Új Szó, 1982. június (35. évfolyam, 128-153. szám)
1982-06-16 / 141. szám, szerda
ÚJ szú 3 1982. VI. 16. Borisz Ponomarjov beszéde (Folytatás az 1. oldalról) Bejrút külvárosában folynak a harcok megvan a reális lehetőség a világháború elkerülésére. A társadalmi és politikai erők tagozódása ma egészen más, mint a második világháború előtt volt. A Szovjetunió és a baráti szocialista országok népei nagy áldozatok árán megdöntötték az imperializmus katonai fölényét. A szónok a továbbiakban rámutatott az USA-val és a NATO-val szembeni egyensúly alapvető jelentőségére s aláhúzta ennek az új momentumnak a fontosságát a háborús veszély elhárítása szempontjából. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió nem törekszik katonai fölényre. A szocializmusnak ugyanis nincs erre szüksége ahhoz, hogy megvalósíthassa lényegéből fakadó céljait. A háborúellenes harcban fontos szerepük van azoknak az erőknek, melyek a nemzeti felszabadító mozgalmakból nőttek fel s az el nem kötelezettek mozgalmához csatlakoztak. Közvetlenül az imperializmus végváraiban is kibontakozott a háborúellenes mozgalom, amely arányait és hatékonyságát tekintve különbözik attól, amit a harmincas években vagy akár tíz évvel ezelőtt is tapasztalhattunk. A továbbiakban Ponomarjov elvtárs a háborúellenes mozgalom több fontos vonására és problémájára hívta fel a figyelmet, olyanokra, amelyek már Georgi Dimitrov idejében is léteztek a kommunisták, valamint a más szervezetek és eszmei áramlatok közötti kapcsolatokban. A kommunistáknak ma nem kell „titkolniuk“ osztályszemléletüket a világ eseményeinek megítélésekor Le kell leplezniük az imperializmus azon törekvéseit, hogy eltávolítsák a háborúellenes mozgalomból a politikai tényszerűséget vagy hogy szovjetellenes célokra használják ki ezeket az erőket. Éppen ezért nem nyugodhatunk bele abba, hogy a háborús veszély megnövekedéséért a szocialista országokra is szeretnék hárítani a felelősséget. Az ilyen eljárás egyet jelent a népek becsapásával, a lázas fegyverkezés ösztönzésével. A Szovjetunió mindent megtett azért, hogy a népek mentesüljenek az atomháború veszélyétől. Ezt célozza a XXVI. kongresszuson elfogadott békeprogram is. A kongresszusi irányvonal az egész szovjet nép s személy szerint Leonyid Brezsnyev elvtárs áldozatos munkájának az eredménye. A Szovjetunióval ellentétben az Egyesült Államok nem dolgozott ki programokat a lázas fegyverkezés korlátozására és megállítására. Van egy tíz évre szóló programjuk, de ez a katonai fegyvertárak bővítésének a programja. A szocialista országok békepolitikájának hatására és a háborúellenes mozgalom nyomására az Egyesült Államok elnöke végül is kénytelen volt beleegyezni a stratégiai fegyverek korlátozásáról tervezett tárgyalásokba. Ez pozitív tény. Megítélésekor viszont szem előtt kell tartani az USA stratégiai törekvéseinek hátterét, melyet Ronald Reagan legutóbbi beszédében leleplezett. Reagannak a brit parlamentben elmondott beszéde Winston Churchill fultoni beszédéhez volt hasonló. Ez utóbbi nyílt „keresztes hadjáratot“ hirdetett a kommunizmus és mindennemű társadalmi haladás ellen. A kommunista- és szovjetellenes stratégia minden válfaja virágzik, s magában foglalja a „pszichológiai háborútól“ kezdve az ellenforradalmi erőknek nyújtott anyagi támogatáson át a szocialista országokkal szembeni „gazdasági háborút“ is, korlátozzák a kereskedelmi és hitelkapcsolatokat. E törekvések között a legveszélyesebb az, hogy az USA a Szovjetunióval, a NATO pedig a Varsói Szerződéssel szemben tegyen szert katonai fölényre. A tények igazolják, hogy az imperializmus tervei háborús tervek, az agresszív szándékokat demagóg frázisokkal kívánják elkendőzni, melyek szerint készen állnak a fegyverzet korlátozására. Felmerül a kérdés, hogy meg lehet-e hiúsítani az imperializmus militarista, antihumánus törekvéseit. Igen, nemcsak lehetséges, hanem szükséges is. A siker kulcsa a háborúellenes mozgalom tömegbázisának állandó kiszélesítésében van, ennek a mozgalomnak a létező szocializmus megbízható támasza és hű szövetségese. Az ENSZ-közgyűlés 2. rendkívüli leszerelési ülésszakához a világ minden részéről érkeznek felhívások, melyek százmilliók akaratát fejezik ki. A nemzetek akaratát pedig, hogy állítsák meg a lázas fegyverkezést és tegyenek konkrét lépéseket a tartós béke biztosítása érdekében, teljesíteni kell. A továbbiakban Ponomarjov elvtárs a kommunista mozgalom egyes kérdéséről beszélt. A kommunista mozgalom - mondotta - nem „mostohagyermek“, hanem a történelem szülöttje. Az utak, melyeket a kommunisták megtettek, nem lehettek egyformák, nem lehettek könnyűek. De minden megpróbáltatásból megerősödve került ki a mozgalom. Léteznek még emberek, akik tagadják a sikereket, s befeketítik a létező szocializmust. Természetesen lehettek nehézségek, hibák, átmeneti vereségek. Ennek ellenére reálisan kell értékelni a jelen időszak forradalmi sikereit, melyek nem értékelhetők a „fogyasztói társadalom“ kispolgári elképzelései alapján. Mondhatnak bármit azok, akik az imperialista propaganda hatása alá kerültek, a tények igazolják, hogy éppen a létező szocializmus vált az emberiség fejlődésének legfontosabb pozitív tényezőjévé, ezért reálisan meg is kell védeni. A tapasztalatok alátámasztják, hogy a világ nem szocialista részének forradalmi erői és a szocialista országok egymásra utaltsága, kölcsönös hatása mindkettő számára elkerülhetetlenül fontos. A szocialista országok jelenleg nagyszabású, bonyolult feladatok előtt állnak. Ezzel megnőtt a marxista-leninista pártok vezető szerepe is, egyrészt saját országuk fejlesztése, másrészt pedig azon hatalmas erőforrás kihasználása szempontjából, hogy a szocialista országok többsége a baráti közösség tagja. A feladatok nagysága, újszerűsége megköveteli a szocialista országoktól és minden kommunistától, hogy állandóan fejlesszék a marxista -leninista tudományt, amely nem helyettesíthető utópisztikus, önkényes sémákkal, pragmatikus számításokkal. A továbbiakban Ponomarjov elvtárs az SZKP elméleti és politikai munkásságát elemezte, mely összhangban áll a szovjet társadalom gazdasági, szociális, politikai fejlesztése komplex programjának kidolgozásával és megvalósításával. A nem szocialista országok testvérpárjainak munkafeltételei is számos új vonással gazdagodtak - mondotta Ponomarjov elvtárs, majd részletesen elemezte a kapitalizmus általános válsága elmélyülésének folyamatát. Az ötvenes és hatvanas években sokat beszéltek az új gazdasági csodáról, arról, hogy a kapitalizmus válságmentesen fejlődik. Az élet ezeket az illúziókat megdöntötte. Hiszen például a munkanélküliek száma napjainkban elérte a 28-30 milliót, az árak pedig állandóan emelkednek. Az ázsiai, afrikai és latinamerikai országok kommunista és más haladó pártjai is bonyolult problémákkal küzdenek. Hatalmas történelmi jelentősége van annak, hogy számos felszabadult ország a szocializmus felé orientálódik. Nehéz időszakot él át a kommunista mozgalom napjainkban, hiszen gyorsan változnak a társadalmi és politikai feltételek is. Viszont új- lehetőségek születtek a további előrehaladáshoz. E szempontból a kommunista mozgalom számára létfontosságú a marxizmus-leninizmushoz való helyes hozzáállás. A jelenlegi szakaszban mozgalmunk és a világ forradalmi változásaiból leszűrt tapasztalatok fontos tanulsággal szolgálnak számunkra. A kommunisták győzelmei elválaszthatatlanul összekapcsolódnak a marxizmus-leninizmusnak a gyakorlatban való alkalmazásával. És ellenkezőleg, a vereségek, a hibák, a tévedések, a kudarcok, a fejlődésben tapasztalható lemaradások és lelassulások, sőt az egyes kommunista pártokon belül, illetve az egyes szocialista országokban bekövetkező válsághelyzetek - természetesen olyan mértékben, amilyenben összefüggnek szubjektív tényezőkkel - vagy a leninizmus rossz ismeretének vagy opportunista, illetve nacionalista befolyás hatására a leninizmus alapelveitől való eltérés eredményei, vagy pedig abban gyökereznek, hogy annak elméleti továbbfejlesztése elmarad, s nem utolsósorban abból erednek, hogy a lenini téziseket dogmatikus magyarázatokkal helyettesítik. A marxizmus-leni nizmus nem avult el és nem is avulhat el. Mint annak idején Georgi Dimitrov mondotta, a kommunistáknak ugyanúgy szükségük van rá, mint a „kenyérre, levegőre, vízre“. Hasonlóképpen nem avult el, és soha nem avul el a proletár internacionalizmus eszméje. Leonyid Brezsnyev már a hatvanas évek végén kijelentette, jelenleg nincs és nem is lehet szó arról, hogy a kommunista mozgalmat egy valamilyen központból irányítanák. Minden párt önállóan és teljesen függetlenül határozza meg politikai irányvonalát. Ez azonban nemcsak hogy nem zárja ki, hanem épp ellenkezőleg, növeli az aktív, önkéntes tevékenységegyeztetés szükségességét a közös ellenfél elleni harcban. A kommunista mozgalomtól való elszigetelődést az önállóság kritériumaként és a saját politikai irányvonalat más testvérpártok álláspontjával ellentétesen feltüntetni mindenekelőtt ma egyet jelent azzal, hogy az illető párt vagy nemzetközi elszigetelődésre ítéli magát, vagy akarva-akaratlanul olyan nemzetközi erőhöz csatlakozik, amely szocialistaellenes. A kommunisták internacionalizmusa szervesen magában foglalja a világ forradalmi, haladó és demokratikus erőivel való szolidaritást, melyek az imperializmus ellen, a nemzeti függetlenségért és a társadalmi haladásért harcolnak. Az SZKP, akárcsak a többi testvérpárt, széles körű kapcsolatokat tart fenn más politikai erőkkel is, így a szocialistákkal, a szociáldemokratákkal és a munkáspártiakkal. A tapasztalatok azt igazolják, hogy ez egyáltalán nem követeli meg az alapelvektől való elhajlást. Pártunk a kommunista mozgalom pótolhatatlan szerepe fokozásának feltételeit a következőkben látja: mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy visz- szaszorítsuk az imperializmus agresszivitását, és elhárítsuk az atomháborút; hogy helyesen építsük és tökéletesítsük a szocialista társadalmat, határozottan védjük és támogassuk internacionalista pozíciókból; hogy a békeharc és a dolgozók követeléseinek teljesítéséért vívott harc során soha ne tévesszük el szem elől a kommunisták - forradalmárok végső célját; hogy az új feladatok kitűzése és a tömegekre gyakorolt befolyás fokozása során védelmezzük mindazt, amit a szocializmus, a munkásosztály és a dolgozó nép eddig már elért; hogy fejlesszük és gazdagítsuk a kommunista pártjaink közötti testvéri kapcsolatokat; hogy a politikai és ideológiai harcban semmilyen körülmények