Új Szó, 1982. június (35. évfolyam, 128-153. szám)

1982-06-21 / 145. szám, hétfő

ÚJ szú 3 1982. VI. 21. Nagy remények és gyors kiábrándulás Görögország közöspiaci tagságának kijózanító tapasztalatai Az Európai Közösségek (EK)* a nyolcvanas évek küszöbén kilátástalan helyzetbe kerültek. A nyugat-európai integrációs fo­lyamatok holtpontra jutottak, s a tagországok ellentétei túlsúly­ba kerültek azok kölcsönös „szoli­daritása“ fölött. G. Thorn, az EK Bizottságának az elnöke így fogal­mazta meg az EK előtt álló felada­tokat: alapvetően át kell építeni és fel kell élénkíteni az ipari tevé­kenységet, valamint a közös me­zőgazdasági politikát, foglalkozni kell a gazdag és a szegény álla­mok között elmélyülő szakadék­kal, meg kell oldani a munkanélkü­liség riasztó helyzetét, fel kell szá­molni az EK irányító szerveiben uralkodó válságos helyzetet, azok „idült hatástalanságát“ amely arra vezet, hogy egyre gyakrabban fo­gadnak el megalkuvó nemzeti megoldásokat, amelyek nem az EK közös érdekeit fejezik ki. Az „elmélyülő“ integráció tehát olyan akadályokba ütközött, ame­lyek leküzdéséhez alapvető válto­zásokra lesz szükség az EK irá­nyító szerveinek tevékenységé­ben és az egyes tagországoknak a problémákhoz való viszonyulá­sában. A nyugat-európai integrá­ciós csoport betegségeinek az or­vosságát bizonyára nem a további terjeszkedés, vagyis a tagállamok számának a növelése képezi. Ép­pen ellenkezőleg, az új tagállamok belépésével csak elmélyülnek a fennálló ellentmondások, ezek­hez újabbak is társulnak, s így állandóan növekednek az EK előtt álló akadályok. Görögország 1981. január else­jével megvalósult belépése, vala­mint Spanyolország és Portugália 2-3 év múlva feltételezett belépé­se már a Közös Piac második kibővítését képezi. Tény azonban, hogy Görögország belépésének bizonyos sajátos jelei is vannak, amelyek megkülönböztetik az EK első kibővülésétől (elsősorban Nagy Britanniával és Dániával) MEGOLDÁSRA VÁRÓ PROBLÉMÁK Görögország az iparilag kevés­bé fejlett államok közé tartozik. Habár a hetvenes évek folyamán agrárországból ipari-agrár ország­gá alakult át, lakosságának 32 százaléka még ma is a mezőgaz­daságban dolgozik. Az alacsony munkatermelékenység és a ter­melés kisüzemi jellege következ­tében ez az ágazat a bruttó hazai terméknek csupán 13 százalékát adja, míg a feldolgozó ipar, ahol a lakosság 30 százaléka dolgozik, a bruttó hazai termék 22 százalé­kát állítja elő. A szolgáltatások területéhez viszonyítva, amely 53 százalékos arányban vesz részt a bruttó hazai termék előállításá­ban - amiben jelentős szerepe van az idegenforgalomnak -, a fel­dolgozó ipar részaránya valóban csekély, habár a nyolcvanas évek folyamán feltételezhetően növe­kedni fog. Jelentős problémákat okoznak Görögországban a regionális aránytalanságok. Az ipar egyen­lőtlenül helyezkedik el, elsősorban az Athén és Pireusz közötti terü­letre összpontosul, valamint Thesszaloniki környékére, míg a peremvidékek fejlettsége jelen­tősen elmarad ezektől. Az ipar­nak csupán néhány ágazata fejlő­dik dinamikusan, mégpedig a pet­rolkémia, a kohászat és a textil­ipar. Az országban nagyarányú az infláció: amíg 1979-ben 18 száza­lékos volt, 1981-ben már 26 szá­zalékot ért el. Sok görög munkás külföldön próbál elhelyezkedni, ennek ellenére a munkanélküliek hányada az elmúlt évben megha­ladta a 10 százalékot. A turisztiká­ból, a tengeri szállítmányozásból és a külföldön dolgozó görög mun­kásoktól származó bevételek nem elegendők a termelőeszközök és +Európai Közösségek: így nevezik az Európai Szén- és Acélközösséget, az Európai Gazdasági Közösséget és az Európai Atomenergia-közös­séget. E három szervezetnek minden vezető szerve közös. az energiaforrások behozatalának fedezéséhez, ezért a fizetési mér­leg hiánya állandóan növekszik. Görögország az európai álla­mok közül 1961-ben elsőként kö­tött ún. asszociációs szerződést az Európai Gazdasági Közösség­gel, amely vámunió létrehozását feltételezte, s a politika egyezteté­sére irányult a mezőgazdaság, a munkaerő-gazdálkodás, az adó­rendszer, a piaci versenyszabá­lyok, valamint a Görögországnak nyújtott pénzügyi „segítség“ terü­letén. Az eredmények azonban meg sem közelítették az elváráso­kat, részben azért is, mert a görög katonai kormányzat idején (1967-1974) bizonyos mértékű „befagyasztásra“ került sor. En­nek ellenére az Európai Közössé­gek országai Görögország legna­gyobb kereskedelmi partnereivé váltak, s az asszociációs szerző­dés megkönnyítette a belépését ebbe az integrációs csoportba. A GÖRÖG KORMÁNYKÖRÖK ELKÉPZELÉSEI Az Európai Közösségek kiszé­lesítésének fő okai azonban politi­kaiak. Elsősorban arra keresnek megoldást, hogy miként lehetne megőrizni és megszilárdítani a ka­pitalista termelési viszonyokat Gö­rögországban (továbbá Spanyol- országban és Portugáliában is), nogyan lehetne hatástalanítani a haladó demokratikus erők front­ját, amely a reakciós fasiszta rendszerek elleni harcban formá­lódott ezekben az országokban. Nem kis szerepet játszanak a katonai szempontok. Görögor­szág hagyományos gazdasági és kulturális kapcsolatai a földközi­tengeri országokkal az EK orszá­gai számára kaput nyitnak a Bal­kán-félsziget felé. Görögország kormánykörei az Európai Gazdasági Közösségbe való belépéstől számos gazdasági és politikai probléma megoldását várták, elsősorban azt, hogy az EK piaca megnyílik a mezőgazda­sági termékek kivitele előtt, hogy megjavul az ország kereskedelmi és fizetési mérlege, hogy szilár­dulni fog az ország valutája, ha a drachma az EGK valutakosará­ba kerül, s Görögország az Euró­pai monetáris Egyezmény tagjává válik, hogy sikerül gátat vetni a gö­rög vendégmunkások hazatérésé­nek az EK országaiból, s ez^el megakadályozni a fizetési mérleg rosszabbodását és a munkanélkü­liség növekedését. Azt is remélték továbbá, hogy az EGK regionális alapjából, valamint az EGK szociá­lis alapjából származó eszközök segítségével sikerül megoldani a regionális és a bonyolult szociá­lis problémákat. De vajon mit sike­rült elérniük a valóságban? VESZTESÉGES FÖLDMŰVELÉS A görög remények közül néhá­nyat már akkor „eltemettek“, ami­kor 1979 decemberében aláírták a megállapodásokat Görögország belépéséről az Európai Gazdasági Közösségbe. Az EK Bizottsága a görög mezőgazdasági termékek szabad behozatalára 5-7 éves át­meneti időszakot határozott meg. Az EK országai tehát már az ele­jén komoly akadályokat gördítet­tek a görög mezőgazdasági ter­mékek behozatalának Görögor­szág részéről igényelt 20-25 szá­zalékos növelése elé. A görög me­zőgazdaság egy évvel az Európai Gazdasági Közösségbe való belé­pése előtt növelte ugyan a terme­lését, 1981-ben azonban már sú­lyos eladási gondok jelentkeztek. Görögország egyik jelentős kiviteli cikke a sárgabarack, a közös piaci országok azonban a barackra hét­éves átmeneti időszakot állapítot­tak meg, s ezalatt magas vámok­kal korlátozzák a behozatalát. Emellett a barack fő érési idősza­kára külön is megszigorították a görög barack behozatali feltéte­leit, ami a termelőknek nagy vesz­teségeket okozott, s az eladási nehézségek miatt 100 000 tonna barack került a hulladékba. Amikor 1980 februárjában 600 000 görög földműves tiltako­zott a kormány agrárpolitikája el­len, s követelték a mezőgazdasági termékek árának az emelését, va­lamint szociális biztonságuk szi­lárdítását, olyanok is voltak közöt­tük, akik még nagy reményeket fűztek az EGK-be való belépés­hez. A nagy mezőgazdasági piac a magas árakkal valóban csábító­an hatott. Az ilyen optimisták azonban a belépés után hamar kijózanodtak. Megmutatkozott ugyanis, hogy mielőtt még sikerül­ne hozzájutni ezekhez az „elő­nyökhöz“, számos mezőgazdasá­gi kisüzem megy tönkre a kiélező­dő versenyben. A mezőgazdasági termelési költségek ugyanis sok­kal gyorsabban növekednek, mint a mezőgazdasági termékek árai. Görögországban például 1979- ben a mezőgazdaság termelési költségei 31 százalékkal növeked­tek, miközben a mezőgazdasági termékek átlagos árszintje csak 22,3 százalékkal lett nagyobb. Az elmúlt évben kétszeresére nőtt a mezőgazdasági eszközök, a műtrágyák és a vegyszerek ára, a mezőgazdasági termékek ára azonban megközelítőleg az 1980- as árak szintjén maradt. Ez a fo­lyamat oda vezet, hogy az ország 650 000 mezőgazdasági vállalata közül mintegy 100 000 a növekvő veszteségek következtében rövid időn belül életképtelenné válik. Ezek háromnegyed része 6 hek­tárnál kisebb területen gazdálko­dik, s éppen a kisparasztok köré­ben terjed az a nézet, hogy az EGK a görög mezőgazdaság sír­ásójává válik. MEGHIÚSULT REMÉNYEK Meghiúsultak azok a görög re­mények is, hogy az EGK pénzügyi támogatásban részesíti az orszá­got. A pénzügyi eszközök nagyon gyéren folydogáltak az EGK közös kasszájából. Az 1981-re előirány­zott 35,2 milliárd DM költségvetés­ből Görögországnak csak 0,7 mil­liárd DM jutott, míg az NSZK 7,8 milliárdot, Franciaország pedig 7,5 milliárdot kapott. Az agráralapból, amely a mezőgazdaság korszerű­sítésére és a termelés szerkezeté­nek javítására szolgál, Görögor­szág 20 millió DM juttatásban ré­szesült (Olaszország 30, Francia- ország 29 milliót kapott), habár a mezőgazdaság elmaradottsága szempontjából a legjobban rá van szorulva erre a támogatásra. Ha­bár az EGK jegyzéke 102 görög területi egységet sorolt be a „hát­rányos helyzetben levő mezőgaz­dasági területek“ közé, ennek elle­nére a regionális alapból folyósí­tott támogatás mértéke rendkívül szerény. Legrosszabb a helyzet az EGK szociális alapjából feltéte­lezett juttatásoknál, a Közös Piac jelenlegi válságfeltételei között ugyanis az új tag megsegítését meghatározatlan időre elhalasz­tották. Zolotas, az Athéni Központi Bank elnöke Görögországnak az Európai Gazdasági Közösségbe való lépése előtt kijelentette, hogy Görögország csak kis problémá­kat okoz az EGK-nek, de egészé­ben véve megerősíti Európa (vagy­is Nyugat-Európa) integrációs arculatát. Görögország több mint egyéves közös piaci tagsága azonban azt bizonyítja, hogy en­nek éppen az ellenkezője az igaz. Elmélyültek a Közös Piac belső problémái, elsősorban a közös mezőgazdasági politikában, az ipari termelés egyes ágazataiban (hajógyártás, textilipar, kohászat), az energetikában, a valutáris kap­csolatokban, valamint a regionális jellegű ellentétekben. Görögország haladó erői, élü­kön a Görög Kommunista Párttal, harcot folytatnak a közös piaci tagság ellen, mert abban „csak a monopóliumok és a multinacio­nális szervezetek azon törekvése nyilvánul meg, hogy saját érdekeik­nek megfelelően meggyorsítsa« a termelés centralizálását“. Az in­tegrációs folyamatok kétségtele­nül progresszív szerepet játsza­nak a termelőerők fejlesztésében, az imperialista államok azonban úgy irányítják ezeket a folyamato­kat, hogy a haszon döntő hánya­dát a monopoltöke kaparinthassa meg JURAJ MAŠLÁNI A Vítkovicei Klement Gottwald Vasmű és Gépgyár 2-es számú üzemé­ben 1980 óta új felületkezelési eljárást vezettek be a gépek, a szerszá­mok és alkatrészek védelmére a környezet kedvezőtlen hatásaival szemben. A felületekre hőkezeléssel ellenálló réteget visznek fel, amely meghosszabbítja a gépek élettartamát, javítja elektromos és hőszigetelő tulajdonságait. A felvételen Josef Exner az új eljárás alkalmazása közben. (Petr Berger felvétele - ČTK) RENDSZERES GYÁRTMÁNYFEJLESZTÉSSEL A Komáromi (Komárno) Bőr- és Díszmű Ipari Szövetkezet termé­kei már évek óta keresettek mind a szocialista, mind a tőkés orszá­gokban. Ugyanakkor nagyon sok esetben a hazai vásárlók is szíve­sen látnának a legújabb termékek­ből nagyobb választékot az ipari szövetkezet elárusító boltjaiban. Véleményem szerint a mai vásár­lók kül- és belföldön egyaránt igé­nyesek, s hogy az ipari szövetke­zet termékei mégis helytállnak, nyilván kiváló minőségükkel és di­vatosságukkal érik el. Fogl Jenő mérnök, á gyárt­mányfejlesztési részleg vezetője szerint az ipari szövetkezet sike­reinek titka tulajdonképpen nem is titok. A sikerhez elsősorban jó mi­nőségű anyag, jó műszaki állapot­ban levő géppark és kiváló szaktu­dás szükséges. Ha ez a három feltétel adott, körültekintő munka- szervezéssel, a dolgazók jó hoz­záállásával olyan minőségű ter­méket lehet előállítani, hogy az a legkényesebb vásárló igényeit is kielégíti - legyen az itthon, vagy külföldön.- Ez így tényleg nagyon egy­szerű lenne - jegyeztem meg, mi­re Fogl Jenő mérnök hozzátette: - Annak titkát, hogy termékeink nagyon keresettek, abban látom, hogy ipari szövetkezetünkben ál­talában csak kis sorozatokban gyártjuk az egyes temékeket. A ki­sebb szériák eladása könnyebb, másrészt mi divatcikkeket gyár­tunk, vásárlóink nagyobbrészt pe­dig nők, akik köztudottan szeretik az új, divatos holmikat viselni, de nem szeretik viszont, ha azt túl sok társuknál viszontlátják. Az ipari szövetekezetben a mi­nőségszabályozásra nagyon ko­moly programot dolgoztak ki. Rendszeresen tanulmányozzák a minőségszabályozásról szóló valamennyi létező bel- és külföldi irodalmat. Többek között gondo­san tanulmányozták a Ivovi, a sza- ratovi rendszert, sőt a tőkés orszá­gok minőségszabályozási rend­szereit is, s valamennyiből kivették a legmegfelelőbb eljárást. Ezek alapján dolgozták ki saját ponto­zásos minőségi rendszerüket. A pontozás alapját képezi egy olyan ösztönző rendszernek, amely a bérekben is visszatükrö­ződik. A Ivovi rendszerből vették át, hogy ha a szalag másik végén dolgozó munkatárs rosszul meg­munkált terméket kap előző kollé­gájától, visszaadja, s figyelmezteti őt a hibára. A piaci keresletet csak állandó újítással lehet megtartani. A rend­szeres gyártmányfejlesztéshez vi­szont rengeteg ötletre van szük­ség. A komáromi ipari szövetke­zetben ezt úgy oldják meg, hogy létesítettek egy fejlesztési közpon­tot, amelyet egy nagyon ügyes 10 tagú kollektíva alkot. A kollektíva tagjai külföldi és belföldi divatla­pokból, valamint a megrendelőktől kapott mintadarabokból, javasla­tokból válogatnak, s ezeket dol­gozzák át saját ötleteikkel gazda­gítva. Az ipari szövetkezet termé­kei általában a szabad időt, a sportot szolgálják. Az utóbbi idő­ben a különböző sporttáskák, reti- külök, bevásárló táskák szebbnél szebb és praktikusabb változatai­val aratják legnagyobb sikereiket. Fogl Jenő mérnök beszélgeté­sünk végén is hangsúlyozta, hogy az elkövetkező időszakban is jó minőségű termékek gyártására tö­rekszenek majd. Céljuk ugyanis az: továbbra is helytállni a külföldi piacokon, ami csakis jó minőségű termékekkel valósítható meg. KOLOZSI ERNŐ Magyar számítógépek a nagyvilágban Idén négymilliárd forint értékű számítógépet és számítástechni­kai berendezést gyárt a székesfe­hérvári VIDEOTON. A termelés 75 százaléka exportra kerül. A leg­több a szocialista országokba, pontosan 110 millió rubel érték­ben. A kivitel fele a Szovjetunióba kerül, ahol a kőolajkitermelésben, a vasúti közlekedésben és az energetika terén alkalmaznak majd belőle a legtöbbet. Hazánk tízmillió rubel értékű Videoton- gyártmányt kap. (HÍZ) A KGST külkereskedelme A KGST-tagállamai külkereske­delmének a forgalma tavaly több mint 245 milliárd rubel volt. A köl­csönös kereskedelemre 134 milli­árd rubel esett, vagyis az összfor­galom több mint 54 százaléka. Ami a KGST-n kívüli országokkal való kereskedelmi kapcsolatot ille­ti, bővült az együttmüködés Ju­goszláviával és Finnországgal. így például a Finnországgal való köl­csönös kereskedelem értéke 5,4 milliárd rubelt tesz ki, s ez 25 százalékkal több, mint 1980-ban. Tavaly a KGST országai 92 fejlő­dő országgal dolgoztak együtt. A KGST műszaki segítségével 137 ipari és más objektumot épí­tettek a fejlődő országokban, ugyanakkor sikeres együttműkö­dés született Irakkal és Mexikóval is. (HÍZ)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom