Új Szó, 1982. április (35. évfolyam, 77-101. szám)

1982-04-20 / 92. szám, kedd

ÚJ szú 5 1982. IV. 20. Változó igények A VASÚTI SZÁLLÍTÁS KUTYASZORÍTÓJÁBAN- Minden tehergépkocsit küld­jenek a diószegi állomásra! Reg­gel üres vagonokat kaptunk, de a fuvarozó vállalat sofőrjei valami­lyen oknál fogva „leléptek“, így magunknak kell a kavicsot szállí­tanunk... Igyekezzetek, mert ha fekbér lesz belőle, akkor ti fizeti­tek... - hallom a szomszédos iro­dából a telefonba mondott utasítá­sokat. Tibor Ka- rast, a Nyugat­szlovákiai Ka­vics- és Kőbá­nyák szállítási osztályának ve­zetőjét halaszt­hatatlan tenniva­lói hosszú perce­kig a telefonnál tartják. Aztán hir­telen megjelenik köztünk, s máris útra készen te­repszemlére in­vitál. Úticélunk a Bratislava kö­zelében levő Nő­vé Košariská-i kavicsbánya. • Közben beszél­getünk.- Mindig ilyen sok elintéznivalóval kezdődik a munkanapja?- Ma valahogy több futott össze belőle... Általában kora délelőtt letudom a fontosabbakat, ha lehet, telefonon. Még így is marad elég gondom, amit csak személyesen, kiutazásaim során intézhetek el.- Január végén, mikor itt jártam, az egyik kollégájától hallottam, hogy akkoriban alig kelt el valami bányáikból. Noha lett volna mit szállítani, a vasút vagonokat is kínált, de a megrendelők - a nagy fagyoktól való félelmükben - egy­más után mondtak le szerződésbe rögzített szállítmányaikról. Szavai alátámasztására elém tette a leg­frissebb, távírón érkezett jelentést, melyben egy észak-morvaországi gyár kéri a szállítás ideiglenes le­állítását. Pillantsunk hát vissza az idei télre: milyen is volt az önök szemszögéből nézve?- Lényegre tapintó kitérővel kezdem. Sokáig a vasútnál dol­goztam, így tehát ismerem gond­jaikat. Az sem véletlen, hogy az egész évi egyenletes szállítást erőltetik partnereikre, mert a vas­úti hálózat jelenlegi túlterheltsége más megoldást nem nagyon kínál. A vagonokat nem lehet raktározni, kihasználtságuk foka a legfonto­sabb. Ehhez azonban minden partnervállalatnak felkészülve kel­lene várnia a telet. Kevés, ha a termelő eleget termel, a vasút üres vagonokat kínál, mert még nem biztos, hogy a megrendelő mindezt vállalja. A bátrabbak álta­lában kockáztatnak, kitéve magu­kat annak a veszélynek, hogy a rakomány a vagonokban csonttá fagyhat. Vannak vállalatok, me­lyek olvasztóalagutakkal rendel­keznek, náluk nem okoz különö­sebb nehézséget a vagonok kira­kása.- Akár jó példákat is fel tudna hozni?- Ha úgy felkészülne minden partnerünk a télre, mint a Nyitrai Magasépítő Vállalat és a trineci vasmű, továbbá hazánk összes üveggyára, melyekbe fontos dolo­mit alapanyagot szállítunk, akkor kevesebb gondunk lehetne. így maradnak a nehézségek. Legtöbb bajunk a közép- és. kelet-szlová- kiai kerület építőipari vállalataival ,.A vagonokat nem lehet raktározni. Gyorsan telnek a vagonok akadt. Számunkra viszont kelle­metlen, hogy ezek mind szerződé­ses partnerek és mi csak nekik szállíthatunk.- Kirendeltségeikről hova, és milyen rakományokkal indulnak el a vasúti szerelvények?- Kaviccsal csupán Szlovákiát látjuk el. Dolomitot a kohók, konk­rétan a trineci vasmű és az ostra- vai Klement Gottwald Új Kohó vá­sárol. Azonkívül ebből szállítunk hazánk összes üveggyárába és mindenhova, ahol megörölve mű­trágyának használják.- Milyen követelményekkel járt, hogy a tél folyamán szerződéses partnereik több szállítmányt le­mondtak?- Egyelőre a vasút jelentkezett. Félmillió korona bírságot követel tőlünk a vagonok visszautasítása miatt, bár az igazság az, hogy mi ezeket a vagonokat nem is kértük, mert nem volt rá szükségünk. A bírság így azon megrendelőink számláját illetné, melyek lemond­ták a szállítmányokat. Tőlük meg idejében megérkezett a szállítás leállítását követelő kérés. így most már a vasúttal kell tisztáznunk mindent, s a kérdés megoldódhat. Nem anyagi jellegű, hanem terv­teljesítési probléma viszont, hogy - hiába készültünk föl a télre - ja­nuár és február folyamán 118 ezer tonna anyagot nem indíthattunk útnak, mert nem volt kinek. Évi tervkeretünk 3 millió 320 ezer ton­nát irányoz elő, ebből kellene ne­gyedévenként folyamatosan merí­tenünk. Eddig mindegyikre 25 százalék jutott.- A tervben a nehezebb téli föltételekkel nem számolnak?- Dehogynem. Az idén először csökkent első negyedévi tervünk az évi szint húsz százalékára, csakhogy még ezt sem teljesítet­‘ tűk. Csupán 15,8 százalékig jutot­tunk el.- A hátralevő időszakban lesz tehát mit be­hozni.- Ameddig vannak üres va­gonok, minden rendben van, de ha folytatódni fog az eddigi gyakor­lat, akkor ismét előfordulhat, hogy a megren­delők a nyári hó­napokban egy­más után kilin­cselnek majd ná­lunk, de mi va­gonhiány miatt a betervezettnél több szerelvényt naponta aligha indíthatunk út­nak. Ilyenkor minden megren­delő többször is jelentkezik, az igények ugrás­szerűen megnő­nek, kielégítésük vasúton szinte lehetetlen. így kerül a termelő a vasúti szállítás kutyaszorítójába: Télen, ha van elég vagon, akkor a megrendelő mond nemet, nyáron meg a vasút nem vállal többet, hiába követe­lőznek megrendelőink.- Hogyan lehet ebből a helyzet­ből kijutni?- Véleményem szerint csak az egész évi egyenletes szállítással. Ehhez a megrendelőknek kellene megfelelő feltételeket kialakítani­uk. Az olvasztóalagutak, vagy a vagonok fűtése ugyan eléggé energiaigényes, de az előbbi meg­valósítható lehetne sok helyen, ha kifűtésére a hulladékhőt, vagy a ge- otermális vizek melegét használ­nák fel.- Ilyenkor április derekán hol tartanak?- Általában rengeteg vasúti va­gon áll rendelkezésünkre. Télen nemcsak a berakás esik vissza, hanem a termelésünk is alacsony. Tavasszal aztán újból nekivágunk a kitermelésnek, amellett, hogy a sok vagont megrakjuk, fokozato­san a téli tartalékokat is kialakítjuk. Ha a bányába érünk, ezt ott is meglátja majd. Nové Košariskóban az ötvenes évek elejétől folyik a kavicskiter­melés. Évente 350 ezer tonna, naponta egy teljes vonatszerel­vény hagyja el a bányát, a legtöbb Žilina és Podbrezová környékére, az Árvába és Kysucára jut innét. Mivel további földterületet nehe­zen kapnak, így már harminc mé­teres mélységből bányásszák a jövendő építőanyagot. A kotró­gép valahol a tó közepén dolgozik, innen szállítószalag viszi a kavi­csot a zúzógépekbe. Ezek megfe­lelő nagyságúra összetörik, majd további szalagról a vagonokba, vagy a kavicsrakás tetejére szó­ródik. Hosszú percekig ugyanez a kép tárul elénk. Néha előbukkan a ke­zelőszemélyzetből valaki, hogy el­lenőrizze a zavartalan üzemelést, bizonyos időközökben a kismoz- dony^ újabb megrakott vagonokat vontat az alakuló szerelvény irá­nyába. Aztán mindez többször megismétlődik Kezdem már meg­szokni: amikor a vagonbőség a felszökkenő igénylésekkel ve­tekszik. a kavicsbánya irányítói nyugodtabb napjaikat élik. J. MÉSZÁROS KÁROLY A markolókanál harminc méteres mélységből hozza föl a kavicsot (Gyökeres György felvételei) SZERVEZETT MUNKÁVAL Sokat ígérőén zöldellnek az mást. A símítózást és a talajelőké­ősziek az ipolynyéki (Vinica) Béke Efsz határában. A meleg napsu­garak hatására szinte láthatóan nő a vetés, igyekezetét csak a nö­vénytermesztők szorgalma múlja felül. Az országút melletti táblán vetőgép hinti a földbe a répama­got, távolabb egy tágas parcellán hengersort vonszol egy Zetor. Bornstein Oszkár, a növényter­mesztési részleg vezetője és Kor- csog László, a növényvédelem és tápanyagellátás szakavatott isme­rője társaságában egy gabonatáb­la szélén parkolunk le, melyen gyorsan térül-fordul az Ifa a rásze­relt Kertitox permetezővel. A két mérnök közben tájékoztat:- Az eredményesebb munka érdekében alakítottuk át az Ifát permetezővé, hiszen így jelentő­sen megnöveltük a permetező tel­jesítményét. Ezzel itt Lukács László közlekedik, segítője Jozef Legát. Tennivalójuk van elég, bár a talajelemzés alapján megállapí­tott káli- és foszformennyiséget igyekeztünk még az ősszel a talaj­ba juttatni, hogy minél kevesebbet kelljen tavasszal taposni a földet. Az 1500 hektár szántónkból alig 200 hektárnyi maradt tavaszra. szítést végző traktorosok - Filip László, Zsigmond Károly, Orosz­lán Sándor és a többiek - azonban állandóan nyújtott műszakban vé­gezték a tavaszi tennivalókat. Jól szervezett munkával igyekszünk idejében és jól elvégezni a mezei munkát, hogy a tavalyinál jobb termelési eredményeket érhes­sünk el.- Erre pedig szükség van, hi­szen jóllehet nyereséggel zárta a közös az 1981-es gazdasági évet, sok mindenen lehet és kell javítani az elkövetkező időszak­ban - tudom meg Greňo Jurajtól, a szövetkezet elnökétől. - össze­hasonlítási alapként azonban idézzünk a zárszámadón elhang­zott adatokból. Növénytermeszté­sünk elmaradt kitűzött tervétől, amit főleg az okozott, hogy a sző­lőben közel két és fél millió koro­nás veszteségünk volt a fagykárok következtében. A gabonafélék ter­melési tervét - beleértve a sze­mes kukoricát is -102,7 százalék­ra teljesítettük, amellyel kerületi mértékben is az elsők között vol­tunk. Takarmányalapunkat is biz­Ezt már el is végeztük, sőt már a fejtrágyázás is a végéhez köze­ledik. Főleg olyan helyeken dolgo­zunk még, ahol a nedves talaj nem engedte a korábbi munkavégzést. Különösen a csalli és a magas- majtényi határ kezelése vesz sok időt igénybe, ahol 50 hektáros len­földet vetés előtt Avadex-szel, utána pedig Afalonnal permetez­tük vadzab ellen. Most a 120 hek­táros cukorrépaföld vetés előtti, illetve utáni gyomirtózását vé­gezzük. Molnár László agronómust a gépesítő központon találom, tőle a tervekről érdeklődöm.- A tavaszi munkakezdéskor a 75 hektár árpa és a 100 hektár zab vetése sürgetett, most pedig a 140 hektárnyi cukorrépa elveté­se a fő gondunk. Ezt követi a 111 hektár silókukorica, majd a 150 hektár szemes kukorica. A munka jól halad, az S-180-as kombináto- rokkal Kulács Károly és Hodák Gá­bor két műszakban dolgozott, a répa vetését végző Siket József és Súth Gábor szintén váltják egy­KÜLKERESKEDELMÜNKRŐL - DIÓHÉJBAN Népgazdaságunk teljesítőké­pessége visszatükröződik külke­reskedelmi mérlegünk alakulásá­ban is. Az állami végrehajtási terv előirányozza, hogy a szocialista országok viszonylatában az idén 10 százalékkal növeljük a külke­reskedelmi forgalmat, a tőkés és a fejlődő országokkal pedig 7,5 százalékkal. E célok elérése érde­kében a külkereskedelemben dol­gozóktól fokozott erőfeszítést kell megkövetelni, s persze nemcsak tőlük, hanem a termelőktől is, hi­szen elsősorban a termelésben kell megteremteni az áru eredmé­nyes világpiaci értékesítésének a feltételeit. A szocialista országok közül a legnagyobb külkereskedelmi partnerünk a Szovjetunió. Az or­szágaink közötti árucsereforgalom jelenleg meghaladja a 9 milliárd rubelt, tehát az idei esztendő e té­ren rekordot dönt. A többi szocia-.* lista országgal is jelentős forga­lomnövekedésre kell számíta­nunk. Ez érthető, hiszen a KGST- országok kölcsönös érdeke, hogy csökkentsék gazdaságuk függő­ségét a tőkés nyersanyag-beho­zataltól. A Külkereskedelmi Mi­nisztérium elemzéseiből kitűnik, hogy az elmúlt évek hiányosságai­ból okulva, azokat felszámolva léphetünk csak előre. Az elmúlt ötéves tervidőszakban ugyanis 64 százalékkal nőtt külkereskedelmi forgalmunk, de, sajnos, a kivitel növekedési üteme nem haladta meg a behozatalét. Ez az alapvető gond. S ezen a téren kívánatos az első változás. W. Z. tosítottuk, hiszen a takarmánynö­vények termelési tervét 116,4 szá­zalékra teljesítettük.- Kritikusan kell viszont értékel­ni a cukorrépatermesztésben elért eredményeinket; e téren ugyanis 96 vagon volt a kiesés. Ezt a jelen­tős veszteséget nem csupán a ta­vaszi kedvezőtlen időjárás okozta, hanem az is, hogy tagjaink egy része felelőtlenül és hanyagul vé­gezte az egyelést és a kapálást. Ennek megelőzésére az idén fo­kozottabb ellenőrzést kell alkal­mazni. Bár növénytermesztési eredményeink 1980-hoz viszo-i nyitva két százalékkal javultak, nem lehetünk elégedettek a múlt év eredményeivel. Igen sok még a tartalék, melyek ésszerű kihasz­nálásával jelentős előbbrelépést érhetünk el. Az állattenyésztés egy száza­lékkal maradt el kitűzött tervétől, ami közel 9 százalékos előbbrelé- pés 1980-hoz. Itt különösen a tej­termelés növelése nagy pozití­vum: az egy tehénre eső tervet 337 literrel túlteljesítettük, így a tej­eladást több mint öt százalékkal teljesítettük túl. Meg kell azonban jegyezni, hogy it is vannak még lehetőségek az eredmények foko­zására, mert érthetetlenül nagy különbségek vannak egyes istál­lók, gondozók eredményei között. Ismerve az előző év eredmé­nyeit és az idei év terveit, kimond­hatjuk, hogy csak lényegesen jobb munkaszervezéssel, ellenőrzéssel és hatékonyabb termelőmunkával léphetünk előre. Ez mindannyiunk közös érdeke, hiszen csak a lelki- ismeretes jó munka hozhat olyan eredményt, amelyből a közös min­den tagjának haszna lesz. Úgy látszik, az ipolynyéki szö­vetkezet tagjai jól tudatukba vés­ték a zárszámadón hallottakat, mert gazdaságszerte hangyaszor­galommal végzik a kitűzött felada­tokat. Igyekezetük minden bizony­nyal eredményt is hoz majd. BÖJTÖS JÁNOS Molnár László Hodák Gáborral és Lukács Károllyal szakmai megbeszé­lést folytat (A szerző felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom