Új Szó, 1982. június (35. évfolyam, 128-153. szám)

1982-06-16 / 141. szám, szerda

ÚJ szú 3 1982. VI. 16. Borisz Ponomarjov beszéde (Folytatás az 1. oldalról) Bejrút külvárosában folynak a harcok megvan a reális lehetőség a vi­lágháború elkerülésére. A társa­dalmi és politikai erők tagozódása ma egészen más, mint a második világháború előtt volt. A Szovjet­unió és a baráti szocialista orszá­gok népei nagy áldozatok árán megdöntötték az imperializmus katonai fölényét. A szónok a to­vábbiakban rámutatott az USA-val és a NATO-val szembeni egyen­súly alapvető jelentőségére s alá­húzta ennek az új momentumnak a fontosságát a háborús veszély elhárítása szempontjából. Hang­súlyozta, hogy a Szovjetunió nem törekszik katonai fölényre. A szo­cializmusnak ugyanis nincs erre szüksége ahhoz, hogy megvaló­síthassa lényegéből fakadó céljait. A háborúellenes harcban fontos szerepük van azoknak az erők­nek, melyek a nemzeti felszabadí­tó mozgalmakból nőttek fel s az el nem kötelezettek mozgalmához csatlakoztak. Közvetlenül az im­perializmus végváraiban is kibon­takozott a háborúellenes mozga­lom, amely arányait és hatékony­ságát tekintve különbözik attól, amit a harmincas években vagy akár tíz évvel ezelőtt is tapasztal­hattunk. A továbbiakban Pono­marjov elvtárs a háborúellenes mozgalom több fontos vonására és problémájára hívta fel a figyel­met, olyanokra, amelyek már Ge­orgi Dimitrov idejében is léteztek a kommunisták, valamint a más szervezetek és eszmei áramlatok közötti kapcsolatokban. A kommunistáknak ma nem kell „titkolniuk“ osztályszemléletüket a világ eseményeinek megítélése­kor Le kell leplezniük az imperia­lizmus azon törekvéseit, hogy eltávolítsák a háborúellenes mozgalomból a politikai tény­szerűséget vagy hogy szovjet­ellenes célokra használják ki ezeket az erőket. Éppen ezért nem nyugodhatunk bele abba, hogy a háborús veszély megnöve­kedéséért a szocialista országok­ra is szeretnék hárítani a felelős­séget. Az ilyen eljárás egyet jelent a népek becsapásával, a lázas fegyverkezés ösztönzésével. A Szovjetunió mindent megtett azért, hogy a népek mentesülje­nek az atomháború veszélyétől. Ezt célozza a XXVI. kongresszu­son elfogadott békeprogram is. A kongresszusi irányvonal az egész szovjet nép s személy sze­rint Leonyid Brezsnyev elvtárs áldozatos munkájának az ered­ménye. A Szovjetunióval ellentétben az Egyesült Államok nem dolgozott ki programokat a lázas fegyverkezés korlátozására és megállítására. Van egy tíz évre szóló programjuk, de ez a katonai fegyvertárak bőví­tésének a programja. A szocialis­ta országok békepolitikájának hatására és a háborúellenes mozgalom nyomására az Egye­sült Államok elnöke végül is kénytelen volt beleegyezni a stratégiai fegyverek korlátozá­sáról tervezett tárgyalásokba. Ez pozitív tény. Megítélésekor vi­szont szem előtt kell tartani az USA stratégiai törekvéseinek hát­terét, melyet Ronald Reagan legu­tóbbi beszédében leleplezett. Re­agannak a brit parlamentben el­mondott beszéde Winston Chur­chill fultoni beszédéhez volt ha­sonló. Ez utóbbi nyílt „keresztes hadjáratot“ hirdetett a kommuniz­mus és mindennemű társadalmi haladás ellen. A kommunista- és szovjetellenes stratégia minden válfaja virágzik, s magában foglal­ja a „pszichológiai háborútól“ kezdve az ellenforradalmi erőknek nyújtott anyagi támogatáson át a szocialista országokkal szembe­ni „gazdasági háborút“ is, korlá­tozzák a kereskedelmi és hitelkap­csolatokat. E törekvések között a legveszélyesebb az, hogy az USA a Szovjetunióval, a NATO pedig a Varsói Szerződéssel szemben tegyen szert katonai fö­lényre. A tények igazolják, hogy az imperializmus tervei háborús tervek, az agresszív szándéko­kat demagóg frázisokkal kíván­ják elkendőzni, melyek szerint készen állnak a fegyverzet kor­látozására. Felmerül a kérdés, hogy meg lehet-e hiúsítani az imperializ­mus militarista, antihumánus törekvéseit. Igen, nemcsak le­hetséges, hanem szükséges is. A siker kulcsa a háborúellenes mozgalom tömegbázisának állan­dó kiszélesítésében van, ennek a mozgalomnak a létező szocializ­mus megbízható támasza és hű szövetségese. Az ENSZ-közgyű­lés 2. rendkívüli leszerelési ülés­szakához a világ minden részéről érkeznek felhívások, melyek száz­milliók akaratát fejezik ki. A nem­zetek akaratát pedig, hogy állítsák meg a lázas fegyverkezést és te­gyenek konkrét lépéseket a tartós béke biztosítása érdekében, telje­síteni kell. A továbbiakban Ponomarjov elvtárs a kommunista mozgalom egyes kérdéséről beszélt. A kommunista mozgalom - mon­dotta - nem „mostohagyermek“, hanem a történelem szülöttje. Az utak, melyeket a kommunisták megtettek, nem lehettek egyfor­mák, nem lehettek könnyűek. De minden megpróbáltatásból meg­erősödve került ki a mozgalom. Léteznek még emberek, akik ta­gadják a sikereket, s befeketítik a létező szocializmust. Természe­tesen lehettek nehézségek, hibák, átmeneti vereségek. Ennek elle­nére reálisan kell értékelni a jelen időszak forradalmi sikereit, melyek nem értékelhetők a „fogyasztói társadalom“ kispolgári elképzelé­sei alapján. Mondhatnak bármit azok, akik az imperialista propa­ganda hatása alá kerültek, a té­nyek igazolják, hogy éppen a léte­ző szocializmus vált az emberiség fejlődésének legfontosabb pozitív tényezőjévé, ezért reálisan meg is kell védeni. A tapasztalatok alátá­masztják, hogy a világ nem szo­cialista részének forradalmi erői és a szocialista országok egymás­ra utaltsága, kölcsönös hatása mindkettő számára elkerülhetet­lenül fontos. A szocialista országok jelenleg nagyszabású, bonyolult feladatok előtt állnak. Ezzel megnőtt a mar­xista-leninista pártok vezető szerepe is, egyrészt saját orszá­guk fejlesztése, másrészt pedig azon hatalmas erőforrás ki­használása szempontjából, hogy a szocialista országok többsége a baráti közösség tagja. A felada­tok nagysága, újszerűsége meg­követeli a szocialista országoktól és minden kommunistától, hogy állandóan fejlesszék a marxista -leninista tudományt, amely nem helyettesíthető utópisztikus, önkényes sémákkal, pragmatikus számításokkal. A továbbiakban Ponomarjov elvtárs az SZKP el­méleti és politikai munkásságát elemezte, mely összhangban áll a szovjet társadalom gazdasági, szociális, politikai fejlesztése komplex programjának kidolgozá­sával és megvalósításával. A nem szocialista országok testvérpárja­inak munkafeltételei is számos új vonással gazdagodtak - mondot­ta Ponomarjov elvtárs, majd rész­letesen elemezte a kapitalizmus általános válsága elmélyülésé­nek folyamatát. Az ötvenes és hatvanas években sokat beszéltek az új gazdasági csodáról, arról, hogy a kapitalizmus válságmente­sen fejlődik. Az élet ezeket az illúziókat megdöntötte. Hiszen pél­dául a munkanélküliek száma napjainkban elérte a 28-30 milliót, az árak pedig állandóan emelked­nek. Az ázsiai, afrikai és latin­amerikai országok kommunista és más haladó pártjai is bonyolult problémákkal küzdenek. Hatal­mas történelmi jelentősége van annak, hogy számos felszaba­dult ország a szocializmus felé orientálódik. Nehéz időszakot él át a kom­munista mozgalom napjainkban, hiszen gyorsan változnak a társa­dalmi és politikai feltételek