Új Szó, 1982. június (35. évfolyam, 128-153. szám)

1982-06-16 / 141. szám, szerda

ÚJ szú 5 1982. VI. 16. Az internacionalizmus ma A leninizmus mai jelentőségéről igen heves viták folynak. Vitáz­nak erről a munkásmozgalomban is, mégpedig nem elvont eszme­cserék formájában, hanem időszerű politikai problémákkal közvet­len összefüggésben. A munkásosztály egyik ilyen problémája az az állandó szükséglet, hogy meghatározza nemzetközi álláspontját, és megválassza a szövetségeseket saját országának határain kivül. Mas szóval, ez az internacionalizmus problémája. „MANAPSÁG boldog-boldog­talan a nemzetköziségre eskü­szik“ - írta Lenin 1817 áprilisá­ban, azt hangsúlyozva ezzel, hogy az internacionalizmus üres szó­lammá válik, ha nem fejezi ki a proletariátusnak és szövetsége­seinek következetes osztálypoliti- kája a világfejlődés, a nemzetközi élet kulcsfontosságú kérdései­ben. Lenin szerint az internaciona­lizmus igazi tartalmának próbája elsősorban a következő három kérdésben elfoglalt álláspont: a háború és a béke, a társadalom szocialista átalakítása, az elnyo­mott népek feszabadítása. Az in­ternacionalizmusnak ez a lenini megközelítése ma is teljesen idő­szerű, mivel a mostani, gyökere­sen megváltozott történelmi körül­mények között is ugyanez a há­rom fő kérdés áll az emberiség előtt. Kezdjük a háború és a béke kérdésével. Egymagában az a kö­rülmény, hogy a háború és a béke problémája fennállott akkor és ma is fennáll, még korántsem elegen­dő ahhoz, hogy analógiák alapján keressük megoldását. Ezt a prob­lémát mindegyik időszak különle­ges közegben veti föl, amely a gazdasági, társadalmi-politikai, társadalom-lélektani tényezők és sok más tényező bonyolult köl­csönhatása révén alakul ki. A nemzetközi munkásosztálynak mindenkor feladata, hogy ponto­sítsa békekoncepcióját. A maga módján precedens nél­küli a nemzetközi erők felállása is. A hozzávetőleges katonai egyen­súly a politikai irányvonalak szö­ges ellentétességével párosul Mindennek ismeretében levonha­tó-e olyan következtetés, hogy a világpolitikát csak a diplomaták, a kormányok, az államok, a hatal­mak, a tömbök csinálják? Levon­ható-e az a következtetés, hogy a dolgozóknak a töke hatalma el­len a szocializmusért vívott harca sehogyan és semmibe sem ke­reszteződik a nemzetközi színté­ren lejátszódó konfliktusokkal? Ezt a logikát követve, lehet-e azt aján­lani e harc résztvevőinek, hogy tartsák minél távolabb magukat a ,,tömegpolitikától“, a katonai­politikai világkonfrontáció mindkét pólusától? Kiderül, hogy lehet, ha valahogyan így okoskodnak: mivel mindkét fél részt vesz a fegyver­kezési versenyben, mivel mindkét felet tömbök képviselik nemzetkö­zi síkon, együttesen felelősek a vi­lágméretű pokitikai feszültségért, egyenlő arányban osztoznak a fe­lelősségben. ILYEN „BÉKEFILOZÓFIA“ amely látszólag megfelel a mai világrealitásoknak (nem véletlenül van a hangsúly a tömbökön), való­ban létezik. Ez a „filozófia“ termé­szetesen különbözik attól a „filo­zófiától“, amellyel az imperialista propaganda házal, és amely teljes egészében a „szovjet fenyegetés­ről“ szóló koholmányokon alapul, de ettől még nem válik olyan kon­cepcióvá, amely helyesen tükrözi vissza a világ realitásait. Megáll azon a ponton, amely azt az érthe­tő törekvést fejezi ki, hogy elhárít­sák a háborús veszélyt, de nem tartalmaz semmiféle olyan komoly kísérletet, hogy válaszoljanak a kérdésre: honnan indul ki ez a veszély? Röviden szólva, nem emelkedik a tömegek spontán, bé­keszerető érzelmeinek és követe­léseinek szintje fölé. A tudományos szocializmus fel­tételezi az elmélet és a gyakorlat egységét. Ezek pedig egyebek kö­zött azt követelik, hogy tudjunk realisták lenni a napi politika dol­gaiban. A kommunisták tudatában vannak annak, hogy a katonai­politikai tömbök létezésével szá­molni kell, hogy a mai körülmé­nyek között e tömbök megkerülé­sével és a tömböktől függetlenül nem lehet megoldani sok döntő fontosságú nemzetközi kérdést, a leszerelést, az enyhülés problé­máit. De ugyanez a realizmus le­hetővé teszi azt is, hogy lássuk azt az elvi lényegét tekintve kü­lönböző szerepet, amelyet az im­perializmus, az Egyesült Államok, a burzsoá nacionalizmus és a Szovjetunió betölt a tömbpolit'ka keretei között. A dolgozók realista szemlélése feltételezi annak meg­értését is, hogy a tömbök felosztá­sának feladata (amelyet egyéb­ként az SZKP által meghirdetett békeprogram kitűzött) csak azzal a feltétellel hajtható végre, ha fennmarad a katonai egyensúly, s következetesen lejjebb szállítják a fegyverzetek szintjét, vagyis ha az enyhülést egyidejűleg fejlesztik politikai és katonai vonatkozá­sában. MOST PEDIG NÉZZÜK, milyen próbának van alávetve az interna­cionalizmus a társadalom szocia­lista átalakításának útján jelentke­ző gyakorlati problémákkal, az ezen az úton elért tényleges vívmá­nyokkal kapcsolatban. Sem a szocialista közösség or­szágaiban, sem a határainkon túl működő marxista-leninista pár­tokban senki sem ringatja magát olyan ostoba illúziókban, hogy a létező szocializmus egyszer­smind eszményi szocializmus, min­den tökéletesség megtestesülése. De mi következik ebből? Az, hogy a szocialista társadalmat, amely nem vág egybe a szocializ­mus eszményi képével, „meg kell szüntetni“, „be kell zárni“? Vagy hogy várni kell az elismeréssel és támogatásával, amíg nem felel meg pontosan az eszménynek? A forradalmi munkásosztály sorai­ban az effajta kérdések puszta föltevése is ostobaságnak minő­sül. Mert a szocialista társadalmi rendszer kialakulása, tökéletesíté­se és közelítése az eszményhez (ami egyékbént a kommunizmus) hosszú folyamata, amely tele van problémákkal és nehézségekkel. Sok forradalmár, amikor elgon­dolkodik országának jövőjén, hangsúlyozza, hogy szeretnék el­kerülni azokat a torzulásokat, amelyek előfordulnak a szocializ­mus létrejötének története során. A marxisták-leninisták ezt megér­téssel fogadják, mert mint Lenin mondta, „meg kell adni a lehető­séget arra, hogy ezt a szerény kívánságot teljesíthessék, hogy a szovjethatalmat jobban csinálják meg, mint nálunk“. Némely teoretikusnál azonban ez a kívánság nem is olyan sze­rény. Ezek egyszerűen nemlétező­nek nyilvánítják a létező szocializ­mus tapasztalatait, kimerítettnek, túlhaladottnak nyilvánítják őket, azt ígérik, hogy egészen új módon látnak majd hozzá a szocializmus építéséhez. Hogy megértsük, mit ér egész érvelésük, elegendő, szemügyre vennünk ennek az ér­velésnek egyik, fentebb már emlí­tett tételét, azt, amely szerint „meg kell újítani“ a kapitalizmus­ból a szocializmusba való világ­méretű átmenet folyamatát, s ezt a folyamatot a kapitalizmus fő fel­legváraiban kell kibontakoztatni. A szocializmus eszméjének oda­adó hívei közül ki emel kifogást az ellen, hogy megdöntsék a tőke hatalmát a tőkés világ fő támasz­pontjain, hogy végrehajtsák a tár­sadalom szocialista átalakítását a legfejlettebb kapitalizmus orszá­gaiban? Csakhogy nem erről van szó Arról van szó, hogy a társadal­mi, forradalmi fejlődés objektív tör­vényeknek van alávetve, hogy az imperialista uralom láncának szo­cialista átszakítása csak ott lehet­séges, ahol van egy gyenge lánc­szem. A belső ellentétek nagysá­ga meghatározott nemzetközi erő­viszonyokkal párosulva, adott pil­lanatban ilyen „gyenge láncszem­mé“ tehet bármely igen fejlett ka­pitalista országot is. A forradalmi mozgalomban mindig szükséges­nek tartották azt is, hogy számol­janak ezzel a lehetőséggel, meg azt is, hogy éljenek ezzel a lehető­séggel, amikor kialakul. De más dolog számolni ezzel a lehetőség­gel, felkészülni kihasználására és egészen más dolog abból kiindul­ni, hogy „csak Nyugaton fog ki­MÉG NAGYOBB SEGÍTSÉGET VÁRNAK A REGISZTRÁLT TAGOKTÓL A tömegszervezetekre építenek A falusi pártalapszervezetek munkájának hatékonyságát sem­mi sem tükrözi olyan pontosan, mint a helyi tömegszervezetek te­vékenysége és a választási prog­ram teljesítése. Ezt a két fő kritéri­umot figyelembe véve a zsérei (Žirany) falusi szervezet munkájá­ról csak az elismerés hangján le­het szólni. A nitrai járás 1350 lako­sú községe pártalapszervezeté- nek tíz rendes és negyven regiszt­rált tagja van A rendes tagból nyolc nyugdíjas, egy a hnb elnöke, egy pedig az 1 -4 osztályos alapis­kola tanítója. Érthető tehát, hogy minden egyes taggyűlésre meg­hívják a regisztrált tagokat is, akik­nek a segítségé­re bizony nagy szükség van. A községen kívül dolgozó kommu­nisták közül ket­ten a pártbizott­ságnak is tagjai. Egyikük Szó- rád Béla, a párt- bizottság elnöke, a helyi nemzeti bizottság titkára, aki a bratislavai Zares nitrai ki- rendeltsége par­kosító részlegé­nek a dolgozója.- Községünk­ben a falusi szer­vezeten kívül üzemi szervezet is tevékenykedik- mondja Szórád elvtárs. - Ebbe a mészégetőben dolgozó pártta­gok tartoznak.- Nem nehéz a regisztrált tagok bekapcsolása a munkába? - ér­deklődöm.- Hát nem könnyű - válaszolja.- Ezért tartjuk rendszerint péntek délután a gyűléseinket, hogy azok is jelen lehessenek, akik nem helyben dolgoznak. Többen közü­lük a hnb képviselői. A község huszonöt képviselőjéből tizenöt párttag. Meg kell mondanom, hogy a képviselők általában igen odaadóan végzik munkájukat. Figyelemreméltó, milyen nagy számú jól működő tömegszerve­zet van a faluban. Amikor arra kérem a pártbizottság elnökét, te­vékenységének eredményessége alapján sorolja föl a tömegszerve­zeteket, nem tud egyértelmű állást foglalni. Ez pedig azt jelenti, hogy általában sikeres munkát végez­nek a zsérei tömegszervezetek, a nőszövetség, a honvédelmi szö­vetség, a sportolók, a CSEMA­DOK, a tűzoltók, a kertbarátok, a vöröskereszt, a Jednota fo­gyasztási szövetkezet, a SZISZ, a kisállattenyésztök. Ha konkrétan is meg akarunk említeni valamit munkájukról, mindenekelőtt azt mondjuk el, hogy a nőszövetség tartalmas munkaterv szerint dol­gozik. A téli hónapokban tanfolya­mokat szervez, például főzőtanfo­lyamot, melynek résztvevői hideg és meleg ételek készítését egya­ránt megtanulhatják. Már hagyo­mányossá vált a különféle előadá­sok szervezése, kiállítások rende­zése is. Az évzáró gyűlések alkal­mából például a saját készítésű kézimunkákat állítják ki. Kirándu­lások szervezésében is jelesked­nek. Többek közt Magyarorszá­gon jártak. A jobbára fiatalokból álló szervezet elnöke Bencz Amália. Piros László áll a honvédelmi szövetség 140 tagú szervezeté­nek élén, melynek tagjai minden esztendőben szerveznek előadást amatőr gépkocsivezetőknek, hogy felújítsák elméleti ismereteiket, A honvédelmi szövetség tagjai gondoskodnak a községben elhe­lyezett közlekedési táblák rend­Az Elektronod ži- linai üzeme az acélból készült villanyoszlopok monopoltermelő- je szlovákiai vi­szonylatban. Az üzem az év első negyedében 7,7 tonna cint és 87,5 tonna acélt takarított meg, csaknem 300 ezer korona ér­tékben. Ezzel lé­nyegében foly­tatták azt a gya­korlatot, amelyet a komplex szo­cialista racionali­zálásban kezd­tek el, s amely­nek köszönhető­en tavaly 1,1 millió korona értékben értek el anyagmegtakarítást. Az üzemben nagy figyelmet szentelnek az anyagmegtakarításnak az újítók is, tavaly minden ötödik benyújtott újítási javaslat ezzel volt kapcsolatos. A felvételen Juraj Hložný beállítja az idomlyukasztót (Felvétel: ČSTK - Vladimír Gabőo)- Olyan akcióba kezdtünk, melyhez nem kell sok pénz - mondja a pártbizottság elnöke. (A szerző felvétele) gyulladni a szocializmus fénye“ Ez felidézi emlékezetünkben azl a Lenin által emlegetett „gazdag mérnököt“, aki a menetrendde a kezében türelmesen várja, hogy a megadott időben megérkezzen a „szociális forradalom“ végállo­mására. VÉGEZETÜL vegyük szemügyre a nemzeti szabadság kérdését. A mai körülmények között a nemze­ti szabadság kérdése sok tekintet­ben másként vetődik fel, mint a múltban. De törvényszerűen fennmarad e kérdés két fő nemzet­közi megítélése. Az egyik a burzso­ázia osztálymegítélése, amely tel­jesen alá van rendelve egy célnak, nevezetesen annak, hogy minden eszközzel megtartsa a fejlődő or­szágokat a kapitalista kizsákmá­nyolás hatókörében, az imperializ­mus ellenőrzése alatt. A másik a munkásosztály, a szocializmus megítélése, amelyek, mint Lenin írta, kötelességüknek és saját ér­deküknek tartják, hogy minden se­gítséget megadjanak az egykori gyarmatok népeinek. És ekkor újból színre lépnek az „arany középút“ buzgó hívei. Igen, ók elítélik az imperializmust, amely lábbal tiporja a népek nemzeti joga­it, állami szuverenitását és érdeke­it. De támadják a szocializmust is, amely, lám, nem éri be annyival, hogy rokonszenvéről biztosítsa a nemzeti felszabadítás erőit, gya­korlati segítséget is nyújt nekik, mégpedig - a „harmadik állás­pont“ mércéje szerint - „megen­gedhetetlen“ formákban. A forradalmi politikában termé­szetesen nem csekély jelentősége van a formák megválasztásának. De a formák megválasztását nem dogmatikus előírások határozzák meg. A marxista-leninista pártok számára, a szocialista közösség államai számára nem egyszerű dolog internacionalista kötelessé­gük teljesítése, a nemzeti felszaba­dító forradalmi erők hathatós segít­sége. Együtt jár ez anyagi terhek­kel, áldozatokkal is, olykor nehéz politikai döntésekkel is. Vagyis ez a világméretű