Új Szó, 1982. június (35. évfolyam, 128-153. szám)

1982-06-16 / 141. szám, szerda

Terezin emlékeztet... Az egész világon ismerik Tere­zini, az Elba és az Ohre találkozá­sánál elterülő városkát. Volt erő­dítmény, katonai állomáshely, koncentrációs tábor, ma pedig jö­vőt építő szocialista város. A má­sodik világháború idején vált is­mertté világszerte. Az önkény, a kiszolgáltatottság, de egyben a narc, az új élet szimbóluma lett. Évente mintegy 300 ezer látogató járja be Terezin emlékhelyeit, me­lyek az elvakult fasiszta terror ko­rát idézik. A felszabadulás óta minden év­ben békeünnepséget tartanak ezen a helyen. Küldöttségek ér­keznek mindazokból az országok­ból, melyeknek antifasiszta harco­sai egykoron itt szenvedtek, eljön­nek a terezíni tábor volt foglyai és a részvételükkel békevágyukat ki­fejezni óhajtó tízezrek az ország minden részéből. Pionírok és a környék asszonyai virágot he­lyeznek el az Ohre bal partján elterülő szépen elrendezett Nem­zeti Temető gránitsírköveire, ahol a náci terror 30 000 áldozata van eltemetve. A verőfényes májusi napon megtartott idei békenagygyűlés után a résztvevők százai indultak el, hogy megtekintsék a Kis Erő­döt, a gettót, a litomericei Richard tábort, melyeknek falai között mintegy 200 000 férfi, nő és gyer­mek fordult meg, s közülük csak­nem 140 ezren nem érték meg a felszabadulást. Számos ország antifasisztáinak börtöne A Kis Erőd Emlékmúzeumának dokumentumai híven jelenítik meg a kort, amikor a fasiszták 1940- ben a monarchia idejéből szárma­zó erődítményrendszernek ezt a részét a náci titkosrendőrség, a hírhedt Gestapo börtönévé ala­kították. Az SS-őrök kegyetlen bá­násmódja folytán egyre inkább koncentrációs táborra hasonlított. A felszabadulásig csaknem 33 ezer politikai fogoly sínylődött hosszabb-rövidebb ideig falai kö­zött. A Kis Erőd börtönét megjárt cseh és szlovák hazafiak, lengyel, délszláv, szovjet, holland, magyar, francia, norvég, osztrák és más nemzetek antifasiszta ellenállói közül csak nagyon kevesen ma­radtak életben. A nácik csupán a Kis Erődben mintegy két és fél ezer foglyot kínoztak halálra, vagy végeztek ki. Mások haláltáborok­ba deportálva végezték életüket. Az erőd négyes számú udvarát nem hiába nevezték a Kis Erőd sírjának. Márványtábla hirdeti, hogy még a felszabadulás előtt pár nappal, 1945. május 6-án is 52, emberségesebb világért küzdő antifasiszta kivégzésének volt né­ma tanúja. A kivégzettek nagy ré­sze a Predvoj illegális ifjúsági kommunista szervezet tagja volt, a 24 éves Karéi Hiršl-vel az élen. 1941-től mind gyakrabban ér­keztek Terezínbe a Cseh-Morva Protektorátus zsidó származású lakosságának, valamint más euró­pai országok \,halálraítéltjeinek“ transzportjai. Először a volt ka­szárnyaépületeket alakították get­tóvá, 1942-ben azonban Rein­hardt Heydrich elrendelte, hogy az embertelen fasiszta fajelmélet je­gyében az egész várost üldözöt­tek gyűjtőhelyévé kell alakítani. Az eredeti lakosságnak el kellett hagynia a várost, mely egyetlen nagy emberkínzó koncentrációs táborrá változott. A háború előtt nagyjából 3000 lelket számláló vá­roskába a nácik több mint 50 000 „nemkívánatos személyt“ zsúfol­tak össze. A gettóban hamarosan megalakult