Új Szó, 1982. június (35. évfolyam, 128-153. szám)
1982-06-24 / 148. szám, csütörtök
Az opportunizmus tegnap és ma KOMMENTÁLJUK ...■■■.mi—.......—..... ........ Am ióta a marxizmus zászlaja alatt létrejött a munkásosztály önálló politikai mozgalma, a tudományos szocializmust árnyékként kíséri „mostohatestvére“, az opportunizmus. A „kedvezőt", „kényelmest“ jelentő latin szóval igen sokféle eszmei és gyakorlati áramlatot jelölt a történettudomány és az ideológia. Ezek a magatartások és irányzatok országonként és korszakonként más formában, más jegyekkel rendelkeznek, de közös sajátságuk, hogy a biztonság, a napi célok elérése érdekében elvtelen kompromisszumokat erőltetnek a munkásmozgalomra; forradalmi jelszavakba burkolják megalkuvásukat, társadalmi bázisukat, a munkásosztály viszonylag jobban élő rétegei, valamint a hozzájuk csapódó kispolgári-paraszti eredetű tömegek alkotják. S bár bizonyos fajta szociális, gazdasági, társadalmi és szervezeti követelések szerepelnek programjukban, az opportunizmus osztályharc voltaképpeni felfüggesztése miatt gyakorta a burzsoázia támogatását élvezik, mint olyan erő, amellyel - a marxista párttal szembeállítva - meg lehet osztani a dolgozókat. A nemzetközi munkásmozgalomban a marxizmus elterjedéséig nagy hatású opportunista irányzat volt a trade-unionizmus, az anarchizmus, a szindikalizmus, az anar- cho-szindikalizmus és a lassallea- nizmus. A marxista ideológia térhódítását követően az opportunista irányzatok - számottevőbb módon - marxista köntösben léptek fel a szociáldemokrácián belül A baloldaliság különböző válfajaiként a kommunista mozgalomban is találkozni velük. A nemzetközi opportunizmus oroszországi válfaja volt az úgynevezett ökonomikus, amely a munkásmozgalmat azzal fenyegette, hogy a reformizmus útjára viszi. Az opportunizmus képtelen a társadalmi fejlődés által felvetett kérdésekre konstruktív s főleg egyenes választ adni, de rendkívüli átváltozóképességgel van felruházva. Nemhiába hangsúlyozta Lenin, hogy a nyílt opportunizmusban - mint a rossz egyértelmű megnyilvánulásában - könnyebb eligazodni. Egészen más a helyzet, amikor ,,céljukat nem az elvekért és az új taktikáért folytatott nyílt harccal igyekeznek elérni, hanem saját pártjuk fokozatos, észrevétlen és - ha szabad így mondanom - büntetlen zülleszté- sével“. A munkásosztály önállóságáért vívott harc ürügyén az oroszországi opportunisták lenézően kezelték a pártnak az eszmei nevelésre irányuló erőfeszítéseit, amelyek szerintük a munkásoknak kívülről, számukra idegen „fenn- költ“ szférákból akarnak lökést adni. A politikailag éretlen rétegek hiúságát meglovagolva hetvenke- dő frázisokkal dobálóztak, mondván, hogy nincs semmi szükség arra, hogy a munkásokat pórázon vezessék, tanuljanak csak meg a saját lábukon járni. Lenin rámutatott, hogy az ilyesfajta kirohanások célja bizalmatlanságot kelteni a munkásokban vezetőikkel és mindazokkal szemben, akik a dolgozókat politikai öntudatra ébresztik, eljuttatják hozzájuk forradalmi tapasztalatukat, szembeállítani a pártvezetőkkel az amorf tömeget,. s meggondolatlan cselekedetekre ragadtani a tömeget. így járnak el a demagógok, a munkás- osztály legrosszabb fajta ellenségei. ,,Azért a legrosszabbak, mert felszítják a tömeg rossz ösztöneit, mert elmaradt munkás nem tudja felismerni demagóg ellenségeit, akik barátaiként lépnek fel és néha őszintén teszik ezt. Azért a legrosszabbak, mert a zűrzavar és ingadozás időszakában, amikor mozgalmunk arculata még csak kialakulóban van, mi sem köny- nyebb, mint demagóg frázisokkal magukkal ragadni a tömeget, amelyet aztán csak a legkeservesebb megpróbáltatások tudnak meggyőzni tévedéséről. “ Az elmaradt tömegek tudatlanságát és fanatizmusát lovagolták meg a maoisták, amikor a kulturális forradalom felszított szenvedélyeit rászabadították a párt kádereire. A dolgozók egyes rétegeinek politikai éretlenségére, az ideológiai munka hiányosságaira alapozták taktikájukat a jobboldali erők Lengyelországban. Már Plehanov kíméletlen gúnynyal mutatott rá, hogy a „rövidlátó ügybuzgóság nagyon is hasznos a revizionistáknak, akiknek az elmélet nem valami erős oldaluk“. A bármilyen pozitív eszme felvetésére képtelen opportunizmus terméketlensége leplezetlenül megmutatkozott abban a hadjáratban, amelyet a marxizmus ellen a „kritika szabadságának“ divatos jelszavával indítottak. Lenin 1902- ben írt Mi a teendő? című könyvében szükségét látta, hogy visszautasítson egy olyan, természetesnek tűnő követelést, mint a kritika szabadsága. Lenin, aki Marx és Engels után megerősítette azt a tételt, hogy kommunistákhoz méltatlan kitérni a tárgyszerű kritika és önkritika elől pusztán azért, mert ez örömet szerezne ellenfeleiknek nyilvánvalóan nem a véleménynyilvánítás gúzsba kötésének jogosultságát akarta bizonyítani az oroszországi és európai opportunistáknak. A Mi a teendő? maga is példája a kritika, mint a párt önfejlődését biztosító fegyver bátor alkalmazásának. Az orosz opportunisták, akik a burzsoá ideológusoktól kikölcsönözték az antimarxista érvek teljes készletét, elárulták, hogy a kritika szabadsága nem mást jelent számukra, mint azt a szabadságot, hogy lezüllesszék a munkások politikai tudatát, a forradalmi marxista pártot reformista szervezetté degradálják, a tudományos szocializmust pedig a legkülönbözőbb nézetek zagyva keverékévé változtassák. Mellesleg - s ezt Lenin finom gúnnyal tette nevetség tárgyává - a heves bírálók igencsak megijedtek attól a kritikától, amely az annyira dicsért „kritikai szabadság“ hívei felől nyilvánult meg irántuk. Senki előtt nem titok, hogy burzsoá eszmék és fogások ma is piántálódnak át a kommunista, a munkásmozgalom tisztaságát ,,belülről féltő“ revizionista irodalomba. Ilyen módszer például az, hogy a szocializmust nem a kapitalista állapotokkal összehasonlítva bírálják, hanem egyenesen a kommunista eszmény magaslataiból. Vajon nem cseng-e össze gyanúsan a fegyverkezést támogató nagytőkés körök propagandájával az a gondolat, amely a nemzetközi helyzet felszültté válásáért a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat egyenlő mértékben teszi felelőssé? A két nagyhatalomnak címzett úgynevezett „kiegyensúlyozott kritika“ koncepciója ugyancsak nem eredeti, gyökerei kimutathatók a burzsoá ideológiában és politikában. A burzsoá „marxológia“ érvei és eszközei teljes egészében beépültek a revi- zionisták munkáiba, akik minden erővel falat akarnak húzni Marx és Lenin közé, s ehhez gondosan „kipreparálják“ a pártra, a demokráciára, a szocialista államhatalmi rendszerre vonatkozó ellentmondásokat. A burzsoá teoretikusok indítékai érthetőek, annál nehezebb megérteni, hogy a szovjetellenes kórusban időnként egyes külföldi kommunisták hangja is hallható. A kritikához való joggal indokolják ezt, de elfelejtik azt az egyszerű és már annyiszor bebizonyosodott tételt, hogy nem minden kritika mérhető azonos mércével. „Az elvtársi, építő bírálatra mi mindig odafigyelünk - mondta Leonyid Brezsnyev az SZKP XXVI. kongresszusán De határozottan ellene vagyunk annak a bírálatnak, amely elferdíti a szocialista valóságot, és ezáltal akarva vagy akaratlanul az imperialista propagandának, az osztályellenségnek tesz szolgálatot.“ Azt a pártot, amely sokat és kitartóan munkálkodik tevékenysége eszmei tartalmának, kezdeményezőképességének és hatékonyságának fokozásán, fáradhatatlanul foglalkozik a tömegek politikai nevelésével, kibékíthetetlen az opportunizmussal szemben, szükség esetén kész teljes határozottsággal megvédeni tekintélyét, hű örökségéhez, senki sem képes, Lenin, szavaival élve, „félre sodorni“ a vezetésből, elszakítani a néptől. Ha azonban a munkástömegek aktivitása valamilyen módon a párt aktivitása fölé kerekedik, ha szakadást próbálnak előidézni a kommunisták és a többi dolgozó között, ezt elkerülhetetlenül kihasználják az energiku- sabb, bár korántsem haladó elemek, és a munkások csupán az ő támogatóik, a burzsoá demokrácia hátvédje, nem pedig forradalmi élcsapat lesznek. Napjainkban a burzsoá ideológusok, az opportunisták és a legkülönbözőbb színárnyalatú revizi- onisták erősítik az új típusú pártról szóló lenini tanítások elleni támadásokat, igyekeznek csökkenteni a forradalmi elmélet szerepét, elbagatellizálni a létező szocializmus sikereit, ideológiai szakadást próbálnak előidézni. Ilyen körülmények között még nagyobb jelentősége van a proletariátus elméleti harcának. Nemcsak a tudományos, de a gyakorlati-politikai harcnak is, mivel az elméleti harc eredményei mindenekelőtt az opportunisták gyakorlati pozíciói elleni harc megvívásához szükségesek. Ezért olyan fontos a tudományos és politikai tisztánlátás, a revizionizmus új életre keltett árnyalatai és irányzatai elleni könyörtelenség, ezért kell idejében megválaszolni az elméleti kérdéseket, hogy aztán képesek legyünk meggyőzni a tömegeket a döntés helyességéről, és ily módon ideológiai munkánkban is támaszkodhassunk rájuk. V. JERMILOV A szemléletváltásért Manapság gyakran hangoztatjuk, hogy az embereknek meg kell tanulniuk újszerüen, a megváltozott körülményeknek megfelelően gondolkodniuk. Hogy ez mi mindent jelent, arra aligha lehetne tömören válaszolni. Már csak azért sem, mert nem ugyanazt jelenti mindenki számára. Más az elvárás például egy magas tisztséget betöltő vezető dolgozóval, mint mondjuk egy mesterrel, esetleg egy baromfietetővel szemben. Téves volna persze azt hinni, hogy a régi gondolkodás- mód, szemlélet megváltoztatására vonatkozó igény csupán a magas tisztséget betöltő személyekre vonatkozik; mindannyiunknak el kell töprengenünk azon, mit tehetünk másképp, jobban mint tegnap, tegnapelőtt, hogyan termelhetünk jobb minőségben, többet, olcsóbban. Hogyan takarékoskodhatunk az üzem- és alapanyaggal, hogyan kímélhetjük meg a ránk bízott gépeket, eszközöket. Hogyan járulhatunk hozzá a munkafegyelem javításához, a kezdeményezés fokozásához, környezetünk szépítéséhez, az üzemi balesetek csökkentéséhez stb. Olyan kérdések ezek, melyek örökké időszerűek maradnak, mégsem mindenkit foglalkoztatnak. Még mindig sokan vannak olyanok, akik - jóllehet a rájuk bízott feladatokat igyekeznek becsülettel elvégezni - nem törik fejüket az egyre jobb megoldásokon. Talán mondani sem kell, hogy a régi szemlélet megváltoztatásának igénye elsősorban rájuk vonatkozik. Szemléletváltásról lévén szó, mindenekelőtt nevelő munkára van szükség. Méghozzá a nevelés valamennyi eszközének a fölhasználására: példamutatásra, erkölcsi és anyagi ösztönzésre, agitációra, propagandára. így tekintenek e fontos kérdésre a kommunisták, illetve a munkahelyi pártszervezetek is. Érthető tehát, hogy a szemléletváltoztatás kérdése különböző formában nem ritkán szerepel a kommunisták tanácskozásain, például a pártcsoportok tagjainak összejövetelein, taggyűléseken, pártbizottsági üléseken. A tagok és tagjelöltek munkájának értékelésénél is döntő szempontnak tekintik a gondolkodásmódot, a megnövekedett igényekre való helyes reagálást. Ennek megfelelően nagyra értékelik, ha az emberek bekapcsolódnak az újítómozgalomba. A jövendő párttagok kiválasztásánál is sokat nyom a latban, ha a fiatal (egyéb kritériumok mellett) az újítók mozgalmába is bekapcsolódik. Figyelembe veszik ezt például a Sered! Nikkel Kohóban, a Galántai Járási Ipari Vállalatban, számos földmüvesszövetkezetben és egyéb munkahelyeken. Az újítómozgalom értékelése ma már egyre több helyen kerül a kommunisták tanácskozásainak napirendjére. Sőt, a konkrét pártfeladatok is gyakran az újító- és feltalálómozgalom fellendítésére irányulnak. Az új iránti fogékonyságot, a szemléletváltozást a kommunisták természetes követelménynek tekintik, s hatáskörükben, közvetlen környezetükben mindent megtesznek azért, hogy mások is megértsék jelentőségét. Nevelő munkájuknak ez a kérdés szervezés részét képezi. FÜ LÖPI MR E Ország-világ előtt vizsgáznak majd Aki ezekben a napokban Losoncon (Lučenec), az ejtőernyős világbajnokság színhelyén megfordul, mindenütt szorgos munkával találkozik. Új köntösbe öltöztetik a házakat, aszfaltszőnyeggel vonják be az utakat és befejezéséhez közeledik a vasúti felüljáró építése. A város, a járás lakosai tehát a nagy eseményre készülnek. Nincs ez másképpen a vendéglátóipari vállalatnál sem. Kéthetente aprólékosan megvitatják, hogy elképzeléseikből mi valósult már meg, és mi a következő napok teendője.- A Slovan vendéglőt s több más üzemegységet már korábban felújítottuk, de a világbajnokságig még igen sok a munka - vélekedik Erdélyi Elemér, az igazgató kereskedelmi és üzemviteli helyettese.- A Korona és a Hviezda berendezését kicseréltük, befejezés előtt van a Tatra szálloda tatarozása, éttermének felújítása. Átépítés alatt van a Hattyú vendéglő, valamint a városi fürdő is. Az utóbbiban nemcsak az étterem, hanem a szálloda is bővül. A prágai Prűmstav vállalat műhelyeiben és laboratóriumaiban felszerelt új vízmelegítő berendezés évente 1000 kilowattóra villamos energiát takarít meg. A berendezés tíz nagy kollektorból áll, s 400 literes tartályban melegíti fel a vizet. A képen: Gabriela Rehner- gerová és Bedfich Schles anométer segítségével a légáramlás sebességét méri. (Jiŕí Šourek felvétele - ČSTK) A nagy eseményre kölcsönkapják a diákszállót, amelyben a versenyzőket helyezik majd el, és ott fognak számukra főzni is. Olyan feltételeket teremtenek, hogy megfeleljen egy másodosztályú üzemegységnek. A nemzeti bizottság 144 ágyas munkásszállóját is megkapja a vállalat. Annak érdekében, hogy létesítményeik üzemeltetése terén ne legyen fennakadás, a fő turistaidényre 80 kisegítő munkást vesznek fel, és számukat a világbajnokság idején további 50-nel növelik.- Tavaly vállalatunk jó gazdasági eredményeket ért el, - folytatja Erdélyi elvtárs. - A megszilárdított tervet 102 százalékra teljesítettük. A kiskereskedelmi forgalom az előző évhez viszonyítva több mint hétmillió koronával növekedett. Figyelemre méltó, hogy a szóban forgó időszakban lényegesen növekedett a tejtermékek és az üdítő italok eladása. Ebben nagy érdeme van a tizennyolc szocialista munkabrigádnak és annak a tizenhárom munkaközösségnek, amely a büszke cím elnyerését tűzte ki célul. A losonci vendéglátóipari vállalat vezetősége már korábban felismerte, hogy pénzt és munkaerőt takarít meg, ha központi kifőzdét, hidegkonyhát, cukrászatot, húsfeldolgozót létesít, mégpedig egy helyen. Erre a célra egy régi épületet alakítottak át. S épül már az új létesítmény is, amelynek tízszer nagyobb lesz a kapacitása.- Üzemegységeink részére itt dogozzuk fel konyhakészre a húst, itt készítünk félkészárut, burgonyát, zöldséget tisztítunk az igényeknek megfelelően - mondja Bódik Zoltán, a központi kifőzde vezetője. - Nem kell korszerű gépekkel ellátni minden üzemegységet, mentesítjük őket az előkészítő munkától. A félkészáru üzletünknek is mindenkor le tudjuk szállítani a megrendelt árut. A hidegkonyha 19-20 féle ételt, ebből hat salátafélét készít. Nagy a cukrászda választéka is. A tésztakonyhában, ahogy itt nevezik, havonta százezer korona értékű árut állítanak elő, főleg knédlit és lángost. A melegkonyhából naponta 1600 adag étel kerül a vállalat éttermeibe, önkiszolgáló üzemegységeibe, egy üzembe és két iskolába, ötvennégy ember dolgozik itt, ma még nehéz körülmények közepette, de nagyjából korszerű gépeken. Arra törekednek, hogy készítményeik innoválása lépést tartson a fogyasztók igényével, csakis olyan árut állítsanak elő, amely kelendő.- Ezekben a napokban kipróbáltuk a mélyfagyasztó berendezésünket- újságolja Bódik elvtárs.- Az a tervünk, hogy önkiszolgáló éttermeinket és az ipari üzemeket a következő időszakban mélyhűtött készétellel látjuk el. Ha a minőségi és az egészségügyi ellenőrzés eredménye kedvező lesz, üzembe helyezzük a berendezést. Egyenlőre hetente négyezer adagot készítünk majd, tíz-tizennégy ételféléből, elsősorban piackutatási célokra. Nagyobb érdeklődés esetében, illetve ha az új központi kifőzdébe költözünk, ezt a meny- nyiséget, sót még többet is, naponta elő tudjuk majd állítani. A világbajnokság ideje alatt a vállalat a Jednotával és más kereskedelmi létesítményekkel együtt több alkalmi elárusítóhelyet létesít. Az igazgatóhelyettes szavai szerint, ha a szállítók betartják a szerződésben rögzítetteket, lesz elegendő áru, frissítő, elsősorban pedig nem lesz „hiánycikk“ az udvarias, készséges kiszolgálás. A tájételekre is gondolnak.- Bízom abban, hogy vállalatunk nem vall szégyent nemcsak a világbajnokság ideje alatt, hanem az egész fő turistaidényben. Mindent megteszünk, hogy ne- csak a losonci, de mind a 73 egységünk jelesre vizsgázzon- mondja búcsúzóul Erdélyi mérnök. N. J. ÚJ SZÚ 4 1982. VI. 24.
