Új Szó, 1982. június (35. évfolyam, 128-153. szám)
1982-06-29 / 152. szám, kedd
ÚJ szú 5 1982. VI. 29. Erik az eper, s vele a munka gyümölcse is A helyzet változatlan Most, hogy ismét Handlovára vitt az utam, gondoltam, érdemes lesz körülnézni néhány olyan helyen, ahol ezelőtt is voltam. Mert az időm is engedte, úgy döntöttem, kicsit utánanézek, változott-e valamit az állapot az eltelt hónapokban. A helyszínről sajnálattal jelenthetem, hogy nem, sőt... Annak idején elpanaszoltam, hogy ide, e lenyűgözően szép táj eme gyönyörű szögletébe bevette magát a rákfene a szemétdomb képében. Nagy összevisszaságban, teljesen rendezetlenül kerül ki a rétre a környező vállalatok hulladéka, szemete. Csaknem 400 tonna műanyaghulladékot kénytelenek ideszállítani a helybeli Mlad ipari szövetkezetből is, mert a Hulladékgyűjtő Vállalat erre egyszerűen nem tart igényt. Hacsak igénynek nem nevezhetjük az olomouci Hulladékgyűjtő Vállalat 60 tonnás megrendelését. Tavalyi fölhívásomra nem figyelt oda a műanyagfólia gyártója, s ezáltal a hulladék lehetséges feldolgozója sem, a napajedlai Fatra Vállalat. Igaz, szó nélkül sem hagyták az ügyet, mert egy szép napon telefonon annyit azért közölt velem az egyik illetékes, hogy minek ártom magam olyan dolgokba, amelyekhez semmi közöm. Változatlan a helyzet a kidobott pozdorja és funérlemezekkel kapcsolatban. Ma is találok rengeteg burkolásra alkalmas nagyméretű műanyaglapot, számos hatalmas szigetelő kartont és gipszlemezt, s még sok más értékes és értékesíthető terméket. Látom, nem vagyok itt egyedül, s míg én elméleti szinten a társadalmi károk fölött meditálok, társam menti a még menthetőt. Az általa félrerakott pozdorja- és funérlemezekből túlzás nélkül akár egy szobabútor is elkészíthető. Miután mellészegőA kerület kiváló A Füleki (Fiľakovo) Állami Gazdaság bénái (Belina) udvarán 14 etető és három takarmánykészítő gondoz 250 szarvasmarhát, 100 tehenet, 500 hízósertést és 3000 csirkét. Dr. Kurinczi József állatorvos elmondta, hogy a gazdaság egyik legjobb részlege a bénái udvar, tejtermelésben a legjobb eredményt érték el. Az etetők nehéz körülmények között dolgoznak, itt még a régi istállók vannak, nincs gépesítés, mindent kézzel kell végezniük. Czakó Béla vezető irányításával saját erőből próbálják megoldani a nehézségeket, valamennyien becsületesen, jól dolgoznak. Itt dolgozik Moravčík Mária fiatal etetőnő is, aki 1978-tól gondoz növendékmarhákat. Reggel korán kel, este későn végez. Hetente egyszer egésznapos szolgálatot döm, elmondja, képtelen végignézni az itteni pusztulást, ezért, ha időközönként sikerül kijönnie, mielőtt meggyújtják ezt a „hulladékot“, elviszi a neki megfelelőt. Tőle azt is megtudom, hogy egyik ismerőse erről a szemétdombról szerezte be nyaralójához csaknem az összes szükséges építőanyagot. A látottak nyomán egy percig sem kételkedem szavai igazában. Mint kiderült, itt az sem titok, honnan kerül ide az illetékes hulladék. „Termelője“ a helyi acélszerkezet-gyár, ahol ezekből az anyagokból a házgyári lakások beépített higiéniai térelemeit készítik, nagy tételben. Nem kétlem, a nagymennyiségű hulladékot s a selejtet is a megrendelőkkel fizettetik meg. Csak így lehet, hogy nem érdekük a takarékosabb bánásmód. A környező természeten ejtett sebekről és az így keletkező károkról szóltam már, most a bányászok bosszúságáról, haragjáról tennék még jelentést. Mint kiderült, ők is hadban állnak a szemétdombbal. Néhány méterre innen van az egyik szellőztető akna. Amibe kedvező irányú szél esetén rengeteg hulladék kerül, főképp műanyagfólia szeletkék. Elképzelhető, mit jelent, ha ilyesmik jutnak el friss levegő gyanánt a fejtő részlegekre. Az sem ritka eset, hogy a szívóberendezésekbe és a motorokba keveredik a nyiradék, ami rendszerint