Új Szó, 1982. június (35. évfolyam, 128-153. szám)

1982-06-16 / 141. szám, szerda

A „zöld tej“-készítés titka ÚJ ENERGIATAKARÉKOS MEGOLDÁSOK Markos rakodógép és hozzáértő kezek rakják kazalba a szénát. Egye­lőre kinn a szabadban EGYÜTTMÜKÖDÉS - A KOR SZÍNVONALÁN „A tagállamaink társadalmi-gazdasági fejlődésének jelen szakaszában kitűzött feladatok megvalósításához elenged­hetetlen a szocialista gazdasági integráció erősítése, az együttmüködés eredményesebbé tétele“ - hangzott el a KGST végrehajtó bizottságának beszámolójában a szocia­lista gazdasági közösség XXXVI., Budapesten megtartott ülésszakának. Nem öncélúan hangoztatták az együttmükö­dés erősítésének, eredményesebbé tételének a fontosságát ezen a nagy jelentőségű tanácskozáson. És nem öncélúan fogalmazták meg és hagyták jóvá többek között a mikropro­cesszoros technika, az ipari robotok és a mikroelektronika fejlesztésére vonatkozó együttmüködési programot. Nem holmi divatirányzatnak, hanem a kor követelményé­nek alávetve születtek meg ezek a programok is, akárcsak az 1971-ben Bukarestben jóváhagyott Komplex Programban rögzített feladatok. A kor hozta magával az elektronika alkalmazását az élet, a termelés számos területén, s alkalma­zása alól nem bújhatnak ki a szocialista közösség országai sem, ha korszerű gépeket akarnak gyártani, ha automatizálni akarják a termelést. Mindez pedig a munkatermelékenység növelésének elengedhetetlen feltétele. A mikroprocesszoros technika, az ipari robotok és a mik­roelektronika fejlesztésének közös programjából hazánkra háruló feladatok nem lesznek kisebbek, mint az atomenerge­tikai gépgyártás fejlesztéséből eredő feladataink. Teljesíté­sükhöz az együttműködés, a munkamegosztás elengedhe­tetlen, hiszen a tudományos-műszaki erők összpontosításá­val, a fejlesztési feladatok ésszerű elosztásával a szocialista gazdasági közösség mint egész, s minden egyes tagország hamarabb juthat célhoz, mintha tagállamai erőiket szétforgá­csolva, külön-külön akarnának célhoz jutni. Az elkövetkező öt-tíz évben a közösség országainak kell gondoskodniuk ez irányű szükségleteik kielégítésére magas szinvonalű tech­nológiáról. Hogy ez megvalósulhasson, a kutatási, fejlesztési és szállítási feladatok szigorű és pontos teljesítésére van szükség. A végrehajtó bizottság pedig a KGST XXXV. ülésszaka óta elért eredményeket, valamint a kooperációs és gyártássza­kosítási eredmények teljesítését elemezve is megállapította, hogy bizony a két- és sokoldalű kötelezettségek teljesítésé­ben gyakran következik be fennakadás, amely akadályozza egy-egy tagországban a tervfeladatok zavartalan teljesítését. Azt mondottuk, hogy a kor színvonalának megfelelő együtt­működési programot tűzött ki múlt heti tanácskozásán a KGST végrehajtó bizottsága. Hogy ez az együttműködési program valóban a kor színvonalán valósulhasson meg, ahhoz a közös program megvalósításába bekapcsolódó hazai vállalatainknak, kutatóintézeteinknek is a kor színvolán kell teljesíteniük feladataikat. PÁKOZDI GERTRÚD Maximálisan kihasználják az öntözőberendezéseket Az energiahiány „sarokba szo­rította“ a termelőket, a leleményes emberek pedig keresni kezdték az energiatakarékos eljárásokat. Sok érdekesség látott azóta napvilá­got, a „zöld tej“ például az energia takarékos tömegtakarmány-szá- rítás mellékterméke. Újdonság. Az országban még csak néhány he­lyen foglalkoznak a készítésével, elsőként a Slovenské Pole-i Álla­mi Gazdaságban láttak neki, František Linhartnak, a Prágai Tudományos Rendszergazdálko­dási Intézet munkatársának talál­mánya alapján. Ez az elsőség a legújabb bizonyítéka, hogy a ga­lántai járás egyik nagy mezőgaz­dasági üzeme élén olyan vezetők állnak, akik érdeklődnek az újdon­ságok iránt, a tudományos isme­reteket igyekeznek alkalmazni a gyakorlatban. Kényszerítő körülmény Tizenöt évvel ezelőtt szintén tö- megtakarmány-betakarítás idején jártam a szóban forgó állami gaz­daságban. Akkor az volt az újdon­ság, hogy a lekaszált lucernát nem a földön hagyva, az időjárás vi­szontagságainak kitéve szárítot­ták meg, hanem forrólevegős szá­rító-berendezésekben. Akkor úgy tűnt, ennek az eljárásnak csak előnye van, hiszen a termés zöl­den került le a földről, mielőtt erős napsütésben túlszáradva lepereg­tek volna legtöbb tápértékét tartal­mazó levelei, vagy eső rothasztot­ta volna meg a földön. Ezért is követték szinte mindenütt az ő példájukat, és teremtették meg a forrólevegős szárítás feltételeit. A közgazdászok azonban ün­neprontó kimutatásokat készítet­tek arról, hogy nagyon drága a mesterséges szárítás, az ener­giaválság pedig megkérdőjelezte létjogosultságát: akkor, amikor már szinte minden mezőgazdasá­gi üzem rendelkezett nagy befek­tetés árán létrejött szárítóberen­dezéssel, amikor már bebizonyo­sodott, hogy a szárítóházhoz tar­tozó darálóban készített lucerna­liszt tápértéke sokkal magasabb, mint a napon szárított szénáé, s amikor már a takarmánykeverők olyan receptúrák szerint készítet­ték a tápszereket, amelyek lucer­naliszt felhasználását is előírták. A harmadik út Egyelőre még mindig csak a sok veszteséggel járó természe­tes és a drága mesterséges szárí­tás között választhatnak a gazda­ságok. A Slovenské Pole-i példa bizonyítja, hogy van egy harmadik járható út is. Lombos Kornél igazgató kísé­retéiben tekintjük meg a szárító­részleget. Megérkezésünkkor Borsányi Ferenc traktoros épp lucernával megrakott pótkocsi» vontat az épület melletti fogadó garaihoz. A garatból csigás sza­lagrendszer viszi be a növényt az épület oldalán levő nyíláson át abba a helyiségbe, ahol a présből, a szárítódobból és a darálóból álló gépsor áll. A nedvdús lucerna először a présbe kerül, ami a már említett feltaláló elképzelései alapján ké­szült. S amely, miután kísérleti körülmények közepette kipróbál­ták, s bebizonyosodott róla, hogy hasznos dolog, egy raktár mélyére került. Az itteni állami gazdasági igazgatója ekkor felajánlotta, hogy szívesen vállalják a találmány gyakorlati kipróbálását. Elhozták, próbaüzemelés közben változta­tásokat hajtottak végre rajta, s idén már hibátlanul működtetik. Látni lehet, hogy a prés a lucer­na levét kisajtolja. A zöldes-fehér lé, a „zöld tej“ csöveken keresztül áramlik az udvaron felállított tar­tályba. Onnét hordják szét reggeli és esti etetéskor az állatoknak. Régebben a tömegtakarmá­nyokat 900 Celzius fokos hőmér­sékleten szárították meg, de ezzel tulajdonképpen azt a nedvességet is elpárologtatták belőlük, amit most előzőleg sajtolnak, s amely­nek mész- és foszfortartalma rendkívül magas. E két kompo­nensre pedig nagyon nagy szük­sége van az állatok szervezetének a tejképzéshez. A kisajtolt növényt már 400 fokos melegen megszá­ríthatják, ehhez pedig 50 száza­lékkal kevesebb fűtőolajra van szükség. A darálóból a zsákokba került liszt is gazdagabb tápérték­ben, mert kevesebb összetevője megy tönkre az alacsonyabb hőfo­kon történő szárításnak köszön­hetően. Elterjesztése indokolt A „zöld tejet“ az állatok szeretik és nagyobb tejelékenységgel meg is hálálják. Az idei év első negyed­évében például kevesebb erő- takarmány-felhasználás mellett 18 00Ó literrel több tejet adtak, mint tavaly ugyanebben az idő­szakban. A „zöld tej“ egy hétnél tovább nem tárolható, de szeren­csére az állati szervezetnek meg­van az a jó tulajdonsága, hogy mind a meszet, mind a foszfort raktározni tudja, tehát a tejképző­déshez szükséges alapanyagok egész évben biztosítottak. A gazdaságban azonban nem­csak a lucernának, hanem a többi tömegtakarmánynak - a perkó- nak, a zabkeveréknek, a fűnek- a levét is kipréselik a mestersé­ges szárítás előtt. A szárító üze­meltetése tehát gazdaságosabb, a benne kezelt termények minősé­ge jobb, aminek végül is az állatte­nyésztés látja nagy hasznát. Az igazgató szerint ajánlatos az eljá­rás széles körű elterjesztése, ezt az intézettel is tudatta, és reméli, hogy lépéseket tesznek a prések sorozatgyártására. A szárítórészleg megtekintése után még hosszasan beszélget­tünk az igazgatóval. Elmondotta, hogy nagy számú állatállomá­nyuknak nagy szüksége van tö­megtakarmányokra, amit a gazda­ságban 1050 hektáron termeszte­nek. Lucernából is sokkal többet, mint 15 évvel ezelőtt. Éppen ezért, ha akarnák sem száríthatnának meg mindet a szárítóberendezé­sen, így a kockázattal járó kinti szárításról sem mondhatnak le. Hogy a lekaszált lucernát minél jobban óvják az időjárás viszon­tagságaitól, szénasopákat épí­tenek.- Négy ilyen sopára lenne szükségünk, alattuk az évi 250 vagon szénatermésünk elférne. A szűk beruházási keret miatt azonban egyelőre csak kettő van épülőfélben Nagy reményeket fü­zünk hozzájuk. Ha végre elkészül­nek, akkor magasabb nedves­ségtartalommal is tárolható itt a lu­cerna, még akkor, amikor nem peregtek le a levelei. A tömegtakarmányok utókeze­lésében valóban egy re kisebb szükségük lesz a Nap melegére, de azért nem kell szégyenében a felhők mögé bújnia, sőt, borjúne- veldéjük üzemeltetése szempont­jából az a jó, ha minél erősebben süt. Ennek a tetejére ugyanis- nagy nehézségek és utánjárás árán - napkollektort szereltek fel. Ingyen melegít A borjúnevelésben olyan járato­sak, hogy a szomszédos gazda­ságok elválasztása után rájuk bíz­zák állataikat. Egyszerre 2200 borjút gondoznak hathónapos ko­rukig. Vagyis abban az időszak­ban, amikor a nevelésük a legna­gyobb körültekintést igényli. Az­után visszaadják őket továbbneve­lésre. Az állatok etetéséhez szük­séges tejpor felhígításához na­ponta 6-7 ezer liter forró vízre van szükség. A legnagyobb vízmelegí­tőkből is nagyon sok kellene ennyi víz felmelegítéséhez. Arról nem is beszélve, hogy működtetésük csúcsfogyasztás idején tilos, ha