Új Szó, 1982. június (35. évfolyam, 128-153. szám)

1982-06-24 / 148. szám, csütörtök

ÚJ szú 3 1982. VI. 24. CÉLUNK A KIEGYENSÚLYOZOTT KÖLTSÉGVETÉSI GAZDÁLKODÁS Leopold Lér, a szövetségi kormány pénzügyminiszterének előadói beszéde a Szövetségi Gyűlés Népi Kamarájának és Nemzetek Kamarájának együttes ülésén A CSKP XVI. kongresszusán kitűzött feladatokat gazdasági és szociális téren is állandóan válto­zó bel- és külgazdasági feltételek között valósítjuk meg. Ez növeli azon problémák megoldásának szükségességét, amelyek a haté­konyság növelésével, a gazdasági egyensúllyal, a fejlődés dinamiká­jának megőrzésével és ezzel összefüggésben az életszínvonal megtartásával kapcsolatosak. Az 1981. évi tervben a feltételek reá­lis felmérése alapján az előző évekhez viszonyítva a fejlődés alacsonyabb ütemével számol­tunk. A hangsúlyt a fejlődés inten- zifikálására, a gazdálkodás minő­ségi oldalára és a külső kapcsola­tok fokozatos kiegyenlítésére tet­tük. Korlátoztuk a beruházásokat és lelassítottuk az anyagi és pénz­ügyi források felhasználásának más módjait is, nagyobb nyomást gyakorolva a gazdaságosságra. Egyes területeken eredménye­sen teljesítettük a tervezett felada­tokat. Sikerült csökkenteni a költ­ségeket, nyersanyagokat, alap­anyagokat, tüzelőanyagot és energiát takarítottunk meg. Keve­sebb volt az újonnan megkezdett építkezés és csökkent a megkez­dett építkezések száma. Aktív ke­reskedelmi mérleget értünk el, és fizetési mérlegünk a nem szocia­lista országok viszonylatában jobb, mint ahogy azt terveztük. Ezzel szemben egyes tervfela­datokat nem teljesítettünk. A ked­vezőtlen időjárás miatt a mező- gazdasági termelés tavaly nem ér­te el az 1980-as évi szintet, az építőiparban is csökkent az elvég­zett munka mennyisége és a terv­feladatokat nem teljesítették. A nemzeti jövedelem képzésében főleg ezek miatt nem értük el a ter­vezett szintet. Tavalyi pénzügyi gazdálkodá­sunk, az állami költségvetés tava­lyi eredményeit tehát e széles összefüggések szempontjából ér­tékeljük. 1981-ben a pénzügyi és költ­ségvetési politika fő célja a haté­konyság növelése és a gazdasá­gosság fokozása volt. Tavaly is sikerült megtartanunk az állami költségvetés kiegyensúlyozottsá­gát. Ennek érdekében azonban a kormánynak az év folyamán több intézkedést kellett foganato­sítania, főleg a külkereskedelem­mel kapcsolatban. A három állami költségvetés, vagyis a csehszlovák szövetségi, a CSSZK és az SZSZK költségve­téseinek bevétele összesen 265,03 milliárd korona volt, a kiadá­sok pedig 264,94 milliárd koronát tettek ki. A szövetségi költségve­tés tavaly is betöltötte integrációs és koordinációs szerepét, biztosí­totta az egész pénzügyi rendszer egységes érvényesítését és az új­ratermelési folyamat szükségletei­nek tervszerű fedezését. A nemzeti bizottságok költség- vetési gazdálkodásában a bevéte­lek 103,65 milliárd koronát, a ki­adások pedig 103,10 milliárd koro­nát képeztek. A kiadások s a be­vételek közti 0,55 milliárd korona különbséget a nemzeti bizottsá­gok tartalék- és fejlesztési alapjá­ra használják fel. A kiegyensúlyozott költségveté­si gazdálkodást azon törekvésünk fontos részének tekintjük, hogy egész gazdaságunk egyenletesen fejlődjön. Figyelembe kell venni azonban azt, hogy ezt a kiegyen­súlyozottságot csak részben értük el a gazdálkodás intenzív ténye­zőivel. Fel kellett használnunk a vállalatok összegyűjtött és ki­használatlan pénzügyi eszközeit és a költségvetésben korlátozni kellett egyes kiadásokat. Az állami költségvetés bevételének teljesí­tését befolyásolta a kiskereske­delmi árak módosítása is. A mai viszonyok között rendkí­vül fontos a külföldi pénzügyi kap­csolataink egyensúlya. Tavaly je­lentős mértékben sikerült korlátoz­nunk a külföldi erőforrások fel- használását gazdaságunk belső szükségleteinek fedezésére. Ezál­tal fontos lépést tettünk a 7. ötéves terv azon koncepciójának megva­lósításában, amely a külgazdasági kapcsolatok egyensúlyának foko­zatos felújítását tűzi ki feladatul. Ez nemcsak azért fontos, mert a külföldi hitelek drágák, ennek politikai okai is vannak. A tőkés országok kereskedelmi és hitelpo­litikájukkal gazdasági nyomást akarnak gyakorolni a szocialista országokra. Amint a KGST közel­múltban megtartott XXXVI. ülés­szaka rámutatott, a bonyolult felté­telek között gazdaságunk számá­ra egyre nagyobb jelentőségű lesz a KGST-országokkal, főleg a Szovjetunióval folytatott sokolda­lú együttműködés bővítése. Ez az együttműködés lehetővé teszi a gazdaság intenzifikálásának meggyorsítását, a termelés struk­túrájának módosítását az egyes országokban úgy, hogy azok köl­csönösen kiegészítsék egymást. AZ EXPORTKÉPESSÉG FOKOZÁSÁRA VAN SZÜKSÉG 1981-ben külkereskedelmi for­galmunk több mint kétharmadát a szocialista országokkal bonyolí­tottuk le. A gazdasági együttmű­ködés és integráció elmélyítése érdekében a terveken kívül egybe kell hangolni az egész gazdasági politikát, tökéletesítve gazdasági mechanizmusát, ami azt feltétele­zi, hogy jobban kihasználjuk a pénzügyi és valutaeszközöket. Külgazdasági kapcsolataink egyensúlyproblémáinak megoldá­sa megköveteli, hogy szüntelenül növeljük gazdaságunk exportké­pességét, fokozzuk a kapcsolatok hatékonyságát. Erre kell irányíta­nunk a tudományos-műszaki fej­lesztést, és erre kell egyre na­gyobb mértékben kihasználni a dolgozók szakképzettségét. Gazdasági és pénzügyi politi­kánk fő tartalma a hatékonyság növeléséért folytatott harc. 1981- ben aránylag jól teljesítettük a nyereség és a költségek tervét. Ezzel szemben más területeken, így például az állóalapok, a kész­letek kihasználása és a külföldi árucsere-forgalom területén nem lehetünk elégedettek az elért ha­tékonysággal. A nyereség tavaly az előző év­hez viszonyítva 9,1 százalékkal volt nagyobb, míg a költségek 0,79 százalékkal csökkentek. Ezek az eredmények jobbak a ter­vezettnél. Miközben a teljesítmé­nyek 1,9 százalékkal lettek na­gyobbak, az alapanyag- és tüzelő­anyag-fogyasztás gyakorlatilag az előző év szintjén maradt, sőt az energiafogyasztás alacsonyabb volt, mint 1980-ban. Az anyagköltségek kedvező alakulását fontos lépésnek tekint­jük a XVI. pártkongresszus felada­tainak teljesítésében. A csehszlo­vák gazdaság alapanyag- és energiaigényessége azonban még mindig nagy. Ez elsősorban a termelés struktúrájának követ­kezménye, melyet céltudatosan meg kell változtatnunk. A mi viszonyaink között a gaz­daság hatékonyságának alakulá­sát nagymértékben befolyásolja a külkereskedelem hatékonysága. Az előző évekhez hasonlóan a be­hozott nyersanyagok és termékek ára tavaly is gyorsabban nőtt, mint az általunk kivitt nyersanyagoké és termékeké. Külkereskedel­münk hatékonysága már néhány éve kedvezőtlenül alakul. Ezt be­folyásolják a világpiaci változások, hat rá a tőkés országok válságos fejlődése, a kiéleződő konkuren­cia, valamint sok értékesítési probléma. Megnyilvánul azonban a külkereskedelem fejlődésében az említett, többé-kevésbé objek­tív okok mellett gazdaságunk ha­tékonyságának lassú növekedé­se, egyes termékeink és kereske­delmi tevékenységünk nem kielé­gítő színvonala is. Nem tudunk mindig gyorsan és rugalmasan re­agálni a változó feltételekre s§m a termelésben, sem a kereskede­lemben. Meg kell mondanunk, hogy vállalataink és termelési­gazdasági egységeink nagy része nem szentel kellő figyelmet ezek­nek a kérdéseknek. Csakis azt a vállalatot és termelési-gazdasá- gi egységet tekinthetjük eredmé­nyesen gazdálkodó szervezetnek, amely a nemzetközi összehason­lításban is helytáll, s nemcsak a termékek műszaki-gazdasági és más mutatóit illetően, hanem az elért árak és a szállítási feltételek terén is. Jelenleg azonban a válla­lati igazgatóknak, a termelési-gaz­dasági egységek és külkereske­delmi szervezetek igazgatóinak jutalmazása csak kis részben függ a külkereskedelem hatékonysá­gától. A pénzügyi források kihaszná­lása terén is jelentős változásokat értünk el. A rendelkezésünkre álló források és a gazdaság szükség­letei közti feszültség enyhítése ér­dekében az állami terv azzal szá­molt, hogy a beruházások volume­ne az 1980-as évi szinten marad. A valóságban azonban a beruhá­zások tervét nem teljesítettük, a lemaradás 3,6 milliárd korona. Napjainkban korlátoznunk kell a beruházásokat, főleg az új épít­kezések megkezdését. Ezzel megteremtjük a feltételeket a megkezdett építkezések számá­nak csökkentéséhez, az építkezé­sek gyorsabb befejezéséhez. A beruházások csökkentése elle­nére biztosítanunk kell a népgaz­daság szükséges strukturális vál­tozásait. Ez megköveteli, hogy nö­veljük a korszerűsítési és raciona- lizációs beruházások arányát és az eszközöket a gyorsan megtérü­lő beruházásokra koncentráljuk. A KOMPLEX INTÉZKEDÉSEK ÉRVÉNYESÍTÉSÉVEL A komplex intézkedések céljai­val összhangban tavaly megválto­zott az állami gazdasági szerveze­tek beruházási forrásainak struk­túrája. 1980-hoz viszonyítva nőtt azoknak a beruházásoknak az aránya, amelyeket a szervezetek saját forrásaikból fedeztek. A készletek 1980-hoz viszonyítva csak felével növekedtek, de struk­túrájuk nem felelt meg a kívánal­maknak. Az irányító szervek erő­feszítései ellenére a készletek túl nagy anyagi és pénzügyi eszközö­ket kötnek le. Hasonlóan súlyos problémák merülnek fel az állóeszközök terü­letén. Értékük tavaly behozatali árakban számítva 1 billió 638 milli­árd korona volt, és ez az érték az év folyamán további 103 milliárd koronával nőtt. E nagy gazdasági teljes ítőképesség ki használtsága azonban nem volt megfelefö. A tudomány és a technika fejlő- désére tavaly 15,83 milliárd koro­nát fordítottunk. Ennek az összeg­nek több mint egyharmadát az állami költségvetésből fedeztük. A termelésben lényegesen na­gyobb mértékben és gyorsabban kell alkalmazni a tudomány és a technika ismereteit. összegezésként megállapíthat­juk: a tavalyi eredmények megmu­tatták, hogy az irányítás minden szintjén határozottabban és követ­kezetesebben kell érvényesíte­nünk a hatékonyság növelésére és a minőség javítására irányuló stratégiai irányvonalat. A tavaly elért egyes pozitív eredmények­hez hozzájárult a komplex intéz­kedések érvényesítése. Termé­szetesen figyelembe kell venni, hogy alkalmazásuk első évében elsősorban a könnyebben és gyorsabban mozgósítható tartalé­kokat tártuk fel. A komplex intéz­kedések bevezetése, főleg a kül­kereskedelem és a tudományos­műszaki fejlesztés területén, meg­követeli a tárgyi feltételek megte­remtését és az irányító szervek nagyobb erőfeszítését. A komplex intézkedéseket kiindulópontnak- tartjuk az írányító munka tökélete­sítésében. A tapasztalatok alapján végrehajtjuk a szükséges módosí­tásokat, hogy elsősorban az irá­nyításnak azon tényezőit fejlesz- szük, amelyek beváltak és ame­lyek ösztönzik a dolgozók kezde­ményezését, vállalkozó kedvét. Olyan rendszert kell kialakítanunk, amely gazdasági szempontból ra­cionális hozzáállást alakítana ki, mely rugalmasan reagálna az új problémákra és változásokra, az egyének és a közösség érdekeit egybehangolná a fejlett szocialista társadalom alapelveinek megfele­lően. Mint minden évben, az idén is értékeltük a valamennyi gazdasá­gi szervezet, vállalat és termelési­gazdasági egység gazdálkodásá­nak eredményeit. A szervezetek 83 százalékában a gazdálkodás eredményeit fenntartások nélkül értékelhettük, míg a többiben megszigorítottuk a tervteljesítés ellenőrzését és a vezető dolgozók kevesebb jutalmat kaptak. TÁRGYILAGOS ÉRTÉKELÉST Megállapíthatom, hogy az évi eredményeket az esetek többségé­ben jó színvonalon értékelték, s ez a politikai és gazdasági jelentősé­gű akció minden évben hozzájárul a vállalatok és a termelési-gazda­sági egységek nyitott kérdéseinek megoldásához. Az értékeléssel kapcsolatban azonban szembe kell helyezkedni néhány nemkívánatos jelenség­gel. Az egész értékelés elveszti racionális jellegét azokban az ese­tekben, ha a tervet az év folyamán elért eredmények szerint módosít­ják. Ez gyengíti az értékelés haté­konyságát és csökkenti a terv te­kintélyét. A gazdálkodás elemzé­se során jobban kell érvényesíteni ezeket a szempontokat: az illeté­kes szervezet hogyan elégíti ki a népgazdaság szükségleteit, ho­gyan reagál a keresletre, hogyan újítja fel termékszerkezetét, mi­lyen konkrét intézkedéseket hoz a tudomány és technika ismeretei­nek felhasználására, hogyan áll helyt a külföldi piacon. Tapaszta­lataink szerint a hatékonyság nö­velése során nem elegendő a gaz­dasági ösztönzők kihasználása. A pénzügyi kapcsolatok egyensú­lyának megőrzése érdekében kor­látoznunk kell egyes kiadásokat, elsősorban a takarékossági intéz­kedések keretében. Nem arról van szó, hogy mindenáron takarékos­kodnunk kell, hanem ésszerű ta­karékosságra van szükségünk, olyanra, mely nem fékezi a további fejlődést s társadalmi szempont­ból is hasznos. Határozottan fel kell lépni az egészségtelen lokál­patriotizmus, a nagyzolás és a tár­sadalmi eszközök pazarlásának minden formája ellen. Ezért szüntelenül felül kell bírál­nunk az egyes társadalmi kiadá­sok célszerűségét. Ezen a téren rendkívül jelentős a politikai szer­vező és ideológiai nevelő munka. A párt és kormány dokumentumai feladatul adták, hogy fordítsunk figyelmet a különböző nem pro­duktív kiadásokra. Jogosan bírál­juk az elburjázott adminisztrációt, amely viszonylag sok embert köt le. Nem lehet azonban megszün­tetni, csupán racionálisabbá, egy­szerűbbé kell tenni az egész irá­nyítást. Tavaly a központi szervek nem beruházás jellegű kiadásai csaknem 70 millió koronával csök­kentek 1980-hoz viszonyítva, vagyis némi haladást már elértünk ezen a téren. Már hosszabb ideje figyelmet szentelünk a szocialista szektorban a szolgálati gépkocsik gazdaságos kihasználásának. Ta­valy a meghatározott mennyiség­től mintegy 28 ezer tonna benzint takarítottunk meg. Más területe­ken is megtakarításokat értünk el. Az utazási költségek 1980-hoz vi­szonyítva 965 millió koronával csökkent. A propagációra a terve­zettnél 159 millió koronával keve­sebbet fordítottunk. ANNYIT OSZTHATUNK EL, AMENNYIT MEGTEREMTÜNK A mai gazdasági feltételek kö­zött rendkívül igényes feladat az elért magas életszínvonal megtar­tása. A lakosság életszínvonalá­nak megőrzésére fordított össze­geknek összhangban kell állniuk gazdasági lehetőségeinkkel. Annak ellenére, hogy a gazda­ság egyes ágazataiban nehézsé­gek merültek fel a tervfeladatok teljesítésében, a lakosság szemé­lyi fogyasztása egy százalékkal nőtt, pénzbevétele 2,6 százalék­kal, kiadásai 2,4 százalékkal, be­tétállománya pedig 11,1 milliárd korona volt. Az életszínvonal megőrzéséhez jelentősen hozzájárulnak azok az összegek, amelyeket a társadalmi szolgáltatásokra fordítottunk. Ta­valy a szociális ellátásra, az egészségügyi, a kultúrára, az is­kolaügyre 133,1 milliárd koronát fordítottunk, ami 4,5 milliárd koro­nával több, mint 1980-ban. Az említett nem beruházás jel­legű kiadásoknak mintegy felét szociális ellátásra használtuk fel, ebből 43,9 milliárd koronát a nyug­díjakra, 15,5 milliárd koronát a gyermekes családok támogatá­sára, ami valamivel kevesebb, mint 1980-ban, mivel tavaly hozzávető­leg 11 ezer gyermekkel kevesebb gyermek született az előző évhez viszonyítva. Az oktatásügyre 23 milliárd ko­ronát, az egészségügyi ellátásra 20,8 milliárd koronát fordítottunk. A gyógyszerekre és más egész­ségügyi alapanyagokra 5,1 milli­árd koronát használtunk fel, ami 240 millió koronával több, mint 1980-ban. Ennek ellenére egyes gyógyszerfajtákkal kapcsolatban továbbra is gondjaink vannak. Az egészségügyre egyre többet fordí­tunk, ezért ezen a területen is keresni kell annak módját, hogyan használhatnánk fel célszerűbben a növekvő összegeket. Elsősor­ban a megelőző orvosi ellátást kell javítani, új gyógymódokat és gyógyszereket kell alkalmazni és nagyobb figyelmet kell fordítani az új egészségügyi létesítmények üzembe helyezésére. Az eredmények arról tanúskod­nak, hogy 1981-ben a bonyolult gazdasági feltételek ellenére sike­rült megtartanunk az elért élet- színvonalat, sőt egyes területeken emelkedett. Ezeket az eredmé­nyeket azonban nem tekinthetjük magától értetődőknek, tudatosíta­nunk kell, hogy ezen a területen is csak azt és annyit oszthatunk el, amennyit közös munkánkkal meg­teremtünk. A zárszámadás tükrözi a nép­gazdaság valamennyi területének tevékenységét. Alapanyagként szolgál ahhoz, hogy felmérjük, mit sikerült elérnünk, mit kell javíta­nunk, milyen problémákat kell megoldanunk ahhoz, hogy teljesít­hessük kitűzött céljainkat. Ebből a szemszögből nézve tavaly nem­csak pozitív eredményeket értünk el, hanem gazdaságunkban több negatív jelenséggel is szembe kel­lett néznünk. Az elmúlt öt hónap gazdasági eredményeinek előzetes össze­gezése szerint mi nden területen, az összes vállalatnál és termelési­gazdasági egységben maximális erőfeszítést kell tennünk az idei feladatok teljesítésére. Mozgósí­tanunk kell a politikai és gazdasági erőket, a teljesítmények gyors nö­velésére, egész gazdaságunk in- tenzifikálására. A gazdasági szer­vezetek április végéig a tervezett nyereség 31,5 százalékát érték el, ami általában pozitívan értékelhe­tő. A költségek alakulása is pozití-, van értékelhető. Nem kielégítő azonban a készletek alakulása. Az idei terv teljesítésének fő problé­mája a külkereskedelem. Míg a szocialista országok viszonyla­tában a helyzet a terv szerint ala­kul, a nem szocialista országokkal folytatott kereskedelemben nem érjük el a tervezett mutatókat. Népgazdaságunknak az intenzív fejlődés útjára való áttérése meg­követeli, hogy tovább tökéletesít­sük a gazdasági mechanizmust, emeljük az irányítás színvonalát, fokozzuk a dolgozók aktivitását és részvételüket a legfontosabb tár­sadalmi, gazdasági problémák megoldásában. Most rendkívül fontos feladatok állnak előttünk a mezőgazdaságban, ugyanakkor egész gazdaságunkat jól fel kell készítenünk a téli időszakra is. Ebben a felkészítésben kulcsfon­tosságú szerepe van a tüzelő­anyagoknak és energiának. Mindé nütt megvannak a lehetőségek a teljesítmények és a hatékonyság növelésére, de ezeket jobban, ru­galmasabban kell kihasználnunk. Erre köteleznek bennünket a CSKP Központi Bizottsága ülé­seinek határozatai is. (Alcímek: Új Szó)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom