Új Szó, 1982. május (35. évfolyam, 102-127. szám)

1982-05-01 / 102. szám, szombat

ELISMERÉS ÉS KÖSZÖNET A KIVÁLÓ MUNKÁÉRT ÚJ szú 5 1982. V. 1. Elismerésben részesülni a jól vég­zett munkáért talán a legjobb érzések egyike. Május elseje előestéjén sokak­nak volt részük ebben - a termelő- munka, a szocialista munkaverseny legjobbjainak, az élenjáró, a kimagasló eredményeket elérő vállalatoknak, üzemeknek. A magas állami kitünteté­seket hagyományaink szerint a munka ünnepe alkalmából vehették át a legfel­sőbb párt- és állami vezetőinktől. Kö­szönet, elismerés illeti meg őket, mert többet, jobbat hoztak létre az alkotó munkában, a gyakorlatban valósították meg a szocialista módon dolgozni és élni jelmondatot. Példájuk mindenkit fokozott tenniakarásra, elkötelezett helytállásra ösztönöz. Társadalmi összefüggésekben gondolkozni Bakulár Lászlóval irodájában beszélgettünk életéről, munkájá­ról, ami összeforrt a szocialista mezőgazdasági termelés megte­remtéséért, felvirágoztatásáért fo­lyó harccal. És arról, hogy az e te­rületeken munkálkodóknak ma is nagy feladatokat kell megoldani­uk, ha nem akarják, hogy azok esetleg a holnap nagy gondjaivá váljanak. • - Szűkebb környezetében min­denki tudja Bakulár Lászlóról, hogy kora ifjúságától az átlagosnál sokkal jobban dolgozik. Vajon mi­lyen érzés az, ha ezt nyilvánosan is elismerik? - kérdezem.- öröm, ha ilyen megtiszteltetés éri az embert - mondja de örülünk munkánk gyümölcseinek, meg annak is, ha az általunk kiadott utasítás végrehajtása jó ered­ményt hoz. Egyszóval a jól végzett munka öröme a legnagyobb öröm. S ebben mindenkinek része lehet. A jó munkát pedig előbb utóbb tudomásul veszik. Ami engen illet, sohasem kitüntetésekre pályázva dolgoztam, mégis már 1965-ben megkaptam az Építésben Szerzett Érdemekért kitüntetést. Mindig felfigyeltető módon vé­gezte munkáját, s ebben nyilván meghatározó szerepe van, hogy olyasmivel jegyezte el magát, ami fölöttébb érdekelte. Egészen fiata­lon került a gépek bűvkörének vonzásába. Mint szegényparaszt származású fiatalnak a felszaba­dulást követő években megadatott az a lehetőség, hogy traktorra ül­hessen. Aki emlékszik az akkori idők pöfögő-köhögő Hoffer trakto­raira csak mosolyog, milyen lassú járásúak, milyen kicsi teljesítmé­nyűek voltak a maiakhoz képest. Aki viszont - mint Bakulár László is - összehasonlítási alapul a nadrágszíjparcellán tehénnel, ökörrel való gürcölést veszi, az szeretettel gondol vissza rájuk, s arra, hogy mennyivel könnyebb volt segítségükkel a szántás és a vetés. Első munkahelye az Ógyallai (Hurbanovo) Gép- és Traktorállo­Nem gyermekkori ábránd, el­képzelés irányította szakmavá­lasztását, majd útjára arra a mun­kahelyre, melyhez már közel har­mincöt éve hűséges. Imrich Koník ugyanis ennyi ideje a Bratislavai Városi Közlekedési Vállalat dolgo­zója.- Gyermekkorában, a harmin­cas években, a hozzám hasonló sokgyermekes kisparaszti család fia nem nagyon ábrándozhatott ar­ról, mi is szeretne lenni. Alig cse­peredtünk fel, kenyérkereset után néztek számunkra a szülőfalum, a Trnava közelében levő Borová környéke gazdaságokban - em­lékszik vissza. - A felszabadulás után az elsők között töltöttem le a néphadseregben kötelező kato­nai szolgálatomat, s csak 1947- ben, amikor leszereltem, kezdtem más volt. Ebben az időben kezdő­dött meg a nagyüzemi mezőgaz­daság alapjainak lerakása. A megalakult szövetkezeteknek a gépállomások szilárd támaszai voltak. Az ügyes, talpraesett fiatal­ember ekkor már egy Zetor traktor gazdája volt. Később tagja lett az első kombájnos brigádnak, amely azt a feladatot kapta, hogy ország­szerte ismertesse meg a földmű­vesekkel a gabona komplex gépi betakarításának módját. Az ezt követő években fontos, előtérben álló társadalom-politikai tevékeny­séget folytatott a technika térhódí­tása érdekében. Šuranyban, Kež- marokban vezetett gépesítő tanfo­lyamokat. Később a rimaszombati (Rimavská Sobota) traktoros és kombájnos képző mezőgazdasági iskolákban tanított. Az ötvenes évek végén vissza­került szülőfalujába, Marcelházára (Marcelová), ahol a kezdeti nehéz­ségek után már megszilárdult a szövetkezet. Az itteni egységes földművesszövetkezet is jócskán kapott a gép- és traktorállomások álta! üzemeltetett gépekből, ezzel nagyban nőtt a vagyona, és a te­kintélye is. A gépesítő részleg vezetését bízták rá. Tíz évig látta el ezt a tisztséget, miközben az alelnöki funkciót is betöltötte. Emellett köz­életi tevékenységet is folytatott a járási pártbizottság, a Komáromi (Komámo) Járási Nemzeti Bizott­ság plénumának, valamint szülő­faluja helyi bizottsága tanácsának és plénumának tagjaként. Különö­sen sokat tett a szövetkezetek műszaki ellátottságának javításá­ért, hozzájárulva a szövetkezet gazdálkodásának eredményeseb­bé tételéhez. Egy év híján tizenöt esztendeje áll a szövetkezet élén. Azt hiszem, nem ünneprontás, ha megjegyez­zük, hogy sem a nagy és korszerű géppark, léte, sem a korszerű ter­melési eljárások alkalmazása nem eredményez náluk magasabb hek­tárhozamokat a környező szövet­kezetekben elérteknél.- Ennek magyarázata kézen­fekvő - mondja az elnök, hiszen rossz minőségű, homokos talajon gazdálkodunk. Ennek tudatában azonban semmiképpen sem az elmaraszta­lás, hanem csakis az elismerés hangján szólhatunk az elmúlt évek 4-4,5 tonnás búzaterméseiről. Ezek a számok, ha nem is nagyok, azt bizonyítják, hogy kiveszik a maximumot a földjeikből, sőt nagy erőfeszítéseket tesznek a termőképesség növelésére, azzal, hogy növelik az öntözött területet. Elismerésre méltó, hogy több mint háromszáz hektáron foglal­koznak - másutt népszerűtlen, élőmunka-igényes - zöldségter­mesztéssel. Pedig nekik sem könnyű előteremteni hozzá a szükséges munkaerőt.-A szövetkezeti gazdálkodás­ban fontos, hogy társadalmi, összefüggésekben gondolkod­junk, ne csak a csoportérdekeket tartsuk szem eíótt. A társadalmi összefüggések­ben gondolkodás elve vezérelte mindig. Ezért támaszkodhatott rá 1948 februárja után a fiatal népha­talom, ezért bízik meg benne a fel­sőbb vezetés, ezért szeretik szü­lőfaluja szövetkezetének hozzá hasonló dolgos tagjai, ezért kapta meg a Szocialista Munka Hőse kitüntetést. KOVÁCS ELVIRA gondolkodni, hol is kezdjem az életet. Ekkor tudtam meg, hogy a Bratislavai Városi Közlekedési Vállalat dolgozókat keres. Jelent­keztem, megfeleltem a követel­ménynek, felvettek. Villamos- és trolikalauzként kezdtem. S el sem tudja képzelni, milyen büszke vol­tam a kék egyenruhámra. E büszkeség az évek folyamán csak fokozódott, s vele együtt erő­södött a munkája iránti szeretete - ezt mondja a tekintete, ez csen­dül ki minden szavából, ahogyan a munkájáról beszél. A huszonhárom éves lelkes fia­talemberre, aki soha nem húzta ki magát semmilyen munka alól, fel­figyeltek a felettesei is. Alig két év elteltével már fiatal párttagként a kalauzi székből a villamosveze­tői székbe vezényelték. 1955-től pedig - a szükséges tanfolyam elvégzése és a képesítés meg­szerzése után - trolivezető lett.-„összenőttem“ a kormány­kerékkel - mondja mosolyogva aligha tudnának elcsábítani mellő­le. Nem is gondolok rá, hogy négy év múlva, amikor eljön a ideje, végleg búcsút mondjak a trolinak. Amíg az egészségem engedi és szükség is lesz rám, maradok. Attól, hogy a munkájára nem lesz szükség, nem kell félnie. Os- kár Hodumak, a trolibuszok üze­meltetési részlege vezetőjének véleménye is erre enged követ­keztetni:- Az olyan dolgozókból, mint Imrich Koník soha nem lesz ele­gendő. Mióta ismerem, munkában, magatartásban mindig példát mu­tatott a többieknek. Amilyen igé­nyes önmagával szemben, aszerit méri a többieket is. Bátran bíztuk meg az új, fiatal trolivezetók okta­tásával. Ez idáig már mintegy nyolcvan fiatal trolivezetőnk az ő felügyelete, irányítása mellett sajátította el a szakma fortélyait, tette meg az első próbaútjait. Nemcsak tapasztalatait, munka­szeretetét szintén igyekszik belé­jük oltani. Pontos, megbízható, akár egy óramű. így ismerik az utasok is, akik rendszeresen az ő járatával indul­nak hajnalonként munkahelyükre, vagy a csúcsforgalomban hazafe­lé. Tudják, ha az ismerős, mosoly­gós arc köszön rájuk a volán mö­gül, nyugodtan érnek célba. Imrich Koníkot ugyanis nem hozza ki a sodrából egy-egy dühös, morgo­lódó utas, sőt, ha kell, nyugodt, gyakran humoros megjegyzésével simítja el a nézeteltéréseket.- A mi szakmánkban a pontos­ság és a megfontoltság elenged­hetetlen, hiszen emberekkel és az emberekért dolgozunk - magya­rázza Imrich Koník. - Ezt mondo­gatom a fiatalabb munkatársaim­nak is. Csak ha nyugodtan, azzal a tudattal kezdi az ember a mű­szakot, hogy a járműve teljesen rendben van - ennek ellenőrzése f^^alódottan vettem tudomá­Ub sül a ČKD prágai komp­resszorgyárában, hogy Antonin Mladý, az üzemi pártalapszerve­zet elnöke, a szerelőműhely szo­cialista munkabrigádjának a veze­tője sliači gyógykezeléséről csak május elseje előestéjén tér vissza, hogy átvegye a prágai várban a legnagyobb kitüntetést - a Szo­cialista Munka Hőse címet. Ám tanácstalanságomat látva a brigád tizenegy tagja megnyugtatott: úgy ismerjük Mladý elvtársat, mint édes testvérünket. Jobb is talán, hogy a távollétében beszélünk ró­la, mert nem szereti, ha dicsérik, már pedig csak jót mondhatunk róla. Josef Plášil, a brigádvezetö he­lyettese a munkahelyükön jóban- rosszban együtt eltöltött huszon­hat esztendő eseményeit idézi fel. Azt is tudja, hogy a ma 51 éves kralupyi születésű Antonín Mladý munkáscsalád gyermekeként is­MINDENÉRT MEG KELL KÜZDENI Pontos, mint az óramű nélkül én soha nem indulok útnak akkor várható sima szolgálat. Aki nyugodtan, kipihenten, kapko­dás nélkül indul az első fordulóra, az könnyebben lesz úrrá a várat­lan nehézségeken. Mert a közle­kedésben az ilyesmi nem ritkaság. Elég egy áramkiesés, forgalmi du­gó, s akkor már az utasok türel­metlenségét, ingerültségét, szem­rehányásait is el kell viselnünk. Es bizony a higgadtságot szintén tanulni kell. Baleset nélkül megtett 1 millió 750 ezer kilométerrel, a volán mö­gött eltöltött harminc év tapaszta­lataival a tarsolyában hitelesen meggyőzheti erről a fiatalabb gép- járművezetőket. A kollektíva összekovácsolása, a munkahelye gondjainak megol­dása kezdettől fogva szívügye volt és az ma is. Ezért fáradozott szak- szervezeti, majd pártfunkcionári­usként, s a köz érdekében tevé­kenykedik már több mint tizenhá­rom éve az SZLKP Központi Bizott­ságának tagjaként is. Fáradhatat­lan munkásságának „mérföldkö­vei“ Az építésben Szerzett Érde­mekért, A hűséges Munkáért álla­mi kitüntetés, a Példás Gépkocsi­vezető és A közlekedés Legjobb Dolgozója ágazati kitüntetés, va­lamint számos elismerő oklevél. Ma, a munka ünnepén pedig kék egyenruhájára kitűzik a Szocialis­ta Munka Hőse kitüntetést is. FLÓRIÁN MÁRTA folyó versenybe. Akkoriban Mladý elvtárs már nyolc éve volt tagja a pártnak. így természetes, hogy társait kezdettől fogva elkötele­zettségre nevelte. Megkapták a szocialista munkabrigádok arany jelvényeit.- Mladý elvtárs gyakran han­goztatja, hogy az egyéni érdeke­ket azonosítanunk kell a társada­lom érdekeivel. Munkánkkal tehát nemcsak az üzemet, vagy a válla­latot szolgáljuk, hanem az egész társadalomnak a segítségére va­gyunk - mondja Nina Topolová, a pártalapszervezet titkára. Ennek az elvnek a megvalósítá­sa azonban bizonyos feltétekektöl függ. Mindenekelőtt a kollektíva céltudatos irányításától és az em­berek összetartásától. - Ebben pedig nincs hiány nálunk - mond­ják a brigád tagjai. - Antonín Mladý szigorú, de igazságos, megköveteli a jó munkát, ám a hu­mort sem nélkülözi. Közmegbecsülés­nek örvend, bízunk benne. Ennek köszönhe­tő, hogy nincs ná­lunk munkaerőván­dorlás. Szerencsé­nek tartjuk, hogy együtt dolgozhatunk ezzel az önzetlen, önfeláldozó ember­rel, aki számos tiszt­sége ellenére- a XVI. pártkong- ■ resszuson a CSKP KB tagjává is meg­választottak - köte­lességeit a munka­helyén is példásan teljesíti. Mindenről tud, figyelmét semmi nem kerüli el. Még súlyos betegsége idején is - tavaly szívinfarktusa volt- a brigád gondjai foglalkoztatták- hangoztatják.- Amióta a szüle­im elváltak, Mladý elvtárs az apámat is helyettesíti - jegyzi meg Josef Nikodem, a brigád legfiatalabb tagja, az üzemi SZISZ-szervezet pártcsoportjának ve­zetője. Annak a 46 elvtársnak egyike ő, akit gondos kiválasztás után a brigád vezetője is ajánlott a pártba. - Ez a meg­tiszteltetés és a hála a bizalomért minket is lelkiismeretes munkára kötelez - mondja, majd így folytat­ja: - A mester tapasztalatai szerint jó iskola a fiatalok számára, ha más munkahelyek feltételeivel is megismerkednek, de politikai és ideológiai fejlődésük is megkíván­ja, hogy időnként kisegítsük a munkaerőhiányban szenvedő részlegeket.- Ez is Antonín megértéséről tanúskodik. Igyekszik mindenki­nek kedvében járni, de ő maga annyira szerény, hogy nem kéri és nem is fogadja el mások segítsé­gét - veszi át a szót Topolova elvtársnő, majd a brigádvezető gyermekeiről beszél, akiken - akár munkatársain - meglátszik édesapjuk nevelése. A ntonýn Mladý munkáján ki-, vül a családjára büszke. Szereti a természetet és ha ideje engedi, a legszívesebben hor­gászni jár, hogy a csendes folyó partján gondolataiba merülve új erőt gyűjtsön további munkájához. Ám a legnagyobb öröme ha elége­dett, boldog embereket lát maga körül. - Csakhogy ezért is harcolni kell - idézik munkatársai a brigád­vezető meggyőződését, aki gyak­ran hangsúlyozza, hogy nem elég egyetérteni a párt határozataival. Megvalósításuk áldozatkészség­gel és számos kötelességgel jár. Amikor Antonýn Mladý meg­kapta a meghívót a várba, nem akart hinni a szemének. Megha- tottan csupán ennyit mondott: az én sikerem közös munkánk ered­ménye. KARDOS MÁRTA (ČSTK felvételek) merte meg a szociális elnyomás minden keservét. Itt a kompresz- szorgyárban tanulta ki a géplaka­tos szakmát. Kollektívája 1972- ben az elsők között jelentkezett a szocialista munkabrigád címért

Next

/
Oldalképek
Tartalom