között se adjuk fel elvi osztályálláspontunkat; hogy a forradalmi elmélet alkotó továbbfejlesztése során következetesen Marx, Engels és Lenin tanításának bevált téziseiből induljunk ki. A BKP Todor Zsivkov elvtárs vezetésével Georgi Dimitrov hagyatékához hűen biztos léptekkel halad a Szovjetunióval fenntartott barátság megszilárdításának és a szocializmus továbbfejlesztésének útján. Borisz Ponomarjov végezetül hangsúlyozta, hogy a kommunisták előtt bonyolult és nehéz feladatok állnak. A szovjet kommunisták a jövőben is szoros egységben a testvérpártokkal sokoldalúan hozzá kívánnak járulni a mozgalom nagy céljainak megvalósításához. (Folytatás az 1. oldalról) A hétfőn megalakult libanoni Nemzeti Megmentés Tanácsa ugyan összeült, de a tanácskozáson nem vett részt Valid Dzsumb- latt, a nemzeti mozgalom legfelsőbb vezetője, aki azt követeli, hogy ebben a szervben nagyobb képviseletet kapjanak a muzulmánok és keresztények egyes politikai csoportjai. Rövidesen lejár a Libanonban ideiglenesen állomásozó ENSZ- erők (UNIFIL) mandátuma. Az erők jövője kétséges, mivel Izrael kivonásukat követeli s azt, hogy a nyugati országok „hatékonyabb“ soknemzetiségű egységeivel váltsák fel őket. Erről a kérdésről minden bizonnyal tárgyalni fog Menehem Begin izraeli kormányfő is, aki tegnap az Egyesült Államokba repült. Hétfő este érkezett meg Bejrútba Philip Habib, amerikai különmegbízott, hogy a legfelsőbb libanoni vezetőkkel tanácskozzon a válságról. A tárgyalásokat titokban tartják, de nem fűznek hozzájuk nagy reményeket. Bejrúti jelentések szerint hétfő este az izraeli légierő több hullámban bombázta Khalda külvárost és Bejrút nemzetközi repülőterét, amely még mindig az egyesített palesztin és libanoni hazafias erők, valamint az arabközi biztonsági egységek szíriai alakulatainak kezén van. Egy palesztin szóvivő hangsúlyozta, az izraeli ag- resszor azért terjesztette a valótlan információkat a repülőtér elfoglalásáról, hogy pánikot keltsen a lakosság körében és megtörje ellenállását. Mahmud Labadi, a PFSZ képviselője szerint Libanonban az izraeli agressziónak 15 000 halálos és sebesült áldozata van, és 600 000 ember menekült el otthonából, vagy maradt fedél nélkül az izraeli bombázások következtében. Izrael brutalitása világosan megmutatkozott Szaidában, ahol szétbombázta a helyi kórházat. A városban a harcok kezdete óta ezer ember halt meg és kétezer megsebesült. Az izraeliek nem engedték be a városba a Nemzetközi Vöröskereszt képviselőit, akik segítséget akartak nyújtani a sebesülteknek. A megszállt területeken az izraeli hadsereg tönkretesz minden palesztin berendezést. Szúr kikötőben az izraeliek körülzártak kb. 12 000 embert, akik a Nemzetközi Vöröskereszt védelme alatt álltak, és az arabul beszélő tisztek segítA tűzszünet ellenére újabb harcok (ČSTK) - Bagdadban hétfőn katonai nyilatkozatot adtak ki, amely szerint iráni egységek iraki állásokat támadtak, és lőtték Basra iraki kikötőt. A nyilatkozat szerint a támadást visszaverték, Irán 17 katonát veszített. A kommüniké hangsúlyozza, hogy Irak válaszol az akcióra a június 10-én kihirdetett tűzszünet ellenére. Akkor Irak közölte, hogy hajlandó a békekötésre és csapatai kivonására Irán területéről. Válaszként Khomeini ajatollah a harcok beszüntetésének feltételeként a jelenlegi iraki kormány leváltását követelte. ségével elhurcolták a palesztinokat a Szúrtól délre kialakított táborokba. Szemtanúk szerint palesztinok tucatjait deportálják Izraelbe. Jicchak Samir izraeli külügyminiszter kétnapos látogatásra Franciaországba érkezett, hogy tisztázza a két ország közti nézet- eltérésieket, amelyek a Libanon elleni támadás után alakultak ki. Röviddel Samir megérkezése után azonban a francia kormány felszólította Izraelt, hogy azonnal szüntesse be harci tevékenységét Libanonban. Az elnöki hivatal közleménye szerint Franciaország kü- lönmegbízottat küld Eliasz Szár- kisz libanoni államfőhöz. Fahd, Szaúd-Arábia új királya üzenetet intézett Jasszer Arafat- hoz, amelyben biztosította őt arról, hogy országa minden eszközt felhasznál, csakhogy rákényszerítse Izraelt a Libanonból való kivonulásra. A SANA szíriai hírügynökség közlése szerint Musztafa Tiasz szíriai hadügyminiszter ellenőrző szemlét tartott a Libanonban állomásozó szíriai egységeknél. Húsz nyugat-európai kommunista párt szolidaritási felhívása Nyugat-Európa húsz kommunista pártjának vezető képviselői Párizsban hétfőn nyilatkozatot adtak ki, amelyben szolidaritásra szólítanak fel a libanoni és a palesztin néppel, a PFSZ-szel és a libanoni hazafias erőkkel. A nyilatkozat határozottan elítéli Izrael politikáját, barbár bombázásait és egy független állam szuverenitásának megsértését. A BVT nyilatkozatban ítélte el az agressziót Helsinkiben közzétették a Bé- ke-világtanács nyilatkozatát, amely tagjai százmillióinak nevében elítéli Izrael újabb brutális agresszióját a libanoni és a palesztin nép ellen. A BVT úgy értékeli az izraeli lépést, mint a Palesztinái Felszabadítási Szervezet fizikai megsemmisítésére irányuló izraeli próbálkozást. Hangsúlyozza, hogy a nemzetközi jog és az ENSZ-nek Libanonról szóló valamennyi határozata újabb megsértésére nem kerülhetett volna sor anélkül a hathatós támogatás nélkül, amelyet Washington nyújt Izraelnek. Előkészületek a nemzetközi űrpáros fogadására (ČSTK) - Anatolij Berezovoj és Valentyin Lebegyev űrhajósok már második hónapja dolgoznak a Szaljut-7 - Szojuz T-5 űrkomplexumon. Tegnap az űrállomás egyes rendszereinek ellenőrzése után űrfizikai kísérleteket végeztek. A továbbiakban biológiai kísérletek és a világóceán különböző részeinek megfigyelése van napirenden. Ezzel egyidejűleg előkészítik és ellenőrzik azokat a tudományos berendezéseket, melyekre a szovjet-francia nemzetközi legénység munkája során lesz szükség. Rendzavarások több lengyel városban (ČSTK) - A PAP hírügynökség jelentése szerint június 13-án, vasárnap incidensekre került sor Gdanskban, Wroclawban és No- wa Hutában. A legsúlyosabb rendzavarásokra Wroclawban került sor. Többszöri felszólítás ellenére fiatalok mintegy ötszáz fős csoportja gyűlt össze annál az épületnél, ahol két évvel ezelőtt az üzemi sztrájkbizottság működött. Mivel a békés felhívások rendre eredménytelenek maradtak, és a tömeg létszáma egyre nőtt, a rendőrség könnygázt és vízágyúkat is bevetett. A rendzavarások résztvevői ezután sem hagytak fel próbálkozásaikkal, palackokkal és cserepekkel dobálták a rendőröket, egyik helyről a másikra vonulva. A rendet csak hétfő hajnalban sikerült helyreállítani. A rendzavarások során a biztonsági erők 23 tagja súlyos sérüléseket szenvedett. A városban ismét éjszakai kijárási tilalmat rendeltek el, és megtiltották az alkoholeladást, s ugyancsak megtiltották a szórakoztató és sportrendezvényeket. Nowa Hutában a rendzavarok megtámadták a rendőrség egyik őrszobáját, betörték ablakait, és mintegy 20 személyautóban tettek kárt. A rendfenntartó erők 118 embert, főleg fiatalokat tartóztattak le. Ebben a városban 4 rendőr sebesült meg.