üzemanyagzavarokat, több órás kieséseket okoz. Ellensége van tehát a szemétdombnak rengeteg, s hogy mégsem szüntetik meg, az azt is bizonyítja, pártfogókban sincs híján. Jómagam arra vagyok már csak kíváncsi, e csatában meddig marad alul a tenniakarás és a jószándék a közönnyel és a hanyagsággal szemben. KESZELI BÉLA dolgozói között tart az istállóban. Takarít, megitatja az állatokat, bealjaz - teszi, amit kell. Munkája fárasztó, komoly fizikai erőt igényel, mégis elégedett beosztásával, szívesen, tőle tel- hetően a legjobban teljesíti feladatait. Noha abrak és tömegtakarmányból nincs elegendő, a tervezett 0,77 kilogrammos napi súly- gyarapodás helyett 0,863 kilogrammosat ért el a hízómarháknál. Már évek óta jelentős súlygyarapodást ért el az állatoknál, 1980-ban például 0,91 kilós, 1981-ben pedig 0,94 kilogrammos súlygyarapodást. Az elért kiváló eredményeit a gazdaság vezetői és a Losonci (Lučenec) Járási Mezőgazdasági Igazgatóság is értékelte, fényképe felkerült Banská Bystricá-ra, a közép-szlovákiai kerület kiváló dolgozóinak arcképcsarnokába. T. A. Szerencsére a lakosok igyekeznek menteni a menthetőt (A szerző felvétele)- Szabad az igazolványát? - állított meg a kapus a Sady pri Košiciach-i Egységes Földmű- vesszövétkezet beszteri (Byster) epreskertjének bejáratánál, miután sikeresen átjutottam a Tarca partján pihenő rengeteg személy- gépkocsi között, és a térdelő-guggo- ló embersereg irányába vettem utamat. - Természetes, hogy szabad - álltam meg a felszólításra, s már szedtem is elő a személyemet hitelesítő apró könyvecskék csomagját. Egyik után a másik igazolványt húztam elő, de hiába, neki mind érvénytelennek bizonyult. Persze, amikor kitudódott, mi jánát adott, 1980-ban már 3,34 tonna volt a terméshozam, tavaly 5,99 tonna, az idei mérleg ugyan még nem ismert, de biztató. Terepszemlénk nem lehetett folyamatos, mert egy epreskert főnökének ilyenkor temérdek az ismerőse és...- Ne haragudj, nem adhatok belőle, még jutányos áron sem. Ha akarod, adhatok kölcsönt rá a saját zsebemből... - utasított rendre a „közös“ alapvető elvének megmagyarázásával alig egy óra alatt három érdeklődőt is. Amikor rákezdtem az „ajándékigényekre“, a fiatal szakember dühöígy gyorsabban eljut a fogyasztóhoz ratban vagyok és nem epret akarok szedni, hanem a főkertészt keresem, belépést nyertem. Kilencven tonna eper - becsületes gazda- Tudja, igen sok ember megfordul itt naponta, ezért a szigorú ellenőrzés - kezdte a helyzetmagyarázatot Pavel Eftimov, a távlatilag 430 hektárra bővülő, jelenleg 211 hektáros gyümölcskertészet fiatal vezetője. Jelenleg mintegy ezer alkalmi kisegítőt tartunk nyilván, ám úgy látom, az idei szezon végére az 1600-at is elérjük.- Kassaiak?- Zömmel kassaiak járnak ide, elvégre a 3-4 kilométeres táv sem személygépkocsival, sem autóbusszal nem hosszú. Kívülük a környező falvakból is jönnek.- Megéri?- Nekünk igen, és nyilván a szedőknek is, különben nem lenne olyan érdeklődés. Beszélgetés közben előkerült a munkabér-rendszer lapja, mely szerint a közepes termésből 60 kilogrammot leszedő munkás napidíja attól függően, hogy ki mit választ, vagy 80 korona és húsz fillér, vagy 6,6 kilogramm eper. Vagyis amilyen a teljesítmény, olyan a jutalom. S a termés? A gyümölcskertészet vezetője elégedett vele. Elégedett is lehet, h:szen a szövetkezetben csak három évvel ezelőtt kezdtek nagyüzemi módon foglalkozni epertermesztéssel s a 19 hektáros ültetvény azóta szépen fejlődik. Hektáronként 1979-ben csak 1,51 tonsen legyintett egyet, majd elárulta, hogy talán a termés egyharmada is rámenne az ilyen adakozása. Ö azonban eddig hajthatatlan. Megalapozott derűlátás Amikor az idei termelési feladatra terelődött a szó, Pavel Eftimov magabiztosan kijelentette, hogy teljesítik és állásfoglalását meg is indokolta:- A kellő agrotechnikai műveleteket idejében elvégeztük, és már ez több, mint fél siker. Az őszön és e tavaszon gyomirtóztunk, az elmúlt őszön lekaszáltuk és megtisztítottuk az eper lombját, műtrágyával dúsítottuk a növényzetet, majd két-három héttel a termés beérése előtt öntöztük a kertet. A szedést június hetedikén kezdtük, és ha jól számolok, július közepén fejezzük be. Úgy tűnik, meglesz a tervezett 90 tonna.- Hová kerül innen az igencsak keresett áru?- A szerződés alapján a Zelenina 20 tonnát kap, míg a további 70 tonnával a Nižná Myšla-i Társult Zöldségfelvásárló Üzem rendelkezik. Ez árusítja Kassa és környékén, átadja a feldolgozóiparnak.- Milyen elképzelések vannak az epreskert jövőjéről?- Nem bővítjük, ám a hektárhozamot növelni szeretnénk. Olyan eperfajták termesztésével, amelyek jól alkalmazkodnak a mi viszonyainkhoz. Jelenleg mintegy húsz fajtával kísérletezünk, s hogy melyik lesz az a három, azaz a korai, közepes és kései érésű, Telik a kosár. Štefan Varga mellett Tomka Erzsébet, a következő soron vasgyári dolgozók. Mindenki családjának jól jön a friss gyümölcs A főkertész az átvevőhelyen gyülekező kosarakat is szemügyre (A szerző felvételei) totta a csoportvezető. A kezdő szedőket ugyanis tanítani kell, mert nem mindegy - főleg a fogyasztónak nem -, hogy az eper indájával, vagy nélküle kerül a kosárba, meg arra is ügyelni kell, hogy az érett eper legyen az kicsi, vagy nagy - mind a kosárba kerüljön. A vásárlók érdekében Eva Vejačková, a kassai Erika üzletközpont zöldségboltjának a vezetője délelőtt tizenegy órakor a saját személygépkocsijával jött áruért a termelőkhöz.- A Zelenina szállítókocsijai nem győzik a munkát. Ha tehát arra várnék, hogy azt fogjuk árulni, amit üzemünk kocsija hoz, akkor talán estig is eper nélkül maradnánk. így viszont - mivel ez megengedett - egyszerre kétszáz kilót is elviszek és az friss állapotban jut a vevőkhöz. Ennyit láttam és tapasztaltam a Tarca völgyében meghúzódó beszteri epreskertben a minap. Szép volt a termés, teltek a kosarak, a szedőknek kedvezett az idő, ám mégsem azoknak lehetett örülni a legjobban. Legalább olyan értékesnek tűnt az ottani termelők és gyümölcskereskedők igyekezete. Ha ezt a munkát Pavel Efti- movék a jövőben is a maihoz hasonló lendülettel folytatják, a fogyasztóktól csak dicséretet kaphatnak. GAZDAG JÓZSEF amelyre építeni lehet, az a közeljövőben elválik.- Kifizetődő a szövetkezetnek eperrel foglalkozni?- Ha az első két év mérlegét nézzük, akkor nem. Persze, minden kezdet nehéz. A folytatás viszont már jobbnak tűnik, hiszen tavaly hektáronként 21 ezer korona volt a nyereségünk. A teljességhez tartozik az is, hogy a lakosság igényli az epret és valakinek csak kell termesztenie.- Tegnap tíz kilót vittem haza - árulta el napi teljesítményét Tomka Erzsébet, a kassai pékség dolgozója, majd azt is elmondta, hogy a múltban nem járt, de az idén már harmadszor jött ide.- És az első napon is olyan ügyesen ment a munka?- Ááá... - válaszolt szedés közben -, akkor még szokatlan volt, meg egy kicsit az első is zavart.- Tíz kilóért az üzletben menynyit fizetne?- Kettőszáztízet..., meg aztán egy jó ideig sorba kéne állnom érte... így egyszerűbben hozzájutok és olcsóbban is. Nagyon jó lehetőségnek tartom - folytatta. - Ha ez befejeződik, ugyanitt kezdődik a cseresznyeszüret, ősszel pedig a mislei szövetkezetben a zöldség betakarítása - szintén hasonló feltételek mellett - úgyhogy mi, városiak egy kis munka ellenében télre feltölthetjük gyümölccsel és zöldséggel az éléskamránkat. Vasgyári dolgozókkal, elárusítónőkkel és diákokkal is találkoztam az epreskertben. Néhány szövetkezeti tag is szorgoskodott itt. Volt, ki szedett, s volt, akire - mint például Mária Bérešovára - azon a napon az ellenőr szerepét ősz-
