Új Szó, 1982. április (35. évfolyam, 77-101. szám)
1982-04-30 / 101. szám, péntek
Van, aki számít rám... Rudolf Macudzinski érdemes művész hetvenöt éves Kilenc-tízéves lehettem, amikor először találkoztam a kiváló zongoraművész, zeneszerző és pedagógus nevével. - Szóval már megint nem hoztad el a Macu- dziňskit - csattant fel tanárnőm, amikor - nem nagy híve lévén a zongoratanulásnak - rendszeresen ,,otthon felejtettem“ a könnyű gyermekdarabokat tartalmazó kottát. Ha akkor ismertem volna ezt a mikszáthian kedélyes, sziporkázó humorú, bűbájos embert, aligha rettegtem volna annyira attól a kottától és ma bizonyára jobban tudnék zongorázni.- Több kiváló szlovák muzsikushoz hasonlóan ön is Leoš Janáček növendéke volt Milyen emlékeket őriz a nagy zeneszerzőről?- Janáček olyan volt számomra, mint a legjobb apa. Édesapám, a brnói német színház koncertmestere, korán fogott rendszeres zenetanulásra. Tizenegy éves lehettem, amikor Libuše Tučková tanítványaként zongorázni tanultam. 1919-ben tizennégy éves koromban az iskola hangversenyén egy Mozart-művet játszottam. Janáček az első sorban ült. A műsor végeztével - ezt sosem felejtem el - feljött a pódiumra és gratulált nekem. Még abban az évben a tanítványa lettem. Hetente kétszer jártam hozzá órára, a lakására. Emlékszem, csaknem mindig egy hatalmas partitúra előtt ült, amikor benyitottam hozzá. A Kátja Kaba- nová cimü operáját komponálta akkoriban. Ezt persze csak most tudom, akkor fogalmam sem volt, min dolgozik. Ha Janáčekra gondolok, sokszor felvillan előttem az a kép, amely utcai találkozásaink nyomán rögződött bennem; a nagy zeneszerző bevásárlószatyrokat cipelve ballag hazafelé. Janáček nemcsak zeneszerzőnek és pedagógusnak volt kiváló, hanem férjnek is. Az órákon jellegzetes apró betűivel rengeteg bejegyzést írt a füzeteimbe. Kijavítgatta kompo- zíciós gyakorlataimat, néha át is írta őket. így lettek a füzeteim a mester kézjegyével ellátott zenetörténeti dokumentumok.- Kire emlékszik még szívesen a tanárai közül?- Vilém Kurzra, a kitűnő zongorapedagógusra. Tíz évig oktatott és rengeteget tanultam tőle. Hallatlanul precíz ember volt. Mivel nagyon csodáltam, ebben is követni igyekeztem öt. Nézze, itt minden kotta be van kötve és meg van számozva. Ha valamire szükségem van, csak belenézek a katalógusba és máris megtalálom.- Úgy tudom, több kortárs szlovák szerző ajánlotta önnek a művét.- Igen, így van és ez nagyon jó érzés. Megtörtént, hogy egy koncertem nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Rettenetesen kétségbe estem. Amikor hazajöttem, az asztalon már ott várt Cik- ker Concertinója. Az ajánlás csak ennyi volt: Rudinak Jano. Kimondhatatlan öröm volt ez számomra. Hát mégis érdemes gyakorolni, dolgozni. Van, aki számít rám.- Feleségével, Silvia Halmošo- vával két zongorára komponált művek előadásával arattak sikereket. A két zongorára írt müvek aránya a zongorairodalom egészéhez viszonyítva elég elenyésző. Nem jelentett ez bizonyos korlátokat?- Nem. Inkább technikai vagy, hogy úgy mondjam, objektív nehézségekbe ütköztünk annak idején, amikor ez az ötlet megszületett. Az ötvenes évek elején nem tudtunk két egyenértékű hangszert találni. Kortárs irodalom szinte nem létezett, s a közönség számára is szokatlan volt ez a műfaj. A kezdeti nehézségek után aztán megjött a siker. Szívesen emlékszem vissza a Béke-világtanács megalakulásának huszadik évfordulója alkalmából rendezett budapesti hangversenyre, ahol ranqos külföldi művészekkel együtt léptünk fel az Operaház színpadán. 1973-ban az NDK-ban volt egy emlékezetes koncertünk, Max Reger halálának századik évfordulóján. Múzeumkoncert, hirdették a plakátok, s a felirat alatt a mi nevünk szerepelt. Látod - mondtam a feleségemnek -, ez stílusos, ez felel meg a mi korosztályunknak.- Melyik volt a legemlékezetesebb hangversenye?- Az a leningrádi, amelyet egy hosszabb svéd turné előzött meg. A hosszú út és a rengeteg élmény alaposan elfárasztott. Leningrádi szállodai szobám ablaka épp a hangversenyteremre nézett. Álltam az ablaknál, láttam a ragyogó csillárokat és úgy éreztem, képtelen leszek játszani. Megmagyarázhatatlan pánik vett rajtam erőt. Mi lesz itt!? Legszívesebben kiugrottam volna az ablakon. Aztán azért meggondoltam magam. Amikor meglepetten ránézek, látom, hogy nevet.- És aztán mi történt?- Felléptem és minden rendben volt. Amikor én is nevetni kezdek, megszólal.- Tudja, hogy százhúsz izom lép működésbe, amikor az ember nevetni kezd? Mindig élvezem, ha megnevettetek valakit. A postás az oktatási miniszter köszöntő levelét hozza. A hetven- ötödik évét ünneplő kiváló művész, aki sehogy sem hajlandó a komoly ünnepelt szerepét játszani, és gyakran tréfával üti el a kérdéseket, többször is elolvassa a piros fedélbe kötött írást, örömét látva tudatosítom, menynyire fontos ez a köszöntő levél is. Különösen, ha olyan jelentős életmű elismeréseként küldik, amilyen Macudzinski professzor mögött áll. VOJTEK KATALIN Szép bélyegek alkotója A szép bélyeg sokaknak szerez örömet. Figyelmességről tanúskodik, ha valaki levélküldeményét szép és tartalmas bélyeggel díszí- ti. A bélyeggyűjtő a legnagyobb gonddal vizsgálgatja a néhány négyzetcentiméternyi alkotást, amely tartalmával és művészi kivitelezésével jelenthet újdonságot számára. A gyűjtők körében - éppen kifejező tartalmukért és magas művészi színvonalukért - világszerte nagy népszerűségnek örvendenek a csehszlovák bélyegek, melyeket neves képzőművészek terveznek. A bélyegtervek acélmetszetei ugyancsak ismert grafikus- művészek munkái. Josef Herčik művészi pályafutása szorosan összefügg a csehszlovák bélyegkiadással; bélyegmetszetei immár több mint két évtizede vonják magukra a laikusok és a szakértők figyelmét. 1962 óta, amikor a prágai postabélyeg- világkiállításon először mutatkozott be metszeteivel, már több mint 300 csehszlovák bélyek születésénél „bábáskodott“, elsősorban képzőművészeti alkotások réz és acélmetszettel készített adaptálásával; 45 bélyegnek ő maga volt a tervezője, s közel félszáz grafikai előkészítésben vett részt. Josef Heréik a postabélyeg-met- szeteken kívül kisgrafikák - portrék, ex librisek és városképek - készítésével is foglalkozik. 1974-ben a Cseh Nemzeti Tanács őt kérte fel a CSNT ülésterme mennyezetét díszítő 53 cseh történelmi városcímer megtervezésére és elkészítésére. Feladatát a heraldikai források alapos tanulmányozása alapján kitünően teljesítette. A Csehszlovák Posta megbízásából készítette el szép vá- roscímersorozatát is. A művész 1975-tól a bratislavai Képzőművészeti Főiskola vendégtanáraként tanítja a rézkarctechnikát. Nemrégiben, prágai kiállítása alkalmából beszélgettünk Josef Heréikkel. Kérdésünkre, hogy a háromszáz bélyeg közül melyik áll hozzá a legközelebb, így válaszolt:- Mindig az, amelyet éppen befejeztem. De bevallom, hogy ..újszülöttjeim“ egy ideig nem tetszenek, s csak több hónap vagy év elteltével kezdek bennük gyönyörködni, különösen, ha azok kiváló festőművészek nagy alkotásait ábrázolják. Josef Heréiknek nagy érdeme, hogy a bélyegek révén a legszélesebb hazai és külföldi nyilvánossághoz eljutottak a csehszlovákiai képtárakban őrzött műalkotások, például Jan Zrzavý, Bohumil Ku- bišta, Kamil Lhoták, František Tichý, Ľudovít Fulla és más neves festőművészek alkotásainak csodálatos hűséggel és hozzáértéssel készített másai. A csehszlovák bélyegkiadás egyik rendkívüli, világra szóló sikere Pablo Picasso Guernicájának adaptálása. 1966-ban Milánóban ez a bélyeg - amelyet Josef Heréik vésett acéllemezre - a fődijat nyerte el a világ legszebb bélyegeinek versenyében. De hogyan emlékszik erre a sikerre a művész?- Az ötlet, ha jól tudom, Picasso barátjától, Adolf Hoffmeistertöl eredt. Ö szerezte meg Svájcból a Guernica egy méternél is nagyobb másolatát. Amikor megláttam a nagy festményt, meghökkentem. Ezt a nagy vásznat kell néhány négyzetcentiméterre teljes hűséggel megörökítenem?! Mi lesz ebből?! De hozzáláttam a munkához. Amikor elkészültem, kiderült, hogy az illetékesek a nagy igyekezetben megfeledkeztek Picasso beleegyezését kérni müvének bélyegen történő forgalmazására. Azonnal küldöttség indult Amerikába. A Mesternek tetszett müvének „átírása“ és beleegyezését adta - utólagosan- a nagy mű miniatürizálásához. A bélyeg azóta filatelista világritkaságnak számít. Igaz, az akkori Franco-rezsim visszaküldte Csehszlovákiába a Picasso-bélyeggel ellátott leveleket. Josef Heréik művészi tehetsége, munkabírása kétségkívül hozzájárult ahhoz, hogy a csehszlovák bélyegeket külföldön a „filaté- lia gyöngyszemeinek“ nevezik. Leheletfinom bélyegmetszeteiért számos hazai és nemzetközi elismerésben részesült. Vitathatatlan, hogy a művész- aki március 23-án töltötte be 60. életévét - nemcsak hazája művészetének széles körű népszerűsítéséhez járul hozzá, hanem a gazdagításához is. SOMOGYI MÁTYÁS A Szorb Néprajzi Kutatóintézet Három évtizede áll fenn és tevékenykedik eredményesen a Német Demokratikus Köztársaságban a Szorb Néprajzi Kutatóintézet. Az intézet munkatársainak több évtizedes kutatótevékenységét összegező kiadványok sora derít fényt e szláv népcsoport múltjára, történetére, nyelvére, szokásaira. Ilyen például a négykötetes A szorbok története című enciklopédia, a Szorb népviselet című kötet és a 15 kötetesre tervezett Szorb nyelvatlasz, amelyből nyolc kötet már megjelent. A Szorb Néprajzi Kutatóintézet megbecsült partnere más országok szlavisztikai, történész és néprajzi kutatóintézeteinek. Tudósai részt vesznek a Nemzetközi Szlavisztikai Bizottság munkájában, közreműködnek a Szláv nyelvatlasz és a Szláv népek néprajza című összefoglaló tudományos munkák megírásában. (PANORAMA) Több mint 10 éve fejt ki a fiatalok körében nepszeru es Kozkeaveit tevékenységet a trnavai Fortuna ifjúsági klub. Az önerőből épített létesítményben kávéház, társalgó, játékterem, klubhelyiség és kiállítóterem kapott helyet. Rendszeresen tartanak itt ifjúsági esteket, zenei- és táncműsorokat, diszkókat. A klub tagjai komolyzenei hangversenyeken, színházi előadásokon, versenyeken, vetélkedőkön és előadásokon vesznek részt. A filmklubnak csaknem ezer tagja van. A képen: szórakoznak a fiatalok (Magda Borodáčová felvétele - ČSTK) A „Párizsi mocsár“ Az Új Szó április másodiki számában egy, számomra is különösen érdekes és tanulságos cikk jelent meg Kovács Ferenc tollából - (illetve írógépéből) - „Káka tövén költ a ruca“ címen. A cikk a Kőhídgyar- mat magasságában a Garam- ba ömlő Páris-csatornát, környékét, mocsarát ismerteti. A cikk különösen azért értékes, mivel ezzel a különleges mocsárral, e megrekedt vízzel általában ritkán foglalkoznak tudományos szempontból. Még az 1900-as évek elején kiadott Borovszky-féle vármegyei monográfiák közül Bars és Esztergom megye monográfiája is csak alig érintve említi. Nem tartották különösen fontosnak. A természet- és környezetvédelem ügyének mai fellendülése idején azonban, természetesen, ennek a részben álló-, részben folyóvíznek megismerése is időszerűvé vált. Ezúttal csupán a csatorna és a mocsár nevéről kívánok néhány szót szólni. A cikk azt mondja: „Történetéről sokfélét beszélnek az emberek. Az azonban bizonyos, a mai formájában évszázadok óta ,,Párizsi mocsár“-nak a beletorkolló kanálist pedig ,,Párizsi csatorna “-nak nevezik. írásbeli feljegyzés nincs arról, hogy valójában honnan kapta a nevét. “ Pontosan tudjuk azonban, honnan, illetve kitől kapta ez a csatorna a nevét. Egy Paris - avagy Páriss - nevű vízimérnökről, aki a múlt század közepe táján az esztergomi érsekség megbízásából egy terjedelmes állóvíz levezetésére kapott feladatot. A mocsár maga évszázadok óta ott terjengett Komárom, Bars, Esztergom vármegye közös határán, le kellett csapolni. A lecsapolási munka eleinte sikerrel járt, később - a csekély ápolás miatt - a mocsár újra eliszaposodott s került jelen állapotába. Az érdekes állóvíznek és a csatornának tehát semmi köze Párizs városához, innen- felől etimologizálni a nevet nem lehet. Nem kell, csak két- három emberöltő s az új nemzedék már nem emlékezik az ilyenféle hiteles történetekre s a hajdan végzett emberi munka ma is látható eredményét beburkolja a mese fátylával; a név értelme elhomályosul. Ahogy például ma már sokan azt hiszik, hogy a Páris- csatornával szomszédos Köbölkút (Gbelce) neve is a köböl űrmértékre, a köböl búzára vonatkozik, csakhogy Köbölkút a göböly névből származik, a goböly pedig az a hízón marha volt, amelyet csordaszámra hajtottak a Duna bal partján a Magyar Alföldről a bécsi, nürnbergi, prágai vagy akár strassburgi vásárra a göbölyösök. Köbölkút környékén nagy pihenőt tartottak, itt volt a göbölyök kútja. így lett Páris József mérnök nevéből is Párizsi-csatorna. Régi térképeken még Pariscsatornának is írják. A Páris név a magyar irodalomban is ismert. Páriss Pál (1877-1919) egyike volt e század elején a legjelesebb ifjúsági íróknak, lapszerkesztőknek. A csatorna keletkezésének történetét is meg lehet találni valamely levéltárban, avagy az esztergomi érsekség archívumában. Hiszen nem évszázadok múltak el keletkezése óta, alig egy, esetleg másfél. A kedves dr. Haiczi Kálmán, régész minderről pontosan tudott. Nekem is ó mondta el. SZOMBATHY VIKTOR TÖBB MINT KÉTSZÁZEZER HALLGATÓ Lenin 1920 októberében írta alá a taskenti egyetem megalapításáról szóló rendeletet. Ez szovjet Közép-Ázsia első főiskolája. A XX. század elején a mostani Üzbég SZSZK területén élő lakosságnak csak 2 százaléka volt írástudó. Nemhogy főiskolák, de középiskolák sem voltak Üzbegisztánban, csupán néhány egyházi iskolában oktatták a tanulókat. Az egyetem megalapítása nemcsak a felsőfokú oktatás továbbfejlesztésében, hanem az Üzbég SZSZK gazdasági és kulturális fejlődésében is jelentős szerepet játszott. Ebben a köztársaságban ma már 43 felsőfokú oktatási intézmény van, amelyben 267 ezer hallgató tanul. A 206 középiskola 219 ezer diákot készít elő a továbbtanulásra. A felsőfokú oktatás terén azonban manapság is a Taskenti Egyetem a legjelentősebb intézmény. Tizennégy kara van, itt 30 szakon folyik a képzés, s 17 500 diák tanul. Az egyetemnek sok külföldi hallgatója is van, többek között Vietnamból, Afganisztánból, Indiából, Kubából, Mongóliából, az NDK-ból. Az egyetemen előkészítő kar is működik a külföldi hallgatók számára. A taskenti egyetemnek 122 tanszéke, 15 tudományos és 85 oktatási laboratóriuma van. Könyvtárában csaknem hárommillió könyvet gyűjtöttek egybe. Az egyetem botanikus kertjében különleges növényeket nevelnek, összesen 1460 kutató dolgozik az egyetemen, s tudományos munkájuk mellett oktatással is foglalkoznak. Közülük hétszázharmincnyolcan szerezték meg a tudományok kandidátusa és hetvenhatan a tudományok doktora címet. Az egyetem rektora Tasmuhamed Szárimsza- kov akadémikus, az ismert matematikus. A taskenti egyetem 170 hektár területú, valóságos kis város. Az egyetemi városban kényelmes diákszállók és éttermek vannak, a hallgatók szabad idejüket a Kultúrpalotában, a moziban, a sportpályán, a tornateremben tölthetik el. A tanulás, valamint a laboratóriumi felszerelésnek használata, a könyvtár és a sportlétesítmények igénybevétele ingyenes. (APN) ÚJ SZÚ 6 1982. IV. 30. Josef Heréik életművéről