pedig kivételt kapnának a haszná­latukra, akkor többe kerülne az áram. Ugyanakkor nemcsak a pénzzel, hanem a villanyáram­mal is takarékoskodni kell. Ezt teszi lehetővé a napkollektor, ami ingyen melegíti fel a sok-sok vizet. A fenti példák bizonyítják, hogy az energiatakarékos szemlélet meghonosodott a Slovenské Po­le-i Állami Gazdaságban. A gazdál­kodás olyan területén is, amelyen még senki sem kísérelte meg, de az e téren szerzett tapasztalataik­ból a közeljövőben mindenkinek haszna lehet. KOVÁCS ELVIRA A hosszan tartó szárazság na­gyon aggasztja a komáromi járás mezőgazdaságának irányítóit. A határban járva mindenfelé teljes kapacitással üzemelnek az öntö­zőberendezések. Az öntözőberendezések ki­használásáról, annak megszerve­zéséről Mikuláš Grób mérnök, az Agrostav komáromi (Komárno) üzemének igazgatója tájékoztatott ottjártamkor Elmondotta, hogy a Komáromi Járási Mezőgazdasá­gi Igazgatóság vezetése alatt az öntözési szakértők „stábja“ irá­nyítja a járás mezőgazdasági üze­meiben, vállalatainál az öntözőbe­rendezések ésszerű kihasználá­sát. A stáb tagjai ütemtervet állí­tottak össze az öntözőberendezé­sek napi kihasználására, mégpe­dig minden üzem számára. A fela­datok teljesítését naponta értéke­lik. Naponta felmérik, hány hektár­nyi gabonát, évelő takarmányt és egyéb terményt öntöztek meg a mezőgazdasági vállalatok, üzemek. Az irányitó stábnál jelentik be a mezőgazdasági üzemek, válla­latok az öntözőrendszerek esetle­ges meghibásodását is. A meghi­básodott berendezéseket az Ag­rostav komáromi üzemének dol­gozói gyors ütemben igyekeznek minél előbb üzemképessé tenni. Igaz, némely esetben munkájukat alkatrészhiány nehezíti, de talál­nak rá módot, hogy az elromlott szerkezeteket megjavítsák. Június első hetének végéig ál­landó üzemeltetéssel a járás szántóföldjein több mint 9 ezer hektárnyi alapierületet öntöztek meg. Vannak területek, amelyekre már két ízben is juttattak mester­séges módon vizet. Ha ezt hozzá­számítjuk, úgy 14 ezer hektárt tesz ki a megöntözött terület. A legnagyobb területeken az ógyallai (Hurbanovo), dunamocsi (Moča), gútai (Kolárovo), laksza­kállasi (Sokolce) és a nemesócsai (Zemianská Olča) szövetkezetek dolgozói öntözték meg a növény­zetet. Ezek a szövetkezetek ren­delkeznek a legtöbb öntözőberen­dezéssel. Azok az üzemek, ame­lyek ugyan kisebb területet képe­sek csak öntözni, szintén két mű­szakban használták ki a meglévő berendezéseket. A kidolgozott ütemterv szerint a járásban 500 hektárnyi terület megöntözése volt a napi feladat. Ezt a feladatot naponta 100-150 hektárral teljesítik túl. KOLOZSI ERNŐ Az észak-csehországi kerületben elsőként három éve Libešice nad Litomericku-i Május 9 Efsz-ben szerelték fel a vizet melegítő nap- kollektorokkal a borjúneveidét és egyéb épületeket. Az idén a meg­lévő 32 négyzetméteres napkol­lektor-felületet további 15 négy­zetméterrel bővítik, s ezzel az évi villamos-áram megtakarítás a je­lenlegi 13 ezer kilowattórára növe­kedik A felvételen a napkollekto­rok láthatók (Felvétel: ČTK - Libor Zavoral) ÚJ SZÚ 4 1982. VI. 16. KOMMENTÁLJUK A prés - a tömegtakarmány-utőkezelő gépsor legújabb tagja (Egri Ferenc felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom