Új Szó, 1982. május (35. évfolyam, 102-127. szám)
1982-05-01 / 102. szám, szombat
Fejlődésének új történetét írja a falu MUNKÁSSZOLIDARITÁS „Azt ünnepelem amiért harcoltam“ A szelőcei (Selice) pártalapszervezet elnöke, Streba József, nem kis büszkeséggel beszélt arról, hogy mi mindent építettek fel az elmúlt években. Egyebek között: a 60 férőhelyes óvodát, a nemzeti bizottság székházát és a befejezéséhez közeledő szolgáltatási házat.- Csupán a múlt évben - tájékoztatott Mandák Miklós, a hnb titkára - 3,5 millió korona értékű közhasznú létesítményt építhettünk, s immár másodízben nyerte el községünk a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának kitüntetését. Ám javaslom, hogy nézzünk körül, szavakkal nem lehet érzékeltetni eredményeinket. Először a városi igényeket is kielégítő futballpálya és a lelátó építését néztük meg. A gyepszőnyeg helyett ugyan még fehér kavics borította a pályát, s friss mészszag áradt a magasodó lelátóról is, de már befejezéséhez közeleg az építkezés.- Ha minden jól megy - magyarázta Vancsík Ferenc hnb-elnök - az ősz folyamán a létesítményt átadhatjuk rendeltetésének. A szolgáltatási házon már az utolsó simításokat végzik, május elsején szeretnék megtartani az avatóünnepélyt. A méreteiben hatalmas épületben cukrászdát, virágüzletet, javítóműhelyeket, ruhabegyűjtőt helyeznek el, hogy egyre jobban kielégíthessék a lakosok igényeit, Ugyancsak gyors ütemben dolgoznak a második óvoda újjáépítésén is.- Úgy tervezzük - mondta útközben a hnb titkára hogy májusban ezt is birtokukba vehetik a gyermekek. A nemzeti bizottságon az volt a legfőbb teendőnk, hogy anyagilag és szervezésileg biztosítsuk a munkák sikeres elvégzésének feltételeit. Nem vitás, a szelöceiek dolgos és szorgalmas emberek. Ha el tudták érni, hogy szövetkezetüket a járás élenjáró gazdaságai között emlegetik, akkor azt is elérik, hogy szülőfalujukban az élet is méltó legyen a gazdasági teljesítményekhez. Mandák Miklós, a hnb titkára, egyik lelkes szervezője az öntevékeny társadalmi munkának A faluban korszerű lakótömbök, új családi házak épülnek, kifogástalan minőségű vezetékes artézi víz csordogál a csapokból minden háztartásban. Az utóbbi években Az új óvoda tágas épülete a szövetkezet és a lakosok összefogását dicséri- Hogyan futja az erejükből, hiszen az említett akciókon kívül szinte egyidőben építik az egészségügyi központot és a nyugdíjasok otthonát, nem is szólva arról, hogy a parkosítás, virágültetés sem szünetel a faluban?- Annyi bizonyos, hogy sok a gondunk. Természetesen a képviselők nem zárkózhatnak el a választópolgárok igényeinek kielégítésétől. Egyébként a kezdeményezésnek s a társadalmi munkának gazdag hagyományai vannak a faluban. A lakosok a társadalmi szervezetekkel vállvetve szívesen vállalják a nagyobb megterhelést. Idei céljaink elérését 1212 egyéni és 15 kollektív kötelezettségvállalásra alapoztuk. Polgáraink és a tömegszervezetek együttvéve 89 ezer óra - és közel 3 millió korona értékű - községfejlesztési munka elvégzésére vállalkoztak. a háziasszonyok 200 mosógépet, számtalan konyhagépet vásároltak az otthoni munka könnyítésére. Hogy miből? Az ipari munkások zöme a sely- lyei (Šaľa) Duslóban keresi kenyerét, a szövetkezet pedig évente közel 17 millió koronát fizet tagjainak.- Ezenkívül - tájékoztat Iványi Béla, a kisállattenyésztők helyi szervezetének elnöke - csaknem 2 millió koronához jutnak a lakosok a korai zöldség, gyümölcs és a közellátásra kitermelt hús értékesítéséből. A 667 nyugdíjasnak havonta 727 ezer korona nyugdíjjárulékot kézbesít ki a postás. Szelóce példamutató szocialista község, a kommunisták és a pártonkívüliek mai nemzedéke valóra váltja apáik álmát, s híven őrzik a falu forradalmi múltját. SZOMBATH AMBRUS Takaros családi ház Galánta egyik mellékutcáján, rendbetartott udvarral és gondosan müveit konyhakerttel. Ahol már kisorolt a vetemény, megéledt a korábban duggatott palánta, ott frissen kapált az ágyas. Haszontalan növénynek, gyomnak itt nincs helye, pusztulás a sorsa. Hacsak nem a mai napon bújt ki az éltető föld alól. Mert ha igen, akkor egy egész napon át zavartalanul növekedhet. Ma a házigazda, Seres Lajos ugyanis ünnepel. Nyugdíjasként, hetvenegy évesen ugyanúgy, mint sok-sok éven, évtizedeken át, egészen attól kezdve, hogy a tizenhét éves urasági cseléddel a majorban dolgozó felsö- és alsószelii (Horné-, Dolné Saliby) munkások megismertették május 1 -e céljait és szerepét.- Alsószeliben erős volt a párt- szervezet és hatásos tevékenységet fejtett ki. A május elsejei ünnepségekre még a környező falukból is jöttek az emberek, munkások, kisparasztók. A mozgalom nagy egyéniségei, köztük egy-egy alkalommal Major elvtárs is tartott beszédet. Pár év elteltével már én is szerveztem, agitáltam az embereket. Ahogy megértettem, úgy igyekeztem másokkal is megértetni, mit jelent az, hogy egyáltalán felvonulhatunk, demonstrálhatjuk erőnket, éltethetjük a pártot, a Szovjetunió és a nemzetközi szolidaritást. Mindez erősítette a munkás öntudatát, és az ünnep jó hangulatát, az örömet és a lelkesedést az sem tudta elrontani, hogy a nap minden órájában valamennyi lépésünket, cselekedetünket csendőrszemek figyelték. Rövid szünetet tart, csak azt követően tér rá a háborús évekre. Arra az időszakra, amikor nem vonulhattak fel. De akkor is emlékeztek, ünnepeltek. Nem mentek dolgozni, piros szegfűt tűztek a zakó hajtókájára, vagy a fasizmus ellen uszító röplapokat terjesztették. És aztán jött a felszabadulás, győztek a május elsejei gondolatok.- Végre elérkezett a várva várt idő, amikor a felvonuláson azt ünnepelhettem és ünnepeltük, amiért korábban harcoltunk - summázza a lényeget - aztán elhallgat, hosszasan gondolkodik, amikor arra kérem, hogy beszéljen a számára legemlékezetesebb május elsejéről. A csendben, életrajzán gondolatban átfutva magamban tippelek. Vajon melyiket választja? Az elsőt, amelyen tízegynéhány évesen vett részt, vagy a harmincas évekből azt, amikor először vitte a zászlót, mint a Vörös Szakszervezetek tagja, esetleg az 1932-es felvonulást, mert hetekkel korábban a dolgozókat egységes fellépésre vezetve keresztülhúzták az uraság tervét a munkaidő látástól- vakulásig nyújtására? Vagy a hat évvel későbbi május elsejét választja, amikor már a kommunista párt tagjaként vonult fel a tömeg élén? Esetlea az ötvenes-hatvanas évekből valamelyiket, amikor a járás vezető titkáraként köszöntötte a felvonulókat, illetve az egyik tekintélyes állami gazdaság igazgatójaként menetelt a dolgozók soraiban? Vagy a tavalyi évet, hiszen percekkel korábban részletezte, milyen jól érezte magát a felvonuló nyugdíjasok között.- Egyik május elsejét sem tudom kiemelni a többi sorából - mondja, megszakítva a lehetőség keresésének láncát. - Én amióta dolgozom mindegyik május elsejét megünnepeltem, s mindenkor azzal a gondolattal, hogy az a dolgozók nagy nemzetközi ünnepe, tehát az enyém is. Azoké az embereké, akik a jobbért harcoltak, bele akartak szólni életük alakításába, s azoké, akik elérték céljukat, megérték a jobbat, saját sorsuk, jövőjük és boldogulásuk kovácsai. így vallja önmagának minden május elsejét, s mindenkor erről igyekezett meggyőzni másokat is. Huszonévesen, amikor először vállalta az agitátor szerepét, és a hetvenen túl is, az utcai pártalapszervezet alelnökeként, például az elmúlt napokban, amikor a parkok, útszéli virágágyások rendbetételére szerveztek társadalmi műszakot. S bár időközben megritkult és megőszült a haj, vesztett életerejéből és energiájából a test, a kék szemek csillogása és a szó ösztönző ereje a régi maradt, EGRI FERENC Rend- és munkaszeretetre tanít „Már a nehezén túl vagyunk“ - mondotta a sportpálya lelátójának építésénél a hnb elnöke (a szerzó felvételei) A kelet-szlovákiai kerület legjobb dolgozóinak arcképcsarnokában látható a Vozár Istvánról, a Rozsnyói (Rožňava) Járási Építőipari Vállalat dolgozójáról készült felvétel is. Munkahelyén kerestük föl az alig harmincöt éves brigádvezetőt. A feletteseitől és munkatársaitól kapott jellemzés pontos volt. Szerény, de céltudatos, munkáját ismerő és szerető embert ismertünk meg a fiatal brigádvezetőben. Dernőn (Drnava) végezte az alapiskolát, majd Kassán (Košice), a Kohászati Építő- vállalatnál tanulta a szakmát. 1970-től a rozsnyói Járási Építőipari Vállalatnál.- Az első évben általános kőművesszakmát tanultam - vallja magáról Vozár István. - A második, harmadik évben szakosítottak, így lettem burkoló és csempé- ző. Nagyon megtetszett ez a munka, ami nagy pontosságot és szépérzéket is követel. Hogy megtanultam a szakmának minden csínját-bínját, Simko Pálnak volt mesteremnek, majd brigádvezetőmnek köszönhetem. Ó nevelt pontosságra, ami nélkül munkánk elképzelhetetlen. Már a kezdet kezdetén nagyon igényes feladatokkal bíztak meg. Mi raktuk le a Kelet-szlovákiai Vasmű egyes épületeiben a mozaikkockákat. A minőséggel, a határidők megtartásával sem akkor, sem azóta nem volt semmi baj.- A lelkiismeretes munkának az alapja a pontosság, és az hogy az ember teljes odaadással, szíwel- lélekkel végezze azt, amit vállalt. Dolgozni már egész kis koromban megtanultam. Barkán születtem, parasztcsaládban. Négyen vagyunk testvérek, három fiú és egy kislány. Apánk szigorú ember volt, pontosságra, rendszeretetre nevelt. Tízéves korunkban már úgy kezeltük a kaszát, mint a felnőttek. Szántottunk, vetettünk, ismertünk minden munkát, amit a paraszti életforma megkövetelt. Azt hiszem, apánk egyszerű paraszt- ember létére jó nevelő volt. Mind a négyen szeretünk és tudunk is dolgozni. A családból hoztuk ma- gunkkkal a munka és a rend szeret étét. Ezek nem csupán szavak. Bizonyítja ezt, hogy 1974-ben Példás dolgozó lett, 1976-ban kétszer kapta meg Az üzem legjobb dolgozója kitüntetést, s az idén a májusi ünnepek alkalmából átveheti a Kelet-szlovákiai kerület fejlesztéséért végzett munkájáért járó kitüntetést. Vojtech Bradovka, a járási építőipari vállalat igazgatója mondta róla:- Egyszer magam bíztam meg egy feladattal. Más dolgozó másnap elmegy, elvégzi és kész. Vozár István munkaidő után elment a helyszínre „szemrevételezni“, és azonnal jelentette, hogy ő ott nem kezdi meg a kockák lerakását. Rossz az alapozás, ha ő ott lerakja a mozaikkockákat, egy hónapon belül az egész felválik, őt ne szidja senki más hanyagsága miatt. Először haragudtam, majd magam is meggyőződtem, hogy teljesen igaza van. Önmagától és másoktól is megköveteli a hibátlan munkát. Ez az alapja jó eredményeiknek, a brigád összeforrottsá- gának, jó hírének. Az sem véletlen, hogy Kassán az Egyetemi Kórház építésénél csak ők végezhették a műtök burkolását, csem- pézését. Hogy miért fontos egy- műtőnél a pontosabbnál is pontosabb munka, azt nem kell bizonygatnom. Kezük munkáját dicséri többek között a pelsőci (Plesivec) varrodában, a kassai Prior áruházban végzett burkolómunka, Rozsnyón, a Bányászok terén felállított Felszabadulási Emlékmű márvány- kocka-burkolata. Ez utóbbi elkészítésére nagyon feszes határidejük volt. Mindössze két hónap. Reflektorfénynél éjjel Is dolgoztak, s így a minőségileg kifogástalan munkával határidőre elkészültek. Külön dicséretben részesültek a járási pártbizottság részéről is. Melyek a legközelebbi feladataik?- Munkánk bőven van. Legközelebb Rőce főterén hétszáz négyzetméter márványkockát rakunk le, majd Rozsnyón a hatemeletes szolgáltatások háza mozaikkockáit építjük be ezer négyzetméteren. Vozár István 1980-tól tagja Csehszlovákia Kommunista Pártjának. Munkája bőven van. Van e szabad ideje?- Nem sok - mondja mosolyogva. - Munka után otthon is mindig akad tennivaló. Két kislányunk van, velük is foglalkozni kell. Szeretem a sportot, csak kevés időm jut rá. Vasárnaponként eljárunk az üzemi klubba asztaliteniszezni, mert jólesik egy kis felszabadult mozgás az egész heti hajlongás után. Rendszeretó, a munkát becsületbeli ügyének tekinthető dolgozót ismerhettem meg Vozár István személyében. Olyat, aki személyes példamutatásával másokat is rend- és munkaszeretetre tanít. FECSÓ PÁL A komáromi (Komárno) Steiner Gábor hajógyárból egy hónappal ezelőtt indították útnak a szovjet Kilija kikötővárosban az idén elsőként elkészült RMNL típusú folyam-tengerjárót. Ez már a 68. teherhajó, amelyet hazánk 1973-tól szállított a Szovjetuniónak. (Felvétel: ČSTK - Peter šimončík) ÚJ SZÚ 4 1982. V. 1.