osztályharc bonyo­lult, feszültségekkel terhes arcvo­nalszakasza. A JELENKORHOZ ALKAL­MAZKODVA megújított „harma­dik álláspont“ hívei szemet huny­nak a világ szigorú realitásai fölött, a nemzeti önrendelkezés jogának sima és akkurátus megvalósításá­ról álmodoznak, s ezt az elvet továbbfejlesztik azzá az abszurd követeléssé, hoqv a felszabadító mozgalmat be kell zárni a vá­kuumba, el kell zárni a világ osztály­harc hatásától és befolyásától. Ez illúzió.. De megtévesztheti a mun­kásmozgalom, a demokratikus és a felszabadító mozgalom egy ré­szét. E veszély láttán a marxista- -leninisták nem maradhatnak kö­zömbösek. Úgy járnak el, ahogy Lenin meghagyta, amikor annak idején az effajta veszély elleni har­cot egy sorba helyezte a forradal­mi munkásosztály legfontosabb feladataival, a többi közt azzal a feladatával, hogy nemzetközi szolidaritást tanúsítson azon né­pekkel, amelyek ki akarnak törni az imperialista rabságból. KONSZTANTYIN ZARODOV bentartásáról is. A Csehszlovák- -Szovjet Baráti Szövetség helyi szervezetének 35 tagja van, ezek többsége régi kommunista. Az if­júsági szervezet elnöke a főisko­lás Maga György.- Fiataljaink sokat segítenek a faluszépítésben - mondja elis­merően Szórád Béla. - Legutóbb például befestették a községi hangszórók tartóoszlopait. A helyi fiatalok közül sokan egyben tagjai a sportszervezetnek is, Ebben az évben alakult meg a faluban a kisállattenyésztök szö­vetségének helyi szervezete. En­nek tevékenységéből egyelőre az emelhető ki, hogy tagjai kötele­zettséget vállaltak, miszerint egy év alatt mindenki fajtisztára cseréli ki állatállományát A tömegszervezetek tagjai a helyi nemzeti bizottság épületé­ben üléseznek, illetve tartják ren­dezvényeiket. Számos esetben egyszerre több szervezet a rende­zője egy-egy akciónak. így volt ez pl. ez év áprilisában, amikor az ifjúsági szervezet a CSEMADOK tagjaival közösen tanult be szín­darabot (a Tüvétevöket), melyet kétszer is előadtak. A CSEMA- DOK-nak énekkara is van.- Nem beszéltünk még a vá­lasztási programról - jegyzem meg.- Amit terveztünk, azt a járás jóvá is hagyta - válaszolja Szórád elvtárs. - Programunk legfonto­sabb pontjai: a helyi nemzeti bi­zottság új otthonának felépítése, új, a mostaninál korszerűbb büfé létesítése a mészégető mellett és a vízvezetékhálózat kiépítése. Mi­vel az első félévre nem kaptuk meg az engedélyt a hnb otthona építésének megkezdéséhez, olyan akcióba kezdtünk, melyhez nem kell sok pénz. Betöltöttük a falun átvonuló hatalmas árkot, illetve betongyűrűket raktunk le. A betöltött részt füvesítettük. A vá­lasztások óta már utakat is javítot­tunk Január 1-én készült el az új ravatalozó. Sok minden épült Z- akcióban a faluban, s ez annak a bizonyítéka, hogy a lakosságra mindig számíthatunk. Bízunk ben­ne, hogy a választási programot teljes mértékben teljesíthetjük. Sőt, abban is, hogy a jövő válasz­tási programba a gáz bevezetése is belekerül. Erre nagy-nagy szük­ség volna, mivel a levegőt a mész- üzem éppen eleget szennyezi. A falu határán kívül dolgozó kom­munisták munkájára továbbra is számítunk. Méghozzá minden re­gisztrált tagtól elvárjuk a segítsé­get - mondta végül Szórád Béla a zsérei falusi pártszervezet bi­zottságának elnöke. FÜLÖP IMRE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom