Új Szó, 1982. május (35. évfolyam, 102-127. szám)

1982-05-19 / 117. szám, szerda

Négyezertől a 25 millióig Hatvan éve alakult meg a szovjet Lenini Pionírszervezet Hivatalosan 1922. május 19-én, a Komszomol kongresszusán je­lentették be a gyermekek szerve­zetének megalakulását. Persze, az úttörők, a pionírok már előbb, a korábbi években is tevékeny­kedtek a munkásfiatalok vezeté­sével. Egyik csoportjuk, a magu­kat kommunista tanulóknak neve­ző, de már szervezett csoportosu­lás gyűlésén, 1919. április 17-én, Lenin is felszólalt. Fontos az, mondotta, hogy az ifjúság szer­vezkedik. És figyelmeztetett: ,,A munkát hosszú időre tervezzük. Mi most a jövő társadalmának csak az alapköveit rakjuk le, de felépíteni nektek kell majd. Erőtök­höz mérten, az idősebbek vezeté­se alatt dolgozzatok.“ A Lenin említette szervezkedés sikerét jelezte akkor, hatvan évvel ezelőtt a szovjet Pionírszervezet megalakulásának hivatalos beje­lentése. Ez volt a kezdet. Azon a napon négyezer gyermek tett pionírfogadalmat, kapta meg a vö­rös nyakkendőt. Négyezer gyer­mek azzal a tudattal vette át ezt a nyakkendőt, hogy az a forradal­márok vörös zászlójának rájuk bí­zott része, darabkája, s azért há­romszögletű, mert három nemze­dék, a kommunisták, a komszo­molisták és a pionírok összefogá­sát, együvétartozását jelképezi. Ma 25 millió 10-15 éves korú, szovjet gyermek tagja a Lenini Pionírszervezetnek. A Szovjetunió­ban, a pionírházak és pionírott­honok tízezreit nem is számítva, 5000 pionírpalota működik. A szervezet V. I. Lenin halála után, 1924-ben, az elismerés, a meg- tisztelés jeleként kapta meg Lenin nevét, azóta általánosan ismert ez az elnevezése: a Lenini Pionír­szervezet. A hat évtized során több párt- és állami kitüntetést is kapott ez a szervezet, hiszen hány és hány, és milyen nemzedéket nevelt fel. Csak egyetlen példa: a Nagy Honvédő Háború idején 20 000 pionír kapta meg ,,a Moszkva védelméért“ és 15 000 pionír kapta meg ,,A Leningrád védelméért“ emlékérmet. A Lenin említette, hosszú időre tervezett munka egyik részecskéje a pionírok számára nyomtatott sajtó. Ismerik, kedvelik a mi pionír­jaink is a színes nyomtatású ké­peslapokat, folyóiratokat, hiszen az orosz nyelv tanulásához rend­szeresen használják némelyiket. Viszont kevesen tudják, hogy nemcsak orosz nyelvű, hanem 26 más nyelven is megjelenő, színes képeslapot is nyomtatnak a szov­jet pionírok számára, ötvenhét éve pedig rendszeresen, naponta megjelentetik a Pionírszkaja prav­da című újságot, melynek 8,5 mil­lió gyermek az előfizetője. Nehéz, szinte lehetetlen pél­dákkal illusztrálni, hogy micsoda utat tett meg a szovjet gyermekek szervezete attól a naptól kezdve, amikor négyezer gyermek pionír­fogadalmat tett, vörös nyakkendőt kapott. És ezen az úton, melyet nem véletlenül nevezünk lenini útnak, közvetlen a szovjet pionírok nyo­mában, velük együtt haladnak a mi gyermekeink, a mi pionírjaink is. Tisztelettel emlékezünk hát az elsőkre, az úttörőkre. HAJDÚ ANDRÁS AZ ÁRRENDSZER PROBLÉMÁI A VÍZGAZDÁLKODÁSBAN Az áru- és pénzügyi kapcsola­tokat a vízgazdálkodás területén a 138/73 Zb. számú vízügyi tör­vény szabályozza. E törvény lehe­tővé tette a folyóvizekből való víz- használat díjaztatását, s meghatá­rozta a nagy- és a kiskereskedel­mi árak rendszerét ezen a terüle­ten. Ezt az árrendszert úgy alakí­tották ki, hogy a vízügyi igazgatás­sal, a szennyvízelvezetéssel, az ivóvízellátással és a csatornázás­sal kapcsolatos társadalmi költsé­gek megtérítése után 6 százalé­kos legyen az átlagos nyereségi ráta. Ehhez igazodtak a 7. ötéves tervidőszakra előirányzott további pénzügyi eszközök és mutatók is, beleértve az állami költségvetés­ből folyósított támogatást. Az eddigi gazdasági fejlődés elemzéséből, főleg az önellátó gazdálkodás, valamint az egyes vízgazdálkodási vállalatok anyagi érdekeltségének a követelményé­ből azonban arra lehet következ­tetni, hogy újból fel kell mérni az egész árrendszer problémáját, s olyan árrendszert kell érvényesí­teni, amely egyrészt megfelelő te­ret biztosít az önellátó gazdálko­dáshoz ebben az ágazatban, másrészt pedig megfelelő hatást fejt ki a vízzel való éssszerű gaz­dálkodásra, s a takarékosabb víz- fogyasztásra. Közismert ugyanis, hogy a föld alatti vízforrások csak minimális mértékben fedezik Csehszlovákia ivóvízszükségletét, Csehországban például csak 7 százalékos arányban, a szük­séglet döntő hányadát ezért a víz­tározókban megfelelően kezelt fel­színi vizekből kell fedezni. Felmerül tehát a kérdés, hogy milyen ártípus érvényesüljön a vízgazdálkodásban, s hogy mitől függjön a nyereségi ráta. Abból kell kiindulni, hogy amíg az egyszerű árutermelés idősza­kában az ár alapját az érték ké­pezte, ez a szabadversenyes ka­pitalizmus időszakában termelői árrá, az imperializmus korszaká­ban pedig monopolárrá alakult át. Ezt a fejlődést a szocialista árkép­zésben is figyelembe kell venni. Főleg arról van szó, hogy az árban realizált többlettermék nemcsak a ráfordított munka mennyiségétől függ, hanem a munka termelé­kenységétől is. Mindez azt jelenti, hogy a víz- gazdálkodás területén kétcsator­nás ártípust kellene érvényesíteni a jelenleg alkalmazott költségártí- pus helyett. Arról van szó, hogy a kétcsatornás ártípusnál a nyere­ségi rátát a teljes bérköltségekhez és a termelési alapok teljes terje­delméhez viszonyítva állapítják meg. Ezek szerint a nagy termelé­si alappal rendelkező ágazatok­ban (amilyen például a több mint 30 milliárd koronás termelési alap­pal gazdálkodó vízgazdálkodás), inkább a termelői ártípus a meg­felelő, míg a termelési alapokra kevésbé igényes ágazatokban az értékártípus érvényesülhet. A két­csatornás ártípus egyenlő feltéte­leket teremt a vízgazdálkodási vállalatok fejlesztéséhez, mert egységes alapokból indul ki. A kétcsatornás árképzést a tiszta jövedelemre vonatkozó aránymu­tatók szempontjából is a legelő­nyösebbnek tartják. Ezzel összefüggésben egy to­vábbi kérdést is meg kell oldani, éspedig a különbözeti járadék és a különbözeti juttatások kérdését, beleértve a vízadó bevezetését, az egyes folyók és vízgyűjtők, va­lamint az egyes vízgazdálkodási tevékenységek nehézségi csopor­tokba való besorolását. Termé­szetesen ennek megfelelően a gazdasági szabályozók egész rendszere módosításra szorul. A probléma felvetésével első­sorban az a célunk, hogy elősegít­sük a vízgazdálkodási vállalatok­nál jelentkező gazdasági problé­mák megoldását, valamint azt is, hogy véleményt és állásfoglalást kérjünk ebben az ügyben az illeté­kes vezető gazdasági dolgozóktól. Ebben nemcsak a vízgazdálko­dásnak az egész népgazdasági rendszerben betöltött kiemelt he­lyét tartjuk szem előtt, hanem fő­leg azokat a feladatokat, amelyek az ivóvízellátás biztosítására vo­natkoznak az egyes felhasználók igényeinek megfelelő szerkezet­ben és minőségben. PETER BERNÍK mérnök, a bratislavai Vízgazdálkodási Kutatóintézet osztályvezetője MEGBECSÜLÉST A KEZDEMÉNYEZŐKNEK A dolgozók munkakezdeményezésének fokozódása hoz­zájárul a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum igényes feladatainak teljesítéséhez is. Tavaly a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban 10 százalékkal több újítási javaslatot nyújtottak be, mint az előző években és a korszerűsítésből származó haszon kilenc százalékkal növekedett. Több mint 12 millió korona gazdasági hasznot eredményeztek a gyakor­latban alkalmazott találmányok. Amint az adatok is bizonyít­ják e két ágazatban erősödött az újítók és feltalálók moz­galma, azok kezdeményezése, akik szívügyüknek tartják az ágazat fejlesztési programjának megvalósítását. Tudatosan - sokszor szabad idejüket is feláldozva - többet vállalnak a kötelezőnél. Az értékelések szerint az újítómozgalom .az élelmiszer- iparban és a mezőgazdaságban bontakozott ki a legdinami­kusabban. A sok pozitív vonás mellett negatív jelenségek is mutatkoznak, főleg a mozgalom irányításában és szervezé­sében. Az egész mozgalom tekintélyét rontja az elég gyakran előforduló formalizmus és felelőtlenség is. A vállalatok több­ségében csak az év vége felé gyűjtik össze a javaslatokat, amelyeket az idő rövidsége miatt már nem tudnak alaposan értékelni és még kevésbé a gyakorlatban megvalósítani. A témaköri tervezés hatékonysága sem megfelelő. Arról van szó, hogy az újítók és feltalálók figyelmét a szervezők sok esetben nem a kulcsfontosságú problémák megoldására irányítják, s így az újítási javaslatok száma nem azokon a szakaszokon növekedik, ahol a legnagyobb szükség lenne rájuk. Az efsz-ekben száz dolgozóra még egy újítási javaslat sem jut, ugyanakkor az élelmiszeriparban közel hat. Amíg a trnavai járásban az efsz-ek dolgozói tavaly 181, a losonci (Lučenec) járásban csak 52 újítási javaslatot nyújtottak be. Ez utóbbi adatok is bizonyítják, hogy az egyes járások között is nagy az eltérés az újítómozgalom fejlesztésében. A 7. ötéves tervidőszakban az ágazat dolgozói, szocialista munkabrigádjai, komplex racionalizációs brigádjai és más kollektívái a terv szerint több mint 55 ezer újítási javaslatot nyújtanak be, amelyek a társadalomnak 1,3 milliárd koronát hozhatnak. Nagy tétről van tehát szó. Ezért a mozgalmat nagyobb tervszerűséggel, céltudatossággal kell irányítani, magasabb szinten kell tervezni. Rendszeres ellenőrzéssel kell elejét venni annak, hogy az értékes javaslatok ne poro­sodjanak az előadók íróasztalának fiókjaiban. Ne hurrogják le a traktorost, meg a szerelőt, ha a helyi viszonyok figyelembe­vételével tökéletesíti a vetőgépet, az ekét a talajlazítót. Ne érje vád, hogy csak a várható jutalomért újít. Száz meg száz példával bizonyíthatnánk, hogy még a leg­korszerűbb gépeken is módosításokat hajtottak végre az ötletes újítók. A feltalálók a Zlaté Klasy-i és az Alistáli (Hroboňovo) Efsz-ben a régi SZK—4-es kombájnokból széna és szalmafújó gépeket állítottak össze. Néhány kollektíva kis traktorok és más gépek gyártására tett javaslatokat. Becsül­jük meg a kezdeményezőket; azokat, akik többet akarnak, akik javaslataikkal hozzájárulnak a termelési folyamatok korszerűsítéséhez, a gépek, a technológiai eljárások tökéle­tesítéséhez. > . BALLA JÓZSEF Új egészségügyi műszerek Terven felül