Új Szó, 1982. április (35. évfolyam, 77-101. szám)

1982-04-29 / 100. szám, csütörtök

Vita az SZLKP Központi Bizottságának ülésén JÚLIUS HANUS elvtársnak, az SZLKP KB tagjának, az SZSZK kormánya elnökhelyettesének felszólalása Az SZSZK kormánya főleg a XV. pártkong­resszus után ar­ra törekedett, hogy tökéletesít­se a nemzeti bi­zottságok irányí­tásának rend­szerét. A CSKP XVI. kongresz-. szusa és az SZLKP kongresszusa határozatainak teljesítésére több konkrét intézkedést foganatosított azzal a céllal, hogy a nemzeti bizottságok minden szintjén és a minisztériumokban egyöntetűen értelmezzék felelősségüket a párt és a kormány határozatainak megvalósításáért és nemcsak a kiemelt feladatok teljesítése, ha­nem az állampolgárok mindennapi életét érintő összes fontos kérdés megoldása során. Az intézkedések azonban nem tükröződnek teljes mértékben az összes minisztérium és kerületi nemzeti bizottság munkájában, azon ágazatok és területek prob­lémáinak megoldásánál, amelye­kért a kormánynak felelősek. A helyzetet természetesen diffe­renciáltan kell megítélni. Azokon a területeken, ahol a kormány és a minisztériumok irányító munkája jó volt, pozitívan befolyásolta a nemzeti bizottságok által irányí­tott területeken elért eredménye­ket is. Tudatosítjuk, hogy a kormány, a minisztériumok és a nemzeti bizottságok munkájának haté­konyságát és színvonalát illetően számos tartalékkal rendelkezünk. Olyan hibák is előfordulnak, me­lyek megszüntetése nélkül nem tudunk megbirkózni a nemzeti bi­zottságok bonyolult és igényes fel­adataival. Elsősorban arról van szó, hogy a nemzeti bizottságok összes szintjén az irányításban magjavít­sák a döntések előkészítését, el­sősorban az ágazatok és a nem­zeti bizottságok tevékenysége koncepciós kérdéseit illetően. El kell érni, hogy ezek a határozatok minden esetben objektív elemzé­sekből induljanak ki, figyelembe véve a megoldások reális lehető­ségeit. Amennyiben azt akarjuk, hogy a kormány és a nemzeti bizottsá­gok irányító munkája jó legyen, magas szintre kell emelni a megis­merés folyamatát. Ez megköveteli, hogy megszervezzük a jó tájékoz­tatást. A Belügyminisztériumnak, mint a kormány szervének különleges szerepe van a nemzeti bi­zottságok irányításában. Tekintet­tel arra, hogy a nemzeti bizottsá­goknak jelentős szerepük van a szocialista társadalomban, a mi­nisztériumra nagy felelősség há­rul. Ezért szüntelenül javítani kell munkáját a nemzeti bizottságok vonatkozásában. A kormányban a nemzeti bizottságok munkája egybehangzójának szerepét kell betöltenie. A kormány a nemzeti bizottsá­gok irányításának fontosságát fi­gyelembe vette tanácsadó szervei rendszerének kialakítása során is, amikor a többi szocialista ország példáját követve kormánytanácsot létesített a nemzeti bizottságok irányítására, amelynek élén a kor­mány alelnöke áll. A tanács fela­data, hogy megtárgyalja és tájé­koztassa a kormányt a nemzeti bizottságok építésével, helyzeté­vel, jogkörével, apparátusuk struk­túrájával, irányításukkal, munká­juk egybehangolásával és ellenőr­zésével kapcsolatos javaslatokról, különös tekintettel a nemzeti bi­zottságoknak a központi szervek által nyújtott segítsége megszilár­dítására. A kormány tanácsadó szervei­nek rendszerében más szervek is foglalkoznak a nemzeti bizottsá­gok kérdéseivel, így például a kor­mány nemzetiségi tanácsa, tör­vényhozó tanácsa, környezetvé­delmi tanácsa, honvédelmi, test- nevelési és sporttanácsa Bár igaz, hogy kialakítottuk a nemzeti bizottságok kormány ál­tali irányításának rendszerét, de ez még nem jelenti, hogy ez a rendszer automatikusan hibátla­nul működik. Az SZSZK kormánya rendsze­resen fogalalkozik e rendszer te­vékenységével, értékeli az ered­ményeket, arra törekedve, hogy tovább javítsa munkáját. El akar­juk érni, hogy közvetlen kapcsola­ta legyen a különböző szintű nem­zeti bizottságokkal. Fontos feladat, amelynek állan­dó figyelmet szentelünk a beruhá­zások. A beruházási lehetőségek bizonyos korlátozása az egész népgazdaságban és a nemzeti bi­zottságokban is megköveteli, hogy a beruházásokat, a Z-akciót is beleértve, a legfontosabb szük­ségletek kielégítésére, főleg a megkezdett építkezések befeje­zésére irányítsuk. Fel kell lépni az új építkezések megkezdésére vo­natkozó helyi követelményekkel szemben, amennyiben ezek az építkezések nincsenek jól előké­szítve és a kivitelezést sem bizto­sították. Felelősségteljesen tudatosíta­nunk kell, hogy nincs fölösleges pénzünk és nem tudunk minden szükségletet egyszerre kielégíteni. Ezért a beruházásokat elsősorban a legfontosabb városokba és köz­ponti községekbe kell összponto­sítanunk. A nemzeti bizottságok­kal együtt főleg a lakásépítést az eddiginél határozottabban azok­ba a településekbe kell koncent­rálnunk, ahol ez segítséget jelent a munkaerő stabilizálásában és a termelési kapacitások jobb ki­használásában. A környezetvédelemben még mindig sok a fogyatékosság. Ezért a nemzeti bizottságoknak az eddi­ginél sokkal céltudatosabban és következetesebben kell járniuk. Aktivizálniuk kell a nemzeti bizott­ságok tanácsai mellett működő környezetvédelmi bizottságokat. A nemzeti bizottságok, mint ál­lami szervek kettős funkciót tölte­nek be, ellenőrzik a törvényesség megtartását, főleg az általuk irá­nyított területen működő gazdasá­gi szervezeteket és ugyanakkor szervezik saját tevékenységüket a környezetvédelem területén. Ezeknek a feladatoknak a megva­lósítása nem mindig hálás megbí­zatás, de ugyanakkor tudatosítani kell, hogy megvalósításuk társa­dalmi jelentőségű. IMRICH KONÍK elvtársnak, az SZLKP KB tagjának, a Bratislavai Közlekedési Vállalat gépkocsivezetőjének felszólalása A bratislavai városi tömeg- közlekedést az elmúlt évtized­ben érezhetően befolyásolta a város dinami­kus fejlődése. Hozzá kell ten­nünk, hogy a tö­megközlekedés jelentős mérték­ben elmarad a város fejlődése mögött. Ennek kedvezőtlen hatá­sát ma is érezzük. A forgalmat főként autóbuszok bonyolítják le. A 6. ötéves tervidőszakban a kel­leténél kevesebb gázolaj állt ren­delkezésre, és ez a hiány a 7. ötéves tervidőszakban tovább tart. 1981-ben a teljesítmények 74,5 százalékát autóbuszok érték el, a villamosokra 17,6, a trolibuszok­ra 7,9 százalék jutott. A gázolajhi­ány következtében ésszerűsíteni, sőt több esetben korlátozni kellett az autóbusz-forgalmat, ami ked­vezőtlenül hatott a szolgáltatások minőségére. A Bratislavai Közlekedési Válla­lat dolgozói a városi tömegközle­kedés problémáinak megoldására törekszenek. Mindenekelőtt igye­keznek intenzíven fejleszteni a vállalat műszaki alapját. A 7. ötéves tervidőszakban főként a reggeli és a délutáni csúcsforga­lomban kell gondoskodnunk az utasszállítási igények kielégítésé­ről, miközben nem szabad