is. Vi­szont új- lehetőségek születtek a további előrehaladáshoz. E szempontból a kommunista mozgalom számára létfontossá­gú a marxizmus-leninizmushoz való helyes hozzáállás. A jelenlegi szakaszban mozgal­munk és a világ forradalmi válto­zásaiból leszűrt tapasztalatok fon­tos tanulsággal szolgálnak szá­munkra. A kommunisták győzel­mei elválaszthatatlanul össze­kapcsolódnak a marxizmus-le­ninizmusnak a gyakorlatban va­ló alkalmazásával. És ellenkező­leg, a vereségek, a hibák, a téve­dések, a kudarcok, a fejlődésben tapasztalható lemaradások és le­lassulások, sőt az egyes kommu­nista pártokon belül, illetve az egyes szocialista országokban bekövetkező válsághelyzetek - természetesen olyan mérték­ben, amilyenben összefüggnek szubjektív tényezőkkel - vagy a leninizmus rossz ismeretének vagy opportunista, illetve naciona­lista befolyás hatására a leniniz­mus alapelveitől való eltérés ered­ményei, vagy pedig abban gyöke­reznek, hogy annak elméleti továbbfejlesztése elmarad, s nem utolsósorban abból erednek, hogy a lenini téziseket dogmatikus ma­gyarázatokkal helyettesítik. A marxizmus-leni nizmus nem avult el és nem is avulhat el. Mint annak idején Georgi Dimitrov mondotta, a kommunistáknak ugyanúgy szükségük van rá, mint a „kenyérre, levegőre, vízre“. Ha­sonlóképpen nem avult el, és so­ha nem avul el a proletár internaci­onalizmus eszméje. Leonyid Brezsnyev már a hatvanas évek végén kijelentette, jelenleg nincs és nem is lehet szó arról, hogy a kommunista mozgalmat egy va­lamilyen központból irányítanák. Minden párt önállóan és telje­sen függetlenül határozza meg politikai irányvonalát. Ez azon­ban nemcsak hogy nem zárja ki, hanem épp ellenkezőleg, növeli az aktív, önkéntes tevékenység­egyeztetés szükségességét a kö­zös ellenfél elleni harcban. A kom­munista mozgalomtól való elszi­getelődést az önállóság kritériu­maként és a saját politikai irányvo­nalat más testvérpártok álláspont­jával ellentétesen feltüntetni minde­nekelőtt ma egyet jelent azzal, hogy az illető párt vagy nemzetkö­zi elszigetelődésre ítéli magát, vagy akarva-akaratlanul olyan nemzetközi erőhöz csatlakozik, amely szocialistaellenes. A kommunisták internaciona­lizmusa szervesen magában fog­lalja a világ forradalmi, haladó és demokratikus erőivel való szolida­ritást, melyek az imperializmus el­len, a nemzeti függetlenségért és a társadalmi haladásért harcolnak. Az SZKP, akárcsak a többi test­vérpárt, széles körű kapcsolatokat tart fenn más politikai erőkkel is, így a szocialistákkal, a szociálde­mokratákkal és a munkáspártiak­kal. A tapasztalatok azt igazolják, hogy ez egyáltalán nem követeli meg az alapelvektől való elhajlást. Pártunk a kommunista moz­galom pótolhatatlan szerepe fo­kozásának feltételeit a követke­zőkben látja: mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy visz- szaszorítsuk az imperializmus ag­resszivitását, és elhárítsuk az atomháborút; hogy helyesen épít­sük és tökéletesítsük a szocialista társadalmat, határozottan védjük és támogassuk internacionalista pozíciókból; hogy a békeharc és a dolgozók követeléseinek teljesí­téséért vívott harc során soha ne tévesszük el szem elől a kommu­nisták - forradalmárok végső cél­ját; hogy az új feladatok kitűzése és a tömegekre gyakorolt befolyás fokozása során védelmezzük mind­azt, amit a szocializmus, a mun­kásosztály és a dolgozó nép eddig már elért; hogy fejlesszük és gaz­dagítsuk a kommunista pártjaink közötti testvéri kapcsolatokat; hogy a politikai és ideológiai harcban semmilyen körülmények között se adjuk fel elvi osztályál­láspontunkat; hogy a forradalmi elmélet alkotó továbbfejlesztése során következetesen Marx, En­gels és Lenin tanításának bevált téziseiből induljunk ki. A BKP Todor Zsivkov elvtárs vezetésével Georgi Dimitrov ha­gyatékához hűen biztos léptekkel halad a Szovjetunióval fenntartott barátság megszilárdításának és a szocializmus továbbfejlesztésé­nek útján. Borisz Ponomarjov végezetül hangsúlyozta, hogy a kommunis­ták előtt bonyolult és nehéz fela­datok állnak. A szovjet kommunis­ták a jövőben is szoros egységben a testvérpártokkal sokoldalúan hozzá kívánnak járulni a mozga­lom nagy céljainak megvalósítá­sához. (Folytatás az 1. oldalról) A hétfőn megalakult libanoni Nemzeti Megmentés Tanácsa ugyan összeült, de a tanácskozá­son nem vett részt Valid Dzsumb- latt, a nemzeti mozgalom legfel­sőbb vezetője, aki azt követeli, hogy ebben a szervben nagyobb képviseletet kapjanak a muzulmá­nok és keresztények egyes politi­kai csoportjai. Rövidesen lejár a Libanonban ideiglenesen állomásozó ENSZ- erők (UNIFIL) mandátuma. Az erők jövője kétséges, mivel Izrael kivonásukat követeli s azt, hogy a nyugati országok „hatéko­nyabb“ soknemzetiségű egysége­ivel váltsák fel őket. Erről a kér­désről minden bizonnyal tárgyalni fog Menehem Begin izraeli kor­mányfő is, aki tegnap az Egyesült Államokba repült. Hétfő este érkezett meg Bejrút­ba Philip Habib, amerikai külön­megbízott, hogy a legfelsőbb liba­noni vezetőkkel tanácskozzon a válságról. A tárgyalásokat titok­ban tartják, de nem fűznek hozzá­juk nagy reményeket. Bejrúti jelentések szerint hétfő este az izraeli légierő több hullám­ban bombázta Khalda külvárost és Bejrút nemzetközi repülőterét, amely még mindig az egyesített palesztin és libanoni hazafias erők, valamint az arabközi bizton­sági egységek szíriai alakulatai­nak kezén van. Egy palesztin szó­vivő hangsúlyozta, az izraeli ag- resszor azért terjesztette a valót­lan információkat a repülőtér el­foglalásáról, hogy pánikot keltsen a lakosság körében és megtörje ellenállását. Mahmud Labadi, a PFSZ kép­viselője szerint Libanonban az iz­raeli agressziónak 15 000 halálos és sebesült áldozata van, és 600 000 ember menekült el ott­honából, vagy maradt fedél nél­kül az izraeli bombázások kö­vetkeztében. Izrael brutalitása világosan megmutatkozott Szaidában, ahol szétbombázta a helyi kórházat. A városban a harcok kezdete óta ezer ember halt meg és kétezer megsebesült. Az izraeliek nem en­gedték be a városba a Nemzetközi Vöröskereszt képviselőit, akik se­gítséget akartak nyújtani a sebe­sülteknek. A megszállt területeken az izra­eli hadsereg tönkretesz minden palesztin berendezést. Szúr kikö­tőben az izraeliek körülzártak kb. 12 000 embert, akik a Nemzetközi Vöröskereszt védelme alatt álltak, és az arabul beszélő tisztek segít­A tűzszünet ellenére újabb harcok (ČSTK) - Bagdadban hétfőn katonai nyilatkozatot adtak ki, amely szerint iráni egységek ira­ki állásokat támadtak, és lőtték Basra iraki kikötőt. A nyilatkozat szerint a támadást visszaverték, Irán 17 katonát veszített. A kommüniké hangsúlyozza, hogy Irak válaszol az akcióra a jú­nius 10-én kihirdetett tűzszünet ellenére. Akkor Irak közölte, hogy hajlandó a békekötésre és csapa­tai kivonására Irán területéről. Vá­laszként Khomeini ajatollah a harcok beszüntetésének feltéte­leként a jelenlegi iraki kormány leváltását követelte. ségével elhurcolták a palesztino­kat a Szúrtól délre kialakított tábo­rokba. Szemtanúk szerint palesz­tinok tucatjait deportálják Izra­elbe. Jicchak Samir izraeli külügy­miniszter kétnapos látogatásra Franciaországba érkezett, hogy tisztázza a két ország közti nézet- eltérésieket, amelyek a Libanon elleni támadás után alakultak ki. Röviddel Samir megérkezése után azonban a francia kormány felszó­lította Izraelt, hogy azonnal szün­tesse be harci tevékenységét Li­banonban. Az elnöki hivatal közle­ménye szerint Franciaország kü- lönmegbízottat küld Eliasz Szár- kisz libanoni államfőhöz. Fahd, Szaúd-Arábia új királya üzenetet intézett Jasszer Arafat- hoz, amelyben biztosította őt arról, hogy országa minden eszközt fel­használ, csakhogy rákényszerítse Izraelt a Libanonból való kivonu­lásra. A SANA szíriai hírügynökség közlése szerint Musztafa Tiasz szíriai hadügyminiszter ellenőrző szemlét tartott a Libanonban állo­másozó szíriai egységeknél. Húsz nyugat-európai kommunista párt szolidaritási felhívása Nyugat-Európa húsz kommu­nista pártjának vezető képviselői Párizsban hétfőn nyilatkozatot ad­tak ki, amelyben szolidaritásra szólítanak fel a libanoni és a pa­lesztin néppel, a PFSZ-szel és a libanoni hazafias erőkkel. A nyi­latkozat határozottan elítéli Izrael politikáját, barbár bombázásait és egy független állam szuverenitá­sának megsértését. A BVT nyilatkozatban ítélte el az agressziót Helsinkiben közzétették a Bé- ke-világtanács nyilatkozatát, amely tagjai százmillióinak nevé­ben elítéli Izrael újabb brutális agresszióját a libanoni és a pa­lesztin nép ellen. A BVT úgy értékeli az izraeli lépést, mint a Palesztinái Felszabadítási Szer­vezet fizikai megsemmisítésére irányuló izraeli próbálkozást. Hangsúlyozza, hogy a nemzetközi jog és az ENSZ-nek Libanonról szóló valamennyi határozata újabb megsértésére nem kerülhe­tett volna sor anélkül a hathatós támogatás nélkül, amelyet Wa­shington nyújt Izraelnek. Előkészületek a nemzetközi űrpáros fogadására (ČSTK) - Anatolij Berezovoj és Valentyin Lebegyev űrhajósok már második hónapja dolgoznak a Szaljut-7 - Szojuz T-5 űrkomp­lexumon. Tegnap az űrállomás egyes rendszereinek ellenőrzése után űrfizikai kísérleteket végez­tek. A továbbiakban biológiai kí­sérletek és a világóceán különbö­ző részeinek megfigyelése van napirenden. Ezzel egyidejűleg előkészítik és ellenőrzik azokat a tudományos berendezéseket, melyekre a szovjet-francia nem­zetközi legénység munkája so­rán lesz szükség. Rendzavarások több lengyel városban (ČSTK) - A PAP hírügynökség jelentése szerint június 13-án, va­sárnap incidensekre került sor Gdanskban, Wroclawban és No- wa Hutában. A legsúlyosabb rend­zavarásokra Wroclawban került sor. Többszöri felszólítás ellenére fiatalok mintegy ötszáz fős cso­portja gyűlt össze annál az épület­nél, ahol két évvel ezelőtt az üze­mi sztrájkbizottság működött. Mi­vel a békés felhívások rendre eredménytelenek maradtak, és a tömeg létszáma egyre nőtt, a rendőrség könnygázt és vízá­gyúkat is bevetett. A rendzavará­sok résztvevői ezután sem hagy­tak fel próbálkozásaikkal, palac­kokkal és cserepekkel dobálták a rendőröket, egyik helyről a má­sikra vonulva. A rendet csak hétfő hajnalban sikerült helyreállítani. A rendzavarások során a bizton­sági erők 23 tagja súlyos sérülé­seket szenvedett. A városban is­mét éjszakai kijárási tilalmat ren­deltek el, és megtiltották az alko­holeladást, s ugyancsak megtiltot­ták a szórakoztató és sportren­dezvényeket. Nowa Hutában a rendzavarok megtámadták a rendőrség egyik őrszobáját, betörték ablakait, és mintegy 20 személyautóban tettek kárt. A rendfenntartó erők 118 em­bert, főleg fiatalokat tartóztattak le. Ebben a városban 4 rendőr sebe­sült meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom