Új Szó, 1982. július (35. évfolyam, 154-180. szám)

1982-07-14 / 165. szám, szerda

ÚJ szú 5 1982. VII. 14. Kárpátontúl internacionalista forradalmárai Rotman Miklós: Akik érted haltak... Kárpáti Kiadó, Uzsgorod, 1982 Az építőipar dol­gozói a petrovice- mécholupyi lakó­telepen 825 lakást adtak át. A szol­gáltatóhálózat ki­alakítása, vala­mint az új iskola építése is folya­matban van. Fel­vételünkön a leg­jobb munkacso­portok közé tarto­zó Jaroslav Krej- čík (jobboldalt) vezette falazó­brigád, továbbá František Kožený (baloldalt) és Vác­lav Hiibal munka közben. (ČSTK felv.) A lemaradás behozásáért TÉGLA NÉLKÜL NEM LEHET ÉPÍTENI A z olvasóban eleve ellenér­zést válthat ki, ha egy könyv fülszövegében vagy recen­ziójában olvassa, hogy a kiadó „régi adósságot törlesztett“ az irodalmi termék megjelentetésé­vel. Ilyen s hasonló kedélyher- vasztó közhelyektől a jó ízlésű olvasónak az az érzése támad, mintha szellemileg kézen fogva akarnák vezetni. Rotman Miklós e nemrég kia­dott könyve, amely egykori kom­munista harcostársainak állít ma­radandó irodalmi emléket, nem szorul efféle dagályos propagálás­ra. Tartalma negyvenhárom kommunista hős vagy mártír pá­ratlanul tárgyilagos, mégis mélyen érzelmi ihletésű és irodalmi igényű portréja. Pedig a szerző kutató történész, mégsem éri be a doku­mentálás tudományos módszerű különhatárolásával. Portréalanyai életteli, hús-vér alakok, akik tolla nyomán olyanformán elevened­nek meg, hogy egyéni sorsuk és kollektív tevékenységük nem szá­raz életrajzi adatok gyűjteménye, hanem emberi tartalmakkal dúsí­tott történelmi tabló. A szerző megkapó szerénységgel karcola­toknak nevezi ezeket a hiteles arc­képeket, noha igényesebb írás­művek. Kötetbe gyűjtve mélyen rea­lista képet adnak azokról az áldo­zatos, veszélyekkel teli küzdel­mekről, amelyeket Kárpátontúl (régebbi nevén Kárpátalja) egykori legkiszipolyozottabb proletariátu­sa a kommunisták vezetésével ví­vott a szociális és a nemzetiségi elnyomás ellen, a tőkés rendszer megdöntéséért, a fasiszta rémura­lom szétzúzásáért, a szocialista társadalmi rendszer megvalósítá­sáért. A kötet külön értéke, hogy szer­zője nemcsak a történész szemé­vel vizsgálja e forradalmi múltat, hanem olyan író-krónikás, aki személyesen is kivette részét e közismerten legszegényebb vi­dék forradalmi és felszabadító mozgalmából s a könyvben sze­replő hősök, vértanúk, de a kevés­bé nevezetes pártmunkások leg­többjét is közelről ismerte. Egy­azon csatasorban harcolt velük a csehszlovák burzsoá uralom, később a horthysta megszállás, majd az antifasiszta küzdelmek hosszú évei alatt. Tizennyolc éve­sen kapcsolódott be a munkás- mozgalomba, majd a kommunis­ta párt tagja lett. Eleinte a komszo­Azzal a szándékkal kerestem fel Vasil Pačuta mérnököt, a Kelet­szlovákiai Vasmű vállalati pártbi­zottságának elnökét, hogy tájé­koztatást kérjek a közelmúltban értékelt pártoktatási időszak ered­ményeiről.- A korábbi évekhez hasonló­an, általában pozitívan értékelhet­jük a Vasműben a pártoktatás eredményeit - kezdte tájékoztatá­sát az elnök. - Én sokkal célsze­rűbbnek tartanám az összesített adatok felsorolása helyett, felmér­ni bármelyik üzemünkben azt, hogy milyen hatással volt a párt­oktatás a dolgozók kezdeménye­zésére, a kommunisták példamu­tatására. Javaslatára a Kelet-szlovákiai Vasmű karbantartó üzemrészle­gébe látogattunk el. Ján Mockovčiak mérnök, a kar­bantartó üzem vezetője arról tájé­koztatott, hogy az üzemi pártbi­zottságnak sikerült növelni a tagok és tagjelöltek politikai nevelésé­nek hatékonyságát, s tovább töké­letesíteni az elméleti oktatás és a gyakorlat között az összhangot. Több mint hatszázan vettek részt a pártoktatásban, differenci­áltan beosztva az oktatás alap-, illetve középfokú tagozatába, esz­mei-politikai és szakmai felké­szültségüknek, munkabeosztásuk szükségleteinek megfelelően. Ez a beosztási rendszer kedvezően hatott a pártoktatásban résztvevők aktivitására is. Sikerrel érvényesí­tették az oktatás idején szerzett molista ifjúság körében fejtett ki nevelőmunkát, később fontos pártmegbízatásokat teljesített, de tevékenyen közreműködött a leg­népesebb proletárszervezet, a Dolgozók Közművelődési Egye­sülete, valamint a Szovjetunió Ba­rátainak Szövetsége szervezeti életében is, amellett pedig a Mun­kás Újság szerkesztőségében dol­gozott. 1938 őszétől a párt illegális mozgalmának egyik irányítója. Uzsgorodról (Ungvár) az irányítá­sával működő városi pártbizottság összekötő kapocs lett a vidék és Kelet-Szlovákia illegális kommu­nista mozgalma között. Rotman Miklós szoros kapcsolatban állt a kassai illegális kommunista szervezettel s vezetőivel, Schön- herz Zoltánnal és Szekeres Sán­dorral, akik később az illegálisan tevékenykedő Kommunisták Ma­gyarországi Pártja Központi Bi­zottságának tagjai lettek. 1940- ben Rotman Miklóst több társával együtt letartóztatták, s politikai fo­golyként mintegy négy évet töltött Budapest és Vác börtöneiben, majd 1944-ben a buchenwaldi, azután pedig a dachaui haláltábo­rokba hurcolták. Tehát nemcsak együtt harcolt elvtársaival, hanem maga is végigszenvedte azokat a szörnyű kínzásokat, amelyeket fogolytársai. A fasiszták kegýetlenkedései megrendítették egészségi állapo­tát, de nem törték meg forradalmi hitét, kommunista meggyőződését és szellemi erejét. 1945 őszén tért haza, az immár szabad és szovjet életet építő Kárpátontúlra, ahol a kezdeti időben a Kárpátontúli Ukrajna Kommunista Pártja bere- govói kerületi bizottságának lett az első titkára, azután hosszú ideig az Ukrajnai Kommunista Párt Kár­pátontúli területi bizottságában dolgozott, ezt követően pedig az Uzsgorodi Állami Egyetem párttör­téneti tanszékének docense, nyugdíjaztatásáig. Azóta is a tudo­mányos munkának szenteli min­den szabad idejét. Rotman Miklós új könyvének úgyszólván minden sora az inter­nacionalizmus eszméinek legyőz­hetetlen erejét tanúsítja, amely egységbe tömörítette az ország­rész különböző nemzetiségű kom­munistáit, ukránokat, magyarokat, zsidókat. Ez volt a vezérelvük eszmei ismereteket a gyakorlat­ban, helyesen közelítették meg a munkahelyi problémákat, s meg­oldásukra konkrét javaslatokat tettek.- És a termelés? - kérdeztem.- A Vasmű karbantartó üzemé­ben több olyan kollektíva, szocia­lista munkabrigád dolgozik, me­lyekben a vezető és a tagok több­sége kommunista - tájékoztatott Ján Mockovčiak mérnök. - Ezek az elvtársak mind politikai, mind szakmai téren kifogástalan mun­kát végeznek. Példamutatásuk követőkre talál a pártonkívüliek körében is. Említést érdemel töb­bek között a kettes műhelyben dol­gozó Jozef Halaj szocialista mun­kabrigádja. Tizenhárom tagja kö­zül hat kommunista, a brigád pon­tos és jó minőségű munkát végez. Közös erővel igyekeznek minél többet nyújtani a nyersanyag- és energiatakarékosság szakaszán is. Csupán tavaly megközelítőleg 800 ezer korona értékű anyagot és 2500 kilowattóra villanyáramot megtakarítottak. Hasonló elismeréssel beszélt az üzemyezetö a javítómunkála­tok anyagellátását biztosító 30 ta­gú, aranyjelvényes szocialista munkabrigádról, amely Marta Marková vezetésével jelentős de­vizamegtakarítást ér el. Ezt úgy érik el, hogy helyesen gazdálkod­nak a többnyire importból nyert rozsdamentes anyagokkal. A kom­munista Ruscsák Lajos munkabri­gádja az automatizációs berende­a CSKP forradalmi mozgalmaiban való részvételük, az illegális KMP- val teremtett kapcsolataik s a szovjet pártszervekkel folyta­tott együttműködésük egész folya­matában. Közös ügyükért minden lehetőséget felhasználtak. Ott vol­tak a Komszomolban, a Vörös Szakszervezetekben, a Szovjet­unió Barátainak Szövetségében, a Demokratikus Spanyolország Barátainak Szövetségében, a Bal Frontban, a Fiatalok .Kárpátaljai Szövetségében, a Dolgozó Pa­rasztság Szövetségében, ä Dol­gozók Közművelődési Egyesüle­tében, a Munkás Műkedvelő Szín­játszók Szövetségében, a vörös cserkészek csapataiban - minden legális, féllegális és illegális tö­megszervezetben, amely segít­hette a kommunisták akcióit. En­nek az internacionalista forradalmi küzdelemsorozatnak nélkülözhe­tetlen szócsövei, agitátorai és szervezői voltak a kommunista és baloldali lapok: a Karpatszkaja Pravda, a Kassai Munkás (1923- tól Munkás), a Munkás Újság, az Ungvári Munkás, a Karpatszkij Proletár, a Holosz Mologyi, a Ma­gyar Nap és a Kárpáti Igaz Szó. Hősöket nevelt az osztályharc, de vértanúi is voltak. A legkiemel­kedőbbek, Borkanyuk Oleksza, Schönherz Zoltán, Ébert Imre, Győző Ármin, Kaselyák Béla, Klí­ma Emánuel, Lakota Iván, Mon­dok Iván, Petrás Dezső, Seidler Ernő, Szidorják Mikola, Török Pál és mások voltak. Negyvenhárom kommunista forradalmár közül ti­zenheten a fasizmus áldozatai let­tek - vagy a náci haláltáborokban gyilkolták meg őket, vagy a szovjet hadsereg oldalán harcolva haltak hősi halált. A könyv mély benyomásokat hagy az olvasóban, bár a szerző nem törekedhetett teljességre, csak azokról írt, akiket személye­sen ismert. Mint Sztepan Prunica, a történelemtudományok kandidá­tusa írja az utószóban, ezt a köny­vet olvasva önkéntelenül eszünk­be jutnak Lenin bölcs szavai:,,.. .a forradalom iránti önfeláldozó hű­ség és a néphez intézett forradal­mi szó nem vész kárba akkor sem, ha egész évtizedek választják el a vetést az aratástól. “ MIKUS SÁNDOR zések javítóműhelyében szintén devizamegtakarítást eredménye­ző újítójavaslataival hívta fel ma­gára a figyelmet. Eddig tizen­nyolc javaslatot nyújtottak be a bri­gád tagjai. A megvalósított újítá­sok már több mint százezer koro­na értékű energiamegtakarítást hoztak az üzemnek. Az üzem politikai és gazdasági vezetőinek egybehangzó vélemé­nye szerint, a kommunisták, a szocialista munkabrigádok kez­deményezése, kedvezően hat az üzem gazdasági eredményeinek alakulására. Jelenleg már a dolgo­zók 98 százaléka vesz részt a szocialista munkaverseny leg­különbözőbb formáiban. Ez kétség­telenül a jól szervezett és végzett tömegpolitikai munka eredménye. Nem véletlen, hogy a Kelet­szlovákiai Vasmű karbantartó üzemét, a politikai és gazdasági feladatok sikeres teljesítése elis­meréseként, ez év áprilisában be­írták az SZLKP Kassai (Košice) Városi Bizottságának „Becsület- könyvébe“. Tehát a karbantartó üzemben olyan egészséges politikai légkör van, amely kedvező feltételeket teremt a gazdasági feladatok telje­sítésére. Ezt az eredmények bizo­nyítják. Egyben azt is, hogy folya­matosan gondoskodnak az ott dol­gozó kommunisták, pártonkívüliek politikai és szakmai továbbképzé­séről. Megértették, hogy csak kö­zös erővel teljesíthetik az üzem feladatait. KULIK GELLÉRT Az építőipar egyike azoknak az iparágaknak, melyeknek munkáját az emberek a leginkább figyelem­mel kísérik. Ennek számos oka van. Például az, hogy az új épüle­tek mindannyiunk szeme láttára emelkednek a magasba, változtat­ják környezetünket. Sokan várva- várják, hogy új lakásba költözhes­senek, elkészüljön egy új óvoda, iskola, üzlet stb. Az építőipari dol­gozókra nem kis feladatok hárul­nak, melyeknek csak akkor tudnak hiánytalanul eleget tenni, ha be­csületes helytállással túlmenően megfelelő feltételeket is teremte­nek munkájukhoz, például folya­matos anyagellátást, műszaki fel­szereltséget. Az is fontos, hogy szakemberekben, munkaerőben ne legyen hiány. Érthető tehát, hogy ebben az iparágban milyen óriási szerepe van a jó munkaszerve­zésnek. Különös felelősség- hárul az építőiparban a pártszervezetek munkájára. A Galántai Járási Épí- tővállalat kommunistáinak tevé­kenységéről, illetve a vállalat gondjairól Jankech Imrével, a négy alapszervezet munkáját összehangoló üzemi pártbizottság elnökével beszélgettem.- Vállalatunk minden fontos munkaterületén dolgoznak pártta­gok - mondta. - Az üzemi pártbi­zottságnak tagja minden alap­szervezeti pártbizottság elnöke. összesen négy alapszervezet létesült. A legtöbb tagja (46) az üzemigazgatóság alapszerveze­tének van. A főépítkezési részleg 43 tagú alapszervezetében a kő­művesek és a munkások tartoz­nak, a szakmunkások (villany-, víz- és gázszerelők, bádogosok, lakatosok, asztalosok) pártszerve­zete 29 tagú. A negyedik alap­szervezetbe a sofőrök, rakodók, illetve a javítóműhelyben dolgozó párttagok tartoznak - 35-en. A vállalatban tehát összesen 153 kommunista dolgozik, ebből 14 nő, A tagjelöltek száma 17.- Én mint az üzemi pártbizott­ság elnöke, minden alapszervezet taggyűlésén részt veszek, s a fel­szólalásokról tájékoztatom a járási pártbizottságot, az üzem vezető­ségét, valamint az üzemi pártbi­zottság ellenőrző bizottságát.- Konkrétan is megemlíthetne valamit a taggyűléseken elhang­zott felszólalásokból?- Igen. Például arról tájékoztat­tam a felsőbb pártszervet, hogy dolgozóink joggal bírálják: a Nyit­rai Magasépítő Vállalat javítói is a mi műhelyünkben dolgoznak, s ez igen gyakran súrlódást vált ki. Többek közt azért, mert a műhely­ben kevés a szerelőgödör, s mind­két vállalat dolgozóinak szüksé­gük van rá. Javítóink kérdésére, hogy mikor költöznek ki műhe­lyünkből a nyitrai vállalat dolgozói, egyelőre nem kaptunk érdemle­ges választ a felsőbb szervektől. A párt vezető szerepe minde­nütt biztosított a vállalatnál. A gaz­dasági tisztségviselők nemcsak az üzemi pártbizottságnak számol­nak be rendszeresen a termelési feladatok teljesítéséről, hanem az alapszervezeti pártbizottságoknak is. Természetesen a párton kívüli gazdasági vezetők is.- Elsősorban a vezető dolgo­zók pártfeladatokkal való megbí­zása jelent számunkra nagy segít­séget - vélekedik Jankech elvtárs. - Például František Fridrich ke­reskedelmi igazgatóhelyettest az- -zal bíztuk meg, hogy határidőre csökkentse, illetve szüntesse meg az elfekvő készleteket.- Milyen elfekvő készleteik vannak?- Többek közt asztalosanya­gok, deformált ajtók, melyek már hasznavehetetlenek. Akadnak a forgalomból kivont, elavult gép­kocsikba való pótalkatrészeink is. A szükségesnél több az előre­gyártott épületelemünk is, de ennek az az oka, hogy Seredben (nem a mi hibánkból) késik egy építkezés megkezdése Ezeket az elemeket azonban nem küldhetjük vissza, hiszen szükségünk lesz rájuk. Az elfekvő készletek kérdé­sét sem szabad formálisan intézni. Fridrich elvtárs elkészítette a konkrét likvidációs tervet, vagyis teljesítette pártfeladatát. Egyik nagy gondja építőipa­runknak a fiatalok érdeklődésének hiánya némely szakmák iránt. Er­ről Jankech Imre pontosan tud tájékoztatni, hiszen a járási építő­ipari vállalatnál ó az ipari tanulók gyakorlati oktatásának vezetője.- Sajnos, kevés fiú akar tanulni kőművesnek, vasbetonosnak, ácsnak. A tetőfedő, a szigetelő és az üveges szakma szinte kihalt. Ilyen szakmára az új tanévben lega­lább 50 fiatalt fel tudnánk venni. Festőnek, autószerelőnek viszont akárhányan jelentkeznek. A mi helyzetünket az is nehezíti, hogy akik jelentkeznek is a hiányszak­mákba, azok is inkább a nagy vállalatokhoz szerződnek. Pedig keresni nálunk is lehet. Bentlakást is biztosítunk. Az ipari tanulók ter­vezett létszámát azért eddig min­dig teljesítettük. Gyakran emlegetik az építőipart a munkaidó kihasználásával, azaz ki nem használásával kapcsolat­ban is. Erről az üzemi pártbizott­ság elnökének ez a véleménye:- Kétségkívül vannak tartaléka­ink ezen a téren, bár annak, hogy nem használjuk ki eléggé a mun­kaidőt, nemritkán anyaghiány az oka. Például nincs elég vékony kábelünk, vízvezetékszereléshez szükséges könyökünk. Ráadásul sokszor az is hibás, ami van. De ez csak a szerelés után derül ki, vagyis növeli a munkaráfordítást. Semmilyen anyag hiánya nem akadályozta azonban a vállalat tervfeladatainak teljesítését úgy, mint a tégláé és a cementé.- Márciusban négy hétig nem kaptunk téglát, s ez bizony a terv­teljesítés lemaradását okozta - mondja Jankech elvtárs. - Most, június óta Csehországból kapjuk a téglát, de ez növeli a költsége­ket. Vállaltuk, hogy a lemaradást (2 372 000 korona értékű munkát) szeptember végéig behozzuk. Gondot okoz a manapság má­sik legfontosabb építkezési anyag, a cement hiánya is. Főleg zsákce­mentre volna szükségünk, mert nincs elég cementszállító tartálykocsink, s a gyárban csak ömlesztett ce­mentet adnak.- Ha anyaghiány van, kénytele­nek vagyunk az embereknek más munkát adni, mint amit végezniük kellene - panaszkodik Jankech Imre. - De ami elmaradt, azt egy­szer csak meg kell csinálni. Abban, hogy feladataikat a fe- sorolt s egyéb nehézségek ellené­re teljesítik, nagy segítséget jelent a vállalatnak a 314 dolgozót tömö­rítő 22 szocialista munkabrigád. Ennek egyik példája, hogy a bri­gádvezetők ez év májusában megtartott aktívaértekezletén fel­hívással fordultak a dolgozókhoz: vállaljanak egy szabad szombati műszakot. Ez már meg is történt, s az elvégzett munka értéke 530 ezer korona. FÜLÖP IMRE CSAK KÖZÖS ERŐVEL A kommunisták példamutatása fokozza a dolgozók cselekvőképességét

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom