Új Szó, 1982. április (35. évfolyam, 77-101. szám)

1982-04-29 / 100. szám, csütörtök

ÚJ szú 5 1982. IV. 29. Vita az SZLKP Központi Bizottságának ülésén ŽELMÍRA KLOBUŠIAKOVÁ elvtársnőnek, az SZLKP KB tagjának, a Liptovský Mikuláš-i Járási Szakszervezeti Tanács titkárának felszólalása RUDOLF DOMIN elvtársnak, az SZLKP KB tagjának, a partizánskei Augusztus 29. Üzemek mesterének felszólalása Az egészség­ügy szakaszán dolgozók a Lip­tovský Mikuláš-i járásban is a CSKP XVI. kongresszusa és az SZLKP kong­resszusa határo­zataiból kiindulva végzik munkáju­kat. Igényes feladatokról van szó a gyógyászat és a betegségmege­lőzés szakaszán, a káderellátás javításában és az egészségügyi férőhelyek számának bővíté­sében. A 6. ötéves tervidőszakban já­rásunkban 98-cal növekedett az orvosok száma, 231-gyei az egészségügyben dolgozók száma és 210-zel a bölcsődei férőhelyek száma. Beruházásokra 24 millió koronát fordítottunk. Az 1976-1980-as években járásunk­ban az egészségügyi költségek 619 millió koronát tettek ki. Az utóbbi években lényegesen javultak járási viszonylatban az egészségügyi szolgáltatások. Ez abban is megnyilvánul, hogy nö­vekszik a délutáni rendelöórák száma a gyermekorvosi, a fogor­vosi, a szemorvosi és egyéb szak­orvosi rendelőintézetekben. Ez kedvezően hat az üzemekben a munkaidő kihasználására, a munkafegyelem megszilárdítá­sára. Minden évben növekszik a megelőző kivizsgálások száma. Az egészségügyi létesítmények hálózatát úgy bővítjük, hogy az egészségügyi szolgáltatás a lehe­tő legkönnyebben elérhető legyen minden lakos számára. A járások között azonban indokolatlan kü­lönbségek vannak az egészség­ügyben dolgozók számát illetően Járásunkban száz ágyra 53,34 egészségügyi dolgozó jut, noha a kerületi átlag 75 dolgozó. Már néhány éve várunk arra, hogy az Egészségügyi Minisztérium egy­séges normákat bocsát ki, ame­lyek segítenének a különbségek felszámolásában. Fő szociális feladataik közé tar­tozik az idős betegekről való gon­doskodás. Távlati terveikben sze­repel a vlachyi szociális otthon felújítása, ebben krónikus beteg­ségben szenvedőket és pszichiát­riai kezelésre szorulókat helye­zünk el. Már több éve sok gondunk van a Korytnica fürdőhellyel, amelyet főleg a műtéten átesett betegek keresnek fel. Sajnos, nagyon ke­vés a férőhely az igények kielé­gítésére. Újabban sok gondot okoz számunkra a Korytnica gyógyvíz palackozása is. A Liptovský Mikuláš-i járásban 37 körzeti orvos és 23 üzemi orvos működik. Egy körzetre átlagosan 3405 lakos esik. Az üzemi orvosok a dolgozók 65 százalékáról gon­doskodnak. Rendkívüli figyelmet szentelnek a mező- és az erdő- gazdaságban dolgozóknak. Jó eredményeket érünk el a nőkről való egészségügyi gondoskodás­ban, és kiépített a fogorvosi és egyéb egészségügyi szolgáltató hálózat is. Valamennyien tudjuk, hogy szocialista egészségügyünk ma­gas színvonalú, s hogy államunk óriási eszközöket fordít fejleszté­sére. Tudjuk azonban azt is, hol szorít bennünket a cipő, melyek a gyenge pontjaink. Járási egész­ségügyi intézményünk például bi­zottságot alapított a korrupció elle­ni küzdelemre, de mindeddig csu­pán néhány névtelen feljelentés­sel foglalkozott, amelyről nem si­került bebizonyítaniuk, hogy volt alapjuk. A korrupció, sajnos, to­vábbra is rontja egészségügyünk jó hírét. Úgy vélem, a hibát másutt kell keresni. Van egy törvényünk, amelynek alapján büntethető a le­fizetett és lefizető is, s ez jogi szempontból helyesnek tűnik. A baj azonban az, hogy a gyakor­latban szirífe lehetetlen érvényesí­teni ezt a törvényt, mivel mindkét fél saját érdekében hallgat az igazságról. ŠTEFAN LAZAR elvtársnak, az SZLKP KB tagjának, az SZSZK belügyminiszterének felszólalása A helyi és a városi nemzeti bizottságok a ha­táskörükbe tarto­zó államigazga­tási ügyeknek több mint 53 szá­zalékát intézik. Ezért is szüksé­ges az első foko­zatú nemzeti bi­zottságok jogkörének fokozatos bővítése, ami célja a CSKP KB 6. ülésén megtanácskozott intézke­déseknek is. Leszögezhetjük, hogy ezeknek megvalósításával az államigazgatás gyakorlása kö­zelebb kerül a lakossághoz, s a városokban, valamint a falva­kon létrejönnek a nemzeti bizott­ságok munkája általános javulá­sának kedvező szervezési, káder- és jogi előfeltételei. Ebből az következik, hogy a központi községektől eltekintve, változtatásokat kell eszközölni a városi nemzeti bizottságok tevé­kenységének tökéletesítésére is, mégpedig úgy, hogy részben át­veszik a felsőbb szintű nemzeti bizottságok jogkörét. A kidolgozás alatt álló intézkedések célja a vá­rosokat négy csoportba sorolni la­kosságuk száma, ipari bázisuk és strukturális ellátottságuk alapján. Ennek során tekintetbe veszik a fürdővárosok és az üdülést szol­gáló területek sajátos feltételeit is. A városi nemzeti bizottságok tehát rendelkezni fognak a komplex fej­lesztésükhöz szükséges hatás­körrel. Az említett okoknál fogva a gaz­dasági, a szociális és a kulturális fejlesztés és a lakossági szükség­letek kielégítésének biztosítása során a nemzeti bizottságok jog­körének rendezése logikus és tel­jesen indokolt. A központi köz­ségek helyi nemzeti bizottságai­nak nagyobb hatáskörük lesz ez év július elsejétől, amikor hatályba lép a novelizált törvény. A járási nemzeti bizottságoknak a kerületi nemzeti bizottságok által jóváhagyott javaslatai alapján csak olyan községeket választot­tunk ki, amelyek központi jellegű­ek mind ellátottságukat, mind fek­vésüket és az egész környező területtel való közlekedési össze­függésüket tekintve. Szem előtt tartottuk a nemzeti bizottságokról szóló törvény ide vágó cikkelyét is, amely szerint az ilyen fontos dön­téshez a lakosság beleegyezése is szükséges. Jelenleg a Szlovák Szocialista Köztársaságban 54 olyan kivá­lasztott község van, amelyekben a helyi nemzeti bizottságoknak nagyobb lesz a jogkörük, vagyis átveszik a járási nemzeti bizottsá­gok hatáskörének egy részét. Jogi vonatkozásban a központi köz­ségek helyi nemzeti bizottságai­nak jogköre bővül a vízgazdaság, a társadalombiztosítás, az iskola­ügy, a mezőgazdaság, a lakás- gazdálkodás és részben a tűzvé­delem és a közlekedés államigaz­gatási területén. Tehát azokon a területeken, amelyekkel az ál­lampolgárok a leggyakrabban ke­rülnek kapcsolatba. Ennek nagy politikai hordereje van, hiszen az államigazgatás gyakorlása köze­lebb kerül a lakossághoz, s ezen túlmenően a konkrét viszonyok tü­zetes ismerete lehetővé teszi ügyeik rugalmasabb és szakava­tottabb intézését. Meg kell azon­ban mondanom, hogy nem ele­gendő csupán a jogkör bővítése. Feltétlen követelmény a választott szerveket megtanítani arra, hogy élni tudjanak ezzel a hatáskörrel, s a központi községek nemzeti bizottságait el kell látni képesített apparátussal, hogy jól teljesíthes­se a szerteágazóbb feladatokat. Azzal is számolunk, hogy a köz­ponti községek egyes helyi nem­zeti bizottságai, amelyek ennek előfeltételeivel rendelkeznek, be­töltik majd az első fokozatú építke­zési hivatal szerepkörét is. Ezáltal az egyéni építkezők számára jóval könnyebbé válik a családi házak építésének előkészítése és maga az építkezés is. A központi köz­ségek hnb-inek fontos joga lesz az, hogy az általuk nem irányított szervezetektől is segítséget igé­nyeljenek a kedvező környezeti viszonyok megteremtéséhez és általában az adott terület fejleszté­séhez. Továbbra is véleményezni fogják a jnb-k koncepcióit, terveit és költségvetését. A központi községek kialakítása magas fokú igényeket támaszt a nemzeti bizottságok tisztségvi­selőinek, képviselőinek és aktivis­táinak politikai-nevelő és szervező munkájával szemben is. Főleg azért, mivel csak tapasztalatszer­zést, valamint az ismeretek tüze­tes kiértékelését követően fogunk hozzá a községek további egyesí­téséhez. Semmiképp sem szabad lanyhulnia az eszmei-nevelő mun­kának, valamint a társadalmi szer­vezetek, az állampolgári és egyéb bizottságok, illetve nemzeti bizott­sági aktívák tevékenységének, és elsősorban a lakosság kezdemé­nyezésének és elkötelezettségé­nek azokban a községekben, amelyekben nem lesz nemzeti bi­zottság. Ellenkezőleg, itt még sok­kal intenzívebben kell fejleszteni a bevált formákat, az új feltételek között keresni a szocialista de­mokrácia elmélyítésének, atömeg- politikai munkának új útját-mód- ját, hogy szüntelenül formálják az állampolgárok szocialista tudatát és cselekvését. Ezért ezekben a községekben a szokásos módon polgári bizottságok létesülnek. A nemzeti bizottságok tevé­kenységével kapcsolatban szól­nunk kell a lakossági panaszok, közérdekű bejelentések és javas­latok intézésének tapasztalatairól is. Tavaly a nemzeti bizottságok és az általuk irányított szervezetek csaknem 20 ezer ilyen beadványt kaptak. Ezek többnyire a szolgálta­tásokra, a lakásgazdálkodásra, a lakások és a házak karbantartá­sára, a nemzeti bizottságok, vagy az általuk irányított szervezetek tisztségviselőinek és dolgozóinak felelőtlen munkájára vonatkoztak. Jóllehet számuk 1980-hoz képest némileg csökkent, mégis ennek alapján tárgyilagosan lemérhetjük, hogy a nemzeti bizottságok nem járnak el mindenütt úgy, ahogy ezt a törvény és egyéb jogszabály előírja. Az államigazgatás közelebb ke­rülése a lakossághoz továbbá megkívánja az adott helyzet tüze­tes elemzését, és összhangban a központi községek helyi nemzeti bizottságai bővülő jogkörével, a kerületi és a járási nemzeti bi­zottságok apparátusa dolgozóinak legmegfelelőbb módosított beosz­tását. A központi községekben ezen felül nélkülözhetetlen köve­telmény, hogy az egyes dolgozók „univerzálisak“ legyenek, vagyis több államigazgatási szakasz fela­datait legyenek képesek ellátni. A nemzeti bizottságok politikai­szervező szerepével, főleg a köz­ponti községekben, összefügg a lakossági szolgáltatások biztosí­tása, elsősorban a falvakon. Je­lenleg 885 községben több mint 10 ezer dolgozót foglalkoztató kis szolgáltatóüzem működik. Viszont nem lehetünk elégedettek azzal, hogy tevékenységüknek csupán egyötöde lakossági szolgáltatás. Az ifjúság munkáshivatá­sokra történő fel­készítése sok­oldalú tökéletesí­tésének fontos­ságára és jelen­tőségére hívta fel a figyelmet a CSKP XVI. kongresszusa, amikor beszá­molója hangsúlyozta, hogy a párt szervei, az egyes tárcák, a terme­lési-gazdasági egységek, a válla­latok, az FSZM és a SZISZ első­rendű feladataik egyikének tekint­sék a fiatal szakmunkások neve­lését. Partizánskéban az Augusztus 29. Üzemek közép fokú szaktanin­tézetében a szakmunkás-tanulók 90 százaléka folytatja tanulmá­nyait az új szakágakban, a többi pedig a klasszikus tanulmányi szakágakban, amelyekben a jövő esztendőben már nem nyitnak osztályt. Emellett ebben az inté­zetben tovább tanulnak a dolgo­zók középiskoláinak végzett tanu­lói is és biztosítjuk a szakmunká­sok nevelését az ipari szövetkeze­tek, valamint a lábbelit javító szol­gáltatóüzemek számára. Ebben a tanévben a szakmunkás-tanulók száma 981. A szakmunkás-tanu­lók száma 1984-től növekedni fog, noha jelenleg a komoly problémák egyike, hogy nem teljesítjük a szakmunkás-tanulók toborzásá­nak tervét. Az oktatási-nevelési folyamat minősége és hatékonysága javítá­sának előfeltétele, hogy az eddigi­nél nagyobb mértékben alkalmaz­zák a korszerű oktatási technikát és az új tanítási segédeszközöket. Feltétlenül bővíteni kell a tanter­mek, a szakmai képzést szolgáló műhelyek számát. Az utóbbiakat korszerűsíteni kell, ellátva a szük­séges technikával és anyagilag- műszakilag növelve az okt^tá^on kívüli nevelő munka ellátottságát is. Az intézet pártszervezete és vezetősége az oktató szakmai és pedagógiai képesítése mellett fi­gyelmet szentel politikai és ideoló­giai színvonaluk emelésének is. Minden gazdasági és pedagógiai dolgozót bevontunk a pártoktatás­ba. A kommunisták és az egész pártszervezet tevékenységének fontos része a legjobb szakmun- kás-tanulók felkészítése a CSKP soraiba történő belépésre. Tanin­tézetünkben az 1976-1981-es években 102 szakmunkás-tanulót vettünk fel a párt tagjelöltjei sorai­ba. Többségük bevált nemcsak felelős dolgozóként, hanem a pártnak is hasznos tagjelöltje és tagja, illetve aktív tagja a SZISZ- nek. Fogyatékosság az, hogy miu­tán a tagjelölt az iskolát elvégezve belép a munkafolyamatba, fellazul a kapcsolat közte és az ajánlója között. Az üzemi pártbizottság a helyzet javítására lépéseket tett, amelyek szavatolják ennek a kap­csolatnak az elmélyülését. Fiatal munkásnemzedékünk kommunista nevelésében és arc­éle formálásában fontos szerepe van a SZISZ-szervezetnek, amely a szakszervezettel együtt részt vesz a szocialista munkabrigádok szakmunkás-tanulókból összete­vődő utánpótlásának létrehozásá­ban is. Nagyrabecsüljük főleg a SZISZ-tagok Zenit-mozgalmát és a Fiatalok Fényszórója elneve­zésű mozgalom Örseit. Középfokú szaktanintézetünk­ben rendkívüli figyelmet szente­lünk a világnézeti nevelés elmélyí­tésének. Tapasztalataink arról ta­núskodnak, hogy a tudományos világnézetet elsajátító fiatalok rendszerint bekapcsolódnak a po­litikai tevékenységbe, nagyobb fo­kú öntudatos alkotó aktivitást fej­tenek ki és alárendelik magukat a társadalmi érdekeknek. RUŽENA TICHÁ elvtársnönek, az SZLKP KB póttagjának, a novákyi Vilhelm Pieck Vegyiüzemek munkásnőjének felszólalása A prievidzai járásban az új la­kótelepeken le­maradt a járulé­kos beruházások építése, sőt sok esetben az új la­kások építése, és a régi lakások lebontása miatt felszámoltak üz­leteket és szol­gáltató létesítményeket. A lakásépítésben gyakorlatilag csak arra törekszünk, hogy a bá­nyák és az ipari üzemek számára stabilizáljuk a munkaerőket. Le­marad a szociális esetek rendezé­se és igen elégtelen a szolgálta­tásban dolgozók szükségleteinek kielégítése is. A CSKP XV. és XVI. kongresz- szusa határozataival összhang­ban, a CSKP Központi Bizottsága, a CSSZSZK kormánya és az SZKT komplex intézkedések kere­tében törekszik javítani a bányá­szokról való szociális gondosko­dáson, élet- és munkafeltételei­ken. Ezeket az intézkedéseket azonban komplex módon és teljes terjedelmében kell végrehajtani. A bányákban növekszik a dolgo­zók átlagkeresete, amely járá­sunkban, a kerülethez és az egész köztársasághoz hasonlóan, vi­szonylag a legmagasabb. Ezáltal azonban rendkívül megnőtt a la­kosság vásárlóereje. Milyen ná­lunk a helyzet a kereskedelmi kí­nálat terén? Az említett okoknál fogva az elégtelen bolthálózat, va­lamint a hiányos ellátás gyakran váltja ki a lakosok elégedetlen­ségét. A hosszan tartó legkomolyabb problémák egyike, hogy nem ren­delkezünk a kenyér és a péksüte­mény előállításához szükséges kapacitással, nem épült ki eléggé a kereskedelemnek, a bútor, a textil és általában az iparcikkek értékesítésének anyagi-műszaki alapja. Foglalkozni kell az olyan ipari árucikkek szállításának kérdésé­vel, amelyek már hosszabb ideje hiányoznak piacunkról. Ide tarto­zik például az üveg, a porcelán, a zománcedény, a villamos fo­gyasztók, a varrógépek, az össze­rakható kerékpárok, sportszerek, főleg a téli időszakra, tévé- és rádiókészülékek, hűtőgépek, au­tomata mosógépek, beleértve a drágább árucikkeket is. Külön fel szeretném hívni a figyelmet arra„ hogy továbbra is problémák adód­nak a toalettpapírral és az egyéb higiéniai cikkekkel való ellátásban. Az élelmiszer tekintetében gyak­ran tapasztalható hiányosság a tejtermékekkel, gyümölccsel, zöldséggel, baromfival és a 12 fokos sörrel való ellátásban. Nagy nehézségeket okoz a dol­gozók munkába és munkából való szállítása, tekintettel az autóbu­szok befogadóképességére. En­nek következtében az utazás sem kulturált. A szlovákiai Szén- és Lignitbá­nyák toborzási területe a nyugat-, a közép- és a kelet-szlovákiai ke­rület. Az eddigi tapasztalatok sze­rint megállapíthatjuk, hogy egyes járások a toborzás során nem iga­zodnak az 1974. évi 33. számú törvényhez. Olyan dolgozókat irá­nyítanak a bányákba, akik közül sokan, miután betanulnak és fel­veszik a toborzási illetményt, ki- kimaradoznak a munkából, s miat­tuk nem teljesítik a tervfeladato­kat. Miután erre a fogyatékosság­ra felhívtuk a figyelmet, az SZSZK Munka- és Szociálisügyi miniszté­riuma utasítást adott, hogy csak olyan állampolgárokat toborozza­nak a bányákba, akik lelkiismere­tesek és hajlandóak becsületesen dolgozni. Ennek ellenére sok já­rásban ezt a figyelmeztetést nem veszik komolyan.

Next

/
Oldalképek
Tartalom