. A papírforma alapján egyértelműen esélyes volt a csehszlovák négyesfogat, még ha a franciák a hazai pálya előnyét élvezték is. A vereség annál keserűbb, mivel Davis Kupacsapatunk mélyen tudása alatt szerepelt. Egyetlen csapattagunk sem tudta hozni formáját, s ez bizony még ellenfelünket is meglepte. „Hihetetlen, de valóság - írta az egyik francia lap, a Le Matin pedig talán senki sem hitt a győzelemben. “ Maga az ellenfél kapitánya, P. Loth sem: ,,Az lesz a legnehezebb dolog, hogy meggyőzzük játékosainkat, a csehszlovák teniszezőket, élükön Lendl lel, le lehet győzni“. Nos, úgy tűnik, még sem volt olyan nehéz... Igaz, hogy együttesünk egyetlen tagjától sem lehet elvitatni a küzdőszellemet, de az egyes mérkőzések láttán mégis az volt az érzésünk, hogy játékukból hiányzott az a bizonyos szikra, amely két évvel ezelőtt győzelemre juttatta a csapatot. Ezúttal ez a szikra, vagy inkább tűz jobban fűtötte a franciákat, lelkesen, szíwel-lélekkel, teljes erőbedobással küzdöttek. Nehéz lenne most felsorolni az okokat, mi okozta a sikertelenséget - s lényegében ez nem is a mi dolgunk, hanem a szakembereké. Egy azonban biztos, hogy Ivan Lendlnek a salakon nem ment a játék. Az egyes számú hazai teniszezőnk az utóbbi időben műanyag borítású pályákon szerepelt, s ez az átmenet megtette a magáét. Igaz, hogy Lendl a többiekhez hasonlóan 3—4 napig edzett a Roland Gaross-ban, de ez nyilván kevésnek bizonyult. Köztudott pedig, hogy teniszezőnk az idén nem rajtolt Wimbledonban, így időhiányban sem szenvedett Talán ildomosabb lett volna, ha a szakvezetők egy pár nappal hosszabbra nyújtják a csapat közös felkészülését, ráadásul közvetlenül a helyszínen, úgy ahogy azt az ellenfél tette. Nyilván nem lett volna kárára a párost játszó Šmídnek és Složilnak, akiktől, mi tagadás, fürthi győzelmük után, jóval többet vártunk. A vereség mellett volt a találkozónak még egy nagy szépséghibája, ez pedig a vonalbírák helytelen döntései. De hát ilyesmi nem először fordul elő a teniszben, s olyan tapasztalt játékost, mint Lendl vagy Šmíd, ilyesminek nem szabadna ennyire kihozni a sodrából... Végezetül - Davis Kupa-csapatunk párizsi szereplését is figyelembe véve - annyit még leszögezhetünk: teniszezőink egyéni szereplésével ellentétben csöppet sem lehetünk az idén elégedettek a csapatban nyújtott teljesítményekkel. Düsseldorfban a Nemzetek Kupájában nem indult el a csehszlovák férficsapat, s nincsenek túl jó kilátásaink a Galea Kupában vagy a nőknél a Szövetségi Kupában sem. Pedig a csehszlovák tenisz hírneve valami másra kötelez... URBAN KLARA Ma már az 1982/83-as kiírás első fordulójának párosítását ejtik meg. A BEK-ben a védő Aston Villán kívül a bajnok FC Liverpool képviseli az angol színeket. A KEK-ben a győztes CF Barcelonán kívül az új spanyol kupagyőztes, a Real Madrid is szerepel. Az UEFA Kupában nem indul a védő IFK Göteborg, mert ö lett a svéd kupagyőztes, s így a KEK-ben próbálhat szerencsét. A sorsolással kapcsolatban csak annyit, hogy az UEFA pontos kimutatást vezet az egyes országok klubcsapatainak szerepléséről és eredményességük összesítése nyom a latban a sorsolásnál szokásos kiemelésnél. Azt is befolyásolja az említett hányados, mennyi együttes képviselheti egy- egy ország klubszintű labdarúgását az UEFA Kupában. Négy szereplője az NSZK, Anglia és Spanyolország labdarúgó szövetségének lesz. Hárommal a többi között a Szovjetunió és az NDK szerepel. A két csapattal indulók között találjuk Csehszlovákiát, Magyarországot, Romániát, Lengyelországot és Jugoszláviát is. Mivel Albánia nem kíván az UEFA Kupában csapatot szerepeltetni, egy hellyel többet kapott Olaszország, amely három csapatot indíthat. Mindhárom kupában az első forduló mérkőzéseit szeptember 15-én és 29-én rendezik. (za) Mamma mia... Egy csokor a döntő utáni lapvéleményekből : Sport, jugoszláv: ,,Az NSZK megfizetett szerencsés továbbjutásáért La Libre Belgique, belga: ,,Ha nem is Brazília, de azért jó csapat a világbajnok.“ Marca, spanyol: „Olaszország és focija - Mamma mia...“ YA, spanyol: „Bravó, Itália! Szuperitália!!!“ Le Quotidien, francia: ,,A döntő 22 rossz játékos által előadott pantomimra emlékeztetett. Egyedüli vigasz: az NSZK arroganciája nem lett még nagyobb...“ Der Bund, svájci: „Azért is igazságos a nyugatnémetek veresége, mert gyakorlatilag semmi olyant nem mutattak, ami világbajnoki címet érdemelne.“ Diario 16, spanyol: „Olaszország, irigyelünk téged... Világbajnok: az ellentámadások királya!“ Daily Mail; angol: „Ha Santiago Bernadeu stadion betonja sírni tudna, biztosan sokszor megtette volna... S akkor könnytenger önti el a pályát.“ France Soir, francia: „Olaszország bosszút állt Franciaországért Daily Express, angol: „Két okból is igazságos ez az eredmény. Egyrészt elfeledtette a világgal Schumacher rémsé- ges tettét, amelyet a francia Battiston ellen követett el, másrészt az olasz labdarúgás felsőbbrendűségére adott bizonyítékot.“