a kommunista párt tit­kos szervezete, amely valamennyi antifasiszta ellenálló egyesítését szorgalmazta. A túlzsúfoltság, az éhség, betegség folytán csupán terezíni táborban 34 000 fogoly pusztult el. Mások a terezíni gyűj­tőtáborból az oswieczimi, mathau- seni és más haláltáborokba transzportálva pusztultak el. Az emlékmúzeum tárgyai, kiállítások tanúskodnak arról, hogy az em­bertelen körülmények között is jöt­tek létre művészi alkotások, a ze­ne és az irodalom adott gyakran erőt a túléléshez, egy-egy percre feledtette a környező világot, segí­tett „embernek maradni, az em­bertelenségben“. Gyermekrajzok Terezin szomorú korszakának legsötétebb fejezete, hogy küszö­bét mintegy 15 000 ártatlan gyer­meknek is át kellett lépnie. Közü­lük csak nagyon kevesen érték meg a felszabadulást. Fennma­radtak rajzaik, leveleik százai, me­lyek mindegyike a barbár korszak egy-egy vádirata. Éheztek és nap­fényre vágytak az agyonzsúfolt cellákban. A tábor mindennapi eseményei - egy kis élelemért való hosszú sorbanállás, halottas­kocsik, csont-bőr emberek, kivég­zések és temetések - mellett pa­pírra vetették, ami emlékezetük­ben élt, ami után vágyódtak. Tűző napsugarakat, zöld természetet, dús gabonaföldet, hazainduló vo­natot rajzoltak... Felszabadulás - újjászületés Május 8-án a szovjet hadsereg felszabadította Terezínt. A Vörös Hadsereg előrenyomulása elejét vette a nácik további gyilkosságai­nak. Arra sem maradt idejük, hogy elpusztítsák az emberiség ellen elkövetett gaztetteik bizonyítékait. Megkezdődött a harc a kiütéses tífusszal, mely 1945-ben mindhá­rom táborban felütötte a fejét és sok áldozatot követelt. A cseh­szlovák és a szovjet egészségügyi dolgozók áldozatkész segítsége legyőzte a kórt. A város újjászüle­tett. Nemcsak régi lakosai tértek vissza, a környező vidékről is so­kan itt találtak otthonra. A lakos­ság nagy lelkesedéssel kezdett hozzá a új élet építéséhez. Tere­zínt szenvedéseiért, hősi helytál­lásáért békedíjjal tüntették ki. Egy­re szépült. Több hektár kiterjedésű parkját rózsabokrok ezrei díszítik. Sok új lakás, modern általános iskola, óvoda, új utak, üzlethálózat és szolgáltatóház új művelődési otthon és könyvtár épült. A város lakosai úgy gondozzák a szomorú múlt emlékeit, hogy az valóban kifejezze azt a tiszteletet, amellyel a mártírok emlékének adózunk. A jövőt építik, de nem felejtik el a múlt borzalmait. Az egész város emlékeztet, az idelá­togatóknak sem engedi, hogy fe­ledjenek, int és egyesít a békéért folytatott harcban. MOLNÁR ANGÉLA APRÓHIRDETÉS ÄLLÄS Friss virág a fasizmus áldozatainak sírjára (ČSTK felvétele) • A bratislavai Nyersanyag-értéke­sítő Vállalat a bösi (Gabčíkovo) építkezéséhez felvesz három szakképzett lakatost (feltétel: hegesztési jogosítvány). Érdeklődni a következő telefon­számon lehet: Bratislava, telefon: 672-216. Toborzási terület: dunaszerdahe­lyi (Dunajská Streda) járás. ÚF-80 KÖSZÖNTŐ • A legdrágább apának, Fricz Jánosnak Ipolyságra (Šahy) 60. születésnapja al­kalmából jó egészséget és hosszú, boldog életet kívánnak: felesége, fiai, leányai, unokái, menye, valamint a Dénes csa­lád. Ú-1212 • Kántor Gyulának (Gabčíkovo) 60. születésnapja alkalmából gratulálnak, és még sok boldog születésnapot kí­vánnak erőben, egészségben. Felesége, 2 lánya, 4 fia, me­nyei, vejei, unokái: Ingridke, Ivetka, Lacika, Melinda, Pityu- ka, Anikó, Zsoltika és Krisztián és az ünnepelt édesanyja Ú-1222 • A drága édesanyának, Holchei Margitnak 60. születésnapja és névnapja alkal­mából sok boldogságot, egészséget és hosszú életet kívánnak férje, Feri, gyermekei, Margit, Feri, Júlia, menye, Edit, vejei, Bandi, Laci, unokái, Renike, Timiké, Lacika, Bandika, Adri- ka, Robika, Norbika, akik sok­szor csókolják a nagymamát. Ú-1230 • A legdrágább és a legjobb szü­lőknek, Görcsös Jenőnek és nejének, Er­zsébetnek Péderbe (Peder) gyönyörű 50. házas­sági évfordulójuk alkalmából sok-sok örömet, egészséget, minden gondtól, bajtól mentes öregkort és hosszú, bol­dog életet kíván tiszta szívből lányuk, Aranka, vejük, Pali, unokájuk, Zoltán, valamint fiuk, Jenő, menyük, Vlasta és uno­kájuk, Jenőcske. Ú-1246 köszönetnyilvánítás • Köszönetünket fejezzük ki a Priem- ko (Komárno) vállalat vezetőségének, az osztálytársaknak és tanároknak, a Zemianská Olöa-i iskola tanulóinak és tanárainak, a Tanyi (Tôň) Lengyár képviselőinek, a rokonoknak, szom­szédoknak, ismerősöknek és minda­zoknak, akik elkísérték 1982. május 26-án utolsó útjára, a fanyi temetőbe a 18 éves korában tragikus körülmé­nyek között elhunyt Szikonya Lászlót. A gyászoló család Ú-1210 • Fájó szívvel mondunk köszöne­tét mindazoknak a rokonoknak, is­merősöknek, - volt munkatársaknak, iskolatársaknak és minden kedves résztvevőnek, akik 1982. május 7-én elkísérték utolsó útjára, a kecsői (Kečovo) temetőbe Lörincz Józsefné Bárkái Rózsikét, a szerető feleséget, édesanyát, akit a kegyetlen halál rövid, négyhetes sú­lyos betegség után nem egész 33 éves korában, 1982. május 5-én ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a sok koszorút és virágot, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. Gyászoló férje, kisfia, kislánya, édesanyja, nővére, anyósa és az egész közeli rokonság. U-1215 • Ezúton mondunk köszönetét minden rokonnak, ismerősnek, szomszédnak, Vámosfalu lakosságának, a Mezőgaz­dasági Felvásárló és Ellátó Üzem ve­zetőinek, az Úsvit dolgozóinak, a CSE- MADOK-nak és mindazoknak, akik el­kísérték utolsó útjára a felsővámosi (Horné Mýto) temetőbe a felejthetetlen drága feleséget, édesanyát, anyóst és nagymamát, Almási Rozáliát, akit a kegyetlen halál rövid betegség ut '.n, 1982. 5. 3-án, 56 éves korában, búcsúszó nélkül ragadott el szerettei köréből. Köszönjük a sok koszorút és a szép virágokat, amelyekkel enyhíteni igyekeztek soha el nem múló fájdal­munkat. A gyászoló család. Ú-1218 • Köszönetét mondunk mindazoknak a közeli és távoli rokonoknak, barátok­nak, szomszédoknak, ismerősöknek, akik 1982. 4. 25-én elkísérték utolsó útjára az ekecsi (Okoč) temetőbe a drága halottat, Zemanek Lajost, és részvétükkel, virágaikkal enyhítették fájdalmunkat. Külön köszönetünket fe­jezzük ki a helyi pártszervezetnek, az egységes földmüvesszövetkezet veze­tőségének és tagságának a tűzoltó­szervezetnek, valamint a hnb-nek a búcsúztató szavakért. A gyászoló család. Ú-1223 • Ezúton mondunk köszönetét a test­véreknek, rokonságnak, szomszédok­nak, munkatársaknak, ismerősöknek és jó barátoknak, a Štúrovoi Építőipari Vállalat vezetőségének és mindazok­nak, akik elkísérték utolsó útjára a štú­rovoi temetőbe a felejthetetlen drága fiút, édesapát, testvért, Csizmadia Imrét, akit a kegyetlen halál 1982. április 9- én, 35 éves korában, búcsúszó nélkül ragadott ki szerettei koréból. Köszöne­tét mondunk a koszorúkért, a szép virágokért, amelyekkel enyhíteni igye­keztek soha el nem múló fájdalmunkat. A gyászoló család és fiai Imi és Csaba. Ú-1229 • Őszinte szívvel mondunk köszönetét mindazoknak, akik elkísérték utolsó út­jára, június 4-én a szenei (Senec) te­metőbe a drága feleséget, édesanyát, nagyanyát, testvért és sógornőt, Kiss Imréné Sipos Ilonát. Köszönjük a Zelenina n. v. malackai (Malacky) és szenei (Senec) üzem­részlege vezetőinek, hogy részvétük­kel enyhítették mély fájdalmunkat. Gyászoló család Ú-1233 • Őszinte szívvel mondunk köszöne­tét minden kedves rokonnak, szom­szédnak, munka­társnak és isme­rősnek, akik elkí­sérték utolsó útjára a vásárúti (Trhové Mýto) temetőbe a drága jó gyermeket, feleséget, édesanyát, nagymamát és testvért, Mátyás Máriát, akit a kegyetlen halál 1982. 5. 18-án, rövid betegség után ragadott ki szeret­tei köréből. Köszönetünket fejezzük ki a hnb-nek, az egységes földmüvesszövetkezet vezetőségének a megható búcsúztatá­sért. Köszönjük a sok koszorút a virág­csokrokat, melyekkel enyhíteni igye­keztek mély fájdalmunkat. A gyászoló család Ú-1241 • Ezúton mon­dunk köszönetét minden kedves ro­konnak, ismerős­nek, jó barátnak, szomszédnak, munkatársnak, az Ekecsi (Okoč) Egy­séges Földmü­vesszövetkezet pártszervezetének. Péntek ésHaizerelvtársaknak, valamint a Közbiztonsági Testület nagymegyeri (Čalovo) segédrendőreinek, az Apáca­Jelentős megtakarítás A rimaszombati (Rimavská So­bota) járás mezőgazdasági nagy­üzemeiben az idei év első ne­gyedében 758 tonna gázolaj-meg­takarítást értek el az elmúlt év hasonló időszakában felhasznált mennyiséghez viszonyítva. A leg­jobb eredményeket az Újbásti (Nová Bašta) Efsz dolgozói érték el, ahol az év első három hónapjá­ban 66 tonnányi gázolajat takarí­tottak meg. Ugyancsak elismerés­re méltó módon gazdálkodtak az üzemanyaggal a Bátkai Állami Gazdaságban, ahol 55 tonnás megtakarítást értek el, valamint a Sajógömöri (Gemer) Efsz-ben, ahol 40 tonnával használtak fel kevesebbet mint a korábbi eszten­dőben. Az is örvendetes, hogy a 21 mezőgazdasági nagyüzem egyike sem lépte túl a fogyasztási normát. A kiváló eredményeket a gépjárművek üzemanyag fo­gyasztásának és kihasználtságá­nak szigorú ellenőrzésével, jó kar­bantartással és a gépkezelők anyagi érdekeltségével érték el. A koratavaszi munkálatok során - a szántásnál, vetésnél - a meg­takarított üzemanyag értékének 60 százalékát is kifizették traktoro­saiknak a gazdaságok, feltéve, ha a reájuk bízott feladatokat idejé­ben és jó minőségben végezték el. - -h.a­szakállasi (Opat. Sokolec) énekkarnak és mindazoknak, akik elkísérték utolsó útjára a felejthetetlen férjet, édesapát, Kiss Kálmánt, akit a kegyetlen halál 1982. május 15- én rövid betegség után 46 éves korá­ban ragadott ki szerettei köréből. Külön köszönjük a légi (Lehnice) kórház or­vosának, dr. Matica Eduárdnak odaa­dó munkáját