Új Szó, 1982. július (35. évfolyam, 154-180. szám)
1982-07-01 / 154. szám, csütörtök
ÚJ szú 3 1982. VII. 1. A PALESZTIN KÉRDÉST NEM LEHET FEGYVEREKKEL MEGOLDANI A libanoni jobboldali erők és az izraeli inváziós csapatok egyeztetik akcióikat (ČSTK) - Izraeli katonai források szerint a libanoni jobboldali falangisták egységei, amelyek koordinálják tevékenységüket Izraellel, tegnap lőtték az arabközi biztonsági erők szíriai egységeinek állásait a Bhamduntól északra fekvő hegyvidéken. Közben Safik Vazzan libanoni kormányfő - aki még a múlt héten felajánlotta lemondását - Babdá- ban az elnöki palotában Nyugat- Bejrút problémáiról folytatott tárgyalásokat magas rangú katonai személyiségekkel. Jeruzsálemben kedden az izraeli parlament tanácskozott a Libanon elleni izraeli agresszióról. Ariel Sharon hadügyminiszter mondott bevezető beszédet, amelynek az volt a célja, hogy igazolja az agressziót. Kijelentette, hogy a katonai akció elérte célját: az izraeli csapatok Bejrút előtt állnak olyan helyzetben, hogy állítólag „teljesen felszámolhatják“ a Palesztinái Felszabadítási Szervezetet. Ha a PFSZ megszűnik létezni, már nem lesz akadálya annak, hogy a megszállt arab területeken élő palesztinok elfogadják azt az autonómiát, amelyet Izrael javasol - mondotta Sharon. Példátlan cinizmussal hozzáfűzte, hogy Izrael így valójában nemcsak „a libanoni konfliktus megoldására készítette elő a talajt, hanem az egész közel-keleti térség békéje számára is“. A hadügyminiszter beszéde a kommunista küldöttek éles tiltakozását váltotta ki és Taufik Tubi, az Izraeli KP KB Politikai Bizottságának tagja háborús bűnösnek nevezte a hadügyminisztert. Az izraeli közvélemény is ellenzi a libanoni inváziót, és ehhez a tiltakozáshoz csatlakoznak a liArafat: Amerikai döntésről van szó (ČSTK) - Az ADN hírügynökség tegnap közzétette azt az interjút, amelyet Jasszer Arafattal, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet végrehajtó bizottságának elnökével készített. Arafat: mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy itt nem Izrael elhatározásáról van szó, hanem amerikai döntésről. Az, amit a palesztin és a libanoni nép átél, olyan agresszió, amelyre az amerikai kormány egyértelmű és nyílt döntése alapján került sor, s amely az egyik oka volt Haig külügyminiszter lemondásának. Az USA ezt az agressziót minden tekintetben korlátlanul támogatja. Általánosan ismert tény azonban, hogy senkinek sem sikerült megtörni a PFSZ-t. A védelmi harc, amelyet folytatunk, a leghosszabb arab-izraeli háború. Libanonban jelenleg nyolc izraeli hadosztály van. Ezenkívül bevetették az egész haditengerészetet és a légierőt. Nagy veszteségeink vannak a polgári lakosság körében. Több mint 30 000 halott és sebesült, és kb. 10 000 ember eltűnt. 800 ezer libanoniból és palesztinból lett menekült. Ez a szám az elmúlt 48 óra során a bejrúti lakosság menekülésével több mint egymillióra nőtt. Mindezek ellenére sem képes senki megtörni a PFSZ-t. A Palesztinái Felszabadítási Szervezet a palesztin népet képviseli, és az arab néptömegek akaratát. A közöspiaci csúcs határozatai (ČSTK) - Az Európai Gazdasági Közösség állam- és kormányfői kedden Brüsszelben véget ért tanácskozásukon felhívást intéztek az Egyesült Államokhoz és a versailles-i értekezlet többi résztvevőjéhez, hogy tartsák tiszteletben az ott közösen aláírt megállapodásokat. A felhívás világosan tükrözi: a Közös Piac mind módszerében, mind tartalmában elítéli az amerikai eljárást, amely „megkérdőjelezi a versailles-ihoz hasonló értekezletek értelmét“. A közöspiaci csúcs résztvevői külön határozatot fogadtak el Libanonnal kapcsolatosan, amelyben keményen elítélik az izraeli agressziót, s annak megszüntetésére és az izraeli csapatok kivonására szólítanak fel. Franciaország nyomatékos sürgetésére került bele a közös állásfoglalásba, hogy a palesztinai arab népnek joga van az önrendelkezéshez és hogy a tárgyalásos rendezésbe be kell vonni a PFSZ-t is. Izraelnek Libanon és a PFSZ ellen folytatott háborúja 26. napján a helyzetet így értékelte Arafat: ( „Le kell szögezni, hogy a libanoni Nemzeti Mozgalom és a palesztin forradalom egyesített fegyveres erői megcáfolták a könnyű izraeli győzelmet hirdető számos jóslatot annak ellenére, hogy Bejrút körül van zárva. A háború után sok új következtetést kell majd levonni. A helyzet kétségkívül bonyolult. Bonyolult azonban mindkét fél számára, a mi számunkra és az izraeliek számára is. Sosem állítottuk azonban, hogy forradalmunk egyszerű lesz.“ banoni harcterekről visszatérő izraeli katonák is. Többségük rámutat arra, hogy a palesztin kérdést nem lehet fegyverekkel megoldani. A sztrájkharc folytatódik (ČSTK) - Annak ellenére, hogy szerdára virradó éjszaka éjfélkor befejeződött a brit vasutasok sztrájkja, ez nem jelenti a brit vasutak alkalmazottai sztrájkharcának végét. A Brit Mozdonyvezetők Szakszervezeti Szövetsége (ASLEF) ugyanis közölte, hogy tagjai vasárnap sztrájkot kezdenek tiltakozásul az ellen, hogy a vasútigazgatóság hétfőtől változó tartamú munkaidőt akar bevezetni. Ennek következtében a hett munkaórák száma túlléphetné a szerződésekbe foglalt munkaidőt. Távollétükkel tiltakoznak (ČSTK) - Hat latin-amerikai ország lemondta részvételét azon a hadgyakorlaton, amelyet az Egyesült Államok a Karib-tenger térségében kezdett meg tegnap. Az Unitas fedőnevű haditengerészeti gyakorlaton az elmúlt években - 1959 óta - rendszeresen részt vett Argentína, Brazília, Ecuador, Peru, Venezuela, Uruguay, Chile és Kolumbia. Ezúttal csak a két utóbbi ország küldi el hadihajóit a manőverre. A távolmaradó államok így tiltakoznak az Egyesült Államoknak a Malvin- konfliktusban játszott szerepe ellen. Viktor Karpov (jobbra) és Edward Rowny a tárgyalások megkezdése előtt. (Telefoto - CSTK) Genfben megkezdődött az érdemi munka (Folytatás az 1. oldalról) vényes érdekeit, s az egyenlőség és az egyenlő biztonság elveinek szigorú betartását tartsa szem előtt - mondotta. A TASZSZ szovjet hírügynökség tegnapi kommentárjában megállapította: nem vitás, hogy a megkezdett tárgyalások csak akkor lehetnek eredményesek, ha mindkét fél erre fog törekedni. A tárgyalások tarthatnak egy, öt, de tíz évig is, s nem kell eredménnyel zárulniuk. Az Egyesült Államok igazi elképzeléseit a közeljövő mutatja meg. Az amerikai vezetők nyilatkozataikban azt hangoztatták, hogy a stratégiai fegyvereknek olyan fajtáit korlátozzák, amelyek terén a Szovjetunió van fölényben. Ugyanakkor szándékosan elhallgatták azoknak Argentína TÍZ MINISZTER KÖZÖTT CSAK EGY KATONA Ma lép hivatalba az új elnök és a kormány Az izraeli támadások nem kímélik a kórházakat sem. Felvételünk az egyik bejrúti pszichiátriai klinikán készült, melyet a bombázás szintén megrongált. (Telefoto: ČSTK) (ČSTK) - Buenos Airesben nyilvánosságra hozták az új argentin kormány