Új Szó, 1982. május (35. évfolyam, 102-127. szám)
1982-05-19 / 117. szám, szerda
A TUDOMÁNYOS-MŰSZAKI FEJLESZTÉS FELADATAI ÉS PROBLÉMÁI ÚJ SZÚ 5 1982. V. 19. írta: VÁCLAV VAČOK, az SZSZK fejlesztési és műszaki minisztere (A cikk első részét tegnapi számunkban közöltük) Nem elég csupán feltárni a problémákat és a fogyatékosságokat. A legfontosabb az, hogy megtaláljuk a megoldásukhoz vezető utakat és módszereket, s kitartóan ezek szerint dolgozzunk. Csehszlovákia Kommunista Pártja a XVI. kongresszusán, valamint a CSKP KB és az ŠZLKP KB ülésein világosan rámutatott, hogy az intenzív gazdasági növekedés döntő tényezője a tudományos-mű- szaki fejlesztés. Ezért ennek megfelelő tartalmat kell biztosítani a tervezésben, s hatékonyabban kell alkalmazni a gyakorlatban; következetesen kell érvényesíteni a tervszerű irányítási rendszer tökéletesítését célzó komplex intézkedéseket, hogy azok garantálják a tudományos-műszaki fejlesztés elsődlegességét; még jobban, intenzívebben és hatékonyabban kell fejleszteni a tudományos- műszaki együttműködést és a gazdasági integrációt a KGST többi országával, elsősorban a Szovjetunióval. Mire összpontosítjuk erőinket A tudományos-műszaki fejlesztést tartalmi szempontból elsősorban azoknak a feladatoknak és problémáknak a megoldására irányítjuk, amelyek döntő mértékben hatnak a gazdaság energia- és anyagigényességének a csökkentésére, fokozzák a hasznosítás mértékét a termelési folyamatokban, kifejezően növelik a társadalmi munkatermelékenységet, pozitívan befolyásolják külkereskedelmi mérlegünk alakulását, s elősegítik az önellátás problémájának a megoldását az alapvető élelmiszerekből. Ezek most a kiemelt feladataink. Ezekkel együtt fokozott figyelmet szentelünk a lakosság egészségvédelmével, valamint a környezet védelmével és fejlesztésével kapcsolatos kérdéseknek. Az energetika területén olyan helyzetben vagyunk, amelyre nemcsak nálunk, de máshol is a világon az a jellemző, hogy az aránylag olcsó, hagyományos energiaforrások korszaka mögöttünk van, az új energia korszaka pedig még csak előttünk. A tüzelőanyag- - és energiafogyasztás ésszerűsítésének állami célprogramja Csehszlovákiában 1985-ig 13,5 millió tonna, 1990-ig pedig 27 millió tonna egyezményes tüzelőanyag megtakarítását tűzi célul. Ezt elsősorban korszerűbb technológiai eljárások érvényesítésével kell elérni minden termelési ágazatbban, az elsődleges tüzelőanyagok, főleg a kőolaj hatékonyabb kihasználásával (mélyebb feldolgozásával), továbbá a másodlagos és hagyományos energiaforrások stb. kihasználásával. Jelentős eszközöket fordítunk az atomenergia fejlesztésére, amelynek a 7. ötéves tervidőszakban az energiatermelés növekményében 80 százalékos arányt kell képeznie. Az anyagigényesség csökkentésében elsősorban a hazai nyersanyagok jobb kihasználásáról, a hulladékmentes technológiai eljárások érvényesítéséről, a hulladékanyagok újrafeldolgozásáról, s a fémek jobb hasznosításáról van szó gyártásuk és felhasználásuk egész folyamatában, hogy az ötéves tervidőszakban legalább 5 százalékos fémmegtakarítást érjünk el évente. A társadalmi munkatermelékenységet döntő mértékben kell növelni a termelési és a nem termelési folyamatok hatékonyabb gépesítésével és automatizálásával. Ebben kulcsfontosságú szerepe van az elektronikának és a mikroelektronikának, amely alapvető mértékben csökkenti az élőmunka-szükségletet, kifejezően javítja a termékek használati tulajdonságait, valamint a bonyolult termelési és nem termelési folyamatok irányítását. A kutatást és a fejlesztést részben az elektronikai alapanyaggyártás fejlesztésére, részben pedig az automatizációs, számítás- technikai és egyéb rendszerekben való alkalmazásukra összpontosítjuk. A lakosság alapvető élelmiszerekkel való önellátásának elérésében a tudomá- nyos-műszaki fejlesztést a talaj védelmére és termőképességének növelésére, a nagy termöképességü növény- és állatfajták nemesítésére irányítjuk. Az élelmiszeriparban a termelési folyamatok korszerűsítése, a nyersanyagok jobb hasznosítása, a gyártmányfejlesztés, az élelmiszerek minőségének a javítása, továbbá a korszerű tartósítási eljárások a félkész termékek és élelmiszerek tömeges gyártásának a bevezetése a célunk. Az eddiginél lényegesen több eszközt fordítunk a biológiai tudományok fejlesztésére és alkalmazására, s nemcsak az egészségügy, a mezőgazdaság és az élelmezésügy területén, hanem a népgazdaság további ágazataiban is. A tudományos-műszaki fejlesztés fontos feladatának tekintjük a termelés inno- válását, a termékek használati értékének olyan mértékű növelését, hogy az megfeleljen a növekvő hazai igényeknek és a külkereskedelem szükségleteinek. Ebben a szellemben dolgoztuk ki a tudomá- nyos-müszaki fejlesztés tervét is 1982- re, valamint az egész 7. ötéves tervidőszakra, s egész sor intézkedést javasoltunk az SZSZK kormányának. Főleg arról van szó, hogy az új és a már megvalósuló feladatokat újból felmérjék az egyes reszortokban, s az erőket és eszközöket kifejezőbb mértékben összpontosítsák a műszaki fejlesztés állami tervének nép- gazdasági szempontból különösen jelentős feladataira. Az SZSZK kormánya az ágazati minisztériumok feladatául adta e felmérés eredményeinek a kidolgozását, éspedig úgy hogy az új tervek és megoldások mutatói összehasonlíthatók legyenek a nemzetközi színvonallal, még annak árán is, hogy leállítják a kevésbé hatékony feladatok megoldását. Emellett az új feladatokból származó haszonnak minden kutatásba fektetett korona után legalább 9 koronás értéket kell elérnie. A szövetségi műszaki fejlesztési és beruházási miniszter, valamint a CSSZK és az SZSZK fejlesztési és műszaki miniszterei felhatalmazást kaptak rá, hogy az ilyen progresszív feladatokat az év folyamán is besorolhatják a tervbe. Ezzel összhangban, s a CSKP KB 5. ülésén elfogadott határozatok szellemében mélyreható és komplex elemzést készítünk a kutatási és fejlesztési alap jelenlegi állapotáról és színvonaláról, beleértve a termelést előkészítő részlegeket is a termelési-gazdasági egységekben és a vállalatoknál, amelyet 1982 első felében fejezünk be. Ennek célja a paraméterek progresszivitásának a fokozása, a kutatási és fejlesztési határidők lerövidítése, a kutatás és a fejlesztés eredményeinek rugalmasabb és hatékonyabb érvényesítése a termelésben és az irányító munkában, a fogyatékosságok és azok okainak feltárása, s intézkedések előterjesztése ezek felszámolására. Egyúttal azt is fontolóra vesszük, hogy milyen kutatási és fejlesztési szakágazatokat és munkahelyeket kell tovább fejleszteni, milyeneket kell létesíteni és építeni, s melyek azok, amelyek irányzatát meg kell változtatni. Indokolt esetekben sor kerül a nem perspektív tevékenységek beszüntetésére is. A 7. ötéves tervidőszakban tudomá- nyos-müszaki potenciálunkat tovább fogjuk fejleszteni, bár egyes mennyiségi mutatók növekedése nem lesz olyan mértékű, mint a múltban. Feltételezésünk szerint 1985-ig csaknem tízezerrel növekszik a dolgozók létszáma Csehszlovákia kutatási és fejlesztési alapjában, ebből mintegy 60 százalék Szlovákiában lép munkába. A kutatásra és fejlesztésre fordított eszközök mennyisége országos viszonylatban feltételezhetően 19 százalékkal növekszik. Ismételten hangsúlyozzuk azonban, hogy nem a kutatási és fejlesztési alap extenzív fejlesztését tartjuk a legfontosabb feladatnak, hanem főleg az itt folyó munka hatékonyságának a növelését. Gondoskodni kell továbbá az erők és az eszközök fokozottabb mértékű koncentrálásáról is a kisebb számú, de nagyobb hasznot eredményező feladatokra. Természetesen ezt a fontos feladatot sem lehet elszigetelten megoldani. Ezt azért hangsúlyozom, mert az ipari kutatás eddigi túlságos felaprózottsága nemcsak a rossz szervezés és irányítás következménye, hanem főleg a gyártott termékek túl nagy választékával magyarázható. A probléma ugyanis abban rejlik, hogy Csehszlovákia a termékek világválasztékának körülbelül a 25 százalékát gyártja, habár kutatásunk csupán 1 százalékát képzi a világ kutatási alapjának. Sajnos, számos ágazatban még mindig az a helyzet, hogy csaknem mindent gyártunk. Aki pedig mindent gyárt, az nem tud jól és olcsón gyártani. Árjegyzékeinkben körülbelül hárommillió gyártmánytétel szerepel, s ha ehhez az alkalmilag gyártott darabokat is hozzászámítjuk, számuk talán a négymilliót is elérheti. E probléma megoldásához alapjában véve két kölcsönösen összefüggő út vezet. Az egyik: a nemzetközi munkamegosztással, a szocialista gazdasági integrációval összhangban tovább folytatni iparunk szerkezeti átépítését, szűkíteni a gyártmányok eddigi túlságosan széles választékát, s a termelést a legelőnyösebb és legreményteljesebb szakágazatokra, a tömegesen és hatékonyan gyártható termékekre kell összpontosítani, amelyekhez a legalkalmasabb feltételeink vannak. A másik: az előbbiekkel összefüggésben az ipari és egyéb kutatások szakosított és koncentrált fejlesztése, az új szervezési és irányítási módszerek érvényesítése, éspedig kutatási-termelési egyesülések létesítésével, s a kutatás és a termelés összekapcsolásának egyéb formái által. Szélesebb mértékben érvényesítsük a komplex intézkedéseket Az előbbiekkel szorosan összefügg a népgazdaság tervszerű irányítási rendszerének tökéletesítését célzó komplex intézkedések érvényesítése, amelyek hatékonyan támogatják a tudományosműszaki fejlesztést. Ezúttal is hangsúlyozni kell azonban, hogy a tudományos- műszaki potenciál optimális kihasználása csak úgy érhető el - amint azt saját tapasztalataink, a szovjet és más tapasztalatok is bizonyítják -, ha az irányítás egész rendszere komplex módon hat ebben az irányban, s nemcsak annak egyes részei. Ebben a vonatkozásban még sok mindent kell tökéletesítenünk, éspedig úgy, hogy a komplex intézkedések nagyobb hatást gyakoroljanak az innovációs folyamatokra, valamint a kutatási és fejlesztési alap hatékonyságára. Ebben az irányban teljes mértékben ki kell bontakoztatni és érvényesíteni azokat az irányzatokat, amelyek a CSKP KB 1974-es májusi ülése után már beváltak. A tökéletesített irányítási rendszer szélesebb teret biztosít a népgazdaság hatékony fejlesztésének az ösztönzéséhez. Ezért a tudományos-műszaki fejlesztés területén is érvényesíteni kell a differenciált munkabérezést, kifejezőbb mértékben kell értékelni a jelentősebb eredményeket elérő egyéneket és kollektívákat az átlagos, vagy az átlagon aluli eredményeket elérőkkel szemben. Tapasztalataink szerint ezen a területen nagyon sok még a tennivaló, nagyon erős hagyományai vannak itt a gazdaság extenzív fejlődési szakaszából származó egyenlősdiségnek, s kevés bátorság nyilvánul meg ennek felszámolásában. Habár a komplex intézkedések megfelelnek a csehszlovák gazdaság jelenlegi szükségleteinek, ez nem jelenti azt, hogy csupán áz eddig elfogadott intézkedésekre kell szorítkoznunk. Az élet megköveteli a még hatékonyabb irányítási módszerek és formák kidolgozását, hogy a tudományos-műszaki fejlesztés még nagyobb hatást gyakoroljon az egész újratermelési folyamatra. Ezért számos új intézkedést készítünk elő, amelyek közül egyeseket még ebben az ötéves tervidőszakban bevezetünk, másokat pedig kísérleti jelleggel próbálunk ki, hogy alkalmazhatók legyenek a 8. ötéves terv kidolgozásánál. Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a tudományos-műszaki fejlesztést és a gazdaság szerkezeti változásait nem lehet csupán éves tervekkel irányítani, hiszen nagyobb beruházási célok esetében még az ötéves közép távú tervidőszak is kevésnek bizonyul erre. Ezért döntő mértékben akarjuk javítani az előrejelző tevékenységet, növelni akarjuk a műszaki fejlesztés állami programjainak a szerepét az ötéves népgazdasági tervek kidolgozásában, valamint a műszaki haladás irányzatainak meghatározásában az irányítás minden szintjén. El kell mélyíteni a nemzetközi tudományos-műszaki együttműködést Rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítunk a nemzetközi tudományos-műszaki együttműködésnek, elsősorban a Szovjetunióval. Az olyan aránylag kis állam számára, amilyen Csehszlovákia is, ennek az együttműködésnek a további fejlesztése létfontosságú kérdés és objektív szükségszerűség. Enélkül egyetlen nagyobb problémát sem tudnánk megoldani a gazdaság hatékonyságának növeléséhez vezető úton. Ehhez az együttműködéshez az azonos társadalmi rendszer, a politikai érdekek egysége, a KGST keretében megvalósuló hosszú távú célprogramok, valamint az 1981-1985-ös évekre szóló kétoldalú és sokoldalú egyezmények, közöttük főleg a Szovjetunióval kötött gyártásszakosítási és kooperációs egyezmény, alapvető feltételeket képeznek. Ezeket azonban konkrét és kezdeményező munkával kell megtölteni. A szlovákiai szervezetek olyan jelentős és progresszív feladatok megoldásában vesznek részt, amilyen például az atomenergia kihasználása, a nap-, a vegyi-, a szél- és a geotermális energia átalakítása villamos energiává, a szupravezető, kriorezisztív villamos vezetékek kísérleti vonalainak kutatása, fejlesztése és építése, a nagy termelékenységű technológiai eljárások kifejlesztése a porkohászati termékek gyártásában, a számjegyvezérlésú robotok és manipulátorok kifejlesztése a népgazdaság különböző ágazatai számára, s ezek főegységeinek és alkatrészeinek kooperációban történő gyártása, a termelési és egyéb folyamatok automatikus irányítási rendszereinek fejlesztése és gyártása, az egységesített elektronikai alkatrészek, új elektronikai alapanyagok és technológiai berendezések szakosított fejlesztése és gyártása, az állattenyésztés takarmányalapjának a biztosítása, valamint további feladatok a mezőgazdaság, az építőipar, a közlekedés területén, s egyéb munka- szakaszokon. A KGST keretében megvalósuló kétoldalú együttműködés feltételei között Csehszlovákia 1985-ig mintegy 600 kiemelt feladat megoldásában vesz részt, ezek közül több mint 400 a Szovjetunióval folytatott együttműködésben valósul meg, miközben a szlovákiai szervezetek alapvető részt vállalnak ebből a munkából. A szovjet elvtársakkal abban is megállapodtunk, hogy a jövőben nem a feladatok számát akarjuk növelni, hanem inkább a megoldások jó minőségű végrehajtására összpontosítjuk a figyelmet, a kutatás előkészítésétől kezdve egészen a gyakorlati érvényesítésig. Ezzel összefüggésben különleges gondot fordítunk a közös kutatás rugalmasabb formáinak fejlesztésére, az egyes feladatokkal megbízott felelős személyek kiválasztására, a koordinációs munkahelyek kiépítésére, valamint az olyan termelő szervezetek kijelölésére, amelyek szerződéses alapon fogják hasznosítani a közös kutatás eredményeit. Az ilyen irányú kezdeményezéseket minden szinten fejleszteni kell, hiszen az együttműködést nemcsak a KGST szervei, az állami megbízottak, az állandó munkabizottságok, a központi tervező szervek szervezik, hanem az egyes ágazatok, a termelési-gazdasági egységek, kutatóintézetek és vállalatok is, amelyeknek közvetlen kapcsolataik vannak a partnerszervezetekkel. És éppen itt, a konkrét problémák és feladatok megoldása során keletkezhetnek különösen értékes javaslatok a munkamódszerek és formák tökéletesítésére, a technológiai eljárások javítására, a gyártmányfejlesztésre, s az olyan műszaki újításokra, amelyeket gyorsan, nagyobb méretű beruházások nélkül is meg lehet valósítani. A Szovjetunió és a többi KGST-tagor- szág tudományos-műszaki potenciálja legnagyobb a világon. Ezért rendkívül fontos, hogy ezt a hatalmas potenciált, amely megsokszorozza erőinket és lehetőségeinket, s hatékonyabban összeköt minket az egész világ gazdaságával, minél jobban és minél hatékonyabban kihasználjuk. Az eddiginél sokkal eredményesebben kell törekedni a külföldi műszaki vívmányok hazai érvényesítésére, s megszüntetni azt a meggyökeresedett hagyományt, hogy mindent saját magunk oldjunk meg, mert ahhoz nem vagyunk sem elég nagyok, sem elég gazdagok, hogy ilyen irányzatot kövessünk. A statisztika szerint a világon minden órában átlagosan 40 szabvány és találmány keletkezik. Ezeket tőlünk sokkal nagyobb és gazdagabb államok is kihasználják, s nem törekednek arra, hogy mindent saját kutatásuk keretében oldjanak meg. Ebből a szempontból sokkal hatékonyabban kell kihasználnunk a licencpoliti- kát. Ez azért is fontos, mert egyre jelentősebb szerepe van a gépek erkölcsi kopásának, vagyis elavulásának, s ezzel összefüggésben az időtényezőnek. Ez azt jelenti, hogy ha az új műszaki berendezéseket bizonyos késéssel kezdjük alkalmazni a gyakorlatban, ezek elavulása korábban bekövetkezik, mielőtt még teljes mértékben hasznosulhattak volna. Már régen nem érvényes az a mondás, hogy jobb későn, mint soha. Most új alapelv kezd érvényesülni: vagy idejében, vagy pedig már fölösleges! Ezért jó és megbízható tájékoztatási rendszerre van szükségünk, hogy rendszeres áttekintésünk legyen a csúcsszínvonalú hazai és külföldi megoldásokról, az újdonságokról, s ezeket hatékonyan kell kihasználni az alkotó tudományos kutatómunkában, a feltalálók és újítók mozgalmában, valamint a dolgozók kezdeményező tevékenységének más területein.
