Új Szó, 1982. április (35. évfolyam, 77-101. szám)
1982-04-21 / 93. szám, szerda
A CSKP KB Elnökségének beszámolója a nemzeti bizottságok feladatairól a párt XVI. kongresszusa után (Folytatás a 3. oldalról) veteli, hogy a nemzeti bizottságok fordítsanak nagyobb figyelmet a személyszállításra, a lakosoknak a munkahelyekre és az iskolákba való szállítására és megfontoltan szervezzék meg általában a szállítást. Ugyanakkor nem engedhetjük meg, hogy az üzemanyagfogyasztás korlátozásával leplezzék a közlekedési vállalatok munkájának fogyatékosságait, a menetrend be nem tartását, a fegyelmezetlenséget és az irányító munka alacsony színvonalát. Komolyan kell foglalkoznunk a közlekedés távlataival, főleg a legnagyobb városokban. Helyes lesz, ha az illetékes központi szervek a nemzeti bizottságokkal együtt felülbírálják a városi közlekedés optimalizálását, elsősorban az energetikai források lehetőségei szempontjából, meghatározzák a villamos- és trolihálózat fejlesztésének mértékét és nemcsak általánosságban, hanem konkrétan az egyes városok szerint. Azok az ellenőrzések, amelyeket a népi ellenőrző bizottságok az üzemek teherszállításával kapcsolatban végeztek, azt mutatják, hogy ezen a téren rossz gazdálkodás folyik. A nemzeti bizottságoknak rendet kell teremteniük saját vállalataiknál és hatékonyabban kell hozzájárulniuk, hogy a szállítást ésszerűsítsék. Fontos feladat a lakossági szolgáltatások lényeges javítása Elvtársak! További fontos feladat a lakossági szolgáltatások lényeges javítása. Ezeket nagymértékben a nemzeti bizottságok irányítják. Gustáv Husák elvtárs a CSKP XVI. kongresszusán elhangzott beszámolóban hangsúlyozta: „Rendkívüli figyelmet kell fordítani a szolgáltatások fejlesztésére és minőségére. Minden vezető dolgozónak tudatosítania kell saját munkaterületén, hogy ez nemcsak gazdasági, hanem nagyon fontos politikai kérdés is.“ Az említett igényes és rendkívül jogos követelmények szempontjából nem tarthatjuk megfelelőnek a mai helyzetet. A közvélemény bírálatának tárgyát képezi a cipőjavítás, a bőrdíszműáru és ruhák javításának, a kéményseprői szolgáltatásoknak a helyzete ugyanúgy, mint egyesek nem becsületes hozzáállása, a munkák alacsony színvonala,és az aránytalanul hosszú javítási idő. Sok esetben a szolgáltató üzemek elhelyezése, illetve a nyitvatartási idő miatt számos szolgáltatás nehezen hozzáférhető az állampolgárok számára s egyes fajta javítások nincsenek megszervezve. A népgazdaságnak elegendő forrása és ereje van ahhoz, hogy az állampolgárok szolgáltatásokkal kapcsolatos szükségleteit ki tudjuk elégíteni. Az elmúlt években kiépült a szolgáltatások és a helyi ipar szocialista rendszere, amelyben több mint 700 ezer ember dolgozik, s amely számos üzemet és részleget üzemeltet. Ugyanakkor meg kell mondanunk, hogy nem értékeltük mindig megfelelően ennek a területnek a jelentőségét, nem oldottuk meg idejében a fejlesztés kérdéseit és a határozatokat sem valósítottuk meg elég következetesen. A szolgáltatások nem kielégítő helyzetének egyik fő oka az irányítás alacsony színvonala. Az irányítás költséges, sok papírmunkát igényel és nem elég rugalmas. A tervezés, a pénzügyi támogatás és az anyagi érdekeltség rendszere nem veszi megfelelő mértékben figyelembe a szolgáltatások feltételeit, a szolgáltató vállalatok figyelmét nem irányítja a lakosság szükségletei kielégítésének elsődlegességére. A vállalatok és az egyes szervezetek műszaki ellátottsága sincs mindig megfelelő színvonalon, nem oldják