vállalták gyártásukat (Tudósítónktól) - Elismerés illet meg minden új találmányt, újítást, mely valamiképpen az emberisé­get, annak békés életét szolgálja. Nagy jelentősége van az egész­ségügy területén született hasz­nos találmányoknak, hisz az em­ber egészségét adhatják vissza, életeket menthetnek meg. Ilyen, az orvostudományt segítő szép ajándékot - kriosebészeti Az „ikertestvér“ és a korrupció A korrupció egyik indító oka a mohó kapzsiság, a mindenáron való gyors meg­gazdagodás vágya; a leggyakoribb formája a lopás és a megvesztegetés. Az, aki tisztes­ségtelen úton - lopással, vagy sikkasztással- jut nagyobb összegű pénzhez, rendszerint több, saját szempontjából fontos pozícióban lévő személyt igyekszik lekötelezni. Eleinte csak kisebb ajándékokkal kedveskedik- a földmüvesszövetkezetek esetében egy láda zöldséggel, paprikával, gyümölccsel -, később már értékesebbel, esetleg nagyobb pénzösszeggel is. Mert szerinte az „apró figyelmességgel“ megvesztegetett szemé­lyek „biztos“ fedezéknek látszanak. Sok esetben a korrupció szálai több felé futnak, olykor becsületesnek vélt, vagy hitt köztisztviselőket is érintenek, akik bizonyos ajándékok ellenében behunyják szemüket a törvénysértések esetén. Ilyen esetekben aztán a rosszat meglátók, vagy sejtök felhá­borodva mondják: „Hagyták azt a buta N-t meggazdagodni, most markában tart egy csomó embert, ő a császár a környéken. Pedig hát a képességei? S mindenki tudja azt is, hogyan gazdagodott meg“. Igen, a korrupció és az opportunizmus ma gyakori beszédtéma. Beszélnek róla gyűlé­seken, de leginkább az ismerősök egymás között. Beszélünk róla mi, újságírók is. Hi­szen riportútjainkon ki ezt hall, ki azt. Itt is, ott is konkrét eseteket említenek, persze nyíltan senki sem vállalja a „kockázatot“, hogy közérdekű bejelentést tegyen. Az ok kézen­fekvő: a korrupt újgazdag mögött mindig áll valaki - ha nem állna, nem is gazdagodhat­na meg a közösből, a közösség, mindenki szeme láttára -, aki „fedezi", s ez a „valaki“ a nép hiedelme szerint sérthetetlen. S ha sérthetetlen, miért tegye ki magát az ember felesleges izgalmaknak, esetleges retorziók­nak? Fő a nyugalom - nem látok, nem hallok semmit, így senkitől és semmitől sem kell félnem. Az ilyen szemlélet teszi az embere­ket opportunistává s egyre közömbösebbé, a közéleti korrupció és egyéb, szocialista elveinktől teljesen idegen jelenségek iránt. Pedig a televízióban s az újságokban napvi­lágra került bűnügyi hírekből, tudósításokból az is kiderül, hogy előbb, vagy utóbb horogra kerülnek a kétes üzelmek szerzői, szervezői, s összeomlanak a sérthetetlennek vélt „biz­tos“ fedezékek is. Ennek ellenére, mélysé­gesen elgondolkodtató az a közömbösség, amely ilyen esetekben nem egy emberre jellemző. A közömbösség „ikertestvére“ az oppor­tunizmus. Nagyon találóan nevezi Alois Indra elvtárs abban az elemző cikkében - amely a napokban az Új Szó-ban is megjelent - az opportunizmust ádáz ellenségnek. Mert va­lóban az. Sok kárt, nehézséget okozott már eddig is, s okozni fog a jövőben is, ha nem lépünk fel ellene mindenütt és mindenkor következetesen. Az opportunizmus elleni küzdelem nemcsak a kommunisták, hanem az egész társadalom ügye. Indra elvtárs az opportunizmus lényegét, a kispolgári magatartásban látja. „A kispol­gári gondolkodásmódról és cselekvésről van szó, amely a kényelmességnek és a konflik­tusok elkerülésére irányuló törekvésnek a forrása. A kispolgár soha nem dönt például „a munka nélkül nincs kalács“ mellett, in­kább a hírhedt „ami nem éget, ne oltsd“ mondás szerint cselekszik." A példák tucatját hozhatnák fel Indra elv­társ állításának erősítésére. Van olyan hely, ahol az emberek igencsak sokat tudnak, bizonyos korrupt vezetőről, s ott ez a mon­dás járja: „Annak a napnak emelj kalapot, amelyik feljön". Egy ilyen helyen esett meg, hogy a szövetkezet baggerosát az egyik közeli üzem bérlistájára is felvették, mintha gépével ott dolgozna. Természetesen az ügyletbe az ottani, ugyancsak korrupt veze­tők örömmel bekapcsolódtak, hiszen ezzel a manőverrel egyesek mind a két helyen nagy összegű pénzt vághattak zsebre. A baggeros természetesen soha egy fillért sem kapott. Nem is tudott vezetőinek korrupt üzelmeiről. Tehát, itt is megtörtént az, amit Indra elvtárs példaként hoz fel cikkében, miszerint .. .el nem végzett munka kiszámlá­zását és kifizetését a szocialista szervezet­nek pecsétjével leplezik". Felvetődik tehát a kérdés - lehet-e ered­ményesen harcolni a korrupció és az oppor­tunizmus ellen az ilyen és hasonló tapaszta­latok birtokában! Igen, lehet és kell is, ez minden becsületes ember parancsoló köte­lessége. Erre bátorít egyebek között Husák elvtárs is a szakszervezetek X. kongresszu­sán elhangzott beszédében, amikor ezeket mondja: „A szakszervezeti szervek, amelyek ezen a politikai szempontból érzékeny terü­leten tevékenykednek - aktívabb hatást gya­koroljanak a szolgáltatások színvonalának és kultúráltságának emelésére, a korrupció és a spekuláció különböző megnyilvánulása­inak felszámolására". TÖRÖK ELEMÉR műszert - kapott a napokban a prágai Egyetemi Kórház sebé­szeti és szülészeti klinikája. A mű­szer lehetővé teszi, hogy a hibás szövet műtését fagyasztással vé­gezzék. Az egyedülálló orvosi mű­szer a béchovicei Erősáramú Elektrotechnikai Kutatóintézet kol­lektívájának találmánya. Ök alkot­ták meg a műszer legfontosabb részét - a hőcserélő készüléket. A Horni Poőernice-i Elektrotechni­kai Üzemmel karöltve elkészítet­ték a műszer prototípusát, amely­nél a hűtőközeg fogyasztása százszor kisebb, mint a hasonló külföldi gyártmányoknál, további paraméterei pedig azokkal egyen­rangúak, vagy túlszárnyalják azo­kat. Ezután a legfontosabb kérdés az volt, ki vállalja a műszer gyártá­sát. Miután a Chirana konszern­vállalattal ez ideig nem jött létre megegyezés, egyelőre a prágai Kovoslužba vállalta, hogy az idén 12, jövőre pedig további 13 ilyen műszert gyárt az egészségügy számára. Nem elhanyagolható a talál­mány gazdasági jelentősége sem. Nagyobb mennyiségű gyártása le­hetővé tenné a termék exportját is. Elismerést érdemel a Prá- ga-Strašnice-i Tesla üzem, amely bár távközlő berendezések gyár­tásával foglalkozik, munkaterven felül vállalta két ugyancsak új egészségügyi műszer előállítását. Az egyik műszer a szívbántal- makban szenvedők számára ké­szült. Felvevő elektródjai segítsé­gével a páciens saját maga meg­vizsgálhatja állapotát. Telefonon felhívja a kórházat, majd a testére rögzített elektródokra helyezi a kagylót, s így a kórház telefonon keresztül elkészítheti a kardiogra- mot. Ez a módszer sok esetben lehetővé teszi a diagnózis gyors meghatározását, s ezáltal a gyors beavatkozást. (ma) ÚJ SZÚ 4 1982. V. 19. KOMMENTÁLJUK r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom