Új Szó, 1982. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1982-03-13 / 61. szám, szombat
KIS ______ NYE LVŐR Szó szerint Az elhangzott és a leírt szó között csupán annyi a különbség, hogy az előbbi elszáll, az utóbbi megmarad. Egyébként minden közlésnek azonos a célja: megértetni magunkat másokkal. Hogy mennyiben sikerül célunkat elérnünk, az első sorban attól függ, hogyan bánunk a közlés eszközével, a nyelvvel. De lássuk a medvét! Egy publicisztikai szöveg fordításában bukkantam a következő mondatra: ,,A pártalapszervezet elnöke egy ember közülünk és sokszor mégis szó szerint hegyezzük a fülünket, mit szól, hogyan foglal állást egy felvetett kérdéssel kapcsolatban, s kinek ad igazat.“ E - kissé pongyolára sikeredett - mondatban több kifogásolnivalót is találunk, de ezúttal érjük be a „szó szerint hegyezzük a fülünket“ zavaros szókapcsolattal. Szó szerint ugyanis nem a fülünket szoktuk hegyezni, hanem mások szavait idézni, illetve értelmezni. Egy gyakorlottabb fordító ezt a gondolatot valahogy így fogalmazta volna meg magyarul: „Noha a pártalapszervezet elnöke is csupán egy ember közülünk, mégis sokszor hegyezzük a fülünket, amikor állást foglal egy-egy vitás kérdésben, vajon kinek ad igazat.“ A nyelvben való nagyobb jártasság azonban nemcsak fordítónknak, hanem egy-egy költőnknek sem ártana. A világos és egyértelmű fogalmazás a versnek sem válik kárára „S tudom: így ítéletet mondok, minden felett, mely vak s romlott“ - olvasom egyik hazai költeményben. Erre némi rosszmájúsággal azt is mondhatnám, hogy mindenki olyan ítéletet mond, amilyet tyd. Ha a költő holmi vak s romlott ítéletre képes csupán, ám tegye. De aztán ne csodálkozzon, ha a babérkoszorú elmarad! Ha már az imént említettem a vizet, mosdassuk meg legalább ezt a maszatos kis idézetet: S tudom: így ítéletet mondok minden felett, mi vak s romlott. Vagyis nem az ítélet vak s romlott, hanem a „minden“, ami felett az ítéletet mondják. Tudniillik a „minden“-hez az „ami“ („mi“) vonatkozó névmás dukál. SZENK SÁNDOR Jó tudni ,,EI kéne indulni, meg ké’ házasodni, Csakhogy az a kérdés, kit kéne elvenni, Jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, Kit kéne elvenni.“ Bizony ez igen fogas kérdés, de nem az egyetlen gond az ismert népdalban. Nemcsak az a kérdés, hogy „kit kéne elvenni“, hanem az is, hogy ki az, akinek meg kellene házasodnia, hiszen az el kellene indulni, meg kellene házasodni, el kellene venni főnévi igenévi alakok nem mutatnak rá egyértelműen a cselekvő személyére. Csak a következő versszakokból derül ki, hogy egyes szám első személyben szól a dal. Máskor nem ilyen egyszerű a megoldás. Ha el kellene döntenünk, hogy mit is jelent például ez a mondat: „Péternek levelet kell írni“, olvasóink minden bizonnyal két táborra szakadnának annak a megítélésében, hogy vajon ki az, akinek a levelet meg kell írnia. Az egyik csoport nyilván amellett kardoskodna, hogy Péterre vár ez a feladat, a másik pedig bizonyára arra adná a voksát, hogy valaki más készül írni Péternek. Mi a teendőnk, hogy elkerüljük ezt a félreértésre alkalmat adó kettősséget? Kiváló eszköz áll a rendelkezésünkre: a főnévi igenév személyragozásának a lehetősége. Ennek a segítségével röviden és egyértelműen megjelölhetjük a cselekvő személyét. A „Péternek levelet kell írnia“, illetve a „Péternek levelet kell írnod“ forma senkiben sem hagy kétséget afelől, hogy az előbbi esetben Péter írja, az utóbbiban Péter kapja, olyan valakitől, akivel tegeződik. Magázás esetén, az ilyen típusú mondatban: „önnek levelet kell írnia Péternek“, illetőleg az ilyenben: „Gézának levelet kell írnia Péternek“, a személyrag sem igazít el; jobb, ha másképpen fogalmazunk, például így: „ön (vagy Géza) levelet kell, hogy írjon Péternek.“ Ha a főnévi igenév a mondatban tárgy, nem kétséges, hogy ragtalan marad: Nem tudsz vigyázni?; Szeretném látni. Csak akkor okoz fejtörést a személyragozás kérdése, ha a személytelen igei vagy névszói állítmány (kell, lehet, illik, sikerül, van, nincs; szabad, tilos, lehetetlen, jó, rossz, kötelező, érdemes, szükséges, fölösleges, kár, nehéz könnyű, hasznos, hiábavaló, hiba, ostobaság, badarság, öröm stb.) mellett nyelvtani alanyként áll a főnévi igenév. Ez esetbe is fölösleges a személyrag, ha személytelen vagy általános érvényű a mondanivalónk, például: öröm volt látni, mit lehet tudni, nem árt figyelni, erről kár beszélni, itt nincs mit tenni. Az ilyenféle mondatokban. „Neked is segíteni kell a barátodnak“, hiába van ott a neked névmás és a -nak, -nek ragos névszó, mégis csak a személyragozás révén kerülhetjük el a kettős értelmű fogalmazást: „Neked is segítened kell a barátodnak.“ Az alábbi példában: „Egy közgazdásznak nehéz lenne ezt megválaszolni“, szintén a főnévi igenév ragozása, esetleg a mondat átalakítása teszi egyértelművé a mondanivalót: „Egy közgazdásznak nehéz lenne megválaszolnia“ vagy: „Egy közgazdász nehezen tudna erre válaszolni.“ Mindenképpen szükséges tehát a főnévi igenév személyragozása, ha a mondatban semmilyen más nyelvtani elem sem utal a cselekvő személyére, és pontosan meg akarjuk jelölni: mennem kell; jó megjegyezned; hasznos elolvasnia; fölösleges elismételnetek. A pontos fogalmazás érdekében ezt mindenkinek érdemes megjegyeznie. FELDE GYÖRGYI Reális elemzéssel PÓTOLNI AKARJÁK A TAVALYI KIESÉST Az Albári (Dolný Bar) Egységes Földművesszövetkezet, amely hosszú évek óta a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás élenjáró közös gazdaságai közé tartozik, a közelmúltban zárszámadó közgyűlésen elemezte a tavalyi gazdálkodási év eredményeit, s tűzte ki az idei év feladatait. Bogyai Ignácnak, a szövetkezet elnökének a beszámolójából kitűnt, hogy a múlt esztendőben a tőlük megszokottnál szerényebb eredményeket értek el. Noha - az elnök szerint - ugyanazokra a tárgyi, technikai és gazdasági felkészültségre és ugyanazokra a dolgozókra alapoztak, mint azelőtt, mégis kisebb volt a gabonatermés a vártnál, és a tejhozam és a sertések felhízása sem érte el a kívánt szintet. Nem megnyugtató számunkra az 5,1 tonnás hektáronkénti búzatermés, még akkor sem, ha ez magasabb volt, mint a szlovákiai átlag. 1980-ban ugyanis 7 tonnát takarítottak be egy hektárról, és tavaly is mindent megtettek ez előző évihez hasonló terméseredmény elérése érdekében. Persze, az aszályok, jégesők - akárcsak országszerte - nálunk is beleszóltak a végső eredmények alakulásába. Ezért termett szemes kukoricából is csupán 4,3, árpából pedig 4,6 tonna hektáronként. A kertészeti növények termesztésében elért jó eredmények pedig azért nem szereztek igazi örömet, mert a megtermelt áru egy részét nem tudták értékesíteni, s az ágazat nem teljesítette pénzügyi tervét. Némi vigaszt nyújtott számukra, hogy a hagyományokhoz híven szép termést takarítottak be cuk- korrépából, elérték az 50 tonnás hektárhozamot, jóllehet a répa cukortartalma mindössze 13,6 százalékos, a járási átlagnak megfelelő volt. Ugyancsak van mivel dicsekedniük a borjú- és malacelválasztás terén. Az idei időjárást illetően legfeljebb csak jóslásokba bocsátkozhatnak, viszont akárhogy is alakul, az optimális időjárási és talajviszonyokhoz mérten állították fel az idei növénytermesztési tervet. Ez a terv azt az igyekezetei is tükrözi, hogy az idén gabonából többet akarnak termelni. Búzából 6,45, szemes kukoricából 6,2, árpából 5,5 tonnát hektáronként. A tejtermelésben nem helyezték túl magasra a mércét A cél 3802 liter tej kitermelése egy tehéntől, pedig a tavalyi 3851 literes eredménnyel is elégedetlenek voltak. Nyilván azért, mert 1980-ban ennél majdnem ^?00 literrel többet fejtek egy tehéntől. Háromszázötvennégy jól tejelő vörös-tarka fajta tehenünk van, s az állami norma az idén egy liter tej előállításához 5 dekagrammal több erőtakarmány fogyasztását enged meg a tavalyi évhez viszonyítva. Miért nem bíznak akkor a magasabb tejhozam elérésében? Titokban reménykednek, hogy sikerül megközelíteni a négyezres bűvös számot, hiszen ennyi a járási átlag is, de egy bizonyos mértékig ki vannak szolgáltatva tejtermelési részlegen dolgozóknak Erre a munkaszakaszra nehéz munkaerőt szerezni. S bár általánosítani nem szabad, de vannak gondozók, akik ezzel a helyzettel visszaélnek. Egyesek ugyanolyan adottságú állattól ugyanannyi, ugyanolyan minőségű takarmány felhasználása mellett kevesebbet fejnek. Mindez a tehenekkel való rossz bánásmód, hanyagság következménye. Az évzáró taggyűlésen elhangzott, hogy az e téren megnyilvánuló fogyatékosságok előreláthatólag megszűnnek, ha felépül az új, 200 férőhelyes tehénistálló. Itt az állománynak több mint a fele elfér majd, és a magas fokú gépesítés folytán kevesebb gondozóra lesz szükség, tehát lehetőség nyílik főleg azok alkalmazására, akik jó munkát végeznek. Az új sertéshizlalda átadásától ugyancsak a helyzet javulását várják az állattenyésztésben. A jelenlegi helyzet - az alacsony 457 grammos felhízás - oka, hogy amikor az új, ketreces előneveldé- ből a szépen gyarapodó állatokat átviszik az elöregedett hideg, rideg hizlaldába, visszamaradnak a fejlődésben. Nem fog rajtuk úgy az ennivaló, mint előtte, pedig biológiai adottságaiknál fogva ekkor már hízékonyabbaknak kellene lenniük. A 620 férőhelyes új hizlalda a tervek szerint a nyárra készül el, s ennek átadása bizonyára elősegíti, hogy az év végéig elérjék a 500 grammos napi felhízást. A jól átgondolt beruházások kivitelezése, a növénytermesztési munkák idejében és jó minőségben történő elvégzése jó alapul szolgál a jobb eredmények eléréséhez. Nagy gondot fordítanak arra is, hogy dolgozóik érdekeltek legyenek a jó munkában. Mint ahogy tavaly is tették, az idén is a szociális és kulturális alapból fedezik a dolgozók étkeztetéséhez való hozzájárulást, üdültetésüket, az arra rászorulók gyógykezelését, idős tagjaik nyugdíjkiegészítését. Társadalmi tevékenység keretében anyagilag támogatják a faluban működő tömegszervezeteket. Megkülönböztetett figyelmet fordítanak a munkavédelmi előírások megtartására, nem utolsósorban pedig a dolgozók szak- képzettségének fokozására, mert a korszerű termelési eljárások alkalmazásának egyik feltétele a hozzáértés. Az alapos, reális elemzés, az összefüggések feltárása az elmúlt év minősítését szolgálta, ugyanakkor alapja az előttük álló feladatok meghatározásának. E feladatok teljesítésével szeretnék elérni, hogy a bizonyos területeken történt tavalyi átmeneti visszaesést az idén pótolják. KOVÁCS ELVIRA A tavaszi munkák megkezdése előtti utolsó napokat a mezőgazdasági vállalatokban a gépek végső ellenőrzésére használják ki. A felvétel a sző- gyéni (Svodín) Barátság Efsz- ben készült, ahol többek között 6 vetőgép, 5 Škoda 180-as traktor és több más szükséges gép várja a határi munkakezdést. A képen Jozef Klimo a vetőgépet készíti elő (Felvétel: Blažej Palkovič ČSTK) KISEBB TERÜLETRŐL NAGYOBB HOZAMOKAT A zöldségtermesztés a Méhi (Včelince) Efsz gazdálkodásának egyik legfontosabb ágazata, hiszen a legutóbbi esztendőben már a szövetkezet termelésének több mint 7 százalékát adta a kertészet, s az innen származó árbevétel elérte a bevétel 10 százalékát... Az immár negyedik éve vöröshagymára, sárgarépára, petrezselyemre és zöldbabra szakosított kertészet termelési eredményei javulnak ugyan, de még mindig nem a kívánt mértékben. Lényegében ez csendült ki a közelmúltban megtartott zárszámadó közgyűlésen Kozsár István mérnöknek, a szövetkezet elnökének szavaiból is. A múlt esztendőben 1336 tonna zöldséget értékesítettek 3 millió 239 ezer korona értékben, 1180 ezer koronával többet, mint a korábbi esztendőben. A tervezett hektárhozamokat vöröshagymából és sárgarépából nem érték el, petrezselyemből viszont 140, zöldbabból pedig 8 tonnával termeltek többet a tervezettnél. A tavaszi munkákat idejében és jó minőségben végezték el az ágazat dolgozói, s ezáltal megteremtették a jó termés feltételeit. A vegyszerhiány azonban meghiúsította reményeiket. Már a növényápolási munkák kezdetén elfogyott a gyomirtó, s heteken keresztül csak ígéreteket kaptak a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat rimaszombati üzemétől, és a prievidzai Pol’noproduktától. A korszerű növényvédőszerek használatától így el kellett tekinteni, e helyett előtérbe került a kapa. Azt talán hangoztatni sem kell, hogy a munkaerőhiány következtében ez milyen megterhelést jelentett a gazdaságnak. A vegyszerellátás visszatérő gondjai mellett tavaly a betakarítás során keletkezett veszteségek tették egyes növényfajták esetében gazdaságtalanná a termesztést. A petrezselyem esetében - ahol kézibetakarítást alkalmaztak - egészen kimagasló eredményeket értek el, sárgarépából viszont - éppen a nem megfelelő gépi betakarítás miatt - elmaradtak a várt hozamok. A zöldbabot a legmegbízhatóbb zöldségfélének tartják az ágazat vezetői, hiszen eddig minden évben több termett a tervezettnél. A szövetkezet mostanáig Jols- ván (Jelšava) egy saját elárusító helyet tartott fenn, mely az elmúlt esztendőben 221 ezer korona értékű zöldséget és virágot értékesített. A boltot az idén mégis bezárják, mert a gazdasági elemzésnél kiderült, hogy a magas szállítási költségek felemésztették az üzleti hasznot. A tavalyi számvetésből az is kitűnt, hogy a Zelenina nemcsak a legnagyobb, hanem a legmegbízhatóbb átvevőjük is. A jó partneri kapcsolatok eredményeként megállapodás született egy közös raktár építéséről, melynek beruházási költségeihez az értékesítő vállalat 2 millió koronával járul hozzá. Az ágazat idei termelési terve minden korábbinál igényesebb, 1540 tonna zöldség termelését irányozza elő 102 hektárról, 3 millió 680 ezer korona értékben. Az idén módosítják az ágazat szerkezeti felépítését, hatékonyabbá teszik a munkaszervezést is. Egyike a legnagyobb változásoknak, hogy a zöldségtermesztés állandó dolgozóit felmentik az egyéb kötelezettségek alól, nem kell többek között cukorrépát kapálniuk. Az ágazat a továbbiak során is számít a már nyugdíjas korú dolgozók, főként az asszonyok segítségére. A legfontosabb feladatnak azonban a méhi zöldségtermesztők is a ráfordítási költségek csökkentését tartják. Minden téren előtérbe kerül a takarékosság. Amellett, hogy jelentős mértékben csökkenteni kívánják az üzemanyag- és á villanyáramfogyasztást, az üvegházak üzemeltetését is gazdaságosabbá kívánják tenni: barnaszén helyett a sokkal olcsóbb lignittel fűtenek. ÚJ SZÚ 4 HACSI ATTILA 1982. III. 13.