összetételét. A kabinet Reynaldo Bignone elnökkel együtt ma lép hivatalba. A kormány tíz minisztere közül csupán a belügyminiszter katona. A korábbi kabinet három tagja, az oktatási, az igazságügyi és az egészségügyi tárca tulajdonosa továbbra is hivatalában marad. Az új argentin kormány átmeneti jellegű, feladata, hogy 1984- ig polgári kormánynak adja át a hatalmat. A háromtagú katonai junta, amely a haderőnemek főparancsnokaiból áll, és az ország legfelsőbb szintű vezető szerve, kedden arról tárgyalt, hogy esetleg ismét alelnököt neveznek ki. Hírügynökségi jelentések szerint azonban a junta nem jutott megállapodásra. Korábbi hírek szerint polgári személy került volna az alelnöki posztra, s ez hozzájárult volna a szárazföldi csapatok, illetve a légierő és a hadiflotta közötti ellentétek elsimításához. a hadászati fegyvereknek a kérdését, amelyekből az Egyesült Államoknak van több. „Az irónia az - mondotta az NBC amerikai tévéállomás kommentátora -, hogy abban az időben, amikor Reagan elnök úgy nyilatkozott, miszerint hajlandó megtartani a SALT-II szerződés feltételeit, a Szovjetunióval folytatott tárgyalásokra olyan embert küldött, aki ennek a szerződésnek az egyik ellenzője.“ Kanada legyen atommentes övezet (ČSTK) - Torontóban kétnapos ülést tartott a Kanadai Kommunista Párt kibővített központi végrehajtó bizottsága, amelyen mindenekelőtt a kanadai kommunisták feladatairól tárgyaltak a békéért és a leszerelésért folytatott harcban. William Kashtan, a Kanadai KP főtitkára beszédében közölte, hogy a kommunisták azt akarják elérni, hogy az ország területén ne helyezzenek el amerikai cirkáló rakétákat, Kanadát nyilvánítsák atommentes övezetté, a kanadai kormány lépjen ki a NATO-ból és a NORAD-ból (Észak-Amerika légvédelmének közös kanadaiamerikai parancsnoksága). A kanadai kommunisták szorgalmazni fogják, hogy az USA és a többi atomhatalom kövesse a Szovjetunió példáját és kötelezze magát, hogy nem alkalmaz elsőként nukleáris fegyvert. KOMMENTÁRUNK A nyugat-európaiak így értelmezik Reagan újabb embargóját. (A Junge Welt karikatúrája) A hagyományoktól eltérően zajlott le Brüsszelben a Közös Piac kétnapos csúcsértekezlete. A félévenként esedékes előző csúcsokhoz viszonyítva teljesen más volt ez a mostani. Hosszú idő után először fordult elő, hogy a „tízek“ visszatérő egymásközti vitái a háttérbe szorultak, illetve, hogy a britek ezúttal nem követelőztek. Pedig az utóbbi hat csúcson csaknem mindig a londoni kormány magatartása jelentette a többi kilenc partnernek a legnagyobb gondot. A képlet leegyszerűsítve brit részről általában így festett: megszavazzuk ha... A londoni illetékesek szinte sohasem voltak hajlandók simán megszavazni egy-egy elhatározott lépést, igenlő voksukért viszonzásképpen mindig követeltek valamit. A tíz tagállam kisebb-nagyobb viszályait ezúttal teljesen háttérbe szorította egy váratlan fejlemény. A Fehér Ház olyasmire vetemedett, ami szinte az utolsó pillanatban gyökeresen átírta a csúcstalálkozó előre eltervezett napirendjét. Reagan elnök legutóbbi szovjetellenes döntése volt az a kényszerítő körülmény, ami alapvetően meghatározta a brüsz- szeli csúcstalálkozó témakörét. Az a Reagan, aki két hete a közöspiaci országokban járt, röviddel hazaérkezése után olyan döntést hozott, amire Nyugat-Európa egyáltalán nem számított. A hét legfejlettebb tőkés ország versailíes-i találkozóján szavát adta, hogy az Egyesült Államok nem ártja magát többé a Szovjetunió és Nyugat- Európa között létrejött földgáz- csőüzetbe. Ezt megerősítendő az időközben lemondott Haig külügyminiszter az elnök megbízásából közölte, hogy Washingtonban ezentúl ezt a kérdést Nyugat-Európa magánügyének tartják. Alig pár nap múlva viszont - mialatt tósen enyhe, tompított élű megfogalmazásokat tartalmaz. Túlságosan is visszafogott hangvételűnek tűnik, jóllehet, korábban szinte minden nyugat-európai kormány és az üzletben érdekelt körök rendkívül erélyesen bélyegezték meg Reagan önkényes intézkedését. Kiszivárgott értesülések szerint az eredeti szöveg keményebb /intelmeket tartalmazott az USA cíMégsem magánügy? Haig Gromikóval New Yorkban tárgyalt - az amerikai elnök szigo- ' rított szovjetellenes szankciókat rendelt el, amelyek azonban rendkívül érzékenyen érintettek számos tőkés céget is. Rendeletileg megtiltotta, hogy amerikai licen- cekkel dolgozó nyugat-európai cégek tengerentúli szabadalmakat használjanak fel a szovjet gázvezetékhez szállítandó turbinákhoz. Ez a váratlan döntés, amelyről előzőleg nem konzultált az európai partnerekkel, Bonnban, Párizsban, Rómában és Londonban egyaránt leírhatatlan felháborodást váltott ki. I lyen előzmények után nyilvánvaló volt, hogy a Közös Piac és Amerika kiéleződött viszonya lesz a brüsszeli csúcsértekezlet egyik központi témája. Két napon át valóban erről esett a legtöbb szó, ám a záróközlemény erre vonatkozó része mégis meglehemére, de a brit kormányfő javaslatára kissé enyhítettek ezen a tónuson. Annyi azonban így is belekerült, hogy az USA ezentúl ne szabja meg európai partnereinek, hogy mit tegyenek és mit nem. A záródokumentum korrektül figyelmezteti Reagant, emlékezzen csak a versailles-i ígéretére. A fullánkjától megfosztott záróközlemény így is komoly figyelmeztetést jelent Washingtonnak. Valószínű azonban, hogy az Egyesült Államok, ahogyan a múlt heti felháborodott nyugateurópai nyilatkozatokat, ezt a figyelmeztetést sem veszi komolyan. Úgy véli ugyanis, Nyugat- Európa tehetetlen a Reagan-kor- mány lépése ellen és az ügy is azzal zárul, hogy a partnerek végül is beadják derekukat. Washington európai partnerei azt valószínűleg nem is remélik, hogy tegnapi brüsszeli felszólításuk talán visszalépésre készteti az Egyesült Államokat. Annyit azonban máris jeleztek, hogy a Közös Piac nem marad meg a szavaknál, hanem a konkrét tettek mezejére lép. Várhatóan több nemzetközi szervezetben - így az OECD-ben is - bepereli az USA-t, mivel a szabadalmak felhasználásának megtiltásával akadályozza a szabad-kereskedelmet. És vajon mit tehet válaszul erre Amerika? Egyelőre rendkívül biztosak a dolgukban, és azt vallják, ha Nyugat-Európa netán hosszú távon akadékoskodik, számos kényszerítő vám-, illetve törvényes intézkedés áll Washington rendelkezésére ahhoz, hogy partnereit térdre kényszerítse. T ehát az Atlanti-óceán két partján a „ha te így, én is úgy“ szóháború megkezdődött. Az sem a Közös Piacnak, sem az Egyesült Államoknak nem érdeke, hogy az ellentétek esetleg gazdasági háborúba torkolljanak. Viszont nagyon is elfajulhatnak a dolgok, ha Reaganék nem hagynak fel európai partnereik rovására tett sorozatos önző gazdasági lépéseikkel. Nyugat-Európa türelme is véges. A. türelem és a diktátum párharca ez, s ha netán az utóbbi kerülne fölénybe, a viszály könnyen nyílt gazdasági háborúba csaphat át. P.VONYIK ERZSÉBET