Köszönjük a sok virágot, amellyel enyhíteni igyekeztek mély fáj­dalmunkat. Szerető felesége, Edit, lányai, Zsuzsa, Petronella, Éva, Edit és Marika, veje József és az egész rokonság. Ú-1242 • Hálás szívvel mondunk köszönetét mindazoknak a rokonoknak, szomszé­doknak, ismerősöknek, a Dunaszerda­helyi (Dunajská Streda) Komenský úti Alapiskola tantestületének, valamint a nagymegyeri (Čalovo) autójavító üzem alkalmazottjainak, akik a drága jó férjet, édesapát és nagyapát, id Matus Ferencet elkísérték utolsó útjára a sikabonyi (Maié Blahovo) temetőbe. Köszönjük a részvétet, a koszorúkat és a sok virágot, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. Külön köszönetét mondunk dr. Toscanonak és Baculák- né doktornőnek fáradozásukért. A gyászoló család. Ú-1243 • Hálás szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, ismerősnek és mindazoknak, akik 1982. május 25- én elkísérték utolsó útjára a kisfaludi (Vieska) temetőbe a drága férjet, édes­apát és nagyapát, Méry Jánost. Köszönjük a koszorúkat, virágokat és az őszinte részvétet. Gyászoló felesége, lányai, ve­jei és unokái. Ú-1244 • Köszönetét mondunk mindazoknak a közeli és távoli rokonoknak, ismerő­söknek, munkatársaknak, az egységes földmüvesszövetkezet vezetőségének és tagságának, az egész falu lakossá­gának, akik 1982. 5. 26-án elkísérték utolsó útjára a drága édesapát, a 41 éves korában, tragikus körülmények között elhunyt Rá só Sándort a felistáli (Hroboňovo) temetőbe. Köszönjük a sok szép koszorút és virágot, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. Gyászoló felesége, 3 kislánya és özvegy édesanyja Ú-1245 • Őszinte szívvel mondunk köszönetét minden rokonnak, szomszédnak és is­merősnek, munkatársaknak, a ZDROJ vezetőségének, akik 1982. május 31- én elkísérték utolsó útjára a 62 éves korában elhunyt szeretett feleséget, édesanyát és nagymamát, Ivicsics Józsefnét a komárnói temetőbe és virágaikkal, valamint részvétnyilvánításukkal igye­keztek mély fájdalmunkat enyhíteni. Férje, menye és két kis unoká­ja. Ú-1251 HALÁLOZÁS • Váratlanul távozott körünkből 'Bódís Móricné kislúcsi (Malá Lúč) lakos. Emléke fájó és örök. A gyászoló család Ú-1207 MEGEMLÉKEZÉS t • Soha el nem mú­ló fájdalommal em­lékezünk drága ha­lottunkra Halász Ferikére, akinek szerető szí­ve 1981. június 17- én, életének 9. évében örökre megszűnt dobogni. Akik ismerték és szerették, szentel­jenek emlékének egy néma pillanatot ezen a szomorú első évfordulón. Emlékét örökké őrző szülei. Ú-1209 • Az idő múltával a szívettépő fájda­lom megmarad, s a szeretet nem múlik el soha. Egy éve, hogy 1981. 6. 8-án utolsót dob­bant drága jó szíve és megállt dolgos két keze a felejthe­tetlen drága fele­ségnek, édesanyának, nagymamának, gyermeknek és testvérnek, Tárnokné Psenák Etelkának. Akik ismerték és szerették, szentelje­nek emlékének egy néma pillanatot e szomorú első évfordulón. Ú-1231 • Fájó szívvel emlékezem szeretett férjemre, nevelő apára, Jádi Gyulára, akit a halál 1981. június 9-én örökre elragadott tőlem és szeretteitől. Akik ismerték és szerették, szentelje­nek számára egy néma pillanatot ezen az első évfordulón. Gyászoló felesége Ú-1250 DJ SZÓ 6 1982. VI. 16.

Next

/
Oldalképek
Tartalom