túllépni a megszabott gázolajfogyasztást. A 7. ötéves tervidőszakban ezért fontos feladat a villamos- és a tro­libusz-közlekedés fejlesztése. Te­kintetbe kell ezt venni a beruházá­sok meghatározása során. A villa­mos- és az autóbusz-forgalmat úgy kell megszervezni, hogy a kö­zös szakaszokon maximális mér­tékben leépítjük az autóbuszfor­galmat. A városi tömegközlekedés energiaigényességének csökken­tésével a napokban vállalatunk pártszervezete és gazdasági ve­zetősége is foglalkozott. Megálla­pítottuk, hogy tavaly több mint 800 tonnával sikerült csökkenteni a gázolaj-fogyasztást. További in­tézkedéseket is elfogadtunk. A kö­vetkező években a gázolajfo­gyasztást már nem lehet csak szervezési intézkedésekkel csök­kenteni, hanem tovább kell növelni a villamos vontatás részarányát. Ennek a feltételei viszonylag ked­vezőek, mert szerencsére nem szüntettük meg a trolibusz-forgal­mat. Most nagy gondot fordítunk e forgalom műszaki alapjának fej­lesztésére. Bratislava legnagyobb közleke­dési problémája az új petržalkai városnegyed és a városközpont NAGY KÁZMÉR elvtársnak, az SZLKP KB póttagjának, a Komáromi (Komárno) Járási Nemzeti Bizottság elnökének felszólalása A hatékonyság növelésének, a gazdaságos­ságnak, a munka minőségének és tartalékaink hasznosításának követelménye teljes mértékben vonatkozik a nemzeti bizott­ságokra is. Ezt szem előtt tartva, rendkívüli figyel­met fordítunk a mezőgazdasági földalap védelmére és felhaszná­lására. Ennek az összpontosított gondoskodásunknak köszönhető­en a járásban a legutóbbi két öt­éves tervidőszakban nem csökkent már sem a mezőgazdasági, sem a szántóföld területe. Ellenkező­leg, a jóváhagyott hatásos intéz­kedéseknek köszönhetően, az 1976-1981-es években a mező- gazdasági földterület 705, sőt, szántóföld 1585 hektárral gyara­podott. Különösképpen arra ügyelünk, hogy a beruházások során eltávo­lított termőföldet felhasználják a korábban belterjesen nem mű­velt föld termővé tételére.“Figyel­meztetni szeretnék azonban arra, hogy nálunk a földterület minőségi besorolása, amely még az Auszt- ria-Magyarország idején érvé­nyes szabályokhoz igazodik, na­gyon elavult s nem felel meg a föld tényleges értékének. Ezért szük­ségesnek tekintjük ennek a beso­rolási rendszernek gyors átértéke­lését. A járásban rendkívüli figyelmet szentelünk a mezőgazdasági föld helyes és mind jobb kihasználásá­nak is, mégpedig kertbaráti célok­ra. Ebben az esztendőben is felül­vizsgáltuk a még megmüveletlen földterületet. Ennek segítségével további 32,8 hektárnyi ilyen földte­rületet állapítottunk meg, s ebből ez idén csaknem 30 hektárt adunk át használatba. A mezőgazdasági földalap és az erdők védelmét, valamint haté­kony felhasználását a környezeti viszonyok formálásával és védel­mével szoros összefüggésben biztosítjuk. Ezzel összefüggnek a szilárd halmazállapotú háztartá­si hulladék tárolásának problémái is. A korábban e célra használt homok- és kavicsbányák stb. már lényegében beteltek, fokozatosan rekultiváltuk őket és ezen a terüle­ten ismét mezőgazdasági terme­lés folyik. Új megoldási formákat keresünk tehát és már kidolgoztuk az olyan védett tárolóhelyek léte­sítésének terveit, amelyeket - mi­után megtelnek - egyszerű, olcsó eljárással visszaadhatjuk eredeti rendeltetésüknek. A párt XVI. kongresszusán, a CSKP KB 6. ülésén és mai ülésünkön is sok bíráló szó hang­zott el a lakossági szolgáltatások színvonalával, terjedelmével és minőségével kapcsolatban. Véle­ményem szerint joggal. Viszont, ha kritikus szemmel tekintünk a la­kosság anyagi szükségletei kielé­gítésének erre a fontos területére, látnunk kell a szolgáltatás nyújtá­sának feltételeit is, amelyek nem kis mértékben gátolják az előrelé­pést. A lakossági szolgáltatások viszonylag alacsony jövedelmező­sége mellett nem érhetők el a kitű­zött célok. Vagy vegyünk egy másik pél­dát. A szolgáltatóüzemek feladatai teljesítése értékelésének olyan a módja, hogy ez - akkor, amikor szüntelenül az anyag, az energia és a nyersanyag megtakarításáról beszélünk - a szolgáltatást nyújtó dolgozót közvetve az anyaggal és az alkatrészekkel való pazarlásra készteti. Mégpedig ahelyett, hogy tevékenységében jobban érvé­nyesítse szaktudását és az élő munkát. Nézetem szerint a szol­gáltatások módszertanában és irányításában az ilyen aránytalan­ságok fokozatos kiküszöbölése meggyorsítja a szolgáltatások ja­vítása és bővítése alapvető felté­teleinek megteremtését. Járásunkban a nemzeti bizott­ságok a beruházások területén céltudatosan csökkentik a befeje­zetlen létesítmények számát. Tisztában vagyunk annak szük­ségével, hogy tökéletesítenünk kell a nemzeti bizottságok tevé­kenységét. Rendkívüli figyelmet szentelünk az irányító és az ellen­őrző munka tökéletesítésének A választott szervekben rendsze­resen értékeljük és ellenőrizzük az államigazgatás szakosztályok ál­tali gyakorlását, valamint a jóvá­hagyott határozatok teljesítését. A nemzeti bizottságok tevé­kenységében azonban még min­dig magas fokú az ügykezelési igényesség. Ennek oka a nagy­számú bonyolult jogszabály és irány­elv. A nemzeti bizottságoknak hozzávetőleg 1800 ilyen előírás­hoz kell igazodniuk. A központi szervek, de a felsőbb fokú nemzeti bizottságok is sok utasítást adnak ki. Járási nemzeti bizottságunkon tavaly 9536 lakossági és szerve­zeti beadványt intéztünk el és 8391 elsőfokú döntést adtunk ki. Ezeknek 98 százalékát az előírt 30 napos határidőn belül intéztük el. Az ügyintézés színvonaláról ta­núskodik, hogy a döntéseknek nem egész egy százalékát felleb­bezték meg s ennek is két harma­dát indokolatlanul. BRANISLAV BÍR0Š elvtársnak, az SZLKP KB tagjának, az Ipari Szövetkezetek Szlovákiai Szövetsége elnökének a felszólalása összeköttetésének biztosítása. Az új városrész a Duna jobb partján felerészben már felépült, a többi lakást a közeljövőben adják át. Lemaradás mutatkozik a petržal­kai városnegyedben a járulékos létesítmények építése és a közle­kedés fejlesztése terén, ami a közlekedési helyzet lényeges rosszabbodásához vezet. Hiszen 1985-ben, csúcsforgalomban óránként 31 300 utast kell átszállí­tani Petržalkából a Duna bal part­jára, ebből 24 ezer utast tömeg- közlekedési eszközökkel. Ehhez mintegy 300 autóbuszra van szük­ség. Ezért jobban kell gondoskod­ni a petržalkai városrész és a vá­rosközpont összeköttetéséről, amit 1986-ig nagy teljesítményű gyorsvasút üzemeltetésével ol­dunk meg. A nemzeti bi­zottságokkal együtt nagy fele­lősséget vállal­nak magukra a fizetett szolgál­tatások fejleszté­séből az ipari szövetkezetek is. Az ipari szövet­kezetek tagjai örömmel üdvö­zölték a CSKP Központi Bizottsá­ga Elnökségének határozatát a fi­zetett szolgáltatások hatékonyabb fejlesztésével kapcsolatban, s azt, hogy az e téren felmerülő nehéz­ségek enyhítése támogatást ka­pott a CSKP KB és az SZLKP KB mostani ülésén is. Az elfogadott alapelvek értelmében úgy kell mó­dosítani az eddig érvényben levő irányelveket ezen a téren, hogy a kevés embert foglalkoztató szak­ipari munkák végzésére a szak­embereket csoportosan illetve egyéni úton is felkészíthessék. El­sősorban a hiányzó javító szak­emberek képzésére gondolunk. Az ipari szövetkezetek vezető gazdasági dolgozóinak döntése nagy mértékben hat a munka ha­tékonyságának növelésére. A vál­lalkozói kedv erőteljesebb kibon­takozását egyéb gazdasági sza­bályozón kívül gátolja az ár is. Árpolitikával jelentősen befolyá­solható a kereslet és a kínálat viszonya, az, hogy milyen lesz a kereslet egyik vagy másik szol­gáltatás iránt. Az ipari szövetkeze­tekben például nem kifizetődő a ru­hanemű, a cipó, a sportszerek és hasonló cikkek javításának a vál­lalása. Ha az ipari szövetkezetek­ben ezeket a veszteségeket nem ellensúlyoznánk a nyereség elosztásával, akkor ezt a munkát a meggyőzés és az adminisztratív intézkedések ellenére korlátozott mennyiségben vállalnánk. Termé­szetes, hogy az ipari szövetkeze­teket a munkatermelékenység nö­velésére, a költségek csökkenté­sére és a jelenleg érvényben levő árak mellett a nyereséges terme­lésre ösztönözzük. Néhány eset­ben ezt nem sikerült elérnünk, és véleményem szerint az alapelvek helyesen követelik meg, hogy a szolgáltatások árában tükröződ­jenek a nyersanyagok, az anya­gok árának, valamint a bérek moz­gásának objektív hatásai, s hogy elejét vegyük a munkák és a szol­gáltatások ára erőteljesebb válto­zásának. Ugyancsak helyes, hogy bővül a gyorsjavítási, a szombati, a va­sárnapi javítások és egyéb sajátos tevékenységek esetében a fizetési pótlék rendszere. Ezek az intézke­dések lehetővé teszik, hogy né­hány autószerviz a munkaszüneti napokon is üzemeljen, anélkül, hogy arra az ipari szövetkezet ráfi­zetne. Az ipari szövetkezetekben a ka­pacitások kihasználása érdeké­ben alkalmazzuk az idényjellegű árakat, oly módon, ahogy azt az alapelvek lehetővé teszik. Sok gondot okoznak a szolgál­tatásokban az anyagi-műszaki el­látás fogyatékosságai is. Néhány­nak az oka a reszortszemléletben rejlik, vagy abban, hogy nem ve­szik figyelembe a gazdasági ter­veket, és a nem megfelelő gazda­sági szabályozót alkalmazzák. Az áruellátásban, főleg a pótal­katrészekkel való ellátásban szá­mos fogyatékosság éppen azáltal keletkezik, hogy a szükséges pót- alkatrész eladását az egész rész­egység eladásához kötik. így történik meg, hogy a megrendelő­nek azt a pótalkatrészt is meg kell vásárolnia, amelyre semmi szük­sége nincs. A szolgáltatások fejlesztése szorosan kapcsolódik a beruházá­sokhoz. E téren az ipari szövetke­zetekben is sok gonddal küszkö­dünk. Városainkban nagyon sok az olyan épület, melyet szanálásra ítéltek, noha még éveken át adhat­nának - persze alapos felújítás után - jó helyet a szolgáltatások­nak. E szempontból jó tapasztala­tokra tettünk szert Bratislavában. Végezetül néhány szót arról, ami nehezíti a szolgáltatásokban is a munkát. Tapasztalataink bizo­nyítják, hogy a hanyag munka, a könnyelműség, a protekcioniz­mus, a korrupció stb. elleni küzde­lem annál sikeresebb lesz, minél jobban kihasználjuk a különböző, s mindenekelőtt a gazdasági sza­bályozókat. ÚJ SZÚ 6 1982. IV. 29.

Next

/
Oldalképek
Tartalom