meg kielégítően az anyagi-műszaki ellátást, a pótalkatrészek, műszerek és szerszámok szállításának kérdéseit. A nemzeti bizottságok sok vállalata és több ipari szövetkezet is eltért eredeti feladatától, a központilag irányított iparral folytatott termelési kooperációban keresi a könnyebb bevételi forrásokat, gyakran a nemzeti bizottságok hallgatólagos beleegyezésével. A szolgáltató vállalatok és a helyi ipar kapacitásának csak mintegy egynegyede dolgozik a lakosság számára. Nem használják ki megfelelő mértékben a helyi lehetőségeket az állampolgárok szükségleteinek jobb kielégítésére. Ennek következtében a lakosság jelentős része különböző kontárok szolgálataira van utalva. Mit kell tennünk azért, hogy a szolgáltatások helyzete fokozatosan, a CSKP XVI. kongresszusa határozatai értelmében javuljon? Ezekre a kérdésekre válaszol a CSKP KB Elnökségének közelmúltban hozott határozata és a kormány által foganatosított számos intézkedés. Ezek lényege az egész irányítási és tervezési rendszer egyszerűsítése, a pénzügyi, hitel és adóeszközök egyszerűsítése, a feltételek megteremtése a szolgáltatások rugalmasabb irányításához és a nagyobb gazdasági ösztönzés annak érdekében, hogy bővítsék a szolgáltatásokat, s csökkentsék a költségeket, beleszámítva az adminisztratívát is. Lényegesen csökken a tervmutatók száma. Központi szinten kötelező mutatóként csak a bérek és teljesítmények relációját határozzák meg, az anyagfogyasztás nélkül, esetleg a társadalmi szükségleteknek megfelelően a kiemelt feladatokat. A szolgáltató vállalatok gazdálkodásában fokozatosan áttérnek az önelszámolási rendszer következetes érvényesítésére. A szolgáltatási dolgozók bére attól függ majd, milyen színvonalas és minőségű szolgáltatásokat nyújtanak. Ami a lakossági szolgáltatások árát illeti, ezen a téren is a CSKP XVI. kongresszusának az árpolitika irányítására, az árak gazdasági és szociális funkciójára vonatkozó határozataiból indulunk ki. A szolgáltató vállalatok szükséges rentabilitásának elérését szerintünk elsősorban a gazdaságosság javítása, az aránytalan üzemeltetési költségek és az adminisztratíva csökkentése, a korszerű technika és a jobb munkaszervezés teszi lehetővé. A szolgáltatások tökéletesítésében és bővítésében döntő szerepe van és lesz a jövőben is a szocialista szolgáltató vállalatoknak, amelyeket a nemzeti bizottságok irányítanak, valamint az ipari és a lakásszövetkezeteknek. A szolgáltatások javításának fő irányvonala ezen vállalatok munkájának javítása és a lakosság számára végzett munkálatok arányának növelése. Ugyanakkor szükséges, hogy a nemzeti bizottságok jobban használják ki azokat a lehetőségeket, amelyeket a hatvanas évek derekán jóváhagyott alapelvek nyújtanak és létesítsenek kisebb üzemegységeket a különböző iparos munkák és javítások, valamint más szolgáltatások elvégzésére a községekben és városokban. Ugyancsak helyes lesz, ha - amennyiben ez célszerű - nagyobb mértékben éljenek a részlegek bérbeadásának lehetőségével, támogassák az otthon végzett munkákat, pl. varrást, fehérnemü- és ruhajavítást stb. A nemzeti bizottságoknak jobban kellene élniük azzal az eddig is fennálló jogkörükkel, hogy engedélyezzék a szolgáltató tevékenység végzését azoknak az állampolgároknak, akik ezt majd főfoglalkozásuk mellett végzik. A nemzeti bizottságoknak ismét lehetőségük nyílik arra, hogy engedélyt adjanak olyan szolgáltatások végzésére, melyeket eddig háztartásbeli nők, nyugdíjasok és a megváltozott munkaképességű személyek végezhettek, azoknak a dolgozóknak is, akik ezeket a munkákat főfoglalkozásként végzik majd. Elsősorban a nagyon hiányzó szolgáltatásfajtákról lesz szó, amelyeket nem tudjuk az eddig alkalmazott módszerekkel biztosítani. Ezen formák alkalmazásának a megfelelő pénzügyi és adóeszközök bevezetésével együtt hozzá kell járulnia ahhoz, hogy az emberek érdeklődését és kezdeményezését és a helyi források kihasználását a szolgáltatások javítására fordítsuk. Semmi esetre nincs szó arról, hogy gazdaságunkban idegen elemeket érvényesítsünk, hanem csupán azt akarjuk, hogy rugalmasabban használjuk ki a rendelkezésünkre álló lehetőségeket, amelyek nagyobb beruházások és ráfordítások nélkül reálisan, aránylag rövid idő alatt hozzájárulhatnak a lakosság szükségleteinek jobo kielégítéséhez. A szolgáltatások tökéletesítése elveinek érvényesítése terén döntő szerep hárul a nemzeti bizottságokra, amelyektől elvárjuk, hogy gondoskodjanak a szolgáltatások lényeges javításáról. Az azonban az illetékes központi szervek feladata, hogy nagyobb határozottsággal és felelősséggel viszonyuljanak a szolgáltatások fejlesztéséhez. A jóváhagyott tervek helyes, alkotó és aktív megvalósítására a területi pártszerveknek is nagy gondot kell fordítaniuk, törődniük kell azzal, hogy növekedjen befolyásuk és javuljon a pártszervezetek e téren végzett munkája. Hasonló elveket - mint a lakossági szolgáltatások fejlesztése terén - célszerű lesz érvényesíteni más területeken is, például a köz- étkeztetésben. Itt is sok a javítanivaló. Vonatkozik ez az ételek minőségére, a felszolgálás színvonalára és néha becsületességére, a kulturált környezetre. De elmondható ez az irányítás és a tervezés egészéről is, ahol gyakoriak a fölösleges huzavonák és burjánzik a bürokrácia. Ezért döntés született arról, hogy a vendéglátóipari vállalatoknál bevezetik az irányítás lényegesen rugalmasabb formáit, amelyek az önálló elszámolási rendszer következetes érvényesítésén alapulnak, s amelyeknek elő kell mozdítaniuk a közétkeztetés színvonalának emelkedését és jobb gazdasági eredmények elérését. A nemzeti bizottságoktól elvárjuk, hogy síkraszállnak a vendéglátóipar korszerű, ésszerű, de nem költséges megszervezéséért, lényegesen bővítik az ön- kiszolgálók hálózatát, elmélyítik a szervezetek együttműködését és a közétkeztetési formák kapcsolatát, beleértve a fogyasztási szövetkezetek, esetleg a földművesszövetkezetek lehetőségeinek kihasználását. A Cseh és a Szlovák Nemzeti Tanács belkereskedelmi törvényei jelentős jogkört biztosítanak a nemzeti bizottságoknak és felelősséget ruháznak rájuk a közellátás színvonalával és a kereskedelem tevékenységével kapcsolatban. Az emberek gyakran joggal bírálják a kereskedelmi szervezeteket és a nemzeti bizottságokat a kereskedelmi hálózat megoszlása, az eladás színvonala és a nyitvatartási idő miatt. A nemzeti bizottságoknak teljes mértékben élniük kell törvényadta jogaikkal és határozottabban kell megoldaniuk ezeket a problémákat. Számos gond abból ered, hogy a termelők nem teljesítik feladataikat és alacsony a kereskedelmi szervezetek munkájának színvonala. Hozzájuk intézve a szavakat, meg hogy az emberek szükségleteinek kielégítése lényegesen kezdeményezőbb és fe- lelősebb hozzáállást és a nemzeti bizottságokkal való szorosabb együttműködést követel. Különösen a városi és a helyi nemzeti bizottságoknak kell az eddiginél következetesebben és nagyobb mértékben betölteniük ellenőrző szerepüket a kereskedelmi szervezetekkel és az üzletekkel szemben a közellátás területén, gondosan figyelemmel kell kísérniük az ellátás színvonalát, az áru minőségét és választékát, törődniük kell azzal, hogy az emberek munka után bevásárolhassanak, fokozni kell az áru eladást a nagyüzemekben. Fejleszteni kell az eladás kulturáltságát. Elvárjuk, hogy a folyamatos ellátás - főként a gyümölcs- és zöldségellátás - fejlesztéséhez nagyobb mértékben hozzájárul a nagy- és a kistermelőknek a piacokon való közvetlen árueladása. A nemzeti bizottságoknak aktívabban kell megteremteniük a feltételeket a ki sál lattenyészt ők, a kistermelők szervezeteinek, más társadalmi és érdekképviseleti szervezeteknek és a lakosságnak e munkájához, ehhez megfelelő, kihasználatlan telkeket kell kiutalni. Meg kell változtatni a felvásárló és a kereskedelmi szervezetek, valamint a nemzeti bizottságok gyakran rugalmatlan hozzáállását, gondoskodni kell, hogy amit megtermelnek, az minél gyorsabban eljusson a fogyasztóhoz. Nem kerülheti el figyelmünket a másodlagos nyersanyagok gyűjtése és hasznosítása sem. Bár ez fontos feladat, amelyet a CSKP XVI. kongresszusa is kiemelt, nemegyszer az illetékesek közömbösen kezelik. Más országokhoz képest hazánkban e nyersanyagok hasznosítása távolról sem éri el a szükséges és a lehetséges szintet. E helyzet javításában pótolhatatlan szerepe van a nemzeti bizottságok által irányított lakossági gyűjtésnek Az intézkedések ellenére az eredmények nem felelnek meg a lehetőségeknek. Becslések szerint emiatt évente megközelítőleg 1 milliárd korona értékkel károsodunk. Ezért ezen a területen is intenzívebbé kell tenni az erőfeszítéseket s lényegesen rugalmasabb formákat és eszközöket kell érvényesíteni. A megoldás a nemzeti bizottságok részéről is sokkal következetesebb szervező munkát tesz szükségessé. A hulladékgyűjtő vállalatok munkájához kedvezőbb anyagi és műszaki feltételeket kell teremteni. Az egészségügyi és a szociális ellátás színvonalának további emeléséért Elvtársak' Szocialista társadalmunk nagy vívmányainak egyike az emberek egészségéről való ingyenes és széles körű gondoskodás. Az elmúlt tíz esztendőben az egészségügyi kiadások megkétszereződtek, és 1980-ban meghaladták a 22 milliárd koronát. A szocialista állam, a nemzeti bizottságok, az egészségügyi dolgozók tartós figyelmének érdeme, hogy ez a gondoskodás az ország egész területén magas színvonalat ért el a városokban és a falvakban egyaránt. A vitathatatlan sikerek ellenére az egészségügyben egy részt tartalékok, de problémák is vannak, amelyeket céltudatosan meg kell oldani. Egyes helyéken az émbe- rek joggal panaszkodnak amiatt, hogy túl sokat kell várakozniuk a szakorvosi rendelésre, néha a kórházi kezelésre is. Rámutatnak arra, hogy egyes egészség- ügyi dolgozók érzéketlenül viszonyulnak a betegekhez, nehézségek vannak a gyógyszerellátásban és korrupciós esetek is előfordulnak, amelyek ártanak a szocialista egészségügy hírnevének és a legtöbb egészségügyi dolgozó nevének is, akik áldozatkész és rendkívül érdemes munkát végeznek a nép egészsége javára, amiért nagy elismerés illeti őket. Az egészségügy színvonalának további emelése érdekében a nemzeti bizottságoknak jobb megelőző gyógyászati és rehabilitációs munkát kell megkövetelniük az egészségügyi intézetektől. Törődni kell azzal, hogy jól gazdálkodjanak a reájuk bízott értékekkel és az egészségügyi dolgozók humánusan viszonyuljanak az emberekhez. Az egészségügyi létesítmények hálózatának bővítése és a szakkáderek elosztása során le kell küzdeni a szűk helyi érdekeket, a korszerű egészségügyi eszközöket a szakmunkahelyekre kell koncentrálni. Sok függ az egészségügyi minisztériumok tevékenységétől, amelyek teljes mértékben felelősek az ágazat szakirányításáért, tudományos-műszaki színvonaláért/az egészségügyi szolgáltatások fejlesztésének irányításáért. A reszortszervek és a nemzeti bizottságok szoros együttműködésének egyedüli célt kell szolgálnia: a nép egészségét. Nagy összegeket fordít államunk a szociális ellátásra. Ennek tökéletesítése során folytatni kell a megkezdett utat: a nemzeti bizottságok, a társadalmi és az érdekképviseleti szervezetek, a vállalatok és a szövetkezetek pénzeszközeinek és erőinek összevonásával szociális, egészségügyi létesítmények, gyermekintézmények és más létesítmények közös építését, esetleg közös üzemeltetését. A városi és a helyi nemzeti bizottságoknak a szociális ellátás területén aktívan kell eljárniuk. s a polgári bizottságokkal, a társadalmi és az érdekképviseleti szervezetekkel együttműködve kezde- ményezöen kell segíteniük a több- gyermekes családokat, az idős és a beteg embereket, segítséget kell nyújtaniuk mindenütt, ahol erre szükség van. Helyes lenne, ha a kollektívák srociális fejlesztési ten/eit iói összeegyeztetnék a területek fejlesztési terveivel. Ez elvtársi együttműködést követel meg a nemzeti bizottságoktól, a gazdasági szervezetektől, valamint az üzemek és a vállalatok szakszervezeti szerveitől azzal a céllal, hogy javuljanak a dolgozóknak, valamint a városok és a községek lakosainak munka- és létfeltételei. A nemzeti bizottságok tevékenységében növekvő szerepe van a környezetvédelmi munkának. A levegő és a vizek tisztaságának megőrzése, a föld, az erdő, a táj. a természet védelme, a hulladék célszerű felhasználása és megsemmisítése, a megfelelő munka-, lakás- és üdülési környezet megteremtése - mindezek valóban lényeges kérdések a mai és a jövő nemzedékek számára. Társadalmunk jelentős összegeket fordít a környezet alakítására és védelmére, mindenekelőtt a koncentrált széntermelés és energiaipar térségeiben, nagy iparvidékeken élő emberek létfeltételeinek javítására. A nemzeti bizottságok jelentős mértékben hozzájárultak a város- és községfejlesztés, a táj- és a természetvédelem területén elért eredményekhez. A helyzet azonban megköveteli, hogy irányító, ellenőrző és egyeztető szerepüket jobban betöltsék, egyrészt saját üzemeik fejlesztése és fenntartása terén, másrészt az általunk irányított területen működő ipari mezőgazdasági és más szervezetekkel szemben. Következetesen kell érvényesíteniük a társadalmi érdekeket, törődniük kell a törvények és a rendelkezések megtartásával, szigorúan felelősségre kell vonniuk a környezet károsítóit. Egyben a központi állami szervek kötelessége akkora gondot fordítani a környezetvédelemre, hogy ehhez már az állami terv megteremtse a feltételeket, gondoskodniuk kell arról, hogy a kitűzött feladatokat következetesen megvalósítsák a területegységekben és ellenőrizzék teljesítésüket Teljes támogatást érdemel a lakosságnak. a fiataloknak, a társadalmi és az érdekképviseleti szervezeteknek arra irányuló törekvése, hogy védjék a természetet, zöldövezeteket, pihenőhelyeket, játszótereket létesítsenek és tartsanak karban s gondoskodjanak a vizek tisztaságáról. Közös erővel nagy költségek nélkül is fejleszteni lehet és kell a környezetet, meg kell oldani számos akut problémát, és meg kell akadályoz- (Folytatás az 5. oldalon) ÚJ szil 4 1982. IV. 21.
